Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-27 / 123. szám
4 » PETŐFI NÉPE 8 1986. május 27. <4 KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Mit csinál a propagandista? Az Erdei Ferenc Művelődési Központ propaganda csoportjának vezetője, Krajcsovicz Ágnes, 27 éves. Kiskunfélegyházán született, és a kecskeméti Katona József Gimnázium elvégzése után a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar—orosz szakos diplomát. — Általában mit csinál egy propagandista? — A szakelőadók „kitalálják” a programokat, s azokat kell nekünk „eladni”, népszerűsíteni. Kötelességünk felhívni a figyed- met minden olyan eseményre, mely szerintünk is fokozott figyelmet érdemel. — Hány programot, rendezvényt „adnak el” havonta? — Miután szerencsésen megnőtt az intézmény rendezvényeinek száma — az elmúlt évekhez képest legalább háromszorosára —, havonta mintegy tizenöt— húsz színházi rendezvényt, több tucat tanfolyamét szervezünk és népszerűsítünk. Egyre több az úgynevezett közhasznú tanfolyam. Hogy néhány példát is mondjak: foglalkozunk a zsákos gombatermesztéssel, a gépírók továbbképzésével, a gyógytornászok előkészítésével és a tapétázók szakmai képzésével. Szervezünk kiállításokat, gyakran egyszerre töhbet is. — Mi a legszebb a munkájában? — Munkatársaimmal együtt nagyszerű tájékozódási és művelődési lehetőség adódik Számunkra. Ugyanakkor módunkban áll! új formákat adni a közművelődési szakemberek által kialakított különféle elképzeléseknek. Úgy is mondhatnám, hagy a magunk részéről mintegy „felöltöztetjük” a leendő eseményeket, rendezvényeket. Ez közelebbről és konkrétabban azt jelenti, hogy igyekszünk vonzóvá tenni mindazt, amit munkatársaink terveznek a közönség számára. — Ügy tűnik, hogy remekül érzi magát a munkahelyén ... — Ez azóta van így, amióta megszereztem a kellő szakmai ismereteket. És főként azóta, amióta a propagandamunkán túl jómagam is kitalálhatok újfajta programot, rendezvényt és módszert, s jórészt alkalmaim van megvalósítani is őket. Ezenkívül — mellékállásban — magyart tanítok. Vagyis nem maradtam hűtlen a pedagógiához sem ... V. M. FILMJEGYZET 'l .. .•. OLVASÓNAPLÓ Danton Andrzej Wajda most bemutatott filmjének alkotói gárdájára dlég egy pillantást vetni, s már nincs is szükség különösebb ajánlásra. Az alapmű Stani lawa Pry- byszewska — az 1935-ben, 34 éves korában meghalt írónő három elkészült műve közül a legjelentősebb — drámája. A hatvanas években ..felfedezett” Danton —• mint túlságosan radikális mű — 1975-ben lépett először rivaldafénybe, Wajda vitte közönség elé a varsói Teát:- Powszechny- ban. Még további két alkalommal rendezi színpadon, mielőtt i 982-ben Franciaországban filmet forgelt belőle. Forgatókönyvírói között — a rendező mellett — fellelhető még Jean Claude Carrie re és Aanies- ka Holland, aki a nálunk 1980- ban bemutatott Érzéstelenítés nélkül című filmben is közreműködött. A főszereplő Gerard De- jiardieu; Robespierre: Wojcieck Pszoniak. Ha azt is hozzátesszük még, hogy a lengyel—francia koprodukcióban készült film keletkezési éve 1982, az érdeklődés felkeltéséhez már nem is kell különösebb kommentár. A tötob- téile természetű kíváncsiság közül persze egyáltalán nem biztos, hogy az elégül ki leginkább, amely az előzmények ismeretében a legkézenfekvőbb lenne. Az írója és rendezője által „kétszeresen lengyel szemszögből” ábrázolt francia forradalom, (francia) történelmi hiteléhez csak egy adalék: „Ahogy a Reuter hírügynökség írja: Francois Mitterrand mlagánbeszélgeté selben nem titkolta elégedetlenségét, a parlament elnöke, Louis Mer máz pádig a szemére vetette Waidánaik. hogy újraírta a történelmet.” A hivatalos francia fogadtatás ellentmondásosságára jellemző, hogy a francia kulturális minisztérium által széles körben reklámozott produkció — miközben „Tneghökkeníette a baloldalt’’ — elnyerte a Delluc-díjat és a legjobb rendezőnek járó Cesar-dí jat. Akik a Dantantoa-n a lengyelországi eseményekre való reagálást várták, azoknak is csalódniuk kellett. Az államérdekről, a hatalomról és a történelem mechanizmusáról szóló film utalásai egy (lenigyel) kritikus szerint akár az iráni iszlám forradalom esetében is helytállóak lehetnének. Hogy Wajda milyen mértékűnek szánja a „lengyel könnyezstraj- zot”, arról' a Le Monde-nalk egy vele. róla készült cikke nyújt felvilágosítást: „Wajda több alkalommal elismerte, hogy a szükségállapot bevezetése mélyen megrázta, és hatott a Dantcirv-ügy értelmezésére. Amit ismételten- elutasított, azok a leegyszerűsítő azonosítások, hiszen ezek visszaélnek azokkal az összetett politikai dilemmákkal, melyeket filmje és a lengyel helyzeti vet fel..." / A francia forradalom filmes tényszerűsége fölötti viták ellenére a történészszakértői vélemény szerint ez az alkotás „feltűnően pontosan ábrázolja Danton és Robespierre történelmi figuráit”. Wajda olyan módon, váloglat az események között, hogy szemléletessé váljék Danton és Robespierre elvi konfliktusának „emberi dimenziója”. A jó történelmi filmnek fel kell fednie a kor embereinek lelkét. Hogyan viselkedtek? Mi motiválta őket? Wajda filllmje elsősaribam azoikat a lélektani ellentmondásokat hozza közel, melyek személyes konfliktusként vetülnek rá a forradalom (forradalmak) vezetőinek állítólagos döntéseire. „És ugyanakkor meg is kérdőjelezi azon egyének ideológiai kényszer- képzetét, sőt forradalmi jogalapját, akik a forradalom nevében cselekszenek." Wajda Dantonjában — a lengyel és a kortárs filmművészetet megújító törekvéseivel szemben — szokatlanul hangsúlyosan előtérbe került a szöveg funkciója. Káröíyi Júlia Konok zsaruk, hitetlen gyilkosok Így kellene dolgozni, csakis ilyen alaposan, minden apró eseménynél jeleni léve; hosszú-hcisz- szú hónapokat hagyva ugyanannak a témának a földolgozására: az újságíró ezt szűri le Kristóf Attila könyvének olvasásakor. A szerző — a Magyar Nemzet főmunkatársa — arra kapott ugyanis engedélyt, hogy részt vehessen ismeretlen tettes ellen emberölésért indított nyomozásban. Tehát a klasszikus szituáció: hulla van, gyilkos nincs (meg). Kristóf Attila egyébként maga jeles kriroiszerző, aki — vallja be most — nem egészen van tisztában a valódi gyilkosságok ügyében teendő lépésekkel. Könyvét úgy írta meg, hogy egyszerre élvezheti az, aki a krimik hódolója, az, aki a magyar rendőrség munkamódszerére kíváncsi, és az, aki kifejezetten Kristóf Attila nevéért vette meg. A sorol, közül az életvédelmi nyomozók — azazhogy: a gyilkoss.á'gi zsaruik — markáns arcéle villan ki. Egy új rendőrgeneráció, amelynek első számú jellemzője a szakértelemmel párosult elszántság. Másfelől — mélyebb értelemben — a teljesítmény dicsérete is Kristóf Attila munkája; márpedig teljesítményt sehol sem lehet jobban mérni, mint egy gyilkosság tettesének elfogásakor (vagy ei nem fogásakor). Hogy a nyomozók keresztnevükön szólítják a gyanúsí tótjaikat? (Nemcsak Pesten, megér- deklőditem, Kecskeméten is, mindenütt.) Hogy a nyomozás — tulajdonképpen — ugyanolyan izgalmat? (vagy még jobban?), mint egy krimi ? Hogy az életnél (ugye, mekkora közhely?) semmi sincs izgalmasabb? Hogy fogalmunk sínes, emberek hányféle módon, milyen körülmények között élnek? Ezek a kérdések ugyanebből a könyvből következnek. (Magvető, 1986.) Ballai József Táborozni indulnak Már könnyen kiszámítható, hány napig Hesz még tanítás. Jön a csodálatos vakáció, a táborozás ideje. Sok ezer kisdobos és úttörő indul az idén is vándor- és váltótáborba, scl'.can önal- ló csaipaltitáborba mennek, vagy kiérdemelitek egy külföldi csereüdülésit. örvendetes, bogy megnőtt a cseretáborozások száma is. 10—14 napra helyet cserél száz- öitven úttörő. (Szép hagyományai vannak ennek a Szelidi-tavi úttörőtáborban, ahonnan a me- gyónkibellii gyerekek többször cserélitek, és az idén is cserélnek hegyvidéken élő társaikkal nyaralóhelyet.) Az évekkel ezelőtt fárasztónaik minősített vándortábonok népszerűbbek lettek. (Természetesen változatlanul csak úttörőknek érdemes ilyen, túrára jelentkezni.) Mivel megyénkben halaid a Kiskun váindoirítiábor útvonala, jó számunkra, hogy a Kiskunsággal, Buigaccal és Ágaisegyházávail ismerkedni akarók egyre többen vannak. A teljesség igénye nélkül gyűjtöttük össze az itt közölt nyári programokat. A helységnevek bizonyára sok úttörőben ébresztik fel jól sikerült kirándulások, tábortüzek, akadályversenyek, közös éneklések emlékeit. A bajai gyerekeknek két állandó táboruk van: a káptalandi és a ibalaWnbarényi. Sokan — több ezren — élnek majd Itt vidám sátorozó életet. A város és a vonzáskörzet csapatainak napközis tábora az idén is Kárászon, illetve a bajai parkerdőben lesz. Bajai úttörők indulnak majd nyáron Lengyelországba, a Tarnow megyei gyerekek meghívására, viszonozni a tavalyi látogatást. A kiskőrösi úttörők az idén is a megunhatatlan kisoroszi táborukba mennek. Az Üjisikola tanulói Csikó váraljára, a Bem iskola úttörői pedig Balatonszaba- diiba indulnak. Ugyancsak a Balaton partján hűsölnek majd a soltszentimrei és a fülöpszálldsi gyerekék. Balatanirmárián, csapat- itáborukbam üdülnek a kecellek, sátortáboruk lesz a kaskantyúi úttörőknek. Vándortáibonha „szállnak” a tabdiak. Csaknem kétezer kisdobos és úttörő táborozik az idén a kalocsai és környékbeli úttörőcsapatokból, szám szerint huszonhatból. Solt, Kissolt önálló tábort alakított ki, Zánkára az lapostagiak és dunaegyháziak utaznak. Az innen induló vándortáb orozok a Bükkibe, a Szalajka völgyébe mennek, illetve a „Ságvári útján” elnevezésű túrán vesznek részt. A Szelidi-tavi állandó táborba Csehszlovákiából várnak gyerekeket. Az állandó táborit egyébként cserére is felhasználják, az idén esztergomi úttörőket fogadnak. A kiskunhalasi terület tizenkilenc úttörőcsapata négy állandó tábort mondhat magáénak: Si.- kondán, Balatoniakalibán. Kunfe- hórtón és Királydombon (Ózd közelében). A vándor,táborozok innen a Mecsekbe, a Bükkbe, a Balaton-felvidékre mennek és a Kiskun-túra útvonalait járják, főként gyalogosan. A halasi felsővárosi iskoláiba járók az idén Sajószenitiimrére látogatnak, cseretáborba. Várnak vendég gyerekeket is, Lengyelországból, illetve a jugoszláviai Vajdaságból. A kunszentmiklósiak a Bakony - ba tervezték vándortáborukat. Több csapattól1 mennek Bükkszékre, Pálházára. A szalkszent- mértaniaknak Nagyvázsonyiban építettek tábort, a tassi gyerekek önálló, Duna-partra épült vízitá- borában, az idén vendégeket is fogadnak: mátrafüredii úttörőiket, A kecskemétiek váltótáborát immár a végleges helyen, Párádon építették fel, egylőre nagyméretű sátrakból:. Kilenc csoportban mintegy hatszáz úttörő tölt majd el itt vidám napokat. Hat csapát tagjai mennek Pálházára, hét csoport pedig a faházas bükkszék i állandó táborba. A Cserhátba indul a kecskeméti Zrínyi úttörőcsapat tagsága, Gye- miesdiásra a Lánchíd utcaiak. Csapa’táborba. Szentendrére utaznák a Hunyadi János utcaiak, a szarkásiak pedig a Balaton- félvidéken túráznak. Valámennyiőtökniek jó időt, sok napfényt élményekben gazdag nyaralást, kívánunk! sei— Kitüntetett úttörőcsapatok A legmagasabb kitüntetést érdemelte ki a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat: a KISZ KB Vörös Sc- lyemzászlajának Csillagát vehetik át május 31-én. Két csapat a Vörös selyem zászló Szalagját kapja meg; a bajai Tinódi Lantos Sebestyén (Gyakorló Általános Iskola), illetve a kalocsai Vén József Általános Iskola úttörőcsapata. Négy közösséget Kiváló Üttörőmunkáért kitüntetésben részesítenek: a bajai Jelky András, a kiskunhalasi Kisegítő Általános Iskola, a tataházi úttörőcsapat és a tiszakécske-kerek- dombi iskola csapatának tagságát és vezetőit. Természetjárók találkozója A Szelidi-tól partján tartották háromnapos találkozójukat a természetjáró úttörők. A természetet, turisztikát kedvelő gyerekek tizenegy úttörőcsapat küldöttei voltak. Jól oldották meg a kapott feladatokat, szépen szerepeltek a különféle akadályversenyeken, majd az éjszakai tájékozódási versenyen. A gyerekek jártasak a térkép- és tájolóhasználatban, ismerik a túrázás szabályait, lelkesen ismerkednek hazánkkal. Az értékelés egyben a helyezési sorrend is, a felsorolt csapatok képviselhetik megyénket Debrecenben június 24—28. között a Természetjáró Úttörők V. Országos Találkozóján: Lányok: 1. Kiskunfélegyháza (Darvas tériek) 2. Kelebia 3. Kecskemét (Hunyadi iskola) 4. Kecskemét (Zrínyi iskola) Fiúk: 1. Szakmár 2. Kecskemét (Buday iskola) 3. Kecskemét (Hunyadi iskola) 4. Tiszakécske A győzteseknek és valamennyi résztvevőnek gratulálunk. VENDÉGEK A SZERKESZTOSEGBEN Csaknem húsz esztendővel ezelőtt alakították meg Kecskeméten a Szal- vay Mihály Úttörőházban a kispoliti- kusok körét. A történelem, a helytörténet és a politika iránt érdeklődő nyolcadikosokat várta először Hegedűs Deme Pál, majd Jakucs Gábor. Évente tíz-tizen négy úttörő jár el, főként a Leninvárosi Általános Iskolából a hetenként tartott foglalkozásokra. Az elmúlt héten — az idei csoport tagjai — ellátogattak szerkesztőségünkbe is: Bajnóczi Enikő, Balogh Zoltán, Dávid Zsuzsanna, Kása Márta, Rendek Tamás, Szász Attila, Suhari-Nagy Erzsébet és Vati Erika a helyszínen ismerkedett az itt dolgozók munkájával. Képünk a lap tervezőinek, a tördelőszer- kesztőknek a szobájában készült. Egy este a hegyek felé haladva Hóviharba kerültek, és a kis menedékházban, ahol meg akartak szállni, csak egy üres szoba volt. Kénytelenek lettek volna osztozni rajta, mire Norma Jean azt mondta, keressenek valami másik helyet. Dienes engedelmeskedett, órákig autóztak a hóviharban, mire fölbukkant a következő menedékház. Ámde itt is csak egy szoba akadt kettejüknek. Dienes úgy érezte magát, mintha egy megelevenedett tündérmese szereplője lenne. „Norma Jean, én lenn alszom a hallban, te pedig menj föl a szobába. De ma már itt kell maradnunk." A lány nevetett és azt felelte, hogy ketten is elférni. Malier: Marilyn — Coronet ■ladó, int; — magyar fordftáta lMC-ban jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk rémeteket.) nek abban a szobában. így történt, hogy a szeretője lett. „Gyönyörű volt és nagyon kedves, és végül »* mindent engedett." Mivel c magyarok köztudottan hevesebb szeretők, mint az írek, feltehető, hogy Dienes olyasmit is tudott mutatni Norma Jeannek, ami Dougherty szemében alighanem elvetemültségnek számítót volna. Ma már csak a Republikánus Párt legmagasabb köreiben talál az ember olyan amerikaiakat, akik tökéletesen ártatlanok ezekben a dolgokban, akkor azonban még csak 1946-ot mutatott a naptár, és könnyen'lehet, hogy Norma Jeant meglepetésként érte a Dienes által kínált kifinomult szexuális kultúra. Az is igaz azonban, hogy nem volt az a gyengédség, amit simogatóbban viszonzott volna, mint a hálát. André de Dienes azonban ezzel nem sokat törődött. Számára az volt a hála, amit a lány szájából hallott. Hogy ö még soha nem, soha azelőtt ... Hogy ö az első férfi az életében, a férjén kívül, de a férjével soha, még soha, de soha, egyetlen egyszer sem... A havazás reggelre nem állt el, ki se szálltak hát az ágyból. Dienes fülig szerelmes volt. Az út hátralevő részén nappal fényképezte, éjjel ölelte a lányt. Vajon készített-e róla végül is aktf elv ételeket? A válasz az, hogy megpróbálta, össze is vesztek rajta. Norma Jean egyszer még ki is ugrott mellőle a parkoló kocsiból, messzire elszaladt, és onnan kiabálta vissza, hogy „Nem akarom! Nem akarom! Nem érted? Mert belőlem még híres filmszínésznő lesz!" Dienes egy kicsit még erőltette a dolgot, aztán letett róla. Nem akarta elrontani az idillt. Különben is, úgyis össze fognak házasodni. És még soha életében nem volt ilyen boldog. Még azt se bánta, amikor Norma Jean egyszer elfelejtette kulcsra zárni a kocsi csomagtartóját, és ellopták a fél fotófelszerelését, meg az új ruhákat, amit ő vett a lánynak, ráadásul pedig még az exponált tekercseinek a javát is; attól fogva jeansben fényképezte. Volt néhány olyan beszélgetésük, amelyre Dienes máig emlékszik. Egyszer például Norma Jean arról beszélt neki, hogy elmegy vele New Yorkba, és beiratkozik a Columbiára jogot tanulni. „Miért?" Mert szeretne sok jót tenni az emberekkel. Dienes viszont, amikor egyszer a sivatagban fényképezte Norma Jeant, így kiáltott fel elragadtatottan. „Te még nagyon sokra viszed, nagyon híres leszel, és rengeteg képet fognak csinálni rólad, én viszont remeteként fogom végezni egy barlang mélyén." Norma Jean nevetett, és azt felelte, hogy „Jaj, de édes vagy". Aztán visszaérkeztek Los Angelesbe. Eljegyezték egymást. Majd Dienesnek üzleti ügyben New Yorkba kellett utaznia. Ottani műterme falát valósággal kitapétázta Norma Jean fényképeivel. A barátai azt hitték róla, elment az esze. „Nem is olyan nagy szám ez a lány” — mondogatták. Mire visszament Los Angelesbe, Norma Jean megváltozott. Dienes megleste néhányszor, és rájött, hogy más férfiakkal randevúzik. Felbontották az eljegyzést. Dienes azt mondja, hogy ezután évekig valósággal gyűlölte a lányt, de azért olykor-olykor mégis elvállalta, hogy felvételeket készítsen róla, mint például 1950-ben, amikor Jones Beach- ben dolgoztak együtt. „Akkor csináltam életem legszexisebb képét.” Még elö-előfordult, hogy amikor találkoztak, szeretkeztek is, de a találkozások is évről évre ritkultak. Mégis, Dienes abban az évben, 1949-ben még visszament Los Angelesbe, mert arra gondolt, hogy talán még van remény, és végül is össze fognak házasodni, szeretett volna legalább a közelében lenni. A lány azonban csak ritkán volt hajlandó találkozni vele. Dienes pedig megint meggyűlölte Norma Jeant. Utoljára 1961-ben látta. Hirtelen ötlettel feltárcsázta a Beverly Hills Hotelben, Marilyn pedig meghívta, jöjjön át hozzá. Aznap volt a születésnapja. Egyedül volt. amikor beállított hozzá, és pezsgőt ivott borongás kedvében. Épp egy operáció után lábadozott — „valami belső izé, olyan női baj" — vallotta meg Andrénak, a filmstúdióban úgy bánnak vele, mintha nem volna épelméjű. Pedig épp ellenkezőleg, gondolta Dienes, „nagyon is okos és intelligens nő lett belőle”. Órákig pezsgőztek és megint felmerült benne a mélyből, mi mindent jelenthetnének talán még most is egymás számára. Hosszú órák teltek el így, aztán megint megpróbálta lefektetni. „André — mondta állítólag Marilyn —, meg akarsz ölni? Engem most operáltak! Ne legyél olyan önző.” Nem sokkal ezután Dienes távozott, de ekkor felötlött benne, hogy esetleg átejtették, amitől olyan düh fogta el, hogy lábujjhegyen visszalopakodott a kis bungaló verandájára és ott leselkedett a sötétben. De nem jött ’ se telefonhívás — aminthogy egész délután se hívta fel senki, pedig a születésnapja volt se látogató. Kilenc órakor eloltotta a villanyt és lefeküdt aludni; nem jött más szerető, hogy vele töltse az éjszakát. Dienes még egy óra hosszat várakozott a sötétben, aztán elballagott, hogy soha többé ne lássa viszont — életében. Dienes ma olyan házban lakik, amely némileg barlangra emlékezteti az embert, azóta is agglegény, mindinkább remeteéletet él, és ma már nem ragaszkodik úgy a mindennapi szeretkezéshez, mint hajdanában; de azért még ma is életerős, energikus, középtermetű férfi, aki sokat dolgozik, és olyan tisztán csillog a szeme, hogy visszagondolva rá, az ember azt hiszi, kék, holott barna. Van valami az arcában, ami Harpo Marxra emlékezteiké az embert, ha kicsit markánsabb vonásai lettek volna Harpóriak, és ha nem hal meg olyan fiatalon. „Ez az igazság arról, ami történt — mondja Dienes magyaros akcentusával —, mindent elmondtam magának." (Folytatjuk) * (Bart István fordítása)
