Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-07 / 106. szám
gozdo/ogpolitikci y munka y Iclje/ítmcnyck 1986. május 7. • PETŐFI NEPE V TANULJUNK EGYMÁSTÓL Hogyan lehetne jobban?* Közösen tapasztaltuk, hogy a munka minősége mennyire jellemzi azt, aki a munkát elvégezte; vagy azt, hogy a gép, amit egy-egy ember kezel, mennyire tükre a gazdájának. De, ahol tüzetesen nézték meg már azt is, hogy az emberek között mekkora különbség van a nyereségtermelő-képességben, ott lepődhetnek meg csak igazán. Partnerré tenni a dolgozót is a nyereség növelésében Mi is vizsgáltuk ezt. Van IFA tehergépkocsink, amely 110 ezer forint nyereséget, s van, amelyik 18 ezer forint veszteséget „hozott”. Természetesen azonos év. ben. azonos fuvarfeladatban és azonos korú kocsikkal. A leg- többször csak addig jutottunk el. hogy a bevétel növelésére és az üzemanyagnorma betartására ösztönöztünk. Az egyik legnagyobb költségtényező, a javítás és karbantartási kiadások csökkentéséért többnyire egy külön szervezetet, a javítási ágazatot tettük felelőssé. A javításnál pedig az érdekeltség legfeljebb az ágazatvezető zsebéig és a legjobb szerelők lelkiismereti motivációjáig terjed. Egyszóval azt, aki a legtöbbet teheti az olcsóbb üzemeltetésért, azt tulajdonképpen kihagytuk a szereposztásból. Vagyis éppen a sofőrt hagytuk ki eddig. Mi 1984-ben kipróbáltunk egy olyan szisztémát, amely főszereplővé tette a sofőrt. Bevezettük az úgynevezett költségtérítéses rendszert. Ennek az a lényege, hogy a havonta elért bevételhez igazodik a bér, az üzem- és kenőanyag, az anyag- és alkatrésztérítés. Ezek összege a bevétellel együtt mozog. Külön szabályozzuk a felújítások finanszírozását. A sofőrök magatartása igazodott a megnövekedett felelősséghez és lehetőséghez. A kedvező tapasztalatok alapján minden teherautónknál áttértünk erre az érdekeltségre. Ezzel olyan módszert választottunk, ami nem jár együtt a szövetkezeti vagyon ideiglen^s,rájepgedésével de annak kezelőjét teljes körűen behozza a közös felelősség sáncain belülre. A szállítási ágazatnál 1985-ben bekövetkezett 29 százalékos eredménynövekedésben döntő szerepe volt annak, hogy megosztottuk a gazdálkodás felelősségét azzal az emberrel, aki erről és ezért a legtöbbet teheti, vagyis a gépkocsivezetővel. Traktorosainknál folyik annak az érdekeltségnek a bevezetése, amely az éves javítási, karbantartási költség csökkentésére irányul, valamint arra, hogy az üzem- és kenőanyag-felhasználás is a lehető legkisebb legyen. A traktorosok fizetésében meglevő különbségek megközelítő pontossággal sem fejezik ki azt, hogy egy-egy ember mennyi hasznot (vagy kárt) tesz a közösségnek. Mindannyian láttunk már húszévesnek kinéző „kehes" hároméveseket, és „virgonc” háromévesnek látszó 10 éveseket (természetesen traktorokról van szó). De ha azt is megnézzük, hogy a közösségen kívül valaki értesül-e erről, akkor látnunk kell, hogy éppen a legilletékesebb nem. Mert a legilletékesebb a traktoros. Fontos, hogy az érdekeltség a munkagépekre is kiterjedien, hiszen egyre nagyobb érték fekszik ezekben is. Ha egyszer a magyar padlások és kamrák mélye feltárulna, sok csodának lehetnénk tanúi. Mindenekelőtt azt a rengeteg szerszámot és tartozékot láthatnánk meghökkenve, amit megszokásból, szükségből, vagy minden ok nélkül hazahordtak. Nem helyes az, hogy csak a szemérem szab határt az ilyen dolgoknak. Az sem lenne jó. ha csak a büntetéstől való félelem mutatná meg ezt a határt. Sokkal méltóbb dolog olyan helyzetet teremteni, amikor nem érdemes elvinni, illetve amikor érdemes rá vigyázni. Ezért vezettük be a gépműhelytől a faüzemig, a kőművestől a könyvelőig a szerszáimhasz- nálati átalányt. Tavaly ezek a megállapodások — illetve a megállapodások alapján működésibe hozott érdekeltség — szövetkezetünknek a szerszámihasznália- tokhain 610 ezer forintos megtakarítást eredményeztek. Természetesen ez megérte azoknak is, akik a megtakarításban döntő szerepet játszottak, hiszen érdekük volt. Természetes, hogy ez csak egyszerűnek látszik, valójában rengeteg tárgyalás, számolás előzte meg a szerződések megkötését. Különösen az első időszak — az átmenet — vet fel sok megoldandó gondot. Az érdekeltség csak úgy működhet növekvő ha* Megjelent a Gazdálkodás című folyóirat 1986. évi első számában. tásfokkal, ha feljesikörűségre törekedve alakítjuk. Ezért bevezettük a költségtérítést a személyautóknál, a vegyeshasználatú autóknál, a motorfűrészeknél, a motorkerékpároknál; 1986-ban pedig el akarjuk érni, hogy egyetlen gép se maradjon ki (esztergapad, kőtörő gép vagy kompresszor). Vajon van-e még két olyan dolog, ami olyan sokszor mutatna egymástól eltérést, mint a kell és a van? Ügy gondolom, hogy nincsen. Az is igaz, hogy az eltérést semmi sem csökkenti any- nyira, mint a két dolog rendszeres. szívós és elfogulatlan összevetése, s az azt követő hélyes intézkedés. Az ellenőrzés a való dolgok és a személyek tevékenységének kritikája, de a vezető számáFa elsősorban az önkritika forrása és állandó lehetősége — mondhatnám, kényszere. Aki pedig nem rendelkezik elegendő önkritikával, az minden lehet, csak jó vezető nem. Önállóság, ellenőrzés és érdekeltség Az a tapasztalatom, hogy az egyenes úton járó vezető nemhogy neheztelne, de kifejezetten örül a lényegretörő ellenőrzésnek. A tehetséges vezető tudja, hogy micsoda jelentősége van az ellenőrzésnek, végezze azt bárki. Az ilyen vezető a laikus által tett megállapításokat is örömmel fogadja. mert tudja, hogy az üzemi vakság mekkora ellensége a tisztánlátásnak. Az igazi 'vezető persze ott kezdődik, hogy ő maga jár elöl jó példával, szüntelenül ellenőriz — és az kezdődik az önkontrollal, azzal a hajlammal és képességgel, hogy a legnehezebbet is megpróbálja: tárgyilagosnak lenni önmagával szemben. Akármilyen tevékenységet végez, mindig szembesíti a vezető: valami miképpen is van, s hogy hogyan kellene lennie? És ha eltérést talál, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy beavatkozik, lehet, hogy csak tanul belőle. Akkor lép csupán, ha az eltérés veszélyezteti a kitűzött cél elérését, vagy, ha kárt kelt és lehet elhárítani a közbelépéssel. A vezetői ellenőrzés az egyik legkoncentráltabb szellemi munka, mert a lényeges elemek kiválasztása épp oly komoly, mint a helytálló következtetések levonása. Ugyanakkor az ellenőrzés kettős pszichikai tehertétel is: úgy kel) megőrizni jóindulatunkat és higgadtságunkat, hogy közben problémaérzékenységünk és az anomáliák felfedése iránti fogékonyságunk jól működjön. Semmi sem olyan romboló, mint az elhamarkodott elmarasztalás, ám senkinek sincs joga megtagadni azt a segítséget, amit a helytálló hibafeltárás jelenthet. Kevésszer tapasztalom, hogy azok, akik ellenőriznek, vállalnák a továbblépést is, vagyis a javas- latadás felelősségét. Pedig ez egyre inkább fontos. Az is közérdek, .hogy a kreatív emberek közül egyre többen vállalják az ezzel a tevékenységgel járó teendőket. Az ellenőrzés során ellent kell mondani annak a kísérletnek, amit úgy lehet megfogalmazni: az ellenőrzött önállóságnak csorbítása. Nem erre van szükség, hanem arra, hogy a hibák feltárása és kiküszöbölése által újra és pontosan meghúzzuk a felelősség határát. Az eredményes munka feltétele a bizalmat tápláló légkör, a jól végzett ellenőrzésnek is ezt kell szolgálnia. A leírtakból vélhetőleg kitűnik, hogy a megnövelt érdekeltség csak a megnőtt önállóság körülményei között működhet jól. Évközi szanálás? Az érdekeltség növelése az önállóság erősödésével együtt lehet csak hatékony. Az önállóságnak pedig szükségszerűen az önmeg- szüntetés a végső határa. Persze ennek a lehetőségnek és a feltételeinek egyértelművé kell válnia az ágazattal kötött megállapodásból. A termelőszövetkezetek a szanálások során már 1969 óta úgy kezelik e nem könnyű feladatot, ahogyan az a szó eredeti latin jelentéséből következik; gyógyítóan. Ez azt jelenti, hogy bizony fájdalom nélkül kevés esetben valósítható meg a terápia. Igen gyakori ilyenkor a vezetők leváltására vonatkozó javaslat és a termelési szerkezet drasztikus átalakításának előírása. Ahhoz, hogy egy szövetkezet ne kerüljön a szanálandák közé, minden törvényes eszközt és emberi szorgalmat, leleményt érdemes mozgósítani. Fontos megelőző lépés lehet — tapasztalatunk szerint — az ága- zatszanálás gyakorlatának bevezetése, alkalmazása. Meggyőződésem, hogy a veszteséges ágazatot szanálni kell. Mi ezt a lehetőséget a főágazatokkal, ágazatokkal kötött megállapodásban rögzítjük. Veszteséges gazdálkodás esetén a vezetőség szanálási bizottságot jelöl ki, amely egy hónapon belül ízekre szedi az ágazat tevékenységét, feltárja a veszteség okait, megvizsgálja az ágazat jövőjét és javaslatot tesz arra, hogyan lehet a bajiból kilábalni. A szanálási bizottság tagjai az érintett főágazat vezetője, az ágazatvezető, a belső ellenőr, az ellenőrző bizottság egy tagja és az illetékes elnökhelyettes. A szanálási intézkedéseket a vezetőség egy hónapon belül megvitatja és dönt bennük. Természetesen csak a legvégső eszköz a felszámolás, de mi már háromszor is éltünk vele. Gyakoribb az, hogy a vezetésben kezdeményez a szanálási bizottság változást, vagy profiltisztításra, esetleg a megváltoztatására tesz javaslatot. Ám a működési költségek csökkentésére fordítja a legtöbb figyelmet, és ez természetes. Eddigi szanálásaink növelték az eredményünket főként azáltal, hogy megállították a veszteség növekedését. Van olyan felszámolási döntésünk, amit, ha nem tettünk volna meg, akkor — számításaink szerint — a félévkor (a felszámoláskor) mért félmilliós veszteség az év végére megtízszereződött volna! Ezzel a szanálással a szövetkezet legalább ötmilliós nyereségtöbbletet ért el. Hiszen a be nem következő veszteség is nyereségnövelő tényező! Mégpedig olyan, amely nemhogy befektetés nélkül, de a befektetett eszközök kivonásával valósul meg. Ezért a felszámolás halogatása a legdrágább döntéselodázás. A főáigazat, ágazat felszámolásának külön koreográfiája van, amit két év tapasztalata alapján alakítottunk ki. Ma már részleteiben is szabályozott ez a tevékenység nálunk. Állítom, hogy nem kevesebb a teendő egy ágazat felszámolásakor, mint az alapítás idején, sőt több és bonyolultabb, s a tét is sokkal nagyobb. Bizony, a felszámoláskor sok elkerülhetetlen konfliktus felmerül, de meggyőződésem, hogy ha ez a célravezető megoldás, akkor a konfliktusoktól való irtózás nem lehet mentség arra. hogy az eredményes gazdálkodásra való törekvés háttérbe szoruljon. Természetes, hogy mivel emberi sorsokról! van szó, ezért a körültekintő előkészítésnek és a megfontolt döntésnek itt fokozott a jelentősége. A szanálási bizottság csak abban az esetben tesz javaslatot az ágazat vagy főágazat felszámolására, ha nem lát más módot a veszteséges gazdálkodás megszüntetésére. A vezetőség elé pedig azért visszük a belső szanálást, mert a kollektív bölcsesség mindig jól kamatozik, és ez különösen igaz a gondok idején. Ha komolyan vesszük azt, hogy az ágazatok önállóan gazdálkodnak, akkor ehhez rendelkezniük kell a szükséges jogosítványokkal, s nyilvánvaló, hogy növekszik a felelősségük is. Nem az a teendő, hogy az ágazatok életébe naponta beavatkozva próbáljunk eredményt elérni, hanem az, hogy a megállapodásban rögzítsük mindkét fél — nagyüzem és főágazat, ágazat — jogait és kötelmeit. Egyébként nem jól vezet az, aki naponta beavatkozik az ágazat munkájába, mert az nem a lényeggel törődik, hanem csak látszat-cselekvő. Ám azt az irányítót sem szeretjük, alki a gyakori beavatkozást eltűri, netán igényli, mert az nem szuverén vezető, legtöbbször téhetség-\ télén. Az érdekeltség és az önállóság növelése útján kívánunk tehát továbbmenni. Meggyőződésünk, hogy a biológiai, műszaki és szervezési tényezők egyre hatékonyabb hasznosítása csakis úgy lehetséges, ha a velük kapcsolatba kerülő, rájuk döntő hatást gyakorló ember egyre érdekeltebb lesz a nyereség növelésében. Végezetül szeretném hangsúlyozni: semmi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy amit itt leírtunk, receptként szolgáljon. Sokkal inkább meditáció volt ez, annak a felismerésnek a birtokában, hogy megosztott gondjaink apadnak, megismert jó tapasztalataink pedig gyarapíthaV ják eredményeinket, . Dr. Gergely Sándor a Karancs Termelőszövetkezet elnöke (Karan cslapujtő) Vége SZOVJET—MAGYAR ÁRUHÁZI KAPCSOLATOK A kecskeméti Centrum Vilniuszban • A hatat- : más vünlu- s*i áruház földszintjét teljes egészében a magyar termékek bemutatására, árusítására engedték át. Vilniuszban, a Litván Szovjet Szocialista KfizUrsasAg fővárosiban áprilU közepén magyar gardasági és műszaki napokat rendeztek, amelynek keretében magyar áruházi hetet Is tartottak. A Konsumex és a Centrum Áruházak VáUaiat, Illetve a kecskeméti Centrum Áruház mintegy lt millió forint értékű, színvonalas választékot reprezentáló árukészletet kínált ez alkalommal. — Hogy került a kecskeméti Centrum Vilniuszba? — kérdezem Kecskés Jánosnétól, az áruház igazgatójától, aki tagja volt a magyar delegációnak. — Magyarországon öt centrum áruháznak van kereskedelmi kapcsolata szovjet áruházzal: nekünk 1984 márciusa óta a vilnUi- sziva'l. Ez egy óriási, 13 ezer négyzetméter alapterületű, korszerű áruház. Csak összehasonlításul: a kecskeméti Centrum nyolcezer négyzetméteres. A vil- niusziban jó a választék is, a hazai termékek mellett a szocialista országokból és Finnországból importált árucikkeket kínálnak. — Milyen volt a magyar keres, kedelem, illetve a kecskeméti Centrum Áruház bemutatkozása? — Reprezentatív. Az áruház földszintjét, 400—500 négyzetméternyi területet bocsátottak rendelkezésünkre. A dekorációt mi készítettük el, ennek érdekében Pata>ki Istvánná dekorációs cső- . portvezetőnkkel és a vállalat pro- pagandaosztályának munkatársával egy kis csoport már egy héttel előbb a helyszínre utazott. Az áruház kirakatába nemzeti színű, széles anyagba „csavart” babát állítottak, a piros-fehér-zöl'd textília, mintha a szél fújná, hullámosam, hosszan folytatódott. Belül, a bejárattal szemközti faion a kecskeméti Centrum öt méter hosszú totálképe nagyon jól mutatott. Díszítésünk együttvéve is látványos és monumentális volt. A Szovjetunióban minden olyan nagy: dekorációnkkal is a vilniuszi áruház méreteihez kellett alkalmazkodnunk. Ami pedig az érdeklődést illeti: az utcán hosszú sorok várakoztak a nyitásra. Hadd tegyem hozzá: fegyelmezetten! Nem úgy, mint itthon, egy-egy új áruház megnyitásakor ... — Mi mindent kínáltak a litvániai vásárlóknak? — Cipőt, konfekcióruhát, kötöttárut. fehérneműt. Az árukészlet a Tisza Cipőgyár, a Debreceni Ruhagyár, a Váci Kötöttárugyár termékeiből, a Centrum Nagykereskedelmi Vállalat és áruházunk készletéből válogatott cikkekből tevődött össze. — Kereskedelmi kapcsolatukban hozottá valami újat ez a rendezvény? — Mint említettem, ez a kapcsolat 1984 óta létezik. Tavaly 50 ezer rubel értékű árucikket vásároltunk a vilniusziaktól. Litvániában megbecsült helye, szerepe van a kézművességnek, ennek sok szép, színvonalás produktuma. közül válogathattunk: hintalovat, telefonasztalt és más faipari termékeket rendeltünk. Nagyon szépek a fésűsszöveteik, szövpLpari termékeik közül itthon főleg a selyemkendőt, nyakkendőt kedvelik. Nagykereskedelmi vállalatunkkal közösen erre az esztendőre 460 ezer rubel értékű árukészletet igényeltünk szovjet partnereinktől, ezt egészítettük ki áprilisi rendelésünkkel. Ott-létünkkor ugyanis olyan tetszetős, jó minőségű kisbútorokra bukkantunk, amiket a magyar vásárlók is biztosan megkedvelnek. Hazafelé jövet Kaszás Kálmánnál, vállalatunk vezérigazgatójával megszakítottuk utunkat, a moszkvai külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójával találkoztunk. A jövőre nézve abban állapodtunk meg, hogy a szovjet—magyar áruházi kapcsolatok számát nem növeljük, hanem a meglevőket mélyítjük, szélesítjük. Javítjuk, bővítjük a kínálatot — mindkét részről —, rajta kell lennünk, hogy az áru átfutási ideje lényegesen meggyorsuljon: kezdve a szerződés- kötéstől a szállításig. — Milyen élményekkel tért haza Litvániából? — Nem sok időnk volt a várossal. az országgal való ismerkedésre, de amikor vendéglátóink elvittek bennünket városnéző körútra, olyan sok élményben volt részem, hogy alig győztem feldolgozni. Vilniusz teli van gyönyörű, régi éipületekkel, palotával, templommal. A Regina templom például olyan szép, olyan gazdag, amilyent még élétemben nem láttam. Másik érdekesség, hogy Vilniuszban, Litvániában, miként a Szovjetunióban mindenhol, csak nagy áruházak vannak. Egyik-másik szinte lenyűgöző méretű. És szinte kivétel nélkül valamennyi korszerűt. Almási Márta tibor!lágyi Időjárási szélsőségeik Kecskeméten d Az első adatgyűjtők Az embereket mindig érdekelte az időjárás. ') Az elmúlt is, a jelenlegi is, de a várható is. Kivált, ha az emberi tevékenység gyakorlására, várható eredményeire a légkörben lejátszódó (lejátszódott) események közvetlenül vagy közvetve hatnak. Különösen áll ez a növénytermesztésire, zöldség-, szőlő-, gyümölcstermelésre. Egy település történetéhez nemcsak politikai, gazdasági, művelődési, építészeti stfo. története tartozik, hanem az ezekre közvetlenül vagy közvetve ható időjárási események története is. Egy jó vagy rossz termésű évet kialakító, meghatározó időjárás gazdasági oldalról nagymértékben befolyásolta a szociális, művelődési, köz- gazdasági stb. életet is. Hogy ne menjünk nagyon messzire, a közelmúlt évek aszályossága három egymást követő évben sújtotta mezőgazdaságunkat. Nemcsak Kecskeméten, hanem országosan is. A téli fagy ez évben is, de a megelőző években is súlyos károkat okozott szőlő- és gyümölcs-ültetvényeikben. Ezek a kártételek — ültetvényekről lévén szó — a tárgyévben is, de a következő években is nagymértékben meghatározzák a várható termés mennyiségét. A jégeső, a késő tavaszi vagy a kora őszi fagyok egy adott év termését tizedelték meg. Így van ez ma is, de így volt a múltban is. A természettel igen szoros kapcsolatban álló gazdák, kertészeik, erdészeik ezért is fordultak és fordulnak megkülönböztetett érdeklődéssel az időjárás jelenségei felé, s már csak tapasztalatszerzésből, ismereteik gyarapításából következően is megfigyelik, följegyzik a természetre nézve hasznos vagy káros eseményeket. Már száztizenöt éve annak, hogy Magyarországon hivatalosan is megalakult a Meteorológiai Intézet. Elszórtan voltak ugyan meteorológiai megfigyelések az országban, de szervezetten, hálózatszerűén, egységes elvek szerint, egységes műszerföl- szereléssel csak 1871-től mondhatjuk e fontos meteorológiai tevékenység — adatgyűjtés, földolgozás, ezek közzététele — megindítását. (Az intézet akkori neve: Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet). Nem célunk most az Országos Meteorológiai Szolgálat jelenlegi és egykori működésének ismertetése. Sokkal inkább figyelmet érdemel viszont számos régi följegyzés és ezek közlése, ismertetése. Ezekből kiderül, hogy elődeink is bizony gyakran emlegették a meteorológiát, amit annak idején inkább légészetnek vagy légtüneménytannak neveztek. De hogy egy elemi csapás (pl. fagy, jégeső) után mit és hogyan mondtak, ezt a krónikások nem nagyon jegyezték föl (ám az is lehet, hogy a gubacstinta kifakult a szó vagy a kifejezés „tsunya- sága” miatt). Kik voltak azok a krónilkásotk, alkilk föl jegyezték a nevezetes eseményeket az utókornak vagy magunknak későbbi okulásul? Sokan voltak ilyenek. Találunk köztük rendszeres adat- és eseményrögzítőket éppúgy, mint alkalmi krónikásokat. Voltak, alkik időt, fáradságot nem kímélve összegyűjtötték a régmúlt idők nevezetesebb eseményeit, jelenségeit, azok következményeit, hatásait, s így számos meteorológiai vonatkozást is. Rendszeres adatgyűjtő volt pl. Dr. Séni János, Kecskemét város physikusa (orvosa), aki 1809-ben bevégezvén orvosi tanulmányait a bécsi és a pesti egyetemen, még az év április 18-án kérte a város tanácsát, hogy orvosi gyakorlatát Kecskeméten végezhesse. „A Tiszt. Doctor úr által felajánlott ebbeli kész szolgálat ja elfogadtatván, orvosi tudományának gyakorlása megengedett.” 1810. május 15- én választották meg városi „rendes physikus”-nak. Lakhelyül, mely orvosi lakásnak ne:veztetett, a 3. tizedben a 191. sz. alatti házat kapita. (Ma, Móricz Zsigmond u. 2. OTP-ház épül most ott). Mint fiatal orvos, a tiszti-főorvosi hivataltól aüt a megbízást is kapta, hogy — mint más városokban is a kinevezett orvosok — minden napról vezeissen meteorológiai föl jegyzéseket. Nagy szorgalommal és rendszeresen végezte is ezeket reggel, dé Iben és este. Az észlelések, illetve inkább megfigyelések igen nagy valószínűséggel reggel 7, délben 2 éis este 9 órakor voltak. Szorgalmasan és pontosan ’végezte ezt a munkáját is, csaknem haláláig, 185 j8. május 7-ig. Utolsó bejegyzés 1858. április 7-én reggel: „Változó...” (Ez volt dr. Séni János utolsó följegyzése.) Ezt követően veje, Juhász Sándor gyógyszerész a következőket irta: „de az egészsége: is elváltozott, azért nem írta tovább és folyó Évi május 7-kén reggeli fél kettőre a jobb létre áts; lendérült. Áldás és béke poraira.” 82 évesen halt: meig. 1858. május 1-étől dr. Séni Jíánon veje, Juhász Sándor gyógyszerész folytatta a följegyzéseket, ugyancsak haláláig, 1885. május 1-jéig. (Felesége 1886. október 26-áig még végezte a megfigyeléseket). Ok voltak tehát a rendszerei a datrögzítők. Az alkalmi adatgyűjtők tábora igen népes. Nevezetes személyiségeket is bőven találunk köztük. A teljesség igénye nélkül, abc-sorrend ben a következőket említhetjük: Bállá Gergely, Bállá János, Bende László, dr. Dékány Ráfáel, Diósze ghi István, Ha- nusz István, Hornyik János, Katón: a József, Ladányi Gergely, Milhoffer Sándor, Parrai gh Gedeon, dr. Szabó Kálmán, Szappanos Jolán, Szappanos Károly, Szegedi György, Tóth János és mások. Irodalomtörténeti érdekessége miatt is említésre méltó, hogy legnagyobb drámaíi ,-ónik jóbaráti viszonyban volt dr. Séni János orv ossal és családjával, s gyakori vendég volt nálulk. Egy ily látogatásáról szóló adomát találtam a !K ecskeméti Lapok. 1883. évi 16. számában. Íme: „S>(:ni János városi főorvosunknak igen derék neje é:s három fölserdült szép leánya volt. Katona József 1 íalála előtt pár év alatt csaknem mindennapos verniég volt a háznál, s többször estelire is megmarasz talták. Egy olyan alkalommal a háziasszony finom i rétest hozott fel, s maga kínálta Katonát a feléje : nyújtott süteménynyel, e szavakat intézve hozzá: „Tessék főfiskális úr, egy kis hitvány rétes!” Kató na elfogadja, megízleli, s eképpen válaszol: „Hát kérem alássan, biz ez elég hitvány.” Ekkor a büszke ! háziasszony délezeg állásba helyezkedve kifakadásre i készül: de Katona e szavakkal készteti őt barátság ps mosolyra: „Kérem tens asszony, ne tessék félr eérteni őszinte szavaimat: hisz én csak azért ism ételtem meg saját szavait, hogy meghazudtolni m e kényszerüljek.” Ennek a kis történetnek ugya n semmi köze sincs a meteorológiához, de á szerep! 5 személyekhez annál inkább. (Folytatjuk)
