Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

«

« « PETŐFI NÉPE 9 1936. június 11.

Közösségi ház, olvasókör, művelődési egyesület

Részlet egy egyesületi alapszabályból: „ ... Az egyesület célja a város közművelődési életénék gazdagítása, önfenntartói módon lehetőséget teremteni a helyi szellemi élet még szélesebb körű kibontakozásának úgy, hogy rendszeres kapcsolatot tartva a településpolitika képviseletével, hozzájárul annak fejlesztéséhez. Tagjai részére érdekképviseletet teremt a közélet alkotó módon történő alakításához. Segíti a település jövőjének biztonságát, az állampolgári közérzet és öntudat fejlesztését.”

A művelődő közösségek alkaLmasak-e valójában arra, hogy egy lakóhelyen közreműködjenek a település gondjainak megoldásában, terveinek, reményeinek kibontásában? Manapság országszerte találkozni ennek bizonyítékaival. Az idézett tervek a hatvani közművelődési egyesület működését szabályozó dokumentumban olvashatók, a vállalkozás legfőbb patrónusa, irányítója, szervezője a városi könyvtár. Ez az intézmény az évek során nemcsak az olvasási kultúra gyarapítását segíti, hanem egyúttal olyan szellemi műhelyt is teremtett, ahol pedagógusok, mérnökök, orvosok, a cukorgyár szakmunkásai, a MÁV helyi dolgozói érdeklődésüknek és művelődési igényeiknek megfelelően gyarapíthatják művészeti, politikai, irodalmi ismereteiket, foglalkozhatnak a nyelV embert és magatartást formáló eszközeivel. Az egyesület — természetszerűleg — a közéleti demokratizmus erősödését is szolgálja. A kisközösség igényli, hogy a városfejlesztés gondjait megismerhesse és szükség esetén részt és felelősséget vállalhasson azok megoldásában. A helyi állami és társadalmi vezetés partnerre talált ebben a munkában, számít ezekre a javaslatokra, elősegítve ezáltal a lakossági érdekvédelem fejlődését, az egészséges vitakultúra gyakorlását. Égy könyvtár munkájában ez az új jellegzetesség nem jelent eltérést alapvető feladataitól, sőt erősíti, tartalmasabbá teszi a könyvtár- látogatókkal való lehetséges kapcsolatainak formáját.

Hasonlóképpen gondolkodtak a Hajdú-Bi- har megyei Álmosdon vagy a Somogy megyei Tab és Vörs községekben is, ahol a könyvtár támogatásával létrejöhettek a közösségi lót különféle formái. Itt a közös akarat alkalmas

arra, hogy gondolati ösztönzést, ötletet, kezdeményezést adjon a település lakosságának, a községek önkormányzati szerveinek.

A legújabb .tanácstörvényben hangsúlyt kapott népképviseleti, önkormányzati jelleg, az új választási törvény, a megalakult elöljáróságok, a közigazgatás korábbi reformja következeiében bármely nagyságrendű településen (lakótelepeken is!) szükség vah ezekre az ösztönzéseikre, mert a jogalkotásban megnyilvánuló demokratikus tendenciák élettelen közösségi szellem esetén vagy annak mesterséges elfojtása következtében halvaszületett javaslatok maradnak.

A 12/1980—1985. számú országgyűlési határozat felszólította az illetékes társadalmi szervezeteket, hogy tegyék közüggyé a terület- és településfejlesztést, vegyenek rész a konkrét helyi célok meghatározásában, a döntések előkészítésében, végrehajtásában, ellenőrzésében. >

Különösképpen a kistelepüléseken a ma elmulasztott intézkedések holnap már esetleg későn születnek meg. Ahol a lakossági közös gondolkodás helyett a hivatali presztízs még a szunnyadó, lassan formálódó vágyakat is szétzúzza, ott a lakóhely jövője súlyos veszélybe kerülhet.

Az olvasókörök, az .egyesületek jelentős múltra tekinthetnek vissza. A kulturális autonómia eredményeként bontakoztak ki a múlt század második felétől erősödő szociális mozgalmak, miközben otthont adtak a szőkébb kultúra-értelmezésen túlmutató érdekeknek és érdeklődésnek is. Hagyományaikat, gazdag tapasztalataikat természetesén a jelen történelmi, politikai, gazdasági körülményeihez érdemes igazítani. Legfőbb feladatuk az lehet, hogy Vállalják a település fejlődésének meggyorsítását, a magárahagyatottság érzésének megszüntetését, a közhangulat, a lakóhelyi közérzet, a helyi tettrekészség javítását.

Mindez nem attól függ, hogy ezen társulások neve olvasókör, egyesület, faluház, közösségi ház vagy könyvesház, hanem attól, hogy programjukat mennyire tudják világosan megfogalmazni, és munkájukkal menynyiben sikerül biztosítani a közösségi lét, a közösségi művelődés érvényesítésének társadalmi szükségességét. M. I.

//A 1 Jerry Wald épp be- ' 1 V fejezte az RKO-nál az Éjszakai összecsapás forgatását, amikor egy szép napon valaki felhívta telefonon, és megzsarolta, hogy talált valamit, és ha nem kav tízezer dollárt, nyilvánosságra fogja hozni. Közölte vele a telefonban, hogy minden második amerikai bárban ki van függesztve Marilyn Monroe meztelen képe. Ha ez nyilvánosságra kerül, az Éjszakai összecsapás könnyen belebukhat, kiváltképp, ha — mondjuk — vallásos csoportok erre föl bojkottot hirdetnek ellene.

Wald azonban nem hagyja magát megzsarolni — ilyesmi csak filmekben fordulhat elő! — hanem inkább a film Írójára, Norman Krasnára hallgat, aki szerint az aktfotó nem hogy ártana a filmnek, még használni is fog neki — annál nagyobb lesz a reklám. Nagy pillanat! Fordulópont a reklám történetében. pedig még meg sem választották Eisenhowert elnöknek! A következő haditervet dolgozzák ki: közölni fogják, hogy Marilyn Monroe nem az RKO művésze, csupán kölcsön kérték a filmhez, aztán hadd jöjjön a botrány, ami csak kiváncsivá fogja tenni az embereket: mindenki látni akarja majd a filmet.

Ha belerokkan is esetleg Marilyn pályája a botrányba, legfeljebb csak a Fox és az ő hétéves szerződése bánja. Az RKO most mindenesetre leszakítja a dohányt, és a többihez semmi köze. Wald azonban ekkor újabb aggódnivalót talál magának. Mi lesz, ha d zsaroló megijed, és végül is mégsem leplezi le Marilyn titkát? Eilhatározzák, hogy nem várnak a zsarolóra, ők maguk fognak lépni. Felhívják telefonon Aline Mosby-t az United Pressnél. aki nyomban felhívja telefonon Foxékat. Azonnal meny a telefov a stúdióba, ahol a Nem kell kopognod-ot for(N. Maller: Marilyn — Coronet Kiadó, 1974; — magyar fordítása lllt-ban jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ehbfil közlünk részleteket.)

0alják, hogy Marilyn jöjjön be az igazgatóságra. Az szinte már magától értetődik, hogy amikor megtalálta a hívás, épp az elmebeteg nő szerepét játszotta egy Baker nevű rendező irányítása alatt.

Most. hogy Foxék immár magának, Marilynnek a szájából is értesültek, miszerint igen, valóban készültek róla aktfelvételek. a regényíró feljogosítva érzi magát, hogy kiagyalja az itt következő párbeszédet. — Széttetted a lábad? — kérdezi a filmgyár egyik aligazgatója.

— Nem.

— A segged luka nem látszik?

— Egyedül vagyok a képen. Csak éppen meztelenül.

— Akkor szépen le fogod tagadni, hogy bármi közöd is van ezekhez a képekhez. Valami másik kis szőke nő van a képeken. Aki legnagyobb balszerencséjére nagyon hasonlít rád.

Marilyn Sidney Skolsky-hoz fordul tanácsért. Egy pletykarovatvezető nemcsak terjeszteni tud pletykákat, hanem elfoj- tani is. És azt is fel tudja mérni, kell-e rá számítani, hogy esetleg más forrásból újra fölbukkan ugyanaz a szóbeszéd. Nyilván azt állapítja meg, hogy ezt a dolgot már semmiképp sem lehet eltussolni. Marilyn tehát elmondja Aline Mosbynak az igazságot, azaz pontosabban közli vele a faktoid valóságot: „1949- ben Marylin is még csak ugyanolyan ijedt, szöszi kislány volt, amilyen száz meg száz nyüzsög Hollywoodban, hogy hírt és nevet szerezzen magának a film fővárosában. Egy szál magában állt a nagyvilágban ... Amikor három évvel ezelőtt modellt állt, azaz végignyúlt egy gyűrött, vörös bársonytaka- rón, és hagyta, hogy elkészítsék róla azt a bizonyos művészfotót. azért teltem, mert szegény voltam, és kellett a pénz!"

Az Éjszakai összecsapás óriási kasszasikernek bizonyul, és Marilyn nevét legfölül írják ki a színlapra, holott ő csak a. ne- gyedik a főszereplők között. _ A vihar pedig elmarad. Pedig 1951-ben még alighanem minden más filmsztár pályáját derékba törte volna, ha kiderül róla, hogy meztelenül mutatkozott (pénzért), de hát Marilynre maga az ég vigyázott. Nern telik belé sok idő, és ugyanazok a filmgyári igazgatók, akik nemrégen még ordítoztak vele, tucatszám vétetik a sajtóosztály- lyal a naptárokat, hogy legyen mit szétküldözgetni a lapoknak.

Elmúlt a veszély. Marilyn immár jelenség. Megállapíthatjuk, hogy a reklámnak is megvannak a maga rejtelmei. „A meny- nyiség minőségbe csap át” — mondta Engels, amivel egyebek, között arra utalt, hogy egy szem alma még csak egy zamatos gyümölcs, száz láda alma azonban már egy üzleti vállalkozás alapja lehet. (Egymillió láda alma viszont csupán egyetlen old afc- ápa egy hatalmas üzleti birodalomnak, amely almán kívül biztosítással, sífelszereléssel, meg 1űrhajózással is foglalkozik, és persze a maffia is benne van a pénzével.) Elég az hozzá, hogy az a kis színésznőcske, aki nagyobb sajtót kap a legnagyobb sztároknál, holott csupán a film- gyári ranglista legalsó fokain ■tanyázik, olyasmit vitt végbe, ami csak a hanghatár áttöréséhez fogható. Minden a feje tetejére áll. Amikor két hónap múlva kiderül, hogy Marilyn nem is igazi árva (hanem még él az édesanyja, és egy elmegyógyintézet ápoltja, méghozzá államköltségen, holott a lánya hetf 750 dollárt keres), a „leleplező riport”, amit egyébként a filmgyár szervezett meg, már szinte elnéző hangnemben íródik:

„Marilyn Monroe — Hollywood legújabb csinibabája, aki a közelmúltban azzal került fel a lapok címoldalára, hogy bevallotta, aktfelvételek készültek róla egy naptár számára — ma újra gyónt.

A hollywoodi sajtófőnökök mind ez ideig azt állították róla, hogy árva gyerek volt, aki •nem ismerte a szüleit. Marilyn viszont most bevallotta, hogy igenis ismerte az édesanyját, Gladys Bakert, aki valamikor az RKO-nál volt vágó. Marilyn kijelentette: Édesanyám rokkant, és hosszú évek óta egy állami gyógyintézet ápoltja, bár nekem erről gyermekkoromban nem volt tudomásom ... Noha sosem volt alkalmam közelebbről is megismerkedni vele, most, hogy felnőtt lettem, és módom van támogatni, ismét felvettem vele a kapcsolatot."

És ezzel sikerült is betömni a kötelező gyermeki szereteten keletkezett hézagot. Át is vitette Gladyst az állami elmegyógyintézetből egy magánszanatóriumba. Gyámnak Inez Mel- sont. Marilyn pénzügyi tanácsadóját teszik meg.

(Folytatjuk.)

(Bart István fordítása)

KECSKEMÉT NÉPTÁNCEGYÜTTES:

Kitartás, akarat kell

Tíz esztendő után...

/ . ‘

Tízesztendős a Kecskemét .Néptáncegyüttes. Ha azt vesszük, nem nagy idő. Am egy művészeti közösség életében jelentős mérföldkő. Az egy évtized örömöket, bánatokat, sikereket, gondokat egyaránt hozott.

Hogyan is kezdődött? Szeveré- nyi Anikóval, a Kecskemét Nép- táncegyüttes vezetőjével először erről beszélgetünk.

— A csoportot Nagy Dezső hozta létre. Friss diplomásként került feleségével Kecskemétre. Dezső régóta foglalkozott a tánccal, óriási lelkesedéssel látott munkához Kecskeméten ds. Másodikos gimnazisták voltunk, a felesége magyart tanított nekünk a „Katonáiban”. Ma is a tánc bűvöletében éltünk. Osztályunk hetvenöt százaléka táncölt, s nemcsak az iskolában, a próbákon töltöttük együtt az időt, hanem azon túl is. Csatlakoztak hozzánk a főiskolások, s szinte észre sem vettük, hogy jó közössség ková- csólódott. Táncolni nem tudtunk, nem volt ruhánk, próba termünk, zenekarunk. A nulláról indultunk. Sokat köszönhetünk ferun tartónknak, az Erdei Ferenc Művelődési Központnak, s támogatónknak, a MESZÖV-nek.

— Mi tartotta össze a társaságot?

— Kezdetben az volt a legfontosabb, hogy éreztük, tartozunk valahová. Aztán egyre kevesebben maradtunk az alapító tagok közül — mára csak én maradtam —, új táncosok jöttekj Ez az átalakulás egyébként mindig folyamatos, s nemcsak a Kecskemét

Néptáncegyüttes küzd ilyen gondokkal. Kialakult egy egészséges versenyszellem; ki léphet dobogóra? Aztán a sikerek doppingoltak bennünket, s a szereplési vágy. Az első fellépésünk egyébként a Katona József Gimnáziumban volt, ahol nyitótáncot mutattunk be. A művelődési központ autóbuszával bejártuk a megyét, sok helyen tapsoltak nekünk.

— Visszatérve a programunkhoz: Kecskemét környéki, valamint kiskunsági néptánchagyományok feldolgozását tűztük ki célul. Repertoárunkban most is szerepel az 1957-es felvételről rekonstruált kecskeméti csárdás — fülöpházi gyűjtés —, de megtanultuk a dunántúli, szatmári, zempléni, szlavóniai és a kalocsai anyagot ds. Az első időszakiban régi koreográfiákkal ismerkedtünk, majd az archaikusabb tánc felé fordultunk, amely sokkal inkább táncközpontú. Jelszón,k az volt: keveset, de jót! Ez ma is érvényes.

— Egyre több fellépés, minősítők, külföldi utak következtek ...

— Azóta a néptáncegyüttesek minősítő versenyén már megkaptuk az arany III. fokozatot. A miegyében három tánccsoport büszkélkedhet ilyen elismeréssel, a kalocsaiak, a Soltiak és mi. A külföldi utak során sok-sok élménnyel gazdagodtunk. Belgrádi bemutatkozásunkat az ottani televízió is felvette. Ausztriában fesztiválon jártunk, ezt azért 'hangsúlyozom, mert Magyarországon még egyetlen jelentős fesztiválra sem hívtak meg bennünket. Az NDK-iba kétszer invitálták a csoportot, ahol baráti kapcsolatok is kialakultak. Svájc:

csodálatosan indult a vendégszereplés, de /szomorúan fejeződött be. Elvesztettük egyik társunkat ... A francia turnéra már a hirtelen ül elhunyt Nagy Dezső nélkül indultunk, s én tulajdonképpen azóta irányítóim a közösséget. Lengyelországban Tarnow megyében mutatkoztunk be, sokáig emlékezetes marad számunkra a fogadtatás, a program, a siker. Legutóbb Törökországban szereztünk élményeket, például szaúd-arábiai és ciprusi táncosom kát figyelhettünk a színpadon. Külföldi útjainkat a MÉSZÖV finanszírozza, nélkülük nem jutottunk volna el ezekre a helyekre.

— Gondok?

— Örökös problémánk, hogy nincs olyan próbatermiünk, ahol addig gyakorolnánk, ameddig szeretnénk, s nem zavarna senkit sem a „hangoskodásunk”. Hiányoznak a szakemberek is, sokszor nem tudjuk, ki vezeti a csoportokat jövőre. Az utánpótlás szintén tízéves gond. Művészeti vezetőnk, Kopasz István, a Kodály Kamara Táncegyüttes tagja Pestről jár Kecskemétre. Előtte két évig dolgoztunk együtt Farkas Zoltánnal, aki olyan süniét állított elénk követelményként, hogy sokszor nehéz tartanunk. Szerencsére ezt a táncosok nem érzékelik, inkább a csoport vezetőknek okoz gondot. Az óvodásokkal Tas- sy Lilla foglalkozik, gyerekjátékokat, dalokat tanulnak. Innen egyenes út vezet a néptánchoz, a haladó gyerekcsoport — Csuma Sándor irányításával — már táncol is. A felnőtt néptánc-együttes átlagéletkora 19 év, s mintegy harminc—negyvenlen tálnedlnak rendszeresen. 1982 óta a Hegedűs együttes húzza nekünk a talpalá- valót, s van már egy .másik népzenei együttesünk, a Garabó.

— Nem kis kitartás, akarat kell ahhoz, hogy egy csoport tíz esztendeig létezzen.

— így igaz. De aki szereti a néptáncot, a népzenét, s ráérzett az ízére, nehezen tudja abbahagyni a táncolást. Én sem találkoztam még máshol olyan őszinte érzelem- és gondol atgazdagsággal, mint a népzenében és a táncban.

— A szombati, jubileumi műsorra annál is inkább izgatottan készültek, mert egyfajta számvetésnek számított a fellépés. Megkapták a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Mi következik az ünnep után?

— Jön a 'tizenegyedik év, sok

munkával. Borzák Tibor

KÉPERNYŐ

KÖNYVESPOLC

Csehszlovák Szabó család

Ha valaki tudni akarta, hogy mi foglalkoztatja az embereket, akkor meghallgatta á Szabó családot és máris jólértesültinek mondhatta magát. Többéi kapott az információnál, kicsi* helyette is gondolkodtak, mérlegeltek a kifogyhatatlan rokonságú família tagjai. Több szempontból vitatták meg az adódó ügyeket. Természetesen végül is mindig a legésszerűbb, a legnemesebb álláspont érvényesült.

A Magyar Televízió eddig hiába próbálkozott valami hasonlóval. Túlságosan merev mechanizmusa, „gyártási struktúrája” miatt alkalmatlan ilyen végtelenbe vesző műsorfolyamat fenntartására.

Cseh barátaink ügyesebbek voltak. Ellesték a szórakoztatóipar legnagyobbjainak mesterfogásait. Miért is kertelek? A Nők a pult mögött dramaturgiáját bármelyik hollywoodi mester megirigyelhetné. Itt a jó igazán jó, és előbb- utóbb révbe ér, a gonosz az vér- lázitóan romlott, vannak robotolók és vannak ügyeskedők, és minden van, ami az életben van — látszólag. Olyan, mintha igaz lenne, mégsem az, pedig fcüdönr küillön -mindén helyzete megtörtént, vagy megtörténhetett volna. Számtalan szór érzi a Tiszteit Néző: vele is előfordult ilyen eset. A „láttam már” érzete köt oda a képernyőhöz az — egyik kollégám szellemes címcsavarása szerint — Üzlet a város szélén vetítésekor. Valljuk be: mindnyájunkat. Üjra megéljük szerelmi sikereinket és kudarcainkat, gyereknevelési problémáinkat, nemzedéki ellentéteinket. Mindezek tételszerűsé- gük eiLenére igencsak élvezhető, jól megcsinált epizódokban fejeződnek ki.

Tanimeseszerűségei, kedves egy- ügyűségei ellenére, ha idom engedi, nézem a kórház-film sablonjaival, patronjaival készült új siker sorozatot. Készítem mar azt a pohár pezsgőt, amivel maid képzeletben koccintok _ a rokonszenves középkorú elvált asszony esküvőjén a tisztelt násznéppel. Jó ismerőst illik megköszönteni életének e fontos állomásán'.

H. N.

C gyszerű küllemű L kis kötet került a könyvesboltok kirakataiba, polcaira, tartalma újszerű. A Magyar írók Szövetsége József Attila Köre (JAK) lexikonát lapozgathatják az érdeklődőik. A kortárs irodailom művelőit hasonlóképpen mutatta be a múlt században Szinnyei József is tizennégy kötetes kiváló művében, melyet nemrégen újra kiadtak. Sziny- nyel műve minden valaha élt magyar toliforgatót megemlít — — a Kecskeméten élő fiatal költő, Agócs Sándor vállalkozása szerényebb, de nem kevésbé hasznos. Agócs, aki a JAK vezetőségének is tagja (s egyike az idei Móricz Zsigmond-ösz- töndíjasoknak) vállalkozott arra, hogy a jelenlegi JAK-tagok eddigi munkásságát bemutatandó, összeállítsa a fiatal írók, kritikusok, fordítók almanachot. „ .

A kötet (melyet az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiai osztályának munkatársa, Vajda Kőénél lektori jelentésében jól szerkesztett, pontos és példamutató munkának minősített) pár hónap alatt készült el. S ez nemcsak a szerzőt, hanem a nyomdát, az Állami Könyvterjesztő Váltálat rotaüzemét is dicséri. Még akkor is, ha apróbb sajtóhibák elő-előf or dúlnak. A gyorsaság felemlegetése egyébként nem fölösleges: ma, amikor egy-egy könyv megjelenésére éveket kell várni, fontosak ezek a példák. Az ötlettől a megvalósulásig tehát nem törvényszerűén telnek el az évek.

Az almanach (tervezik, hogy kétévente kiadják) a JAK tagjainak adatait: iskolák, munkahelyiek), lakcím, telefonszám, s a megjelent művek címe mellett az egyes szerzőkről szóló legteljesebb irodalmat is nagy pontossággal tartalmazza, Helyes különben, hogy a szerző minden olvasót fölkér újabb adatok közlésére, a bizonytalanok helyesbítésére. így bizonyára a megyei lapokban — köztük a Petőfi Népében — megjelent kritikák Is belekerülhetnek a két év múLva tervezett második kiadásba.

Ezeken kívül érdekes összefoglaló adatokat is megismerhetünk a kötetből, melyek igen elgondolkodtatóak. Együk ilyen adat a kör tagjainak magas átlocrAlíifilrrtra Í31 7 t±\T h .o másik A

JAK-lexikon

fővárosban élő tagok száma: 77 (a 133 tagból). Ez a két szám igen is jelez valamit: felveti egyrészt a valóban fiatal, tehetséges alkotók hiányát — hisz a nem JAK-tag alkotókat nézve is hasonló átlagéletkort, találunk —, másrészt a vidék hátrányos helyzetét (Ezt illusztrálhatja még egy számpár: önálló kötet 79 jelent meg a budapestiek tollából, s csak 28 vidékiekéből.) Befejezésiként az utolsó adat: az 56 vidéken élő tag közül nyolc (!) kecskeméti lakos. Ez egyedülálló: nincs másik vidéki település, ahol eny- nyien lennének együtt. Nem árt leírni a kecskemétiek névsorát: Agócs Sándor, Dobozi Eszter, Fűzi László, Hideg Antal, Józsa Fábián, Kozmács István. Pintér Lajos, Túrái Kamill. Ok nyolcán jelen vannak — eltérő súly - lyal — a megyei és országos irodalmi életben —, s még sokkal inkább jelen lehetnének. Közülük négyen szerepelnek abban a Rács-Kiskun megyei lírai antológiában, mely a könyvhétre jelent meg Homokfúvás címmel. S ketten jelentkeznek a közeljövőben önálló kötettel. Megérdemlik, hogy odafigyeljenek rájuk.

A kis almanach legnagyobb értéke, hogy megkönnyíti a népművelők, könyvtárosok dolgát: a JAK tagjainak adatai, a róluk, műveiktől szóló írások, kritikák pontos ismerete támaszt ad az író-olvasó találkozók szervezőinek, a könyvtárak bővítőinek. S talán ötleteket is.

A tájékozódást segíti, hogy a lexikon külön közli a JAK azon tagjainak nevét, akik az írószövetségnek, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának is tagjai. S közli az irodalmi, művészeti díjasok nevét is.

Ajánljuk tehát ezt a hasznos kötetet könyvtáraknak, népművelőknek, művelődési intézményeknek, s mindenkin éli. aki érdeklődéssel figyeli a mai magyar irodalmat.

Persze, a lexikonban, szereplők legnagyobb öröme az lenne, ha nem adataik, hanem műveik alapján ítélnék meg őket. (József Attila Kör 1985. Kiadja a Magyar írók Szövetségének József Attila Köre, Budapest, 1986. 75 p.) K. Fogarasi Zsuzsa

I Kun verbunk.