Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 198«. május 12. » Ki választja és miért? • Kiből lesz jó vagy rossz szakmunkás — ezt előre nehéz megmon­dani. (Archiv (elvétel) Az általános iskolát végzettek valamivel több mint kilencven szá­zaléka továbbtanul. Kö­rülbelül kétszer annyian jelentkeznek szakmun­kásképző intézetekbe, mint gimnáziumba — megfigyelhetően nőtt az érdeklődés a szakkép­zettséget adó intézmé­nyek iránt. Hogyan alakul azok­nak a fiataloknak a sor­sa, akik a legnagyobb tanulói létszámot befo­gadó szakmunkásképző iskolákba adták be a je­lentkezésüket? Mit vár­nak ettől az iskolatípus­tól? Hogyan látják saját jövőjüket? □ □ □ Elsőéves szakmunkástanulók­kal ülünk egy asztalinál. — Miért épp ide jelentkez­tetek? — Ehhez volt kedvem. — .... és ez elég ahhoz, hogy szakmát válassz? — En például hetedik után a nagybátyámnál dolgoztam — ő kisiparos — és megtetszett, amit csinál. Akikor határoztam el, hogy fényező teszek. — Ez úgy van, hogy kiválaszt­juk a nekünk éppen tetsző és el­fogadható szakmát. Van olyan, aki kőműves szeretett volna len­ni, ám ácsnak vették fel. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy elvégezzük az iskolát, később úgyis mindenki megszereti a szakmát. — Teljesen mindegy, hogy melyiket? — Hát nem mindegy. Ami biztos: ha a szakmunkásképzőbe is felvételizni kellene, én bizto­san nem tanultam volha tovább. □ □ □ Küztuaott dolog: más társadal­mi csoport vajasitja a gimná­ziumot, és megint más a szak- munitaskepzesi tormát: néhány kivetettől euekimve a közepes, vagy ennél is gyengeob általá­nos dsKOjai tanulmányi ered­ményt elért tanulok vakasztanak, szakmát — többnyire szülői rá­beszélésre. Csak Kevesen tudják azt. hogy ebben az iskolatípus­ban a legnagyobb a kudarcél­mény, legnagyobb a lemorzso­lódás. Kinek mennyit kell tanulnia a siker érdekében, kiből lesz jó, vagy rossz szakmunkás — ezt előre nehéz lenne megmondani. Egy dolog azonban biztos: a szü­lői segítségen, diákon és peda­góguson egyaránt sok múlik. — Milyen szempontok ját­szanak közre a választásban? — Ne legyen nehéz, túl pisz­kos munka, ne kelljen a szabad ég alatt, hidegben dolgozni, és lehessen vele pénzt keresni. — Vannak divatos szak­mák? — Igen, a szobafestő és az autószerelő. Akinek ez nem si­kerül, aiz vaigy protekciót keres, vagy átirányítják más, nehezen beiskolázható szakmákba. — A gimnáziummal meg sem próbálkoztatok? — Á, nem vagyunk olyan jó tanulók, 2,4-es átlaggal fel sem vettek volna. Van egy haverom, érettségizett, most segédmunkás, trógero.1. Szerintem mi sokkal jobban járunk a szakmunkás- képzőben — szákmánk lesz. A többi meg nem érdekes. — Hogyhogy nem érdekes? — Nem kell attól félni, hogy nem tudunk eihelyezkedni. — Baj az, ha valaki a nyolc általános elvégzése után nem tanul tovább? — Igen. Ha valaki nem tanul tovább, azt a haverok máskép­pen nézik. \ — Kinézik maguk közül? — Tulajdonképpen ki. Egy szakmunkásnak nagyabb becsü­lete van, többet ér, mint mond­juk egy segédmunkás, meg az­tán többet is keresi, és dirigál­hat — Kinek? — A beosztottjainak. — Fontos ez? •— Fontos, a főnök is mindig dirigál. □ □ □ Beszélgetésünket a már ta­pasztaltabb másodéves hallga­tókkal folytatjuk. Egyetlen ki­kötésünk van csak: szabad őszin­tének tenni. — Mit vártatok ettől az is­kolatípustól? — Sokkal szigorúbb követel­ményekre számítottunk. Az álta­lános iskolában mindig aizzal ijesztgettek bennünket, majd meglátjátok, milyen inehéz lesz a szakmunkásképző, mennyivel többet kell majd tanulni. Meg­láttuk. Én például közepes tanuló voltam, de ha most is annyit ta­nulnék, mint az általánosban, akkor itt jobb lehetne az átla­gom. — Nem éppen az a baj, hogy az általánosban is gyen­ge tanulmányi eredményt ér­tetek el? — De igen, csak az általános kötelező volt, a szakmunkásképző pedig nem az. Elsőben még min­denki félt a tanároktól, mindenki hajított és komolyan vette a tanu­lást. — És most, másodikban? — Nincs értelme a tanulásnak. Kiismertük a tanárokat, tudjuk, hogy kinél lehet lazítani. Aki szi­gorú, azt komolyan vesszük és most is félünk tőle. — Ha minden tanár szigorú lenne, megtanulnátok az anya­got? — Az attól függ! — Mitől? — Attól nem leszek boldogabb, nem fogok szebb és jobb munkát végezni, mert ismerem az atomok szerkezetét. Attól sem, hotgy Pető­fi verseit tanulom. Vagy például miért van szükség a történelem­re? — Ez hülyeség! Nem az a baj, hogy tanítják, hanem az, hogy laposan tanítják. — A szakmai tantálrgyak fonto­sak; a többi nem, azok unalma­sak. D<j a szakmainaik ds csak az egy harmada érdekes, a többi fö­lösleges. — Miért? — Mert úgysem azt csináljuk, amit az iskolában tanítanak. A vállalatoknál tőlünk még megkö­vetelik a technológiai előírások betartását, de a métósok, akik teljes ítmény ben dolgoznak, vagy hajtanak, ezeknek a felét kihagy­ják. □ □ □ — Mennyit kereshet egy szakmunkástanuló? — Én autószerelő vagyok, és szeretem a szakmámat, lehet, hogy ügyesebb is vagyak az át­lagnál, abból gondolom, hogy a mester szeret és ragaszkodik is hozzám. Kapok ezer forint ösz­töndíjat ég kétezer forint borra­valót havonta. A saját maszek munkát még nem számoltam ösz- sze, de pillanatok alatt jön a pénz, van úgy, hogy egy nap alatt ezer—ezerötszáz is összejön. — Szerintem egy ügyesebb szakmunkás, aki szeret dolgozni, egy hét alatt megkeres annyit maszek munkával, mint másnak az egyhavi fizetése. — Ennyi pénzért nem lehet­ne egy kicsit jobban dolgozni? — Lehetne, de mindenki így csinálja. — Végül is mit vártok ettől az iskolától? — A szakmunkás-bizonyítványt. Mivel lőhetne összegezni beszél­getésünket? Beszélgethetnénk a hivatástudatról, a felvállalt lehe­tőségről, felzárkóztatásról, korrek­ciós nevelésről és tehetséggondo­zásról: a hátrányos szociokultu- rális helyzetről, a pedagógusok hátrányos helyzetéről, anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, és még sok egyébről. Felvetődik a kérdés: valóban értékoriéntált pedagógusok, szü­lők, nevelők, oktatók, felnőttek vagyunk-e? A másik oldalon: meghozza-e a társadalom azt a szükséges áldozatot a jövő gene­rációjáért, amely a szocialista módon élő és gondolkodó ember­típus felneveléséhez — a saját jövőnk és boldogulásunk érdeké­ben is — szükséges? A módszertani és szervezési kérdések örökös megvitatása nem a kibúvót jelenti-e valós problé­máink megoldásában? Az iskolai nevelés és oktatás feladata előtte járni a kor tudományos és tech­nikai feladatainak. Lehet, hogy a makarenkói elképzeléseket kelle­ne átültetni a megváltozott anya­gi és gazdasági körülmények adta lehetőségekhez ? A vállalkozói szellem lassan át­hatja gazdasági életünkét. Mit vállal és vállalhat magára ebből a szakmunkásképző intézet? Alig­hanem többet, mint amennyit ma vállal. Mindenesetre amikor a kérdésekről vitatkozunk, a gon­dok megoldásáról töprengünk, nem feledhetjük: a jövő munkás- osztályáról van szó. Kiss Árpád AFRIKAI TRÓFEAGYŰJTEMÉNY Az Afrika-vadász Win- dischgrätz Magyarországnak ajándékozta több mint 200 darabból álló trófeagyűj tö­ményét. A hagyaték a Mező- gazdasági Múzeum tulajdona, melyet állandó kiállítás ke­retében a keszthelyi (Eeste- tich-kastélyban mutatnak be. • Félelmetes agyarak. ■© A múzeumban. SJUTÖPOSTA Mit kell tudni az albérleti jogviszonyról? Nagyközségben lakó fiatal há­zaspár panaszolja: — Esküvőnk után rokonnál kaptunk pici szobát, ahol jól érez­tük magunkat, de a baba megszü­letésekor el kellett mennünk na­gyobb lakásba. A tulajdonossal 8 hónapos határidejű ott-tartóz- kodásra kötöttünk albérleti szer­ződést. Mivel csak egy keresetből éltünk, ezt méltányolva havi 1000 forint ellenében használhat­tuk a konyhás-fündőszoibás lakást, a hozzá tartozó melléképülettel és a kert egy részével együtt. Díjfizetési kötelezettségünknek pontosan eleget tettünk, s a szo­cialista együttélés szabályait sem sértettük meg. Nemsokára olyan lehetőségeink adódtak, hogy ház­építésihez foghattunk. Űj ottho­nunkba idén nyár végén beköl­tözhetünk, s addig szeretnénk ma­radni az albérletben. Gazdája er­ről hallani sem akar. Azzal ér­vel, a szerződésiünk lejárt, továb­bi megállapodásra nem hajlandó. A hatóságoknál már többször fel­jelentett minket, kérve azonnali kilakoltatásunkat. E,z persze nem olyan egyszerű, mint gondolja, így azutáni legutóbb sajátos mód­szerhez folyamodott: távallótünk idején lezárta a fürdőszobát, a spájzot, a kazánházait, hátraha­gyott levelében pedig felszólított, hogy hagyjuk el a többi helyisé­get is. Tekintettel arra, hogy a mel­léképületbe való áthuircolikodásuni- kait sem engedi meg, holminkat. gyerekünket csak az utcára pa­kolhatnánk. Jobb belátásra nem lehet bírni, ragaszkodik az állás­pontjához, s ezáltal megkeseríti az életünket. Szeretnénk többet tudni az ilyesféle jogviszonyról, s arról: védtelen-e az albérlő? Mindenekelőtt; ez utóbbi kérdés­re válaszolunk: az albérlői státus korántsem egyenlő a korlátlan alárendeltséggel, vagy valamiféle kegyelmi helyzettel. Itt két em­ber — a bérbeadó és a bérlő — kölcsönös érdekeken alapuló egyezségéről van szó, mely mind­két félre vonatkozóan tartalmaz jogókat és kötelezettségeket. Eze­ket a Polgári Törvénykönyv, va­lamint a lakások elosztásiát és bérbeadását taglaló kormányren­delet — és végrehajtási rendeletéi — szabályozzák. A tudnivalók lényegé: E jogviszonyt a bérlő és az al­bérlő szerződése -hozza létre, melynek tartalmaznia kell a he­lyiség (helyiségek) használatával összefüggő minden fontos felté­telt, így a- díjösszeget its. A meg­állapodás kötelező erejű, az attól való eltérés szerződésszegésnek minősül. A határozott ideiig, illet­ve valamely körülmény bekövet­kezéséig tartó albérleti szerződés a megjelölt idő lejártával, va-gv a körülmény bekövetkezésével megszűnik. Ilyenkor csak akkor tarthat igényt elhelyezésére az albérlő, ha arról megállapodott korábban, a bérlővel. A lakbérfizetés elmulasztása (enratt írásban kell figyelmeztet­ni a bérlőt), tűrhetetlen 'magatar­tás tanúsítása, a helyiség rongá­lása stb. felhatalmazza a bérbe­adót, -hogy a következő hónap utolsó napjára felmondhatja a bérletet. Az albérlő ezzel szemben bármilyen okból felmondhat a hónap tizenötödik, vagy utolsó napjára. Ha a felek (között vita van <* felmondással és a kiköltözéssel kapcsolatosan, a döntésnél, illet­ve az akarat érvényesítésénél nincs helye az önkényeskedésnek, az ügyben bíróságnak kelil hatá­roznia. A Halasi úti gyerekek (és a többiek) érdekében... Közérdekű észrevétellel fordult szerkesztősé­günkhöz a Kecskemét, Halasi u. 7. szám alatt la­kó Túrán István, alki az alábbiakat közölte: Szúkebb lakóhelyünkön szép számban vannak bölcsődés, óvodás és általános iskolás gyerme­keik, akik nem éppen irigylésre méltóan töltik szabad idejüket. Miért? Mert errefelé nagyon szegényes felszereltségű, s rendezetlen a játszó­tér. Például hintla egyáltalán nincsen, a mászó­ka pedig régóta balesetveszélyes. A homokozó rendszeres tisztításáról senki sem gondoskodik, ennek következtében sok olt a törött üveg, meg a beledobált egyéb hulladék. A környékbeli pa­dok is használhatatlanok. 1984 őszén örömmel fogadtuk a kezdeménye­zést, hogy a szomszédos házak menti játszóterek­re néhány fát is ültéi,tek. Nekünk már nem ju­tott a csemetéikből. Ígéretet kaptunk ugyan, hogy a későbbiekben számíthatunk az épület előtti zöldfelület gyarapodására, de erre máig sem ke­rült sor. Valamiért mostohán bánnak velünk és gyer­mekeinkkel az illetékesek. Pedig nem adtunk okot a hátrányos megkülönböztetésre ... Mindezekről informáltuk a közterület fenn­tartásáért, rendbetételéért felelős városi kommu­nális üzemet, melynek vezetője, Pólyák Péter fő­mérnök így válaszolt: — Több mint 1 millió négyzetméternyi, fával, fűvel és virággal be­ültetett területnek, valamint legalább 150 kisebb-nagyobb játszótér­nek vagyunk gazdái. Teendőinket a'z indokoltnál jóval kisebb létszám­mal, a mindössze 7 millió forintos költségvetésből kell elvégeznünk. Ha az igényeket megközelítőleg is szeretnénk kielégíteni, at jelenleg) kertészeti állományunkhoz viszonyítva még egyszer ennyi dolgozóra, s mintegy 10 millió forint évi kiadás fedezetére lenne szUkség. Csakhát kevesen jelentkeznek hozzánk, s a pénzügyi keretünk sem nő. E té­nyek következményeként, sajnos, több helyütt hiányosak a szolgálta­tásaink. Persze, egyéb ok is nehezíti olykor a helyzetünket. Röviddel ezelőtt éppen a Halasi út térségében korszerűsítette gáz­vezeték-hálózatát a szakvállalat, s ennek során a játszótereket is bir­tokolta ideiglenesen. Iga'z, már megszűnt ez az állapot, így hát gon­doskodunk a hinták, mászókák felszereléséről, s a homokozót is ki­tisztítjuk. Ami .a fásítást illeti, azt kísérletnek szántuk a közeli nagy- vállalat okozta fluorártalom csökkentésére. Pénz hiányában egyelőre nem folytatódhat ez a programunk. Végezetül elmondom: a már említett munkaerőgondjainkra tekin­tettel szívesen alkalmazunk időszakos vállalkozókat — bérért — a játszótéri és egyéb közterületi feladatok ellátására. Ilyen segítség ré­vén elejét lehetne venni a mostanihoz hasonló panaszoknak is. ÜZENJÜK „Felsőerekl Állattenyésztő” jeligére: Mint már többször megírtuk, a kis­termelőnek joga van mintát vetetnie az általa átadott tejből, s így ellen­őriztetnie — élelmiszer-higiéniai szak­emberek segítségével —, helyesen ál­lapították-e meg a helyi gyűjtőhelyen a tisztasági fokot és a zsírtartalmat. Ha kiderül, hogy a tejet a valóságos­nál gyengébb értékűnek minősítet­ték a gyűjtők, lehetőség van a korri­gálásra, s a gazda Igényt tarthat a pénzbeli elszámolás különtoözetére. „Jánoshalmi olvasó” Jeligére: A 7 napot meghaladó betegség esetén táppénzre jogosult a kisiparos, ter­mészetesen a keresőképtelenség első napjától kezdődően. E táppénzes ál­lományba vételhez orvosi (kórházi) igazolást kell felmutatni. Megjegy- zendő, hogy betegsége Idejére nem köteles társadalombiztosítási járulé­kot fizetni. Ha önnek — ki szintén kisiparos — a betegsége heteire—hó­napjaira Is előírtak járulékfizetési kötelezettséget, az vagy hátralékból adódhat, vagy tévedésből. Ügyében kérjen vizsgálatot a megyei társada­lombiztosítási Igazgatóságtól (Kecs­kemét, Komszomol tér 7. 6000). Screibert Istvánnak, Császártöltésre: Mint a megyei postahivatal vezető­jétől megtudtuk, a 100 százalékosan vak személy méltányosság alapján mentesülhet a televízió előfizetési di­jának fizetése alól. Az írásbeli ké­relmet a szükséges orvosi Iratokkal együtt a helyi postán kell benyúj­tani, mely a Szegedi Postaigazgató­sághoz továbbítja az iratokat, intéz­kedés céljából. „Tavasz” jeligére, Kiskunfélegyhá­zára: Vitathatatlanul nemes cseleke­det, amikor állami gondozott gyer­mek (gyermekek) nevelésének kö­telezettségét vállalja magára egy szü­lő, e szép és tartalmas tevékenysé­ge azonban jelenleg nem minősíthető munkaviszonynak. Varga Ildikónak, Kalocsára: A rá­dióadáshoz használt úgynevezett írekvenciasávokat nemzetközi egyez­mények határozzák meg. A hazánk­ra és a környező országokra érvé­nyes hosszú- és középhullámú sáv­felosztást legutóbb 1075-ben módosí­totta a Nemzetközi Távközlési Unió genfi ülése. A témáról bővebben ol­vashat a Műszaki Könyvkiadó laki­ban megjelentetett Hullámvadászat című kiadványában, mely feltehe­tően a könyvtárakban is megtalál­ható. Bottal üthetem a nyomát? Elgondolkodtató esetről számolt be a Szalkszentmárton, Felszabadu­lás u. 79. szám alatt lakó Molnár Ist­vánná. A részleteket annak reményé­ben tesszük közzé, hogy mások talán kissé bizalmatlanabbak lesznek a messziről jött, de a majdani szolgál­tatása. fejében' azonnal előleget kasz- szírozó, váratlan látogatóval szem­ben : — Tavaly novemberben szültem. Gyermekem egészséges, szépen fej­lődik. Mi tagadás, máris foglalkoztat a jövője, Így aztán szívesen fogad­tam a biztosító képviselőjét, aki kész­séggel felvilágosított, Ilyenkor me­lyik biztosítási formát a legcélsze­rűbb választani. Alighogy elment, új­ból kopogtattak ajtómon. Egy fényké­pész volt, Budapestről. Előadta, hogy a gyerekről gyönyö­rű fotókat csinál pár hónapos. Illet­ve egyesztendős korában. Megörül­tem ennek az ajánlatnak is, aláírtam a szerződést, és átadtam összesen 600 forintot előlegként. Április elején je­lentkezett levélben, közölve, melyik időpontban érkezik. Hiába vártam. En is írásban fordultam hozzá, hogy másik érkezési dátumot jelöljön meg. A válasz hetek óta késik. Tartok tőle, bottal üthetem e fotós nyomát, a pénzem után pedig fut­hatok. Érzem a saját felelősségemet ez ügyben. Meggyőződésem azonban, hogy nemcsak az én felelősségemről van szó ... Csak esetenként kapható csirkecomb Hetvenöt éves néni, a Katona^ telep 68. szám adatit lakó Dudás Jánosné fordult hozzánk levéllel. Mint közölte, a több napos ünnep élőt ti egyik hétköznapon járt Kecskeméten, a baromfifeldolgozó Ceglédi úti szakboltjában, ahol kínos meglepetésben volt része. .Mégpedig azért, mert kérésére nem kapott csonkolt csirkecom­bot, holott másoknak kiszolgálták ezt az olcsó árut. A továbbiakban így írt: „1800 forint havi nyugdíjból élek, ami alig elegendő az éle­lemre. Rosszuk'ett, hogy az arro­gánsán viselkedő fiatal kereske­dők inem tették lehetővé a pár forintos hús megvásárlását.. A vevő furcsa megkülönbözte­tését tükröző esetet felkérésünkre kivizsgálta a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat, melynek ve­zérigazgatójától, dr. Tobak István­tól, kapták e választ: — A vásárlás tárgyát (képező úgynevezett: csonkolt csirkecomb szabványon kívüli ánu, mely a termelés során esetlegesen, kelet­kezik, tehát 'nem gyártott termé­künk. Következésképpen csökken­téit áron hozzuk forgalomba, de csakis akkor és oflyan mennyiség­ben, ha már van eladható készle­tünk. Folyamatos árusításáról nem lehet szó. Olvasójuk azon a napon tért be üzletünkbe, amikor összesen 68 kilónyi olcsó csirkecombot kí­náltunk a vevőknek, s az hamar elfogyott. Akik kapták ilyen árut, azok alárendelés alapján jutottak hozzá és a vállalatunk dolgozói voltak. A sajnálatos esettel kapcsolato­san intézkedtem, hogy az említett boltunkban mindig udvariasan bánjanak a vásárlókkal. Köszönjük a tárgyilagos reagá­lást. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 \ \ Beszélgetés szakmunkástanulókkal

Next

/
Thumbnails
Contents