Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-27 / 123. szám
* PETŐFI NÉPE m » QQzdQ/ÓQpolitikQ y munkoy tcljc/ilmcnyck 1986. május 21. VÁLTÁS A BÁCSBOKODI ÁFÉSZNÉL Nemrég ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját a Bácsbokod és Vidéke Áfész. A négy, évtizedből 26 esztendőt töltött az elnöki poszton Mészáros László, aki nemrég nyugdíjba vonult; tevékenysége elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Az elmúlt évet értékelő küldöttgyűlésen megállapították, hogy a szövetkezet dinamikusan fejlődött, és a tavalyi eredményei minden eddigit fölülmúltak. Valamennyi gazdasági mutatójuk fölözte az előző évit is, pedig akkor sem volt szégyenkeznivalójuk. A nyugalomba vonult, és az ú j onna n megválasztott elnökkel, Kreisz Mihállyal — aki szintén régi áfész-szakember, hiszen 1963 óita van a mozgalomban — arról beszélgetünk, hogy sikerül-e az eddigi dinamikus fejlődést tovább vinni. Mészáros László: — Örülök, hogy a legjobban sikerült év után adtam át a stafétabotot. Nem lehet lelkiismeret-furdálá- som, ha az eddigi fejlődést értékeljük. Azt tartom a legnagyobb sikernek, hogy hosszú távra sikerült kiépíteni az üzlethálózatot. Nincs szükség további beruházásra a bővítés érdekében. A bácsbokodi szövetkezethez tartozó községekkel együtt 10 ezer 700 lakos áruellátásáról gondoskodunk. A lakosság több mint egyhanmada áfész-tag. A célrészjegyek összege az elmúlt év végén megközelítette az 5 millió 600 ezer forintot, azóta is nőtt 800 ezer forinttal. Bács.bokodhoz tartozik Bács- borsód, Csávoly és Felsőszent- iván község. Kreisz Mihály: — Az elmúlt 15 esztendő alatt csaknem 30 millió forintos beruházással bővítettük az üzlethálózatot. Tavaly az előirányzatnál jobban teljesíAz új elnök öröksége tettük az. áruellátási terveinket, sajnos, ennek ellenére sok hiánycikk nehezítette a kereskedelmi munkát. A kiskereskedelemben megközelítőleg 17 és fél millió forint forgalomnövekedést értünk el. Hozzáteszem: kisebb boltjaink szerződéses formában működnek. A nyugalomba vonult elnök nem ftud elszakadni a mozgalomtól. Gyakran segít az utódnak, átadja tapasztalatait. Nyugodt, megfontolt ember, aki mindig megosztotta a munkát Mészáros László: — A demokratizmus fokozatos fejlesztése, a középvezetők önállóságának megteremtése fontos feladat volt számomra. Véleményem szerint ezért sikerült évről évre jobb eredményeket elérni. Nem csak az én érdemem, hogy az áfésznek most nincsenek bővítési gondjai, legfeljebb a meglevő üzletek karbantartásáról. korszerűsítéséről kel! gondoskodni. Megfontolt előrelátással egy' sor gondtól megszabadultunk, mert ismeretes, hogy az új építkezések, a hálózatbővítések sok problémát okoznak egyes szövetkezetekben. Mi most kivételes helyzetbe kerültünk. Nem unatkozik nyugdíjas napjaiban, azonkívül, hogy segít az utódnak a tapasztalatok hasznosításában. a kertjében dolgozik. Nem kis büszkeséggel invitál. hogy nézzem meg. milyen szépen fejlődnek a konyhakerti zöldségfélék. Miközben a kertet járjuk, elmondja, hogy a családon kívül ez a legnagyobb öröme. Két fia már felnőtt, elköltözött hazulról. A bácsbokodi einökváltás jó példa arra, hogy miként lehet zökkenőmentesen átadni a stafétabotot. Az új elnök tehermentes örökséget kapott, így köny- nyebiben folytathatja elődje munkáját. Kereskedő Sándor (Méhesl Éva felvétele.) Csak a jó vállalatok lesznek wr-wrl 7 ÁytAC A1/ Beszélgetés dr. Kádár Józseffel, V CI ÄC1IJ IvCpCSvlV az ÉVM államtitkárával Az utóbbi néhány évben gyökeresen megváltozott gazdasági környezetünk. Az építőipar előtt nem kisebb feladat áll, mint hogy szerkezetében megújulva feleljen meg a piac szigorúbb követelményeinek. Ennek részleteiről, útjáról és módjáról beszélgettünk dr. Kádár Józseffel, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkárával. — Közismert, hogy a hatodik ötéves terv éveiben kevesebb pénz jutott beruházásokra. mint a korábbi esztendőkben. Hogyan hatott ki ez az építőiparra? — Az építési igények erőteljesen, 25 százalékkal mérséklődtek. Az előnyös, koncentrált munkaszervezésű nagy bér uházások. száma 20-ról 8-ra csökkeni!, viszont a vállalati beruházások aránya az 1980. évi 54 százalékról 1935- re 57,6 százalékra növekedett. Az ipar, a mezőgazdaság is kisebb munkára adotit megbízásit. Ezzel egyidőben 16 százalékkal növekedtek a felújítási feladatok. Jelentősen módosult a lakásépítés struktúrája: a fizetőképes keres- lelnek megfelelően csökkent az állami erőforrásból épült lakások aránya, a magánerős lakásépítésé pedig inőitit. — Milyen változásokra vezetett mindez az építőipari vállalatoknál, hiszen ez az ágazat is a dinamikus növekedésben bizakodva tervezte saját teljesítményét? — Az építőipar teljesítménye az elmúlt öit évben a fizetőképes kereslethez igazodva évről évre csökkent — egy-egy évben jó esetben stagnált —, és strukturálisan is jelentősen átrendeződött. • Az országos építés-szerelés volumene 1985-ben az 1980. évinél 12 százalékkal volt alacsonyabb. A kivitelező építőipar teljesítménye öt év alatt 22 százalékkal csökkent, á nem építőipari szervezetek házilagos tevékenysége 3—4 százalékkal, a magánépíitásé pedig 4—5-tel emelkedett. A termelés szerkezetén belül a beruházási építés aránya 78 százalékra mérséklődött, a fenntartási építésé 22 százalékra emelkedett. Eközben öt év alatt a tervezett 20 ezerrel szemben több mint 50 ezerrel csökkent az ágazatban dolgozók létszáma. Felerősödött a nem építői házilagos szervezetek, a kisszervezetek és a mezőgazdasági épíitőszervezetek elszívó hatása. — A gazdálkodás szabályainak szigorodásával egyidőben tehát az ágazaton belül is jelentős átrendeződés történt. Magukra maradtak-e a vállaI latok ebben a helyzetben? Mit tehet értük, illetve a beruházások pontos megvalósításáért a minisztérium? — Fejlesztési stratégiánk lényege, hogy széles körű vállalati önállóságon nyugvó, a kereslethez igazodó, a versenyhelyzet által motivált vállalkozó építőipart kell létrehozni. Ennek természetesen vcditak feltételei, mindenekelőtt az építési piac viszonylagos egyensúlya. A prognózisok szerint ez — elsősorban az igények csökkenése miatt — létrejön. Tisztában voltunk azzal is, hogy az építőipari szervezetek csak akkor tudnak rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott igényekhez, ha csökkentjük gazdálkodásuk kötöttségeit, növeljük vállalkozókészségüket. Ezért jelentősen tá- gitötitük a válláliaíi önállóságot, a vállalkozási szabadságot, oldottuk a jogszabályi kötöttségeket: megszüntettük például a szervezetek működésének területi korlátáit, a váillaDaitok gyakorlatilag szabadon alakíthatják tevékenységi körüket. Átalakítottuk a minisztérium szervezetét, és kerültük a közvetlen beavatkozást a vállalati életbe. A gazdasági szabályozás átalakítására törekedtünk, és megkezdtük olyan ármechanizmus kialakítását, hogy a vállalkozási árakat a kereslet-kínálat szabja meg. Nagy jelentőségűnek tartom a bérszabályozás kötöttségeinek oldását. Amint ismeretes, kezdetben a bérszínvonal-korlát nélküli bértömegszabályozással folytak kísérletek, majd megkezdődött annak a vállalatgazdálkodási modellnek a kialakítása, amely megalapozta az 1985-Ös népgazdasági szabályozórendszer módosítását. A modell megszüntette a jövedelemszabályozástól elkülönült bérszabályozást, kiküszöbölte a bázis-érdekeltséget, növelte a vállalati önállóságot, annak érdekében, hogy a minimális szintre csökkentsék az összrá- fordítást. — Hogyan reagált a megváltozott környezetre az építőipari szervezet? — Jelentős változások következtek be az építőipar szervezeti rendszerében: 1980—85 között mérséklődött a koncentráció. Ezt jelentős részben a vállalatok által létrehozott új szervezetek, illetve a létszámcsökkentés, valamint a házilagos építőipar és a magánszektor bázisán létrehozott új szervezetek eredményezték. Az ágazati szervezetek száma-70 százalékkal emelkedett, a kivitelezőknél 77 százalékkal. A négyezer feletti dolgozót foglalkoztató „mamutvállalatok" száma tizenötről hatra csökkent, a náluk foglalkoztatott létszám 57 százalékkal visszaesett-. A kis- és közepes méretű szervezetek számának jelentős gyarapodása főleg az ÉVM- és a tanácsi vállalatokra jellemző. A szövetkezeti kivitelezők száma a kisszövetkezeti forma térhódítása révén közel megduplázódott. I-— Mi jelentette a legnagyobb fordulatot a beruházási rendszerben? — A népgazdaságban elsőként bevezettük a versenytárgyalásos vállalkozást, ennek eredményeként jelentősen javult az építési piac egyensúlya. A versenytárgyalások útján kötött szerződésállomány aránya az összesen belül 16 százalék fölé emelkedett. A korábbi gyakorlattól eltérően a legalkalmasabb vállalkozók kiválasztásánál a legalacsonyabb árajánlat mellett egyre többször , veszik figyelembe az építtetők a határidőt, a fizetési feltételeket és a garanciát, a vállalkozó, alkalmasságát és megbízhatóságát. Másfelől/még mindig indokolatlanul sok a zártkörű versenyeztetés, a kötelezettség alóli kibúvás. Egyik kiemelt feladatunk a versenytárgyalásos vállalkozási rendszer folyamatos figyelemmel kísérése,, a tapasztalatok értékelése, a kedvezőtlen folyamatok megváltoztatása. 1 —* Mit várnak a felsorolt intézkedésektől? — Azt, hogy az építőipar megtalálja új helyét a magyar gazdaságban. Célunk, hogy az ország minden építési feladatára legyen vállalkozó, amelynek az a piactól vezérelt érdeke, hogy a határidőket betartva, jó minőségű munkát végezzen. A valóságos verseny azt jelenti, hogy csak a jól működő, gazdaságosan és jó minőségben teljesítő vállalatok lesznek versenyképesek. Tovább keressük azokat az eszközöket, amelyek segítik a vállalati alkalmazkodást a megváltozott körülményekhez. Elképzeléseinket az országgyűlés tavaszi ülésszaka is megerősítette, — mondotta befejezésül dr. Kádár József, az ÉVM államtitkára. Szikora Katalin VILÁGGAZDASÁG Szétnyíló árolló Az elmúlt évek eseményei is igazolták, hogy a gazdasági eredmény záloga elsősorban a változásokra adott rugalmas válaszadásban keresendő — az országok adottságai, az olajjal vagy a nyersanyagkinccsel való gazdagság foka, a mezőgazdasági termelésnek kedvező éghajlati viszonyok, a klimatikus feltételek mind csak másodlagos tényezői a gazdasági növekedésnek. Azért érdemes ezt a fontos gazdaságtörténeti tapasztalatot hangsúlyozni, mert a nyolcvanas években is azok az országok tehettek szert előnyre a nemzetközi versenyben, amelyek másoknál kevésbé voltak kitéve a nyersanyag és mezőgazdasági terménypiacokon uralkodó mostoha viszonyoknak. Drágul a csúcstechnológia Nemcsgk a kőolaj árának mozgása tér el a korábbi jóslatokban előrejelzett emelkedésitől, hanem a legtöbb nyersanyagé. A késztermékek árai tavaly egy százalékká^ drágultak az előző évi árakhoz képest, természetesen a keresett, a technika élvonalát megtestesítő gyártmányok „piaci értékelése/ még kedvezőbb volt, míg a nyerstermékek ára 10 százalékkal süllyedt. E csoporton belül az „árolló" az élelmiszerek és az ipari nyersanyagok számára nyílt szét a leginkább kedvezőtlenül. Közismert, hogy a mi kivitelünkben is jelentős súllyal szereplő termékcsoportoknak, így például az alumíniumnak, a gabonának, húsnak már jó ideje nyomott az ára, persze kevesebbet is kellett fizetni az olyan termények, mint a gyapot, a bőr, vagy a fehérjetakarmány importjáért. Szakértők azzal számolnak, hogy az idén is folytatódik és jellemzőbb lesz a számunkra hátrányos árváltozás, amely a gazdaság és a külkereskedelem áruszerkezetének változtatására hívja fel a figyelmet. A nyersanyagok és késztermékek ármozgása országok hosszú sorát hozta kilátástalan helyzetbe, és késztetett a gazdaságpolitika felülvizsgálatára. A nyolcvanas évek adósságtörlesztési koncepciójának az volt a kiindulópontja, hogy a fejlett tőkés országok konjunktúrájának felpezsdülésével élénkül a nyerstermékek iránti kereslet is — ez az elképzelés azonban illuzórikusnak bizonyult. Csökkenő nyersanyagárak A konjunktúra nem fokozta a. keresletet, sőt csökkent a réz, a cukor, a kőolaj iránti igény. Az ENSZ adatai szerint a latin-amerikai országok számára létfontosságú 18 exporttermék közül 15-nek az ára meredeken esett az elmúlt években, összességében 16,5 százalékkal állt a múlt évben az 1980. évi. igencsak alacsony szintű árak alatt. A világ 700 milliárd dollárnyi adósságának több mint a fele jut erre a kontinensre, amelynek országai máris a nyersanyagok eladásából származó bevételek majd 40 százalékát fizetik vissza azonnal a tartozásaik törlesztésére. Ennek az aránynak a gyors növelése legalább annyira elképzelhetetlen, mint az, hogy egy esetleges árváltozás hozzon megoldást az adósságterhek kifizetésére. A leszűrhető gazdaságpolitikai tapasztalatok szempontjából ugyanis alapvetően fontos a felismerés, hogy a jelenlegi „árolló” nem konjunkturális, hanem hosszabb távon is ható szerkezeti okokkal magyarázható. Ilyen az, hogy az olajpiacon tartósan esik vissza a kereslet, a legfőbb fogyasztó /országok fajlagos energiafogyasztásának csökkenése következtében. A piac telítettségét a másik oldalon hosszabb időszakra meghatározza az, hogy Brazília és Kolumbia rákényszerül az erőltetett kávékivitelre, Dominika és Bolívia az ón-, Argentína és Uruguay a marhahúsexport fokozására, ami nyomást gyakorol az árakra. A gazdasági tervezők, elemzők persze teljes biztonsággal nem tudnak árprognózisokat adni, márcsak azért sem, mert e stabilan ható tényezők mellett értelemszerűen a konjunktúra is módosítja az árviszonyokat. Ha tovább süllyed a dollár értéke, még kevesebbet kell a vevőknek fizetni a dollárban elszámolt nyersanyagokért, ez történik akkor is, ha mérséklődik az infláció, vagy, ha tovább esik az olajár. Tény azonban, hogy akárcsak az olajkartell, úgy más nyersanyagegyezmények is egyre kevésbé képesek árra, hogy az árakat mesterségesen magas szinten tartsák. Amikor túlkínálat van a piacon, tehát például a termelők több kakaót exportálunk, miftt amekkora mennyiségre igényt tartanak az importőrök, akkor óhatatlanul kiéleződnek az árak megállapítása körüli feszültségek. A folyamai tartós A Nemzetközi Kakaóegyezmény termelő országai ragaszkodnak a fix jövedelmet garantáló árrögzítéshez, a vevők viszont a süly- lyedő világpiaci árakat szeretnék „hivatalos" árrá minősíteni. Nem kevésbé hatástalan a kaucsukegyezmén.y is, ahol szintén ütköző- készletek eladásával, illetve feltöltésével befolyásolják az árakat. A fejlődő országok lendületes ültetvénytelepítései telítetté tették a piacot, a felhasználóknál viszont egyre inkább terjednek a kaucsukhelyettesítő technológiák. Nem tartható tehát a mesterséges ár, ennek érdekében a felhasználók sem hajlandók anyagi áldozatokra. Ilyen körülmények között a kaucsuk termelői, akárcsak a kávé vagy az olaj exportőrei, egymás rovására kívánják megőrizni piaci részesedésüket: felfuttatják a termelést, az eladást. Magatartásuk érthető, hiszen a fejlődő országokban nemcsak az általános gazdasági helyzet, hanem a tömegek jövedelme is azon múlik, hogyan változik egy-egy agrárterménv eladási esélye. Egyik szempontból sem kedvezőek a mostani tartósnak ígérkező piaci tendenciák — így csak a nyersanyagfüggőség távlati enyhítése lehet a megoldás. M. .1. EXPORTSZÁRNYASOK FÉLEGYHÁZÁRÓL « A kiskunfélegyházi Integrál Áfész baromfi- feldolgozó üzemében idén három- száznegy- venezer házi szárnyast dolgoznak tel, melynek döntő többsége exportra kerül. „Vízgazdálkodó” vegyszer Az Egyesült Vegyiművek munkatársai kidolgoztak egy olyan készítményt,' amellyel szabályozni lehet a talaj vízháztartását. Ha ezt a szert a vetés előtt ki- permetezik a táblákra, akkor még az aszályos területeken is hosszú időn át elegendő vízhez jut a földből a növényzet. A vegyiművek Evagro nevű új készítményét hazánk 32 tájegységén, 8-féle talajtípuson próbálták ki, s több mint 600 kísérletet végeztek alkalmazására. Ezek eredményeként átlagosan 11,3 százalékkal nőtt a növények hozama. Kezdetben a kukorica, a szója, a paradicsom és a szőlő, valamint a búza és egyéb gabonafélék, a napraforgó, az őszibarack, a len és a burgonyatáblákhoz ajánlott szereket készítik majd, de tervezik, hogy később gyártani fogják a cukorrépa, a lucerna, a borsó és a hagv- maültetvényék talajának víz- gazdálkodását szabályozó készítményt is. A DUNAVECSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ pályázatot hirdet Áruforgalmi főosztályvezetői munkakör BETÖLTÉSÉRE. Feltétel: x — (elsőfokú szakirányú végzettség, — legalább 5 éves vezetői gyakorlat, — középfokú politikai végzettség. — erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezés: írásban, illetve személyesen Borbély Lajos áfész-elnöknél. Dunavecse. Felszabadulás tér 2. sz. alatt. 1105 4) Mészáros László és Kreisz Mihály.
