Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

1S3S. április 2G. ® PETŐFI NÉPE ® 3 Rendkívüli árengedmény HONDA­tartozékokra Megnevezés------------------8------------------------------­. F-400 F-600 Régi ár Uj ár Régi ár ITj ár Kompi.perm. 10.800 7.56Q 10.900 7.630 Rotációs kapa 2.507 2.507 2.190 1.533 Spirálmaró 1.310 78ó 1.530 765 üobkapa 2.190 1.314 2.620 1.572 Váltfaforg.eke 1.640 820 3.500 1.750 Vaskerék /pár/ 870 435 1.090 545 Oldalvédő tárcsa 550 275 770 385 Töltögető eke 1.640 934­­Kétsoz’os tölt.-■­4.920 2.460 Perm.szivattyú 6.560 6.560 6.560 6.560 Rőt. kasza 5.460 3.276 6.560 3.280 Kultivátor 2.730 1.638 3.500 2.100 Alternáló kasza S 3.740 4.370 10.800 5.400 Talajmaró 7.650 3.825 9.290 4.645 Hómaró 7.650 4.590 7.650 4.590 Alu.pótkocsi 7.100 4.260­­F—600-as alapgép korlátozott mennyiségben kapható. Egyes tartozékok — kis átalakítással — más típusú alap­gépekhez (MPM 10, TERRA) is felhasználhatók. Az alu. pótkocsi C A MP IN G -utáni u tóvá történő átalakításra alkalmas, melyhez elfogadott műszaki tervrajzot a későbbiek folyamán biztosítunk. A fenti eszközök a megye mezőgazdasági boltjaiban meg­vásárolhatók. 951 ALAKÚ LAS, EG YES ÜLÉS, KIVÁLÁS Korszerűsítik a szövetkezeti jogszabályokat Az ország összes szövetkezeti jogásza bekapcsolódik azoknak a folyamatban levő szakmai tájór- tekezleteknek a munkájába, ame­lyéknek rendezője a Magyar Jo­gász Szövetség, célja pedig az előzetes véleménynyilvánítás a szövetkezetekre vonatkozó jogsza­bályok várható korszerűsítéséhez. A itájértekezletek a félidőnél tar­tanak, az utolsó ilyen fórumot május végén hívják össze Buda­pesten. A téma hátterében az egész szövetkezeti mozgalom áll, amely az utóbbi tíz évben je­lentősen fejlődött, új formák alakultak ki. Például kisszövetke­zetek már több mint 'hétszáz he­lyen működnek az ipari ágazat területén, de létrejöttek már a kulturális ágazatban, is. Fokozódik a közösségi igény arra1, hogy a la­kásszövetkezetek alapvetően szö­vetkezeti jellege a gyakorlatban, például a gazdálkodásukban mindinkább érvényesüljön. A me­zőgazdaságban fokozódott az igény az egyszerűbb szövetkezeti formák iránt, és a megnövekedett, üzem nagyságú szövetkezetek úi formák keresése felé fordultak. Már az eddigi táj értekezletek is ráirányították a figyelmet arra, hogy a megalakulás, egyesülés, kiválás. szétválás, átalakulás, megszűnés jogszabályi feltételei ma meglehetősen merevek. Meg­oldásra váró probléma az is, ho­gyan lehet a szövetkezeti moz­galmon belül gondoskodni a fenn­maradó vagyonnak továbbra is szövetkezeti úton, de az eddiginél rugalmasabb módon történő hasz­nosításáról. A tagsági viszony to­vábbfejlesztése körében jogi ren­dezésre vár, hogy a tag foglalkoz­tatásában miként kaphatnak na­gyobb szerepet az önelszámoló belső egységek. A szövetkezet és a tag közötti vagyoni kapcsolatok alakulása — pédául a tag szemé­lyi tulajdonában lévő vagyon használata a közös tevékenység fejlesztésére — előtérbe állítja a tulajdonosi pozícióban lévő tag anyagi felelősségi rendszerének pontos kimunkálását, A szövetkezeti önkormányzat működésével kapcsolatban, figye­lembe vették a vezetésben köte­lezően alakítandó testületek körét — itt megoszlanak a vélemények, hogy e testületek számát szűkít­sék vagy bővítsék —, s felvető­dött, hogy kialakításuknál lehet- ne-e olyan úi módszerekkel, élni. mint a delegálási rendszer, a kül­dött! megoldás, hasonlóan a kül­döttgyűlések gyakorlatához. A szövetkezeti demokrácia érvénye­sülésének egyik lényeges garan­ciájaként került szóba, hogy min­den tag választó és választható bármely szövetkezeti tisztségre, a választások előkészítése, illetve a jelölések során viszont nagyobb szerepet kellene adni a kisközös­ségeknek. bizottságoknak. A tájértekezleteken elhangzott javaslatokat a Magyar Jogász Szövetség szövetkezeti jogász ta­gozatának országos vezetősége május végén összesíti, és eljut­tatja a ,törvényelőkészítés illeté­keseihez az Igazságügyi Miniszté­riumba. Tanácstagok — új szerepben A hetedik ötéves tervek megtárgyalása és elfogadása kapcsán az elmúlt hetekben min­den megyében megélénkült a .tanácstestületek vitatkozó kedve, s a tavalyi választást köve­tő kezdeti nekibuzdulásra, majd az ezután tapasztalható kisebb visszaesés után újra ak­tívabbak, dolgosabbak lettek a tanácstagok nemcsak választókerületük ügyeiben, hanem a település, a község, a város egészét érintő el- határoZásokban, döntésekben is. Most kezd igazán érzékelhetővé válni, hogy az új választási rendszer által megnövelt de­mokratizmus a hétköznapi munkában is foly­tatódik. A körülmények kényszerítik a ta­nácstagokat arra, hogy új felfogásban tevé­kenykedjenek, ne térjenek vissza a régi, meg­szokott sablonokhoz. Másféle gazdálkodás Az egyik ilyen tényező mindenképpen a ta­nácsok új gazdálkodási rendje, amely immár a valóságban váltja aprópénzre az elvileg évek óta fennen hangoztatott önállóságot. Hi­szen az idei évtől a megyék a fejlesztési pén­zeket már mindenütt az állandó lakosságszám arányában, a fejkvóta szerint osztják el a községek, városok között, és felülről nem szólnak bele, mit csináljanak ezzel az ősz- szeggel. A helyi tanácstagok testületé dönti el saját belátása szerint, hogy belefog-e egy új beruházásba, vagy néhány évig takarékos­kodik, esetleg kölcsönadja a pénzét — persze tisztes kamattal — egy másik település ta­nácsának. Dönthetnek úgy is a tanácstagok, hogy a fejlesztési lehetőségeket szorosabban hozzá­kötik a lakosság pénzéhez. Ahol például meg­szavazták a településfejlesztési hozzájárulást, ott az ebből összejövő összeget egészítheti ki a tanács a saját pénzével annak érdekében, hogy a lakosság által leginkább megvalósíta­ni kívánt célok valóban meg is valósulhassa­nak. így, ha az embereik értelmét látják az önkéntes adófizetésnek, biztosan legközelebb is ráállnák majd. A korábbinál jóval nagyobb tényleges dön­tési lehetőségük van a tanácstagoknak abban is. hogy különböző pénzösszegeket az egyik feladatról a másikra átcsoportosítsanak. Köz­tudott, hogy korábban teljesen külön volt a különféle intézmények — egészségügyi léte­sítmények, iskolák, óvodák, művelődési há­zak — működtetésére, üzemeltetésére szolgáló költségvetési és a fejlesztési alap. A városok, községek a fejlesztésekre is általában konk­rét feladatokhoz kötve kapták a pénzt, s azt nem használhatták másra. Kevesebb kötöttséggel Az idei évtől ezek a kötöttségek csaknem teljesen megszűntök, az átcsoportosításoknak többnyire csupán a józan ész szab határt. Mert nyilvánvaló, hogy sehol nem leitet azért bezáratni egy iskolát, hogy a működtetésé­ből megtakarított pénzen például egy uszo­dát építsenek. A tanácstagok azonban ha­tározhatnak úgy, hogy a költségvetésből bi­zonyos összegeket takarékosabb gazdálkodás­sal „átmentenek” fejlesztési célokra. De szü­lethet olyan döntés is, hogy az egységes pénz­alap nagyabb hányadát fordítják például az *í iskolákban az oktatási feltételek javítására, vagy az egészségügyi ellátás színvonalának emelésére. A lényeg az, hogy úgy tűnik: végre a gya­korlatban is megvalósulhat az az elv, hogy csaknem valamennyi helyi dologról helyben döntsenek, hiszen ott ismerik a legjobban a lakossági igényeket és a lehetőségeket. S ez nyilvánvalóan sokkal nagyobb felelősséget ró a tanácstagokra, akiknek szinte mindennapos közvetítő szerepet kell vállalniuk a lakosság és a tanácsi apparátus között. De csak így van értelme a közéleti tevékenységnek, így válhat ténylegesen hatóerővé minden tele­pülésen a helyi demokrácia. A megnövekedett lehetőségeket, s az azok­ká! együttjáró fokozott felelősséget a tanács­tagok is egyre inkább érzik. Ezt bizonyítják azok a tanácsülések, amelyekben nemcsak a vitatkozókedv élénkült meg, hanem nagyobb az igényesség is a különféle előterjesztések­kel és az előterjesztőkkel szemben. Néhány éve még sorra fogadtak el — pusztán az ap­parátus iránti bizalomból — olyan írásos anyagokat a tanácstagok, amelyeknek — őszintén szólva — a felét sem értették. Hiszen laikusként ki tudja felfogni, áttekinteni a bonyolult táblázatokat, a különböző tervszá­mításokat, normatívákat és naturáliákat, amelyekről egy-egy terv elfogadása kapcsán szavazni kell? Nagyobb beleszólás # Az utóbbi időben viszont egyre gyakrab­ban hallani olyan tanácsülésekről, amelye- ' ken a tanácstagok közérthetőbben megfogal­mazott, alternatívákat is tartalmazó előter­jesztéseket kértek. Teljes joggal, hiszen, ha a döntés felelősségét nekik kell viselniük, ak­kor mérlegelhessenek, választhassanak is. Akadt olyan tanácsülés, amelyen felvetették a lakosság választott képviselői: legyen na­gyobb beleszólásuk abba, hogy milyen napi­rendeket tárgyal a testület. Túlságosan sok ugyanis az úgynevezett kötelező napirend, s közben olyan témák alapos megtárgyalására nem jut idő, amelyek pedig a településeken élő lakosságot élénken foglalkoztatják. Talán ezek a példák is bizonyítják, hogy új szelek fújdogálnak a tanácsházak körül. Reméljük, az aktívabb testületi munka, a ta­nácstagok élénkebb közéleti tevékenysége végső soron valamennyiünk hasznára lesz. D. A. TÖBB EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉG Az Agrober a Szovjetunióban A magyar mezőgazdasági beruházási vállalat, az Agrober számos külföldi vállalkozásával egyidőben szovjet vállalatokkal, intézményekkel alakított ki partneri kapcsolatokat. Az agrártermelés több te­rületét öleli fel az a munkaprogram, amelynek első szakaszát a Szovjetunióban a gyakorlatban már meg is valósították. A szovjet mezőgazdaságban az új állattenyészté­si telepek építése mellett — ugyanúgy mint ha­zánkban — a régi létesítményeik rekonstrukcióján is dolgoznak. Az Agrober a Rosztov közelében le- yp rogovszkiji mezőgazdasági üzem szakembereivel közösen a helyi sertéstelep felújítási-bővítési prog­ramját készítette el. Az évenként 12 ezer sertést ki­bocsátó létesítmény átalakítását időközben be is fejezték, és az így szerzett tapasztalatokat szélesebb körben is igyekeznek hasznosítani. Az Agrober — mivel a gazdaság a hizlalásra saját takarmányt használ fel — helyben mutatta be a korszerű, úgy­nevezett CCM takarmány-előállítási technológiát, amely a kukorica jó hatásfokú felhasználását teszi lehetővé. A módszer bevezetéséről .tárgyalásókat folytat. Az Agrober az oreli Gípronyiszelprom Tervező- Kutató Intézettel közösen elkészítette egy hétezer tonnás zöldség—gyümölcs-hűtő tároló tervrajzait. A szabályozott légterű üzemben gazdaságosan őriz­hetik meg a termények minőségét. Az állattenyész­tésben is az együttműködés újabb lehetőségeit tár­ták fel a kétoldalú megbeszéléseken. Az Agrober szakemberei részt vesznek egy 1300 férőhelyes te­henészeti telep rekonstrukciós programjában. Ebben a munkában felhasználják a magyaroVszági tapasz­talatokat. A vállalat szerződést kötött szovjet part­nerévé! a termálvizek és a hőerőművek hulladék - hőjének hasznosítására; olyan megoldást keresnék, amelyet a Szovjetunióban az üvegházi zöldségter­melés korszerűsítésénél alkalmazhatnak. BŐVÜLŐ KAPCSOLATOK A FIATTAL Képviseleti iroda Budapesten A közelmúltban Budapesten képviseleti irodát nyitott Fiat céggel megélénkültek a magyar vállalatok kapcsolatai. Ezt jel­zi, hogy Magyarországon járt és üzleti tárgyalásokat folytatott a konszern nemzetközi kérdések­kel foglalkozó vezérigazgatója is. Rövidesen a Fiat-vállalatokat képviselő küldöttség érkezik ha­zánkba, hogy magyar partnereik­kel az együttműködés bővítését készítsék elő. A kapcsolatok alakulásáról Ré- dei Jenő, a Magyar Külkereske­delmi Bank—Fiat koordinációs vegyesbizottság társelnöke el­mondotta: arra törekszenek, hogy a korábbinál gyorsabb ütemben és kiegyensúlyozottabban fejlőd­jön a magyar vállalatok és a Fi­at konszern együttműködése. A kapcsolatok — a korábbi stagná­lás után — 1983 óta fokozatosan bővülnek. 1983-ban négymillió dollár értékű terméket szállítot­tak a Fiatnak a magyar vállala­tok, tavaly az export már meg­haladta az ötmillió dollárt. El­sősorban erőgép-alkatrészeket, -tartozékokat, vegyi cikkeket, gu­miipari termékeket szállítanak olasz partnereiknek. A Fiat eladásai ennél gyorsabb ütemben emelkedtek. A Fiat egyik vállalata, a Fiatagri világbanki versenytárgyalást nyert Ma­gyarországon, s ennek keretében több mint 10 millió dollár érték­ben szállított traktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket hazánk­ba. A megállapodást követően 140 traktor érkezett Magyaror­szágra. A szállítások a közelmúlt­ban is folytatódtak, a Fiatagri újabban 2,7 millió dollár értékű mezőgazdasági gépet értékesített Ma gya rors zágon. Figyelemreméltó változás a személygépkocsi-szállítások fel­újítása is. Sok évi szünet után az utóbbi három évben a Kon- sumex ötszáz Fiat személygépko­csit vásárolt, amelyet konvertibi­lis valutáért értékesített. A kö­zelmúltban száz Fiat Unó gépko­csi érkezett hazánkba, ezeket fo­rintért értékesíti a Merkur. A magyar és olasz üzletemberek egyébként vizsgálják, hogy mi­ként bővíthető a gépkocsibehoza­tal. Az eddigi tapasztalatok sze­rint ugyanis ennék feltételei el­sősorban — ha nem is kizáróla­gosan — akikor biztosíthatók, ha sikerül a gépkocsialkatrészeket gyártó magyar üzemek és a Fiat autógyár között eredményes ipari kooperációt, közös vállalkozást létrehozni. Városok kézfogása Nem véletlen, hogy a test­vérvárosi szövetség megala­pítója Sztálingrád (a mai Volgográd) és Coventry, az a két város, amely talán a leg­többet szenvedett a második világháború alatt. A közös sors vonzása alapján létre­jött kézfogás azóta számos városnak adott példát, jel­képpé vált; a fasizmus elleni harc, a béke, az egymást köl­csönösen gazdagító kapcso­latok jelképévé. Az immár mozgalommá szé­lesedő nemzetközi kapcsolat- rendszernek, a testvérvárosok­nak a világnapját ünnepeljük holnap. Az olykor igen nagy föld­rajzi, etnikai távolságok el­lenére városok sokasága ta­lált egymásban közös vonást, történelmi hagyományaikban jelentkező kötődést, fedezték fel,az egymás kultprális, gaz­dasági életében rejlő értéke­ket, a felfedezés, megismerés kölcsönösen előnyös lehetősé­geit. 1957-ben megalakult a Testvérvárosok Világszövetsé­ge a franciaországi Aix les Bainsban. Sok nemzet fiai kö­zött ott voltak a Magyar Nép- köztársaság képviselői is. A világszövetség azóta is hű alapelveihez, a maga eszkö­zeivel következetesen szolgál­ja a békés egymás mellett élés­nek — az emberiség érde­keivel egyedül azonos — esz­méjét. Megyénk, Bács-Kiskun vá-- rosai több olyan kapcsolattal büszkélkedhetnek, melyek az elmúlt évtizedekben megte­remtették a nemzetköziségnek egy különös szintjét. A kü­lönösségnek azon jó értelmé­ről van itt szó, amikor egyik városlakó úgy találkozhat a másikkal, hogy egymás meg­ismeréséből mindkét fél gaz­dagodik. Összekötheti őket a sakk, a bélyeggyűjtés, az iro­dalom, a sport, az azonos szakma, és legfőképpen a meggyőződés: korunkban a né­pek, nemzetek együttműkö­dése az egyetlen járható út. Kecskemétnek Szimferopol- lal, Arcueil-jel, Kiskőrösnek Tarnow-val, Bajának Zom- borral, Kiskunhalasnak Ka­nizsával vannak testvérváro­si kapcsolatai, s a közeljövő­ben kerül sor Kecskemét, és a finn Hyvinkää testvéri ösz- szetartozásának kinyilvánítá­sára. A városok közötti barátság és együttműködés hasznát és eredményeit az élet már be­bizonyította, s e bizonyosság érv mindazok számára, kik a népek egyetemes kézfogását kívánják. Hámori Zoltán Tavasz (Straszer András felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents