Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
1986. május 8. • PETŐFI NEPE #» 3 Tizenhat éve gyermekgyógyász a megyeszékhelyen Beszélgetés dr. Kerekes Attilával Lapunkban nemrég megjelent egy, a Központi Sajtószolgálattól kapott írás. A kitalált történet főszereplője egy kezdő, majd a szakmában és az életben fokozatosan előrehaladó körzeti orvos, akinek neve véletlenül megegyezik a kecskeméti kórház egyik gyermekgyógyász orvosának nevével. A véletlen egybeesésről szerkesztőségünk nem tehet. Mégis elnézést kérünk a valódi dr. Kerekes Attilától, akinek pályafutása, gondolkodásmódja*. a betegekhez való viszonya merőben eltér a kitalált történet főszereplőjétől. S ez esetben a valóság százszor értékesebb, mint az a világ, amelyet az írói fantázia létrehozott. Ezért hát ismerjük meg, ki is valójában Kecskeméten dr. Kerekes Attila! A kecskeméti Hollós József Kórház-Rendelőintézet gyermekgyógyászati osztályán kezdjük a beszélgetést, a havi hét-nyolc ügyelet egyikét követő napon. — 1970-ben végeztem a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Akkor kerültem erre az osztályra* s azóta is itt dolgozom — hangzik az első mondat, s a társalgás itt félbe is szakad, mert egy fiatal kollegina hívja ki dr. Kerekes Attilát, segíteni kell az egyik légzési görccsel bajlódó újszülöttön. Visszatérve azonban folytatjuk a beszélgetést. — Én korábban nem kecskeméti lakos voltam. Kálról kerültem az egyetemre. Apámat azonban, aki vasutas volt, időközben Kecskemétre helyezték. Én jöttem a család után. Ebben szerepet játszott ag is, hogy szigorlóként a kecskeméti kórházban dolgoztam, s itt kaptam állást, másrészt így ideiglenesen megoldódott a lakásgondunk is — miután 1970-ben megnősültem, gyógyszerész feleségemmel a szüleimnél laktunk. Négy évre rá költözhettünk a kórház szolgálati lakásába, s azóta is ez az otthonunk. — Miért lett gyermekgyógyász? — Mindig is a belgyógyászat, a differenciáldiagnosztika érdékelt, s a végzés után akkori és jelenlegi főnököm, dr. Tóth György főorvos, egyik évfolyamtársammal együtt hívott ide, lehetőséget adva az általam is kedvelt munkára. A szakvizsga óta pedig vagy a csecsemőintenzív, vagy a koraszülött-részlegen dolgozom, ahol a feladat az élet- veszélyes, súlyos esetek ellátása. Ebben természetesen segítenek a műszerek, de nélkülözhetetlen a gyors döntési készség, és gyakran manuális beavatkozásra is szükség van. Ez az összetettség, sokrétűség az, ami miatt végül is megszerettem ezt a területet. A gyermekgyógyászhoz tartozik ugyanis a 28 hétre született csecsemőtől a 18 éves, majdnem felnőtt fiatalig valamennyi beteg — néhány speciális esetet leszámítva. A gyermekgyógyászatban most jelentkezik a szakmák szerinti differenciálódás, de csak az alapszakvizsga után, második szakmaiként. — Térjünk vissza újra az ön pályafutásához. Ügy tudom, fontos állomás volt életében 1978 és 1980 is. — Előbb 1978-ban adjunktus lettem, majd két év múlva osztályvezető-helyettes. Vagyis, ha nincs itt a főnök, akkor én vagycik a felelős az osztályon mindenért. Tudni kell, mi van a betegekkel, a munkatársakkal, s emellett ellátom a saját részlegemben is a szakorvosi teendőket. Persze ilyenkor a kollégák, orvosok, nővérek is besegítenek. A gyógyítás nálunk egyébként is jelentős mértékben csapatmunka. A szülészettől a területi gondozásig terjed,, s rhinden fázisban másik orvos foglalkozik a beteggel. Enyém az intenzív ellátás, s e kritikus szakasz után még itt, a kórházban más a felelős az utógondozásért. Ez egyben azt is jelzi, hogy nálunk az osztályon nincs úgynevezett orvosválasztás. Van viszont egy forgórendszer, amelynek célja, hogy minden kolléga jártasságot szerezzen a gyógyítás összes területén. — A betegellátáson kívül milyen egyéb feladata van? — Oktató kórház a miénk, fogadjuk a szegedi egyetem medikusait. Ez nekünk is jó, mert osztályunkra nyolcvan százalékban azok kerülnek orvosnak, akik szigorlóként nálunk dolgoztak. Mi tanítottuk, s egyben meg is ismertük őket. Én tizennégy éve tanítók a nővérislkolában is. A kollégákkal együtt bekapcsolódunk kutatási feladatokba, cikket írunk, részt veszünk a tudományos üléseken (a legközelebbi épp a hétvégén lesz Szolnokon). Olvassuk a szakmai folyóiratokat — én a magyar mellett angolul is. Ez persze már nemegyszer a szabad időmben történik. — Valóban szabad idejét még mivel tölti el? — Szívesen olvasok, és sóikat kirándulok a családdal. Felvidéki lévén, szeretem a hegyeket, a gyerekeimnek — a fiam tizennégy, a lányom tizenegy éves — megmutatom az országot. Más az, ha csak olvassák az Egri csillagokat, s megint más — érzelmileg is — ha megnézik az egri várat a valóságban. — Ha már az érzelmeknél tartunk, milyenek a kifejezetten gyermekekkel foglalkozó férfiak, nevezetesen a gyermekgyógyászok? — Magamról tudom — korábbi önmagukhoz képest nagyon megváltoznak. Közelebb kerülnek a gyerekekhez, jobban megismerik, megértik érzelemvilágukat. — Nyilván érvényes ez otthon is ... — A családban a megértés mellett, éppen a nevelés érdekében, a szülői szigorra is szükség van. — Mi jelenti munkájában a sikerélményt? — Például az, hogy tizenhat év után van olyan egykori betegem, akinek már a gyérükét is én kezeltem. Ez á bizalom jele. Jó érzés az iá. h,a Megszólítanék az utcán — számomra ismeretlennek tűnő emberek is —, s mondják: „Ezt nézze meg doktor úr, abból a koraszülött piciiből milyen szép gyerek lett!" Meghatározó az is, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok. Nemcsak a munkámat jelenti, hanem az érdeklődésemet, az életemet. Szerencsém, hOigy megértő a családom is. Mert az orvosi hivatás meglehetősen időigényes. Hiszen négy óra előtt öt perccel is születhetnek hármasikrek, hiába lesz vége a munkaidőnek. — Volt már ilyen? — Volt. S van persze ügyelet, de nem lehet mindent csak úgy otthagyni! — Terve a jövőre? — Az, amit részben már ma is csinálok — a felelősséggel végzett, önálló munka. * Váczi Tamás PÉLDAMUTATÓ KEZDEMÉNYEZÉS * Nyugdíjastalálkozó Kunszentmiklóson +> A tanácselnök köszöntőjét hallgatják. (Sitkéi Béla felvétele ) A szervezésből az oroszlánrészt a szakmaközi bizottság vállalta, de besegített a népfront és a vöröskereszt helyi szervezete, a tanács és természetesen az Általános ^Művelődési Központ lelkes kollektívája is. A vállalkozás nem volt teljesen előzmény nélkül való: 1983-ban már rendeztek hasonló találkozót Kunszentmiklóson a régi művelődési házban. Ami miatt mégis újszerű volt ez a kitűnően sikerült rendezvény, az egyrészt a helyszín: a tavaly ősszel átadott művelődési központ reprezentatív színházterme, másrészt a szervezés során tapasztalt szinte'mindenre kiterjedő figyelem és a rendezés magas színvonala. Hegedűs István, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának titkára, aki örömmel tett eleget a meghívásnak és részt vett a kunszentmiklósi nyugdíjasok .találkozóján, úgy fogalmazott, hogy példamutató az a mód. ahogyan a különböző szervezetek, üzemek és intézmények összefogtak a rendezvény sikere érdekében,. S ami ugyancsak dicséretes: nem afféle eszem-iszom összejövetel” ez a találkozó, hanem tartalmas és színvonalas programot nyújtó rendezvény, amelyen az immár felnőtt gyermekek és a még| gyermek unokák igyekeznek ,ió kedvre deríteni, szórakoztatni, kiszolgálni és vendégül látni a szülőket, nagymamákat és nagypapákat. Valóban így történt, Mózes Ernő tanácselnök köszöntő szavai után a színpadon sorra jelentek meg a művelődési központ amatőr együttesei és szólistái, s a szavalóversenyt, mesemondóver- senyt nyert kisdiákok. Feltételezem, hogy a legnevesebb fővárosi 'művészek sem igien arathattak volna nagyobb sikert náluk. A nyugdíjasok önfeledten tapsoltak Fábián Erika versmondónak, a Tavaszi szél clterazenekarnak, Kustár Dalma, Baki Ágnes és Kökény Mónika első osztályos mesemondóknak, a balalajka- egybitesnek, a középiskolás Zsigmondy Liliannak, aki nagyon szép 'népdalokat! énekelt citerán kísérve magát, a Tulipán bábegyüttesnek, a Gyöngyösibokréta citera- zenekamalk és Basky László György szólistának, Kustár Blanka versmondának, a néptánccsoportnak és a nyolcadikos Cser- vencsik Anikónak, aki a konferanszié szerepét vállalta. A műsor után baráti beszélgetés következett, mód nyílt feleleveníteni a régi emlékeket és barátságokat, kicserélni a legfrissebb értesüléseiket, megosztani az örömöket és gondokat. Mindez haJIk cdtteraszó és fehér asztalok mellett zajlott, mígnem közös éneklés kerekedett belőle. Amikor pedig a zenészük a húrokba csaptak és pattogösabb tempóba kezdtek, lett mindjárt nagy asztaltologatás, majd még nagyohb dobogás: a szentmiklósj nyugdíjasok ifimódra ropták a csárdást. így volt, igaz volt, aki nem hiszi, kérdezze meg P. bácsit, a kunszentmiklósi szociális otthon lakóját, aki a találkozó végeztével 50 forint borravalót akart rátuk- málni az egyik rendezőre azzal, hogy ilyen jól már rég nem érezte magát. S. B. JÓ SZERVEZÉS, MUNKAFEGYELEM , . * v „Mindenütt hallatjuk a szavunkat” Interjú a krími Kofnszomol másodtitkár óval \ közelmúltban Rács-Kiskunban járt a Komszomol Krím megyei bizottságának másodtitkára. A n i tol ij Nyikolaj. Kecskeméti, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi fiatalokkal találkozva1 beszámolt a szovjet ifjúkommunisták előtt álló. az SZKP XXVII. kongresszusa határozataiból adódó új feladatokról, ismerkedett a1 magyar testvérszervezet munkájával. Anatolij Nyikolajjal Bács-Kiskun megyei előadókörútja befejeztével találkoztunk, s annak hasznáról, tapasztalatairól kérdeztük. — Mi érdekelte leginkább a magyar fiatalokat? — Először is hadd jegyezzem meg: nagy örömmel töltött el, mennyire tájékozottak az önök tizen- és huszonévesei a mi életünkről. Kérdéseikből kiderült, hogy figyelemmel kísérték párt- kongresszusunkat, érdeklődnek a hazánkban folyó események iránt. Baráti beszélgetéseink során — mert minden „hivatalosként” induló fórum ezzé vált —, azok a témák kerültek előtérbe, amelyek mindkét ifjúsági szervezet tagságát a legélénkebben foglalkoztatják. Köztük a legfontosabb: mit tehet a Komszomol — önöknél a KISZ — az ifjúság helyzetének, közérzetének javításáért. Nagy érdeklődéssel hallgatták például, hogyan segít a mj ifjúkommunista szövetségünk a lakásgondok megoldásában. — Erről mi is szívesen hal* lanánk ... — Röviden úgy összegezhetném: a fiatalok maguk építik fel leendő otthonaikat. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Elmondom, hogyan történt a kísérlet beindítása tavaly Jaltában. A Komszomol kezdeményezésére a városi tanács végrehajtó bizottsága kijelölt négy vállalatot, ahonnan tíz-tíz fiatal jelentkezhetett építőmunkásnak, ök kéthónapos képzésben vettek részt, ahol elsajátították a legszükségesebb gyakorlati tudnivalókat. Egy építőipari vállalat szakmai irányításával, mesteremberek mellett dolgoznak aztán egy évig, amikor új jelentkezők váltják fel őket. Mindezért volt munkahelyüktől átlagfizetésüket kapják, a tanács pedig garantálja nekik, hogy két-három éven belül beköltözhetnek az így felépített bérlakások valamelyikébe. Azóta több városunkban kezdtek építkezni a fiatalok ebben a formában. — Mindez Igen jó szervezést, munkafegyelmet feltételez. S azt is, hogy a kezdeményező komszomolistákat vegyék komolyan. Bizonyára tudja, a kongresszus előtt álló KISZ-nek éppen ez az egyik legfőbb célkitűzése: visszaszerezni — korábban méltán magas, de az utóbbi időben jócskán megcsappant — tekintélyét. — Igen, volt erről szó. Nálunk a Munka Törvénykönyvének 200. cikkelye rögzíti, hogy a Komszo- molnak milyen konkrét jogai vannak — például — a vállalati döntéshozatalban. Mindenütt hallatjuk a szavunkat, s el is fogadják megalapozott javaslatainkat. Mert nemcsak a jól dolgozó fiatalok mellett állunk ki, a lógósokat, selejtgyártókat is keményen megbíráljuk a munkásgyűléseken, az egész kollektíva előtt. Akiről rossz jellemzést adunk, megérzi ennek anyagi következményeit is. — Mi a véleménye a hallottak alapján ifjúsági mozgalmunk szervezeti kísérleteiről, a tervezett új tevékenységi formákról? — Jó ötletnek tartom azt a kezdeményezést, hogy mindenki ott fejthesse ki energiáit, ahol ez a befektetés várhatóan legjobban megtérül. Ezt befolyásolhatja az érdeklődés, a szaktudás, de a környezet is. Lényeg az, hogy mindenkinek élményt adjon a mozgalmi munka. Mi is keressük az új formákat. Főleg olyan vállalkozásokba, szervezkedésekbe fogunk, amelyeknek konkrét, szinte kézzelfogható eredményei vannak. Ami a mi területünkre leginkább jellemző: aktívan bevonjuk a fiatalokat az állattenyésztési, gyümölcstermesztési ágazatok fejlesztésébe. A komszomol isták, munka után természetesen, besegítenek a kolhozokba, útvagy kultúrház-építkezésekbe. De saját ötleteik megvalósítására alakítottak már nem egy ifjúsági szövetkezetét is. — És végül, hadd kérdezzem meg, találkozott-e nálunk rövid ittléte alatt olyan, az ön számára új munkaformával, ami különösen érdekelte? — Sajnos, ez a gyönyörű megyéjükben töltött néhány nap kevés volt ahhoz, hogy behatóbban tanulmányozhassam eredményeiket, melyek azért teljesen nem ismeretlenek számomra. Egy kiváló — esetleg a mi gyakorlatunkba is átplántálható — ötlettel mégis megismerkedhettem, ez pedig a vállalkozó fiataloknak alkalmi munkákat szervező kecskeméti iroda működtetése. Nagyon tetszik a kezdeményezés, beszámolok róla otthon, s nem tartom elképzelhetetlennek, hogy rövid időn belül beindul az első krími „VÁFI”. Szabó Klára A kisborjú bakija Sokféle tréfához szoktunk már hozzá és egyéb dolgokhoz, próbatételekhez is edződünk szinte nap mint nap a Petőfi Népénél. Nem akarunk dicsekedni, de néha igazán kötélidegek kellenek a folytatáshoz. A színház ezerfejű Caezárja, a közönség naponta százszor akkora létszámban fütyül vagy tapsol az újság kézbevételekor a maga módján, mint ahányan egy nézőtéren elférnek. Mi így, ezzel együtt szeretjük olvasóinkat. Még akkor is, ha egyikük-másikuk a tücskök és bogarak társaságába juttat egy kisbor- jút. Egy hete hazánk szatirikus hetilapja tüntetett ki bennünket figyelmével Harmos Jenő, kiskunhalasi lakos jóvoltából. A név nem ismeretlen előttünk, hiszen többször foglalkoztunk különböző panaszaival, nyilvánosságra is segítettük közérdekű észrevételeit. Sőt, munkatársnak jelentkezett hozzánk, de ezt a megtisztelő bizalmát már tényleg nem tudtuk kellőképpen fogadni: mások bizony esélyesebbek az újságírói státuszra. Nem azért, mert a Ludas Tücsök és Bogár rovataiba juttatta egyik versünk kiragadott részletét, hanem mérvadóbb okaink voltak így dönteni, még mielőtt viszontláthattuk volna magunkat a kifigurázott sajtóbakik között. Harmos Jenő négy verssort választott ki lapunk terméséből. Ezeket Kiss Benedek, József Attila-díjas költő írta, a mű címe: Kisborjú. Íme a befejező strófa (az idézet a vers elme nélkül jelent meg): „Anyám az ég — a legnagyobb tehén minden felett: Tejút-eres tőgye sajog / s csak dönti a tejet.” Játékos, kissé furcsa, mégis teljes, kerek kép. Egy kisborjú így is láthatja a világot, s a költőnek szíve joga, hogy kinek, minek a helyébe képzeli magát. Meglepőbb viszont, ha valaki ehhez a következő megjegyzést fűzi: „kis poé- zis Anyák napjára. Aki írta — anyja fia.” A vers — a kis poézis — nem anyák napjára jelent .meg, sem az idén, sem tavaly. Hanem az elmúlt évben látott napvilágot, költészetnapi összeállításunkban. Pontosan 1985. április 13-án. Elég sokáig és kitartó tudatossággal kellett várni rá, hogy valaki az idén egészen másra aktualizálja. Minden elismerésünk azé, aki erre képes volt. Csak a kisborjút sajnáljuk. Vajon ő, vagy kiterjedt retyerutyájában nem sértődött meg valaki? Bár nehezen hihető, líogy létezik olyan — akár felnőtt — rokona a fajtán belül, aki „félreértené” a verset. Viszontlátásra, a tücskök és bogarak között. •> — sz — Tanácskozás a bajai tanítóképző főiskolán A Szegedi Akadémiai Bizottság mellett működő, Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megye pedagógiai, pszichológiai kutatásokkal foglalkozó, az oktatás különböző területein dolgozók képzését, továbbképzését szervező intézetek kiemelkedő szakembereit tömörítő pedagógiai és pszichológiai szakbizottság a közelmúltban jött létre. Tagjai tegnap délelőtt tanácskozást tartottak a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán, dr. Ágoston György, a József Attila Tudományegyetem tanszék- vezetőjének elnökletével. A tanácskozás résztvevői megvitatták, pontosították a szakbizottság feladatait, törekvéseit, majd dr. juhász Károly, a házigazda intézmény főigazgatójának tájékoztatójából részletesen megismerhették a főiskola belső életét, tevékenységét Ezt követően a neveléstudományi tanszék kutatási témáiról, eredményeiről hangzottak el tájékoztatók. Utazzon az IBUSZ-szal a Szovjetunióba! Keresse fel az ország különböző pontjain levő IBUSZ-irodákat, ahol számos utazási ajánlat: — KÖRUTAZÁSOK ÉS — városlAtogatasok között választhat. Akik ezt a hirdetést 1986. május 15-ig eljuttatják afz INTOURIST (1053 Budapest, Felszabadulás tér 1.) címére, részt vesznek azon at sorsoláson, ahol az I. díj: 10 000 Ft-os, szovjetunióbcli utazáshoz felhasználható utazási utalvány, II. díj: 8 000 Ft-os, szovjetunióbeli utazáshoz felhasználható utazási utalvány, III. díj: 5 000 Ft-os, szovjetunióbeli utazáshoz felhasználható utazási utalvány, 'és a további tíz szerencsés 1000 Ft-os, szovjetunióbeli utazáshoz beváltható utalványt nyerhet. 1072 HUNGARIAN TRAVEL COMPANY
