Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

QQzdQ/QQpolitihQ j munka , tclje/ítmények PETŐFI NÉPE tu 3 1H86. június 16. TERVEK — PÁLYAÍVEK A melegháztól a laboratóriumig Gyerekkorom szép emlékei közé tartozik a virá­gokkal való ismerkedésem. Mindig élmény volt, ha beléphettem az üvegházakba, érezhettem a párás illattal teli levegőt és hallgathattam a kertész bá­csi magyarázatait. Ilyen alkalmakkor mindig talál­koztam valamelyik gyermekével is, akik láthatóan nagy szeretettel gondozták, ápolták a növényeket. A fiatalok mindegyike — felnőtt fejjél Is — erő­sen kötődik a szülői házhoz. És ahhoz, amibe szin­te beleszülettek, ami tudatos életük indulásakor annyira jelen volt, a kertészethez. Most a kecske­méti Gyenes csatiád egyetlen lány tagja — ma már Kovácsné dr. Gyenes Melinda — mesél arról az útról, amelyet a kertészet ágyásaitól tett meg a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Válla­lat gomba-laboratóriumáig. — Előny vagy hátrány volt a családi háttér? — Mindenképpen előny. Megtanultam a növé­nyek közelében élni. Minden reggel azzal kezdem a napot, hogy körbeszaladom a gombabirodalmat. Ezt otthonról hoztam, hiszen azt tanította édes­apám, hogy az élőlények mindig változnak. Elég egyetlen éjszaka is ahhoz, hogy olyasmi történjen velük, amit előre nem lehet kiszámítani. Ha lát­tam a gombákat, megnyugszom és csák akkor fo­gok az éppen következő napi feladat megoldásá­hoz. — Sosem akart mással foglalkozni? — Érettségi után agrárközgazdásznak készültem, de nem vettek fel az egyetemre. Egy évet nagyon rövid kitérő után, itt, a ZKI-nél dolgoztam, készül­ve a következő felvételire a Kertészeti Egyetemre. Az intézet tanulmányi ösztöndíjasaként végeztem. A diákéveim alatt arra gondoltam, majd a paradi­csom vagy más zöldségnövény kutatásában veszek részt. A gombákról akkor még nem sokkal tudtam többet, mint hogy kalapjuk van és egyíkük-mási- kuk ehető. — Tehát első munkahelye a ZKI? Hogyan kezdődött? — Friss diplomásként, 1973-ban, belecsöppentem az akkoriban indult gombakutatási programba. El­gondolásaink már voltak, eszközeink, berendezése­ink még nem. Először a szerves talajon élő gom­bafajjal, a harmatgombával kísérleteztünk. Egy házikertben alkalmazható, extenzív termesztési technológiát sikerült kidolgoznunk. Bár nemrégen kaptam Svájcból egy nagyon elegáns csomagolású harmatgombacsíra-konzervet — amihez a termesz­tés módjának leírását is mellékelték —, az sem üti meg a nagyüzemi mértéket. — Ma már több helyen kapható a laskagom­ba házi termesztéséhez szükséges átszövetett alapanyag. — A harmatgombával párhuzamosan foglalko­zunk a laskával és a csiperkével. Végül is sikerült felépítenünk egy hőkezelőt. Mire az elkészült, meg­indult a nagyüzemi termelés. Az 5 köbméter alap­anyag előállítására elegendő berendezést tehát ki­nőttük. Most a napokban állítjuk munkába a pár­ját, így a napi teljesítményt megtudjuk kétszerez­ni, négy tonna alapanyagot bocsáthatunk ki. A szá­raz szalma hőkezelése egyébként a borotai téesz szakemberének, Tóth Lászlónak és az intézetnek a szolgálati szabadalma. A laska termesztésének elő­készítéséhez szükséges technológiával jó eredmé­nyeket értünk el. Tavaly például 420 tonna félkész, átszövetett alapanyagot tudtunk piacra küldeni. — A technikát fejlesztették, technológia ma már van; és a fajták? — A csiperke áll a kutatás középpontjában. A gombáknál az a gond, hogy előbb ki kell találni egy jó munka-alapanyag-ápolási sort és ebbe he­lyezhető be a fajta. A csiperkénél az előbbi kidol­gozásával próbálkozunk. Új fajokkal is ismerke­dünk. A gyapjas tinfagomba termesztését már megoldottuk. A baj az eltarthatósággal van, ta­lán mélyhűtéssel vagy szárítással javítani lehet a helyzeten. A véletlen segítségét sem szabad kife­lejtenünk. Tavaly az intézet pincéjének falán — ki tudja hogyan —, kinőtt az Ízletes csiperke. Ez a faj akár a járda betonlapjai között is megél. Akis­üzemi technológia már kész, igazolta a természet­nek ezt az „állítását”. A nagyüzemi módszerrel most foglalkozunk, természetesen szalmán is meg­próbáljuk termeszteni. A nemesítéssel is értünk már el jó eredményeket, van két államilag elis­mert harmatgombánk, egy ugyancsak államilag el­ismert laskánk, amit a borotaiakkal együtt hoztunk létre, és bejelentettünk egy tintagombafajtát is. — Két évvel ezelőtt hazánkban nemzetközi gombaszimpóziumot rendeztek. Fenntartják-e a kapcsolatot az itt járt szakemberekkel, sike­rül-e együttműködni velük? Akkor negyven ország gombanemesítői gyűl­tek össze, azóta is levelezünk és fogadtunk már ismételten NSZK-beli, görög, amerikai, jugoszláv, vietnami szakembereket. Nagyon sokan érdeklőd­nek az arab államokból, ahol jelentős fehérjefor­rás lehetőségeként tartják számón a gombát. — Közeli és távoli szakmai tervei? — Jó lenne egy hosszabb időszakot eltölteni .kül­földön. T-alán lesz lehetőség arra, hogy Algériában gombaszakértőként „működjek”. Ez náluk termelé­si szaktanácsadást jelent. Jó alkalom lenne arra, hogy felmérhessem, mit tudok adott, előre nem számítható helyzetben. Megmérhetném önmagam. De ez egyelőre eldöntendő kérdés. A közelebbi jö­vőben új gombafajt szeretniéik kipróbálni, az óriás, pöfeteget, ami rendkívül jó ízű, nagy termést ad­hat, a mesterséges körülmények közötti nevelése azonban megoldatlan. Van még egy, de ez inkább csak kívánság: nagyon ritkán találkozik a fogyasz­tó igazán szép, esztétikusán csomagolt gombával. Jó lenne több ilyet látni! — Nem fáj a szíve néha édesapja dísznövé­nyei, színes virágai után? — Én már az ő üvegházaiba is telepítettem gom­bát. Jól megfér a virágokkal. Egyébként is, való­ban szépek a dísznövények, de a gombák változa­tossága rendkívüli. Csak Európában háromezer ka­lapos gombafajt ismernek. Lehet még válogatni közülük! Gál Eszter • Kovácsné dr. Gyenes Melinda és a csiperkék. (Pásztor Zoltán fel­vétele) TANULJUNK EGYMÁSTÓL! Vállalkozás tetőablakra Dán magyar k ft — Bennünket kötelez a múlt, köteleznek a hagyományaink — mondja Sánta Lajos, a Fertődi Építőipari Szövetkezet elnöke; annak u 600 embert foglalkozta­tó közösségnek az első számú ve­zetője, amely az elmúlt 13 esz­tendőben tizenkétszer hívta fel magára a szakmai közvélemény figyelmét, tűnt ki gazdálkodásá­val. Nos, hogy mire kötelezi ez a fertődieket? Az elnök megfogal­mazása szerint arra, hogy keres­sék a megújulás lehetőségeit, mi­ként maradhatnak vagy válhat­nak még inkább piacképesebbé, javíthatják munkájuk eredmé­nyességét, miként tehetnek még vállalkozóbbak. A hagy jmá- nyokból ugyanis nem lehet meg­élni. Egyet kell érteni Sánta Lajos­sal, s hogy a fertődi szövetkezet nem marad meg a jól hangzó szavaknál, arra bizonyság, hogy az eddig is figyelmet keltő vál­lalkozásait most újabbakkal sza­porítja. Tavaly óta sorozatban gyártják a nagyközségben a jó hőszigetelésű, szaporán rakható Isoplus házépítő elemeket, esz­tendőnként 200—300 otthon épí­téséhez elegendőt. Most viszont egy igen korszerű tetőtéri ablak készítésére vállalkoztak a fertő- diek egy dán céggel. A Fertődi Építőipari Szövetke­zet és a dán V. Kann Rasmussen Industri szerkezetgyártó cég meg­alakította a Ferbau Fertődi Épí­tőkomponens korlátolt felelőssér gű társaságot. Az újonnan ala­kult vállalkozás résztvevői meg­vásárolták az ugyancsak dán Ve- lux ablakgyártó cégtől a tető­téri ablakok technológiai eljá­rását. Mint megtudtuk, a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat 1985­ben mintegy 18 ezer Velux ké­szítésű ablakot vásárolt, mintegy 2 millió dollár értékben. A most megalakult magyar—dán kft nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy üzemének teljes felfutása­kor évi 60 ezer tetőtéri ablak gyártására lesz képes. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium felmérése sze­rint a műszakilag arra alkalmas tetőterek beépítésével kialakí­tott helyiségek általában 40 szá­zalékkal olcsóbbak, mintha telje­sen új szerkezetből, újonnan épí­tenének. Nos ez azt jelzi, hogy ugyancsak nagy jövője van a te­tőtér-beépítéseknek, ily módon az erre alapozott vállalkozások is sikerrel kecsegtetnek. A tervek szerint még ^z idén hozzákezdenek Fertődön az új ablakgyártó üzem építéséhez, s eszerint 1987 végén, 1988 elején kezdődik meg a tetőtéri ablakok sorozatgyártása. A fertődi szö­vetkezet és a dán cég ötven-ötven százalékos tőkével részesedik a Ferbau létrehozásában. Ügy ter­vezik, hogy majdan a kft önálló export-import jog alapján maga szerzi be a gyártáshoz szükséges anyagokat és gondoskodik a több­lettermékek külpiaci értékesíté­séről. Lássuk ezután, milyenek lesz­nek a Fertődön gyártandó tető­téri ablakok. A fakeretű ablako­kat kívülről eloxált alumínium­lemez borítja; a burkoló ablak­szárnyak höszigetelt üvege, vala­mint az illesztési hézagok szige­telése egyaránt azt szolgálják, hogy a termék jól ellenálljon az időjárási viszontagságoknak. Ezekre a termékekre azonban még egy keveset várni kell. Ez­zel együtt is bizonyosnak látszik, hogy jó időben készült fel a Fer­bau a magyar építőanyag-piac korszerű tetőtéri ablakokkal való ellátására. F. J. SZOVJETUNIÓ Növekszik a gáztöltő állomások száma Moszkvában gyorsai a földgázzal, ezzel az ökológiai szempontból tisztább üzem­anyaggal működő autók szá­mára szükséges gáztöltő ál­lomások építése. A szovjet fővárosban jelen­leg három ilyen állomás mű­ködik. amelyek több száz te­herautót és a személygépko­csik tucatjait szolgálják ki. A jövőben a töltőállomások száma Moszkvában eléri a nyolcat, az országban együtt­véve pedig körülbelül 1000 gáztöltő állomás építését ter­vezik. Addig a gázüzemű te­her- és személyautók száma a Szovjetunióban eléri az egymilliót. Földgázra való átállításuk révén évente mintegy nyolcmillió tonna benzint lehet megtakarítani. A gáztöltő állomások be­rendezése bonyolultabb, •mint a megszokott benzin- kutaké. A gázt előzetesen meg kell tisztítani, kétszázöt­ven atmoszféra nyomásra össze kell sűríteni, és ki kell szárítani, hogy ilyen nyo­mással át lehessen szivaty- tvúzni az autókban elhelye­zett acélballonokba. Egy töl­tés 230—250 kilométeres út megtételére elegendő. A motornak a szovjet konstruktőrök által kifejlesz­tett táprendszere egyaránt lehetővé teszi a földgáz és a szokványos folyékony üzem­anyag használatát. A vezető­nek esuoán egy szelepet kel!) átkapcsolnia. A JÖVŐ MOZGÓ CÉLPONT Stratégiai tervezés a mezőgazdaságban Nem komolyan, csak a gondolattal ját­szadozva, baráti beszélgetés közben állapí­totta meg tsz-elnök ismerősöm; akkor jár­nánk jól, ha eladnánk a tsz-t földestől, trak­torostól, épületestül együtt, a pénzt beten­nénk a bankba, s a kamataiból vígan élde­gélnénk. Az ilyenfajta gondolat valóban nem lehet komoly, megalapozott, hiszen megvaló­sítására sem jogi, sem gazdasági lehetőség nincs. Az mégis sok mindent elárul a szövet­kezetek gondjairól, hogy a vezetők fejében ilyen — nevezzük így — lehetetlen gondolat is megfordul. Van elképzelésük Az igazsághoz tartozik azonban, hogy nem teljesen alaptalanul. A mezőgazdasági ter­melés több ágazatában is olyan alacsony a jövedelmezőség, hogy a bankba tartósan be­tett forintok kamatai nagyobbak nála: a tar­tós betét ugyanis 11 százalékot hoz a gazda­ságoknak, ugyanakkor egyes ágazatok eszköz- arányos nyeresége mindössze néhány száza­lék. Efölötti keserűségét nemrégiben fórumon is megfogalmazta az egyik termelőszövetke­zet főkönyvelője. Az Országos Vezetőképző Központ reprezentatív felméréssel vizsgálta a mezőgazdasági vállalatok távlati — stra­tégiai — céljait, megvalósításuk akadályait. A felmérésből készített terjedelmes tanul­mány megvitatására számos szakember ér­kezett az OVK-ba, s közülük a már említett főkönyvelő így summázta kedvezőtlen tapasz­talatait; az teszi jól, aki nem dönt, mert aki jövőt tervez, fejleszt, az kockáztat is, s most ehhez nincs elég anyagi erejük a gazdasá­goknak. Korántsem volt annyira borúlátó a ta­nácskozás, mint ami e kijelentésből követ­kezik. Éppen ellenkezőleg, a felmérésben megkérdezett termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok mindegyike készített straté­giai tervet. Másképpen fogalmazva, van cél­juk, jövőt formáló elképzelésük, s a hozzá vezető utat is kimunkálták. Mindezekből természetszerűen az is következik, hogy fej­lesztési terveket dédelgetnek, azokon dol­goznak, s nem a gazdaságok „kiárusítását” a bankbetétszámla őrzését tartják követen­dő magatartásnak. Gazdasági kényszer Bár a stratégiai tervezés még új dolog a mezőgazdaságban, de a vállalkozással együtt terjed. A vállalkozás pedig sajátja a mező- gazdasági nagyüzemeknek, egyes vélekedé­sek szerint -ebben előbbre járnak az iparnál. Ennek persze objektív okai is vannak, me­lyek közül kettő az említett tanácskozáson is megfogalmazódott; a mezőgazdaságban ki­sebb a központi gyámkodás, mint az ipar­ban, s emiatt nagyobb a döntési szabadság; másfelől a vállalkozás gazdasági kényszer, hiszen az alaptevékenység jövedelmezősége olyan alacsony, hogy abból nem képesek fönntartani magukat a gazdaságok. A straté­giai tervezésnek az is kedvez a mezőgazda­ságban, hogy a legutóbbi évtizedben meg­nőttek a vállalati méretek, s e tény szirüe megköveteli, hogy előre kidolgozott mozg ás­terük legyen az üzemeknek. Valószínűleg igaza van annak az IBM- rek­lámnak, mely így hirdeti a stratégiai terve­zés fontosságát: „A jövő mozgó célpont. A jó tervezés segíti a pontosabb célzást." E meg­fogalmazáson aligha vitatkoznának a hazai szakemberek. A hirdetés első féléve 1, mi­szerint a jövőt a mozgó célponttal a zonosít­ják, feltétlenül egyetértenek., sőt a7:t túlsá­gosan is gyors mozgásúnak találják. A gaz­dasági szabályozók ugyanis rövid időközön­ként változnak, befolyásolva a tér melés cél­jait, s közvetve a stratégiai tervezést. Amint az égjük tsz-elnök megfogal mazta : az a baj, hogy túlságosan is a szabály1'ozást kell figyel­ni a piac és a gazdálkodási folyamatok he- lyett. Több lábon állvíi Voltaképpen a tanácsko.záson kimondott gondolatok többsége a tervezés feltételei kö­ré csoportosult. Ezek szerint gyakori a sza­bályozók változása, s ez nern segíti a mö­götte rejlő koncepciók felis,mérését, ezáltal orientáló szerepe is mérsékelten érvényesül­het; még mindig kevés á tervezéshez szük­séges információ; nem elég gé jövőre orientált a gazdaságok vezetése. A felmérésből kiderül az is, hogy a meg­kérdezett vállalatok több sége az úgynevezett több lábon állás kombin ,01t stratégiáját vá­lasztja. Konkrétan, az egyes ágazatokat il­letően pedig úgy vélekednek, hogy a ke­vésbé munkaigényes, de jól jövedelmező alaptevékenj’ségi ágaza .tokát kell fenntarta­ni, fejleszteni, az ipar i-szolgáltató tevékeny­ségben pedig a piachoz való alkalmazkodás a legfontosabb szem1 pont. Mindezekből az is következik, hogy az alaptevékenységben igye­keznek visszafej leszt.eni a munka- és beruhá­zásigényes ágjazatok at, mint például az állat- tenyésztés, a zöldsé g- és gyümölcstermesztés. S ezt nem e.-lsösorloan a piaci jelzések hatá­sára teszik, hanem a szabályozás bérezést, nyereséget sújtó k:énj'szeréből. A felmérésből és a tanácskozáson elhang­zott vitából is ki derült, hogy a jövő bizony­talan tényezői a, piac és a szabályozás. Ez persze nem a tervezést, hanem annak eddig kialakult rriiódsz:ereit kérdőjelezi meg. A gyorsan változói körülmények éppen a több­féle alternaitív.-'it, választási lehetőséget, és a tervek állandó újragondolását követelik meg. V. Farkas József PÉLDA ADÓ TÖREKVÉSEK ENERGIÁT AKAREKOSSAGRA Teherautók a fékpadon • A zárt technoló­giás vizsgá­lat során mindent meg lehet tudni a gépkocsi­ról, anélkül hogy a fék­padról el­mozdulna. Modern műszerekkel jobb munka — olcsóbban Elsőnek a tisztaság a legszem­beötlőbb. Nem szoktuk meg. hogy autójavító műhelyben olajfol­tot is alig látni, hát még szeme­tet vagy szanaszét heverő alkat­részeket. Itt ráadásul teherau­tókkal foglalkoznak! A szakma igen- érdeklődik a városföldi Dózsa Tsz autójavító üzemének új szolgáltatóegj’-ségei iránt. A napokban mintegy hú­szán jöttek össze a főhatóságok, a Közlekedési és a Pénzügymi­nisztérium, az Országos Közleke­dési Felügyelőség, valamint a megyei tanács illetékesei. Egyéb­ként Kecskeméten tartotta ülé­sét az az országos bizottság is; amely az energiatakarékossági pályázatok elbírálására hiva­tott. Ebből az alkalomból szem­léltető bemutatót kaphattak a Dózsánál. Épp ilyen pályázat elnyerésé­vel jutott a téesz járműjavító üzeme azokhoz a műszerekhez és berendezésekhez, amelyeket az új szolgáltatórészlegekben mű­ködtetnek. Négy energiatakaré­kossági pályázatot nyújtott be Békefi Jenő üzemmérnök, az autójavító diszpécsere, és Kuthy György szaktanácsadó. Tervü­ket elfogadták, és az Országos Közlekedési Felügyelet négy és fél millió forintot adott hozzá. A kívülállónak is látványos a tehergépjármű-diagnosztikai mű­hely. Mint valami műtő: képer­nyőkön diagramok vibrálnak, jelzőfények villognak, mutatók lengenek. Gombok, kapcsolók érintésére változik a kép, amiből a szakember mindent megálla­píthat a „műtőasztalon”, azaz a fékpadon lévő kocsiról. Most éppen hat görbe fut a képernyőn. Mint a szívműködés diagramja. Egyidejűleg láthat­juk, hogy a motor hengereinek külön-külön milyen a tömítettsé­ge... Kis mozdulat a kezelőpul­ton, s most a primer, szekunder áramkör jellemző vonalai futnak, azután a gyújtás következik, majd a szénmonoxid és a koromtarta­lom mérése követi. Ugyanezen a helyen, anélkül, hogy a gépkocsi elmozdulna, mé­rik a fogyasztást, a fékhatást, a futómű beállítását. Nálunk a szokásos ellenőrzé­seknél az járja, hogy a gépkocsit sorra vizsgálják a műhelyekben, egyik helyről a másikra viszik. A Dózsa úgynevezett zárt tech­nológiai bázisán nem vándorol a gépkocsi. Csaik nagyobb javítás­ra kerül innen műhelybe. Így gyorsabb is az ellenőrzés, azon felül ezekkel a műszerekkel sok­kal megbízhatóbb. Már a múlt év eleje óta a Dó­zsa járműjaví tó üzeme hatósági üzemanyag-be mérő hely. Ez a szomszédos ü zemcsarnokban tör­ténik. Eddig csaknem háromezer bemérést vég.eztek. Csupán az el­ső esztendőben mintegy négymil­lió forint .megtakarítást jelentett a népgazdas ágnak az, hogy meg­szüntették a járművek túlfo­gyasztását. Egyébként épp azért, mert ilyen bonyolult, sokat tudó műszerek térképezik föl a jár­művet, a j,avítási idő a szokásos­nak alig egyharmada a Dózsa üzemében . A harmadik újdonság az ADR- műihely. A három betű egy fran­cia kifejezés rövidítése. Az euró­pai szabványt jelöli, amely ve­szélyes anyagot szállító gépjár­művekre vonatkozik. A gáztól a szennyvízen át a kloroformig mindenféle szennyező-, robba­nó-, vagy maró anyag tarto­zik ebbe a kategóriába. Szi­gorúak a szállítási szabályok ugyanilyen jellegű a vizsgá­lat. A legfőbb baj, hogy a ja­vításhoz szükséges tömítéseket, nálunk nem is lehet kapni. Mind­egyiket külön gyártatják. Több mint három éve sikeresen végzi a tartálykocsik javítását a Dózsa, állandó megrendelőik a gyógy­szer- és festékgyárak, a kommu­nális üzemek. Az új üzemegységekre a pá- lj'ázaton nyert összegeken felül a szövetkezet is sokat áldozott. Részint, mert az üzemben köny- nyíteni és gazdaságosabbá igye­keznek tenni a munkát, részint abban a tudatban, hogy a növek­vő versenyben a korszerűbb mód­szernek jobbak az esélyei. A jelenlévő szakemberek elis­meréssel szóltak a látottakról. A Közlekedési Minisztérium kép­viselője elmondta, hogy az or­szágban két megye mutat példát. Bác's-Kiskun mellett a másik, Csongrád megye, ahol összefog­tak a téeszek, hogy fölépítsenek Székikutason egv hasonló Vizsgáló- és javítóbázist. Az energiatakarékossági pá­lyázatot elbíráló bizottság min­denesetre azért támogatja anya­gilag és teljes tekintélyével a vá­rosföldi Dózsa Tsz törekvéseit, hogy példát mutathasson az üzem, és bebizonyosodjon, a fej­lesztés népgazdasági haszna is. M L.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents