Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
1986. június 26. O PETŐFI NÉPE 1» 3 VÍZKÖZELI VENDÉGLÁTÁS (2.) Csak téglányi terhet Hatékonyabb ellenőrzést — nagyobb árfegyelmet! A nyári idegenforgalom, a növekvő mértékű hazai turizmus, s a hőség elől vízgőzeibe igyekvő helyi lakosság fogyasztói érdekvédelme egyaránt megköveteli, hogy ne adjon okot zsörtölődésre az üdülő- és a fürdőterületek vendéglátása. Erről váltunk szót, a kecskeméti széktói strand és a szé- chenyivárosi szabadidőközpont vendéglátásával és áraival foglalkozó tegnapi cikkünk kapcsán, dr. Jobbágy Lajos kereskedelmi osztályvezető-helyettessel a megyei tanácsházán. Nem félt első jelentős közéleti munkájától a fiatal tanácstag. A tervet tulajdonképpen a falu gondolta ki... A fiatalasszony a múlt évben lett tanácstag, választókörzete lakóinak bizalmából. A közéleti munka, amire éppen készült, a választókörzet lakóinak meggyőzése, egyetértésének elnyerése a vízmű létrehozásához. A falu egészében mindez nemcsak a fiatal tanácstag feladata volt, hanem a majdnem esztendeje választott .tanács minden tagjának tennivalója. A testület, a több éves kötelezettséggel járó, a falu jövője szempontjából korszakos ügyben nem emelhette vállára az egyedüli felelősség terhét. A döntés csak úgy volt elképzelhető, ha a tanács akarata mellé a falu közösségének, a falu polgárainak névreszólóan megfogalmazott támogatását is megnyerik. Korábbi években a falu tanácsa, a település tanácstagjai nem túl nagy önállósággal döntöttek saját lakóhelyük ügyeiben. Kevés közvetlen beleszólása volt a falu lakosságának egy-egy helyi fejlesztésbe. . Az utóbbi években viszont szaporodtak a közvetlen beleszólás példái. Hiszen a gyakorlat bizonyította: a legjobb szándék sem válhat valósággá, vagy legalábbis örömet hozó, a falu igazi előrelépését jelentő tetté, ha nem a faluban „találták ki”... Az vált igazi erővé, amelyet mindenki a sajátjának érzett, amelyben — a falu közvéleménye szerint, az által elismerve — a maguk személyes gondolata fogalmazódott meg. Az utóbbi hónapokban a településfejlesztési hozzájárulás igenjei — sok helyen a nemjei — igazolják a személyes egyetértés megszerzésének fontosságát, ennek eszközét; a személyes találkozást, beszélgetést — ha keld —, vitát. Mostanára már valósággá vált a közvetlen beleszólás egyik el nem hanyagolható eleme: legyen mibe beleszólni. Mégpedig érdemben. Legyen-e úthálózat-bővítés vagy fordítsák másra, óvodára, művelődési házra a megajánlott összeget? De még előbb, egyáltalán tegyenek a polgárok is le a közös asztalra egy bizonyos összeget? Ahol a közvetlen beleszólást, a beszélgetést csak valamiféle „levelező demokrácia” helyettesítette, ott sok helyen hamvába holt a jobb sorsra érdemes igyekezet. „Húzza aiá.. „Tegyen ikszet a megjelölt helyre ...” — ilyen módon, személyes találkozás híján, nem cserélődhettek a vélemények, nem hathattak érvek és ellenérvek egymásra. Az ilyesféle beleszólás nyomán a közös asztalra, a támogatás helyett csak a „nem” kerülhetett. Hallottam iközségveze- töktől, még most is csak valami konokságo.t, makacsságot emlegetni. Szó sincs minderről, csak éppen még sok mindent gyakorolni, tanulni (és tanítani) kell. A demokratizmus mélyítésének tanulásában — községe, városa és polgára válogatja — ki előbbre van már, ki hátrább. Aki már lépett egyet-kettőt, tanúsíthatja, hogy a személyes találkozás hallatlan erőt, hátteret jelent közös ügyek eldöntésében. Erősíti mindez azt, amit mondhatunk egyszerűen gazdaérzésnek, vagy kicsit szebben szülőföldszeretetnek. Mindebben felelősséggel munkálkodni szép kötelessége a fiatal tanácstagnak. De kötelessége melléállni mindenkinek, aki vállalhat, ha nem többet, csak téglányi terhet lakóhelye boldogulásáért. P. — Mitől függ, hogy a pihenő, fiirdőző embereknek az idei nyár kevesebb bosszúsággal teljen el? — Bármennyire is szeretnék derűlátó lenni, fel kell készülnünk rá, hogy a két kecskeméti fürdőhelyen észrevett visszatetsző dolgokhoz hasonlók másutt is megismétlődhetnek. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, szükség van a nyári vendéglátásban dolgozók szemléletének változására. Ne akarjanak mindenáron, pár hónap alatt akkora jövedelemre szert tenni, mint amekkorát más ember — tisztességes munkával — egész évben keres! Persze, nem pusztán felszólításon, sokkal inkább a hatékony helyi ellenőrzésen múlik, hogy a vásárlók megkárosítói ne érezzék magukat biztonságban. — Csakugyan nem árt résen lenni. — Osztályunk a tavalyi idegenforgalmi szezonban, 62 ellenőrzése alkalmával 221 ezer forint bírságot szabott ki a fogyasztók megkárosítóira, főleg a strandokra települt árusokra. Ami a tegnapi cikknek a széktói strand 5-ös számú Kemping büféjében őrzött sáros poharakra utaló sorait illeti: még ma kimegyünk a strandra, hogy a szeny- nyezett edények esetleges újbóli felhasználását megakadályozzuk. — Ez már hozzátartozik a napokban kezdődő, s augusztus végén záruló megyei vizsgálathoz, amelynek célja a fogyasztói érdekvédelem és az idegenforgalmi ellátás figyelemmel kísérése? — Jobb ma kezdeni, s nem halogatni az ellenőrzéseket. Ez is egyik feladata, • hatósági jogkörénél fogva, az üdülőhelyeken, de máshol is mindegyik tanács kereskedelmi ügyintézőjének. Sajnos, azonban Tiszakécskén kívül a többi településen — köztük Kecskeméten és Soltvadker- ten is — kevés gondot fordítanak a nyári kereskedelmi ellenőrzésre. Az csak részmegoldás, hogy mi a rendőrséggel, a Köjállal, az Országos Borminősítő Intézettel, és a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomással együtt dolgozunk a vásárlói érdekek védelmében. Az sem elég, hogy egyre több üdítő-, kávé- és fagylaltmintát veszünk. Ennél többre — hatékonyabb és rendszeresebb helyi ellenőrzésre van szükség. — Ha már korábban így történik, példánknál maradva Kecskeméten, valószínűleg feltűnik másoknak is: a strandon és a szabadidőközpontban hol hiányoznak (vagy hol hiányosak) az ártáblák, némelyiket miért dugják el a vendégek szeme elől, s mit keresnek a saras műanyag poharak az egyik büfé raktárában? — Valóban. Túl a lakosság ellátásában vállalt szerepükön, a tanácsok az idegenforgalmi területeknek is gazdái. Ne várjanak hát arra, hogy majd jön egy kereskedelmi felügyelő és büntet. Maguk is cselekedjenek! Annál is inkább, mivel általános szabálysértési hatósági jogkörükkel erre lehetőségük van. — Nem akarom menteni a tanácsokat, de az üzemeltetőknél sincs minden rendben. Sok esetben hiányzik, vagy felületes í> belső ellenőrzés. — A szerződéses üzemeltetési rendszer nem zárja ki, hogy a bérbeadó elhárítson magáról minden felelősséget. Az továbbra is követelmény, hogy egy-egy bérbeadó (tulajdonos) ellenőrzésével, felügyeletével ezután is sajátjának tekintse a szerződésbe adott üzleteket. Ezáltal és a helyi tanácsok jobb kereskedelmi ellenőrző munkájával — s természetesen a rendőrség és a Köjál közreműködésével, meg a vásárlók éberségével — eredményesebbé válhat a fogyasztói érdekvédelem az ilyenkor leginkább látogatott strandokon és üdülőhelyeken — hívta föl a figyelmet dr. Jobbágy Lajos. Kohl Antal (Pépe) • A képviselőház ülés. termének tetőzetei Előterében a képviselőházi társalgó teteje, két oldalán egy-egy belső udvarral. • A kupolakarzatot díszítő egyik szobor- csoport. Az ismeretlen Országház Már felépítésének a gondolata szenvedélyes viták tüzében született. És e tűz a gondolatból tervpályázattá, tervvé, majd tényleges építéssé érés évtizedeiben, sőt áz ünnepélyes átadás után sem lohadt. Az egész hatalmas épület építőművészeti megoldásától a belső díszítőelemek apró részleteiig szinte minden heves lobogásában lett olyanná, amilyen, és korántsem egyöntetű megelégedésre. A legélesebb viták, a legaggályosabb fenntartások éppen leginkább — vagy tán kizárólagosan — látható részeire, áz összkép, a belső kép művészi minőségére összpontosultak. S összpontosulnak bizonyos mértékig még ma is, amikor — idestova százesztendős birtoklás, használat utána leghatározottabb büszkeséggel valljuk magunkénak, őrizgetjük-újít- gatjuk eredeti arcát. Bizonyára e viták — no és persze a mérsékeltebb látványosság, vagy épp a láthatatlanság — is belejátszottak abba, hogy az ország első házáról kialakult képünkből éppen az hiányzik, ami benne a legértékesebb, ami osztatlanul értékes, amit soha senki nem kérdőjelezett meg: az épületegész és minden apró épületelem, külső és belső tartozék építő-műszaki, technikai megoldása. Közöttük roppant nehéz olyat találni — a funkciót egyidejűleg tökéletesen kifejező és kiszolgáló külső és belső épületformától a légkondicionált központi távfűtésen át a liftekig vagy a tetődíszek anyagáig —, amely a maga idejében ne hozta, vagy éppen előzte volna a világszínvonalat. És mindez — a törvénybe is foglalt elhatározás szerint — magyar szellemi és fizikai munkával, magyar'anyagok felhasználásával, E mestermunkáért az érdem természetszerűleg az Országház i • A tíz — a belső termek természetes világítását és tűzbiztonsági célokat szolgáló — belső udvar egyike. Párkányzatának, ablakainak pompás díszeiben a karbantartókon kívül alig valaki gyönyörködhet. tervezőjéé, és felépítésének irányítójáé, . Steindl Imréé. Az ő szigorának, igényességének, hozzáértésének köszönhető, hogy — az építést végigkísérő financiális zavarok dacára — nemcsak az ötletek és elgondolások, hanem azok kivitelezése is szavatolta az időtállóságot. Ám, hogy magán az épületen is mennyi a műszaki-technikai ötlet, a mindent művészi-mesteri igényességgel kicentizett munka, azt talán az átlagos földi halandók által alig-alig ismert tetőzeten láthatjuk, leginkább. A látványos célszerűség külön világa ez, ahol véletlenül sincsenek a nem-láthatóság fedezékében odakent toldások-foldások, afféle összekapott díszlethátoldalak. Az építőkéhez méltó buzgalommal és színvonalon zajlik folyamatosan a Ház állagőrzése, elöregedett vagy háborús sérült felületi elemeinek, burkolatának, díszeinek felújítása, cseréje. Hogy eredeti pompájában, zavartalanul szolgálhasson további századokon át is, valamennyiünk büszkeségére. B. P. VITA \ r.XKSADAl OMBI/lOSilÁSRÖL Keddi lapszámunkban közöltük dr. Gréczy Imre főorvosnak, a kecskeméti egészségügyi pártbizottság titkárának vitaindítóját az egészségügy és a társadalombiztosítás kapcsolatáról, együttműködésük javításának lehetőségeiről. Az alábbi hozzászólás a termelőüzemek szemszögéből vizsgálja' a felvetett gondolatokat. Táppénz: csak a VALÓBAN betegeknek! Az egészségügyet, mint gazdasági kérdést, véleményünk szerint nemcsak a szakmabeliek emlegetik. Nagyon is elevenen érinti a vállalatok hatékonysági mutatóit a betegség miatt kieső munkanapok száma, vagy a megváltozott munkaképességű dolgozók munkája, amikor nagyonis szűkszavú vagy inkább általános orvosi vélemény alapján javasoljuk a dolgozók más munkakörbe helyezését. A vállalat kismértékben tudja befolyásolni a táppénzes napok számát. Megdöbbentő az az adat, hogy a megyében egy évben 350 millió forintot fizetnek ki táppénz formájában, és ebből a megye egy dolgozójára átlagosan 15 táppénzes nap jut. Elképzelésünk szerint csökkenteni lehetne a táppénzes napok, illetve a betegállományban lévők számát azáltal, hogy csak a valóban betegeket veszik táppénzes állományba, mert munkánk során többször tapasztaltuk, ha egy dolgozó valamilyen oknál fogva otthon akar maradni, akkor orvoshoz fordul, aki panaszainak meghallgatását követően táppénzes állományba veszi. Több dolgozó esete igazolja azt 'is, hogy ameny- nyiben felmondásának benyújtása után nem az általa kívánt időpontban engedik el a vállalattól, hanem le kívánják dolgoztatni vele a törvényes felmondási időt, a dolgozó elmegy táppénzre, melynek ideje érdekes módon addig tart, amíg a felmondási idő. Annak lejártával, az új munkahelyén már az első munkanapon keresőképes. A fentiekből kitűnik, hogy az egészségügy' nem érdekelt igazán a valóban betegek és a „betegeskedők" különválasztásában, és így a táppénzes napok csökkentésében. A tapasztalatokból az is látszik, hogy az egészségügy nem érdekelt a korszerűbb eszközök felhasználásában sem, mivel takarékossági kötelezettségük e tekintetben nem kisebb, mint a többi gazdasági szervezeté. Itt vetődik fel legélesebben annak az igénye, hogyan lehetne az egészségügyet és a társadalombiztosítást és annak ellátási rendszerét gazdaságilag összekapcsolni. A gyógyítással Összefüggő költségek egy helyen jelentkezhetnének, a nagyobb „rálátás” feloldhatná a jelenlegi ellentmondásokat. Egyszerűsödne a nyilvántartás rendszere, kevesebb létszámmal, egy helyen gyűjtött adatokból gyorsabb, gazdaságosabb döntéseket lehetne hozni. A fejtegetésből az is kihámozható, ha nem is egyértelműen, hogy kevés az egészségügyi kormányzat pénze a fejlesztésre, a fenntartásra és a gyógyításra. Az alapbiztosítási díj progresszív emelésével sok egyénenkénti jogvita keletkezhetne mind az ellátás minősége, mind az ellátott dolgozó betegségét előidéző ok megállapítását illetően. Csak a legegyszerűbb példát, a dohányzás kérdését említve: a beteg maga pem dohányzik, de közvetlen kollégái igen. Ez a nemdohányzó szervezetében is károsodást okoz. A kérdés tehát úgy is felvetődhet: akkor ki fizesse a magasabb biztosítást? Egy másik példa: a dolgozó orvosi alkalmassági bizonyítványt kap munkaköre betöltéséhez. Megbetegszik, s kivizsgálásakor derül ki, hogy panasza vagy egészségügyi elváltozása visszavezethető a végzett tevékenységre. A vállalat is, a dolgozó is jóhiszem- ben foglalkoztatott, illetve dolgozott — az alkalmasságot ítélték meg rosszul. Ilyenkor ki fizesse meg' a magasabb biztosítást? Ügy érezzük, hogy az ellentmondások mellett is érdemes volt a vitát elindítani e fontos kérdésben, mivel az egészségügyi ellátás színvonala az életszínvonal és az életszínvonal-politika szerves része, és ha nem is egyszerre, de lépésenként megoldásokat találunk, társadalmi szinten már megérte, hogy foglalkoztunk vele. Szigeti János, a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát osztályvezetője Szerencsés ember 0 Szerencsés László építésvezető: — Büszke vagyok erre a felüljáróra. Aki ilyen szép feladatot kap, hoigy egy felüljáró építésvezetője legyen, igazán szerencsés embernek mondhatja magát —kockáztatom meg a megjegyzést a fiatal építésvezető jelenlétében Kiskunhalason. — Való igaz — válaszolta. — Nevem: Szerencsés László, s 1980- ban végeztem el a Budapesti Műszaki Egyetemet, Csupán négy éve dolgozom a Kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál, s eddig csak utat, legfeljebb átereszt építettem. Ez a munka még mérnöki mércével mérve is jelentős: feladat, vizsga, ahol csakis jelesre lehet felelni. . A szakértelem mellett sok mindenre, főként lelkiismeretességre van szükség. S, hogy ebben is magas mércét állított maga elé Szerencsés László, azt legjobban a hídgerendák beemelésének két és fél napja bizonyította. Igaz, nagy gyakorlattal rendelkező darus tette helyükre a 20 méteres, 16 tonna súlyú gerendákat, de a fiatal mérnök, szigorúan ragaszkodva a műszaki előírásokhoz, a munkavédelmi szabályokhoz, minden egyes emelés után kivárta az összehegesztést, figyelt a daru, az emberek mozgására, a vágányzárra, a magasfeszültségre. megfontolt utasításokat adott, nem tűrt el fél- centis tolarenciát sem, nem volt ideges, egyszóval: ura volt a helyzetnek. — Lehet, hogy néhány embernek csalódást okoztam, mert amikor eljöttek ide megtekinteni a beemelés nagyon komoly szakértelmet kívánó munkáját, akkorra már helyükre kerültek a gerendák. Szervezetten, pontosan, gyorsan ment a munka. Talán megbocsátható hiúság: büszke vagyok erre a felüljáróra, de még inkább azokra az emberekre, ácsokra, vasbetonszerelőkre, útépítő munkásokra, akik sokszor éjjel-nappal dolgoztak, hogy áll— juk a szavunkat. Ügy érzem, most már nem lehet akadálya annak, ihogy határidőre befejezzük az építkezést. Sok még a tennivaló. A kereszttartók vasszerelése, majd betonozása következik, amelyhez 2,2 tonna vasat és 41 köbméter betont használnak fel. — Már híd köti össze a város két részét, már át lehet menni a vasút fölött. A város felőli oldalon rövidesen kezdődik egv szintén nagyon nehéz feladat megoldása, a támfal építése ... G. G. „Légy bölcsőde” hagymanemesítéshez A vöröshagyma-nemesítéssel, -keresztezéssel, új fajták előállításával foglalkozó makói kutató- állomáson virágoznak a kísérleti hagymatörzsek, amelyeket úgynevezett izolátorokban, egymástól elkülönítve tartanak. Így veszik elejét a nemkívánatós idegen beporzásnak. A kutatóállomáson légytenyésztő telepet rendeztek be, ahöl steril legyeket keltetnek. Harminc-negyven ilyen legyet bocsátanak be egy-egy izolátorba, s az apró növényházakban röpködő rovarok virágról virágra szállva beporozzák a hagymatörzseket. A steril legyek nem olyan edzettek, mint a közönséges rokonaik, s a zárt helyen rövid idő alatt elpusztulnak. Ilyenkor újabb és újabb rovarszáilítmány- nyal pótolják az állományt. A nyári időszakban folyamatosan működik a kutatóállomás „légy- bölcsődéje”, hogy biztosítsa a kellő utánpótlást. Az elkövetkező hetekben mintegy harmincezer legyet „foglalkoztatnak” a makói hagymanemesítők.
