Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-07 / 106. szám
4 ** PETŐFI NÉPE * 1986. május 1. Szeretni valakit — ez a barátság HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Beszélgetés Cziffra Györggyel — Azt hiszem, elérkeztem a kezdethez — ezzel a mondattal fejezte be az Á^úk és virágok című önéletrajzi kötetét 1977- ben a franciaországi Senlisben Cziffra György. — Akkori időszakát kezdetnek nevezte. Ma hol tart művész úr? — Akkor még valóban úgy éreztem, hogy kitűnő az egészségem. Ma már nem így fejezném be a könyvet, mert az nem lenne igaz. Csak akkor tud az ember d'lyen kijelentést tenni, amikor igazán erős és aktív. Az az érzésem, hogy lassan én ezt a részét a dolognak — s ezt a művész úgy mondja, hogy közben a néma zongoráját (amelyet mindenhová magával visz, hogy csendesen gyakorolhasson) lágyan megpaskolja — befejeztem. Feleségemmel, Soleilkával kizárólag az alapítványt, a fiatal művészeket szolgáljuk majd. — Mit tart élete legnagyobb teljesítményének? — Azt, hogy harminc éven keresztül adni tudtam az embereknek. Művészi produkciót és fiatal tehetségeket. Például Max Bonay-t, a hamnonikást, aki egészen kiváló, csodálatos egyéniség. Aztán itt van a fiatal Sze- csődy Ferenc hegedűs, és Iván Ildikó szopránénekes, akinek csodálatos hangja van. Művész. De Székely István zongorista is az, akinek nagyon szép sikerei voltak Franciaországban. De az alapítvány francia és magyar fiatalokat egyaránt segít. — Milyen emberi adottságokat tart a legtöbbre? — A szeretetek Az egymás iránti megértést. — ön szerint mi a világ legfőbb problémája ma? — A rosszindulat. Ami sajnos sok helyen és sokakból kivirágzik. — Talán a Cézár-típusú emberekre céloz? — A legnagyobb mértékben. — ön így írt e típusról: „Az ö mágneses géniusza már föl is mért, és ítéletet is mondott fölötted ... Amiben az ilyen típusú egyén remekel, az a más ember véleményének kimagozása, szétboncólá- sa, ami csak arra való, hogy az övé annál hamarabb kiemelkedjék. Merem állítani, hogy az ilyen ember léte nemzetközi jelenség... én sajnálom őt”. Ma hogyan küzd e típus ellen? — Én már egy kicsit fáradt vagyok ahhoz, hogy viaskodjak valakivel. Egyszerűen nem engedem be a szobámba. Kész. — ön szerint mi kell ma az érvényesüléshez? — Szerintem az emberi megértés, a másiknak a megértése. Az, hogy ha például valaki bemegy az ön irodájába, és azit mondja, uram, ez és ez vagyok, semmim, senkim sincs, segítsen; s ha ezt ön megérti, és megpróbál tényleg segíteni a másikon, szerintem ez a legnagyobb siker az életben. — Mit jelent az ön számára . a barátság? — A barátság egy olyan szó ... Olyan kifejezés, amelyet párosítani csak azzal lehet, hogy az ember azt mondja, hogy szeretők valakit. Ez a barátság. — Kinek köszönheti a legtöbbet? — A fiamnak. Aki sok mindenben felvilágosított már egészen fiatal korában. Csak néztem és csodáltam ezt a fiatal embert, aki ennyire csodálatosan tiszta gondolkodású. Harminc- nyolc éves korában ment el. Azóta egyedül vagyunk. Soha nem lehet pótolni őt. — Kikkel tartja a kapcsolatot itthon? — Senkivel. És mindenkivel. — Mit jelent önnek, a világhírű művésznek a magyarországi népszerűség? — Több mint boldog vagyok. Én itt születtem. Magyarnak érzem magam. Francia állampolgár vagyok, de ez más kérdés. — A szörnyű háborús és a nehéz ötvenes évek az ön emlékezetében még ma is elevenek? — Ügy rendeztem magamban ezeket a dolgokat, úgy könnyítettem, hogy az életfilozófiám egy kicsit mélyebbé vált, s megkomolyodott. Ennyi az egész. — ön szerint mi volt — ha egyáltalán volt ilyen — eddigi életének a legnagyobb tévedése’ — A fiatalságom... — Nem voltam képes a világegyetem harmóniájának finomságait fölfogni —, írta ön egyhelyütt. — Sajnos, így igaz. S még ma sem .tudom fölfogni. Nagyon távol vagyak tőle. Nagyon távol. És mindig, mindig ■ jobban rájövök arra, hogy mennyi zárt ajtó van az emberben. A soltvadkerti iskolák Nagy-Pál Mihály tanító hagyatékában bukkantam rá a közelmúltban egy értékes kéziratra, mely a soltvadkerti iskolák történetét, közoktatásának fejlődését követi nyomon. Az itt élő lakosok elődei már a letelepedésük sorsformáló, nehéz időszakaiban is szívügyüknek tekintették gyermekeik szellemi fejlődését, már amennyire az akkori életkörülmények mellett egyáltalán ez lehetséges volt. Maguk gondoskodtak megfelelő épületről, sőt tanítóról is. Hiteles adatokat olvashatunk 1747-ből a letelepedés második évéből Vásárhelyi Pál volt református lelkész „Isten zarándokai” című könyvének lapjain. Sz. P. A MEGNYITÓRA MÉG VÁRNI KELL Emlékházból irodalmi múzeum Elszomorító állapotban van Katona József szülőháza. A Katona József és a Bánk bán utca sarkán álló épületre igencsak ráfér a felújítás. A pincében víz áll, a padlás jelentősebb terhet nem bír el, a fafödémet ki kellene cserélni, a téglafalak vizeseik, salétromosok ... Katona szülőházának eredeti formájára ma már csak következtetni lehet. 1791 óta többször renoválták, átalakították. S hol lakásként, hol közintézményként funkcionált az elmúlt csaknem két évszázadban. Az utca felőli helyiségekben 1968 utón nyílt emlékkiállítás. Les- kowsky Albert hangszergyűjte- ménye szintén ott kapott helyeit. Az utóbhi egy-két év krónikája •igen tömör: 1984. január elsején Iákat került az emlékház ajtajára, lebontották a kiállításokat. Azóta átalakításra, felújításra vár... Az elképzelések már körvonalazódtak. Két változatot készített ' el Vas Tibor és Boros Pál építész, melyet a Generalart már zsűrizett. A tanulmányterv első változata' szerint az L alakú épülethez tetőtér-beépítés szükséges, s a kialakított U forma fedeit udvart zár majd körül. A Bánik bán utcai szárnyban kapna helyet a Kátona József-emlékkiáilítás, az új, földszinti részben pedig Dénes Zsófia ajándéka, melyet születésének 100. évében hagyott Kecskemétre. Ugyanitt lenne az a ki állítóterem, melyben időszaki tárlatokat rendeznének. A tetőtér a kutatószobát foglalná magában, ahol az ötezer kötetes múzeumi könyvtár is hozzáférhető lenne. A (második változat egy új épü- letszámy építését javasolja a telekhatár mentén. Az előtérből juthatnánk be a három eltérő kort bemutató kiállaitóterembe. A Bánk bán utcai oldalon lévő helyiségben a Katona-relikviák lennének láthatók, a Katona József utcai fronton pedig Dénes Zsófia Kecskemétnek adományozott kéziratai, könyveli. A földszinten szociális helyiségeket, az emeleten pedig kutotószohát alakítanának ki. Irodalmi központ jöhetne létre Kecskeméten, amelyet a tanuló- ifjúság kitűnően hasznosíthatna. Rendhagyó órák, vetítések, bemutatók színhelye lehetne. A könyvtárszobában mód nyílna az irodai omtörténeti kutatóműhely létrehozására, s hozzáférhetők lennének Dénes Zsófia írói életművének dokumentumai. Az időszaki kiállíitóteremben évfordulós tablók várnák a látogatókat. Mindezt egyelőre csak feltételes módban írhatjuk, hiszen a megyei múzeumnak nincs elegendő pénze a rekonstrukcióra, az irodalmi központ megvalósítására; támogatásra, segítségre számít. A költségvetés igen magas ösz- szegékről árulkodik: a felújításra mintegy másfél millió, az új épületrészekre több mint hárommillió forint kellene. Még nem • A Katona-ház belső és külső állapotát tükrözik május elején készült képeink. (Straszer András felvétele) számoltuk a fűtést, a gázt. az elektromos vezetékek kiépítését, a víz bevezetését. A végösszeg hatmillió körül van. Ha az anyagi fedezetet sikerül megteremteni, a tervek szerint még ebben az esztendőben hozzáfoghatnak a közművesítéshez, az életveszélyes épületrész lebontásához. Jövőre kezdődik az átépítés, 1988-ban pedig a technikai berendezés készül el. B. T. Tanítás két nyelven 1752-ben építési engedély hiányában ismételten egy másik házat emeltek, s ezt követően 1760- ban a két felekezet kettévált. A kudarcok azonban szoros egymásutánban követték egymást, nem hogy • alábbhagyott volna a torzsalkodás, hanem még jobban kiéleződött az ellenségeskedés a hatóságok és a felekezetek között. A viszálykodás végére türelmi rendelet tett véglegesen pontot. 1766-ban még egyszer lerombolták az evangélikus iskolát, de a helyén újat építhettek. Itt már találkozhatunk az első úttörő tanító nevével: Schörk Frigyessel, aki 1784-től 1804-ig látta el teendőit. Innentől kezdve az oktatás több szálon futott, felekezetek szerint. Először volt az evangélikus iskola, 1787-ben. A tanítás két nyelven folyt, a korabeli össze- írási adatok szerint német és szlovák nyelven. (A szlovákok a XVIII. század végén telepedtek le Vadkerten, de külön egyház- község létrehozására nem kaptak engedélyt, iskolát azonban szervezhettek gyermekeik részére.) Az iskolák épületeit, a tantermek számát fokozatosan bővítik. Eddig is komoly anyagi nehézségeket kellett áthidalniuk, ami abban nyilvánult meg, hogy ez az intézmény, s a tanítói állás terhei nyomasztották az evangélikus egyházat, ám a holnapok sem kecsegtettek felhőtlen gond- talahsággal. Megszaporította problémáikat az 1864-es mosto-. ha termés is, az egyházközség részéről így elmaradt a természetben — gabonával — történő fizetés. Az evangélikus iskolák iratai között található az a feljegyzés, amely a hajdani beiskolázásról és a tanítás anyagáról ad összefogó képet. Az 1. és 2. osztályba 6—12 éves fiúik és lányok jártak (kb. 160 fő). Valószínűleg két év leforgása alatt lehetett elvégezni az iskolát, mivelhogy a 6—12 éves tanulókról szólt a kimutatás. Elsajátítanivaló akadt bőven, az I. félévben a betűk, számok ismertetése, az írás gyakorlása, a II. félévben olvasásgyakorlás, szépírás, bibliai történetek, fejben számolás következett. A 2. évben szintén két féléves felosztás található. „Ezek szerint MINDEN KOROSZTÁLYRA GONDOLNAK Közművelődés Balotaszálláson A balotiaszállási Köziségi Tanács Dózsa Benő tanácselnök előterjesztésében a közelmúltban tárgyalta a település lakosságát érintő köz- művelődési elképzeléseket. A testület megállapította, hogy a helyi lakosság művelődési, szórakozási igényének kielégítésére Kiskunhalas város jelentős hatást gyakorol. A munkaképes lakosság számottevő hányada a központtól távoli munkahelyen dolgozik: ennek következtében nemigen kötődik a község belterületéhez A művelődési intézmény feladatának tekinti a lakosság ízlésének formálását, a szabadidős programok körültekintő összeállítását, és az igényeknek megfelelő önképzés elősegítését. Ezekhez a technikai feltételek adottak, azonban a megfelelő felkészültséggel rendelkező szervezői apparátusit nélkülözni kénytelenek. Eredményesen működik, a felnőtt és az ifjúsági citera- zenekar, valamint az asszony- kórus. Újabban a nyugdíjasok klubja is hallat magáról. Az úttörők fokozottabb bevonásét tervezik a művelődési ház tevékenységébe. A helyi üzemekkel jó kapcsolatot tartanaik fenn, együttműködésük azonban jobbára a különféle rendezvények megtartásához szükséges helyiség igénybevételére korlátozódik. A közművelődési teendőket a tervben korcsoportonként szabták meg. A három-hat éves korúaknait gyermekelőadásokat, különféle családi programokat ütemeztek. A •hét—tizennégy éves korúnknak esztétikai nevelésüket szolgáló előadásokat, rendezvényeket kínálnak. Emellett a honismereti klubmozgalmat, téli teremsportot is elevenné teszik, játékos délutánokat, zenés szórakoztató műsorokat rendeznek. A tizenöt- tizennyolc éves korosztály szórakoztatására ifjúsági klubot létesítenek; tánctanfolyamokat, önképző művészeti szakköröket szerveznek. Ezeken kívül az MHSZ helyi klubjával közösen motoros klülbot hoznak létre. A közművelődési feladattervben több községbe és városba kirándulásokat is ütemeztek, amelynek lebonvolí- tásában a helyi gazdaságok segítségére számítanak. i Sttdi Bertalan a 100—150 évvel ezelőtti lelkiismeretes tanító is találhatott elég munkát, hiszen ezeken kívül a hittant is neki kellett tanítania.” — írja Nagy-Pál István. Az oktatás formáját nézve kezdetben minden gyermeket az anyanyelvén tanítottak (német, szlovák), csupán a XIX. század közepétől lett tantárgy a magyar nyelv. Az „öreg iskola” Az 1790-es évek második felében fölépült a református templom; ekkortól beszélhetünk református iskoláról; a régi imaházat lelkészlakká alakították át, az iskolát pedig áthelyezték a templom udvarába. 1832-ben épült az „öreg iskola”, ahol 1860- tól Mauer János negyven éven keresztül látta el nemes megbízatását. Az öreg iskolát egészen 1959-ig az állami intézmény is használta. A tanerő nem volt nagy létszámú, a naplók vallomásai szerint az 1921—22-es tanévtől kezdve három tanerő működött a református iskolában. Arra nem találtunk adatokat, hogy mikorra tehető a magyar nyelv tanításának kezdete. A katolikus vallású magyarok az 1760-as években nagy tömegekben telepedtek le Vadkerten. Az első katolikus tanító, Molnár Ignác, 1769-ben jött a községbe. A katolikus iskolák szülőanyja a mostani Tanács utca 27. szám alatti ház jelenlegi helyén lehetett. Az épület állaga szűk és omladozó, mint azt „Religio és Nevelés” című 1844. január 18- án megjelenő katolikus hetilap írta. Égetően szükségesnek bizonyult tehát annak rendbehozatala. Lukáts Antal helybeli föld- 'birtokos felajánlotta hozzá a szükséges faanyagot. 1844 végére készen állt a mintegy háromszáz növendék befogadására alkalmas új iskola. A katolikus tanítók soraiból volt aki 48-as hon- védnak állt be. Erre utalást találhatunk Haynau-iratok között. 1875-ben új fejezet nyílt az isT kola történetében: bővítették. A tanítói állást 1883-ban szervezték meg, de a csekélynek mondható fizetés (150 forint) nemigen vonzott senkit, épp ezért a tanítók is sűrűn cserélődtek. Az egyházközség a fennálló áldatlan állapotok nyomására arra kényszerült, hogy a fizetéseket felemelje. Ennek az lett az eredménye, hogy most meg, pontosabban az 1900-as évek elején lázas versengés indult el a tanítói állásokért. Szakosított oktatás A századfordulón rohamosan emelkedő tendenciát mutatott a más megyékből, községekből ideáramló, „betelepülő” lakosság száma. A század első évtizedeiben tovább épültek új tantermek. A’ka- tolikus iskolába járó tanulók száma rendkívül magas, egyre nagyobb terheket ró az oktatókra: délelőtt, délután egyaránt tanítani kényszerülnek. A felszabadulás után fokozatosan feltöltődik a tantestület létszáma, mindaddig míg több lett a tanító, mint amennyi az osztályterem. Ez adta azt az alapgondolatot, hogy bevezessék a szakosított oktatást. A század elején már találkozhatunk az ismétlő-, és az iparitanuló iskola fogalmával. Az utóbbi létezésére utaló adat az 1907. május 27-én megalakult Soltvadkerti Ipartestület alapszabályának 3/b. pontjában található: „Tanoncnak csak törvényes életkort elért gyermek alkalmazható szabályszerű szerződéssel. A mester tanonéát iparában oktassa, templomba és iskolába járassa, jó bánásmódban részesítse!” A gazdasági válság alatt a tanoncok száma megfogyatkozott, ezt követően nem sokkal később az iskolát is, egy frissen megszülető határozatképes rendelettel megszüntették. A felszabadulás után mindegyik iskola nyolc osztályos lett, a gimnáziumok alsó négy osztálya is általános iskolává alakult át. Abban az időben Soltvadkert- ről jelentős létszámú tanuló járt át a kiskunhalasi gimnáziumba. Később azonban már sokak helyben készültek fel vizsgáikra latin nyelvből, s csak vizsgázni mentek át a szomszédos városba. Nehézségek árán is A soltvadkerti állami iskola szegényes és nehéz körülmények között teljesítette feladatát. Nehézséget jelentett az épületek karbantartása, a megfelelő bútorok, szemléltetőeszközök beszerzése. A szervezéshez és az irányításhoz elsősorban egy központ) igazgatói irodáról kellett gondoskodni. „Erre a célra ideiglenesen az evangélikus templom udvarában lévő két tanterem közti előszobának a feléből elrekesztett, eredetileg fás- és szeneskamrának használt, kb. négy négyzetméternyi alapterületű kis helyiség látszott -a legalkalmasabbnak.” (Nagy-Pál) Ebből láthatjuk, hogy milyen „gyarmati körülmények” között kényszerültek tanítani * egykor azok az emberek, akik egyáltalán merték vállalni ekkora nehézségek árán is a felelősséget, hogy a leendő generációt útjára indítsák. Megoldhatatlan nehézséget okozott még a tantermek szétszórtsága, a nevelők legtöbbször az utcán töltötték el az óraközi szüneteket. Azt is úgy, hogy egyik óráról a másikra, egyik tanteremből a másik iskolában lévő tanterembe siettek. Az 1950-es évek elején bővült a tantestület létszáma, a tanulócsoportok száma húszra emelkedett. 1959. augusztus 20-án a temér- deknyi befektetett energia (anyagi, szellemi, fizikai) gyümölcseként átadták a Kossuth Lajos Általános Iskolát. Az átadást követő időszakokra a' fokozatos továbbfejlődés a jellemző. Beszedi cs Antal Baja Városi Tanács CSAK 3 ÉVES lejárattal, évi 10 SZÁZALÉKOS KAMATOS KAMATOZÁSSAL KÓRHÁZFELŰJfTÁSI lakossági kötvényt bocsát ki 49 millió Ft összegben, 10 ezer és 50 ezer Ft-os címletekben. Vásárolhatók a kötvények 1986. május 12—16-áig Baja, Kecskemét, és Budapest VI. fcer.-i OTP-fiókokban. A lejáratot kővetően 1989. május 12-től a 10 000 Ft-os kötvényre 13 310 Ft-ot, az 50 000 Ft-osra pedig 66 550 Ft-ot fizet vissza arz OTP bármelyik fiókja, amit az állam szavatol. ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA KECSKEMET 961
