Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

* V PETŐFI NÉPE • 1986. június 16. KIÁLLÍTÁS A SZILADY ÁRON GIMNÁZIUMBAN „A múlthoz utasítom a látni vágyókat”* Megszoktuk már, hogy a Szilády gimnázium ran­gos kiállításoknak ad otthont. Most is ez történik. Csak éppen nem képzőművészeti vagy iparművé­szeti alkotások, hanem könyvek, folyóiratok kerül­tek a vitrinekbe. Könyvek üveg alatt? Anakroniz­mus, hiszen polcon, még inkább kézben a helyük. Mégis, valódi kincseket rejtenek ezek a szekrények. A könyvtár sok ezer kötete közül az itt kiállított 340, városunk értékes szellemi múltját és jelenét igazolja. Egyetlen évtized alatt — 1970—80 között — 17 százalékkal nőtt Halas lakossága. Ha azt akarjuk, hogy az itt élőnek ne csak lakó- és munkahelye legyen ez a település, hanem otthona is,, amikor is­merni kell, kik jártak itt előttünk, s mit csináltak. Elévülhetetlen érdeme ennek a kiállításnak, hogy rádöbbentő módon hozzájárul a halasiak jobb vá­rosismeretéhez, az érzelmi és szellemi gyökerek erősítéséhez. Ady Endre írja valahol: A múlthoz utasítom a látni vágyókat." Tény, ha azt akarjuk, hogy elke­rüljünk buktatókat, ha nem akarjuk átélni, amit elődeink már megszenvedtek, akkor ismernünk kell a nemzet, s részeként a település múltját. Nem a jelen gondjaira találunk ezekben a kötetek­ben kész recepteket. De találunk tanulságos üzene­tet, vonzó emberi példát, igaz gondolatokat, téve­déseket és hibákat. A kor tükrét. Nem kétséges, hogy Halas szellemi életének meg­határozó személyisége e gimnázium névadója, Szi- lády Áron volt, A gimnázium szellemi kisugárzá­sa, három évszázadot átívelő gazdag hagyománya meghatározó településünk életében. Kiskunhalas a századfordulón akadémikusok sorát adta a ma­gyar tudománynak, s Szilády Áron személyisége nem egy tudós tanárt vonzott városunkba. Közü­lük is kiemelkedő Thury József, aki 1888-tól 1906- ig, haláláig dolgozott Kiskunhalason. Itt végzett munkája alapján lett a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagja. Vonzó példa, bizonyítván: a vidékiség nem kell, hogy provincializmust, széllé- * mi elmaradást is jelentsen. Forgatom az itt kiállí­tott írásokat és csodálom, mi mindenre volt ideje, figyelme, energiája és tehetsége ezeknek az embe­reknek. Thury József például nemcsak a magyar­ság, a székelyek eredetét, török nyelvemlékeinket kutatta, de elsőként értékelte tudományos igénnyel Körösi Csorna Sándor tevékenységét, s jutott ener­giája arra is, hogy tollnyomatokat, naplót írjon, néprajzzal, szépirodalommal foglalkozzon. ♦ Dr. Szab* Miklós, a halasi pártbizottság első titkárá­nak beszéde, mely elhangzott június 4-én, a város Jeles gimnáziumában rendezett kiállítás megnyitásán. Szilády Áron is tudós volt. Eniellett lelkész, is­kolaépítő, politikus, országgyűlési képviselő is. Idős Szász Károly akadémikus, református püspök, köl­tő, író, műfordító. Korda Imrére, a gimnázium egy­kori tanárára úgy is emlékezünk, mint az első Ha­lasi Üjság megteremtőjére. Ma is elfogadhatjuk célkitűzésként, amit több mint száz évvel ezelőtt, az első mutatványszám beköszöntőjében- írt: „... közvetítője és hű tükre legyen az egész város közéletének és mozgalmának ..." A közösség, a magyarság, a tudomány elkötele­zett igaz szolgálatát példázza az ő életük. S amikor az utókor előttük tiszteleg, nem csupán mint poli­hisztorok, tudósok előtt hajt fejet, hanem a közös­ségért élő, a közösség bajaival is birkózó szellemi nagyságok előtt. Valamennyi személyiségre, valamennyi alkotás­ra itt és most nem térhetünk ki. Mégis hadd hív­jam fel a figyelmet még néhányra! A város első helytörténésze, Tormássy János volt, akinek kéz­iratban maradt művét Halas város és eklésia his­tóriája címmel 1875-ben adták ki. A történetírók közül hadd emeljem ki Gyárfás Istvánt, a jászku­nok történetíróját, Roiszig Ede—Nagy József 1910- ben megjelent Kiskunhalas című kiadványát, a hú­szas, harmincas évek helytörténészének, idős Nagy Szeder Istvánnak a munkáit, Papp László Kiskun­halas népi jogélete című művét. Tisztelegjünk Nagy- Czirok László előtt is, aki autodidaktaként, hihe­tetlen szorgalommal és munkabírással. 87 éves ko­ráig gyűjtötte gazdag néprajzi anyagát. Kiadott könyvei az egykori halasi népéletet ismertetik meg velünk, kiadatlan gépiratai, melyek szinte egy szek­rényt töltenek meg a múzeumban, adósságunkra figyelmeztetnek. E kiállítás rendezői nem feledkeztek meg az utóbbi évek szellemi termékeiről sem, s az az elv vezette őket, hogy időrendben, egy-egy alkotó tu­dós munkásságát érzékeltessék. A közszemlére tárt anyag műfaját tekintve is sokrétű. Vallási iroda­lom éppúgy megtalálható itt, mint nyelvészeti, jogi történeti, néprajzi tudományos közlemény, mellette széppróza és vers, már 1941-ből igényes szocioló­giai írás (Táczi Szabó Győző munkája), gyermek­vers, utazáshoz bédekker (Fajt Tibor tollából) tsz- és üzemtörténet, bibliográfia, időszaki vagy rend­szeres sajtótermék. Az élet sokszínűsége, az embe­ri szellem sokoldalú alkotóképessége vesz bennün­ket körül. A gondolat, ami a kiállítás rendezőit, előkészí­tőit vezette, méltó az iskola egykori könyvtárosá­nak, Thury Józsefnek az emlékéhez, aki 125 évvel ezelőtt született, s 80 éve halott. (A hónap végéig várja az érdeklődőket ez a meg­különböztetett figyelmet érdemlő kiállítás.) /20. ) iyj6-os ' esztendő '/ első hatvan napja mindazonáltal pompásan telik. Azzal kezdődik, hogy a Twen­tieth Century Fox alá- lria a szerződést Milton Greene-nel; azaz Monroe végre eljátszhatja William Ingo Busz­megállóját. Miller otthagyja hrooklyni házát, és beköltözik a Manhattanre Renóba, készül, hogy beadja a válópert. Nem sok­kal utóbb jön Anna Christie sze­lepe a Stúdióban, és a közös sajtó- értekezlet Sir Laurence Olivier- vel. Greene ugyanis megvette Terence Rattigan Az alvó her­ceg című színmüvének filmjo- oait: a darab londoni előadásá­ban Olivier és Vivien Leigh ját­szotta a két főszerepet — o ter­vezett film A herceg és a tán­cosnő .címet fogja viselni. Olivier mellett fog főszerepet játszani! Nagy utat tett meg A soha vissza nem térés folyója óta A sajtóértekezleten, mikor véleményét tudakolták róla, Olivier a következő kijelentést tette: „Megvan az a rendkívüli adottsága, hogy míg az egyik pillanatban a világ legpajzá­nabb teremtésének látszik, a kö­lts. Mailer: Marilyn — Coronet Kiadó, 1974; — magyar fordítása 19KK-han jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk részle­teket.) vetkező pillanatban képes elhi­tetni az emberrel, hogy nincs nála ártatlanabb és szűziesebb kislány —. úgyhogy a közönség végül is az izgalomig felcsik­landozva távozik a színházból, pedig csakis a legfinomabb esz­közöket alkalmazza”, — ami igazán nagyon angolos és ele­gáns módja az érzékiség körül­írásának. Ekkor azonban Marilyn — aki amúgy is olyan mélyen kivágott ruhában ül mellette, hogy félő, valamelyik keble rög­tön kibuggyan a dekoltázsból — véletlenül elszakítja a ruha egyik vállpántját; ember legyen a talpán, aki lekörözi őt a saj­tónál! Természetesen neki szól a kérdések túlnyomó része, olyany- nyira, hogy végül már maga is azon igyekszik, hogy Olivier-nek is jusson valami figyelem, meg ne bántódjék a nagy ember. Aki egyébként alighanem tényleg meg is sértődött, pedig a Ma- rilynnek szóló kérdések sem voltak épp barátságosak. Azt firtatták például rosszin­dulatúan, csakugyan véletlenül pattant-e el az o vállpánt? Meg felszólították, hogy betűzze le Grushenka nevét. Afelől azon­ban semmi kétség nem lehet, hogy Marilyn ismét gyönyörű volt. Erre az egy órára legalább tovatűnt a bakfis. Amikor 1956 márciusában visszatér Hollywoodba, király­it Laurence Olivler-Vel. nőként vonul be a városba Mil­ton és Amy Greene kíséretében; riporterek tömege fogadja a re­pülőtéren. Minthogy amíg Holly­woodban időzik, szükségképp szünetelnek Strasberg órái, Ogant ráveszik, hogy bízza meg Pttala Strasberget Marilyn kor­repetálásával. Ez pedig azt je­lenti, hogy Natasha Lytess sze­repe véget ért. Natasha Marilyn távollétében is tovább kapta a fizetését a Twentieth Century Foxnál, és egyelőre nem is ér­tesítette senki, hogy a továb­biakban nem tartanak igényt rá. Zolotow szerint „Marilyn ha­lálosan rettegett Natasha Lytess- töl, attól félt, hogy a nő harag­jában az életére fog törni.” Amíg a Buszmegálló felvételei meg nem kezdődtek, Natasha abban a hiszemben volt. hogy toi\,íbbra is. ö fog dolgozni Monroe-val; csak ekkor kapott egy hivatalos levelet, amely ér­tesítette, hogy további szolgála­taira nem tartanak igényt.. A filmgyár ezentúl nem folyósítja a fizetését. Ez csak valami té­vedés lehet! Natasha megpró­bálja felhívni telefonon Mon- roe-t. Mariboi azonban elérhe­tetlennek bizonyult. Natasha nem is titkolta a keserűségét. Többet köszönhet nekem, mint az anyjának — mondta —, csak a kis ujját kellett volna mozdí­tania. és nem bocsátottak volna el, még ha ebben az egy filmben •nem is akart velem dolgozni. Ez hát a jutalmam, amiért nap nap után éjfélig, meg éjjel ket­tőig virrasztottam vele, és meg­próbáltam színésznőt faragni belőle.” , Monroe ócsárlói (akik számo­sán voltak a Stúdió köreiben később jócskán felfújták szivte- lenségét, és persze csakugyan való igaz. hogy könnyű szívvel menesztett embereket a környe­zetéből. Menesztette Öougherty-t és Grace Goddardot is, akárcsak első ügynökét, Harry Lipiont; amikor Millerrel élt, megvetően nyilatkozott DiMaggióról, de Greene-töl is hamar megszaba­dult, akárcsak végül, Millertől is; nem az a fajta nő volt, aki hű marad elmúlt viszonyaihoz. Lytess menesztése körül mind­azonáltal aránytalanul nagy az izgrjom, az az ember benyo­mása: a filmgyár környékétől is távol akarja tartani. Natasha emlékirata talán némi magya­rázattal szolgál erre az irtózásr n egy helyütt jazt írja Mon- roe-rői, hogy ,, kellettem neki, mint hullának a korsó”. Ez a megjegyzés a színészet mester­ségének legsötétebb zugaiba vi­lágít be, mert a színészet nem­csak a nagy Módszerből áll, mozgásmemóriából és önmey- győzödésbül. hanem a varázslat, a megtestesülés, a mágia és a nekrofília is hozzá tartozik. A llegdte rfisebb. Hegfeilsza bódultabb színpadi pillanatok mögött is ott huhog a távolban egy testetlen kísérlet. (Bart István (ordítása) (Folytatjuk.) SAJTOPOSTA I3^<1 AZ ÉREM MÁSIK OLDALA - AVAGY: Példamutató vendéglátás Feltehetően egyedülálló, s minden bizonnyal kö­vetésre méltó kezdeményezésről (gyakorlatról) adunk most hírt. Mindenekelőtt azonban arról, hogyan jutottunk e témához. Május 26-i Sajtóposta rovatunkban a Tompáról érkezett „Megalázva" jeligéjű levél írójának üzen­tük: „Az ön soraiból az derül ki, hogy fiát egyéni, szubjektív meggondolásból nem engedi belépni az egyik helyi vendéglátó egységbe az ottani veze­tő. A szabad mozgás e korlátozása nem egyéb túl­kapásnál ...” Sorainkra ajánlott levélben válaszolt az érdekelt, u Tompa, Árpád u. 23. szám alatt lakó Gulyás György, aki a 10-es számú szerződéses üzemelteté­sű presszó vezetője. Mint írta, szűkebb környeze­tükben sokan tisztában vannak a furcsa esettel, illetve annak okával, de szükséges, hogy a széles nyilvánosság is reálisan tájékozódjék, mi történt valójában: Az illető személy korábban ugyanezen vendég­látóhelyen volt alkalmazásban, jelenleg is ott dol­gozó feleségével együtt, akitől hosszabb ideje kü­lön él. Az elválás hivatalos eljárása idején ő rend­ellenes, sértő magatartást tanúsított, sokak előtt, a 'presszóban, ráadásul nem is egyszer, legutóbb április 30-án, amikor a vezető kénytelen volt tá­vozásra felszólítani. Íme, az érem másik oldala, melynek ismeretében mi is úgy látjuk: „a szabad mozgás e korlátozása” jogos és kötelességszerű volt az üzletvezető részé­ről, aki a továbbiakban a kulturált, az igények sze­rinti szolgáltatásukról beszélt. Érdemes volt fi­gyelnünk szavaira: — 1971 óta állok a presszó élén —• akkor nyílt meg —, s a munkatársaimmal odaadással, szorga­lommal végezzük teendőnkét, hogy jól érezzék ná- lunk magukat a vendégek. Igyekszünk választékos árút kínálni, pontosan, gyorsan, udvariasan félszol- galni, s egy pillanatra sem elfelejteni: mi vagyunk értük. Szigorúan ügyelünk a tisztaságra, a rendre. Az eredmény? Másfél évtizede egyetlen elmarasz­taló bejegyzés sem került a panaszkünyvünkbe, idén immáron ötödször nyerte el brigádunk a szo­cialista címet. Rendszeresen nagy a forgalmunk, a műsoros ren­dezvényeink pedig telt ház előtt zajlanak. Nyere­ségünkből egy ideje másoknak is adunk, mégpedig oly módon, hogy terhére sorsolunk ki külföldi nya­ralásra szóló beutalókat a vendégek között. 1984- ben 18-an. tavaly pedig már 25-en töltöttek kelle­mes napokat a bolgár tengerparton. Idén készülünk a presszó megnyitásának másfél évtizedes jubileumára, s az ünnepi programban a 15 évvel ezelőtti árakat számoljuk fel a fogyasz­tások után. Kis kollektívánk a küszöbön túl is serénykedik, patronáljuk az egyik iskolai osztályt, a községünk­ben épülő tornacsarnok költségeihez hozzájárulás­ként jelentős összegű téglajegyet vásároltunk. □ □ □ Mit tehetünk hozzá? Legfeljebb annyit: a tompái 10-es számú presszó irodájának falát méltán borít­ják be tapétaszerűen a kiváló munka, a szakterü­leten elért nagyszerű eredmény elismerését igazoló oklevelek! Történetek— az emberségről Mi tagadás, mostanában mint­ha terjedőben lenne a türel­metlenség, az udvariatlanság, az irigykedés, vagy éppen a mások iránti közöny. Sokak szerint ezek forrásai az éfeitvitelben, az egzisztenciában fellelhető jelen­tős különbségek. Akár így igaz, akár nem. bizonyos, hogy van­nak kivételek, sőt — hisszük, hogy szép számban — Olyanok, akik ha szükséges, készségesen, önzetlenül, fáradhatatlanul se­gítenek a rászoruló embertársai­kon. Az utóbbival kapcsolatosan jutott el: hozzánk két .történet, melyeket szívesen közzéteszünk: Átorahámhegyeni — e helység Ves zprém megyében tállá I ható —. a Sziget u. 52. szám alatt lakik kis házában egyedül a rokkantsági nyugállományban levő Páhy József. Csaknem másfél évtizede bénultak meg a jobb oldali végtagjai. Egykori munkahelye, a MÁV idén szak­szervezeti be útidé: adott részé­re. Hogy azok a felejthetetlenül szép májusi napok miképpen teltek a balatonfüredi vasutas- üdülőben. arról így számol be: —- Szobámat csak körülményesen, botok segítségével tudtam elhagyni. és ugyanígy kellett küszködnöm vlsz- szafelé is. Látták mindezt a szintén ott pihenő Pajor Lajoséit, ök Kecs­kemétről érkeztek, s bár az eredeti tervükben gazdag kirándulási prog­ram szerepelt, a kedveirfért megvál­toztatták azt. A családba fogadtak Ideiglenesen, attól kezdve pedig szin­te mindenhová velük tarthattam. Az épületet mindig a segítségükkel hagy­tam el, majd a közeli erdőbe men­tünk, ahol naponta több órát sétál­tunk közösen. Nekem, a súlyosan mozgássérültnek sok-sok esztendő kényszerű magánya után esodálatos élményt Jelentett a természet közvet­lensége, a falevelek susogása, a ma­darak zengő éneke. Ugyanígy hatott rám az a szerető, féltő gondoskodás, mélyben Pajorék Jóvoltából részem volt. Ezúton is köszönöm a családnak, amit értem tett! A másik, ugyancsak figyel­met érdemlő esetről! a Fejér ni»gye: Szirmai Györgyire és Vi­lágos Györgyné értesített ben­nünket. Ök május 25-én, vasár­nap idős édesanyjuk társasá­gában autóztak Bács-Kiskunban. pontosabban a Baja és Bác-bö­köd közötti úton. ahol a jő mű elektromos szerkezete elrom­lott. Ami utána következett. Szama inéról tudjuk meg: — Az út szélén vesztegeltünk, s mivel arrafelé gyér volt a forgalom, nem Is remélhettük a spontán segít­séget. Ekkor elgyalogoltunk a leg­alább két kilométerre levő keverő­üzemhez, ahol a portás megértőén fogadott és azonnal telefonált, vala­miféle megoldás érdekében. Ekkor odajött hozzánk a régnél dolgozó egyik fiatalember, s felajánlotta szol­gálatát. Visszatértünk a kocsihoz, melyet sajnos, nem tudott megjaví­tani, mire közölte, van neki ugyan­ilyen, de még nem használt alkatré­sze, elmegy érte a 8 kilométerre le­vő városi otthonába, Ide hozza, és fel­szereli. Igaz, először a saját gépjár­müvével is meg kellett küzdenie, hi­szen az erősen átázott útpadkáról az árokba csúszott, ahonnan egy teher­autó segítségével sikerült kimenteni, de e kellemetlenség után maradékta­lanul megvalósította ígéretét, s a tönkrement helyére beépített egy va­donatúj dinamót. Amikor elkészült a munkával, any- nylt mondott: ha veszünk majd má­sik dinamót, és errefelé járunk, ad­juk le a keverőüzem portáján a „kék barkasos Péter” nevére. Utána gyor­san sankorfordult, s elhajtott kocsi­jával a helyszínről. Még annyi időt sem hagyott nekünk, hogy megkö­szönjük Jócselekedetét és kifejezzük véleményünket: emberségből csilla­gos ötösre vizsgázott! KISTERMELŐI BEJELENTÉSEK NYOMÁN Szigorúbban ellenőrzik a nyúlfelvásárlást Közérdekű panasszal fordult szerkesztőségünkhöz a Kecske­mét, Reiszmann Sándor utcában lakó egyik, olvasónk. Ezeket so­rolta: — A megyeszékhely Úttörő ut­cájában van az Univer Áfész Id­ős számú telephelye, amely min­den második pénteken nyúlte- nyésztők zsivajától hangos. Néha indulatos szavak röpködnek ott a levegőben. És nem véletlenül, hiszen komoly okot szolgáltat rá az átvevő, akinek a mérlege eny­hén szólva nem pontos. Követke­zésképpen minden kilóból 6—7 dekával kevesebbet mutat, mint a reális súly. Ezzel a módszerrel 15 nyúl együttes mérése után mintegy 3 kiló tűnik a semmibe, az érte járó 150 forinttal együtt. Van kistermelő, aki a súlyhiányt tapasztalva azonnal reklamál, s követeli a tapsiíülesek külön- külön lemérését, ilyenkor azután előkerülnek az „elveszett kilók”. Rejtély, milyen célt szolgál ez a furcsa nyuszimutatvány, azt azonban tudjuk, hogy ránk, te­nyésztőkre korántsem hat ösz­tönzően. Sőt, ha semmi nem vál­tozik, foglalkozunk a gondolat­tal, hogy felszámoljuk egyébként sem túlságosan jövedelmező nyúlállományunkat. Az olvasónk által — mások ne­vében is — közölteket kivizsgál­tattuk a kecskeméti UniVer Áfész vezetőivel. A megállapításról, intézkedésről Szarka Balázs elnök tájékoztatott bennünket: — A méréseket a 200 kilós ha­tárig használható tolósúlyos, valamint a Berkei típusú mérle­gen végezzük, melyek hitelesíté­sére 1984-ben került sor. Ettől függetlenül az, átvétel előtt mind­két eszköz működését pontosít- iuk az úgynevezett mérőládák segítségével. Mivel tőlünk a nyu- lakat a minőségi osztályba soro­lás szerinti differencial ás sze­rint veszi át a feldolgozó üzem, a felvásárlásnál mi is ezt a mód­szert követjük. Az ugyanazon kategóriába tartozó állatokat nem darabon­ként, hanem az áladási tételként elkülönítve mérjük, mégpedig a kistermelő jelenlétében. Ha valaki kifogásolja a súlyadatot, kérése alapján külön is mérleg­re tesszük a nyuszikat. Fontos itt megjegyezni, hogy élő állatról van szó, éppen ezért kötelező a 3 százalékos súlylevonás. A pana­szos ez utóbbit nem vette figye­lembe, ami okot adhatott a félre­értésre. A méréssel kapcsolatban ko­rábban tavaly szeptemberben érkezett hozzánk bíráló észrevé­tel, s azt. meg e legutóbbit is el­lenőriztük a helyszínen, ahol megtettük a szükséges intézke­dést a hasonló panaszok meg­előzésére. Különben gyakrab­ban és szigorúbban vizsgáljuk a nyúlfelvásárlást. ami negyed­évenként több száz' állat — sú- 'yuk elérheti a 9—1U ezer kilót — átvételi-átadási forgalmút je­lenti. Ha .súlycsonkítást tapasz­talunk, a vétkes személy nem ke­rülheti el a felelősségre vonást Hogy az átvétel körül mindig, és minden szabályos legyen, annak érdekében legyenek partnereink a tenyésztők, akik észrevételei­ket azonnal jegyezzék be a tele­pen megtalálható vásárlók köny­ÜZENJÜK „Nyugdíjas előfizető” jeligére, Kis­kunhalasra: Levelében kifogásolja, hogy drágán, vagyis darabonként — ez 33 dokás súlynak felel meg — 17 forintért forgalmazzák a cukorbete­gek és bélrenyheségben szenvedők részére nagyon ajánlott terméket, az úgynevezett búzatöretes kenyeret. Ér­deklődésünkre elmondotta a gyártó cég. a helyi sütő- és édesipari válla- 1 alat Igazgatója, hogy e diabetikus készítmény ára központilag megálla­pított. A szükséges alapanyagot, te­hát a bőséges héjtartalmú lisztet bor­sos összeg ellenében szállítja a ma- Jomlpar. Egyelőre csak Halason kap­ható a búzatöretes kenyér, ám ha a kereskedők más helységben _ is meg­rendelik, oda Is juthat belőle a kí­vánt mennyiségben. Közöljük még, hogy c vállalat példásan kiveszi ré­szét a korszerű táplálkozás. Illetve a gyógvélelmezés programjából, hi­szen jelentős tételnyl diétás zsömlét, sószegény, valamint korpás kenyeret is gyárt. Pintér Gyulának, Vaskútra; A kis­iparos az adóköteles jövedelme fi­gyelembevételével köteles társada­lombiztosítási Járulékot fizetni. az Iparjogosítványa kézhezvételétől an­nak visszaadásáig. Aki e kötelezett­ségének az előírt Időn belül nem tesz eleget, késedelmi kamatot kell űzes­sen. Ezt megelőzően azonban már rendbírság Is kiszabható, ha az Ipar-, illetve telepengedélye kézbesítésé­iül számított 13 napon belül nem je­lenti be tevékenységét a lakóhelye szerint Illetékes társadalombiztosítási Igazgatósághoz (kirendeltséghez). Amennyiben ön — aki szinten kis­iparos — e szabályokat, vagy azok egyiket megsértette, Jogos az anyagi felelősségre vonása. Ha az intézke­dést nem tartja helyénvalónak, kér­heti, az. ügy felülvizsgálatát a megyei társadalombiztosítás vezetőitől. In­dokolt esetben persze Igényelheti a iogosan megállapított késedelmi pótlék. Illetőleg rendbírság méltá­nyosságból való mérséklését, sőt a törlését Is. Szerkeszti Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tél 1 a. Telefon 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents