Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1986. június 12. SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Derék egy ember LAJOSMIZSE HATÁRÁBAN: TIZENHÁROM VOLT Betűvető műhelyek tanyán „A diákotthon más szempontból sokkal jobb” Lajosmizse határában, az egykori külte­rületi iskolák­ba készülök. Előtte azon­ban felkere­sem Basky Andrást, a nagyközsé­gi tanács mű­velődési fő­előadóját. — Lajosmi- zsén a lakosság fele külterüle­ten élt. A ma is álló tizenhá­rom iskolának külön igazga­tósága volt. Ez már a múlt, hi­szen a diák­otthon ponto­san tíz eszten­deje létezik. Itt hétfőtől péntekig kulturált körülmények között töltik az időt a tanyai gyerekek. A szülők is belátták már az otthon előnyeit, szinte nincs is már kételkedő. Az természetes, hogy a körzetesítés következtében megszüntetett ta­nyai iskolákat sokan sajnálták — sajnálják? —, viszont azt ne­héz eldönteni, hogy jó-e, vagy nem a diákotthon. Én az intéz­mény mellett teszem le a vok- somat, hiszen amíg nem'volt La - josmizsén, kevesen tanultak to­vább. Most megfordult az arány, alig akad olyan tanyán nevel­kedett diák, aki ne folytatná ta­nulmányait középiskolában. Sirassuk-e a lajomizsei isko­lákat? A tanyán élők egyre idő­sebbek ... A fiatalok nem vál­lalják az ősök életvitelét, legfel­jebb oly módon, hogy a város­ból, a községből járnak ki, per­sze autóval. S azért, hogy meg­termeljék a szükséges zöldsége­ket, netán szép gazdaságot tart­sanak fenn. Elfoglaltság akad, reggeltől estig. Vajon energia meddig jut rá? Nem hinném, hogy hátrány­ban lennének a tanyasi fiatalok. Sokan főiskolát, egyetemet vé­geznek. Nyugodt környezetben nőnek fel, s egészen más élmény­nyel indulnak a városba, mint a betontengerben élő gyerekek. Vegyük sorra a lajosmizse kör­nyéki iskolákat. Az alsólajosit a Béke Tsz veszi meg, a kulapityei- ben bolt van, s a Béke Tsz nőta­nácsának irodája, a ricsóvárit a Népfront Tsz használja, szintén irodaként. A pelyvatóiban a jó hírnévnek örvendő t9nyaklub tartja összejöveteleit, a berény- benei iskolából munkásszálló lett, a Baracsi útit pedig az áfész vette meg. A Pető dűlőiben, a szobrosiban, a közösiben a buc­kóiban és a másik Baracsi úti­ban magánlakások vannak. A hármashatári tanyai iskola ta­nításának szüneteltetéséről nem­rég fogadtak el határozatot. Csak egy iskola áll: Szarkáson, Vajon meddig? Pusztai klub A falon, a bejárati ajtó mel­lett tábla hirdeti: „Bács-Kiskun megyei Művelődési Központ Mi- zsepusztai tanyaklub Lajosmi­zse”. Tíz évvel ezelőtt került oda. 0 Szeleczki Lászlóné Szarkáson tanít. 0 Vár reá a diákotthon ... A pedagógus, Zsiér Sándor pedig 1951-ben lépett be először az is­kolaépületbe, gyakorló tanító­ként. Utána huszonöt esztendőt ott töltött. Ma is ő a „gazda”, pontosabban a tanyaklub lelkes irányítója. A központi iskolában tanít, igazgatóhelyettes. Nemrég Szocialista Kultúráért kitünte­tést kapott. • — Emlékszem, kezdetben gyak­ran tartottunk szórakoztató mű­sorokat, a megyei művelődési központ segítségével, s anyagi támogatásával. Ma kevesebb a pénz, de ha valamilyen érdekes programot, filmvetítést szerve­zek, mindig megtelnek a székso­rok. Kedveltek a nótaestek, a ci- terazenekarok fellépései. A ját­szóházi foglalkozásokra még a nagyközségből is kijönnek a gye­rekek, s estig itt vannak. Ilyen­kor főzünk, szalonnát sütünk, együtt múlatjuk az időt. Az em­berek kilométereket tesznek meg, ha csábító az ajánlat. Az állan­dó klubtagokra mindig számít­hatok, bár egyre kevesebben él­nek már a tanyákon. Megöre­gednek, vagy elköltöznek innen. A kirándulásokat azonban min­dig várják, már most is kérdez­getik, mikor hová megyünk? A megyei művelődési központ ad buszt, s mi járjuk az országot. Most a Balatonra készülünk. Ezek a túrák mindig élményt adók, volt olyan bácsi, aki életében ekkor ült először hajón. Zsiér Sándor lelkesedése kö­vetendő példa. Nélküle nem len­• Zsiér Sán­dor, a mizsc- pusztai tanya­klub vezetője azt az emlék­lapot mutatja, melyet az Or­szágos Béketa­nácstól kaptak. //7 ) A . reklámmatematika ' 7 törvényei szerint ár­vának lenni pozitív mennyiség, mígha közönyösek vagyunk édesanyánk sorsa iránt, rossz pontokat kapunk. Vagyis kita­lálni se lehetne olyasmit, ami ennél jobban árthatna a hírnév­nek. Marilyn azonban ezt is megússza. Kitört minden addig elképzelhető reklámskatulyából. És a mennyiség átcsap minőség­be! Marilyn előlépett Amerika államainak titkos aktájává — titkos pedig éppen azért volt, mert mindenki tudott róla! Hős­nőnk az amerikai képeslapok kissé bizonytalan korvonalú (S. Mailer: Marilyn — Coronet Kiadó, 1974í — magyar fordítása 1986-ban Jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk részle­teket.) ködben úszó mosolykirálynőjé­ből (hiszen a nyomtatásnál mindig kissé elcsúsznak a szí­nek) átalakult valami közvetle­nül valóságossá, tapinthatóvá, mint az ember szülei, a család­ja, az ellenségei, a szerelmese, a barátai. Beépült abba a lelki szubsz­tanciába, aminek elemeiből az ember a világképét összekoty­vasztja (George Walace is ilyen figura manapság.) Marilyn elő­lépett a nagy, folytatólagos össz- amerikai tévéfilmsorozat egyik főszereplőjévé. Élete hol boldog­ságban úszik, hol tragikus for­dulatot vesz; hol ártatlannak és önzetlennek látjuk, hol áldozat­nak, hol meg vétkesnek — de ez most már mit sem számít. Áttörte a reklám hanghatárát — a túlhajtott hírverés sorompó­ját — most már önmagáért ér­ne élet a tanyaklubban. Talán pókháló lógna a sarokban, az épületet is kikezdte volna már az idő vasfoga. Ha más elnépte­lenedett tanyai iskolában is ott­maradt volna az egykori taní­tó... Ahol még tanítanak Csodálatos táj. Zöld fák, erdő, búzatáblák. S ni, ott egy felüljá­ró. Épül az új E5-ÖS. Van itt egy iskola is: a szarkáéi. Tanítója: Szeleczki Lászlóné. — Tizenhat évet töltöttünk a férjemmel tanyán. Annak idején Kecskemétről jöttünk ide, képe­sítés nélkül kezdtük. Férjem a szobrosi iskola megszüntetése után bekerült Lajosmizsére, én még maradtam, illetve itt lakunk azóta is. Szakmai szempontból sok öröm ért. Ám az szomorúság­gal tölt el, hogy két fiam a diák­otthonban él — ugyanis már felső tagozatosok —, távol tőlünk. Nem tudunk mindennap talál­kozni, a hét eseményeit csak szombat—vasárnap beszélhetjük meg. Ez pedig nem az igazi, hi­szen az apró gondokat legjobb lenne, ha azonnal a szülővel vi­tathatná meg a gyerek. Ugyan­akkor az is érthető: a diákott­hon más szempontból sokkal jpbb. Egyre kevesebb nebuló jár a szarkási iskolába, hatan-heten lesznek jövőre. Szeleczkiné gyer­meket vár, ki lesz a helyettese? Ez még kérdés, de az már biz­tos, hogy nem kerül lakat az is­kola ajtajára. A tantermek nem lesznek üresek. Így a jó, hiszen az ott lakó tanítónak sem len­ne könnyű a búcsú. Szeleczkiék úgy tervezték pályájuk elején: egy életet töltenek tanyán. Az élet produkálta a diákottr hon létrehozását. Egyre-másra szűntek meg a tanyai iskolák, s egyre több gyereknek kellett megteremteni a bentlakás felté­teleit. Hogy a tanyai emberek el­fogadták e tényt, abban nagy sze­repet játszott, hogy azok a taní­tók kerültek a diákotthonba, akik régebben is együtt töltötték az dekes; benne él az ország tu­datában, szinte elvárják tőle, hogy hétről hétre más legyen. A tévésorozatok lényege az örök visszatérés, akárcsak az amerikai optimizmusé az örök megújulás; Isten hétről hétre új figurával ajándékoz meg ben­nünket, hogy legyen mit néz­nünk a képernyőn, de az új fi­gura mindig hajszálnyira ugyan­olyan, mint a múlt heti volt. És ez így van jól, mert istenemre, így tanul az ember! Ha első diadaláról beszélünk, mindjárt meg kell említenünk jövendő összeomlásának első je­leit is. A Szőkék előnyben for­gatása idején kezdődik az a ké­sőbb elhatalmasodó szokása, hogy képtelen pontosan érkez­ni; ennél a filmnél vívja első csa­táját a rendezővel is. Olyan el­keseredett harcokba bocsátko­zik, hogy később már az az em­ber érzése, úgy küzd minden­kori rendezőivel, ahogy a mé­diumok küzdenek az olyan ven­dégek eltávolításáért, akik hi­tetlenül, vagy ellenséges indu­latokkal vesznek részt a szeán­szon, mintha művészete is csak akkor tudna kibontakozni, ha előbb mintegy semlegesít minden más hathatósabb életerőt a kör­zetében. Zolotownak mondta egy in­terjúban. „Nem hiszem, hogy számomra nyitva állna a val­lásosság útja, viszont az is igaz, hogy ennek ellenére sok olyas­miben hiszek, amire a tudo­mány nem tud magyarázatot. Tudom például magamról, hogy mindig sokkal erősebbnek ér­időt a tanítványokkal. Ismerték a szülőket, a szokásokat, az élet­módot. Nem sok problémájuk van tehát a parasztgyerekekkel. Csak a „bevándoroltak’^ a „ne­héz" gyerekek, azok, akik mos­tanában költöztek városból a tanyára. Ezeket, hallom beszélgetésünk elején Kary Istvánnétól, a la- josmizsei diákotthon igazgató­nőjétől és helyettesétől. Halasi Mihálytól. Megfordult a folyamat — Lépést kellett tartani a kor­szerű oktatással — mondja Ka- ryné, annak ellenére, hogy az előbb majdnem kicsordultak a könnyei, amikor a tanyai isko­lák egykori életképeit idéztem fel előtte. Maga is ott tanított, érthető, hogy elérzékenyült. — Ha visszakeressük az egykori statisztikát, kiderül, negyven gyerekből négy-öt tanult szak­mát. Mára pedig megfordult a folyamat, ennek örülni kell. A szülők gyakran betérnek hoz­zánk. és ritkán fordul elő, hogy úgy küldik vissza hétfőn cseme­téjüket, ahogyan mi pénteken elengedtük ... Csak a tanyáról veszi el a hét öt napjára a kol­légium a gyerekeket, a szülőtől nem! — A nevelőkhöz való ragasz­kodás szinte megható — folytat­ja az igazgatóhelyettes, aki ugyancsak tanyai iskolában ta­nított régebben. — Még évek múltán is visszajönnek a növen­dékek. Ide (is) kötődnek. Utam végén ellátogatok az al­sólajosi tanyai iskolába is. Itt tanított Kary Istvánná. Hívom, jöjjön velem. Nem jön. Csak annyit mond útravalóul: — Gyö­nyörű rózsakertünk volt ott. . . A mai állapot: az épület alap­ja masszív, de a vakolat már po­tyog. Benn raktár. Kinn sudár fenyők, örökzöld növények. De hol van már az a rózsakert...? Borzák Tibor zem magam, ha a forgatás részt­vevői szeretnek, ha tudom, hogy számítok nekik, hogy szeretettel gondolnak rám. Mert ez mindig megteremti körülöttem a szere­tet légkörét, és azt hiszem, hoay ez az alakításomon is mindig meglátszik." A szőkék előnyben után min­den újabb filmnél többet és töb­bet késik a forgatásokról. Ami­kor a Van, aki forrón szer éti-1 forgatja, ami egész pályafutása legnagyobb filmje lett, már elő­fordul, hogy reggel kilenc he­lyet délután négykor jelenik csak meg; pedig Billy Wildernek izomgörcsei vannak, és kínszen­vedés számára az egész forga­tás. Tony Curtis és Jack Lem­A határozatlan névelő haszná­latát sokszor kifogásolják. A most felsorolt példákban haszná­lata nyelvhelyességi szempontból kifogástalan. A költői nyelvben és a köznyelviben sok példát talá­lunk rá, ha jelentése egy bizo­nyos; tehát a hallgató még nem ismeri azt a fogalmat, amelyről szó van. „Árva góllya áll .magá­ban / Egy teleknek a lábjábain” (Arany). „Aimott kerekedik / Egy fekete felhő, / Abban toUászkodik / Egy fekete holló” (virágének) Köznyelvi példák: Jött egy ügy­fél. Csoportvezető lett egy válla­latnál. Egy bizonyos telekről, egy bizonyos fekete felhőről, egy bi­zonyos fekete hollóról, egy bizo­nyos ügyfélről, egy bizonyos vál­lalatról van szó. Köznévként használt tulajdon­nevek előtt egy egész típust ne­vez meg. „Egy Petőfi válhatott volna belőle” (vagyis olyan költő, mint Petőfi). '„Egy Ady csak a társadalmi átalakulás ügyét szol­gálhatja” (vagyis egy Ady-szelle- mű költő). • A nagy zeneszerző és zongora- virtuóz iránti tisztelete jeléül — tekintettel a Liszt-évfordulókra — Kocsis Zoltán Kossuth-dijas, ér­demes művész kizárólag Liszt Fe­renc kompozícióit tűzte műsorára a bajai Eötvös József Tanítókép­ző Főiskola dísztermében a na­pokban megtartott hangverse­nyén. Liszt kései korszakának hang­vételben és időrendben egymástól meglehetősen távol álló darabjai, a Vándorévek sorozat harmadik darabjának előadásával kezdte hangversenyét. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül választotta ezt a viszonylag ritkán játszott ciklikus zongoraművet. Itt megmutathatta és meg is mutatta, hogy a hang- színek, a zenei ábrázolás végtelen számú változatának megjeleníté­sére képes. A sorozat egyes da­rabjait ugyanis rendkívül laza szálak fűzik egybe. A Villa d’Este ciprusai és a Villa d’Este szökő- kútjai című darabok között alig­ha találunk más közös vonást, mint azt, hogy azonos hely ihlet­te meg a zeneszerzőt. Az első in­kább sirató jellegű, míg a máso­dik impresszionista hatásokat mutat. Országos kézműves-találkozót szervez a mozgássérültek Zala megyei egyesülete. A július 26- tól 30-ig Zalaegerszegen sorra kerülő rendezvényen minden olyan mozgássérült részt vehet, aki a népművészet vagy a kéz­művesség valamelyik ágát ama­tőrként műveli. A városi műve­lődési központban a résztvevők kiállításon mutathatják be legsi­kerültebb munkáikat. A program mon pedig magas sarkú cipőben beöltözve vár rá órák hosszat, tehetetlenül átkozódva. De per­sze semmi sem emészti el gyor­sabban 'az ellenség erejét, mint ha megvárakoztatjuk. Akár még tovább is mehetünk, és azt is feltételezhetjük, hogy az örökös késéseket voltaképp a spiritiszta médium ösztöne diktálta; kény­telen volt valamiképp felszaba­dítani a máskülönben csak na­gyon nehezen feltárható pszi­chikus energiákat, melyek nél­kül Művészete élettelen lett volna. Neki is meg kellett persze ad­nia az árát, mint minden mé­diumnak; álmatlanság, tabletták, alaptalan félelmek, a biztonság kínzó váaya, ami palotaőrséget parancsolt melléje. Még koránt­sem volt az a nagy sztár, aki később lett, s már seregnyi asz- szisztense van — szövegkorre- petitor. fodrász, sminkes — az­tán később még további segéd- személyzet, akik mindinkább hozzátartoznak az életstílusához. Minthogy a Fox hatalmas 'pénzügyi izgalmak közepette forgatta a Hogyan kössünk há­zasságot egy milliomossal-t, sen­ki sem tudta, hoay hat majd egy könnyed bohózat a Cine- mascove technika úi. s óriási vásznán — o kész film láttán, amely minden előjel szerint be fogja váltani a siker reményeit, egyszerre olvan tervek pattan­nak ki a kovonyákból. hogy gratidiózus világpremiert keli rendezni a Wilshire Boulevard- nn. DiMaogio azonban nem hajlandó részt venni a bemuta­tón. Rápirít Marilynre: folyton Az idyen példákban: egy víz az Inge, egy sár az utca, egy virág az udvar, a nagyon hangsúlyozott határozatlan névelő jelentése: csupa, merő. Tehát csupa viz az inge, merő sár az utca, csupa vi­rág az udvar. Ismétlődést is kifejezhet. Pél­dául: „minden szava egy hazug­ság” (vagyis egy-egy hazugság). Használhatjuk megvető értel­mű, lebecsülést kifejező szavak előtt is. „Egy szélhámossal nem állok szóba.” „Szégyen és gyalá­zat: zúg, morog mindenki, / Egy paraszt fiúval mégsem áll ki senki” (Arany Toldijából). Magyaros a használata, ha nyo­matékos felkiáltásokban az egy a jelző és a jelzett síző közé kerül. Nagyon kifejező szerkezet, de csínján kell bánni vele, mert használata nem általános. A köl­tői nyelvből: „Engem uccse’, gyö­nyörű egy állat” (Arany). Köz­nyelvi példa: „Remek egy köny­vet olvastam”. Kiss István A szünet után az 1849-ben kom­ponált és a párizsi Conservatoire versenydarabjának szánt „Nagy koncertszóló” hangzott el, a h- moll szonáta zenei és szellemi elődje. Ez nyitotta meg Liszt nagyszabású zongoraiműveinek sorát. Mit mondjon a recenzens Kocsis Zoltán zongorajátékáról? Mondhatja azt, hogy utolérhetet­len tökéletesség, páratlan zenei és technikai tudás jellemzi. Mond­hatja azt, hogy „így” játszani egyedül Kocsis Zoltán sajátja: minden hang, minden' motívum, minden kisebb-nagyobb formai egység úgy helyes, úgy igaz, aho­gyan elhangzott. Ha Kocsis zon­gorázik, akkor megszűnik minden külsőség, csak a zene szólal meg. Ezen a hangversenyén Liszt Fe­renc muzsikájának csodálatos mélységeit mutatta meg. A közönség szűnni nem akaró tapsa újabb és újabb ráadást kért. A Szerelmi álmok hangjai­val köszönt el hallgatóságától a művész, aki feledhetetlen zened élménnyel ajándékozta meg a ba­jai közönséget. G. Z. lehetőséget nyújt a vendéglátó megye nevezetességeinek meg­ismerésére, s szerepel benne autós ügyességi verseny, valamint ülőröplabda-bemutató is. Az érdeklődők június 30-ig je­lentkezhetnek a mozgássérültek Zalá megyei egyesületénél (8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 5., telefon: 92-14-276). Ugyanott bő­vebb felvilágosítást is adnak. azt hajtogatja. köztiszteletben álló színésznő akar lenni, de a. filmgyár csak füttyent egyet, s ő már rohan is hanyatt-hom­lok egy cirkuszi premierre. Skolsky sem ér rá, hogy elkí­sérje. Marilyn elhatározza, hogy akkor egyedül jelenik meg. A nap azzal kezdődik, hogy Marilyn felöklendezi a reggeli narancs­lét és zselatinport. Aztán beül a kocsijába és átmegy a film- Igyári öltözőjébe, ahol munká­ba veszik, hogy „estére tetőtől- talpig hófehér és platinaszőke legyen". A Fox Wilshire Boulevard-i filmszínháznál mindkét irány­ban öt-öt saroknyi távon le kel­lett zárni a forgalmat. Ezrével ültek az emberek a rögtönzött lelátókon, vagy szorongtak a rendőrség által felállított utel- záró bakok mögött. Marilyn a kocsiban épp csak az ülés leg­szélére telepedett, nehogy ösz- szegyűrődjön a ruhája — meny­nyivel lobban érezné magát, ha állva, hintóbán vonulhatna el az ünneplők sorfala előtt! Ami­kor megpillantják, reflektorok fénykénéi közepette ezer torok­ból száll fel a kiáltás az éjsza­kai égre: Marilyn . . . Marilyn .. . — hangzik a boulevard egész hosszában. A mozi előcsarnoká­ban vakuk, mikrofonok, tévé­kamerák vágják. Aznap este nem volt nála hí­resebb nő egész Hollywoodban. Csak épp álom nem jött a sze­mére. A győzelem pillanatában nem tudott elaludni. Aztán meg már a vereség pillanatában sem. (Folytatjuk.) (Bart István fordítása) FELEDHETETLEN ÉLMÉNY Kocsis Zoítán Liszt-hangversenye Mozgáskorlátozott kézművesek találkozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents