Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
198«. május 13. V PETŐFI NEPE 40 3 TISZAKECSKÉTŐL KISKUNMAJSAIG Gazdag zöldség- és palántakínálat A félegyházi piacon zöldségfélékkel dúsan megrakott asztalok közt haladtunk Virág Zoltánná statisztikai összeíróval. A retek ára 1,50—2 forintra esett. Ennek ellenére a kínált 2000-ből csupán 500 csomót vettek meg. Nyolcszáz fej saláta ugyancsak megmaradt az idehozott 1000-ből. Tejtermékekből és tojásból bőséges felhozatalról adhatott számot a statisztikus. Nagyobb mennyiségű jonatán almával is jelentkeztek a termelők. Kilogrammját 10 forintért mérték. Jászszentlászlón nincs olyan lüktető piac, mint Kiskunfélegyházán. Harminc-negyven termelő szokott árusítani a Petőfi utca végén lévő eladóhelyen hetente egyszer, csütörtökön. Itt inkább az évente kétszer megrendezett vásárnak van jelentősége. A jász- szentlászlói primőrzöldség-ter- mesztők áruikat forgalmasabb piacokra viszik. Helyben csak azt adják el, ami máshol nem talál vevőre. A nagyközségben egyébként sokan saját maguk is termesztenek zöldségféléket háztartásuk ellátására. Csólyospálosi, kömpöci, szan- ki, kígyósi, kiskőrösi, csengelei, forráskúti meg idevaló termelők és vásárlók találkozóhelye a kis- kunmajsai piac. Pénteken félezren fordultak meg itt. A piacon, amelyet áprilisban két padsorral bővítettek, élénk forgalom volt. Nyolc forintba került az extra méretű Szentesi piacos paprika, és tizenötbe a fejes káposzta. A paradicsomot — a múlt heti 140 helyett — 120 forintért adták. A szombati ballagásra sokan vettek szegfűt és gerbérát 10, illetve 15—20 forintért. K—1 0 A kiskunfélegyházi piacról sem mentek haza üres kézzel a vevők. (Gaál Béla felvételei) Péntek reggel a néhol szemerkélő, néhol hirtelen megeredt esőben több tízezren vásároltak megyénk piacain. A termelési kedv — töretlennek látszó — növekedése mindenhol kedvezően éreztette hatását. Bőséges felhozatal, jó árukínálat várta a vevőket. Már 6 óra előtt zsibongó sorokat láttunk a kecskeméti vásár- csarnok ablakából kinézve. Kívül és bent négyszázhúsz asztalbérlő kistermelő nagy mennyiségű zöldségfélét, virágot, palántát és gyümölcsöt árult az állami és a magánkereskedők mellett. Szilaj Mihály, a piackezelőség vezetőhelyettese szerint nőtt a kertészkedő emberek száma. Egyre többen hoznak árut, azután, hogy az idei primőrszezon két hetet késett. Május dereka táján újabb harminckilenc kistermelő várja, hogy asztalbérlőként helyet kapjon a termékértékesítésben. A megélénkült termelési kedv nyomán a tavalyinál több áru jut a lakosságnak. Pénteken paprikából 10, salátából 8 ezer darab, uborkából 1780, paradicsomból 910, karfiolból 500, petrezselyemből 200, sárgarépából 120, szamócából 350, almából 2120, savanyú káposztából 360 kilogramm és retekből 16 szer csomó érkezett a megyeszékhely piacára. Jócskán volt sóska és spenót is. Az árak néhány terméknél csökkentek. Míg tavaly ilyenkor, az eperszezon második hetében a földiepret kilogrammonként 250 forintért adták, az idén 100 forinttal olcsóbb. Az újburgonyát 10 forinttal kevesebbért kezdték árusítani. A saláta ára, az egy évvel ezelőtti 5—6 forintról, 1— 1,50-re esett. A zöldhagymáé is mérséklődött, míg a gyökéré és a sárgarépáé valamelyest emelkedett. A tojásért helyenként változó árat kértek. Tiszakécske piacán szapora esőben, közepes kínálattal fogadták a fogyasztókat. A virághegyi Bakos Ilona velünk egyidőben 49 Reggel 6 órakor Kecskeméten. érkezett egy kosár sárgarépával és burgonyával, míg a tiszabögi Tóth Istvánná már indulóban volt hazafelé a tövenként 1 és 12 forintért vett szegfű- és fodros petúniapalán iákkal. Péntek palántanap volt a tiszakécskei piacon — de saláta, retek, paprika. karalábé és gyümölcs sem hiányzott. Asztalos Istvánná jonatán almáját száraz pincében ői'izte meg májusig úgy, hogy edényből vizet párologtatott, és a pinceajtót nyitva hagyta. A szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz piactéri boltjában 72 kilogramm keszeggel és kárásszal kezdte az árusítást Sas Lajosné vezető. Kevés, vagy elég lesz? Ez a kérdés foglalkoztatta. Hétvégeken — elsősorban vasárnaponként — hiányzik a hal az üzletből . Falvak újjászületés előtt 1 ■ i Amikor megszületett a döntés a körzetesítésről, az új koncepciónak nagy jövőt jósoltak. Ma már tudjuk, a hetvenes években útra bocsátott elképzeléseknek számos vitatható pontja volt. Ezek korrigálása sok időt és még több pénzt igényel. Az alapelv az volt, hogy központosítják a fejlesztésre fordítható forintokat, a szolgáltatást, az egészségügyi, a kulturális ellátásit, mondván: így magasabb színvonalat tudnak biztosítani az állampolgároknak. Ennek érdekében kategorizálták a községeket, az A csoportbeliek kapták a több anyagi támogatást, a nagyobb beruházási lehetőségeket. Ugyanakkor a C kategóriába sorolt települések útépítésre, csatornázásra vagy hasonlóra nem is gondolhattak. Még a családi házak felújítását is megtiltották, új lakás egyáltalán nem épülhetett. (A tanyákra vonatkozó ma is érvényes tilalmak feloldásán most dolgoznak.) Ezek a szigorú korlátok szinte „terelték" az embereket a nagyobb településekre. A falvakban élők, hogy megélhetést találjanak, könnyebben boldoguljamialk. elköltöztek az A kategóriás községekbe és a városokba. Kétségtelen, van igazság abban, hogy a „központosított", tehát nagyobb összegű pénzzel jobban lehet gazdálkodni, több mindenre futja belőle. Csakhogy! Az erőteljes elvándorlás következtében tovább apadt a kistelepülések lélekszáma. Szaporodtak a sorvadó falvak, más községek és városok viszont egyre nehezebben tudták befogadni a bevándorlókat. Növekedett a zsúfoltság, egyre lehetetlenebb körülmények alakultak ki. Mind a városokat, mind a falvakat felkészületlenül érte a sok „új lakó". Rá kellett ébredniük a vezetőknek, a köl- tözködőtonek, hogy ez így nem mehet tovább! Egyik Oldalon a halálra ítélt, a másik oldalon a csordultig telt települések. Egyfelől a fejlesztések ellenére a kielégítetlen igények, másfelől a területek elhagyásával kihasználatlanul maradt lehetőségek. Ekkora pazarlást az ország nem engedhet meg magának. A fordulat éve: 1980. Amikoris feloldották az építési tilalmat a C kategóriás falvakban. Ahol volt út, bolt, ott szinte (napok alatt új gazdára leltek a gazzal benőtt, elhagyott falusi házak. Az 53 négyzetméteren zsúfolódó, a szmogtól, a panellakásoktól fulladozó városiak ezekbe az elhagyott, olykor csupán egy-két őslakost megtartó falvakba menekülték. Felújították, átalakították a régi parasztházakat és hétvégeken, nyaranta itt pihenték ki a fáradalmakat. A „halálra ítélt" falvak ily módon szép csendben üdülőfalvakká alakultak, illetve alakulnak át. Aztán mind gyakrabban és hangosabban esett szó a falvak népességmegtartó erejéről. Az i-re a ponltot az országgyűlés tette fel 1985-ben, amikor elfogadta és jóváhagyta a terület- és településfejlesztés több évre szóló programját. Az anyag előkészítésekor a Tervhivatal „feltérképezte" az ország „peremkerületeit”. Ezek köziül kiválasztották a legkedvezőtlenebb, a többszörösen hátrányos településeket. Szám szerint ötszázhetvennégyet. Ez az ország területének tíz százaléka, 431 ezer emberrel. Ez a „feltérképezés” teljes képet nyújt a szőbaníorgó településekről, és láthatóvá teszi, saját erőből már nem képesek kellően fejlődni, mindenképpen állami segítségre szorulnak. Már dolgoznak azon a fejlesztési programon, amelyek elősegítenék a felzárkózást. Vagyis: olyan komplex elképzelést vetnek papírra, amely a gazdasági megerősödésen kívül az infrastrukturális megújulást is magába foglalja. Az az alapgondolat, hogy úgynevezett. térségi szemléletnek kell érvényesülnie. Másként fogalmazva: lesznek olyan falvak, amiket nem karolnak fel, vagyis lehet, hogy elsorvadnak, más települések megújulnak, a felzárkózáshoz azonban idő kell. azonnali változásra nem lehet számítani. Mindenesetre az tény: a kormány külön juttatással, központi eszközökkel és intézkedésekkel kívánja segíteni a falvak, a térségek újjászületését. H. T. BIOTECHNOLÓGIA Vírusmentes burgonya és ikerborjak A VII. ötéves terv biotechno- lógiali programja tizenegy közvetlen termelési célú, továbbá ót. a későbbi tennivalókat megalapozó feladatot tartalmaz. Ezek végrehajtására 2 milliárd forintot költ az állam, a munkában 60 kutatóintézet, mezőgazdasági nagyüzem, egyetem és kisszövetkezet vesz részit, A jelenlegi tervidőszakban olyan feladatokat tűztek ki, amelyekben már ikoráhban születtek figyelemre méltó részeredmények: A kutatásokait összehangoló Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a munkában részt, vevő Ipari, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia azt szeretné elérni, hogy a kutatások eredményeit minél hamarabb alkalmazzák a termelésben. A program két témájában — a mezőgazdaság szjámái'a — máris kifejlesztettek a kutatók a gyakorlatban bevezethető eljárásokat. Az egyik feladat az volt. hogy sejt- és szövettenyésztéssel vírusmentes növényfajokat tenyésszenek tói. A kísérleteket — az MTA szegedi biológiai központjának alapkutatásait figyelembe véve — a Meriklon Gazdasági Társulás szakemberei a vetőburgonyával kezdték meg. Sikerűül!, előállítaniuk a betegségeknek ellenálló burganyafajtát, s ezt az idén már 18 gazdaságban vétették el. A hazai vírusmentes burgonyával a tervek szerint 3i—4 esztendő alatt felváltják a Hollandiából importált vetöburgonyát, erre az ágazat évente csaknem négymillió dollárt költ. A burgonyát kővetően vírusmentes zöldségféléket, gyümölcsöket és erdei fákat tenyésztenek ki. Az állattenyésztésben a kutatók elsőrangú feladata az azonos tulajdonságú, nagy hozamú hibridek szaporítási módjának a kifejlesztése. Ennek érdekében a szakemberek azon dolgoznak, hogy az embriódarabolásos szaporítási eljárást tökéletesítsék, és így megteremtsék a lehetőségéi a módszer nagyüzmi alkalmazásának. Az eljárás elve az, hogy a kiváló tulajdonságokkal rendelkező anyaállat méhéből tend szeresen „kimosnak” egy petét, és azt’ szétdarabolva több anyába beültetik. Ilyen eljárást követőért már több száz ikerborjú és bárány született, s ezek valamennyien kiváló hús- és tej- hozamnak. RÉSZSIKEREK A háztartásikészülék-javi- tó vállalat néhány fióküzletében a szolgáltatás jelentősen bővült. Most már a ,,Sajnos ez az alkatrész nincs” válasz helyett a „Hívjon fel majd újra bennünket”, Érdeklődjön egy kis idő múlva” gyakorlatot vezették be. S az eredmény: az elégedetlen vásárlók reménykedő kuncsaftokká válnak. Itt van például Schultze úr esete. Mosógépe egy ideje már nem működik, viszont nagyon intenzív kontaktusban áll a vállalattal. S nem adja fel a reményt, hogy ROMO 600 AC- típusú gépével egyszer majd ismét moshat. Miután 1985. október közepén telefonon megérdeklődte, hogy van-e alkatrész, bejelentette mosógépének javítását. Október 21-én jött, látott és mondta a szerelő: alkatrész nincs. Schultze úr újra a telefonhoz nyúlt, s tisztázta, hogy van alkatrész. Az új javítási időpont azonban már november közepe volt. Az ominózus napon hősünk egy jó és egy rossz hírt kapott. A rossz: közölte a szerelő, hogy nincs alkatrész. A jó: ismét telefonált a vállalat raktárába, ahol közölték: van alkatrész, s az új szerelő december 18-án 16 és 19 óra között jön ki. Amikor ezen a napon Schultze úr 14 óra tájban hazaérkezett, értesítést talált a levélszekrényben, amelyben ez állt: a szerelő 10 óra 10 perckor itt járt, de nem talált senkit itthon. Üjabb telefon, újabb javítási időpont: január 4. Már csak n nap, s kijavítják a hibát — gondolta Schultze úr. S jött a szerelő az új év negyedik napján — természetesen alkatrész nélkül. Viszont jelentősen kibővült Schultze úr ismeretségi köre. Már a vállalat igazgatójával tárgyal — persze egyelőre csak levélben. Vannak azonban olyanok, akik már igazi baráti alapon tárgyalhatnak az illetékes javító vállalattal. Például Gott- wald úrnak igazán lehetett ideje baráti kapcsolatok kiépítésére. hiszen már négy éve annak, hogy hűtőszekrényének javítását bejelentette. Mi csak az utolsó év ese- ményébe kapcsolódjunk be na~ gyón röviden. Gottwald úr a javító vállalatnál bejelentette, hogy a DKK 130-as hűtőszekrényének ajtaja tönkrement, s kéri a cseréjét. Havonta kellett érdeklődnie, de hol nem volt alkatrész, hol pedig már a szerelés időpontjáig elfogyott. 1985 nyarán megigérték hősünknek, hogy elteszik neki az ominózus ajtót, s megkérték, érdeklődjön majd szeptemberben. Gottwald úr így is tett, azonban legnagyobb meglepetésére közölték: évek óta nem kapnak ilyen típushoz ajtót. Hősünk nem hagyta enV~ nyiben, magasabb fórumhoz fordult. Ennek hatása: a javítás időpontja: december 12. Hősünk kivett egy nap szabadságot, de a szerelő helyett csak egy távirat jött: „A javítás technikai okokból nem lehetséges.” Egy kevésbé reménykedő ember már megszakította volna kapcsolatait a vállalattal, de nem ígyGott- wald úr. Ö újra bejelentette a hibát, s vár, vár türelemmel. Mi pedig kíváncsiak lennénk, hogyan bővül még tovább ez az ismeretségi kör? Tanja Weber (Fordította: Szabó Béla) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Temetői haszonlesők Gyász. Az egyik legmélyebbről jövő, s legszemélyesebb emberi érzés, megsértése bűn. Azok vétke, akik ezt a helyzetet a maguk anyagi haszonszerzésére használják ki. úgyszólván megbocsáthatatlan. A kiskőrösi tanács költségvetési üzeme temetkezési részlegének vezetője és vezetőhelyettese 1981 óta folyamatosan becsapta a szeretteiket gyászoló, fájdalomtól megtört hozzátartozóikat. Először csak néhány olcsóbb szolgáltatást csaptak a temetkezési díjhoz, majd vérszemet kapva úgy emelték az árakat, hogy a könnyező rokonok az adminisztráció során se vegyenek észre semmit. Végül a két férfi számláján a többi között (nem számítva az elévülés miatt figyelembe nem vehetőeket) 266 rendbeli, társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett csalás vétsége szerepel. Van érvényes utasítás Czeffer Tibor (Kiskőrös, Béke u. 45.) 1980 januárjában került a temetkezési részleghez, mint fiókvezető. Helyettese Lomjánszki János (Kiskőrös, Bajza u. 42.) pedig alig néhány hónappal később, szeptemberben. Mindkettőjük munkájához tartozott a koporsók és egyéb kellékek értékesítése, valamint a halottszállítás és a ravatalozás. A halottszállítás magában foglalta a holttestnek a beágyazott koporsóba helyezését, a gépkocsira való felrakását, majd a* ravatalra helyezését, s végül a sírig történő elszállítását. Ugyancsak fontos feladatuk volt á temetkezési cikkek értékesítéséről és az elvégzett szolgáltatásokról a számlakészítés. A munkaköri leírás alapján viszont nem volt kötelességük a sírba eresztés. Ha a temettető a megrendeléskor erre külön kérte őket, akkor többletdíjat számolhattak föl. Természetesen ezt is csak a hivatalos árjegyzéknek megfelelően. (Jelenleg a Bács-Kiskun Megyei Tanács szakosztályának 1983. szeptember elsején hatályba lépett utasítása van érvényben, amelyet köteles alkalmazni minden temetkezési szolgáltatást végző szerv vagy szervezet.) A ravatalozási díj összesítve tartalmazta a székek, szőnyegek, padok, függönyök és az áldozati láng árát is. Fölsorolta továbbá, hogy milyen esetekben lehetett felszámolni úgynevezett „közreműködési díjat”, ami a résztvevő személyek számához kapcsolódóan 90 forint 'fejenként. Ilyenkor a „közreműködőnek” kizárólag egyenruhában lehetett dolgozni, és csak olyan többlet, egyedi szolgáltatásokat elvégezni, amelyeket a temettető külön megrendelt. (Ilyen lehet például az, amikor az elhunyt kitüntetéseit díszpárnára helyezve viszi a sírhoz egy odaillő egyenruhába öltözött személy.) Megtévesztett hozzátartozók Természetesen ezekben az esetekben is mindig be kellett (volna) fizetni az összeget a temetkezési részleget fenntartó tanácsi üzem számlájára. A vezető és a helyettese viszont megállapodtak abban, hogy ahol csak tudják, megtévesztik a megrendelőket. A mély gyász napjaiban nagyon valószínűnek tartották, hogy a hozzátartozók nem fogják kérni a szolgáltatások árlistáját. Abban bíztak, föl sem tűnik majd nekik, hogy miért és mennyit fizetnek. A közös megegyezés után 1981 tavaszától kezdődően 1985 áprilisáig úgy bonyolították le az „üzletet”, hogy Czeffer Tibor előbb kiállította a hivatalos számlát, ugyanakkor egy külön papírdarabra vagy (ha nem kiskőrösi halottról volt szó), a számla hátoldalára rávezette az általuk felvett „közreműködői díjat”. Persze ezekben az esetekben szó sem volt külön szolgáltatásokról. Egyszerűen önkényesen kiemeltek néhányat a munkaköri kötelességekbe tartozó feladatok közül és az értük kapott összegen, fele-fele alapon, megosztoztak. Később, hogy hivatalos színezetet is adjanak a dolognak, a külön cetliket még alá is írták és lebélyegezték. Így fordult elő igen gyakran az is, hogy a hozzátartozók kifizették a kandeláberes áldozati láng díját, de a valóságban még egy árva gyertya sem pislákolt a szertartáson. Miután a megrendelők becsapására irányuló első kísérletek igen jól sikerültek, Czeffer és Lomjánszki azon kezdtek gondolkodni, hogyan lehetne még több pénzt kisajtolni a szomorúságukban kevésbé figyelmes hozzátartozóktól. Az ötlet szinte magától jött, hiszen aki nem „jártas” ebben a szakmában, alig tudja megkülönböztetni az egyik koporsót a másiktól. Mindegyiken van valami dísz vagy. festés, de azt, hogy melyik mitől kerül többe, csak az avatott képes felismerni. A hozzátartozóknak Lomjánszki az olcsóbbat mutatta meg, s a drágább árát közölte. Ezalatt Czeffer kiállította a számlát. Amikor a bizonylati tömbben a koporsó árát kellett feltüntetni, óvatosan kihúzta az indigót, s csak a megrendelő példányára került a magasabb összeg. Majd utóbb az indigó segítségével a tömbben maradó példányra bejegyezte a hivatalos árat. így az ellenőrzéskor nem derülhetett ki a turpisság. Ez a „játék” olyan jó üzletnek bizonyult, hogy szinte valamennyi ügyfélen kipróbálták. Egy-egy koporsón 600 vagy 1000 forint, esetenként még több is lehetett a tiszta hasznuk. * A Kiskőrösi Városi Bíróság a 32 éves Czeffer Tibort 266 rendbeli társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett csalás vétségében, egy rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett árdrágítás bűntettében, valamint egy-egy rendbeli ugyancsak folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás és sikkasztás vétségében találta bűnösnek. Ezért őt halmazati, egyben főbüntetésül 1 év és 6 hónapi szabadság- vesztésre, 20 ezer forint pénzmellékbüntetésre és egy év közügyektől eltiltásra ítélte. A 62 éves Lomjánszki Jánost ugyancsak 266 rendbeli társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett csalás vétségében, egy rendbeli társtettesként, ' folytatólagosan elkövetett árdrágítás bűntettében, valamint egy rendbeli, folytatólagosan bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek a bíróság. Egyben őt halmazati büntetésül egy év szabadságvesztésre, valamint 20 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A bíróság Lomjánszki szabadságvesztés büntetésének végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. Tuza Béla Számlák indigócsellel
