Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
EGY BERUHÁZÁS SIKERÉÉRT NEM KIVÁLTSÁG, ÁLLAPOT Adunk, de kapni is akarunk A KISZ-kongresszusra készülve a közelmúltban me- gyeszerte áttekintették a helyi KISZ-szervezetek az elmúlt időszakban végzett munkájukat. Számbavették az eredményeket és meghatározták a holnapok tennivalóit. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemének fiataljai eseményekben gazdag öt esztendőt tudhatnak maguk mögött. Bár korábban voltak előzményei, de ebben a pár évben született meg a Kiskunságban a komoly olajipar, melynek létrejöttében a KISZ-esek védnökként jelentős szerepet vállaltak. 0 A beruházás „lelke”: a halasi főgyűjtő. Iparteremtés - védnökséggel Senkinek nem kellett magyarázni A kiskunhalasi olaj- és gáz- gyűjtőtelep kőolaj termelési részlegvezetője Csombok Imre, aki 1379-től. a védnökség indulásától aktívan bekapcsolódott e munkába, így emlékezik az eseményekre: — Az eredeti ötlet, hogy vállaljunk védnökséget, Pápai Ká- rolytól, a halasi beruházás helyszíni irányítójától származik. Én is azonnal „vettem a lapot”, sőt rövidesen elvállaltam az alakuló koordinációs bizottság vezetői tisztjét. — „Mit akarnak a KISZ-esek ezzel a védnökséggel, mikor a beruházásnak úgyis megvannak a kivitelezői és határidői? — kérdezték tamáskcdva akkortájt sokan. Csakhogy a határidők elég rövidek voltak, és számtalan, előre nem látható akadály is felmerült, ami hátráltatta az építést. — Pontosan az volt a védnökség lényege, hogy ezeket az akadályokat elhárítsuk — mondja Csombok Imre. — Az operatív bizottsági üléseinken rendszeresen találkoztunk a kivitelező vállalatok KISZ-vezetőivel, felvetettük a menet közben jelentkező problémákat. Korábban az ilyen gondok elintézése levélben, vagy telefonon sokkal tovább tartott. Közöttünk nem volt egymásra mutogatás. Mindenki azt nézte, hogyan tud segíteni. Szükség is volt erre, hiszen a munkák egymásra épültek. Hittünk benne; hozzájárulhatunk, hogy fokozatosan, minél hamarabb termeljenek a berendezések. Senkinek nem kellett magyarázni, milyen nagy szüksége van az országnak az itt nyert energiára. Tulajdonképpen mi, fiatalok tartottuk az állandó rendszeres kapcsolatot a tíznél több kivitelező közölt. Néha a halasi városi KISZ-bizottság is segített. Egy alkalommal például az ő közbenjárásukra, soron kívül javították meg néhány elromlott szivaty- tyúnkat a Ganz-nál. Jól jöttek az algyői tapasztalatok Pápai Károly, beruházási kirendeltségvezető, irodájában hely- lyel kínál. Mosolyogva tiltakozik, amikor elmondom; úgy tudom, az ő ötlete volt a KlSZ-védnök- ség. — Ez így nem pontos — igazít ki. — Mielőtt Halasra kerültem, 1973-tól Algyőn dolgoztam a kőolajosoknál, műszaki ellenőrként. Az a létesítmény is KISZ- védnökséggel épült, s én fogtam össze. 1977-ben, mikor átjöttem, hamarosan felvetettem, itt is támaszkodjunk jobban a fiatalok tenniakarására. Lényegében tehát az algyői tapasztalataimat hasznosítottam csupán. Megkezdődtek a munkák. Felépült a négy mérőállomás, a szabadgáz-üzem, a főgyűjtő, a kiszolgáló ipartelep, a kútbekötő- és gerincvezeték, a munkás- szálló. Még felsorolni is hosszú a másfél milliárd forintot meghaladó beruházás létesítményeit. Pápai Károly dátummal ellátott fotókat rak az asztalra. Mindegyik a beruházás lelkét, a főgyűjtőt ábrázolja különböző fejlődési fázisban. Az első, 1980-ban keltezett kép egy hatalmas füves területet ábrázol, amelyen birkanyáj legelész békésen. A következőn földgyaluk egyengetik a talajt, a másikon pedig már emberek, gépek, állványok láthatók. 1986. Április 26. — Van mostani fotóm is, de nézzük meg inkább közelről — int a távolba. — Nincs az a kép. amely helyettesíthetné az igazit. Homok és királydinnye volt itt Az észak felől nyárfaerdővel övezett hatalmas telepen valódi gyár fogad. Az óriási üvegcsarnokokon, fémtartályokon és kanyargó csöveken káprázattá erősödik a kellemes tavaszi napsütés. Mindenütt példás rend, tisztaság. A fotós itt a bőség zavarával küzd: Nem tudja, mit hagyjon le a képről. Az „olajos" résznél több, kékszínű ház sorakozik. Mindegyik egy-egy szeparátort rejt magában, amely szétválasztja a csöveken ideérkező keverékből az olajat, a gázt és a vizet. A 13-as szeparátornál találkoztunk Sárközi Zoltán gyűjtőéi! omás-kezelő vei. — Abban az időben radiológusként 'dolgoztam a vállalatnál — idézi fel a múltat a 24 éves fiatalember. — így születése pillanatától végigkísérhettem az állomás fejlődését. Emlékszem, mikor 80-ban először itt jártam, csak homokot és kiráiydinnyet láttam. Az építés gyorsan haladt. Az én feladatom akkor a cső- varratok és a berendezések minőségének ellenőrzése volt. Elnézést kér, néhány pillanatra odalép a szeparátorhoz. A műszerek jelzése szerint állítania kell az egyik csapon. — Először pontosan ezeket a szeparátorokat üzemeltük be — mutat visszatérte után a bonyolult berendezésre. — Aztán fákat ültettünk és .gyomot irtottunk. Egyre szebb, rendezettebb lett a terület. Naponta éreztük az előnyeit Elbúcsúzunk, mert a nyomásmérők mutatói ismét elszólítják. Végezetül a központi telepre visz- szaérkezve, a gépészeti műhelyben Balázs János csőszerelőt kérjük rövid beszélgetésre, ö is a kezdettől részt vett a munkában, S bár 35 évével az ifjúsági mozgalomban nem tartozik a legfiatalabbak közé, ma is aktív KISZ-tag. — Nemcsak papíron volt meg az a védnökség — mondja Balázs János. — Naponta éreztük az előnyeit. Emlékszem, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár KISZ-esei az operatív bizottság kérésére soron kívül, társadalmi munkában végezték el bizonyos fontos idomok kilágyíitását. így mindössze egy hét múlva beépíthettük ezeket az alkatrészeket. Sokáig lehetne még sorolni a példákat, amelyek a beruházásban részt vevő fiatalok rugalmasságát, tenniakarását dicsérik. Kétségtelen tény, hogy az időnként feliéi» anyag-, eszköz- és műszerhiányt gyorsan sikerült megszüntetniük, élen jártak akkor is, amikor a nyári időszakokban napi 12—14 órát kellett dolgozni. — Mostanában változott a KISZ-ben a munkánk — mondja Balázs János. — Alapszervezetünk üzemlátogatásokat szervez általános iskolások részére. Ezenkívül Szánkon és Halason több iskolában működik olajos- szakkör, amit szintén a mi fiataljaink vezetnek. Szeretnénk, ha a gyerekek minél jobban megismernék és megszeretnék ezt a szép szakmát. Gondolnunk kell az utánpótlásra is. PETŐFI NÉPE Én nem hittem » kisköröst KXSZ- eselcnek. Ügy tettem persze, «ninths komolyan venném nsgyrstörö tervüket, de hét ax egész olyan abszolút fantasztikus regénybe Illőnek tetszett, ám — udvarias emberként — inkább nem mondtam ellent. És erre tnl történt? Bejött nekik a dolog. Tavaly április végén, valahogy ünnep előtt, nekiestek s munkának, s decemberre már legendává nőtte magát a cserépleszedés, meg minden. Hát ennek kéne utánajárni, hogy végül is miért sikerülhetett átalakítaniuk, saját képükre formálniuk s székházukat. Hogy tudtak 3 millió US ezerből háromszor akkora értéket teremteni, de legfőképp: ml hajtotta őket? A petőfiszállási Petőfi Termelőszövetkezet életében az elmúlt néhány év jelentős változásokat hozott. 1980-ban négy környékbeli gazdaság egyesült, majd a múlt évben még egy kapcsolódott a közös területhez, munkához. Az újabb, kicsit másfajta, mindenképpen nagyobb szervezettséget igénylő munkálatokban jelentős szerepet szánt a szövetkezet vezetősége a fiataloknak. — Szakembereink nagy része a fiatalok korosztályába tartozik — mondja Beálló Sándor, a szövetkezet elnöke. — Az útkeresés időszakában nagyon sokat tettek, hiszen szinte újonnan kellett kialakítanunk a szövetkezet egész arculatát. A RIS'Z- korúak 66-an vannak, közülük 'hatan felsőfokú, nyolcán középfokú végzettségűek, tehát szakmailag mindemképpen lehet rájuk támaszkodni. A gazdaság vezetése tudatosan törekszik a fiatalításra, ma is tanulnak ősz. löi idiíjasaánk. — Igyekszünk sokféle segítséget nyújtani a pályakezdőinknek — veszi át a szót az elnök- helyettes, László Imre. — Letelepülésük egyik nagyon fontos feltétele nálunk a lakás, tehát lelket, építésit szállítási kedvezményt adunk. Tapasztalataink szerint a fiatalok inkább választják ezt a formáját az otthonteremtésnek, mint a szolgálati lakásba költözést. A munká- baóllók sok helyen panaszolják: nem kapnak megfelelő, erőt próbáló feladatot. Mii egyből „mélyvízbe dobjuk” őket. A soron következő feladatot természetesen megbeszéljük, de tulajdonképpen szabad kezét adunk nekik. Van példa rá, hogy egy-egy új növényfajtát próbálnak ki a „kert sarkában,’vagy új technológiai elemet vezetnek be. A KlSZ-szervezét vezetőinek is szavuk van, okos gondolataikat igyekszünk megvalósítani. De erről illetékesebb szóljon. Kiss Ilona, «« KISZ-tiitkánumk — mutatja be az éppen érkező szőke, kék szemű lányt az elnökhelyettes. ,— Negyedik éve választottak meg a KISZ-esek, ma ennek a korosztálynak több mint harmada, huszonöt fiatal tartozik a szervezetünkhöz. Igyekeztünk a „jobbakat” felsorakoztatná, és egy jól mozdítható csapatot sikerűit így összehoznunk. Sok társadalmi munkáit végzünk, például az orvosi rendelő építkezésénél, az óvoda, iikoJa, sportpálya rendbehozatalánál segédkezünk. Sikeres sportnapokat szervezünk, néha, főleg télen, még arra is rá tehet venni a társaságot, hogy egy-egy pingpongmeccsre, beszélgetésre ösz- szejöj jünk. — Ma mások a fiatalok, mint akárcsak 5—6 évvel ezelőtt — szel közbe az elnökhelyettes. — Nehezebb munka utáni közös tevékenységre sarkallni őket, hiszen mást. kíván az élet, rohanni kell a megélhetési lehetőségek jobbítása után. Idő. energia nem nagyon marad a közösségre. Mégis, a Petőfi Tsz KISZ- szervezetét a környékünkön az egyik legjobbnak minősítik, — Csak elismeréssel szólhatunk munkájukról — mondja az elnök. — Várjuk is a segítségüket, Mert nem szabad elfelejteni, hogy helyzetük, azért, mert fiatalok, nem kiváltságos. Ez egy állapot. Természetes, az idősebbek segít ckészsége és beilleszkedéskor, természetes a szövetkezet segítsége az otthonteremtéskor. de mi nemcsak adná akarunk, hanem kapni ás. A lehetőségeinkkel élni kell tudni. Az irodaépület bővülésével felszabadul egy helyiség, amit szeretnénk úgy berendezni, hogy programokat lőhessen szervezni benne. Az emberek „ide&zóktatá- sára” azonban ki kell találni valamit Érdekeset, izgalmasat, jót. Gál Eszter tg .Fazekas' István és Szarvas Antal MT7.-1 javít. A KFV kiskunsági üzemének KISZ-mozgalmában generációváltást figyelhetünk meg az utóbbi időben. A harmincasoktól egyre inkább átveszik a stafétabotot a fiatalabbak. A nagy beruházások befejeződtek. 1985-ben — a kisebb hiánypótlások után — lezárult az üzem életének egyik fontos szakasza. A ma és a holnap KISZ-esei a közeljövőben ilyen látványos feladatra nem számíthatnak. Most a mindennapos termelőmunkában kell bizonyítaniuk, ami csöppet sem lesz könnyű, már csak azért sem, mert az elődök magasra tették a mércét. Gaál Béla • Balázs János: — Nagy hajtás volt. • Pápai Károly: — Hasznosítottam a korábbi algyői tapasztalatokat. • Csombok Imre: — A védnökség lényege az volt, bogy az akadályokat elhárítsuk. • Sárközi Zoltán: — Születése pillanatától a főgyűjtőn dolgozom. KISKŐRÖS Felépült végül a házuk
