Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

\ 4 0 PETŐFI NÉPE 0 1986. június 26. \ Kettős kötésben Különböző okokból száz. és százezer honfitársunk kereste külföldön boldogulását. Többségük új hazájában is őrzi ma­gyarságát és ezt a szándékát egyesületek, iskolák szervezésé­vel, fenntartásával, hazalátogatásokkal bizonyítja. A szét­szórtan élő kivándoroltakkal és ezek leszármazottaival első­sorban az 1938-ban alapított Magyarok Világszövetsége tart­ja a kapcsolatot. Ez a szervezet az utóbbi két évtizedben kü­lönösen sokat tett a szórványokban élők magyarságtudatának megtartásáért, a kulturális hagyományok ápolásáért, kettős azonosságtudatuk kialakításáért és megőrzéséért. Dr. Randé Jenő, a szövetség tavaly megválasztott főtitkára már újságíróként, majd diplomataként kapcsolatba került az emigrációval. — Londoni és New York-1 tu­dósítóként néha valóban talál­koztam kint élő magyarokkal, de inkább magánemberként, hiszen akkoriban — az 50-es évek vé­gén, a 60-as évek elején — nem volt kialakult kapcsolatrendszer az anyaország és a diaszpóra kö­zött. A kintiek szemében a fő dilemma az volt, hogy hazalá­togassanak-e vagy sem: 1963 után aztán mind többen jöttek, az évtized végére pedig már el­dőlt, hogy ez nem lehet vitatéma. Ma már végképp nem. Tavaly 230 ezer magyar vagy rrjagyar származású nyugati állampol­gár érkezett Magyarországra. Ez az évről évre gyarapodó szám bizonyítja, hogy a szórványban élők zöme intenzíven ápolja kap­csolatait itthoni rokonaival, is­merőseivel, politikai felfogásától függetlenül elfogadja a szocialis­ta Magyarország realitását, el­ismeri eredményeit, kíváncsi, olykor büszke gazdasági és kul­turális sikereinkre. — A 80-as évek elejétől ismét a hidegháború szele fújdogál a világban, ha nem is oly viharosan, mint há­rom évtizeddel ezelőtt. A nemzetközi feszültség nem zavarja a magyar kapcso­latokat? y — Én inkább az ellenkezőjét tapasztalom. A korona vissza­adásával érezhetően enyhült a légkör az amerikai és a magyar kormányzat között, fejlődött a „kulturális és az árucsere, nem * Közvetett, közvetlen kecske­méti és bajai vonatkozásai — a jövő évi zeneművész-találkozó, nyelvi tábor — valamint a be­szélgetésben érintett kérdések fontossága miatt közöljük (terje­delmi okokból némileg rövidít­ve) a Magyar Hírlapban megje­lent interjút. OLVASÓNAPLÓ A boldogság templomai Hernádi Gyula új könyve, hadd mondjam meg mindjárt az elején, még annyira sem tetszett, mint az e-özősk, no­ha már azok olvastán is ké­telkedtem a blődti életrevaló­ságában. Mi az ördögöt lehet kezdeni az ilyesféle monda­tokkal: „Látom a nyitott ka­pukat. A lehetőségek oszlo­pai között nyíló mezőket. A figyelő álmok szekrényeit, melyek tele vannak a ragyo­gás ingeivel, az értelmes szépség kendőivel, a felvoná­sok közötti szünetek prémes sapkáival, a vonuló madarak komolyságát utánzó ösztönös övékkel, a racionális izgalom világos öltönyeivet” (12. ol­dal). , Szerzőnk új alkotása — ha úgy akarom olvasni — afféle love story, az idősödő író, Gordos György és Bardócz Krisztina színésznő halálba torkolló szerelme; ám ez csu­pán választás kérdése, hisz ezenkívül 1 Ging magaszta- lása és G, Gy. író határtalan önbecsülésének kifejezésre juttatása is (természetesen mindenki olvasta eddigi mun­káit, még természetesebb, hogy mindenkinek őrülten tetszettek, kivéve a kritiku­sokat, de azok úgyse számí­tanak — írja Hernádi), mely­ben még efféle bölcsességlekre is bukkanhatunk „a halál a felhúzott óra legkényelmetle­nebb ellenforradalma”. Szerintem nem sokai, té­ved, aki bizonyos jelekből ar­ra gyanakszik, hogy H. Gy. új regénye bizonyos módon a kecskeméti élményekből is 'táplálkozik. Ám az se teafát mellé, aki nyugodt szívvel kijelenti; ebiből ne vonjunk le semmilyen következtetést, minthogy — önmagában — ugyanúgy semmit sem jelent, mint maga a könyv. (Magve­tő, 1986) B. J. utolsósorban az Egyesült Álla­mokban letelepedett magyar ér­telmiségieknek és üzletemberek­nek köszönhetően. Ami a világ- szövetséget illeti, mi két úton igyekszünk javítani viszonyun­kat a diaszpórával. Egyrészt az egyesületekkel való együttmű­ködés, másrészt az anyanyelvi mozgalom révén. Az első anya­nyelvi konferencia óta immár ti­zenhat évitelt el: létjogosultságát, eredményeit azok is tudomásul veszik, akik korábban hallani sem akartak semmilyen közös akcióról. — A mozgalom egyik alapelve volt, hogy a kon­ferenciák résztvevői ne po­litizáljanak, ne a politikai nézetkülönbség dominál­jon, hanem a kultúra ápo­lásának közös szándéka. Mégis az utóbbi években mintha élénkültek volna a direkt politikai viták. Nem veszélyezteti ez a mozga­lom céljait? — Érdekes módon, most azok kezdtek politikai kérdéseket fe­szegetni, akik induláskor a poli­tikamentesség hívei voltak. Azt vallom, hogy a mozgalom jövő­jét nem érdemes kockáztatni bi­zonyos nézetkülönbségek miatt. Biztató, hogy a velünk vitázók továbbra is eljönnek rendezvé­nyeinkre, sőt, gyerekeiket Ma­gyarországon járatják gimná­ziumba, egyetemre. S nemcsak velünk vitatkoznak, hanem egy­mással is. — Több mint száz egye­sülettel, gyülekezetekkel, neves személyiségekkel tartunk kapcsolatot. De mintha nem kötnének elég szoros szálak az olyan ní­vós szellemi műhelyekhez, amilyen a londoni Szepsl Csombor Kör, a hollandiai Mikes Kelemen Kör vagy A nyári hónapokra esik. a legizgalmasabb, leg­több nézőre számító ifjúsági tu­rnéik orsizágos megjelenése. A ki­sebbek régebbi kedvenceikkel is találkozhatnak. Kotlányi Ágos­ton Álmodik az állatkert című természetű lm je mellett Jamie Uys Sivatagi showját láthatják újra. Műsoron lesz John Halas magyarul beszélő angol—olasz produkciója, az Éljen D’Artagnan és Dargay Attila Szaffija. A nyár slágerének Walt Disney Donald kacsa nyári kalandjai című so­rozata ígérkezik. 1938 és 1955 között készült filmekből válogat­ták a 11 rövid, 6—8 perces epi­zódot, melyeknek főszereplői — Donald mellett — jellegzetes külsejű és lelikivdlágú mesefigu­rák. Az első epizód főszereplője természetesen Donald, aki ez­úttal méhésznek csap föl, s nincs könnyű dolga, amikor a lelemé­nyes tolvajok jelentkeznek. Az Almás az alma, az Autóduda és a Téli készlet című jelenetekben , két garázda mókussal: Csippel és Csiuppal itámad Donaldnak komoly nézeteltérése. De hason­lóképpen izgalmasak a horgász- kalandok: a Szorgos horgászok és a Szöcske-csali történései. A kínálaton végignézve, úgy tűnik, hogy a legifjabbaknak ajánlható produkciókra is érvé­nyes a műfaji változatosság. A 10 éven aluliakhoz szól a Kis- maszat című film, mely a tele­víziós siker után június végétől lesz látható a megye mozijaiban. A Markos Miikiás rendezte film­változat főszereplője a bevásár­lóközpont előtt felejtett (épp, hogy csak 1, éves!) Kismaszat, akinek svéd papája és mamája külön-külön Indult városnéző sé­tára — abban a hitben, hogy a gyermek a másik szülővel van. Egy szolgálatkész .taxisofőr (Bod­rogi Gyula) és a vállalkozó ked­vű gyermekek segítségével azon­ban minden az ebben a hely­zetben elvárható (és megnyug­tató) módon ér véget... Az NDK és nyugatnémet— jugoszláv indiántőrténetek fősze­replője leggyakrabban Gojko Mitic. Ezen a nyáron is látható a Vadölő, a Fehér Toll, s az Ezüst-tó kincse. Mellettük a Fe­hér törzsfőnök című kaland- film, eredeti amerikai, mexikói helyszíneken forgatott produkció kerül a mozik műsorára. A tör­ténet az indián,regényekből is is­merős bonyodalommal indul: a MH-INTERJÚ RANDÉ JENŐVEL* ______________________________:____________________________________t__________________________ I a z Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ... — Sok az informális kontak­tus, amely idővel konkrétabbá is válhat. Több neves író, művész, tudós bekerült az anyanyelvi mozgalom véráramába, aki tag­ja a fenti köröknek, e társaságok majd’ mindig meghívnak hazai vendégeket rendezvényeikre. Nem a világszövetség közvetíté­sével, de ez nem is baj, végtére nem sajátíthatjuk ki a magyar— magyar viszonyok fenntartását^. Megnyestük a fát, amely kizöl­dül és több friss hajtást terem. — A hazai rendezvények résztvevői körében és az emigrációs sajtóban is föl­merült, miért nem tartunk anyanyelvi konferenciát va­lahol Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon? — A mozgalom az anyaország­hoz kötődik, a nyelvnek és a kul­túrának itt a bölcsője, nem tu­dom, miért kellene a konferen­ciát külföldön tartani? Furcsa volna egy idegen ország hatósá­gainak azzal előhozakodni, hogy mi ott a magyar nyelv ápolásá­nak kérdéseit kívánjuk megtár­gyalni. Elvileg persze ez sem ki­zárt, de a megvalósításnak több akadályát látom. • — A 70-es évek dereká­tól meghívjuk a konferen­ciákra á környező szocia­lista országok magyarsá­gának képviselőit; Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió magyar kül­döttei jelenlétükkel meg is tisztelik az anyanyelvi találkozót. De van, aki el­lenzi jelenlétüket, mond­ván, hogy a trianoni dön­téssel elszakított* ország­részeken iaz etnikai kultú­ra feltételeinek megterem­tése az illető kormányok feladata. Mások a kapcso­latok szélesítését és elmé­lyítését kívánjuk. Mi a vi­lágszövetség álláspontja? — A konferenciákon, s néhány más rendezvényünkön tíz éve vesznek részt a szomszédos or­szágokból meghívott szakembe­rek. Ennek megvan a didaktikai célja. A jövőben is hívjuk és vár­juk azokat, aikik a közös célok­hoz segítséget nyújthatnak — és kaphatnak is. Ez nem mond el­lent annak, hogy a nyelvoktatás és általában a kisebbségi műve­lődés feltételeinek biztosítása tényleg az illetékes kormányok feladata. A világszövetség mű­ködésének elsődleges területe azonban á diaszpóra, amint azt az alapító okmány is leszögezi. — A magyar—magyar viszony erősítésének nem kizárólagos formája az anyanyelvi mozgalom és az egyesületi munka. Évente sor került a különböző ér­telmiségi szakmák kép­viselőinek találkozóira...-r Az idén folytatódik a sor. A Magyar Fórum több rendezvé­nye közül egyet emelnék ki, a Magyarok szerepe a világ ter­mészettudományos és műszaki haladásában elnevezésű tanács­kozást, amely augusztus elején lesz, s amelyre eddig 254-en je­lentkeztek, 114-en az USA-ból. A díszelnökségben olyan szemé­lyiségek foglalnak helyet, mint Bay Zciltán, a washingtoni és Horváth Csaba, a Yale egyetem professzora, a Nobel-díjas Wig- ner Jenő vagy Merszei Zoltán, az Occidental Petroleum Cor­poration elnökhelyettese. Jövőre pedig Kecskeméten és Budapes­ten tartjuk a nagyvilág magyar zeneművészeinek találkozóját, erre most küldjük ki az első ér­tesítéseket. — Jönnek a külföldi ma­gyarok és mennek a hazai­ak. Tervezik-e továbbra is pesti művészcsoportok vendégszerepeltetését Nyu­gaton? — Igen, az európai egyesületek meghívására ebben az évben is küldünk színészeket, énekese­ket, muzsikusokat, de csakis azo­kat, akiket az egyesületek kér­nek. Amerikába is utaznak né- hányan, de oda nem a mi szer­vezésünkben, arra már nem fut­ja a világszövetségnek 1.. — Ügy tudom, azt is so­kan kérik, hogy segítsék őket a hazatelepülésben ... — Valóban, de ez is meghalad­ná a lehetőségeinket. Nem fel­adatunk sem a szórványban élők hazahívása, sem az, hogy itthon lakást, munkát biztosítsunk ne­kik. Aki hozzánk fordul, annak szívesen elmagyarázzuk, mi a teendője, de egyebet nem tehe­tünk. Sok emigrációs lap vádol bennünket azzal, hogy hazacsá­bítjuk nyugati honfitársainkat. Itt és most szeretném leszögez­ni: álláspontunk ezzel szemben éppen az, hogy a diaszpórában élők legyenek a befogadó ország hű polgárai — és így igyekezze­nek megtartani a magyar kötést, gazdagítani kultúrájukat, őriz­ni és továbbadni nyelvüket, ha­gyományaikat a születő nemze­dékeknek. Hogy meddig tehetik ezt? Elsősorban rajtuk múlik. Mi — erőnkhöz mérten — támo­gatni fogjuk őket. Bálint B. András Filmek a vakációra DONALD KACSA, KISMASZAT, KRULL BOLYGÓ — ÉS A TÖBBIEK SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Kifejezetten érdekes? Kifejezetten? Német hatásra elterjedt módhatározó. Nem német eredete miatt vagyunk el­lene, hanem mert zsargonszerű, elszünkítő divatszó lett. „Kifeje­zetten” azzá lett. Pedig ami ki­fejezetten csinos, ellenszenves, beteg, törekvő stb., az határozot­tan, kétségkívül, valóban, igazán, jellegzetesen, szembetűnően, nyilvánvalóan az. És ami divat­szóval érdekes, az lebilincselő, megkapó, magával ragadó, fi­gyelmet keltő, fontos, különös, furcsa, hasznos, jelentékeny. Te­hát ami kifejezetten érdekes, az esetleg csak valóban fontos. Ilyen divatos, sablonos, elszür- kítő közhelyek, klisék teszik stí­lusunkat színtelenné. Ezeket a divatos szavakat éppen azért kell kerülnünk, mert használatuk sok kifejezőbb szót kiszorít minden­napi beszédünkből. Ezek közül sorolunk most fel néhány nagyon elterjecílet, amelyeket gazdag szókincsünkből • válogatva meg­felelőbb szavakkal helyettesít­hetünk. Gyakran használt divatszó az átütő. Idegen szemlélete ellenére meghonosodott, sőt elkoptatott, gépies sablonszóvá lett. Az átütő erejű, átütő siker, átütő győze­lem helyett stílusunk élénkíté­sére sokkal jobb szavakat talál­hatunk. Például az átütő erejű helyett kirobbanó sikerűt mond­junk: az átütő siker ragyogó, fé­nyes, nagy siker, az átütő győ­zelem pedig hatalmas, elsöprő, döntő győzelem. Az igényel a hivatali és a ke­reskedelmi nyelvben gyakran használt szó: lakást igényel, anyagigénylés, jegyigénylők. Ilyen használatát elfogadjuk. De elle­ne vagyunk, ha olyankor is fel­bukkan, amikor egyszerűbb, ter­mészetesebb megoldás is lehet­séges. Részletes elemzést, ma­gyarázatot igényel helyett mond­juk inkább azt, hogy magyaráza­tot kíván, vagy magyarázatra szo­rul. A jelent ige használata leg­többször- puszta szószapőHtás, legfeljebb a választékosság lát­szatát kelti, de legtöbbször csak henye toldalék. Például előreha­ladást jelent. Egyszerűbben a jelent ige elhagyásával fejezhet­jük ki: valami előrehaladás. Sok ilyen kifejezést egyszerűsíthe­tünk: eredményt, fejlődésit, gon­dot, kárt, meglepetést, nehézsé­get, veszélyt jelent valami. Egy­szerűen csak valami fejlődés, gond, kár ... Az állandósult szókapcsola­tokban is sok a sablon, az elkop­tatott szólam.- Ezekre is felhívjuk a figyelmet. Ha lehet, mondjunk helyettük mást. Például: a tel­jesség igénye nélkül; halvány gő­zöm sincs róla; ez van, ezt kell szeretni; vannak még hibák; a tá­vozás hírnes mezejére lép; minden alapot nélkülöz; elismeréssel adó­zik valakinek vagy valaminek (megdicséri, elismeri érdemeit, értelmét). A mindennapi köznyelvből va­lók a következő közhelyfcifeje- aések: (Andersen meghalt), nincs mese; el van maradva egy bro­súrával; itt állóik megfüröd.ve; a berendezés (vagy más egyéb) marad; igyekszik a dolgozó; csak elhalálozási sorrendiben; jobb, ha tőlem tudod meg: na lássuk, miből élünk (kártyázási műszó). Nem kifejezetten érdekesek, azaz nem éppen magával raga­dók — ne használjuk nyakra-főre- őket. Kiss István Négyezer madár a múzeumban A gyöngyösi Mátra Múzeumban négyezer preparált madarat őriz­nek. A tudományos kutatást is szolgáló gyűjteményt a város kisdiák, jai is gyakran felkeresik, dr. Solti Béla ornitológus a gyerekeknek szívesen megmutatja a ritka példányokat, s „beavatja” őket a ma­dárvilág titkaiba. pénzéhes aranyásók megszegik a sziiúlkikial kötött megállapodásu­kat, amint tudomásukra jut, hogy ősi földjükön gazdag lelő­helyek találhatók... A film ren­dezője John Hough, főszereplő­je: Richard Harris. Június második, felétől ve­títik a BMX banditák című szí­nes, magyarul beszélő ausztrál kalandfilmet, mely a 10—16 éves kiskamaszok korosztályához szól. A nevezetes BMX-etk, terep­verseny kerékpárok versenypálya nélkül sajnos, használhatatlanok. A fialtalak legnagyobb bánata, hogy csak a tengerparti sétány legeldugottabb részén gyakorol­hatnak. Azután véletlenül kap­csolatiba kerülnek egy bankrabló társasággal, s innen kezdve kri­mi színt ölt a bonyodalom. Csak a középiskolásoknak ajánlhatom Steven Spielberg (A párbaj, a Harmadik típusú talál­kozások, a E. T., A cápa, Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmek rendezőjének) leg­újabb szuperfikoióját. Az Indiá­vá Jones és a végzet templomá­nak története hűen az eddigi eg­zotikus helyszínekhez. Sanghaj­ban indul. Harrison Ford — ed­digi szerepeihez híven — szinte megjelenésével egyidőben élet­veszélybe kerül Egy fiatal bár­énekesnő és egy kínai kisfiú tár­saságában egy indiai faluba me­nekül. ahol ismét megkezdődnek a valóságfelettit is jelentéke­nyen érintő nagy kalandjai Kali istennő személyében ... Július végétől vetítik Bács-Kiskumban ezt az alkotást. Ugyanennek a korosztálynak ajánlható az augusztus második felében megjelenő izgalmas, tu­dományos-fantasztikus film, a Támadás a Krull bolygó ellen. A rettenetes szörny által meg­támadott Krull bolygó nemcsak helyszíneivel, hanem történeté­nek elemeivel is idézi a Csil- lagok háborúját. A legyőzhetet­len sereggel az elrabolt asszony életéért szembeszálló magányos hős semmi elől nem hajlandó* meshátrálm. különösen akkor, amikor magának tudhatja az „erő” szimbólumát képező Glai- vet 'Is, Az idegen világok legen­dás és mitikus ábrázolására Pe­ter Yaites. a John és Mary, a Murphy háborúja, és az Elsza­kadás nemzetközileg ismert és számontartott rendezője vállal­kozott. R K. J. A vicc Kitaláltam egy viccet. így szól: két barát találkozik. Kérdezi az egyik a másiktól: — Ha meghalnék, szánnál öt rubelt egy koszorúra? — Természetesen — mondja a másik —, hiszen o barátom vagy! — Nos jó. Akkor add ide ne­kem az öt rubelt, és ha megha­lok, nem kell rám áldoznod .. ■ Elmeséltem a viccet kollé­gáimnak. Jót nevettek rajta. Pocsivalov kollégám így szólt: — írd le, és vidd el valame­lyik szerkesztőségbe. Az egész országban olvasni fogják, és hi­res ember leszel,.. Megfogadtam a tanácsát. A szerkesztő, akinek átadtam a kéziratot, fanyalogva mondta: — Hm... ebben nincs *semmi különös. Mi akar ez lenni? — Egy vicc — mondtam. — Egy anekdota... — Nem, nem, barátom! Ez egyáltalán nem nevetséges. Bo­csásson meg. Elszomorodtam a kudarcon, de nem volt mit tennem. Né­hány nap múlva ismét találkoz­tam a barátommal, Pocsivalov­val. — Nos, voltál a szerkesztőség­ben? — kérdezte. — Igen. — Na és? Elmondtam, hogy jártam. Ba­rátom hallgatott egy ideig, majd megszólalt: — Vidd el egy másik szer­kesztőségbe ... Másodszor is leírtam, és elvit­tem egy másik újsághoz. A szer­kesztő asztalára tettem az írást. Amikor elolvasta, felnevetett, majd valóságos nevetőgörcs fog­ta el. — Nagyon jól Egyszerűen pompás! A viccem megjelent az újság utolsó oldalán, a következő szö­veggel: „A külföld humorából”, és alatta az én szövegem: „— Figyeljen csak, Kurka úr, ha meghalok, adna száz zlotyt egy koszorúra? — Természetesen — felelte Kurka —, hiszen a barátom... — Nos, akkor Kurka úr, adja ide a száz zlotyt, és ha megha­lok. nem kell adakoznia...” Már-már kezdtem elfelejteni első irodalmi kísérletemet és sikeremet, amikor Pocsivalov felkeresett: — Nézd csak. mit mutatok ne­ked! — mondta, és az orrom alá nyomta a „Zene mindenki­nek" című újságot. Abban ol­vastam: „Egyszer így szólt Mozart Sü­liedhez: — Ha meghalnék ...” — és szóról szóra az én viccem! Egyrészt örültem, hogy. egy hires ember szájába adták a szavaimat, másrészt szégyenle­tesnek tartottam, mintha nem az én viccem lenne. Mégis, ez volt a kezdet. Mert egy hónap múlva az „Irodalmi körkép"-ben mondja G. B. Shaw Wellesnek: — Kedves barátom! Ha meghalok .. . Aztán az „Ifjú Technikum­ban Humboldt .mondja, A „Ter- més”-ben Lob acsevszkij Micsu­rint, az „Opera, Operett”-ben Saljapin Nyekraszovot, Alexan­der Dumas a fiát kérdezte, és így tovább. Éjszaka álmomban neves sze­mélyiségek jelentek meg. Arisz- tophanésztől Pocsivalovig. Reg­gelenként futottam az újságos­hoz, hogy megvegyem az új lapokat. Újabb és újabb híres­ségek mondták tovább az én rossz viccemet. És most nem tudom, mit tegyek. Forduljak ezekhez a híres személyiségek­hez. De hiszen mind halottak. Róluk mindent lehet írni. Az élők azonban aligha fogják elhinni, hogy ezt a viccet én találtam ki. Kaszovszkl (Fordította: Antalfy István) #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents