Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

1986. május 18. • PETŐFI NEPE 0 3 Folyamatosság és megújulás Megkezdődött a visszaszámlálás. Jóformán percek választanak el a KISZ XI. kongresszusától: már mindenütt lezajlottak a jelölőgyűlések, készülnek a küldöttek nevét viselő dossziék, kitűzők, ülésren­dek. Tudjuk, hogy „Mi a teendőnk”, hiszen ezt a már-már klasszikus címet adta kongresszusi vita­indítójának a KISZ Központi Bizottsága. Tudjuk, hogy milyen ifjúsági szövetséget akarunk, feladata­inkat megfogalmazták, aktualizálták a fiatalok alapszervezetektől kerületi, városi, megyei küldött- gyűlésekig valamennyi fórumon — és mégis. Ügy tűnik, maradt még tisztáznivaló — legalábbis erre utal néhány olyan kérdés, amelyet aktív, leendő vagy éppen most búcsúzó KISZ-tagok tettek fel az elmúlt hetekben. „Legyen egységes, erős, céltudatos a szövetség! A (eladatok nagysága rendet s elszántságot kíván a tagoktól!” — egyáltalán: megfelelhet ezeknek a követelményeknek egy politikai tömegszervezet? Hogyan lehet elvárni csaknem egymillió fiataltól, hogy erőteljesebben politizáljon? Nincs ellentmon­dás a KISZ-tagok „mennyisége és minősége” kö­zött? Nem tenne jót a megújulás, a felpezsdülés programjának, ha a KISZ a fiatalok élcsapata len­ne? Aki válaszol: Tunyoghy László, a KISZ Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának ve­zetőhelyettese. — Igen, illetve nem. Mint politikai tömegszerve­zet megfelelhet célkitűzéseinknek, alkalmas arra, hogy az ifjúság újabb és újabb korosztályait meg­nyerhessük a szocializmus ügyének. Sőt! Éppenség­gel elengedhetetlen, hogy a fiatalok legjobb erőit egységes szervezetbe tömörítsük. Erre vonatkozik az „igen". A „nem” pedig az élcsapat jellegű KISZ- nek szól. A szövetség politikai egységet hirdet, de a közös célokat más módszerekkel lehet megvaló­sítani a fiatalok különböző rétegeiben és korosztá­lyaiban. Az a követelmény, hogy mindenki „testre szabott”, adottságainak, lehetőségeinek megfelelő, • de valóban erőt próbáló feladatot kapjon, nyilván mást jelent egy szakközépiskolában, egy kutatóin­tézetben vagy egy nagyüzemben. És megint mást egy kis községben vagy egy fővárosi nagyvállalat­nál. Ami pedig a taglétszámot és annak „minősé­gét" illeti: úgy gondolom, hogy egy tömegszervezet jellegét a programja határozza meg és nem a lét­száma. Programunk pedig társadalmunk és fiatal­jaink sorskérdéseiről szól, tehát a KISZ-tagoknak is érezniük kell, hogy a társadalom nagy feladatai az ő feladataik is, munkájukkal közös gondjainkat oldhatják meg. S ez olyan cél, amely valódi közös­séget kovácsolhat. — Egy esztendővel a KISZ harmincadik „szüle­tésnapja” előtt sokan számon kérik a zászlóbontás programját. 1957-ben a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség élcsapatnak indult... — így igaz. Huszonkilenc évvel ezelőtt — éppen az akkori ifjúsági rétegszervezetek helyett — ala­kult meg a KISZ, az egységes Kommunista Ifjú­sági Szövetség. Akkoriban sokan nem értettek egyet a névválasztással, mert attól tartottak, hogy a szek- tásság veszélyével együttjáró „gyermekbetegség" tünetei is megjelennek. De a legjobban aggodalmas­kodókat is megnyugtathatták Komócsin Zoltán sza­vai: „A KISZ tagjainak mindenütt ott kell lenniük, ahol fiatalok élnek és tanulnak, dolgoznak és szó­rakoznak ... összhangban tagjai többségének kö­vetelésével a KISZ legfontosabb célja, hogy minél előbb létrehozhassuk a munkásifjúság teljes poli­tikai és szervezeti egységét.” És valóban: nem kel­lett sok időnek eltelnie. A konszolidáció éveiben az összes korábbi rétegszervezet eltünedezett, s va­lóságos igénnyé vált, hogy a KISZ nyissa meg ka­puit a legszélesebb tömegek előtt. Vagyis röviden: kicsit erőltetettnek és nagyon anakronisztikusnak tartom, ha közel harminc esztendővel korábbi — az adott kornak és társadalmi helyzetnek persze tökéletesen megfelelő — programot kérnek szá­mon egy jellegében és minden mozzanatában más történelmi szituáció ifjúsági szervezetétől és fiatal­jaitól. — Megújulás — akár mottója is lehetne a KISZ programjának — annyiszor fordult elő a vitadoku­mentumokban. Mi teszi indokolttá ilyen gyakori emlegetését? — Ha már mindenképpen mottót keres, feltétle­nül ide kívánkozik még valami: folyamatosság és megújulás — szeretnénk ha a kettő dialektikus egysége jellemezné a KISZ-t. Ugyanis a KISZ tör­ténete lényegében olyan tapasztalatok hosszú sora, amely segít a mai és a holnapi követelmények megfogalmazásában is. Ezeket a „történelmi tapasz­talatokat” nagyon jól hasznosíthatják azok is, akik még nem is éltek 1957-ben vagy még 1967-ben sem. Hiszen huszonkilenc év alatt sok mindent megta­nultunk: például azt, hogyan kell (vagy lehet) ösz­tönözni a fiatalokat arra, hogy alkotó módon ve­gyenek részt a szervezetek munkájában, hogyan kell feladatokat adni és azokat számon kérni, az érdekeiket képviselni. Ami pedig a változást, a megújulást jelenti: a KISZ a párt ifjúsági szerveze­teként működik, egységes politikai szövetség, de nem feltétlenül a magyar fiatalok egyetlen szer­vezete. Márpedig eddig úgy működött, mintha ifjú­ságunk egyetlen képviselője lenne. A szervezet mint egyedüli ilyen, valóban monopolhelyzetben van, de politikai helyzetét tekintve nem. Hiszen a fia­talok gondolkodásmódja világnézete meglehetősen • sokszínű. És ennek formálásában, alakítgatásában nem is maradhatunk egyedül. Számítunk a szak- szervezetek ifjúsági tagozataira, a Hazafias Nép­front ifjúsági bizottságára, a MTESZ-re, a sport­egyesületekre — és még sorolhatnám tovább, hány­féle, -fajta közösségre. A KISZ arra törekszik, hogy a mi eszméink, cselekvési mintáink minél szélesebb körben vonzóvá váljanak. De világosan látnunk kell azt, hogy kikre építhetünk, kiket kell meggyőznünk és kikkel fogunk még jó ideig vitatkozni. Nagyon fontos, hogy tisztázódjanak a profilok, egyértelmű legyen, hogy mit kíván a tagságtól a KISZ. — Nem titkolják, hogy várhatóan csökkenni fog a taglétszám ... — Talán az előbbiekből is kiderült már, nem cé­lunk. hogy a tizennégy-tizenöt éves fiatalok auto­matikusan belépjenek a szövetségbe. Pedig tagad­hatatlan, hogy a középiskolákban gyakori az auto­matikus tagfelvétel. Nos, ha taglétszám-csökkenés­sel jár majd erkölcsi és politikai követelményeink érvényesítése — ezt vállalnunk kell. A magas szer- vezetőségi aránynak megfelelő politikai befolyás­sal kell párosulnia ahhoz, hogy eredményekről be­szélhessünk. Nem titkoljuk tehát — igen magas! — követelményünket, amelyet egyébként a szövet­ség neve kifejez. Sorainkban a helyük azoknak a marxizmus—leninizmus eszméit, a párt politikáját magukénak valló fiataloknak, akik részt kérnek és részt vesznek a társadalom építésében. Ahogy Ber­zsenyi mondta: „Nem sokaság, hanem lélek”... tesz csuda dolgokat. Láng Zsuzsa SZALADT A SZEL VILÁGNAK Ez a Kecskemét környéki tele­pülés csaknem négyezer hektáron terül el. Az itt élő lakosok száma megközelíti a kétezret. A címben jelzett, jelképesnek mondható mondatot Vancsai Lajosné, a Ha­zafias Népfront helyi titkára mondja beszélgetésünk közben. Hiszen a futóhomokon egykor igazán nehéz volt megteremteni a tartós életet, ami együtt járt a talaj megkötésével. Máté László­dé tanácselnökasszony így nyi­latkozik: — „Ez az ütemesen fej­lődő község szorgalmas embe­reikből áll, akik otthonukat és családjukat nagyon szeretik.” Egyik legnagyobb gondunk-ba- junk — mondja Terhe Imre párttitkár —, hogy nincs a falu­ban igazi ipari munkahely. A későbbi beszélgetések során úgy tűnik, mintha az előbbi vélemémy- nyel replikázna. így foglalja ösz- sze véleményét: — Én az itt élő embereket azért becsülöm, mert nagyon szorgalmasak, és külön- külön, meg együttesen is szeretik a falut. Az iskolánkban tizen­három nevelő tanít 162 diákot. Amikor J. Szabó Ferencné is­kolaigazgatóval beszélgetünk, hozzáteszi: nem könnyű rendsze­resen kijönni a városból, ám az itteni élmény megéri. Beszélgetéseink során kiderül, hogy a mezőgazdasági művelt te­rület jó része szántó, és sok le­hetőség van a fóliázásra. Ter­melőszövetkezet hiányában a Hel­véciái Állami Gazdaság terüle­• Máté Lászlón« tanácselnök. (Straszer András felvételei) tein mintegy száz ember dolgo­zik. Nincs panasz a közlekedés­re, sem az egészségügyi ellátás­ra. Jó a kereskedelem, az áruel­látás. Gondot jelent viszont a telefonhálózat. Szabó Sándor vb-titkár a gon­dokat sem tagadva megemlíti, hogy a tizenhat utca közül csu­pán kettő portalanított. Gondot okoz a járdaépítés is egyelőre. A vízellátás inkább ma már pozi­tív tényezőnek számít, és ezt mondhatják el a gázfűtésről is. • Egy új utca Ballószögön. Egyik gond a faluban az óvodai ellátás. Kevés a helyük, ám nö­vekszik az érdeklődés. A pártit­kár így fogalmazza meg cseppet sem titkolható problémájúikat: — Fájlaljuk, hogy nem tudunk még minden gyermeket felvenni az óvodába. Arról, hogy a művelődés ügyé­ben mit tesznek intézményesen, ezt mondják: — Elavult épületben van a ‘klubkönyvtárunk. Elkép­zelésben nincs hiány, ehhez azon­ban pénz kellene. A község vezetői különös lel­kesedéssel beszélnek a további tennivalókról. Egyebek mellett arról, hogy hamarosan bővítik az iskolát, korszerűsítik az idősek napközi otthonát, nagyobbítják az óvodát, és ha minden jól megy, építenek egy új művelődési há­zat. Az idegen, aki megfordul eb­ben a rokonszenves, fejlődő köz­ségben, egyre-másra azt tapasz­talja, hogy új házak egész sora szépíti a környezetet. A tanácsel­nöknő ezzel kapcsolatban meg­jegyzi: — Nálunk évente legalább ti­zenöt—húsz új lakásba költöznek be a helybeliek. Ezzel is magya­rázható, hogy az itt lakó embe­reket könnyű bekapcsolni a tár­sadalmi munkába. Varga Mihály A növény­termesztés nehézipara ■ A kiskunfélegyházi Lenin Tsa fóliatelepéről a dohánypa­lántákat a napokban kezdik m szántóföldre kiültetni. • Ez már a betakarítás. A Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karának kisfái tan­gazdaságában szedik a külön­böző fóliatakarásos kísérletek­ben vizsgált fejessalátát. ■ Akkor ér a tudomány sokat, ha minél előbb gyakorlattá válik, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat Kalocsai Fű­szerpaprika Kutatóintézetében nemcsak az új, piaci igényeknek mi­nél jobban megfelelő fajták előállításával, magjának nyerésével foglalkoznak, hanem maguk is őrlik a paprikát. így közvetlenül érdekeltek a gazdaságos termelésben. Rubin fantázia nevű termé­kükből az idén .10 tonnát szeretnének értékesíteni. • Ahogy szerte a megyében, úgy SAkösd határá­ban is ültetik a dinnyepalántákat a korábban elkészített fészkekbe. • A ZKIFV kecskeméti üvegházában virágzik a kecskeméti hajtató, keseredésmentes uborka. Eb­ből elit osztályú vetőmagot állítanak elő. • A keceli boszorkánykonyhában, a helyi zöld­ségtermesztők egyesületének laboratóriumában, a Meri klon Gazdasági Társulás tagjaiként csíra­mentes környezetben egy betegségmentes sejtből nevelik a növényeket. Kísérletként paprika, pa­radicsom és uborka vírusmentes egyedeit állítják elő. (Pásztor Zoltán felvételei) A kisszAllási fiatalok lehetőségei Nő a letelepedési kedv Az iskola, a tanulás a kisszál­lás! fiatalok életének is a koráb­binál hosszabb ideig meghatáro­zó tényezője lett. Az alapfokú oktatásban szinte minden gyer­mekkorú lakos részt vesz; emel­lett többszörösére emelkedett a középiskolákban továbbtanulók száma. Egy-egy korosztály két­harmada, olykor háromnegyede tanul így tovább, mely az év köz­ben előforduló gyakori lemorzso­lódások ellenére jelentősnek mondható. Ez egyúttal azt jelen­ti, hogy ami az iskolában történt, avagy amit ott elmulasztottak, sok tekintetben motiváló lehet a gyermekek további sorsa, jövője, társadalmi-munkahelyi beillesz­kedése, törekvései szempontjából. A község általános iskolájá­ban 270 gyermek tanul. Az isko­la épülete 135 éves műemlék, eredetileg nem oktatási intéz­ménynek épült, mind kevésbé fe­lel meg mai rendeltetésének. A tíz tanteremből kettő szükségte­rem; tanulónként 1,4, némelyik helyiségben pedig csak 0,9 négy­zetméter alapterülettel. Az isko­lában részleges szaktantermi ok­tatást folytatnak. A tervben sze­repel integrált, komplex jellegű, többfunkciós tantermek létesíté­se — kiiktatva ezzel a tanulók és az eszközök egyik helyiségből a másikba történő vándoroltatá­sát. Az iskolában nincs tornate­rem, a helyi művelődési ház nagy­terme tölti be ezt a funkciót. Az ebédlő bővítési és korszerűsítési munkálatai, valamint a techni­kai tantárgy oktatását lehetővé tevő műhely átadása a közeljö­vőben várható. FigyeLmet érde­mel, hogy miközben a felnőttek törvényes munkaideje csökken, a diákok tanulásra fordított ide­je emelkedik. A szabad idő hasz­nos eltöltését jól szolgálja a köz­ség általános művelődési központ­ja. Mindenütt gondot fordítanak a pályakezdő, újonnan munkába álló fiatalok fogadására, beil­leszkedésének, letelepedésének elősegítésére. A fiatalok lakáshoz juttatását a termelőszövetkezet, a Tema- forg Vállalat, az áfész és a köz­ségi tanács építési kölcsönnel segíti. A faluban száznál több te­lek áll az építkezni szándékozók rendelkezésére. Az ár és az egyéb költségek emelkedése miatt a fia­talok itt is egyre nehezebben tudják előteremteni az építéshez szükséges anyagiakat. Üjabb le­hetőség, hogy a jövőben a közsé­gi tanács szakigazgatási szerve által szociális szempontból indo­koltnak ítélt esetekben — két- és többgyermekes családok, fia­tal házasok részére — céltámo­gatás vehető igénybe; s erre a megyei tanácstól a támogatás céljára fordítandó együttes . ösz- szeg 75 százaléka, legfeljebb 100 ezer forint igényelhető. SUdi Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents