Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
4 «> PETŐFI NÉPE • 1986. május 8. UTAZNI NEMCSAK JÓ — HASZNOS IS Oktatás és turizmus Nagyszerű dolog, ha a gyerek nxegtanul valamit az iskolában, s aztán hamarosan helyszíni tapasztalatokat is szerez hozzá. Például, ha Petőfiről volt szó a magyar irodalom-órákon, s utána az osztály útrakel, felkeresi Kiskőröst, Kiskunfélegyházát, meg a többi várost és községet, ahol emléket őriznek a nagy költőről, bizonyára maradandóbbak lesznek az órákon szerzett ismeretek. Ugyanígy, ha — megint csak példaként — a felszabadulásról, a földosztásról tanulnak, s meglátogatják az Ideiglenes Kormány debreceni székhelyét, az elsőként felszabadult Battonyát, vagy Ópusztaszert, jobban rögződnek a tanultak, mint ha csupán szóban hallanak minderről a diákok. Bővülő választék Ezért találták ki a tanulmányi kirándulásokat. Hagyomány az is, hogy a tanulmányi kirándulások nagy többsége tavasszal — többnyire az úgynevezett érettségi szünetben — bonyolódik le. Ez könnyen megoldható ott, ahol a város közvetlen környékére rándul ki egy-egy általános vagy középiskolai osztály. Nehezebb, ha az ország távolabbi tájaira kívánnak ellátogatni. Márcsak azért is, mert — mind több utazási iroda ezzel foglalkozó munkatársai egybehangzóan tanúsítják — vannak „felkapott” úticélok, ahová azonos időben szeretne ellátogatni akár több száz iskola is. .Mintha összebeszéltek volna. Pedig az utazási irodák — köztük mindenekelőtt az Expressz Ifjúsági és piák Utazási Iroda — éppen azt szeretnék, ha valóban összebeszélnének az iskolák, s ne mind egyszerre kérnének szálláshelyet, idegenvezetőt, autóbuszt*— például április végére Sopronba. — Három évvel ezelőtt szálláshely hiányában ezer csoport igényét kellett visszautasítanunk — mondja Novák Rudolf, az Expressz belföldi osztályának vezetője —, valamennyien Sopronba akartak menni. A szállásgondok — amelyek korábban nehezítették, olykor meg is gátolták a tanulmányi kirándulások szervezését — nagyrészt megszűntek. Az Expressz- nek hatvanezer ágyra van elsőbbségi joga kollégiumokban, kempingekben, a Budapest Tourist turistaszállásokon, és ugyancsak kempingekben tudja elhelyezni a kiránduló diákokat, s hasonló szálláslehetőségeket szereztek a többi irodák is. Tavaly február óta pedig — a választékot bővítve — egy gazdasági munkaközösség is foglalkozik tanulmányi kirándulások szervezésével: a Tan-túra gmk, amelynek tagjai az ország húsz helyén élnek, s mindenütt gondoskodnak a kiránduló fiatalok fogadásáról. Csupán a gmk 500 csoportot utaztatott tavaly, s az idén már ugyanennyire van megrendelése. Verseny a diák utasokért Mindez bizonyítja, hogy van érdeklődés a tanulmányi kirándulások iránt. Az viszont még nem tisztázott, hogy ezek.a kirándulások hová tartoznak in„BARTÓKKAL, KODÁLLYAL TALÁLKOZTAM' Zenetanár nyugdíjban Szabadi Sándor, a kecskeméti zeneiskola nyugdíjas tanára így kezdi a beszélgetést: — 1921- ben kerültem a hírős vámosba. Volt egy példaképem, H eredi Szabó Imre hegedűtanár. Később, Bartókkal, Kodállyal, igazi élményt nyújtott minden egyes találkozás. Kodály igazi tudós, nagyszerű nevelő volt. Nem lehet elfelejteni. Én jómagam Budapestről kerültem M. Bodon Pál igazgatósága alá, ahol hegedülést tanítottam a növendékeknek. Apám a fővárosban tisztviselő volt, és arra biztatott, hogy álljak helyt a mindennapi zenei életben. — Milyen volt M. Bodon Pál, mint példakép az az ön életében? — Utólag nézve merevnek tűnik. tartózkodónak, akiről mindenki azt tudta, hogy igazi szakember. Ha a szakmáról volt szó, nem riadt vissza az „erőszakosságtól”. Nagy örömömre szolgált viszont, hogy engem becsült és szeretett mindig. — ön ismerte Vásárhelyi Zoltánt is. — ö mindenkor nagyvonalú volt, aki muzsikust mivoltját sohasem tudta megtagadni ... — Miért éppen a hegedűt választotta élethivatásul? , — Ez az a hangszer, amely a leginkább a. lélekből szól. Itt jegyzem meg, hogy amikor annak idején Kodály-műveket mutattunk be, gyakran szerepeltem hangversenyeken. Hol hegedűvel, hol pedig brácsával. — Megvannak még emlékeztetőül a régi hangszerek? — A hegedű még megvan. Ám meglehetősen régen volt kézb>en utoljára... Pedig, fogóddzom meg, én kereken negyvenöt éven keresztül tanítottam a vonón hangszerekre, több mint ezerötszáz növendéket. — Van-e valami kedves emléke abból az időszakkább; a tanulmányokhoz vagy a turizmushoz. Nem mintha a kettőnek ellentétben kellene állnia egymással. Sőt: szerencsés találkozás lenne, ha a tanulmányi kirándulások szorosan kap- esalódnának a tantervhez, s szerves részeivé válnának az Ismerd meg hazádat! mozgalomnak — még, ha nem is hangsúlyozzák ezt lépten-nyomon. örvendetes, hogy megindult a verseny a <jiák utasokért. Az utazási irodák — beleértve a gmk-t is — igyekeznek olcsóbb árakat számítani, minél jobb szálláshelyet, képzettebb idegen- vezetőt adni a tanulmányi, iskolai kirándulásokhoz. Az iskolák egy része pedig — nem utolsósorban az anyagi lehetőségek csökkenése miatt — székhelyének környékére is indítja már a fiúkat-lányokat kirándulásra, legalábbis első lépésként, hogy majd azután nézzenek széjjelebb az országban. Hogy utazni ne csak jó legyen, de — hiszen ezért indulnak évtizedek óta a tanulmányi kirándulások — hasznos is a résztvevők számára. Zsanáról Drezdába Bács-Kiskun megye általános és középfokú oktatási intézményeiben 88 ezer 674 diák sajátítja el az ismereteket, 3169 tanulócsoportban. Arra nincs mód, hogy mindenkit megkérdezzünk: ki, hol vesz részt tanulmányi kiránduláson. A legtöbb iskolában igény van a túrákra, a települések környékére, az ország szép vidékeire, sőt, határainkon túlra is szerveznek kiruccanásokat. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségén megtudtuk, hogy főképp a tavaszi szünetben élénkül meg az iskolai idegenforgalom. Az Expressz minden esztendőben — jó előre! — leköti a szálláshelyeket hazánk különböző tájain: Soprontól Nyíregyházáig. Miután az időpontok meghatározottak, tájékoztatót küldenek az iskoláknak, s a visszajelzések, igények alapján kezdenek a szervezéshez. Egy esztendőben általában hatvan tanulmányi csoport kirándulásában segítenek. Újabban külföldi utakra is jelentkeznek. A kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium diákjai Weimarba indulnak a nyáron, a szintén kecskeméti Zrínyi Általános Iskola növendékei Moszkvába, Le- ningrádba utaznak. A félegyháziak Kassára, a lajosmizseiek Krakkóra, a zsanaiak Drezdára kíváncsiak. V. E.—B. T. A Szovjet Irodalom májusi száma A próza rovat Jurij Bondarev Játék című regényének első részét közli Soproni András fordításában. (A befejező rósz a júniusi; számban jelenik meg.) Üj legényében Bondarev korunk divatos és fontos problémáit ábrázolja. Főhőse, a világot járt filmrendező, egy 'általa felfede- ztt fiatal színésznő balesete — öngyilkossága? — kapcsán szembesül egész eddigi életével — életfelfogásával, munkamódszerével, barátai vagy vélt barátai — őhozzá való viszonyával, sze- retetével vagy árulásával. — Mindezek a kérdések érdekessé és izgalmassá teszik a regényt. A líra rovat Larissza Szuskova verseiből ad válogatást Károlyi Árny és Oleg Gromov kísérő soraival. A verseket Károlyi Árny, Petróczi Éva, Szokölay Károly és Weöres Sándor fordította. A májiuisi számba^ főként az orosz nyelv ismerői számára lehet érdekes Vasziily Belov Anya- nyelvem. jó barátom című elemzése Makai Imre avatott tolmácsolásában. Barta Lajos Szerelem című darabját a közelmúltban oroszra fordította Mitrofan Popiov, s ezt a munkát ás méltatja a folyóirat. Olvasható továbbá Ábel Olga és íBenamy Sándor visszaemlékezése az első magyar Csendes Don kiadására. Akram Aminov írása számos adattal alátámasztva taglaltja, ihogv melyen szerepet tölt Ibe aiz orosz nyelv a mai szovjet társadalomban. Szvetlána Serialmova irodalom- e’mé’eti cikke A szocialista realizmus napjaink regényirodalmában címmel jelent meg. Jevtusenko Fu-ku című poémájának fordításakor ébredt gondolatait Garat Gábor jegyezte le. Ehhez kapcsolódik Pavel Uljasovinalk a Pravdából átvett kritikája, amely Jevtusenko legújabb. élénk visszhangot kiváltott sajátos műfajú alkotásairól szól. A fiatal szovjet filmrendezők műveiről és A. Dudarev 1985- ben Állami díjjal kitüntetett Közkatonák című darabjáról olvashatjuk Elgia Lingyina, illetve Anna Sztyepenova írását. Gsibra István, recenzióját Is közli a folyóirat a Mai szovjet írók tanulmánykötetről. bál? > — Szeretettel őrzöm Kodály Zoltán levelét, amelyben azt írtat hogy igazam van: Ha szépen énekelnek a növendékek, az visz- szaihat a tanárra is. önzőik egy másik Kodály-levelet ist amely így szól: „Szíves megemlékezését születésem napjáról hálásan köszönöm, és jókívánságaimat szívből viszonzom. Örülök, hogy szaporítja az éneklő hegedűsöket, azok a hangszeren is szebben fognak énekelni. Kodály Zoltán.” — ön kapott egy megtisztelő kitüntetést... — Igen. 1981-ben megkaptam az aranydiplomát. Nagyon örültem neki. Elgondolkodtam, hogy nem hiába igyekeztem mindig a jót, az igazat szolgálni... A fentiekhez azt tesszük 'hozzá, hogy Sanyi bácsi felesége tanítónő, aki közmegelégedéssel évtizedeken keresztül dolgozott. Hámom gyermek (két jogász és egy tanár) köszönti rendszeresen a szüleit, kecskeméti lakásukon. Varga Mihály I # A Mester elismerő sorai. A boltosné A Lapos dűlőben levő kis tanyai < iboltban mindenféle árut lehetett kapni. Nagy dolog volt ez: az embereknek nem kellett kilométereket jár- ni, hogy a városba menjenek. Palcsó Imre, a boltos értette* a dolgát. Egyrészt tudta. mi kell a •tanyasiaknak, másrészt azzal is tisztában volt, hova kell mennie, hogy elsőrendű árut szerzzen be. Ki is alakított olyan kapcsolatokat, hogy helybe hordtak neki mindent a nagykereskedelmi vállalat emberei. Hanem az egyik ősszel váratlanul meghalt Palcsó Imre, s a bolt a feleségére maradt. Az asszonynak azonban nem volt nehéz dolga. Régóta ott állt már ő i.? a pult mögött, s a szállítók továbbra is kijártak a tanyára. Szinte észre sem vette senki a változást. Azaz annyi történt, hogy a férfivevők száma erősen megnőtt. No nem a vásárlások miatt, hanem mert Palcsóné ugyancsak szemi^evaló asz- szony yolt, olyan. aki .mellett senki sem ment el úgy, hogy vissza ne fordult volna. Aztán meg azt gondolta a férfinép, hogy szabad préda vár rá. Pedig tévedtek. A boltosné olyan virág volt, amelyik illatozott ugyan, de leszakítani nem hagyta magát. Gergely Péter is ismerte a boltosáét, de ő nem járt soha vásárolni. Hanem egyszer az asszony őt küldte a boltba. — Eredj, vegyél már egy kétkilós kenyeret, nincs most érkezésem, hogy elmenjek. De szépet hozz ám! Gergely Péter olyan kenyeret vitt haza, mintha házi kenyér lett volna. — Nocsak! Majd máskor is téged küldelek, ha kell valami. Ügy látszik, a boltosné a férfiaknak szebb árut ad. Gergely Péter nem tiltakozott. Így történt aztán, hogy máskor is ő ment el vásárolni, sőt néha még meg is kérdezte a feleségét, nem kelbe venni valamit. Mivel mindig kifogástalan, szép portékát hozott, az aszszony még örült is a változásnak. Meg aztán nagy tehertől szabadult meg: a tanyai bolt vagy négy kilométerre esett tőlük. Azt persze nem tudta, hogy a férje megkülönböztetett vevő lett a boltban, s hogy neki mindent a raktárból hozott a boltosné, hogy a legszebbet kapja, sőt egyszer, amikor senki sem volt az üzletben, még be is hívta a raktárba. hogy válasszon ő maga a kínálatból. A tanyai vénasszonyok persze, előbb-utóbb észrevették, hogy a boltosné kivételezik Gergely Péterrel: ő akkor is kap elsőosztályú rizst, ha a többieknek csak másodosztályú jut, neki mindig vám Kőbányai sör, neki semmire sem mondja Palcsóné, hogy nincs. Egyszer aztán, amikor a házigazda nem volt otthon. az öreg Kerekes néni sokatmondó szemforgatások közt előadta Gergelynének, hogy jó lenne, ha odafigyelne az ura vásárlásaira, mert neki valami miatt szabadon lehet válogatnia az áruk között. Az asszony felnevetett. — Csak válogasson! Aki teheti, hadd válassza a szebbik árut! Vagy nem? > Kerekesné vállat vont. De attól kezdve, amikor vásárolni ment, akárcsak a többi öregasszony, jobban kinyitotta a szemét. Meg is látott, meg is hallott mindent. Az odanézéseket is, a visszanézé- seket is, az intéseket is meg a jelzéseket is, sőt a rejtett értelmű szavakat, mondatokat is. ^ Az is tudtára jutott, hogy Gergely Péter néha zárás után is ottmarad a boltban. — Lehet, hogy ilyenkor leltároznak — hunyorított ráncos, vén szemével Kerekesné az egyik öregasszonyra. — Hi-hi-hi — nevetett amaz fekete fejkendője alól. — De hát miért ne? Aki teheti, hadd válassza a szebbik árut! Vagy nem? Tóth Tibor SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Állati jó A mindennapi nyelvhasználatunkban azokat a dolgokat, jelenségeket, tárgyakat, amik meglepnek bennünket, igyekszünk nyomatékosabban, hatásosabban kifejezni, ezért felnagyítjuk, eltúlozzuk őket. Nem érezzük ilyenkor már eléggé kifejezőnek az egyszemű myomósíittó szókat a tulajdonság mértékének a kifejezésére, helyettük túlzó jelzőket és határozókat használunk. Így lesz a nagyon szép ruha állati szép, az igen finom étel pokolian finom, a valóban kedves ismerős rémi- tőén kedves. Ha azonban egy-egy ilyen túlzó jelző vagy határozó divatozóvá válik, elveszti meghökkentő és sajátos stílushatását, eredeti fcifejezőenejét, modorossá teszi a beszédünket. Ráadásul sok odaillőbb és pontosabb jelzőt vagy határozót kiszorít a nyelvhasználatunkból. Az ifjúság nyelvhasználatában különösen gyakoriak e hatáskere- ső eszközök. Az eredetieskedés hajszolása, valaminek szokatlan és meghökkentő elnevezése rendkívül jellemző aj fiatalok nyelvére. Ennek egyik eszköze az új meg új fokozó jelzők és határozók használata. Áz íróink fiatal hőseik beszédmódjára, szóhasználatára legjellemzőhbnek a nagyító alakokat tartják. A televízió- és rádiójátékokban, fiatalokkal készített riportokban újra meg újra megjelennek a túlzások. Egy rádiójáték leányszereplőie számán ra a környezetében szinte minden baromi jó. állati klassz, saját magáról pedig azt állítja: Állati szexi vagyok. Kolozsvári Grandpierre- «ek egy múlt évii rádióiá tékában. am elv egv idősebb férfi és egv fiatal leány szerelméről szól. nincs szinte egyetlen mondata a leánynak, amelyben elő ne fordulna. az állati, a baromi, az ol- tári vagy egyéb nagyító jelző. Egy fiatal úszónkat terveiről, á várható eredményeiről faggatja a riporter. Üszőnk jó eredményekre és helyezésekre számít, hacsak az ellenfelei közül valaki „valami baromi nagy eredményt” nem ér el. Említhetnénk olyan példákat a mindennapi társalgásaikból, amelyekben a hulla, a lepra, a tetű és a gennyes szókkal nagyítanak. S ha még ide írhatnám azt a négy-öt nyomdafestéket nem tűrő jelzőt, amelyet útón-útfélen hallhatunk, akkor azt is elmondhatnánk, hogy ifjúságunk nyelve a túlzásait tekintve nemcsak logikátlanul nagyító, hanem rendkívül ízléstelen, sőt sokszor trágár is. Szinte minden nyelvváltozatban akad jó néhány divatozóvá vált nyomásító forma. Harcolunk ellenük, mert logikátlanul túloznak, szürkévé, lapossá és modorossá teszik a nyelvhasználatot, és a pontosabb és szabatosabb hagyományos nyomósító formáinkat teljesen kiszorítják, szegényeik a nyelvet. Annyi érdemük mégis van az ifjúsági nyelv nyomatékasító formáival szemben. ho«v korántsem annyira közönségesek. ízléstelenek és durvák. Ez azonban kevés ahhoz, hegy ragaszkodjunk hozzájuk. A túlzó jelzők, kifejezések amint divatossá válnak, már nem minősítenek. A hatásos fokozáshoz a beszélőnek meg kell találnia a dolog lényegére, jellemzésére) pontosan utaló szavakat, kifejezéseket. Ez pedig már jó ízlés és nyelvi műveltség kérdése. Hiszen nyelvünkben a nyomósá- tó formáknak — s most hadd túlozzak egy kissé én is — se szeri, se száma. Bachát László FILMJEGYZET Embriók Zolnay Pál új filmjében radikálisan kevés eszközzel próbál felvázolni egy jól ismert, de talán túlságosan is lecsupaszított alapképletet. „Hős”-nője egy már középkorú orvosnő; nőgyógyász, aki nehéz döntés előtt áll; terhességének harmadik hónapjában saját és születendő gyermeke sorsáról kell határoznia. A férfi nős, három gyermek apja. érzelmei túlságosan is ziláltak, ingatagok a legkevésbé sem készül egy új apaszerepre... Teréz, az orvosnő, aki hétköznapi életében a kényszerű magzatelhajtások mellett a gyerekek ezreit segíti világra, egészen magára marad az új élet ellen gyülekező érvekkel. Itt kezdődik, s itt végződik film, mely csak a választ sugalló kérdést teszi fel. Persze, a tárgykörben nincs érvényes válasz... A megoldást < ?) az Embriók orvosnője sem tudja, ő mdindenekeiőtt „kemény önfegyelemmel szeretne maga körüli tiszta viszonyokat teremteni, s szeretné újra meghatározni kapcsolatát a világgal, az emberekkel. A lehetetlent, a tiszta igazságot akarja megtalálni, mert úgy érzi, döntéséhez ez szükséges.” Ám a száraz, okoskodó logika Teréz és a néző számára egyaránt terméketlen, túlságosan kevés ahhoz, hogy „a mozinéző érte (a magzatért!) aggódjék, és ki-ki a maga módján tűnődjön azon, vállalja-e a felelősséget” — miként Zolnay Pál ajánlja, feltételezi filmjének bevezetőjében. Bár korántsem az Embriók című film a legalkalmasabb Zolnay Pál, a műfaj teremtő alkotó megismertetésére, jellegzetes, a hatvanas évek közepén iskolát teremtő módszerei — érd mén vei ezúttal csak részben — e filmjében is felfedezhetők. Harmincéves rendezői pályafutása alatt összesen nyolc filmet forgatott, saját bevallása szerint körülbelül minden tizediket a tervezettek közül. „S noha életko- , romhoz képest kollégáim közül én csináltam a legkevesebb filmet, talán a legegyenletesebb- színvonalúakat is — bár igaz, hogy legtöbb filmemet általában 4—5—8 évvel később fedezik fel, főképp televíziós közvetítésükkor” — mondja alkotói életútjának egy jellemzésében a Balázs Béla-díj as Zolniay. Első játékfilmjét 1961-ben — hosszú „inasévek” után — készítette Áprilisi riadó címmel, 1966-ban a Hogyan szaladnak a fák, 1968-ban a Próféta voltál szívem, majd az Arc, 1972-ben pedig a nagysikerű, nagyhatású Fotográfia következett. Az 1977- ben bemutatott Sámán című alkotása (nyolc év hallgatás!) után most kerül bemutatásra az Embriók Gaál Erzsébet — Teréz alakítója — sajátos előadói stílusával. Mint korábbi alkotásokban „elődei”, színészi érzékenységével is rezonált az alkatára komponált, speciális feladatra. Zolnayt régóta izgatják az improvizációból fakadó, „kitalálha- tatlan és megismételhetetlen pillanatok”; filmje ezúttal is bővelkedett ilyenekben. Áz „emberi reflexvilág” folyamatod fényképezése azonban meglehetősen csalóka, könnyen vezethet zsákutcába is, ahol a külső szemlélő számára nem történik semmi. Pedig Zolnay gyakran próbálkozik azzal, hogy — a fogantatástól a külső megnyilvánulásig — kövesse a gondolatok, érzések és indulatok útját, ami persze leggyakrabban nem sikerül. A mozdulatok, a mimika nyelvén — néhány perc kivételével — nem képes feszültséggel Tölteni a belső monológokra épülő jeleneteket. Még akkor sem. ha ooeraitő- rei hárman voltak; Ragályi Elemér. Halász Gábor és Sas Tamás. A drámaiíság, mora1 izálá.ssá szikkad, miközben észrevétlenül elpárolog a jó értelemben vehető fikció. Károlyi Júlia
