Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

> JÖVENDŐ KISZ-TAGOK FÉLEGYHÁZÁRÓL Nyolcadikosok klubja a Platán utcában A KISZ-tagságra való felkészítés, egyáltalán a mozgalom iránti kedv, vonzalom (felkeltése az úttörőszervezet (feladata. Hogy ez meny­nyire sikeres, elsősorban azon .múlik, miként próbálják a gyerekek fantáziáját megragadni. Ha a tizennégyévest beültetik egy szigorúan kötött témájú, (komolykodó (előadásra, ahol ,a .KISZ felépítését, célki­tűzéseit. az .elvárásokat taglalják, biztos, hogy egy 'időre sikerül ked- vét szegni. Vannak azonban más módszerek is. (Mondjuk, ha egy von­zó példával elhúzzák előttük |a mézesmadzagot... Nagy Piroska, a kiskunfélegyházi Platán Utcai Általános Iskola tanítónője, a szomszédos óvodával közös, (integrált KlSZ-alapszerve- zet titkára. .Később tudom meg igazgatójától, hogy a közelmúltban tüntették ki a KISZ KB Dicsérő Oklevelével. Lássuk hát a jó példát! Ismerkedéstől a vetélkedőig — Három éve végeztem Ba­ján, akkor kerültem ide az újon­nan avatott Platán utcai iskolá­ba. Nálunk is, és az óvodában is sok fiatal dolgozik, a harmincöt év alattiak mindegyike KISZ- tag. Amióta itt vagyok, én fog­lalkozom a nyolcadikosok KISZ- tagságra való felkészítésével. Most, hogy megújulás előtt áll a mozgalom, különösen fontos, — s ez rajtunk is múlik, — milyen lesz a jövendő tagság. — Ügy hallottam, mindez az úgynevezett nyolcadikosok klub­ja keretében zajlik ... — Igen. Az első foglalkozásra még az iskolarádión keresztül is invitáltuk az érintetteket. Az összejövetelt megpróbáltuk egy kicsit ünnepélyessé tenni, üdítő, ropi is került az asztalokra. Ide valamennyi nyolcadikos hivata­los volt. Mi KISZ-esek előadtuk, mivel szeretnénk foglalkozni, mi­lyen programunk van. Termé­szetesen a gyerekeket is meg­kérdeztük, mi érdekelné őket, hi­szen nekik szerveztük az egé­szet. Az első találkozó az ismer­kedés jegyében zajlott, nagyon élvezték az önismereti teszt ki­töltését és értékelését, amivel nem számonkérni vagy vizsgáz­tatni akartunk, hanem elősegíte­ni egymás megismerését. — Végül hányán tartottak ki a klub mellett? — Mindannyian. Az úttörőcsa­pattal nagyon jól együtt tudunk működni ez ügyben, anyagilag is támogatnak bennünket. Elége­dett munkánkkal az iskola és a csapat vezetése, a programok szervezésekor mindig tisztelet- fjen tartják, melyik napra esik a nyolcadikosok soron következő klubdélutánja. — Miként kapnak kóstolót a gyerekek a KISZ-életből? — A foglalkozáson mindig részt vesznek KISZ-fiatalok, akik többségükben tanárai a gyere­keknek. Ilyen alkalmakkor azon­ban a hagyományos tanár—diák viszony nem olyan szigorú, fel- szabadultabbak a gyerekek is. Tavaly év végén a legkiemelke­dőbb munkát végző pajtásokat meghívtuk egy KlSZ-gyűlésünk- re, ahol a szellemi vetélkedőn a felnőtt csapatokat erősíthették. Mondanom sem kell, nagyon él­vezték. — Van-e valamiféle visszajel­zés arról, hányán lesznek közü­lük KISZ-tagok? — Konkrétan nincs, de a gye­rekekkel találkozom az utcán, visszajárnak az iskolába, s innen tudom, hogy többségük KISZ-tag lesz. Kedvet kaptam hozzá A beszélgetést ezután a nyol­cadikosok klubjának néhány tagjával folytatjuk, számukra duplán is ismerős helyiségben: az úttörő és a KISZ közös klub­szobájában. — Milyen élményeitek fűződ­nek az eddigi foglalkozásokhoz? Kutast Hajnalka: — Kéthavon­ta szoktunk egy délutánra ösz- szejönni. A tanárok különböző játékos vetélkedőket rendez­nek nekünk, zenét hallgatunk, táncolunk. Persze, komoly dol­gokról is szó esik: a múltkor pél­dául Kilián György életútjával ismerkedtünk. Vas Bence: — Közülünk ná- hányan részt vettek az orgoványi emléktúrán, utána pedig Kecs­keméten néztek körül a galériá­ban és a múzeumban. Májusban közös színházlátogatást szerve­zünk, a Carmenre, az Erkel Szín­házban. Vidéki Andrea: — Nekem is a játékos szellemi vetélkedő a leg­emlékezetesebb, ahol a vidámság melleltt azért gondolkodni is kel­lett. Az sem mellékes, hogy vé­gül tortát kaptunk jutalmul. Mészáros László! — Ezeken a délutánokon mindenki jól érzi magát. A tanárok és diákok kö­zötti kapcsolat jobban elmélyül. Piroska néni a fő szervező, de egyes témák megvitatásához mi magunk választhatunk tanárt. A klubszobában Rádi Dezsőuével. (Tóth Sándor felvételei) • A klub lelke: Nagy Piroska. Meghívtuk már például Dinnyés Anikót, Rádi Dezsőmét^ Szondi Gyulát, Karsai Győzőnét, öze Gábort. — Ezek után milyen benyomá­sokat szereztetek a KISZ-ről? Mészáros László: — Én kedvet kaptam hozzá. Egy kicsit bepil­lanthattunk a KISZ-esek életé­be, s ez fölkeltette a kíváncsisá­gunkat is. Szerintem olyan le­het, mint az úttörő, csak persze magasabb fokon. A nővérem is szokott mesélni, ő KISZ-titkár a gimnáziumban. Ezek alapján ér­dekesnek, de sok munkával já­rónak is tűnik a tagság. Vas Bence: — Aki közülünk továbbtanul, szerintem be fog lépni a KISZ-be, mert ugyan­olyan összetartó közösség, mint az úttörő. Igényünk van arra, hogy egy közösséghez tartoz­zunk. Vidáman, de komoly tartalommal A foglalkozásvezetők kiválasz­tásánál tulajdonképpen arra is fény derül, melyik pedagógus iránt vannak a legnagyobb bi­zalommal a gyerekek, milyenek a személyes kapcsolatai, mekko­ra a hitele. Fontos ez a mozga­lom szempontjából, hiszen nem mindegy, kinek a révén találko­zik először a KISZ-szel a tanu­ló. Az egyik „kiválasztott” Rádi Dezsőné, aki egyébként nyolcadi­kos osztályfőnök is, kiegészíti a gyerekek gondolatait: — Az elbeszélésükből úgy tűn­het, a nyolcadikosok klubja já­ték. Pedig nem így van. Az az igazság, hogy most, a 40. évfor­dulóval kapcsolatban rengeteg feladatuk van a gyerekeknek s ne felejtsük el azt sem, hogy pá­lyaválasztás előtt állnak. Tudják ezt a KISZ-esek is, ezért inkább színes, hangulatos programokat csinálnak, amelyek nem nélkü­lözik a komolyabb tartalmat sem. Tartottunk nemi felvilágosítást, s — az életkornak megfelelően — beszéltünk a szerelemről. E témáról a gyerekek színvonalas irodalmi műsort állítottak össze. — A nyolcadikosok klubja szorosan kapcsolódik az úttörő­munkához — summázza a hal­lottakat Pappné Kucsora Mag­dolna csapatvezető. — Náluk már nincsenek őrsök, csak rajok, így ez a szervezeti forma is mintegy átmenetet képez az úttörő és a KISZ között. Szerencsések va­gyunk, hogy sok fiatal kartár­sunk van, akik ilyen lelkesen vállalják a jövendő KISZ-tagság nevelését. Kormot Emese Értelmes célok Interjú Papp Róberttel, a KISZ bácsalmási bizottságának titkárával Tartalmában színvonalasan, küllemében gondosan megszer­kesztett beszámoló került a kezembe a bácsalmási KISZ-bi- zottság előző küldöttértekezlet óta végzett munkájáról. Ez az időszak két esztendőt jelent: 1984-ben jött létre — a közigaz­gatás átszervezése után, a járások megszűnésével — a mun­kájáról most számot adó KISZ-bizottság, amely egyben irá­nyítója hét község — Bácsszőlős, Csikéria, Kunbaja, Tatahá­za, Mátételke, Madaras, Katymár — ifjúsági mozgalmának is. Papp Róbert KISZ-titkárt arról kérdezem: mit tettek a fiatalok Bácsalmásért és mit terveznek, hogy segítsék új vá­rosuk fejlődését? Ha a bácsalmási KISZ-alapszervezetek tevékeny­ségéről beszélek, mindig beleértem a környező hét település fiatalságát is. A legtöbb rendezvényünk megszervezésében ők is részt vesznek, gyakran ott­hont is adnak neki: nemrég Madarason tartottuk az Ifjú Gárda egységek találkozóját. — Képesek-e az alapszervezetek önálló munkára? — A legtöbb helyen tapasztalt mozgalmi vezetők dolgoznak. Nem várnak utasításra, ötleteiket meg­valósítják. A többi között példaként említhetem a pamutfonó vagy az állami gazdaság KlSZ-bizott- ságát. Az elsőnek nagy része van abban, hogy a pamutfonó kiváló gyár címet kapott, a gazdaság­beliek pedig minden évben megszervezik a május 1-jén tartandó BNR-kupáf. (Bácsalmási Naprafor­gó Rendszer.) A Keripar fiataljai a KRESZ-park létrehozásában és karbantartásában vettek részt, a Petőfi Tsz KISZ-esei pedig a KRESZ-park mögötti játszótér felszerelését gondozzák: javítják, festik a játékokat. Ezeket azonban szeretnénk gazdagítani, ezért meghirdetünk egy népművészeti alkotótábort. Az itt készülő fajátékokat a játszótéren fogjuk el­helyezni. — Ügy hallottam, hogy a pártbizottság, a városi tanács és a KISZ együttesen kezdeményezte a Kos- suth-park rendezését. — A ligetben gyönyörű platánok, hársak, töl­gyek vannak. A szép természeti környezetet meg­őrizve sétányokat szeretnénk kialakítani, padokat elhelyezni. A meglévő szabadtéri színpadot felújít­juk, vagy teljesen átalakítjuk, mert itt tartjuk majd a nagyszabású ifjúsági rendezvényeket, mint pél­dául a hagyományos május 9-i béke nagygyűlést. A fiatalok igénylik a könnyűzenei koncerteket: a színpad és a park ezek megtartására is alkalmas­sá válik. Ehhez pályázat útján is — amelyet a KISZ KB-nak és a Környezet- és Természetvédel­mi Hivatalnak nyújtunk be — szeretnénk anyagi támogatást szerezni. A parkban van egy mocsaras, lápos, rész, amely valamikor tó lehetett. Jó lenne ismét visszaállítani, esetleg csónakázásra alkal­massá tenni. Az a célunk, hogy egy olyan szabad­idő-parkot hozzunk létre, amely valamennyi kor­osztály számára tartalmas, kikapcsolódási, szórako­zási lehetőséget nyújt. Elsősorban a saját munkánk­ra számítunk. — Előbbre jutott-e már az ifjúsági ház ügye? — Ügy vélem, most igen. Egy meglévő épületből alakítjuk ki, elképzelésünket a tanács is támogat­ja. A tervezéstől az építkezésig minden munkafo­lyamatban részt vállalunk. Ugyanúgy, mint a pa- rádfürdői úttörő-sátortábor végleges kialakításá­ban. Az egyébként a madarasi úttörőcsapat tulaj­dona, de eddig is táborozhattak ott az egész terü­let gyerekei. Június 15-ig- a hét község és Bácsal­más fiataljainak összefogásával alkalmassá tesz- szük 80 személy fogadására, azaz 7 turnusban ösz- szesen 560 úttörő sátorozhat az idei nyáron Parád- fürdőn. — Nem rövid ez a határidő? — Vállaltuk, tehát teljesítjük. Egyébként min­dent társadalmi munkában végzünk, munkabérre egyetlen fillért sem költünk. Megemlítem, hogy majdnem száz KISZ-tag tevékenykedik ifivezető­ként az úttörőcsapatokban, mégpedig nemcsak tanév közben, hanem a nyári táborozások idején is. Büsz­ke vagyok arra, hogy 12 éven keresztül én is ifi­vezető voltam. — Részt vesz-e a KISZ a lakásépítésben? — Azt tervezzük, hogy szövetkezetei hozunk lét­re 24 lakás építésére, de erről most még korai len­ne beszélni, csak a kezdetnél tartunk. — Hogyan foglalná össze röviden munkájuk lé­nyegét? — Egyre inkább érezhető a térség fiataljainak összefogása. Meggyőződésem, hogy értelmes célok megvalósítására mozgósítani lehet őket. Gál Zoltán Fiatalon — a dolgozók bizalmát kiérdemelve Körösi András 1972-ben — 22 évesen —, úgy érkezett Kalocsá­ra, hogy még a környéken sem ismert senkit. Ma tagja a váro­si pártbizottság végrehajtó bi­zottságának, s ő a Kalocsai Sü­tő- és Édesipari Vállalat küldött- gyűlés által választott igazgatója. Ereiben pékmesterek vére fo­lyik (szakértő módon minősíti ízéről a kenyeret), de — talán éppen ezért —, ő volt az, aki fia­talos lendülettel el tudta fogad­tatni az öreg sütőmesterekkel a nagyüzemi technológia előnyeit. Ma szeretet, bizalom és tisztelet övezi, s példája bizonyítja: tár­sadalmunk az életkortól függet­lenül is megbecsüli a kiemelkedő teljesítményt. Nagyapjának péksége volt Sá­toraljaújhelyen. Édesapja is ezt a mesterséget tanulta ki, de pá­lyafutásának utolsó 16 évét a he­lyi sütőipari vállalat igazgatója­ként élte le. Körösi András —, hogy az elődök sikerei még vé­letlenül se vessenek árnyékot az ő megszerezni remélt szakmai becsületére —, a kalocsaiak ál­tal kínált állást pályázta meg. Az Élelmiszeripari Főiskola vé­geztével ezt meg is nyerte, s egy albérleti szoba lakójaként került Kalocsára. Eleinte nem ment könnyen. Nem fogadták kitörő örömmel, alkalmazásának hátterében csak a felsőfokú végzettséget látták. Mivel senkit nem ismert a vá­rosban, az estéket is a munkahe­lyen töltötte. Sokat forgolódott a dolgozók között, nem szégyellt a tapasztalt szakemberektől tanul­ni. Otthonról hozott ismereteit szerencsésen ötvözte a főiskolán tanultakkal, s a kemencék körül gyorsan rájöttek: nem idegen számára a pékség, s sütőipar le­vegője. Befogadták. — A mi munkánk nagy rutint, rengeteg tapasztalatot igényel. Sok függ az alapanyagtól, s csak igen kevesen tudják előre meg­mondani, hogy mi is fog „kisül­ni” a dologból. A tekintély meg­szerzése tulajdonképpen nem nehéz, elég, ha valaki nem kezd mindjárt az elején „okoskodni”. Végigjárta a „szamárlétrát”. Volt gyakornok, munka és üzem­szervező, gyáregységvezető, ter­melési és műszaki osztályvezető, majd főmérnök. A vezetői gya­korlatot a kalocsai I. számú gyáregységben szerezte meg, ahol az ő feladata volt a nagyüzemi technológián alapuló munka be­indítása. A „magyar kemencé­hez” szokott dolgozók két hónap múltán ott akarták hagyni az egészet, s ekkor volt nagy szük­ség a megszerzett tekintélyre. A pékek maguk közül valónak tar­tották, ezért megbíztak elméleti felkészültségében is. Szemléle­tüket sikerült megváltoztatni, s ma már az új üzemben is ter­mészetes a dolgok rendje. A mozgalmi munkában — mint fiatal párttag —, a vendéglátó­ipari KISZ-alapszervezet in­struktoraként bizonyított. Ami­kor tavaly az év közepén a vál­lalati küldöttgyűlés nem erősí­tette meg a régi igazgatót, egy­öntetű volt a kollektíva biztatá­sa: pályázza meg a beosztást. Az új választáson bebizonyo­sodott, hogy a személyes példa- mutatás, a szakmai felkészültség, az igazságos szigor, fiatalokat is alkalmassá tesz vezetői mun­kakör betöltésére. Bálái P. István mm ■MM 2 Az az egy biztos, hogy a KISZ- titkáruk, Takács Gábor rettentő logikusan el tudta magyarázni már az elején, hogy mit is akar­nak tulajdonképpen. — Tudod mi a székházunk? — kérdezte provokáló hangsúllyal. — Na mi? — kérdeztem visz- sza, hasonló stílusban. — Hivatal, öregem — vágta ki. — Bejövünk nyolckor és bezár­juk fél ötkor. — Hát igen — mondtam, mert mondanom kellett valamit. — Hát igen — ismételte Ta­kács, és mintha dühös lett volna valamiért. — És szerinted ez jó így? — Ügy festett, egész bele­lovalta magát. — Mi? Papolunk naphosszat arról, hogy nincs egy lyuk, ahová egy fiatal délután betehetné a lábát, közben meg mi, a KISZ, akik ugyebár a fia­talok érdekeit védjük és képvisel­jük, délután fél ötkor bezárjuk az irodánkat. Ez nekem nem tet­szik — jelentette ki mérgesen. — És? — reméltem, hogy nem hagyja itt abba. Az emberek ál­talában elmondják a bajukat és elhallgatnak. Részükről vége. — Mit és? — nézett rám Ta­kács. — Nincs és — mondta. — Mi már döntöttünk — éfc elősze­dett a polcról egy rettentő lepe­dőt. Jól nézünk ki, gondoltam magamban. Ha a Major Józsi is benne van a buliban, akkor már nemcsak ketten vannak, hanem sokan. Mert ez a Major is megéri a pénzét. Hazajött egy külföldi ki­küldetésből, és nekiállt — olcsón! — szép házakat tervezni. No, persze megorroltak rá, kisütöt­ték, hogy hiányzik valami vég­zettsége. Erre föl a minisztérium szakemberei, amikor végigjár­ták és végigfotózták a várost, zö­mében Major-házakat fényké­peztek le. Takács Gábor meg Ma­jor József: a Nagy Kiskőrösi Szövetségesek. Előtte is, azóta is. Ott tartottunk, hogy Takács a fejébe vette: átalakítja a KISZ- székházat, Major meg elkészítet­te a terveket. Én ma sem hiszem, hogy azok­ban a napokban akadt két em­ber, aki igazán hitt nekik. De, miközben nézegettem a nagy le­pedőt, Major terveit, azt kellett beismernem, hogy van a dolog­ban fantázia. Takácsékban pe­dig erő. Semmi értelme sem lenne a to­vábbiakban azt elmesélni, ho­gyan szervezkedtek, hány cégtől kértek öt-tíz-ti zenötezer forin­tot. Hány srác ment oda délután csak úgy: „öreg, jöttünk”. Semmi értelme se lenne regé­ket zengeni: millióm egy ilyen esetet hallottam már. Az igaz viszont, hogy mikor összehívtak április végén egy ér­tekezletet azoknak, akik építkez­ni akarnak (olcsón, vályoggal, Major ingyen tervei szerint), fönt, a padláson akkora robajjal bon­tották a tetőt, hogy ez jelentett valamit. Hogy komolyan gondolták az egészet. 3 November elsején vagy máso­dikén jött egy komoly, ünnepé­lyes meghívó: ekkor és ekkor át­adják az ifjúsági házat. Nézem: Kiskőrösről jött. Takácsék küldték. Nem mentem el a megnyitóra, más dolgom volt, de Takács rö­videsen rámcsöngetett telefo­non. — Benézhetnél, ha erre jársz — csak ennyit mondott. És akkor már tudtam, hogy hinnem kellett volna neki. Már az elején. 4 — Milyen? — kérdezte Takács, miután keresztül-kasul bemu­tatta az ifjúsági házat. A Pilvax-stúdióban telepedtünk le, a tetőtérben, hangulatlámpák alatt, a tizenhárom plusz egy aradi vértanú bronzreliefjével szemközt. Mit mondjon az ember arra, hogy szinte a semmiből felhúztak (illetve ráhúztak) az épületre 280 négyzetméteres klubot, kerámia­stúdiót, fotólabort? Hogyan kom­mentálja a tinibutik megnyitá­sát, ahol egyébként a bolti árnál százasokkal olcsóbban árulnak inget, blúzt és miegyebet? És egyáltalán: kell-e az ilyes­mihez magyarázat? A videostúdiójukban két komp­lett VHS-gép működik (legutóbb fölvették a kiskőrösi meccset, hogy megmutassák: ilyesmire is használható), és megegyeztek a tévével, hogy megnyitják a video­tékát, ahol olcsón kölcsönözhet­nek kazettát. A számítógép-iro­dájuk (három Commodore 64- gyel, egy Sinclair 81-gyel) az alapfokú után haladó tanfolya­mot indít, a video-kávéházban a bemutatott film előtt előadás, utána vita lesz, az irodalmi presz- szóba Kiskőrös barátait — Cseh Tamást, Bródyt, Zoránt — vár­ják. — Mert nehogy azt hidd, hogy elég, ha „van egy hely” — ült az asztalunkhoz Simeoné Sutus Erzsébet, a ház „kultúrfőnöke”, azelőtt népművelő. — Mondtam, hogy azt hiszem? — kérdeztem. — No, milyen? — kérdezte Takács, sürgető hangsúllyal. — Azt akarod hallani, hogy ilyen jót még nem láttam. — Azt. Pontosan azt. Miért, nem így van? — De — mondtam. Így van. (Epilógus? Kérdeztem Taká­csot: „mit kaptatok ti ezért?” El­vörösödött. „A Józsi kapott vol­na egy vázát”. „Volna?” „Köz­bejött valami”. „Mi jöhet közbe egy vázának?” „Hát az, hogy a nagy tumultusban szétrúgtuk, még az átadás előtt". „Összetört mi?” „Miszlikbe". És nevetett, mintha a világ legjobb viccének poénja pukkant volna, ö maga. Takács Gábor 1986. április ne­gyedikén kapott Szocialista Kul­túráért kitüntetést. „De ennél is fontosabb, amit a saját szemed­del láthatsz, ha körülnézel. Van­nak a Pilvaxban? Vannak. Kel­lett? Kellett. Megcsináltuk? Megcsináltuk.”) Megcsinálták. Ballal József PETŐFI NÉPE 1986. ÁPRILIS 26. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents