Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

1986. április 14. • PETŐFI NÉPE • S Közös célokért együtt cselekedni Mózes Ernőt 1984. november 1-én választották meg a Kun- szentmiklósi Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács elnöké­vé. Az azóta eltelt másfél esztendőről, a hatodik ötéves terv­időszaki fejlődésről és a közeli jövő feladatairól beszélget­tünk vele. — Az 1984-es esztendő a váro­si jogot hozta meg Kunszentmik- lótnak. S vele együtt újszerű, ad­dig kevéssé ismert teendők egész sorát. — Igen. Kunszentmiklós 1984. január 1-én városi jogot és kö­zépfokú körzetközponti szerep­kört kapott. Az egységes szak­igazgatási szerv megszűnt, há­rom osztály alakult. A körzet­hez tartozó községek, Szabad- szállás, Szalkszentmárton, Tass és Kunadacs tanácsai termé­szetesen önállóak" maradtak, ám a megszűnő járási hivatalok bi­zonyos funkcióit és szerepkörét az új körzetközpontoknak kellett átvenniük. A másodfokú hatósá­gi ügyintézés hozzánk került, s míg városfejlesztési és -gazdál­kodási, valamint szervezési és hatósági osztályok hatóköre csak Kunszentmiklósra és Kunpeszér- re terjedt ki, művelődési, egész­ségügyi és sportosztályunk kör­zeti feladatokat lát el. Mindent egybevetve körülbelül egy évre volt szükség ahhoz, hogy az osz­tályok megtanulják az önálló szakigazgatási szervként való ténykedést. — \Mire ez megtörtént, már 1985-öt írtunk. A hatodik ötéves tervciklus (záró esztendeje kö­vetkezett. Sokan vélik úgy, hogy annak a középtávú tervidőszak­nak |a ifinise vette kezdetét, ame­lyik korábban soha nem tapasz­talt fejlődést eredményezett Kun- szentmiklóson. — Azt hiszem, nem túlzás ezt állítani, öt év alatt 172 millió fo­rintot fordítottak Kunszentmik- lóson és Kunpeszéren fejlesztés­re. Nagyközségünk arculata 1981 és 1985 között számottevően meg­változott. Kunszentmiklóson fel­épült 38 állami célcsoportos és 24 OTP-értékesítésű lakás, vala­mint 276 családi ház. Kunpeszé­ren lkát pedagóguslakásba és 24 csáládi h'ázöá költöztek • b'éTá ’Iä^ kök, illetve a tulajdonosok. A családi otthonok egyharmada a tanács által juttatott közműve­sített; és olcsó, közmű nélküli tel­keken épült fel. A csaknem négy­száz lakás mellett igen jelentős, városias jellegű, részben a von­záskörzet lakosságának igényeit is kielégítő létesítményekkel let­tünk gazdagabbak. Megnyílt nagyközségünk régen várt, ezer négyzetméter alapterületű ipar­cikk-áruháza. Elkészült települé­sünk egyik legszebb épülete, a gyönyörűen helyreállított Virágh- kúria. Űj üzletek nyíltak a Pe­tőfi lakótelepen és Kunpeszéren is. Nem sokkal később öt új or­vosi lakást adtunk át, valamint 1985-ben a szakorvosi rendelő- intézetet. E létesítmény jelentő­ségét aligha lehet eltúlozni. Ám még korántsem oldottuk meg maradéktalanul ezt a problémát. A 15 millióért megépített rende­lőintézetben belgyógyász, fo­gász, gyermekgyógyász és nőgyó­gyász szakrendelés működik. To­vábbi hat szakrendelést egy új épületszárny megépítésével a VII. ötéves tervidőszak alatt szeret­tünk volna megvalósítani. Ma már látjuk, hogy erre sajnos nem lesz pénzünk. Ami mégis meg­oldódik: berendezünk az épület­ben egy második gyermekgyógyá­szatot és megvalósítjuk a fiziko­terápiás szakrendelést. Az egész­ségügyi ellátást javítja a Petőfi- lakótelepen nemrég átadott új körzeti orvosi rendelő és hamaro­san főállású üzemorvosunk is lesz, aki az Akkumulátorgyár, a VÁV- gyáregység, a TEMAFORG- üzem és az Egyetértés Tsz dol­gozóit látja el. — Kunszentmiklósnak hosszú évek óta a leggyötrőbb, legsúlyo­sabb gondja volt az általános is­kolai tanteremhiány. Egészen az 1985/86-os tanév kezdetéig, ami­kor is minden megváltozott... — Az elmúlt tervidőszak leg­nagyobb beruházása fejeződött be tavaly szeptemberben, ami­kor 620 felső tagozatos kisdiák kezdte meg tanulmányait az Ál­talános Művelődési Központban. A 900 millió forintot érő, 16 tan­termet, 6 szaktantermet, nyelvi labort, négyszáz személyes elő­adótermet és 30 ezer kötetes könyvtárat magába foglaló im­pozáns létesítményt az eredetileg vállalt határidő előtt egy évvel adta át a BÁCSÉPSZER Válla­lat! S ezzel valóban minden meg­változott. Addig 13 helyen folyt általános iskolai oktatás, nem egyszer öreg, omló vakolatú épü­letekben, szükségtantermekben. Most a legkorszerűbben beren­dezett új intézménybe járnak a felsősök, és a korábban is meg­lévő iskolák legjobb adottságú tantermeiben tanulnak az első— negyedik osztályosok. És ha már a legnagyobb új létesítményeket vesszük számba, hadd említsem meg itt, hogy a tervidőszak utol­só négy esztendejében — nagy­részt lakossági összefogással — megépült Kunszentmiklóson 28 kilométernyi gázvezeték, és 1985 végén 1100 lakásban már a leg­korszerűbb energiahordozó szol­gáltatta a meleget. Társközsé­günkben pedig az elmúlt évben készült el a minden utcát behá­lózó vízvezeték. Kunszentmik- lós és Kunpeszér lakói öt év alatt 71 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek. « — Az összefogás újabb bizo­nyítéka, hogy a lakosság 75 szá­zaléka megszavazta o település- fejlesztési hozzájárulást. ' — Közös céljaink elfogadása­ként és a bizalom jeleként érté­kelem, hogy Kunszentmiklós és Kunpeszér lakói a megyében az elsőik között szavazták meg a hozzájárulást, méghozzá évi ezer forintot. Ügy érzem, amikor az ivóvízellátás javításához kértük mindkét település lakosságának támogatását, sikerült olyan célt fölmutatni, amelynek megvaló­sításában szinte kivétel nélkül mindenki érdekelt. Igyekeztünk nagyon körültekintően eljárni, arra is volt gondunk, hogy Kun­• OTP-fiók, autósbolt lesz a földszinten, tizennyolc csalid otthona az emeleteken. (Straszer András felvételei) • Az Általános Művelődési Központ. BESZÉLGETÉS MÓZES ERNŐVEL, KUNSZENTMIKLÓS TANÁCSELNÖKÉVEL bábonyon, ahol nincsen vezeté­kes víz, más fontos cél valóra váltásához legyen felhasználható a településfejlesztési hozzájáru­lás. Így a kunbábonyi tanyák la­kói új boltot kapnak a pénzükért. Mindez a hetedik ötéves tervidő­szak feladata lesz. — Mit terveznek még? — Állami támogatással tovább folytatjuk a célcsoportos lakás­építést, 23 új otthon átadását ter­vezzük, amelyek közül tíz gar­zonlakás lesz fiatal házasok, pá­lyakezdő szakemberek számára. Befejeződik a főtéren az OTP- székház építése, amelynek felső szintjein 18 lakás várja 1987-ben a beköltözőiket. Sor kerül a Kál­vin tér és a Marx tér rendezésé­re, a környező épületek felújítá­sára. A kockakő tetejére aszfalt- szőnyeget kap a Rákóczi út és a Kecskeméti út egy szakasza, több ma még sáros utcát szilárd bur­kolattal látunk el. A Szegedi Pos­taigazgatósággal közösen 36 mil­lió forintos beruházással cross­bar-telefonközpontot és távbe­szélőhálózatot építünk ki 1987- re Kunszentmiklós, Tass és Szalk­szentmárton községekben. El­kezdjük egy korszerű tornacsar­nok kivitelezését és az áfésszel közösen a már nagyon hiányzó szálloda megépítését. Kunpeszé­ren utakat, víztornyot építünk és újabb vfzműkutakat fúrunk. Még ebben az ötéves tervben mentőállomás létesül Kunszent­miklóson. Közös céljainkat úgy, mint eddig, együtt cselekedve valósítjuk meg, Sitkéi Béla Napjaink múzeumainak, könyv­tárainak és nevezetes gyűjtemé­nyeinek eredete után kutatva sok esetben magánjellegű kezdemé­nyezésekhez jutunk el. Egy húsz évvel ezelőtti márciusi napon a Kecskeméti Katona József Mú­zeumban 15 főnyi kis csoport gyűlt össze, hogy — az intézmény patronálásával — éremgyűjtő kört alakítsanak. Azóta havon­ként találkoznak, hogy érmeket, pénzeket, kitüntetéseket, szak- irodalmakat adjanak-vegyenek, cseréljenek. Közben a tagok szá­ma is nőtt. Ekkor a művelődési ház — szakcsoportként — befo­gadta a kis közösséget, így a gyűj­tőknek lehetőségük nyílt a he­tenkénti összejövetelekre. 1969-ben megalakult a buda­pesti, majd a Magyar Érem­gyűjtők Egyesülete, amelyhez csatlakozott a kecskeméti cso­port. Ezzel megszerezték azt az előnyt is, hogy a Magyar Nem­zeti Bank által kibocsátott új emlék-, valamint az évenként ki­adott forgalmi pénzeket „hiva­talból” megkapják. Hazánkban mintegy nyolcez­ren hódolnak egyesületi kere­tekben az éremgyűjtésnek. Ez a szám indokolta, hogy életre hív­ják a megyei szervezeteket. Er­re Kecskeméten 1985. január 1- én került sor. Taglétszámuk más­félszáz körüli, közülük nyolcva- nan kecskemétiek. A két évtized alatt több ki- sebb-nagyobb kiállítást is szerve­zett a csapat. Ilyen volt például az 1969-ben a Magyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun Megyei Igaz­gatóságán rendezett tárlat, ahol a Tanácsköztársaság pénzeit mu­tatták be. A forint kibocsátásá­nak 30. évfordulóján, 1976-ban gyűjteményeik átadásával sokat segítettek abban, hogy a helyi múzeumban mind teljesebb le­gyen a kiállítás. Egyébként min­den hivatalos bemutatkozás után gyarapodott taglétszámuk. Egyik legjelentősebb — és legstílszerűbb — szakmai ered­ményük: április 12-iki jubileumi ünnepségükre saját érmet veret­tek, a Csongrád megyei szervezet aktív közreműködésével. Az érem elkészítésére a Szegeden élő — de középiskolai tanulmányait Kecskeméten végző — Lapis András szobrászművészt kérték meg. Ugyancsak a Tisza-parti vá­rosban, Szabó Géza ötvösmester műhelyében, verési technikával született a mű: bronzból 800, ezüstből 250 darab érem. A numizmatikusoknak az idén még egy „csemegével” szolgál Leányfalusi Károly és dr. Nagy Ádám gyűjtő szerzőpáros, ösz- szeállításukban megjelenik az a rég várt katalógus, amely a pen­gő-fillér és a forint-fillér pénz- rendszer fém- és papírpénzeit tárja a nyilvánosság elé. P. S. ÖREGCSERTÖI EREDMÉNYEK Alkoholellenes klubmozgalom Klubbizottsági ülést tartot­tak Kiskunhalasom a megyei alkoholellenes klubok vezetői és a tevékenységüket segítő egész­ségügyi szakemberek. Dr. Dóm­ba! Sarolta alkohológus főor­vos tájékoztatta a résztvevőket a mozgalom továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Ismertette az or­szágos alkoholellenes klubbi­zottság közelmúltban tartott ta­nácskozásának álláspontját, mely szerint az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az alkoho­lizmus elleni küzdelem szélesebb körűvé tétele. A formai megol­dások között felvetődött az egye­sületek létrehozásának gondola­ta. Ezek nem csak a gyógyult al­koholbetegeket tömörítenék, ha­nem mindazokat, akik támogat­ják a józan életmód, az egészség programját. A klubvezetők továbbképzése volt a következő napirendi pont témája. Korábban ezt az évente tartott országos rendezvényen oldották meg, az alkoholellenes klubok egyre növekvő száma azonban arra készteti a megyé­ket: helyben szervezzenek mód­szertani napokat. Bács-Kiskun- ban, a Szelidi-tónál a jövő hét végén kerül sor az első klubte­rápiás hétvégére. A tapasztalat- csere hatékonyságát hivatott szolgálni, hogy a programokra nemcsak vezetőket, hanem klub­tagokat is meghívnak, s az elmé­leti ismeretgyarapítás mellett a gyakorlatban is kipróbálnak má­sutt már bevált, új terápiás mód­szereket. Ezt követően beszámolót hall­gattak meg a tanácskozás részt­vevői a kecskeméti klub és a megyeszékhely új pszichiátriai osztálya kapcsolatáról, rövid idő alatt kialakult jó együttműködés­ről, a közös munka további le­hetőségeiről. Végül a megyében működő nyolc alkoholellenes klub titkára mondta el, milyen eredménye­ket értek el csoportjaikkal a legutóbbi, tavaly ősszel tartott ülés óta. A legnagyobb sikerrel talán az öregcsertőiek büszkél­kedhetnek: a lakossági kezdemé­nyezésre alakult klub alig egy év után már 99 tagot számlál. Részben ennek elismeréseként, részben pedig a többiekétől elté­rő körülmények között végzett munkájuk tanulmányozására — a legtöbb klub ugyanis alkohol­gondozó mellett működik a me­gye városaiban —, a klubbizott­ság úgy döntött, hogy a követke­ző ülését októberben öregcser­tőn tartja. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG 1. Rossz volt a baromfitáp Egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet egy másik tsz-szel igen nagy mennyiségű napos­pulyka átvételére kötött szerző­dést. A felnevelésük utáni érté­kesítésre egy vállalattal állapo­dott meg. Az állatokat egy ideig a saját, majd az eladó által kül­dött táppal etették. Nem sokkal később a baromfiak megbeteged­tek. A tápból vett mintából az állatorvos, majd az illetékes ál­lategészségügyi intézet megálla­pította: az a táp, amit az eladó tsz küldött, nem volt megfelelő. Ilyen előzmények után a vevő tsz az eladó tsz ellen 780 ezer forint kárának megfizetéséért pert indított. Ebben arra hivat­kozott, hogy a rossz minőségű táptól a pulykák megbetegedtek, ezért a kívánt súly elérése érde­kében az előírt időn túl volt kénytelen azokat tartani, és ezzel jelentős többletköltsége keletke­zett, továbbá a baromfiakért ke­vesebbet kapott. Az elsőfokú bí­róság az eladót 97 ezer forint megfizetésére kötelezte. Felleb­bezésre a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyez­te, és a megyei bíróságot új eljá­rásra, valamint új határozat ho­zatalára utasította. A végzés indokolása szerint az eladó elismerte, hogy a táp, amit küldött, minőséghibás volt, s emiatt a pulykákat tovább kel­lett etetni, s mindezekért kárté­rítéssel tartozik. Az azonban nincs tisztázva, hogy ez a hiba a tel­jes mennyiségre vonatkozik-e,, az egész állomány ezt a tápot fo­gyasztotta-e, s ezért történtek a megbetegedések. Azt sem állapí­tották meg, hogy a túltartás miatt mennyi többletkiadás merült fel, s hogy a tervezettnél kisebb sú­lyú állatok értékesítésénél mennyi volt az elmaradt bevétel. Mind­ezek tisztázására új szakértői vé­leményt kell beszerezni, mert csak ezek alapján bírálható el az eladó kártérítési felelősségé­nek mértéke. 2. Felelősség a szakcsoportért A szakcsoporttal rendelkező termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmébe ajánljuk a következő ügyet: Az egyik mezőgazdasági ter­melőszövetkezet iparszolgáltató szakcsoportja részére egy válla­lat 112 ezer forint értékű mun­kát végzett, de a számlát a szö­vetkezet nem egyenlítette ki. Ezért a vállalat pert indított. A tsz azzal védekezett, hogy szak­csoportját felszámolták, tagjai és vezetői ellen büntetőeljárás van folyamatban, így tartozásukért nem felelős. Arra is hivatkoztak, hogy a szakcsoport és a vállalat közötti szerződést a tsz főköny­velője nem írta alá, tehát az ér­vénytelen. A megyei bíróság, majd fellebbezésre, a Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem osztotta, és a tsz-t a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szövetkezet azt is előadta, hogy képviseleti könyvébe a szakcso­port elnökét, helyettesét beje­gyezték, tehát azok a nevében szerződést köthettek. Márpedig a Polgári Törvénykönyv értelmé­ben, ha az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üze­me, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szak­osztálya) nem jogi személy. Ezek­nek a szervezeti egységeknek ve­zetője a jogi személy — ebben az ügyben a tsz — képviseleté­ben jár el. Ezúttal is a szövetke­zet szakcsoportjának vezetője a tsz képviseletében kötött szerző­dést a vállalattal, ezért annak munkadíját a szövetkezetnek kell megtérítenie. 3. Megsérült szobrok Kínos kalandja támadt egyik neves szobrászművészünknek. Ki­állítás rendezésére huszonnyolc alkotását" adta át egy vidéki mű­velődési központnak. A szobro­kat nemcsak ebben a központban, hanem még két másik vidéki művelődési házban is bemutatták. Amikor azonban visszaérkeztek, kiderült, hogy közülük tizenhét megsérült, aminek következtében — mint a szakértő bizottság meg­állapította —, értékük 79 ezer 650 forinttal csökkent. Ennek megfizetéséért a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja az ellen a művelődési központ ellen, amely a szobrokat elsőként vette át, kártérítési pert indított. Az alperes azzal védekezett, hogy a műalkotásokat a szobrász beleegyezésével, kiállítási célra — teljesen épen — az egyik vi­déki művelődési háznak adta át, az pedig egy másik művelődési házba továbbította, ahol az al­kotásokat szintén bemutatták. Ha a szobrok megrongálódtak, ők felelősek érte. Ezért mindkettő­jük ellen keresetet indított. Az első művelődési ház elismerte, hogy egy posztamens nála eltört, de arra hivatkozott, hogy a töb­bit épségben továbbította a má­sik művelődési háznak. Ez vi­szont azzal védekezett, hogy ami­kor a szobrokat megbízottai át­vették, azok mint laikusok, a nonfiguratív, műveken a sérülé-'* seket nem ismerhették fel. Han­goztatta : a szobrokat nagyon gon­dosan csomagolva küldte vissza, tehát azok a szállítás alatt nem sérülhettek meg. A Legfelsőbb Bíróság ítéleté­ben megállapította a művelődési központ kártérítési felelősségét, de az általa előterjesztett kere­set alapján azt a művelődési há­zat, amely egy talapzat eltűrését elismerte, 3600, a másikat 76 ezer 050 forint megfizetésére kötelez­te. Ez utóbbinak a védekezését nem fogadta el, mert neki kel­lett volna bizonyítania, hogy a szobrok nem nála törtek el, ezt azonban nem tudta igazolni. Hajdú Endre Jubiláló éremgyűjtők *

Next

/
Thumbnails
Contents