Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

munka , teljesítmények 1986. május 12. PETŐFI NEPE FŰTŐOLAJ HELYETT TÖRKÖLY Energia — A hamu is érték hulladékból A mezőgazdaság két fő ágazatában az elmúlt öt év alatt az anyag- és energiafel­használás stabilizálódott — olvasható a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatójában. A VI. öt­éves tervidőszak alatt száz forint értékű mezőgazdasági terméket hatvanöt forint anyag- és energiaköltséggel állított elő az ágazat, ami a megelőző tervciklus átlagá­nak felel meg. A mezőgazda- sági alaptevékenység anyag­jellegű ráfordításai között je­lentős az energia, mintegy tíz százalék. Az elmúlt öt év alatt a mezőgazdaság ener­giafelhasználása 3,5 százalék­kal csökkent, különösen az állattartó telepeken és a szárítók­ban takarítottak meg jelentékeny mennyiséget. A mezőgaz­daság VII. ötéves terve megvalósításának igen fontos segítő­je az anyag- és energiatakarékosság, amelynek egyik eleme a hulladékhasznosítás. Az erre való törekvés erős a mezőgaz­dasági üzemekben. Piaci kényszerhatások A Kiskunhalasi Állami Gaz­daság borkösavüzemében nagy mennyiségű hulladék-szőlő­törköly marad vissza az alkohol és borkősav gyártása után. Ezek a tőtermékek, amelyek előállítá­sához szükséges alapanyagot olyan területekről, ahonnan a szállítás még megéri, felvásárolja a gaz­daság. így évente átlag harminc­ezer tonna — a hazai törköly­mennyiség fele — érkezik a bor- kősavüziembe. A feldolgozás után tekintélyes mennyiségű hulla­dék keletkezik, amelyből még melléktermék készíthető. Gyártottak már ebből a ké­rődzők tápjába adalékot és Kofu- na komposzttrágyát is. Az előb­biből a múlt évben tizenhárom- ezer tonnát a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak, de miu­tán a takarmánypiac beszűkült, mindössze háromezer tonnát vá­sárolt meg az ipar. A maradék mennyiség az üzem udvarán vár további sorsára. Ha az igények úgy alakulnak, iKofuna lesz be­lőle, bár ennek előállítása már nem gazdaságos. A tápadalék és a Kofuna ma­napság nem hoz annyit a gazda­ságnak, hogy megérje gyártani. Viszont ezek alapanyagát, az al­kohol- és borkősavtartalmától megfosztott törkölyt hasznosítani kell. Ennék is megtalálták a módját: elégetik. Gőz és forró levegő A borkősavüzem hatalmas csarnoka hasonlít egy repülőgép hangárjához. Oldalfalaiból óriá­si ajtók nyílnak, takarva egy- egy technológiai elemet, folya­matot ,rbezáró” helyiséget. Egyik mögött például a daráló van, a másik mögött prés, kettő tárva nyitva, itt serény, építő-szerelő munka folyik. — Ez a törkölyprés, ez a szál­lító- és elosztóberendezés, ez egy betontartály, az égető, emez pedig a gőzkazán — nevezi meg sorra a monstrumokat Fodor Be­nő kerületi főmérnök. — Ilyen komoly berendezések kellenek a törkölyégetéshez? — Nem az az igazán fontos, hogy elégessük a hulladékot, ha­nem hogy energiát nyerjünk, mégpedig olcsón! A kalorikus vizsgálatok kimutatták, hogy 4— 5 kilogramm hulladóktörköly el­égetésével ugyanannyi energiá­hoz juthatunk, mint egy kilo­gramm fűtőolajéval. Viszont ár­ban, költségben a különbség óriá­si. Egy kilogramm törköly ma harminc fillért, ér, egy kiló fűtő­olaj ára több mint tíz forint. A múlt évben 3268 tonna fűtőolajat használt fel az üzem. Ennek mint­egy 70 százaléka kiváltható lesz a törkölyégető berendezés kel­tette energiával. — Az új beruházás mennyibe kerül? — A becslések szerint 40 mil­lió forintba. Világbanki hitelt is igénybe veszünk. Energiaracio­nalizálási pályázatot készítet­tünk, majd tendert hirdettünk a kivitelezésre. A három pályázó közül a legkedvezőbb ajánlatot a dán Clauhan cég tette. Szállít­ják a teljes technológiát, a be­rendezéseket, a telepítési tervet, valamint szakembert adnak a szereléshez. — Mire lesz képes a berendezés? — Óránként hét tonna telí­tett, nagy nyomású gőzt állít elő, ami a borkősavüzem lepárlójá­nak, Eűrftő jenek energiaszük­ségletét fedezi, emellett a szo­ciális létesítményeink fűtésére is elegendő. Ezenkívül az MGF— OB típusú forrólevegös szárí­tóink egyikének üzemeltetéséhez 900 Celsius-ifofcos forró levegőt szolgáltait. Itt is marad mellék- termék, káliumban igen gazdag hamu, amit majd talaj javításira használunk. Kereslet szerint Az ötlet nagyszerű, megvaló­sulása jó úton halad. Mégis eszembe jut, mi lesz, ha jövőre vagy azután [ismét a „hagyomá­nyos” tápadaflék és Kofuna iránt nő meg a kereslet, és ez hozza a nagyobb jövedelmet. Fodor Benő kerületi főmérnök e meg­oldás titkaiba is beavat. — Nézze ezeket a csőtorkokat — mutat a magasba húzódó de­rékvastagságú leágazásokra —, Gál Eszter SZOVJETUNIÓ Fiatalok az építkezéseken A közelmúltban 35 különböző építkezésre indultak el a moszkvai fiatalok, az ország nehezen megközelíthető, de ásványi kincsek­ben gazdag területeire. Üj városokat, ipari üzemeket, erőműveket és vasútvonalakat fog­nak építeni. 1986-ban összesen több mint 120 ezer fiatal utazik ezekre az építkezésekre, körülbelül 20 ezerrel több, mint az előző években. 1986-ban három új város építését kezdik meg. Ebből kettő, a romantikus nevű Kedro- vij (Cédrus) — a tomszki területen, Nyugat- Szibériában — és a Szolnyecsnij (Napos — a Habarovszki területen, a Távol-Keleten — a szó szoros értelmében teljes város lesz. A harmadik pedig, szintén a Habarovszki te­rületen már több mint fél évszázaddal ez­előtt felkerülhetett volna a térképre. Ugyan­is ott építik majd fel, ahová a 30-as évek­ben az Amúr rnenlti Komszomolszk városát tervezték. Akkor azonban, mivel nehezen lehetett megközelíteni a területet, és a hatal­mas Amúr folyón műszakilag igen bonyolult lett volna a hídépítés, az építkezés helyszínét a folyó mentén száz kilométerrel feljebb je­lölték ki. A távol-keleti térség fejlesztésével azon­ban szükségessé vált, hogy új várost építse­nek a jelenlegi Nyizsnyaja Tambovka helyén. 1986 elején megjelentek itt az első fiatal épí­tők. Március közepére elkészült az ezer főt befogadó lakótelep, és az újabb csoportok kezdik meg a város, az úthálózat, a nitrogén­műtrágyagyár és egy olyan kikötő építését, amely folyami-tengerjáró hajók fogadására is alkalmas lesz. Érdekeltség és vállalkozás • Hegesxtik » tSrkSlyégető kazánját. (Méhest Éva felvétele) az adagolóberendezés részei, to­lózáraik vannak rajtuk. Csak egyiket vagy másikat kell ki­nyitni és más-máa felhasználási helyre juttatható a törköly: a Kofuna. vagy a tápadalék gép­sorához, illetve az égetőbe. — Tehát mindig a piaci hely­zetnek megfelelően, a legtöbbet hozó terméket állíthatják elő. Igen. A gazdaságos termelés megköveteli a rugalmasságot is. Szükség van tehát arra, hogy meglegyen a választás lehetősége, ami legtöbbet hoz a fconyhánk- ia, azt csináljuk. A törköly­égető tervezésekor — a világ­banki hitel szigorúsága így kö­veteli — meghatároztuk a meg­térülési időt. Ez nem lehet több három évnél. A termékek 'gyár­tásának variálhatósága ezt még valószínűbbé teszi, sőt remény van arra. hogy Ilié ás rövidíti. — Harmincezer tonna beérke­ző szőlőtörkölyt említett. Az el­múlt évek szőlőtermése átlag alatti volt. a törköly sem lehe­tett sok. — A múlt évben mindössze tizenháromezer tonna érkezett az üzembe, az idei számítások sze­rint ennél nem lesz sokkal több most sem. De erre az esetre is felkészültünk. A berendezést úgy alakítottuk kii, hogy erdészeti nyesedéket szintén elégethetünk benne. A gazdaságnak nagy az erdőterülete, az innen kikerülő hulladékot egy kicsit elő kell készíteni, és máris kész az „ener- g ia-alapanyag”. — Mikorra készül el az égető? — Igen gyorsan dolgoznak a kivitelezők, hiszen a múlt év utolsó negyedében készültek el a tervek, és 'a munkák mostani ál­lása szerint május közepén pró­baüzemet tarthatunk. Három teljes hónapig. Akkor itt lesz­nek a dán szakemberek is. Fi­gyelnek a (berendezés működé­sére, és betanítják a gépek ke­zelőit, akik már most előképzé­sen vesznek részt, három hóna­pig tanfolyamra járnak. A borkősavüzem kapujából visszanézve, egy gondolat mo­toszkál a fejemben: ha ide be­érkezik egy megrakott teher­autónyi értéktelen szőlőtörköly, a forduló után ugyanennek az anyagnak az állaga már egészen mais. Hordóba zárt tiisztaszesz, zsákba gyűjtött borkősav — eg vált alán nem értéktelen ter­mékek. És ami végleg a kapun belül marad belőle? Nem más, mint az az energia, amiivei ezt az értéket megteremtik. A termelőszövetkezeti dolgozók jövedelme a hatodik ötéves tervidőszak elején közele­dett az iparban dolgozókéhoz, de ez a fo­lyamat megállt, sőt — 1983—85-ben a kü­lönbség nőtt — állapították meg nemrég a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének ülésén. A tsz-tagok jövedelmé­nek elmaradása az állami gazdaságokban dolgozókéhoz képest is jelentős. Jelenleg a termelőszövetkezetekben fog­lalkoztatott fizikaiak mintegy 74 százaléka dolgozik teljesítménybérben, ez — arányát tekintve — lényegesen kedvezőbb az ipari, építőipari átlagnál. Am a teljesítménybére­zés magas szintje mégsem érvényesül kellő­képpen, ugyanis a követelményeket nem az üzemi elképzelésekhez, hanem a kereset- szabályozás adta feltételekhez igazították. De tavaly már lényeges változás történt. A bér- szabályozás módosításával a korábbinál jobb lehetőségek nyíltak a teljesítmények reáli­sabb meghatározására, illetve az ennek meg­felelő munkadíjak kifizetésére. Ennek kö­szönhetően majdnem 50 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma a termelőszövet­kezetekben. Megoldatlan problémák A termelőszövetkezeti vezetők jövedelme emelkedett az elmúlt esztendőkben: egyes munkakörökben 25—40 százalékkal. Számuk­ra kedvezőbbé váltak a premizálás feltételei: alapvetően a szövetkezet eredményes gaz­dálkodásához kötődnek. Nem alakult ilyen kedvezően a helyzet a termelésirányítóknál, a brigádvezetőtől az ágazatvezetőig tartozó munkakörökben. A többi között azért sem, mert az egyes álla­mi intézkedések nyújtotta juttatásokból — például a kukoricatermesztés, vagy az állat­szám növelésével kapcsolatban adható külön prémium — sem részesülhetnek. Ebből is látható: ez a vezetői réteg nem kellően érde­kelt a gazdálkodás eredményessé tételében. Ezért is indokolt a termelésirányítók érde­keltségének mihamarabbi javítása. A fizikai foglalkozásúak közül a növény- termesztésben és az állattenyésztésben dol­gozók jövedelme elmarad az átlagtól. A gé­pekkel dolgozóké, valamint az ipari-szolgál­tató tevékenységet végzőké viszont megha­ladta az átlagot. Régi tapasztalat, hogy az állattenyésztők nehéz munkáját, a kedvezőt­len időbeosztást máig nem sikerült kellő­képpen elismerni. Ezért is akadozik az után­pótlás, jó szakemberek nélkül viszont nem lehet komoly eredményeket elérni. Mindent egybevetve a tsz-tagok kereseté­nek növekedése 1983—84-ben nem érte el az életszínvonal-politikában megszabott szintet. Ez összefügg a mezőgazdaságot sújtott aszály- lyal és az egyre szigorodó szabályozással. A megnehezült gazdálkodási helyzetben mér­séklődött a termelőszövetkezeti alapok bőví­tése, sőt — bizonyos gazdaságokban — a vagyonfelélés vált jellemzővé. Az önelszámolás bevált Tavaly megállt az állóeszközök értékének • növekedése is, több mint tíz százalékkal nőtt a nullára leírt, elhasználódott gépek aránya. De mérséklődött — mégpedig 4 százalékkal — a szövetkezeti állatállomány értéke is. Mindez azt eredményezte, hogy a termelő- szövetkezetek mintegy fele csak úgy tudta kielégíteni dolgozói érdekeltségét, hogy rész­ben lemondott a tervezett fejlesztéseiről. Ilyen helyzetben megnőtt a hagyományos és az újabb vállalkozási, szervezeti formák iránti érdeklődés. Az önelszámoló egység a leginkább bevált munkaszervezési rendszer az alaptevékenységben. Jellemzője, hogy az egység külön tervfeladatot kap, amihez meg­határozott munkadíjtömeg felett rendelkez­nek, s, jórészt maguk határozzák meg a lét­számot; is. Az önelszámoló rendszer alkal­mazása révén csökkenthető a vezetői foko­zatok száma, könnyebbé válik az ellenőrzés. Azokban a téeszekben, ahol önelszámoló egységek működnek, ott az átlagot meghala­dó mértékben nőtt az eredmény, miközben a létszámot sikerült mérsékelni. Kiterjedten alkalmazzák a szövetkezetekben a részes művelést is, különösen a szőlő- és gyümölcs- termesztésben. Manapság a pénzrészes for­ma került előtérbe, ez jobban biztosítja a tag érdekeltségét az eredmény növelésében. Hasznosul minden óra Az új vállalkozási formák működésére 1982-től nyílt lehetőség. Ezeket elsősorban az ipari-szolgáltató tevékenység területén hoz­ták létre. Mint várható volt, az új formák és szervezetek működése nem ment zökkenők nélkül. Több szövetkezetben elvetették a suly­kot a jövedelem felosztásában, emiatt né­hány gazdaság veszteségessé vált, sőt, meg is szűnt. A kezdeti hibákból okulva ma már az egész szövetkezet érdekeivel megegyező feltételek alapján működtetik az új vállal­kozási formák döntő többségét. Legtöbben az ipari és szolgáltató szakcsoportban dolgoz­nak az új típusú formák közül, e szervezetek jelentős mértékben hozzájárultak az ered­ményes gazdálkodáshoz. A vállalati gazdasági munkaközösségek ál­talában kis létszámú, rugalmas szervezetként jöttek létre a téeszekben, működésük fokoz­za a. teljesítményeket. Az átalányelszámolásos részlegekben legfeljebb 15-en dolgozhatnak. Ez az érdekeltségi forma áttekinthető, csök­kenti az adminisztrációs terheket és költsé­geket. Az állatok kihelyezése is mind gyako­ribb. Ez a forma előnyös a szövetkezet és a vállalkozó számára is: így hasznosítható a töredék-munkaidő, s jelentősebb beruházásra sincs szükség. Cs. j. TIBOR!LÁGYI Időjárási szélsőségek Kecskeméten Deres tavaszok, forró nyarak íA 'l 1881. Márczius elején ve- V ’*/ rőfényes napok hózivata­rokkal és záporesőkkel váltakoz­tak, közepe felé annyi eső, hogy házak düledeztek be a Mária-vá- rosban és Ürgésben, víz lepte el a mezőket, fölfakadtak a pinezék, százával kellett megtámogatni a házakat a rogyás ellen. Szentki­rály, Borbás Ürrétje puszták víz alatt állottáik. 1881. Május 6-án éjjel a határ éjszaknyugati részében tetemes károkat tett a jégeső, május vé­ge felé megszűntek bár az esők, de a pinezék vize egyre nőtt. 1882. május 5-én du. 6 óraikor városunk és határterületén néhol dió nagyságú jég esett, mely a gyümölcsösökben és gabonában jelentékeny károkat okozott 1885. május 8-án éjjel 11 óra után 15 perczig jég hullás sűrű esővel vegyest. 13-ára virradóra fagy és köd. Május 17-én reggel nagy dér volt, babot, szőlőt tönk­re tette Csalánoson. 1886. márczius 10-én Ugnál a Tisza befagyott, Szegednél is ha­talmas jégtáblák úsznak a hátán. Országszerte 16—17 fok hideg járt, a mellett árvíz. 1887. márczius 18—19-én nagy havazás, 25-én felhőszakadás volt. 1890. márczius elején hóvihar, közepén gyönyörű napok, a végén 27—28 fok meleg. 1892 tavaszán huzamos ideig északkeleti szél uralkodott, ami­lyenre régi idők óta nem emlé­keztek. A szárazság elősegítette a szél romboló erejét. A huzamos ideig tartó nagy erejű szél a bur­gonya- és tavaszi vetéseket ki- hordta, sőt meggyökeresedett őszi vetéseket is ott, ahol a szélinek jobban :ki volt téve. A szőlőkben nagy kifúvásokat csinált, némely szőlőket egészen eltemetett. 1895. Márczius 3. Februárban nyílni szokott a mandola fa, hajt a piszke, ribiz, meg a fűzfa, a je­len évben —7 Celsius-fok hideg­gel köszöntött be a márczius, a tarvasznyitó hónap; a mezőket éj­szaki sarkvidéki tájakra emlé­keztető hátakaró lepi, csak szá­nok suhannak a város utczáin tova. Sok szegény ember kamrá­jából kifogyott már az a kis ele- ség. amit az 1894. aszályos nya­ra szűk marokkal adott. 1896. Április 6-ról 7-re éjfél után 1 órakor vihar vdlt. Az 1859. július 21-i Jakab napinak iker­testvére. Rettenetes veszedelem volt, a szőlőket, merre elvonult, letarolta, a gyümölcsfákat, vala­mint az országút mentén levő fá­kat halomra döntötte, úgy, hogy a hetivásárra bejövökre nézve az utak egészen ellettek zárva, vagy is a közlekedés egészen megakadt. 1896. április 19-én nagy vihar volt városunkban, mely alkalom­mal déli 12 órától 3 4 1 óráig sza­kadatlanul esett a jég, volt olyan hely, ahol a vihar elmúltával 8— 10 cm jégkéreg fedte a köveze­tei. Megemlítik e napot a szőlős­gazdák is, ahol t. i. a vihar jég­gel átvonult, mert mondhatni minden bimbót és virágot levert a gyümölcsfákról. Április 25-én deczemberi hi­degséggel pelyhedzik a hó, ellep­te a házak tetejét, az utakat és az egész tájat. Legöregebb em­berek se emlékeznek, hogy ilyen előrehaladott időben ily erősen ha­vazott volna. A hőmérő higanya 3,1 C-fokot mutatott. 1879. május 30. Az esőzés óriá­si károkat okozott a földeken és az utakon is. A szolnoki utat Bordáson 50—60 méter hosszú­ságban elszakította... Itt most karók jelzik az út irányát, s a ló szinte úszva haladhat. Polgár- mesterünk és főmérnökünk sze­mélyesen jelentek meg a helyszí­nen, s a kocsijuk elé fogott lo­vak elesvén, majdnem beleful­ladtak a vízbe... 1899. márczius 24-re virradóra esett nagy hó, úgy hogy a föl­deket több mint egy lábnyi hó takarja ... (1 bécsi láb 32 cm). 1899. május 7. A télből nem bírunk kikászálódni, és a téli ka­bát még jól esik. A tavaszt ed­dig még alig is lehetett érezni, még kevésbé élvezni. A héten dér, fagy rémített bennünket, a péntek éji felhőszakadás pedig annyi vizet ömlesztett talajunk­ra, hogy mindjárt az 1896-i eső­zések jutottak eszünikbe. 1473. A nyara heves, forró, száraz, annyira, hogy erdők, há­zak, szénás szekerek felgyullad­tak a nap hevétől: folyók, tavak, kutak kiszáradtak. 1494. Nyara oly száraz, heves, hogy 6 hónapig semmi eső nem esett, még a nagy folyók is majd egészen elapadtak. 1652—1653. Aszályos időjárás, minek fölytán éhség, a barmok rakásra döglöttek legelő és ta­karmány hiánya miatt. 1708. július 8-án oly nagy hő­ség volt, hogy az alföldi aratok napszúrást 'kaptak. 1782. Június. Kecskemét és Sze­ged vidékén oly nagy hőség ural­kodott, hogy mindenféle kutak, vizek, kisebb folyók kiszáradtak. Ez nagy kárt tett emberben és állatban egyaránt. (Folytatjuk) ÉRTESÍTJÜK A LAKOSSÁGOT, HOGY A CEGLÉDI TSZKER Cegléd, Puskaporos út 2 a szám alatti raktáraiban a tolifelvásárlást megkezdte A tollfelvásárlást id. Lukács János felvásárló végzi, keddi és pénteki napokon. 977 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents