Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

* • PETŐFI NÉPE e 1986. április 23.

ÉPÍTŐIPARI MUNKAFEGYELEM II.

A Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat a< megyében a legnagyobb cég, az ágazatban. Nem éppen rózsás helyzetükről a közelmúltban terjedelmes írásban számoltunk be.

Az utóbbi időben számos intézkedéssel próbálták javítavii munkájuk hatékonyságát, de egy ilyen nagy apparátust úgy mozgásba hozni, hogy a javulás a legalsó, a manuális végrehajtás szintjén is jól érzékelhető legyen, roppant nehéz. A munkafegyelemre, a szervezettségre legjellemzőbb benyomásokat általában a reggeli munkakezdésnél lehet szerezni.

Ami példás

A munkaidő fél 7-kor kezdődik.

Barátságtalan, nyirkos a reggel.

6 óra 20 perckor elfoglalom a megfigyelőállást Kecskeméten, a Március 15. úti garzoniház mellett parkoló autók között. Az épület mögött félig összeszerelt panelház, egyelőre üres a környék.

Fél 7 után 3 perccel érkezik a brigád, de láthatóan már dolgoztak, mert nagy hungarocell- táblákat hoznak. A daruikezelő tesz-vesz még valamit, majd 6 óra 36 perckor elindul a hosszú vaslétrán felfelé. A többiek már a második emeleten vannak, itt folytatódik a munka. A darus még félúton jár, amikor felvillan az első hegesztőív. sajátos színt adva a reggeli szürkeségnek. Fél 7 után 10 perccel megmozdul a hatalmas gém, s a daru nyikorogva megindul, hogy magasba emelje a betonozásihoz használt fémtálcát. Fent mindenki érti a dolgát, láthatóan felikészülten várják az egymás után következő panelokat.

Visszamegyek délben is, hogy megnézzem, vajon az indulásihoz hasonló pontossággal kezdik-e az ebédidőt is. Lám, aki reggel pontos, az úgy néz ki, egész nap megbízható. A darukezelőhöz be lehetne állítani a kvarcórát,

12:Ó0-át mutat, amikor bezárja maga mögött a fülkét.

Ami jobb is lehetne

Másnap olyan munkahelyre megyek, ahol nem olyan „feszes” a technológia, mint a szerkezet- szerelésnél. Ugyancsak széche- nyivárosi építkezés, de egy .másik épület. 6 óra 29-kor érek oda, egy faibódés munkásszállító autó mellettem tolat be a drótkerítéssel határolt területre. Egy fiatalembernek gyanús lehetek, kérdően néz rám.

— A festőket keresem.

Szívélyesen útbaigazít. Eszem ágában sincs a festőket keresni, gyorsan körülnézek. A lépcsőhá- zak bejárata sárban, szétdóhált deszkákon, üres cementes zsákok és festékes dobozok dzsungelén keresztül közelíthető meg.

Egy asztalos már dolgozik, egy másik ember tüzet rak, valamit melegíteni készül, egyébként kihalt a környék. A betonkeverő áll, csak az egyik lépcsőházból szűrődik ki hang, valaki a társát keres,i.

Egy leendő garázs bejáratán felirat: „Fatlézoló hely”. Az építőiparban így hívják a munikaidő- nyi&vántartásit. 6 óra 38-kor lépek be, bemutatkozom. Almást József és Dósa János művezetők fogadnak, de láthatóan nem tudnak mit kezdeni velem.

— Mi nem nyilatkozhatunk — mondják. Javasolják, hogy keressem fel az építésvezetőt.

6 óra 39 perckor egy Illés nevű festő érkezik, bediktálja társai nevét is, s most vezetik fel a.z előző napot is. Három perc múlva egy Bene nevű ács lép be az ajtón. Panaszkodik, hogy csak ketten vannak, de a mai napra tervezett munkához négy ember kellene. Almási azt mondja, hogy akkor át kell menni a fűtőműhöz dolgozni.

— Mennyi munka van ott?

— Nem sok.

Egy Pista nevű fiatalember — aki az adminisztrálásban segít —

FELHÍVJUK A HÁZTÁJI ÉS KISEGÍTŐ GAZDASAGOK FIGYELMÉT, HOGY 1986, MÄJUS 4-TÖL

megkezdjük

növényegészségügyi

szakrendelésünket

. Kecskemét, Halast út 29. sz. alatti pavilonunkban. Telefon: 16/28-600/161.

AGROKER Vállalat Kecskemét, Halasi út 29.

Bács-Kiskun Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Kecskemét, Halasi út 36.

— Felesleges. Péntek van, a munkaidő negyed kettőig tart, nem tartunk ebédidőt, negyed egykor úgyis hazamegyünk.

— Háromnegyed egykor! — javítja ki Almási, Pistái ,p.edig lakatot tesz a szájára, felém intve a szemével.

— Pszt!

(Lám, az első részben említett hallgatólagos megegyezés fennáll.) Bene nem érti a dolgot, kimegy. Én 7 óra előtt 10 perccel követem, ott áll a.z épület sarkánál. Az élet odakint „felfutásban van”, az épületek közötti udvaron 10—15 ember. Egyesek intenzíven dolgoznak, néh anyain még ácsorognak. Amint elhagyom a drótkerítést, látom, hogy az engem eligazító fiatalember legalább hat dolgozónak elegendő reggelizni valót hoz.

Ilyen is, olyan is

Dr. Fáy Ferenc vezérigazgató mondja:

— A munkakezdés olyan a vállalatnál, amilyennek tapasztalta. Van ilyen is. olyan is. A szerke- zetszereléaben tűrhetően mennek a dolgok, itt a panelszállító sofőr érdekeltsége is kedvezően befolyásolja a többiek hozzáállását. A munkásszállító kocsiknak viszont hat órára be kellene érkezniük, nem pedig fél bét előtt egy perccel. A gépkocsivezetők szigorú utasításiban kapták, hogy aki nincs ott időben a megállóban, azt hagyják ott, de társaiktól «való félelmükben a sofőrök ezt nem merik végrehajtani. A munka indításánál a művezetőkön múlik a legtöbb, sajnos, kevés ilyen jó szakemberünk van.

Dr. Fáy Ferenc a konkrét eseteket nem kommentálta tovább, csak annyit jegyzett' még meg, hogv a dolgozókrak délelőttönként 15 perc áll rendelkezés'!!Vre a reggelizéshez. Inkább az általános helyzetről beszél.

Igények és lehetőségek

— Az egyik oldalon ott van az idealizált, de jogos elvárás: a

>,,„nglla hibapontos” munkavégzés. A másik oldalon ott van a bér- szabályozás adta lehetőség — differenciálni nem igen van módunk —, és a munkaerőpiac helyzete. A kettő ellentmond egymásnak, az építőipari vezetőnek „lavíroznia” kell közöttük, ha meg akarja tartani a létszámot.

— A munkaerőpiac még mindig nem kedvez a munkafegyelemnek?

— A parkettás szakmában például nincs gondunk. Más szakipari vagy segédmunkások viszont könnyen el tudnak helyezkedni másutt is. Egyre kevesebben akarnak a főtevékenységből megélni, elharapózott a fordított értékrend. A segédmunkásnak nem célja, hogy szakmunkássá váljon, inkább addig vitatja a bérét, amíg az el nem éri a szakmunkásokét.

— Mit ért a lavirozáson?

— Taktikázást. Például olyan kompromisszumot, hogy Sándor, József napokon nem engedjük ugyan berúgni a brigádokat, de kénytelenek vagyunk megengedni, hogy egy órával előbb befejezzék a munkát és megigyanak egy demizson bort. Az alkoholizmus egyébként nagyon nagy gond, csak bizonyos keretek között tudjuk tartani. Ha valahol elkezdenénk szondázni, nem tudom, hány dolgozó állhatna munkába.

— Az emberek ezt természetesnek tartják?

— Jó részük igen. Megállapítható, hogy ők jogokat „vindikálnak” maguknak az ilyesmihez, és ezekhez ragaszkodnak. Nem különb az alkalmazotti munkafegyelem sem, de itt a lazaságok nehezebben bizonyíthatók.

Hol a megoldás ?

— A gondokat pusztán vállalati eszközökkel megszüntetni nem lehet, legfeljebb lokalizálni, mert a dolognak társadalmi gyökerei vannak. Vállalaton beliül arra kell törekedni, hogy azon a pályán, ahol lavírozunk, mindinkább a „nulla hibapontos” munkavégzés felé közelítsünk. Egyes munkahelyi vezetők persze a könnyebb ellenállást választják, mindent a munkaerőhelyzetre fognak. Sajnos, a Dutép — tisztelet a kivételnek — nem dicsekedhet kiváló középvezetői karral, a művezetői gárdánk pedig — itt is vannak kivételek — kifejezetten gyenge. Akik alkalmasak lennének ilyen posztok betöltésére, azok egyre kevésbé vállalják. A harcot persze nem adjuk fel, hiszen tapasztalhatott pozitívumokat mindkét munkahelyein. A vállalat iránt lojális törzsgárda köré kell felsorakoztatni a becsületes, megbízható embereket, ők vannak többen.

Bálái F. István (Folytdtjuk)

• As alkoholizmus nagyon nagy gond. (Somos László felvétele)

jó szándékkal közbeszól :

— Hozatok én ide embereket, hogy az itteni munkát is ed lehessen végezni.

Bene leinti.

KISKUNMAJSA, HARKAKŐTÖNY, KISKUNHALAS

Várakozó állásponton a juhászat

Kiskunsági vélemények

Napjainkban ismét a juhászati ágazat került a mezőgazdászok figyelmének középpontjába. Egyrészt, mert megkezdődött a nyírás ideje, másrészt az ágazat pozíciójának javítása napirenden van és kedvező változás várható. A termelők legtöbbje a gazdaságtalan évek alatt sem hagyott fel a juhtartással.

A túlélés mellett a technológiák finomításával, az érdekeltség megteremtésével, jobb tenyésztői munkával igyekeztek szinten tartani, illetve ahol a gazdaság jelbírta, fejleszteni az ágazatot. Ennek ellenére a megye nagyüzemi juhállománya tavaly 13,5 százalékkal csökkent. A magas költségszint enyhítése érdekében tavaly 22 és fél ezer juhot adtak ki vállalkozóknak, tagjaiknak. Három kiskunsági szövetkezetbe látogattunk, ahol az ágazat jelenlegi helyzetéről érdeklődtünk.

Soha nem látott pénz után adóznak

— Ennyire jutottunk — mutat körbe tanyáján Sütő Bálint, a bo- doglári puszta egyik juhásza. A hullámpala tetejű, nemrégiben bepucolt téli juhakolban most a kisbárányok bégéinek. Magán a lakóépületen is meglátszik az állandó javítgatás. Az épületcsoportot sertésól és tehénszállás szegi.

— 1960 óta juh ászkadom. Most

kétszáz anyával, amit a Jonathán Termelőszövetkezettel kötött

szerződés értelmében tartok, emellett száz birka a sajátom. De nem ebből élünk. Évente 30—50 disznót is leadok, meg három tehenet fejünk. Ezek után nem is kell magyarázni, mennyi munkánk lehet az állatokkal, öttagú a család, dolgozik itt mindenki. Panaszkodnak is a szomszédok. hogy ez a Bálint még karácsonykor sem nyugszik, ugat- tatja a kutyáit. Kérem, ha az idő olyan, a falkát akkor is hajtani kell.

Hogy milyen lehet akkor a hangzavar, rögtön hallom is, mert a rendetlenné vált falkát pillanatok alatt szabályos körbe állítja az összeszokott három füstösiké- pű kutya.

— 1973-ban egyszer már eladtam a birkáimat — mondja anélkül, hogy á terelőmanőver a figyelmét lekötné. — Megteszem én ezt most is, nemhogy szívfájdalommal. hanem azonnal, ha ráfizetünk. Nekem, kérem, mindegy, hogy milyen állatot tartok, amelyiket megéri, az lesz. Amióta bevezették a villanyt, van tévénk, rádiónk, meg az újságból is tudom: a bárányra szükség van. Export. A gyapjúról nem is be- széLve. A teheneket dotálják. Kérdem én, a juhászatot. legalábbis a szerződéses juhászatot miért vágják agyon az adóval? Hat évre vállalkoztam a Jonathámnal, a negyediknél tartok, egyelőre akkora a tartozásom, hogy nem is tudom, hogyan lesz. Ha a végén elszámolunk, és marad háromszázezer forint, az 72 hónapra annyit tesz: havi 4166 forint. Ha ebből az adó is lejön, azt hiszem, nálam vége a juhászkodásnak.

Nemcsók Dezső, juhászati ágazatvezető, a téesz kiskummajsai központjában magyarázza a részleteket. Az 1980-ban megkezdett bárányhizlalás két év múlva értékesítési gondok miatt ráfizetésessé vált. Emiatt előbb 1800, majd .1200 anyáit — hangsúlyozta): nem kihelyezitek, nem bérbeadtak —, hanem a teljes anyagi érdekeltségi rendszeren alapuló módon tartanak. Kétszáztól) 450 darabig terjedő falkákban. A vállalkozó fizet évente anyánként 700 forintot, és saját költségén tartja az állatokat. De erre — anyánként — 1200 forintig takarmányelőleget vagy pénzt kaphat. Amivel a bárány- és a gyapjúértékesítés után — ez a szövetkezeten keresztül történik — az év végén elszámolnak. Jót is működne mindez, de a Pénzügyminisztérium állásfoglalásában ezt vállalkozásnak minősítette. Ezért „a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóztatása” című jogszabály szerint, tehát a bruttó árbevétel után adóztatják. Amit egyébként a tíz juhász soha nem is lát, hiszen az állomány, a bárány, a gyapjú a téeszé. Az övé a „költség”, amivel nem csökkentik az adóalapot.

Megfeszített munka ára

A határos gazdaságba, a har- kakötönyi Egyesülés elnöki irodájába érkezésemkor az árvita hub lámái már csendesedtek, amelynek résztvevői — Tor day Zsolt elnök, Nasz Károly, a Gyapjú- és

Textiladapanyag-forgalmi Vállalat kirendeltségvezetője, Feher István, a Rémi Juhtársulás vezetője, For ezek Dániel főmezőgazdász. s egyben a kiskunsági TE- SZÖV juhászati szakbizottságának elnöke és Simon Adám nyugdíjas szaktanácsadó. A délelőtt minősített tízezer kilogramm gyapjú értékében egyezkedtek.

« Sütő Bálint: — Ami kis hasznunk lenne, mind elviszi az adó.

Torday Zsolt és Nasz Károly egymásra nézve mondta:

— Mindenki megelégedésére 122 forint lett a kidognammomkón- ti értéke

A GYTV szakemberétől hallottam, hogy ez a téesz egy évtizede a minőség szempontjából a megyében még a sor végén kullogott. Ma pedig az elsők között van. Ugyanez volt a véléménye a tenyésztői munka színvonaláról is. A követésre méltó pályaívről Forczek Dániel beszélt.

— Nálunk a juhászat tulajdonképpen két részből áld- A hagyományos anyatartás másfél milliós mínuszt hoz, a hatmillió forintos eredmény tehát a bárány- hizlalásnak köszönhető.

— Ez az ágazat adja egyébként — tette hozzá az elnök — az alaptevékenységünk árbevételének 75 százalékát, tehát súlyának megfelelően, kezeljük.

— Évente 17 ezer vásárolt bárányt és háromezer sajátot hizlalunk, adunk le. Tavaly az állományunk a szállításkor megszokott minimális veszteségtől eltekintve az utolsó darabig tőkés országban talált vevőre. A hizlalással nincs is baj. Az anyatar- tás gazdaságosságával már inkább. Pedig próbálkozunk mi mindennel. A nagyobb szaporulatért a BOSCOOP rendszer úgynevezett szinkrondzáoiós módszerét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékének közreműködésével alkalmazzuk. így sikerült elérni, hogy egy anyára évenként másfél bárány juthat. Ez így röviden elmondva talán egyszerűnek tűnhet, de hihetetlen erőfeszítést követel az ágazat minden dolgozójától.

— A termelés szempontjából — egészítette ki Torday Zsolt a főmezőgazdászt — fontos szerephez jut az olyan értékesítő partner, aki feladatot vállalt, hiszen kölcsönös érdekünk az állandóan jó minőségű tejesbárány folyamatos biztosítása. Bízvást mondhatom, a GYTV-vei mi jól egymásra találtunk...

Támogatás nélkül nem megy

— Tényként kell megállapítani — fogalmaz tömören Huri Béla. a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke —,

ahol jól csinálják, ott nulla—egy százalék közötti eredményt hozhat a hagyományos juhászat. Alapvető az egy anyára jutó legalább 1,4—1,5-ös évenkénti szaporulat, hogy elfogadható minőségű legyen a gyapjúhozarri Forte tos továbbá a megfelelő takarmányozás, a jó érdekeltségi rendszer kialakítása, a megfelelő. szakmai vezetés, a törzsállat-te- nyésztés.

— Mindent elmondtam? — gondolkodik egy pillanatig. — Igen, a drága beruházást a birka „nem bírja” el és jó, ha a termelő részt vehet az értékesítéskor, úgy is mondhatom, az ott képződő haszon felosztásában.

nyésztési munkában a jó húsformájú és viszonylag elfogadható minőségű gyapjút adó fajtákat tartjuk. A kosok bolgár aszkániai merinók. A jó takarmányozás miatt ez az ágazat Irányítja a tömeg-, zöldtakanmány-termelésit, a melléktermék-hasznosítást és a legelők kezelését. Az elmúlt években megteremtettük a juhászok megfelelő anyagi érdekeltségi rendszerét. Sikerült Hudi János személyében egy olyan ágazatvezetőt találni, akinek a bojtármunkáktól kezdve minden a kisujjában van. Hosszú távú szerződést kötöttünk a Bács-Kiskun megyei Állatiorgalmi és Húsipari Vállalattal amely anyagi részt is vállal az exportbárányokat nevelő állomány gyarapításában, A gyapjút ez évtől a Tisza-Kunsági Juh tény észtő, Hizlaló és Értékesítő Társulás tagjaiként, p VÁR- JUH tenyésztési rendszeren keresztül közvetlenül a gyapjúfonónak értékesítjük. így értük el, hogy viszonylag jó eredménnyel számolhatunk. Tavaly négyezerötszázas létszámú állományunk körülbelül egymillió forint nyereséget hozott. A juhászatot mi fejleszteni akarjuk, az ötéves terv végére szeretnénk nyájainkat tízezresre növelni. Nem mehetünk el azonban az állami támogatás kérdése mellett. Nézetem szerint az eredményesség javításáért, a fejlesztésért folytatott törekvések lehetőségét, ha száz százaléknak tekintjük, ötvenet mi magunk „variálgatunk”, a másik ötvenlhez viszont várnánk a segítséget.

A mezőgazdaság számtalan ágazata közül néhánynak az eredményessége — ilyen például a kalászosgabona-termelés — bármerre jár az ember az országban, többé-kevésbé hasonló, az adottságoktól, a minimális technológiai eltérésektől függetlenül. Más ágazat, mint például a juhászat már nem sorolható ebbe a kategóriába. Azt, hogy itt nincs valami rendben, bizonyítja az is: a napokban felkeresett három szomszédos kiskunsági szövetkezetben, ahol az adottságok megközelítően hasonlóak, az ágazatért felelős vezetők véleménye a fejlesztés lehetőségeiről eltér. Egyben azonban azonos a véleményük: ahhoz, hogy a célirányos bárányhizlaláson túl az ideális anyánkénti ezer forintos hasznot év végén elkönyvelhessék, központi segítséget várnak.

Czauner Péter

— Nálunk a dolgok jelenleg a következőképpen állnak. A te• Sok múlik

a gyapjú válogatásán. Simon Adám.

egy életen keresztül tanulta ezt a szakmát.

Dolgozik a toronydaru — mit csinál az ács?

Igények és lehetőségek között lavírozva