Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
IRODALOM SS Kiskőrösön Petőfi — A postagon Nagy Lajos ÍRÓ DAL MI TÁRSA SÁGOK - BARÁTI KÖRÖK AZ EMBEREK IRÁNTI SZERETETTEL, ELKÖTELEZETTSÉGGEL Miskolczy Ferenc életmű-kiállítása A nyolcvannyolcadik életévébe lépett Miskolczy Ferenc festőművész, akinek kiállítása egész nyáron megtekinthető Baján, a Türr István Múzeumban. A tárlat. összefoglaló jellegű: azokat az nlkot ásókat tartalmazza, amelyeket a mester hat éve ajándékozott a múzeumnak. Gazdag művészi pályájának változatos anyagát. mutatja be ez a kiállítás. Tanúja és résztvevője volt Miskolczy Ferenc az évszázad valamennyi mozgalmának: a Képzőimé, észeti Akadémián Ballá Edétől • és Pór Bertalantól tanult, ■ Münchenben Bans Hoffmann és Kubinyi Sándor mesteriskoláját látogatta, majd Francia-, Olasz-, Spanyolországban és Ausztriában ismerkedett a képzőművészette!. A naturalizmus, a szürrealizmus. a kubizmus irányzatainak tanulmányozása mellett hazájának néprajzát is felfedezte önmagának: bejárta az országot, elmélyedve a különböző vidékek sajátos népművészetében. És amiki • 1933-ban végleg letelepedett Baján, érett művész volt már, jelentős sikereket tudott maga mögött, hiszen például a Nemzeti Szalon is több ízben bemutatta munkáit. Több mint fel évszázad telt el azóta. A v iros művelődési és művészeti életének meghatározó egyéniségeként vált közismertté ez idő alatt Miskolczy Ferenc neve, akii 1980-ban Baja díszpolgárává választottak. Egyebek mellett olyan intézmény életre- hívásában vállalt kiemelkedő szerepet, amely évszázadok kultúráját őrzi az utókor számára, és tanítja a múlt megismerésén, keresztül a mai nemzedéket. A mester — a leghitelesebb tanú — így mondja el a Türr István Múzeum keletkezésének történetét: — Egy bajai születésű fiatal segéd került a múlt század vége felé a bécsi műselyemgyárba. Később a gyár tulajdonosaként, tehát gazdag emberként szenvedélyesen gyűjtötte a múlt emlékeit, nagy alkotók festményeit és szobrait. Ezt a hatalmas kincset Bajának szánta, de a háború után már nem maradt annyi pénze, hogy a gyűjtemény elhelyezésére megfelelő épületet létesítsen. A helyzetet is bizonytalannak ítélve, végül Debrecennek adományozta ma is messze földön híres gyűjteményét. Mi nagyon elkeseredtünk, és elhatároztuk, hogy magunk fogunk hozzá a gyűjtőmunkához. Ma már tudom, hogy eleinte illúzió volt csak a múzeumalapítás. De közbeszólt a szerencsés véletlen. Felkerestem Budapesten Oltványi Imrét, és elmondtam, hogy milyen tervek foglalkoztatnak bennünket. Nagyon fellelkesedett és felajánlotta 62 nagy értékű festményét és szobrát egy leendő múzeum, illetve képtár alapításához. Ennek egyébként éppen ötven esztendeje. Szorgalmas gyűjtőmunka eredménye és sok adomány • Miskolczy Ferenc képezi ma a múzeum több tízezer tárgyiból, műalkotásból álló értékes anyagát. Így került az intézmény tulajdonába Nagy István hagyatéka, amely most már a róla elnevezett képtárban látható ... — Amikor Rudnay Gyula nyugdíjba ment, B. Mikii Ferenc — akira tanársegéde volt — meghívta Bajára — emlékezik Mis- koilCzy Ferenc. — A város odaadta a Vojnics-kúriát (a mai Nagy István képtár épületét) egy festőakadémia céljára. A tanítványok közül még Bajára jött P. Bak János, aki művészettörténetet tanított, és Kun István, aki az anatómiát oktatta. Engem a ra,jz tanítására kértek fel. Talán itt kezdődött az érdeklődésem a város képzőművészetének története iránt. Amikor 1960-ban nyugdíjba mentem — és több időm maradt a kutatómunkára — összegyűjtöttem a valaha Baján élt vagy jelenleg is itt tevékenykedő művészek adatait. Az eredmény két kéziratos gyűjtemény: az egyik a 19. század, a másik pedig a 20. század adatait tartalmazza ... Miskolczy Ferenc a megye legidősebb képzőművésze. Magas kora ellenére ott van minden egyes kiállításon, valamennyi hangversenyen. A jelenlegi kiállítást rendező dr. Bánszky Pál művészettörténész ezt mondotta megnyitó beszédében: „Ugy&n- olyan rangúnak és fontosságúnak tartom a képzőművészet terjesztésében, a vizuális-esztétikai nevelésben végzett kiemelkedő munkásságát, mint művészi pályájának értékeit. Miskolczy Ferenc művészete és emberi magatartása telve van az emberek és Baja város iránti szeretettel és elkötelezettséggel.” Gál Zoltán Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a sajtóban irodalmi társaságokról, irodalmi körökről. Hol, és milyen körülmények között tevékenykednek, mire terjed ki hatáskörük, milyen szervek támogatják őket, mihez van joguk? Ezekre a kérdésekre Fekete Gyula, a Magyar írók Szövetsége alelnökének tájékoztatása alapján .próbálunk — a teljesség igénye nélkül — válaszolná. Nem irodalmi társaságok működnek Magyarországon — legalábbis nem ezek vannak túlsúlyban —, hanem irodalmi baráti körök. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság is, melyről a legtöbbet hallani, s amely valóban a legsokrétűbb tevékenységet folytatja, egy ilyen baráti körből nőtt ki. E társaságnak — noha a magját, a vezetőségét ma is az eredeti baráti kör tagjai adják — ma már több száz tagja van, s nemcsak írók, hanem egyéb, szinte minden rétegből származó értelmiségiek is. Létezése teljesen független a Magyar Írók Szövetségétől; önálló szervezetként — önálló költségvetéssel síb. — tevékenykedik. Hatásköre szinte az egész Dunántúlra kiterjed. Az írók közül is főként a Dunántúlon élő vagy az onnan elszármazókat találjuk soraiban. Tevékenysége igen kiterjedt: emlékülések, irodalmi esték, konferenciák szervezése, a Berzsenyi-életmű ápolása, mai értelmezése, kutatása, népszerűsítése. Hasonló szerepet vállalt fel az Alföldön alakult Petőfi Társaság, mely ren- ”dezvényeit főként Kiskőrösön tartja. Az irodalmi társaságok mellett nagyon sok baráti kör működik az írószövetségen belül, a szövetség egyetértésével, szellemi támogatásával. Felsorolni is hosszú lenne őket. Csak néhányat említsünk közülük: JókaiKÖNYVESPOLC Előcsend Tamás Menyhért négy vékony kötete sorakozik a könyvespolcon; a Vigyázó madár, az Esőrácsok, a Mérleges idő és a legújabb, az Elöcsend. Az első háromban a bukovinaiak második világháborús kálváriáját és letelepedésük történetét örökítette meg. A sokat emlegetett ötvenes évekről szól. Vagyis arról tudósítja olvasóit, hogy miként hatott a történelem erre a népcsoportra, hogyan tudták megőrizni szokásaikat, mi tartotta össze közösségüket, milyennek gondolták, tervezték, formálták jövőjüket. Mit ígértek nekik, és mi lett az ígéretből. A székely szerzőről tudjuk, hogy költőként kezdte írói pályáját, József Attila-díjas, akit ebben az évben SZOT-díjjail is kitüntettek. Jellemző, hogy kötetei ilyen vékonyak. Kevés beszédű író Tamás Menyhért. Röviden, tömören fogalmaz, nyélkor, Nagy Lajos-kör, Móricz Zsigmondikor, Németh Lászlókor, Űrley István-kör, Szilagyi Domokos-kör. Mindegyik nevében szerepel a baráti szó, hiszen végeredményben baráti kisközösségekről, Fekete Gyula szerint „asztaltársaságokról” van szó. S noha a fiatalabb írók is baráti körökbe tömörülnek — erről később —, a baráti „asztaltársaságoknak” is vannak fiatalabb tagjai. Tehát nem beszélhetünk nemzedéki elkülönülésről. Egy-egy baráti kör tagsága tízen felül van általában, csak elvétve találunk köztük nem szövetségi tagokat. Mint elnevezésük is sejteti, ezek az írói csoportosulások szellemi vezérükként választották a névadót, tehát programjuk, vitáik, beszélgetéseik is elsősorban hozzájuk kötődnek. (A Jókai Baráti Kör például a sci-íi írókat egyesíti.) összejöveteleiket az írószövetség klubjában tartják, de ha népesebb esteket, vitákat szerveznek, vagy egy-egy kiállítást rendeznek, akkor máshová mennek el. Meg kell jegyeznünk, hogy e körök egy-egy rendezvénye szorosan kapcsolódik az írószövetség megfelelő szakosztályéhoz (költői, prózai stb.), annak védnöksége alatt történik. A volt Kilencék költői csoportosulás tagjait, tartja továbbra is egybe az Elérhetetlen föld című antológia nevét viselő irodalmi kör. Mint ismeretes, első antológiájukat az írószövetség KISZ- szervezete adta ki 1969-ben. Az Elérhetetlen föld II. című közös kötetük néhány éve a Magvető Kiadónál jelent meg. E csoport szorosan kötődik az ELTÉ-hez, ebben az évben ismét irodalmi esteken találkozhatunk — sorozatban — a Kilencek tagjaival az Eötvös Klubban. Az egyik legnépesebb közösség a fiatal írók József Attila Köre, mely a legfiatalabb — esetenvében ott él az ősök tapasztalata. Ezért nem igazán pontos, ha azt mondjuk, hogy modern próza, amit a szerző művel. Az is! És rögtön ide kívánkozik: magas színvonalú, múltat és jelent magába foglaló nyelvet teremtett meg ezekben az írásokban. Kevésbé fontos, de tény, hogy szerkezetében ez a próza emlékeztet a filmes „nyelvre”, azaz a történetet a szereplőkben lejátszódó gondolatok rögzítésével szakítja meg. Tanulságos lenne végiggondolni, hogy Tamás Menyhért makacssága mit jelent itt és most. Tudniillik a szerző — egyesek számára mániákusan — a saját kibocsátó közösségével foglalkozik. Kik alkották ezt a közösséget? Egyszerű, kétkezi munkások, akiket a történelem vihara dobált egyik helyről a másikra. Ö, a fővárosba került értelmiségi úgy véli, hogy van mit tanulijia közösségétől. Követendő példa Tamás Menyhérté! Új kötetében szinte nem történik semmi. Így kezdi: „Teljes ként még kötettel sem rendelkező, de rendszeresen publikáló — írckat-költőket - tömöríti. Ez a Magyar Írók Szövetségének anyagi-szellemi támogatásával tevékenykedik, igen tartalmas programmal. Tagjai között természetesen írószövetségi tagökat, több kötetes, országosan isimért írókat .is találunk, önálló szervezeti életet élnek, a tagokat saját maguk veszik fel, a vezetőket saját maguk választják. A korhatár 35 óv. Gondolhatnánk, hogy az innen kiöregedő írók az írószövetség tagjai lesznek, mint ahogy az óvodából iskolába megy a gyerek. Nem így van: az írószövetségbe csak azok kérhetik felvételüket, akiknek már két kötetük megjelent. Joguk van az irodalmi köröknek könyv megjelentetésére is, ha valamelyik kiadó vállalja kéziratukat. (A Magvető vállalta például a József Attila Kör JAK-füzetekként ismert kiadványainak megjelentetését), de magánúton is kiadhatják fontosnak tartott gyűjteményeiket, ám az írószövetség erre általában nem ad anyagi támogatást. Nagyon sok irodalmi kör működik az országban a Hazafias Népfront égisze alatt, szakkörként. Általában kezdő, kevésbé ismert írókat-költöket (fiataloktól idősekig) toboroznak soraikba. Ezek is egy-egy klasszikus írónk nevét veszik fel, s a népfront anyagi hozzájárulásával időnként antológiákat is megjelentetnek. Azt is vállalják, hogy ápolják a névadó író emlékét, népszerűsítik műveit. Példaként említhetjük az óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kört, mely 1983- ban Tiszteletkor címmel antológiát adott ki tagjainak írásaiból. Ez az irodalmi kör is azonban, mint a többi hasonló, az írószövetségtől függetlenül működik, az írószövetségnek nincs köze hozzájuk. Gyürke Zoltán csend: szók mellett szék. hangtalanul népesül a kisszékes utcasor, előre, fákra, szemközti házfalra, árnyékolt dombra; feszü- letes kálváriára szegeződő tekintetek, visszafogott légzés, köhin- tés, elszánt, magyarázatkereső, magyarázatot semmire sem lelő pülogás.” — Ez a feszültség végigvonul az egész kisregényen. A feszültség oka a szereplők értetlensége. hiszen nem ezt a világot. a beszolgáltatástól terhes, „a lábak elől. lábak alá” szorult helyzetet várták, nem' ezt ígérték nekik. De még így is maradt egy szikrányi optimizmusuk, hiszen amikor a regény végén a főhőst hivatják a tanácshoz, még nem tudja, hogy „ijesztgető vagy vitető a parancs”. Reméli, hogy nincs nagy baj. — „Anyám másképpeg látja... — mondja a hírvivő! — ..Anyád mindent feketében lát...” — Ezek az elolvasásra ajánlott könyv utolsó szavai az ötvenes évek Magyarországáról. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986.) Komáromi Attila f y S i Még meg sem melege- ' ~ V deli New Yorkban, rohan vissza a nyugati partra, mint akit pánik fogott el, hogy már régen nem járt a. pszichoanaliti- kusnál, vissza a magas falakkal körülvett, úszómedencés, egy hektáros haciendára, a Helen Drive- ra, vissza félig bebútorozott házába, ahol semmi sem fér el a szekrényekben, ahol a sarokban halomban a könyvek, elraktározva egy élet felgyülemlett, rendez- hetetlen emlékei. Vissza az analitikusához, dr. Greensonhoz, élete közelgő utolsó heteihez. Am lényének kétértelműsége mintha ide is elkísérné, élete utolsó románcaiba is, kétes egészségi állapotába és halála rejtélyéin: is. Mindeközben ugyanis sokan voltak, akik úgy látták, hoav végre jobban van. A masszőrjének, Ralph Robertsnek például azt mondta, hogy most már végre nem szed semmi egyebet, mint csak egy kis chlorhydrátot: „Visz- szaszoktattak — jelenti ki büsz- Jcén — valami ártalmatlan, ősvilági szerre.” (A valóságban persze a chlorhydrát semmivel sem enyhébb az összes többi altatónál.) Robertsnek mindazonáltal az a benyomása, hogy Marilyn csakugyan évek óta nem volt. ilyen (N. Mailen Marilyn — Coronet Kiadó, 1974; — magyar fordítása ISSG-ban Jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebbői közlünk részleteket.) jól, izmai sem olyan petyhüdtek már. George Barris képein pedig, amelyek körülbelül egy hónappal azután készültek, hogy elbocsátották a Foxtól, nyoma sincs kétség- beesésnek. Nem látszik a szemén, hogy öngyilkosságot forgatna a fejében. Egy érzékeny, de egyáltalán nem törékeny fiatal nő ül a tengerparti fövenyen, arcán szomorkás mosoly, de egyúttal eltökéltség is. Ezen van a hangsúly; Marilynnek még koránt- sincs vége. A meztelen uszodai képeket címlapon hozta a világ minden nagy képeslapja — végre diadalmaskodott Elizabeth Taylor fölött, túltett a Cleopatra képeinek sikerén! — s ezen mintegy felbuzdulva, lázas tevékenység kezdődik: interjút ad Richard Merymannek a Life számára, találkozik a Fox igazgatóival, akik nem is titkolják, mennyire szeretnék, ha újra filmezne, fogadja a Vogue, a Life és a Cosmopolitan riportereit és most készül Bert Stern híres aktsorozata is Mintegy előkészületképp, mondhatni, arra a nagy díszvacsorára, amit Peter Lawford ad házában az igazságügyminiszter tiszteletére; mert egyetlen képén sem olyan tökéletesen kennedys, mint amelyiken meztelenül pezsgőzik. Nem, egyáltalán nem úay fest. mint aki öngyilkos akar lenni. A hollywoodi szóbeszéd elködösi- ti a véget, és utolsó napjának szemtanúi másképp vélekednek. De ahogy a Jack Kennedy dallasi halálához vezető nyomokat is eltüntették a rémülten rohangáló ezrek és ezrek, akik összevissza taposták a nyomokat attól való félelmükben, hogy ki tudja, ki mindenki van belekeveredve a gyilkosságba, Marilyn halála is csak mind zavarosabb lesz minden újabb teóriától, amíg el nem dönthető végérvényesen, vajon öngyilkossági szándékkal vette-e be az altatókat (miután semmi más nem hatott), avagy csak véletlenül nyelt a kelleténél többet a tablettákból, eltévesztve a számolást, vagy esetleg gyilkosság áldozata lett — harmincöt évnyi késéssel — mondhatni —■ újfent meggyilkolták —, tehát, mert hiába hangzik oly meghökkentően ez a feltevés, és hiába nincsen fikarcnyi bizonyítéka sem, ami alátámasztaná, az biztos, hogy indíték, s nem is csekély, éppenséggel lett volna gyilkosságra is. Kissé feszengve nézzük, hogu kik és milyen féltékenyen próbálják kisajátítani az életét, pedig még a közelébe se jutottunk a pszichoanalízis belső logikájának megértéséhez; Marilyn uayanis olyan szeszélyesen változékony lény, hogy tudományos értelemben tűrhetetlen személyiség. Mivel az orvos egyszerűen nem tudja figyelemmel kísérni rajta az előírt kúra hatását, természetes hát, hogy. meg kell kísérelni határok közé szorítani az életét magát, minél kevesebb ember befolyásolhassa lelke elhajlásainak mérhetetlenül érzékeny műszerét. Minő remények! Mintha lovakkal tépetnék négyfelé! Legerősebb érzelmeit szigetelik el a legjobban. Mert hogu DiMaggiót csakugyan szereti, abban! immár aligha kételkedhetünk. Végtére is Di- Maggio az a férfi, aki a, legkevesebbet kívánja tőle — ö az egyetlen, akinek esze ágában sincs, hogy kihasználja a tehetségét! Neki épp az kell belőle, ami nem a tehetsége. Marilynnek vedig egyéb se kell, mint, hogu megtalálja magában a másikat! Holott talán soha nem volt annyira hasadt a lelke, mint éppen most. Élete nagy vágyát, hogy filmeket forgasson — ami ott lüktetett minden gyarlóságában, mint eau kis állatka szíve, mely benne lakozik, amióta csak tizenhat évvel ezelőtt belépett a Fox-hoz — most ügyvédi tanács inti óvatos visszakozzra. Személyisége alkatelemeire hullott az analitikus díványán, mindazonáltal könnyen lehet, hogy éppenséggel élete egyik legfontosabb viszonya előtt áll. Minha az ambíció, amely az élete egyik színpadán holtan rogyott össze, a másikon új életre kelt volna. Valamelyik lénye bizonyára egy új élet gondolatával foglalkozik már, mely nagyszerűbb lesz minden korábbi életénél. Bár ez nyilván reményeket kelt benne, egyúttal a rettegést is rászabadítja. Távolabb kerül, mint valaha a szerény, de biztos öntudattól, melyből aztán kinőhetne egy-két önvédelmi reflex. Ezt a szerény, de biztos ön-tudatot, a jó érzést, hogy lényének közepe ott van, belül a testében valahol, számára csak a barbitu- rátumok kesernyés íze kínálja. Az a pillanat a középpont, amikor a kapszulát elharapva megint beismeri, hogy vesztett. (Bart István (ordítása) (Folytatjuk.) SZILAGYI ZOLTÁN: Félidőben Már nem lennék jó, uram, se úrnak, se pandúrnak, Kifogy belőlem a tüzes szusz és csak ámulni tudok a világra, mint mesebeli almáspite. Már a fenyítékek sem fájnak. Tartozom azok közé, kik mindig fáznak, alámerülve a dolgok közé, sarokig tárt lélekkel, mosolyogva, nem pofázva. Óráim megfogynák. És úgy kopog reám a holnap mint komor, lidérces végrehajtó. De álmodok víg papírsárkányt, több fényt, májusfát, szalagosat, szívünkbe a százados rozsda helyett, gyönyörű, gyönyörű lányokat! ANTALFY ISTVAS: Az az út A dombról lefutott az út, és megkerülte a falut, majd meggondolta: visszatért, köhajításnyi menetért. Az úton vándor járt: a port, amit meztéllába tiport, észre se vette a világ. Ö vállán vitte bocskorát. Egy bódult eperfa alatt szomját oltotta a patak. ... De az út mégis ... merre vitt? Hó lepte rég be titkait...
