Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

A PARLAMENT NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az í. oldalról.) vizsgálatát, a központi igazgatás támogatásának mérséklését. A vállalatoktól és szövetkeze­tektől származó nettó — vagyis támogatásokkal csökkentett — adóbevétel 320 milliárd forintot ért el. Ez hatalmas' összeg, de jócskán elmaradt az előirány­zattól. Ebben a nemzeti jövede­lem alacsonyabb szintje mellett az is szerepet játszik, hogy a munkajövedelmek jóval gyor­sabban nőttek, mint a tiszta jö­vedelem, amely az adók fő forrá­sa. Bíztatásul szolgál, hogy a ne­héz körülmények közepette sok gazdálkodó szervezet tartósan jó, esetenként tovább javuló ered­ményeket ért el. Néhány szak­Jelentős különbségek A vállalatok nyeresége a szi­gorúnak tartott szabályozás elle­nére 9 százalékkal emelkedett. Nőtt a nyereség a Jtőolaj- és föld­gáztermelésben, a gépiparban, a' vegyiparban, a belkereskedelem­ben; csökkent a kohászatban, az építőiparban, a közlekedésben. Vállalatonként jelentősek a kü­lönbségek. Esetenként magas jö­vedelmezőségű vállalatok mellett például 23 vállalat pénzügyi hiánya egyenként meghaladja a 100 millió forintot (összesen 6,4 milliárd forint). Mintegy 30 olyan — többségében nagyobb — vál­lalat van, amelynek problémái­val a kormánynak foglalkoznia kell. Néhány esetben szanálási eljárás indult, de e - vállalatok többségének, saját erőből kell talpraállnia. Ezt a folyamatot kívánja ösztönözni az a már elő­készített új jogszabály, amely a fizetésképtelen vállalatokra vo­natkozik majd. Ennek' lényege, hogy ha a fizetőképességet nem sikerül — természetesen a hite­ágazat — így a gyógyszeripar, a kozmetikai és háztartásvegyipar, valamint a híradás- és vákuum- technika — szinte valamennyi vállalata elismerést érdemel. Egyes vállalatok pedig, például az EGIS Gyógyszergyár és a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Rába Magyar Vagon- és Gép­gyár lényeges mutatóikat: a nye­reséget, az exportot egyaránt nö­velték. Tehát vannak, nem is kevesen, akik a bővülő mozgás­teret dinamikus fejlődésre hasz­nálják fel. Más vállalatoknál az alacsony hatékonyság miatt nehézségek halmozódnak, és ez komoly költségvetési kiadást is tett szükségessé. A veszteséges és alaphiányos vállalatok 3 mil­liárd forint pótlólagos kiadást okoztak. lezők bevonásával — gyorsan helyreállítani, akkor az ilyen vállalatot — szűkre szabott ki­vételektől eltekintve — fel lehet \ számolni. A kormány fontos döntéseket hozott a vaskohászat és a hús­ipar tartós nehézségeinek meg­oldására. E vállalatok nyomasztó fejlesztési terheinek csökkentésé­vel egyidejűleg részletes program alapján megkezdik termelési szer­kezetük átalakítását, a termelés racionalizálását, szervezetük tö­kéletesítését. Hasonló lépésre készülünk a szénbányászatban is. Minden más területen megálla­pítható, hogy a veszteséges gaz­dálkodás jól körvonalazható gazdálkodási hiányosságok, a kapacitások, beruházások . ala­csony kihasználtsága, hozama miatt alakult ki. Ez egyben aA a biztató lehetőséget adja, hogy e szervezetek többségének — átszervezéssel vagy anélkül — komoly esélye van a kibontako­zásra. legszükségesebb mértékű pénz­ügyi ellátását. Intézkedéseket tettünk a pedagógusok helyzeté­nek javítására, a pedagógushiány csökkentésére. Növekedett a tu­dományos kutatás támogatása. Béremelésben részesültek az akadémiai intézetek dolgozói, terven felüli forrásokat biztosí­tottunk az alapkutatások és a társadalomtudományi kutatások fejlfesztésére. Több tudomány­ágban figyelemre méltó eredmé­nyek születtek, ezek közül külön is kiemelhető a sikeres magyar közreműködés a VEGA-program- ban. Tudjuk, hogy az intézkedések ellenére jónéhány intézmény mostoha körülmények között dol­gozik/ De amikor a vállalatokat szorítják a nehéz feltételek, ak­kor itt is szigorú követelménye­ket kell támasztani a racionális munkavégzés, a takarékos gaz­dálkodás érdekében. Lakások, tantermek 1 Az Országgyűlés a tanácsok számára a VI. ötéves tervidőszak­ra 249 milliárd forint állami tá­mogatást hagyott jóvá. Ezt a tá­mogatást főként az időközben ho­zott ár-, bér- és szociálpolitikai intézkedések miatt az "éves költ­ségvetések megállapítása során 279 milliárd forintra növelte. A többlet a tanácsok működési ki­adásait gyarapította. A tanácsok e támogatással és a nekik áten­gedett, valamint aktív szervező- munkájuk révén bővülő saját be­vételeikkel biztosítani tudták a lakosság életkörülményeinek ja­vítását és legfontosabb fejlesz­tési céljaik megvalósítását. A VI. ötéves népgazdasági terv­időszakban 370 ezer lakás épült fel. Jórészt a tanácsok erőfeszí­tésének köszönhetően teljesült a kórházak építésének terve is: a kórházi ágyak száma országosan közel 6700-zal bővült, s az új kórházi részlegek már a korsze­rű követelményeknek megfele­lően készültek. A tanácsok a tervet meghaladó mértékben javították az óvodai ellátás és az általános iskolai ok­tatás feltételeit. A tervnek meg­felelően mintegy 5300 új általá­nos iskolai osztályterem létesült, de a tanácsok a helyi lehetősé­gek ésszerű kihasználásával, tár­sadalmi összefogással további, mintegy 8000 tantermet hoztak létre — részben ideiglenes jel­leggel. A társadalmi munka összérté­ke 53 milliárd forint volt, ebből a közvetlen pénzbeni hozzájáru­lás mintegy 10 százalékot tett ki. Segíteni a hatékonyságot Most, amikor a kormány tavalyi pénzgazdálkodásának elfogadását kéri — már jócskán benne va­gyunk az új esztendőben. Az el­ső öt hónap beszámolói azt mu­tatják, hogy mindazok a felada­tok és tanulságok, amelyekről szóltam, még nagyobb aktuali­tást nyernek. Az öt hónap egé­szében a gazdasági növekedés nem érte el azt a mértéket, amely tervezett céljainkat kellően alá­támasztaná. Bár vannak egyes ágazatok, Inint például az alu­mínium-, a műszeripar, a hír­adástechnika. ahol a növekedés érzékelhető, a feldolgozóipar egé­szének termelése még elmarad a tervezett ütemtől. Az állatte­nyésztésben biztató folyamat in­dult meg, de a felvásárlás ki­sebb a tavalyinál. Az import na­gyobb mértékben növekedett, mint az export. További gond, hogy a devizabevételt árveszte­ségek csökkentik. A nem kielé­gítő fejlődéshez mérten továbbra is viszonylag gyorsan nő a mun­kabér-jövedelem. A költségvetés hiánya növekvő tendenciájú. A nehézségek nem változtat­nak azon, hogy munkánk szá­mára az MSZMP XIII. kongresz­szusán elfogadott és a VII. öt­éves tervben az Országgyűlés ál­tal jóváhagyott programok az irányadók. A kormány ezért kötelességé­nek tartja, hogy — a tervben foglalt teendőkön túl — további intézkedésekkel segítse a haté­konyságot és az egyensúlyt javí­tó struktúraváltozás meggyor­sítását. Ennek jegyében pályázati úton elnyerhető adó- és hitelked­vezményeket biztdsítunk a fejlő­désre képes vállalatoknak; azok­nak, amelyek a mai és a jövőbe­ni követelményeket növekvő tel­jesítményekkel elégítik ki. Ez­zel mind a meglevő kapacitáso­kat, mind pedig a kiegészítő be­ruházásokat erőteljesebben irá­nyítjuk a konvertibilis elszámo­lású export fokozására. A fejlő­dést szolgálják azok a tárgyalá­sok is, amelyek a KGST-tagor- szágokkal — mindenekelőtt a Szovjetunióval — a gazdasági kapcsolatok terven felüli köl­csönös bővítését célozzák. A fontosabbnak ítélt prioritá­soknak magasabb teljesítmé­nyekkel való alátámasztása a fej­lődőképes vállalatoknál maga­sabb jövedelem elérését segíti Az első napirendi pont vitája elő. Az inflációs tendenciák visz- szaszorítása érdekében elkerül­hetetlenné vált, hogy a jövedel­meket átcsoportosítsuk, azaz más területeken mérsékeljük a költ­ségvetési támogatásokat. Ezt mind a vállalatokra, mind pedig a közkiadásokra vonatkozóan ér­vényesíteni kell. Olyan — egyes elemeiben átmeneti — kényszer- intézkedésekről van szó, mint a terv és a költségvetés tartalékai­Kiegészítettük a keresetszabá­lyozást olyan intézkedésekkel, amelyek — nem érintve a telje­sítménnyel arányos bérkifizetés lehetőségét — erőteljesen korlá­tozzák az olyan kereset- és jö­vedelemnövelést, amelynek nincs Kpllő teljesítményfedezete. A kormány intézkedéseket készít elő a munkaidő jobb kihaszná­lásának, a munkafegyelem erősí­tésének ösztönzésére, amelyek azonban nem helyettesítik, nem is helyettesíthetik a vállalatok sa­ját elhatározásból ez irányba tett lépéseit. A VII. ötéves tervben megfogal­mazott gazdasági célok teljesíté­sének a termelési struktúra át­alakítása az alapja. A költségve­tésnek és a hitelszférának ebben az évben is nagy terhet kell vál­lalnia a nem hatékony termelés okozta veszteségek fedezése és az ilyen gondokkal küzdő alágaza- tok, vállalatok talpra állítása ér­dekében. Elhatároztuk, hogy megfelelő kibontakozási prog­ram nélkül a bajba jutott válla­latok nem jutnak pénzügyi kise­gítéshez. A mezőgazdasági ter­nak kizárása új célok megvaló­sításából, a központi igazgatási, gazdasági és hasonló szervek és egyes vállalatok támogatásának évközi mérséklésére, az import- illeték emelése. Az erőteljesnek tűnő, de a kibontakozást és az ésszerű takarékosságot szolgáló intézkedéseket vállalnunk kell, mert még így is elkerülhetetlen­nek látszik a költségvetés hely­zetének további romlása. melőszövetkezeteket nem számít­va — mintegy 100 pénzügyileg hiányos vállalatnak legfeljebb egyötödénél vállalunk központi rendezést, illetve szanálást. A kormány intézkedéseinek fő célja, hogy a prioritásokat:, a fi­zetőképesség megtartásához szük­séges aktív külkereskedelmi mérleget, továbbá a reálbérek stabilizálását a teljesítmények növelésére alapozva a korábbinál mérsékeltebb árszínvonal-emel­kedés mellett legyünk képesek biztosítani. Erre kötelez bennün­ket az MSZMP Központi Bizott­ságának június 18-i állásfoglalá­sa is. Bízunk abban, hogy a ki­bontakozást segítő intézkedése­inkhez a dolgozók, a vállalatve­zetők és az érdekképviseletek ré­széről megkapjuk a szükséges támogatást. A pénzügyminiszter végezetül kérte az Országgyűlést, hogy a zárszámadási törvény jóváhagyá­sával egyidejűleg erősítse meg a kormányt abban, hogy a beszá­molóban is elhangzottaknak meg­felelően szolgálja a gazdasági ki­bontakozást. Dr. Novák Béla (Pest m. 18. Vk.), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tag­ja, ’a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: a terv- és költségvetési bizottság megtár­gyalta a Magyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének és a tanácsok 1981—1985. évi pénz­ügyi tervének végrehajtásáról szóló jelentést. Ezt megelőzően az Országgyűlés állandó bizottsá­gai is megvitatták az előterjesz­téseket, a testületek képviselői a terv- és költségvetési bizottság ülésén összegezték a véleményü­ket. Elmondotta: az exportképes­ség javítására az első lépések megtörténtek. A külgazdasági egyensúly, a vállalatok jövede­lemtermelő képességének javítá­sához azonban további intézke­désekre van szükség. A legfonto­sabb olyan szabályozás kialakí­tása. amely kikényszeríti a szük­séges termelési szerkezetváltást. Ezután az Országgyűlés bizott­ságai nevében elfogadásra aján­lotta a törvényjavaslatot. Vida Miklós (Budapest, 23. vk.), a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója egyebek között el­mondta, hogy választókerületé­ben közelmúltban megtartott tanácstagi beszámolókon több olyan gondot, javaslatot és ten­nivalót érintettek a választók, amelyek állami és pénzügyi éle­tünket befolyásolhatják. Felve­tették: eléggé megalapozott és egyenletes-e a meglévő pénzössze­gek szétosztása? Zsidei Istvánné (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere a recski érclelőhely sorsával foglalkozva hangsúlyoz­ta: meg kell keresni a módját annak, hogy a lelőhely improduk­tív állagmegóvása helyett sza­kaszos, lépcsőzetes bővítéssel mi­ként lehetne folyamatosan fejr leszteni az érckitermelést. Kérte a kormányt és az Ipari Minisz­tériumot: mérlegelje azt a lehe­tőséget, hogy a KGST-n belül a szocialista országokkal együtt­működve mihamarabb induljon meg az érc kitermelése. Tóth György (Szolnok m. 7. vk.), az MSZMP kunszentmárto­ni városi jogú nagyközségi bi­zottságának titkára a választóke­rületében tapasztaltakról szólva hangsúlyozta: a tanácsok fejlesz­tési tervei összességükben meg­valósultak, de többnyire szinten- tartó jellegűek, szerények voltak. Az infrastruktúrában felhalmo­zódott évtizedes elmaradottsá­gon nem sikerült számottevően javítani. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalat igazgatója arról szólt, hogy a magyar népgazda­ság helyzetét — a kedvezőtlen tények ellenére is — célszerű higgadtan, keserűség nélkül meg­ítélni. Véleménye szerint nincs ok az önvádaskodásra, a kishi­tűségre, a tanulságokat azonban le kell vonni. 1984-hez viszonyít­va 33 milliáfd forinttal költöt­tünk többet. Felvetődik a kér­dés: nem lett volna-e szükség évközben érdemi beavatkozásra. Arányban a teljesítménnyel Lehetőség a megfelelő ütemű előrelépésre Marjai József felszólalása — A nemzetközi munkameg­osztásba való sokrétű és egész gazdaságunkat átható beépülé­sünk nélkülözhetetlen tényező­je létünknek és fejlődésünknek. Számunkra továbbra is megha­tározó helyünk és szerepünk a szocialista integrációban. A szo­cialista országok pártjaival és kormányaival közös az a törek­vésünk, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségek maximális ki­használásával meggyorsítsuk or­szágaink gazdasági-társadalmi fejlődését, felzárkózzunk a világ élenjáró tudományos-műszaki színvonalához és ezen az alapon minőségi változást érjünk el né­peink anyagi és szellemi felemel­kedésében. Külgazdasági kapcsolataink­ban elsőrendű követelmény, hogy növeljük versenyképes, nyere­ségesen értékesíthető áruink mennyiségét, javítsuk a minősé­get; pontosan, igény, szerződés szerint szállítsunk. Ezt itthon kell megoldani a mainál intelligen­sebb, találékonyabb, fegyelme­zettebb és jobban szervezett mun­kával, a vevő, a piac által tá­masztott követelmények szigo­rú érvényesítésével, felelős gaz­dálkodással. Minden ezen dől el. A kormány kiterjedt és aktív munkát folytat a nemzetközi szervezetekben, a regionális in­tegrációk irányában és a kétol­dalú kapcsolatok terén. Gazdasá­gi kapcsolataink súlypontjait oda helyezzük, ahol korrekt, a kölcsönös előnyök alapján együtt­működni kész partnerekre le­lünk, ahol kedvező körülmények között tudunk dolgozni. Az elmúlt időszakban olyan kereteket teremtettünk, amelyek lehetővé teszik, hogy az eddigi hitel—tőke igénybevétel mellett és részben ahelyett, növekvő sze­repe legyen a külföldi működő tőke közös vállalatok, vállalko­zások formájában történő bevo­násának — hangsúlyozta Marjai József, majd a gazdálkodásról, továbbhaladásunk követelmé­nyeiről szólt: Differenciált kép az átlagok mögött — Az expozéban elhangzott, hogy az 1985. évi költségvetés a jóváhagyattat lényegesen meg­haladó költségvetési hiánnyal zárult, s hogy ebben elsősorban nem a költségvetési szervek és egységek laza gazdálkodása — bár erre is van példa —, ha­nem alapvetően a tervezettől el­maradt gazdasági fejlődés ját­szott szerepet. Az értékeléssel egyet kell értenünk: a költség- vetés helyzetének alakulása tük­rözi, hogy az elmúlt évi gazdasá­gi folyamatok nem szándékaink­nak megfelelően alakultak, lé­nyeges pontokon nem értük el a céljainkat. A tervezett növeke­déstől való elmaradás megítélé­sekor figyelembe kell venni, hogy a statisztikai átlagok mögött dif­ferenciált képet találunk, van­nak kiemelkedő, közepes és gyen­ge teljesítmények, akár a kollek­tívákat, akár az egyéneket te­kintjük. Ezt figyelembe véve nem he­lyes általában stagnálásról, álta­lános megtorpanásról vagy akár általános visszaesésről beszélni. Elhatározásunk volt a teljesít­ményekkel arányos differenciá­lódás. Ha ez nem is a helyes ará­nyokban következett be, de 1985- ben erőteljesebben érvényesült. Igaz, következetlenségeink miatt nem a tervezett magasabb szin­ten és nem minden vonatkozás­ban az előrelépést segítő ará­nyokban. Mégis 1985-ben több­ségben voltak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek még az adott viszonyok között is elfogad­ható, jó és nem kevés számban kiemelkedő eredményeket tud­tak felmutatni. Bizonyították, hogy van lehetőség a közösen el- határozottaknak megfelelő üte­mű előrelépésre — esetenként annál gyorsabbra is —, de ehhez a tettrekész és hozzáértő gazdál­kodó egységeknek, vezetőknek és dolgozóknak meg kell kapniuk társadalmunk nagyobb mértékű, következetes támogatását, elis­merését; s a szükséges feltétele­ket is. Az elmaradóknak, a nem kielégítő eredményeket felmu­tatóknak viszont jobban rá kell kényszerülniük arra, hogy meg­újuljanak, változtassanak, s ahol erre sem készség, sem képesség nincsen — az eszközöket, a mun­kaerőt van hol hasznosítanunk. Az 1985-ös esztendőhöz, de 1986-hoz is hozzátartozik, hogy a lakossági és közületi fogyasztás, valamint a beruházások a terve­zett szinten vagy afölött alakul­nak. Az előttünk álló időszak egyik legfőbb feladata • a terme­lés és a nemzeti jövedelem meg­felelő mértékű bővítése. Erő­feszítéseinket, intézkedéseinket, munkánkat minden szinten — a kormányzatban, a vállalatoknál és a kollektíváknál — e cél tel­jesítésére kell összpontosítani, mert csak így érhető el a külső és belső pénzügyi egyensúly hely­reállítása, az elért fogyasztási és beruházási színvonal megőrzé­se, illetve meghatározott ponto­kon a javítása. Az 1986. évi népgazdasági terv csak részben vette figyelembe az 1985. évi gazdálkodás jellemzőit, elsősorban azért — s erről ön­kritikusan kell szólni —, mert az elmúlt év során rendre olyan optimista prognózisokat fogad­tunk el, amelyeket az élet nem igazolt. Az utóbbi időben érzékelhető a gazdasági kérdések iránt fogé­kony közvéleményben a kor­mányzat gazdaságirányító mun­kájának bírálata. A bírálatok — ha szabad így mondani — külön­böző irányokból érkeznek és sok­szor egymással ellentétes tartal­múak. Miközben egyes vélemé­nyek szerint a kormányzat túl gyakran avatkozik be a gazda­sági folyamatba, mások éppen az aktívabb beavatkozást sürgetik. Ezekben a véleményekben helyzetünk valóságos ellentmon­dásai nyilvánulnak meg, hiszen népgazdaságunk nem rendelke­zik annyi erőforrással, amelyből akár csak az — egyébként indo­kolt — igényeket kielégíthetnénk, vagy egyszerű automatizmusok­ra bízhatnánk a kiegyensúlyozott gazdasági feltételek kialakulá­sát. A szelektivitásnak az erőfor­rások átgondoltabb felhasználá­sában kell érvényre jutnia, s en­nek érdekében a szabályozást ésszerű módon és a szükséges mértékben kell összekapcsol­nunk a központi irányítás egyéb eszközeivel. Ösztönző intézkedések A Minisztertanács elnökhe­lyettese ezután emlékeztetett ar­ra, fiogy az 1980. évi népgazdasá­gi tervhez és költségvetéshez kapcsolódva, majd azok jóvá­hagyását követően a kormányzat több intézkedést tett a fő gazda­ságpolitikai célok alátámasztá­sára, a céloknak megfelelő te­vékenységek erőteljesebb ösz­tönzésére, segítésére. — Az intézkedések egy részét a gazdaságos kivitelt ösztönző, az ehhez szükséges termelést élénkítő, a strukturális változ­tatásokat elősegítő -lépések je­lentették. Az export fejlesztését szolgáló átfogó pályázati rend­szer keretében — amelyet már a múlt évben meghirdettünk — kedvezőbbé tettük a feltételeket, így a gazdálkodó szervezetek termékváltásra, fejlesztésre piac­képes áruk termeléséhez szüksé­ges fejlesztésekre — a szigorú hatékonysági követelmények tel­jesítése esetén — kedvező ka­matozású hitelt, alapjuttatást, felhalmozási adómentességet. importgépre kedvező kölcsön- bérletet vehetnek igénybe. A pályázatoknak már eddig is. igen biztató eredményei vannak. Az utóbbi időben felgyorsult ki­dolgozásuk és benyújtásuk fo­lyamata. Az eddig elbírált pályá­zatok több tízmilliárd forint ér­tékű termelés- és exportbővítés­re vállalnak kötelezettséget, amelynek egy része már ebben az évben megvalósul. Az intézkedések egy másik ré­sze a meglévő kapacitásokkal megtermelhető kivitel ösztön­zését szolgálja. Ide sorolhatók az árfolyamlépések, a többműsza­kos és folyamatos munkarend ki- terjesztését célzó kedvezmények, a szabadnapi termelés ösztön­zése, dinamikus exportbővülés esetén a keresetszabályozás kü­lönadójának elengedése, illetve mérséklése, a kivitel finanszíro­zási feltételeinek enyhítése. Az intézkedésekhez széles, körben erőteljes gazdaságszer­vező munka kapcsolódott és kap­csolódik. A termelésbővítő, exportfej­lesztési intézkedések többlet­forrás-igényének kielégítése, va­lamint a külső és belső egyensú­lyi viszonyok megszilárdítása érdekében szükséges volt kereset­korlátozó, a népgazdasági erő­források átcsoportosítását szol­gáló intézkedések meghozatala is. Ilyen mindenekelőtt a kere­setszabályozás és a vezetői érde­keltség szigorítása. Időnként felmerül, hogy a kor­mány késett, vagy elkésett az in­tézkedésekkel. Valóban, több in­tézkedést korábban is meghoz­hattunk volna. Ügy gondolom azonban, hogy elsősorban nem a forrásbővítő intézkedésekkel késlekedtünk, sőt azokat inkább megelőlegeztük. A késlekedés inkább azokra a nehéz, de végül is elkerülhetetlen döntésekre igaz. amelyek a forrásátcsoporto­sítást. a megtakarítások növelé­sét, illetve az alacsony hatékony­ságú tevékenységek felváltását célozzák. A legutóbbi hetekben tett in­tézkedésekről már elmondható, hogy nem általánosságban biz­tosítanak nagyobb kedvezmé­nyeket a gazdálkodó szerveze­teknek, hanem a hatékony, piac­képes. műszakilag megújulást je­lentő termelést folytató gazdál­kodók pénzügyi-gazdálkodási mozgásterét tágítják. ^ Továbbra is érvényes követelmény azon­ban, hogy az ösztönzést és a kényszert az eddiginél szorosab­ban kapcsoljuk össze, a szigorí­tásban, elvonásban is érvénye­sítsük a szelektivitást, s a szabá­lyozásban szigorúbb feltétéle­ket támasszunk az alacsonyabb hatékonyságú, kevéssé jövedelme­ző vállalatokkal szemben. A hatékonyság fokozása A termelés növelésének köve­telményét szorosan össze kell kötnünk a hatékonyság fokozá­sával. Mind az eszközökkel, mind pedig a munkaerővel ésszerűb­ben, takarékosabban kell gaz­dálkodnunk. Nagyobb szerve­zettség és nagyobb fegyelem — egyik elemről sem mondhatunk le. Mindehhez a vezetésnek kell megteremtenie a feltételeket. E téren a kormánynak is bőven Szigorú követelmények a külpiacon Ezután Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Elöljáróban rámutatott: az el­múlt év végén egyúttal egy öt­éves időszakot is lezártunk, s ez módot ad arra, hogy az Ország- gyűlés szélesebb kitekintésben foglalkozzék gazdasági helyze­tünkkel, teendőinkkel. — Feladatainkat, céljainkat pártunk XIII. kongresszusának határozata, a kormányprogram és a VII. ötéves terv szabják meg. Nincs okunk és valós le­hetőségünk sem arra, hogy ezek­től eltérjünk. Minden erőfeszíté­sünket arra kell irányítanunk, hogy minél előbb és minél job­ban . megközelítsük teljesítésü­ket. Nyugdíjak, berek 1985-ben a társadalombiztosítás kiadásai 131 milliárd forintot ér­tek el, az emelkedés 9,5 százalék. Ezen belül nyugdíjakra 92 mil­liárd forintot fordítottunk. A kormány tavaly felmérte az idős és legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkező honfitársaink szociá­lis körülményeit. Módot talál­tunk a legrászorultabbak szociá­lis segélyének növelésére, az őket segítő tanácsi eszközök kiegészí­tésére. Idén a 70 év felettiek nyugdíját az eddiginél nagyobb mértékben emeljük, legújabban pedig helyi közlekedésük válik ingyenessé. A központi költségvetési szer­vek támogatását 9 százalékkal, a tanácsiakét 11 százalékkal nö­veltük. A támogatások növekedé­se az előirányzottat 1,6 milliárd forinttal meghaladta, jórészt a hideg téllel kapcsolatos többlet- kiadások miatt. Az elmúlt évben is biztosítottuk az intézmények

Next

/
Thumbnails
Contents