Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

1986. június 21. • PETŐFI NÉPE • 3 • A Kecs­keméti Zo­mánc- és Kádgyár­ban Zan* László és Nagy László öntésbe* adagolja az 1300 Ctt- si us-fokon izzó vasai nács működik, és így nincs ön­álló tanácsi szervezet, megala­kultak az elöljáróságok. Tevé­kenységüket már kezdettől fog­va fokozott társadalmi érdek­lődés kíséri. Ennek egyik oka az új jogintézmény számarányá­ban rejlik, hiszen összességében több elöljáróság (1570) tevékeny­kedik az országban, mint ahány tanács (1528), és az érintett tele­püléseken több mint egymillió ember él. Kara Pál az elöljáró­sági munka első tapasztalatait összegzi. Az illegalitás, a maga súlyos feltételeivel sem mint politikai kategória, sem mint életforma lé­nyegében nem volt ismert a ma­gyarországi munkásmozgalom­ban. A helyzet a Forradalmi Kormányzótanács lemondása, 1919. augusztus 1. után gyöke­resén megváltozott. Szabó Ágnes megvilágítja az illegalitás körül­ményeit. Eddigi munkáiról, új kutatá­sairól beszélget Ormos Máriával, a történettudományok doktorá­val, a Pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem rektorával Be­de Rita. Király Tibor egyetemi tanár, az ÉLTÉ Állam- és Jog- tudományi Kara Bűnügyi Tudo­mányok Intézetének igazgatója a bűnözés társadalmi összefüggé­seiről nyilatkozott Gönczöl Ka­talinnak. Elég meleg van a bura alatt? • Betont vésni. lapá­téin! ön­magában sem köny- nyű, hát még káni­kulában a napon! • így azért ki lehet bír­ni. Üdítő pillanatkép Kiskunha­lasról, a Sóstói strandról. AZ ALKOHOL ÉS KÖVETKEZMÉNYE Talpraáll-e Velő János? Nyárlőrinoen egy család keser­ves napokat él át. Április 9-én Velő Jánosné, há­rom kiskorú gyermekével szülei­nél talált menedéket. Az I. ke­rületi 5. számú tanyában laknak. Miért kellett elhagyniuk Vasút utcai házukat? Miért kényszerül­itek rá, hogy a falutól hét kilo­méterrel arrébb költözzenek? Az őket ért sebzés annyira fájó és eleven, hogy Vei önének — a 15 éves Julika, a 7. osztályos Já­nos és a 12 esztendős Laci fiú anyjának — ma is könnyes a szeme, amint a történtekről be­szél: — Január 17-én, miután ott­hagyta a Dutépet, a férjemnek eltört a lába. Harmincöt szöggel erősítették össze. Azt reméltem, lemond a szeszes italról. Téved­tem. Kipróbálta, hogy mankóval el bír-e menni a kocsmáig. Si­került neki. Űjra ivott, akárcsak tizenhat évi házasságunk négy­öt esztendejében. Április 7-én megint tele volt a feje. Akkor poharakkal és bögrékkel dobáló­zott, s az ajtónak és a tv-nék vágott egy-egy pezsgősüveget. Félelmünkben a szomszédba, majd a szüleim tanyájára mene­kültünk. — Ha mi nem támogatjuk őket, nem tudom, mi lenne ve­lük! — fogad a tanyán Velőné édesanyja, Szelecüki Lászlóné. iNem váltak földönfutókká. Tető van a fejük felett. Velő Já­nosné, amit maga megtehetett, megtette a családjáért. Tízévi otthoni varrás (háziipari bedol­gozás) után, tavaly önálló kereső lett a Kecskemét-Sziíkrai Állami Gazdaság nyárlőrinci palackozó­üzemében. Ott már nem fordul­hat elő vele, mint otthon történt, hogy ha a férj ittasan felbőszült valamiért, elvágta a varrógépe vezetékét. Az asszony havi 4000— 4200 forint fizetéséből tartja el gyermekeit, s abból a 2520 fo­rint családi pótlékból, amit ta­valy októbertől a postás csak az ő kezébe ad át. Azzal szemben viszont tehetetlen, nem képes megakadályozni, hogy távollé­tükben — mielőtt a bíróság vá­lóperükben döntene — a férj el ne hordja a háztól a közösen szerzett vagyontárgyakat. Már­pedig. a feleség szerint: — Elvitt egy malacot, egy bundát, egy szivattyút, egy ká­véskészletet és egy sütőteknőt. Elvitte a gyerekek diavetítőjét, 15 filmmel. Nincs meg a citera sem. Tönkretette a 8232 forintért, OTP-kölcsönnel vásárolt tévén­ket. Eltört négyszáz forint érté­kű poharat és bögrét. Ki szólít­ja fel, hogy ne árusítsa tovább, ami a lakásban még megmaradt? — kérdi a szülői házban mene­dékre talált Velőné, akinek a megpróbáltatásai ezzel még nem értek véget. Június 11-től kité­pett füzetlapokon, ilyen fenye­getésekkel „üzen” neki a férje: „Vigyázz, mert megütöd a boká­dat!" „Térj észre, mert észhez térítelek!” „Tudd meg, a postás is fel lesz jelentve, hogy a Sza­bad Földet nem ide hozza!" Vé­gül így fogadkozik: „ígérem, hogy ezután jó leszek, és nem iszom!” Valóra váltja-e ígéretét Velő János? A kérdés annyiban bennünket is érint, hogy a nyárlőrinci fér­fi szerkesatőségünknék írt leve­lében felajánlotta: ,,Bocsánatot kérek tőlük, (mármint a család­tól). Jöjjenek haza, nyugodtan. Lemondok az italról, elmegyek az elvonókúrára.” Komolyan ... ? Zobaki Károly, körzeti rendőr­megbízott : — Nekem is megfogadta, hogy leszokik az italozásról, de már azóta is láttam részegen. Zsemberi János kőműves: — A napokban itt árult az egyik szórakozóhelyen valami­lyen kabátot. A tanácsnál Zayzon Jenőné vb-titkár és Szabó Györgyné igazgatási főelőadó szerint több­ször látták: hazafelé ittasan tol­ta a kerékpárját, miközben a felesége — egyedül — három gyerekre keres. Már el kellett volna mennie elvonókúrára is — de mire abból lesz valami...! El­jut-e egyáltalán odáig...? Nyi­tott kérdés, mint az is: mit kel­lene tenni azért, (dr. Kunsági Antal körzeti orvos vetette föl), hogy az alkoholisták ne csupán megkapják, de be is vegyék a nekik való gyógyszert. Egyesek tudniillik már útközben. Kecske­métről hazafelé jövet eldobják a vonaton a tablettákat, hogy az­tán újra italért nyúljanak. — Ez így nem mehet tovább! — hangoztatják Nyárlőrincen a Velő család esete és annak kap­csán, hogy a faluban a legko­rábban nyitó bolt a kocsma, ahol ma délben is — hétfői látoga­tásunkkor — telt ház van. Az ivók hangosan tárgyalnak vagy már réveteg tekintettél bámul­ják poharaikat. „16-os Eszpresszó”. Milyen szo­lid („finom”) cégér ez ahhoz a látványhoz képest, ami itt tárul az ember szeme elé! Lépteimet gyorsítva, Velő Já­nos keresésére indulok. Két he­te egy mészoltó kisiparosnál, 40 forintos órabérért dolgozik. Ar­cán szüntelenül csordogál a ve­rejték, míg elmondja: megvolt a békéltető tárgyalás, ám a felesé­ge valakinek (vagy valakiknek) a rábeszélésére, nem akar hozzá visszaköltözni. Egy hónapja — állítja — üdítőn kívül egyéb italt nem fogyaszt. Elismeri, hogy vé­tett a családjával szemben, de kész megváltozni. Amit csak tud, jóvátesz. Állítólag a megrongált tv-t is megjavította. ígéri, hogy az önkéntes alkohol-elvonókúra előtt részt vesz a szükséges vér-, ideg- és belgyógyászati vizsgála­ton. Attól a feltevésétől viszont nem hajlandó megszabadulni, hogy felesége a gyerekeket el­lene hangolja, s hogy a család elköltözésében benne van az apó­sának a keze is ... Nézem a 36 éves, világoskék szemű embert. Elcsúszott, maga alá bicsaklott a lába január 17- én, a körzeti rendőr lakása előtt. Mégsem ez volt életében a leg­nagyobb ballépés! Autóvilla- mosság-szerelői szakmát tanult. Ért az építőipari és a vas­úti nehézgépek kezeléséhez. Nagymotor-, tolatásvezetői és for­galmi vizsgája van. Tíz eszten­dőt töltött egyhuzamban a MÁV- nál. Egyhónapos megszakítás­sal, még másfél évig ott alikal- imazták. A múlt ősszel, két hó­napig, a Dutépnél dolgozott — aztán azt is otthagyta. Ballépés, melléfogás volt, hogy a külön­ben ügyes, jó műszaki érzékű ember ilyen lejtőszerűen lemon­dott az életben való további boldogulásáról. — Segítsenek — kéri újra —, hogy a családom visszajöjjön hozzám! Szeretnénk remélni, hogy így lesz . . . Ehhez azonban Velő Já­nosnak előbb meg kell gyógyul­nia, amiben segít majd az elvo­nókúra. Talpra kell állnia. Amíg nem késő! Kohl Antal Megjelent a Társadalmi Szemle 6. száma Forró napok # Kánikula: olaszul canicola, franciául canicule, a svédeknél varmebölje, finnül helle. A magyar nyelv értelmező szótára a következő meghatá­rozást adja: a nyárnak az a rendszerint július második felében beálló szakasza, amelyet száraz, esőtlen hőség jellemez. Még csak június köze­pét írjuk, mégis egy hete itt a nyakunkon — zi­vatarokkal, jégesőkkel fűszerezve — a tikkasztó hőség. Az angolok nemes egyszerűséggel dog-days- nefc nevezik a legforróbb nyári napokat. A ki­fejezés eredete a Nagy-Kutya csillagképhez ve­zethető vissza, melyet az ókorban a nyári hő­séggel hoztak összefüggésbe. Ám akikor se,m té­vedünk nagyot, ha az angol kifejezést szó sze­rint fordítjuk le. így: kutya-napok. Harminc fok fölött — akár napon, akár ár­nyékban — bizony kutyául tudja érezni magát az ember. Különösen akkor, ha a munkahelyen, s gyakran a kintinél is nagyobb melegben kell helytállnia. Képriportunkban a forró júniusi hétköznapok főszereplőjét mutatjuk be — a dol­gozó embert. « A Kecskeméti Sütőipari Vállalat kenyérgyá­rában vasárnap délutántól szombat reggelig fo­lyamatosan üzemelnek a kemencék. Naponta 190 mázsa kenyeret és 110 ezer darab süteményt ké­szítenek. A kemencék mellett éjszaka is 50 fo­kos a hőség'. L, W Társadalmunkban érzékelhe­tően erősödik az érdeklődés nem­zeti történelmünk, különösen pedig a huszadik századi törté­nelmünk iránt. Egyes jelenségek viszont arra utalnak, hogy ezen­közben mérséklődik a munkás- mozgalom története iránti érdek­lődés. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, a nemzet és a munkásmozga­lom története közötti összefüg­géseket vizsgálja. A gazdaságról, az elmúlt esz­tendő és az idei évkezdés telje­sítményeiről tudósító statisztikai adatok, és a mögöttes tartalma­kat értelmező megnyilatkozások egyértelműen arra utalnak, hogy eredményeink nincsenek össz­hangban a terv előirányzataival, s a tavaly kialakult kedvezőtlen tendenciák az idén is folytatód­nak. Tábori András feltárja en­nek okait, és tájékoztat a kor­mány úgynevezett rásegítő in­tézkedéseiről. Napjainkban a szakszervezeti mozgalomnak minden eddiginél nagyobb esélye van arra, hogy az adott történelmi periódusban betöltse tényleges társadalmi hivatását, megfeleljen azoknak a bonyolult társadalmi, gazda­sági, politikai követelmények­nek, amelyeket változó valósá­gunk szüntelen megújulásra kész­tető viszonyai állítanak elé. Nagy Sándor, a SZOT titkára áttekin­ti a szakszervezetek széles körű tevékenységét. ­Üj választási törvényünknek és a tanácstörvény rendelkezései­nek megfelelően az 1985. évi általános választások után mind­azokban a nem székhely társköz­ségekben, amelyekben közös ta­Már nincs üres lakás Élt egyszer egy ember, aki so­ha nem zárta kulcsra az ajtaját. Manóinak hívták, és egyedül la­kott egy kis házban, valahol a toronyházak között. A toronyházak tele voltak pe­dáns emberekkel, akik gondosan bezárták ajtóikat ötletes zárakkal és riglikkel, ennek ellenére nem tudtak védekezni a tolvajok el­len. Az egyik lakásból ismeret­len tettesek egy primadonna ék­szereit lopták el, egy másikból a sztereóberendezés tűnt el, sőt az utcán parkoló gépkocsi is. A ki­lencedik emeleten pedig valaki­től egy nagy márványasztalt lop­tak el. Az emberek nagyon fájlalták, hogy elvesztették luxuscikkeiket, de ennél még jobban zavarta őket az, hogy közvetlenül mel­lettük él ez a magánakvaló Ma­nói, akinek az ajtaja nap mint nap nyitva volt, és mégse fosz­totta ki senki. Egyébként miből is állt Manói vagyona? A laká­sában volt egy bőrönd, egy dí­vány, egy viaszosvászonnal leta­kart kis faasztal, egy régi, több­ször átfestett kredenc, a felesé­ge megsárgult arcképe, egy hű­tőszekrény öt friss tojással, há­rom csomag petrezselyemmel és műanyag dobozban égési sebek­re használható kenőcs. — Ha valakinek kell valami, jöjjön be és vigye el — mondo­gatta Manói. Egy napon azután hallatlan dolog történt. Manói a munkából hazatérve zárva találta az ajtaját. És mi­vel nem volt hozzá kulcsa, nem tudott bemenni a lakásba, ezért leült a küszöbre és elgondolko­dott. — Kirabolták — mondták az emberek, akik az erkélyekről nézték Manóit. — És bezárták a lakást, hogy nehezebben lehes­sen bejutni. Az egész történet Manóit za­varta a legjobban, mert kényte­len volt kulcsot csináltatni. Ami­kor pedig kinyitotta az ajtót, mit látott! Az asztalon televízió, a dí­ványon gyapjútakaró, a sarok­ban rádió, a kredencen kínai vá­za művirágokkal, a hűtőszek­rényben két kiló bárányhús, egy üveg whisky, igaz, hogy csak magyar, nem skót, háromféle fel­vágott, egy kiló balkáni kaska- vál, egy üveg bor, egy darab sonka. A fogason pedig egy új ruha, fölötte egy nyári szalmaka­lap. Senki soha nem tudta meg, ki szerelte fel ilyen bőségesen Ma­nói házikóját. Attól kezdve azon­ban mindenki megnyugodott, mert Manói kezdte kulcsra zár­ni az ajtaját. Természetesen lopások azután is voltak. Egy este eltűnt Manói televíziója is, ezért rögtön más­nap reggel kénytelen volt még egy zárat felszereltetni. Csakhogy amint látjuk, a tol­vajok nem félnek a záraktól. A tolvajok csak az üres laká­soktól félnek. De ilyen már nem volt az egész kerületben. Rumen Balabanow Fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÄLLALAT Bács—Szolnok Megyei Kirendeltsége toronydaru-kezelő szakmában Ätj hirdet felvételt 'QgW Bérezés: Gyakorlati idő függvényében. Továbbá várjuk azoknak a 18. életévüket betöltött dol­gozóknak a jelentkezését, akik toronydaru-kezelői tan­folyamot végeznének a vállalathoz történő belépés után. Bérezés a tanfolyam ideje alatt: 4000 Ft hó. Bérezés a tanfolyam elvégzése után: Az elért tanulmányi ered­ménytől és a gyakorlati munka színvonalától függően. Juttatások: Különélési pótlék, utazási költségtérítés (a tanfolyam ideje alatt is) albérleti hozzájárulás, étkezési hozzájárulás. Érdeklődni lehet: 6000 Kecskemét, Bajnok u. 3. Tel.: 16/20-924, 22-158. 1102 PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK anyag- és áruforgalmi yezető MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. FELTÉTEL: felsőfokú, szakirányú végzettség, 5 éves szakmai gyakorlat. FELADATA: a szakterület szervezetének kialakítása és működtetése, a készletgazdálkodási feladatok irányítása. Kiemelt feladata: a gyár termékeinek nagykereskedelmi szintű értékesítése, e tevékenység szervezése és irányítása. Fizetés: Kollektív szerződés szerint. A pályázatot a Budapesti Szeszipari Vállalait Bajai Gyára igazgatójához (Baja, Kölcsey F. u. 25.. 6500) lehet benyújtani, részletes önéletrajzzal. A pályázat benyújtásának határideje: 1986. július 15. 1254

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents