Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-04 / 130. szám
t V 4 © PETÖFÍ NÉPE ® 1,986. június 4. EGY ZENEI KÍSÉRLET NYOMÁBAN • Háromszoros figyelemmegosztás: a mondókára dallamot improvizálnak, miközben a két dobütőt teljesmi szaftodon kezelik. (Méhesi Éva felvétele) ■tori ÜNNEPI KÖNYVHÉT Óvodások kánonban A többdimenziós zenei feladatok alkalmazásának lehetőségei az óvodában. — Ez a címe annak az óvodazenei kísérletnek, amelyet 1981-ben nyújtottak be a Művelődési Minisztérium középtávú kutatási tervpályázatára. Elfogadták, s a kísérletet meg is kezdték Kecskemét két óvodájában, a Szabadkai és a László Károly utcaiban, a kontrollcsoport a Hosszú utcai óvodások közül került, ki. 1985 elején a megbízók kiküldöttei pozitívan értékelték az eredményeket. Mindez nem jelenti azt, hogy pontot tettek volna a végére: a Szabadkai utcai és a széchenyivárosi óvodában tovább folyik a kísérlet. Szépen szóló hangszerek — Ez már a második újrakezdés, a kísérlet mögött hároméves tapasztalat áll. Kiszűritek belőle sok mindent, ami nem idevaló, ami ütközött a gyerekek életkori sajátosságaival — fűzte mintegy előzetesként beszélgetésünkhöz Kozák Imréné, a széchenyivárosi óvoda vezetője. Kis időre beültünk a középső csoportosok zenei foglalkozására. A gyerekek néhány perc múlva, már tudomást sem véve a kíváncsiskodó idegenekről, önfeledten, szemmel látható élvezettel vetették bele magukat a nem könnyű, ám játékos. Izgalmas feladatok megoldásába. A beszélgetést a látogatás után folytattuk. Csatlakozott hozzánk Szabó Istvánná, a kísérleti csoport vezetője is. — A gyerekek az első begyakorlások után különböző zenei feladatokat oldanak meg. Például: kitartott furulya hangra mondókét mondanak, vagy két gyerek meséli a dal szövegét szabadon, a többiek pedig éneklik. Az Ilyesfajta gyakorlatok következményeképp az óvoda befejez éjéig annyira fejlődhet figyelemmegosztó képességük, hogy már kánonban is tudnak énekelni. Foglalkozunk a ritmus,'« mozgás fejlesztésével, könnyen tanulnak ^tánelégéseket. Van egy olyan feladat, hogy az egyik irányba halkan, a másikba hangosan kell járni. Utánozzák az apa katonás lépteit — tá, tá — s a kisgyerek szaladását — ti, ti. Azután a tempót összekapcsolják a halk. vagy hangos megszólaltatással. A legkisebbeknél még fele-fele csoport csinál mást-mást, a közép- sősöknél már ketten-hárman is képesek kiscsoportot alkotni, s külön zenei feladatot megoldani. A nagycsoportban egy-egy gyerek önállóan is szerepel, vagy három csoportba osztva mást énekelnek. Így érdekes hangzással ismerkednek meg. ez az út vezet később a modern zene megismeréséhez. — Megismerkednek a hagyományos népi játékokkal, de ezek alapján ők is kezdeményezhetnek, kitalálhatnak valamit. Izgalmas dolog megfigyelni, milyen ötleteik vannak a mai gyerekeknek. Eddig adott szabály szerint játszottak, most a fantáziájukra hagyatkoztatva kiderül: kiből, mit vált ki a zene. Kicsit hasonlít a rajzolásra: ahány gyerek, annyiféle fát, virágot rajzol — vette át a szót Kozák Imréné. — Nagyon fontos, hogy sokat szerepeljen mindenki, egyénileg vagy kisebb csoportokban. Ez a módszer fejleszti a személyiséget, bátorságot önt a kicsikbe. A hangszereket a /1 ] ) Csak abból vonhatunk \ 1 1 ’J le következtetéseket, hogy hol tartott Marilyn Schenck- kel való ismeretsége a kezdetén és hol a végén. Meglehet, megszállta valami, mondjuk valami ördögi, ami arra kényszerítette, hogy alig egy esztendei ismeretség után már sztár akarjon lenni, Schenck pedig azzal tette próbára a lány tehetségét, hogy meg(S. Mailer: Marilyn —> Coronet Kiadó, 1974; — magyar torditáaa 1986-ban Jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk részleteket.) , * játékidőben is szabadon kézbe vehetik. Már megtanulták, 'hogy mire lehet őket használni. A hangszerválasztásban igényesek vagyunk, a legszebben szólóak a t kapják a gyerekek. — A fogékonyabbak, a tehetségesebbek jobban ki tudnak bontakozni, tartalmasabb útra vallóval indulnak esetleg zenei iskolába — mondta Szabó Istvánná. — Akinek nincs jó hangja, annak is fejlődik a hallása e módszer segítségével. Zeneértő és -élvező emberek lesznek. Az óvónőképzőben a hároméves képzés során hangszeren is megtanulnak játszani a hallgatók, s ez esetben nemcsak a furulyáról van szó. Ezt a kísérletet, ha beválik, az ének szakos óvónők tudnák folytatni. Jelenleg még nem mindegyikük lenne képes ezt csinálni, hiszen komolyabb zenei .tudást igényel. A figyelem megosztható Mi is a kísérlet lényege? Erről faggattam Burián Miklóst, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet adjunktusát, a pályázati terv megalkotóját. — Eddig az óvodások csak a magyar népi anyagra épített egy- szólamúsággal találkoztak, amit az indokolt, hogy a gyermekdalok, mondókák egyszólamúak, és egyáltalán, a magyar népdal sajátossága a szólóéneklés. A hagyományos óvodai munkában is előfordul, hogy a gyerekek többirányú tevékenységet végeznek: éneklik a dalt, körjátékot játszanak, azaz többfelé figyelnek. Ebből kiindulva feltételezhető, hogy figyelmük továbbfejleszthető népi anyag alapján ás. Gondoljunk csak a népi kultúra átha- gyományozódására, amikor is ki- sebbek—nagyobbak játszottak együtt, vagyis, akik elítélik a többszólamúságot, nem veszik figyelembe a népi gyakorlatot. A figyelem tehát megosztható! Ezen fölbátorodva próbáltunk hangzó, síkokat párhuzamosan megszólaltatni. Elmondják a mondókét egyenletes lüktetéssel, ritmikusan, majd ebiből egy rövid kis részt kiragadunk, s a mondólkával történő egyidejű Ismételgetésével egyfajta szövegkavarodást idézünk elő. Ez nem idegen a mai komolyzene törekvései!tői sem. ■Következő lépésként a mondó- kához vagy dalhoz a szövegének szabad előadását kapcsoljuk, vagyis metrikus — azaz zenében mérhető — anyagjai zeneben várakoztatta: látni akarta, hogy képes-e várni a nagy kegyre. Ha csakugyan Így történt, Marilyn- nek kegyetlen próbatételt kellertt kiállnia. Az első év leteltével ugyanis a Fox felbontotta a szerződését. Hónapokig munka nélkül tengődött, és kénytelen volt újra visz- szamenni fotómodellnek. Végül is azonban Schenck közbelépett, de nem a Fox-nál, hanem a Columbiánál, Harry Cohnnál, a film hőskorának másik nagy egyéniségénél. Mivel nem egyszerűen csak szerződtették Marilynt, hanem mórhetőt állítunk szembe. Nagy lehetőségek rejlenek a gyermekzenekarbam. ‘ Néhány csengő-bongó hangszert, metalo- fonit, triangulumot, eintánryért. csengőt, dobot használnak a gyerekek. A ritmikus szövegmondáshoz, vagy gyermekdalhoz szabadon, dmprovizatív jelleggel megszólaltatott hangszerek járulnak. Így érdekes, egymást kiegészítő hanganyag jön létre. Ezt követően az egyenletes lüktetésű rnon- dóka vagy dal kimarad, s a hangzó anyagot a csengő-bongó hangszerek improvizációja, a mondó- ka vagy dal elszórt hangoztatása, vagy szabad elmondása alkotja egy önálló szereplő részéről. Több szólamban — Maga a módszer egy század- eleji pedagógus, Ovidé Deoroly globalizációs elképzelésedből, az egészben megragadás elvéből merít. így tanulja a gyermek anya- nyelvét, s elgondolásunk szerint zenei anyanyelvét is. Az effajta tanulás során a gyermek az ismert mellett az ismeretlent is tapasztalja, mégpedig tnem a tanulás fokozatosságának megfelelő ■ könnyített formában. A megosztott hangzások esetén nem mindig tud figyelni a párhuzamos hanganyagra, de hallja, ha. akarja, ha nem, s ezzel egyidőben a tudat alatt elraktározza. Rákényszerül, hogy a sajátjára jobban figyeljen, vagyis a módszer fejleszti a koncentrálóképességet is. Amennyiben a szólamok egymással szépen összecsengnek, a gyermek egyfajta katartikuB élményhez jut, am| növeli a munka folyamán a tanulás intenzitását. Amikor egy bizonyos idő után már nem zavarja a másik hangzó anyag, az önkéntelen íigyelexn- megosztásból a tudatosra vált át. A több szólam adta választási lehetősjégek az újabb és újabb variálgatást hordják magúikban, ami nem más, mint a zenei kreativitás alapja. Ennek fejlesztése magáiban a módszerben rejlik. összegezve tehát; az óvoda ilyen jellegű zenei munkájával fejleszti a gyermekek figyelem- megosztását, koncentrálását, zenei kreativitását. Emellett lehetővé teszi a kortárs zeneművekhez való közeledést azzal, hogy a mai zene elemeit egyszerű formájukban gyakorol iáik. Remélhetően, ennek köszönhetően fokozatosan csökkenni fog a zene és a közönség közti hatalmas távolság. Kormos Emese nem mindjárt szerepet is kapott egy készülő filmben, méghozzá a férfiföszereplő partnerének szerepét, valamint korrepetitort adtak meü-éje és énektanárt is fogadtak neki, és minden egyéb tekintetben is megkülönböztetett figyelemmel vették körül, feltehető, hogy Cohnnak valami zsíros, nagy szívességet kellett viszonoznia, amit Schenck tehetett neki valamikor. (De az is lehet, hogy Schenck tudta, hol fekszik eltemetve egy réges-régi hulla.) Bárhogy történt is, a Columbia filmet forgatott Monroe-val; A tánckar hölgyei volt a címe. Szerény költségvetésű, vacak kis film volt; arról szólt, hogy egy korosodó táncoskomikusnak van egy lánya, aki táncosnő (de igen erényes!), és beleszeret egy milliomos fiába. A film 1948-ban jött ki, és ez az első film, amelyben csákugyan szemügyre vehetjük Marilynt: énekel, táncol, szöveget mond, és még össze is verekszik egy másik táncosnővel, akivel nagy hajtépést, pofozkodást, sikoltozást rendeznek, és olyan ügyetlen mozdulatokkal csépelik egymást, mint amilyeneket csak lányoktól látni, amikor megpróbálnak elhajítani egy labdát. A film pocsék, de ő egyáltalán nem rossz benne. Érdekes, hogy mindazonáltal épp azokban a jelenetekben merevedik meg a játéka, amelyek■ r Bimbi tábornok Az ifjúsági regény olyan, mint • a szakmunkásvizsga. Az az író, > aki megfelelő színvonalon, jó stílussal, úgy írja meg a regényt, hogy a . fiatalok az első oldalak . után nem lökik félre, hanem ellenkezőleg — elolvassák, az az író érti a szakmáját. Fodor Sándor ilyen író. Bimbi tábornok című könyve a kalandregények legjohb hagyományaiból merítve dolgozza fel a „lakatlan sziget” témáját jelenidőben, aktuális politikai-társadalmi jelenségek előterében bonyolítva a cselekményt. 1 A Csend szigete, a Csendes- óceán hajóutaktól távol eső részének egyik háromszáz négyzet- kilométeres földterülete. Lakói azoknak a rabszolgáknak a leszármazottai, akik az 1840-es évek végén — megelőzvén korukat — fellázadtak és eltérítettek egy hajót, miután vízbe dobálták a vitorlás legénységét, a macska- cápák nem kis örömére. Vezetőjük a hajókovács volt, aki megsértődött a kapitányra, ezért leverte a hajófenékben szállított, Afrikából összefogdosott feketék bilincseit, minek következtében az angol kovácsot megválasztották fővarázslónak. Szerencsésen partra jutottak a Csend szigetén. s itt az angol alkotmányos monarchia és az afrikai törzsi hagyományok sajátos egyvelegéből összeálló miniállamot alapítottak. A regény az 1980-as években játszódik. Az idilli helyzetet, melyet az idők során alakítottak ki, a fővarázsló les z ármaz ot tatnak vezetésével, és azoknak az angol ben nem kellene, viszont ha énekel és táncol, valami naiv életöröm sugárzik belőle, és nagyon igyekszik, hogy az ember rábólintson, igen, nem teljességgel hihetetlen, hogy csakugyan szerelmes Rand Brooksba, a milliomos fiába (aki ellenben alighanem a leglaposabb főszereplő, akire valaha is szerelmes férfit osztott a filmgyári zsenialitás); A legérdekesebb azonban — ahogy az ember elnézi a vásznon ezt a színésznőt, aki még olyan sokra fogja vinni a pályán —, hogy micsoda furcsa, még inkább valami narcizmus; olyan határtalanul, olyan gátlástalanul szerelmes a tulajdon lehetőségeibe, hogy ez végül is valami parfümillatú szexepillé összegződik, mintha egy gyönyörű szép lány úgy toppanna be egy emberekkel zsúfolt terembe, hogy elkiáltja magát: „Közel s távol én vagyok itt a legszebb". Ami persze nem így van. Egyelőre, legalábbis. Elülső fogai, sajnos, kicsit kiállnak (akárcsak Jané Russel fogai), az álla kissé hegyes, az orra pedig egy hajszálnyival szélesebb a kelleténél, s így olykor egy szopósmalac orrára emlékeztet. Mindazonáltal már nem sok hiányzik hozzá, hogy csakugyan szép legyen, legalábbis a maga módján, azaz olyan „de-jó- szagom-van" és „jaj-de-szép-vavarázsigóknek a segítségével, amelyek apáról fiúra szálltak — mint például „horgonyt le, vitorlát bonts, mindenki a fedélzetre stb.” —, egy manapság nem túl ritka esemény szakítja meg. Partra száll az amerikai haditengerészet egyik, új támaszpontok építésére specializált egysége. A komputerrel és a fúvócsővei jellemezhető technikai színvonallal megáldott civilizációk találkozásának tanulságos, humoros története a regény. A konfliktus során győznek az őslakók, a fővarázsló legkisehb fiának, a tizenkét éves Bimbinek a jóvoltából. A részletekről szólni nagy hiba lenne, hiszen éppen a fordulatok. meghökkentő kalandok adják a regény ízét-zamatát. (Magvető Könyvkiadó, RA-RE- sorozat, 1986.) Sírfelirat Megyénkben anekdota: amikor Galabárdi Zoltán a hatvanas évek végén itt járt egy író- olvasó találkozó ürügyén, a vendéglátó helység vezetője így üdvözölte: — Külön tisztelettel köszöntőm a körünkben megjelent Garibaldi elvtársat. Az anekdota nem öncélú, ugyanis többé-kevésibé. összefügg azzal a regénnyel, melyet Galar bárdi a könyvhéten jegyez, Sírfelirat címmel. Időfelbontás, montázstechnika, szerkezeti újítások, szinte kötelező formai megoldásként szerepelnek egy riportregénynél, bár valószínűleg a szerző is tudja, hogy művét elsősorban a Húsz óra című, immár klasszikusnak minősíthető regényhez hasonlítja minden „olvasott” olvasó. Témája, formája, tartalma egyaránt ezt indokolja. gyök" formán. Olyan, mint egy gyermek, akit mindenki szeret — lám ennyit érnek a benyomásokból levont következtetések! De vajon honnan ez a magabiztosság? A címlapfotók eredménye, vagy Schenck adott neki valami láthatatlan, lelki szablyát, netán a tudatlanság és a /kétségbeesés elegyét változtatta a lélek alkímiája filmcsillagi ragyogássá? Nem vitás, fölösleges ilyen hosszan időzni egy ennyire jelentéktelen filmnél.. Marilyn színészi játéka, mondhatni, hősies; és még azt is tudja, hogy azokban a jelenetekben, amelyekben a forgatókönyv menthetetlenül rossz, kissé a háttérbe kell húzódnia. Csakis ösztönös jóízlése diktálhatta így. De ennek alapján semmi okunk feltételezni, hogy valaha is színésznő válik belőle. *A kérlelhetetlenül jó szimatú Harry Cohn fél év után nem újítja meg Marilyn szerződését, és bizony még szemrehányást sem tehetünk neki. Csakis azért véteti magát észre A tánckar hölgyeiben, mert mi már tudjuk,- hogy mi lesz belőle. A legtöbb, amit el lehet mondani a játékáról, hogy olykor sikerül hihetővé tennie a képtelenül ostoba történetet. (Bart litván fordítása) (Folytatjuk.) A riporter egy haláleset hátterét nyomozza, jó néhány embert megkérdez a körülményekről, mindenki másként látja az ötvenes évekből induló és mai következményekkel járó események indokait, társadalmi alapját, a helyet, ahol „a törvény szövedéke fölfeslik”. Míg Sánta Ferenc emlékezetes regényében a magyar falu egy nemzedéken átívelő, többszörös életformaváltása okoz erkölcsi konfliktusokat, Galabárdinál az események fölött álló funkcionáriusok és a hétköznapok emberének tragikus különállása hozza a problémákat. Sokan meg is sértődhetnek a Sírfelirat olvastán, hiszen az egyes fejezeteket, a riportalanyokat. a szóban forgó, közéletben részt vevő személyiség kitüntetésével jelzi a szerző. Szocialista Magyarországért, Munka Érdemrend, megyei művészeti díj stb. jelzi fejezetcímek gyanánt a megnyilatkozó hovatartozását. (Illetve: hová és mennyire?) Egy elvtárs élete és halála a téma, a feldolgozás mikéntje nem más, mint hogy ki hogyan látja? Ahogy az lenni szokott, az igencsak eltérő véleményekből derülhet ki az olvasó számára az úgynevezett igazság, amit a befogadó személyisége legalább annyira meghatároz, mint azé, aki elmondja. ítétóbíró persze nem az olvasó. hanem a történelem, az pedis önmagától nem mond semmit, meg kell kérdezni. Az ötvenes évekről épp úgy, mint a honfoglalásról. Galabárdinak is ez az álláspontja — csakúgy, mint Hegelnek —, aki azt mondta: ha értelmesen nézel a világra, a világ értelmesen néz vissza rád. A Sírfelirat nem kevesebb és nem több, mint egy értelmes kérdés. (Magvető, RA-RE-sorozat, 1986.) Hámori Zoltán KÉPERNYŐ Karmesterverseny Képzeljük el, ha a labdarúgómérkőzést csak valamilyen körítéssel, árukapcsolással fogadnák el a nézők. (Jókor példálózom, férfitársaim és férfi-lelkű nők sokasága vastagon bekarikázta a mexikói kapcsolásokat a műsorban; nem élnék túl, ha egyet is elmulasztanának.) Megszerveznék — például — az edzők versenyét, hogy a ki lesz a győztes izgalma révén mérkőzésrészleteket beszoríthassanak a műsorba. A döntőket esetleg a főműsoridőben, amikor egyébként semmi idegesítőt nem visel el lakosságunk. Képzeljük csák el; Antal Imre — nyilván ehhez is értene — egy szép ifjú hölgy társaságában megvallatná a fiatal trénereket, mi a kedvenc színűik, szeretik-e a krumplipaprikást —, elpöttyentenének néhány szót a várható támadás- és védekezéskombinációról, azután élőben jöhetne néhány perc, esetleg egy félidő. Addig kitart a publikum figyelme, mert kíváncsi arra, hogy az alacsony kövér, vagy a szemüveges szőke, az előzékenyen mosolygó, avagy a hevesen gesztikuláló nyeri meg a bírálók kegyeit. Mindezt annak az érdekében, hogy azok közül, akik az élő közvetítésbe is belefeledkeznek, néhányan akikor is bekapcsolják a készüléket, ha verseny nélküli focimeccset közvetítenek. A hasonlatok persze sántítanak, de azért vállalom a fenti példázatot, mert hitem és folyosói információim szerint elsősorban az igényes zenének szeretnének új híveket szerezni a karmesterversennyel. Teljes szívemből kívánom elképzeléseik sikerét, de egyelőre kételyek nyugtalanítanak. Vajon a külsőségek — ha úgy tetszik, a „felhajtás” — nem terelik-e el a figyelmet a muzsikától. A köztudatban netán nemcsak egy vetélkedőnek tartják a sok közül? Az általam hallott versenyművekrőli, azok szépségéről, a mű értelmét kibontó, elénktáró, gyönyörűségeit fölcsillantó karmesteri teljesítményekről alig esett szó. Az is igaz természetesen, hogy a képernyőn az egyéniség a legfőbb vonzóerő. Kérdéses, hogy a mostani, Ferencsik János emlékének szentelt, V. nemzetközi karmesterverseny győzteseire úgy emlékeznek-e majd, minit a nemes vetélkedővel egyidőben az Állami Hangverseny Zenekar élére szakmai közkívánatra meghívott japán zenemuzsikusra. Bízzunk! Holtai Nándor Felújított múzeum / A közelmúltban — a múzeumi világnapon — nyitották meg Nyírbátorban a felújított Báthori István Múzeumot, ahol a látogatók megtekinthetik a Nyírbátor évszázadai című állandó kiállítást is. Képünkön: regi háztartási eszközök a kiállításon. (MTI-fotó: Elek Emil felvételei — KS)
