Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

1986. június 12. « PETŐFI NÉPE • 3 A VEZETŐK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL Lazítás helyett intenzív tanulás Beszélgetés dr. Horváth Lászlóval, az OVK főigazgatójával • Készségfejlesztő tréningek • Külföldön szigorúbbak • Levelező tanfolyamok • Magasabb beosztásban A hazai statisztika — a vállalatok, a hivatalok csoportvezetőitől kezdve — 400 ezer különböző szin­tű vezetőt tart nyilván. Embereket irányítanak, gazdasági folyamatokat szerveznek, s a helyzetük­től függően milliók, milliárdok sorsáról döntenek. Nyilvánvaló, nem mindegy, hogy ezt miiként te­szik. A vezetés minősége meghatározza a -munka­helyi közérzetet, növelheti, csökkentheti az emberi teljesítményt. Fontos tehát, hogy a vezetésre alkal­mas személy rendelkezzen minden szükséges ■ is­merettel, felkészülten tudjon eleget tenni a sokol­dalú igénynek. A nélkülözhetetlen információk megszerzését, a vezetői készség fejlesztését, a felkészülést harminc­nál ás több intézmény segíti ma Magyarországon. Közöttük meghatározó az OVK, az Országos Ve­zetőképző Központ, melynek munkájáról, a hazai vezetőképzésről a főigazgatóval, dr. Horváth Lász­lóval beszélgettünk. — Az alapokat egy 1971-ben kiadott miniszter- tanácsi rendelet tette le, ez intézményesítette a ve­zetőképzést — kezdte a beszélgetést dr. Horváth László. — A jól képzett vezető a nemzeti vagyon fontos része. Hazai intézményeink 20 ezer embert képesek felkészíteni évente. Kezdetben kevés ta­pasztalat állt rendelkezésünkre. Az idő tájt szer­veződött a vezetőképzés a többi szocialista ország­ban is. A szocialista elveknek és viszonyoknak megfelelő képzési formákat, programokat az ILO, az ENSZ Munkaügyi "Szervezete támogatásával dol­goztuk ki. — Az ILO közreműködése a nemzetközi kapcso­latok létesítését is elősegítette. Eleinte nehezen le­hetett összehangolni a termeléssel az oktatást. Vol­tak örök tanfolyamosok. A hallgatók különböző alap­ismeretekkel érkeztek a tanfolyamokra, ami nehe­zítette az oktatók munkáját. A képzés nem volt elég hatásos. Azt lehet mondani, 15 év alatt nagy kapacitású intézményhálózat jött létre, amely al­kalmas hasznos ismeretek átadására. Amin javítani való van még, az a módszertani gyakorlat. Nagyobb szükség volna úgynevezett aktiváló képzésre az egyszerűbb előadások helyett. Konkrét helyzete­ket, eseteket kellene feldolgozni és -több készség- fejlesztő tréninget a programokba iktatni. — Az Országos Vezetőképző Központ ötvenféle tanfolyamot kínál és ajánl, még az egészen spe­ciális igényeket is igyekszik kielégíteni. Ta­pasztalataik szerint az utóbbi esztendőkben mi­lyen alapismeretekkel érkeznek a vezetők a tanfolyamokra? Mennyiben készek befogadni az új információkat, módszereket? — Vegyes a kép. Az utóbbi évtizedben javult a vezetők iskolázottsága, a többség felsőfokú végzett­séggel érkezik. Hátrány, hogy vezetői alapképzést nem ad sem a főiskola, sem az egyetem. így az oktatónak mérlegelnie kell, honnan kezdje a fel­készítést, milyen információból mennyit adjon úgy, hogy közben ne ismételjen. Hogyan fogadják? A hallgatók túlnyomó többsége aktív módon fogadja az ismereteket, jól reagál. De változatlanul van egy közömbösebb réteg. A régi, a rutinból vezetők kö­zül nem egy visszautasítja az új módszereket, gya­korlatot, információkat. Más — az OVK-hoz ha­sonló —, intézményben is ilyen negatív tapaszta­latok gyűltek össze. Ez a felfogás a jelenlévő töb­bi hallgatóra nézve káros, a tanárnak kell kom­penzálni, egyensúlyt teremteni. — Ez a helyzet tehát nálunk. Vajon milyen kép alakul ki bennünk, ha a hazai tapasztala­tokat összevetjük a külföldiekkel? — Nehéz összehasonlítani a hazai vezetőképzést mind a szocialista, mind a tőkés államokbeli ta­pasztalatokkal. Szocialista országokban más a tan­anyag struktúrája, a képzés szerkezete. Nyugati ál­lamokban viszont igen drágák a tanfolyamok, pél­dául egy egyhetes turnus 1500—2000 dollárba ke­rül. Nagyon megdolgoztatják a hallgatókat, ke­mény munka folyik reggel 8-tól este 6-ig. És még vacsora után is tartanak fogalkozáso’kat, rendsze­rint ekkor rendezik meg a csoportos vitákat. Ma­gyarországon él még az a rossz beidegződés, hogy akit elküldenek tanulni, az lazíthat a tanfolyam ideje alatt. Hazánkban viszonylag olcsó a vezető­képzés, nehéz erőteljes tempót diktálni, bár szük­ség volna rá. Azt lehet mondani: a fiatal vezetők­kel viszonylag kevés gond van. — Kik jelentkezhetnek az OVK tanfolyamai­ra? — Maguk a vállalatok, az intézmények döntik el, kiket iskoláznak be. A vezetőképző iskoláknak fontos feladata a kádermunka könnyítése. Hogy a már bizonyos képességeket felmutató, tapasztalt kádereket, akik alkalmasnak tűnnek magasabb ve­zetői beosztások betöltésére, felkészítsék. — Tájékoztatójukat lapozgatva szembetűnő a tanfolyami dijak különbözősége. Van, amikor 800, míg máskor 30 ezer forintban állapítják meg a részvételi díj összegét. Milyen forrásból jutnak pénzhez a vezetőképzők? — Az intézmények általában önfinanszírozók, ki­véve az Országos Vezetőképző Központot. Az OVK jelentős támogatást kap a költségvetésből, mert széles körű vezetési-szervezési kutatásokat is foly­tat. — A vezetőképzésnek ugyanúgy követnie kell a társadalmi, gazdasági változásokat, mint ma­guknak a vezetőknek. Lehet-e a hazai vezető- képzést érintő módosításokkal számolni? Es ha igen, kérem, említsen meg néhány konkrétu­mot. — Véleményünk szerint a különböző képzések­nek az eddigieknél jobban kellene egymásra épül­niük. A vezetőképzést egyetemen megszerzett alap­ismeretekre támaszkodó továbbképzésnek kellene tekinteni. Ennek megfelelően vezetési-szakmai, ál­talános vezetőképző-, és speciális tanfolyamokat volna célszerű indítani. Az OVK szerint a jövőben a munkahelyek által ajánlottak mellett egyéni je­lentkezőket is kellene fogadniuk az intézmények­nek. Szerintünk nagyobb teret 'kell kapnia az irá­nyított önképzési programoknak, a távoktatásnak, a levelező, az esti tanfolyamoknak az elkövetke­zendő időben. A munkaidő jobb kihasználását, a költségek csökkentését segítené elő, ha a vizsgá­kat, konzultációkat, bizonyos csoportos foglalkozá­sokat a törvényes munkaidőn kívül tartanák meg az intézmények. — Végezetül szeretném megkérdezni: az OVK hogyan tudja mérni módszereinek, gyakorlatá­nak, tanfolyamainak hatásosságát? Egyáltalán mérik-e? — Foglalkozunk vele. A nálunk végzett hallga­tók egy része tagja a vezetői minőségi köröknek, így tőlük kapunk visszajelzést. Nemrégiben végez­tünk egy kérdőíves felmérést és a válaszokból ki­derült: a nálunk végzett hallgatók 80 százaléka je­lentősen előrelépett pályáján — mondotta befeje­zésül dr. Horváth László, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatója. H. T. tt A mesterséges „kacsaúsztatóban” szépen gyarapodnak a szárnyasok. A mostani huszonnyolcezret már hamaro­san elszállítják. • Kamaszpulóverek ,a szalagon. A jó munka bizonyíté­ka, hogy szinte mind tőkés export lesz. (Pásztor Zoltán felvételei) BALOTASZÁLLÁSI KOSSUTH TSZ: Csak jövedelmezően érdemes Balotaszálláson a Kossuth Termelőszövetkezet egyik jól jövedelmező ágazata a kacsahizlalás. Az idén 455 ezer pecsenyekacsát adnak el a Kiskunhalasi Baromfifeldol­gozó Vállalatinak. A jó eredményt biztosítja, hogy az 1 kg-os súlygyarapodáshoz mindössze 3,12 kilo­gramm takarmányt használnak fel szárnyasonként, és az elhullás is öt százalék alatt marad. Ügy tervezik, hogy a pecsenyecsirke-tartást is bővítik, jövőre szeretnek elérni az évi 500 ezer darabot. A környékien még található szabad női munkaerő, en­nek tudatában hozták létre a varrodájukat, ahol hatvan lányt és asszonyt foglalkoztatnak, A halasi TEXCOOP- nak bérmunkában kötöttárut konfekcionálnák. Minisztériumi ösztönzés a szövetkezeti háttéripar fejlesztésére Az Ipari Minisztériumban program készül a háttéripari ter­mékek gyártásának fokozására a VII. ötéves terv időszakában. A program egyik legfontosabb célkitűzése, hogy minél nagyobb arányban álljanak a gépgyártás rendelkezésére kevés megmun­kálást igénylő, energia- és anyag- takarékos eíőgyártmányok, a végtermék használati értékét javító, korszerű, kifogástalan mi­nőségű alkatrészek és részegysé­gek. A háttéripari termelés nö­vekedésének meg kell haladnia a felhasználásét, hogy csökken­jenek a hiányok, és exportra is jusson ezekből a gyártmányok­ból. A VII. ötéves terv időszakban a háttéripari termékek gyártásá­nak összességében mintegy 24— 25 százalékkal kell növekednie A követelményeknek az állami ipar önmagában csak részben tud megfelelni, ezért tovább növek­szik a szövetkezetek és a magán­kisipar szerepe. Több százra te­hető a háttéripari termékek elő­állításával foglalkozó ipari, me­zőgazdasági és fogyasztási szö­vetkezetek száma. Kohászati, gép- és vegyipari tevékenységük­nek átlagosan 10—30 százaléka a háttéripari jellegű árutermelés, általában állami vállalatoktól vál­lalnak bérmunkát, részmeg­munkálást. Töhb szövetkezet tagja a koordinált gyártásra ala­kult társulásoknak is. Az Ipari Minisztérium felhívta az érintett gyártó és felhasználó vállalatokat, hogy keressék a kapcsolatokat, az ipari tevékeny­séget folytató, vagy arra vállal­kozó szövetkezetekkel. Különö­sen a megfelelő épülettel, kellő munkaerővel rendelkező szö­vetkezetek, szövetkezeti válla­latok együttműködésével nyílik jó lehetőség arra, hogy a nagy vállalatotkinéil valamilyen okból nem üzemeltetett gépek átadá­sával, eladásával, vagy bérbeadá­sával jobban kihasználhassák a háttéripari termékeket gyár­tó berendezéseket. Az állami vál­lalatokat arra ösztönzi a minisz­térium, hogy technológiák, doku­mentációk átadásával, illetve ter­mel ©berendezések eladásával se­gítsék az együttműködés kialakí­tását, A vállalati rekonstrukciók során leszerelt gépek java része még évekig használható, és szá­mos kisüzem technikai színvona­lánál még mindig korszerűbbek, termelékenyebbek, kihasználá­suk tehát gazdaságos. Az iparvállalatok és a háttér­ipari termékeket — alkatrésze­ket, részegységeket, szerelvénye­ket, ruházati és cipőipari kellék­anyagokat, vegyi segédanyago­kat — gyártók kapcsolatfelvéte­lét ma már számos új szervezet segíti. Megtalálhatják az együttmű­ködés lehetőségét, ha részt vesz­nek az ipar által szervezett „Gyár­tót keresünk” rendezvényeken, vagy megbízzák a System Szer­vezési Vállalat háttéripari infor­mációszervezéssel foglalkozó leányvállalatát. Ezenkívül a szö­vetkezetek érdekvédelmi szer­vei —, az OKISZ. a SZÖVOSZ és a TOT — az Ipari Miniszté­riummal kialakult munkakap­csolatai révén tudnak tanácsot, segítséget adni a hozzájuk for­duló szövetkezeteknek. BRAVÚROS NYOMOZÁS, SEGÍTETT A LAKOSSÁG IS Az egyik gyanúsított már őrizetben Sajtótájékoztató a postarablásról Széles körű, kiterjsdt nyomo­zás eredményeként a Budapesti Rendőr-főkapitányság őrizetbe vette Dudás István 24 éves hen­tes, Velence, Halász utca 19. szám alatti lakost, egy budapesti szálloda alkalmazottját, aki ala­posan gyanúsítható azzal, hogy részt vett a május 30-án, a Di­mitrov tér 5. szám alatt lévő 56. számú postahivatalban elköve­tett rablásban. Elfogását köve­tően Dudás beismerte részvéte­lét a bűncselekmény elkövetésé­ben. A bűnügy részleteiről, a nyomozás jelenlegi szakaszáról szerdán a Budapesiti Rendőr-fő­kapitányságon tájékoztatták az újságírókat. Andréka Péter rendőr őrnagy elöljáróban a rablás részleteit is­mertette, elmondva, hogy a pos­tai alkalmazottak az egyik tá­madóról igen pontos személyle­írást adtak, amelynek eredmé­nyeként közzétehették egyikőjük mozaikképét. Kecskés Károly, a késsel fenyegetőző támadóról is szolgált használható személyle­írással, ám mert életkor-megíté­lése meglehetősen pontatlannak bizonyult,, a másik támadó mo­zaikképét nem tették közzé a rendőri szervek. A nagy erők­kel megindult nyomozás több szá­lon futott. A helyszíni szemlén is találtak értékelhető nyomot: három darabra tört fekete mű­anyag karabinert, amely a meg­lelt piros táskáról hiányzott. A rendőrök az önkéntes segítőkkel ellenőrizték a szórakozóhelyeket, s abűncselekmény környékén ház­ról házra jártak, keresve min­denkit, aki bármilyen használ­ható felvilágosítással szolgálhat, A személyleírások alapján ellen­őrizték a szóba jöhető bűnös elő­életű személyeket. A nyomozást több mint 700 be­jelentéssel segítette* a lakosság, s mint már oly sokszor, ezúttal is így bukkantak a tettesek nyomá­ra. A sok értékesnek minősíthe­tő információ közül az egyik leg­konkrétabbhoz június 4-én jutott a rendőrség. Egy redőnykészítő kisiparos alkalmazásában álló férfi azt közölte, hogy szerinte az egyik elkövető azonos az ő albérlő társával, Spreczl Sándor­ral. Viselkedése ugyanis egyik napról a másikra hirtelen meg­változott. Korábban anyagi gon­dokról panaszkodott, május 30- át követően azonban ebbéli gond­jai megoldódni látszottak. Kifi­zette jelentős összegű tartozásait, a közeli kocsmában sokakat ven­dégül látott, s XX-es kocsit bé­relt. A bejelentő elmondta, hogy 30-án 20 óra körül érkezett a la­kásra Sperczl Sándor egy isme­retlen férfivel. Este mulatni men­tek. A bejelentő legközelebb jú­nius 2-án találkozott albérlő tár­sával, aki ekkor már szakáll nél­kül jelent meg. E körülményt is gyanúsnak találta. Sperczl ötezer forintot a lakás­ban hagyott az albérleti díj fe­dezésére és azt mondta: Bulgá­riába megy. A bejelentő a mo­zaikkép ismeretében rákérde­zett albérlőtársára, hogy van-e köze a postarabláshoz. A válasz fölöttébb meglepte, ugyanis • A képen látható Sperczl Sán­dor egyelőre Ismeretlen helyen tartózkodik. Aki tud róla, jelent­kezzen a legközelebbi rendőri szervnél. Sperczl azt mondta: igen, én csi­náltam. E fontos információ alapján került a rendőrség látókörébe az egyik feltételezett tettes. Isme­retségi körét kihallgatva meg­tudták róla, hogy bonyhádi la­kos, s korábban szállodai sza­kácsként dolgozott Budapesten. A 23 éves férfi büntetlen előéletű. Felmerült a gyanú, hogy Sperczl Sándor volt ■ munkatársai között keressék a másik tettest, s a szó­rakozóhelyeken fényképek alap­ján felismerték Dudás Istvánt. A férfit gyanússá tette, hogy 31-én, majd az azt követő napokban sem ment be dolgozni munkahe­lyére. A rendőrség Kápolnás- nyéken talált rá. Ö nem taga­dott, s előadta a pénzből még ná­la lévő 996 200 forintot. A rend­őrség megtalálta a bűncselek­mény egyik eszközét, a 25 centi­méter hosszúságú konyhakést is. Dudás beismerő vallomásában el­mondta, hogy Sperczl ajánlotta neki a szerinte könnyű pénzszer­zési lehetőséget. Tervét május 26-án a bűncselekmény közelé­ben lévő eszpresszóban ismer­tette. Ezután csütörtökön talál­koztak ismét, s határoztak a pén­teki akcióról. Május 30-án pén­teken a Kristóf téren este 6 óra­kor találkoztak, majd gépkocsi­val a Veres Pálné utcában par­koltak le. Innen mentek a Dimit­rov térre, majd a rablás után a Só utcán át menekültek vissza a gépkocsihoz. A zsákmányt az al­bérleti lakásban osztották el. A rendőrségnek sikerült a bonyhá­di lakótelepen megtalálni azt a jóhiszemű barátot, akit Sperczl megkért, hogy egy ideig őrizze lezárt bőröndjét. A rendőrség ebben 1 millió 140 ezer forintot talált, vágyig az eltulajdonított pénzből már csak 433 800 forint hiányzik. Sperczl Sándort tovább keresi a rendőrség, s a kutatást megkönnyítheti, hogy rendelke­zésre áll már az elkövető igazol­ványképe is. Egy fontos adalék: szakálla már nincs. Dévai Mihály rendőr alezredes, a BRFK bűnügyekkel foglalkozó helyettes vezetője a tájékoztatón megköszönte a lakosság rendkívül fontos segítségét, amellyel a gyors, nagy erőket mozgósító nyomozást megkönnyítette. PALME-GYILKOSSÁG CIA-ügynök volt a tettes? Nagyon valószínű, hogy a feb­ruári Palme-gyilkosság meg­szervezője Michael Townley CIA-ügynök volt — erre a kö­vetkeztetésre jut Makszim Knyázikov, a TASZSZ tudósító­ja olyan archív anyagok alap­ján, amelyeket az amerikai itit- IkosszalgáJlaitck felforgató tevé­kenységével foglalkozó New York-i intézet bocsátott rendel­kezésére. A The New York Ti­mes szerint a svéd hatóságok kérték is az FBI-t: hadd vizs­gálhassák meg az egykori chilei külügyminiszter, Orlando Lete- lier 1976-os meggyilkolásáról szóló anyagokat, mert Townley — akkor még a Chilei titkos- szolgálat „alkalmazottjaként” — ebben jelentős szerepet játszott. Michael Townley személye azért keltette fel a Palme-ugytoen nyomozó svéd hatóságok figyel­mét, mivel a férfi 1979-ben, a I-etelier-merényilettel kapcsola­tos nyomozás során beismerte: a chilei titkosszolgálattól nem­csak Lertelier, hanem a santia­gói rendszert élesen bíráló Pal­me meggyilkolására is parancsot kapott. A gyilkosságot 1976-ban, a szociáldemokrata pártok veze­tőinek madridi tanácskozásán kellett volna végrehajtania. A merényletre akkor — mindmáig ismeretlen okok miatt — nem került sor. A TASZSZ a továbbiakban idézi a Counter Spy amerikai lap adatait, amelyek átfogó ké­pet festenek Townley „pályafu­tásáról”. A hetvenes évek ele­jén a chilei fasiszták egyik il­legális szervezetében tevékeny­kedett, amely az amerikaiak titkos támogat ásávai Allende számos hívét meggyilkolta. A Cl A — írja az amerikai lap — már elekor beszervezte tagjai sorába. Pinochet hatalomra ju­tása után a chilei titkosszolgá­latnak dolgozott, s ilyen minő­ségében több emigráns chilei politikus meggyilkolása fűződik a nevéhez. Nyugat-európai „ki­küldetését” során szoros kap­csolatot épített ki a különböző ottani szélsőjobboldali szerveze­tekkel is. Ezek alapján — mu­tat rá a TASZSZ tudósítója — ■nem kétséges, ihogy Townley még most is bármely nyugat- európai országban képes me­rényletek megszervezésére. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • „Csillagbéke” Az APN szovjet sajtóügynökség szerdán kommentárban foglalko­zott Mihail Gorbacsov budapesti „Csillagbéke”-javaslatával. Megálla­pítja: vagy „csillagbéke” vagy „csillagháború”, harmadik lehetőség nincs. Ebből kell kiindulnia azoknak, akiktől függ. „igent” mondanak-e a világűrre vonatkozó új szovjet javaslatra. A régi és egyáltalán nem a legjobb hagyományok szerint — folytatódik a kommentár — Wa­shington és néhány más nyugati főváros reflexszerűen „nemmel”.vá­laszol minden szovjet kezdeményezésre, és azonnal bekapcsolódik u propagamdagépezet szirénája, elnyomva minden logikát, józan érvet. Mi lesz vajon ez alkalommal? Vajon az amerikai adófizetők bele- mennek-e abba, hogy a pénzüket az egész élő világ, így ő maguk el­pusztítására költsék? |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents