Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

1986. április 23. C» PETŐFI NÉPE • 5 A HALASI VASUTASOK MŰVELŐDÉSI HÁZA , - (Straszer András felvételei) 41 Csend a könyvtár­ban. Al 4. Címük: o. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Pótlás a ,.Kuruc halom”-hoz A feis-kunhalasi vasútáMo- ^ más szomszédságában szerényen áll' a művelődési ház épülete. A szerénység hírnevük­re is vonatkozhat, hiszen a vá­ros kulturális programjainak ajánlóiba» gyakrabban szerepel­nek a Gózon István vagy az Általános Művelődési Központ eseményei. Ez a tény perszenem azt jelenti, hogy a vasutasok nem kinálnak elégendő elfog­laltságot, ami az alábbiakból is kiderül. Az intézmény 1972-foen készült el, akikor a budapesti Vasutas Szakszervezet támogatta mun­kájukat, a felügyeletet pedig a helyi szakszervezeti bizottság végezte, s végzi -most is. Két esztendeje változás törtéint a művelődésit ház életében; azóta önállóan gazdálkodnak. Régeb­ben a pénzt a fővárosból kap­táit, s lényegében a rendezvé­nyeket is kijelölték. Ez utóbbi rnára feledésbe merült, a dol­gozóik igénye, kívánsága a dön­tő a programok összeállításakor. A művelődési ház igazgatója, Gyöngyi Sándor. Pontosan egy évtizede dolgozik az épületben, régebben gondnok volt. Az előző vezető, Gyöngyös Károly beteg­sége idején „ugrott -be” a köz­műve lődés szolgálatába, majd 1984-ben — amikor leszázalé­kolták Gyöngyös Károlyt — ki­nevezték az intézmény élére. Ninc9 népművelői diplomája — tanult szakmája szobafestő —, s minit mondja, nehezebb így a népművelés. Sikerei, kudarcai edziik meg. Fontosnak tartja a társintézményekkel való kap­csolatokat, hiszen mihez kezd­hetnének, ha a síinek tövében e 1 szí get eilte n tevékenykednének ? De milyen is volt hírnevük ré­gen? — Sokan tudták, hogy a vá­rosban itt rendezzük a legna­gyobb táncesteket — válaszol kérdésemre Gyöngyi Sándor. — Népszerű volt a fiatalok kö­rében a 'különböző beategyütte- sek koncertje. A hetvenes évek­ben még én is jártam ezekre a hangversenyeikre. A csillagász kör 1972-ben afcteui’.t, s a mai napiig itt tartják foglalkozásai­kat. Talán ők hallliattak a leg­többet magukról, országos hír­re tették szert.. Könyvtárunkban mára 11 ezer szakirányú és szép­irodalmi jellegű könyv gyűlt -u össze. — Amikor átvette a vese- 1 lést, mi volt az első teendő­je? • Gyöngyi Sándort sikerei, ku­darcai edzik. — Bár a támogatás összege csökkent, a saját bevételekkel megteremtettük a szükséges fo­rintokat. A színvonalasabb mimika érdekében több rendez­vényt iktattunk a programba. — Ezek hozzák a pénzt? — És viszik! Régebben 400— 500 ezer forintot kaptunk Pest­ről), most 250 ezrét. Éves költ­ségvetésünk pedig 800 ezer fo­rint. Bevételünket elsősorban azzal próbáltuk bővíteni, hogy ki­nyitottuk kapunkat a város la­kói előtt. A diszkó is betört. Pénteken, szombaton ötszázan is megfordulnak nálunk. A belé­pő 20—30—40 forint A szóra­koztató műsoros estekre pedig hatvanért juthatnak be az ér­deklődőik. S ilyenkor a büfé is nyitva van ... — Klubok? — Újjáalakult az ifjúsági klub, s létrehoztuk a MÁV Lo- comotív Horgász Egyesületet. Szakkörük van a karatésokmak, az akvaristáknak, a vasútmo- dallezőikneik, a nyugdíjasoknak, az újítóknak. Sdk elismerést ví­vott ki a fúvószenekarunk. A sportolni vágyóik is megtalálják az a’kailmat. A fiataloknak he­tente rendezünk vetélkedőt, a Kapcsoltamhoz hasonlót, csak a nyeremények kisebbek. Jön hoz­zánk gyermekszínház, a felnőt­teknek pedig műsoros esteket kínálónk. Föltétlenül említést érdemel a politikai előadássoro­zat. Sándor István, Kondor Ka­talin, Avar János után április 25-én Vértes Éva jön. — Mi maradt ki a bemu­tatkozásból? — Két kisebb intézményünk van Kunsizentmiklós-Tasson és Kiskőrösön. Ez utóbbit felújít­ják. jelenleg nincs nyitva. Kun. szeintmiklós-Tasson kört alakí­tottak a természetjárók és a nyugdíjasok, s oitt kihelyezett könyvtárunkban találnak ked­vükre való olvasnivalót a köínyv- barátok. Csak szűkös a hely ... — Itt nem? — Sajnos, itt is. Főképp a na­gyobb rendezvények idején érezzük ezt. — A céljuk gondolom nem változott: a vasutasok műve­lődési lehetőségeinek megte­remtése. így van? — Igen, s érdékeiket is kép­viseljük a magunk módján. Az üzemi művelődési bizottságok­kal szorosan együttműködünk, javaslataikat meghallgatjuk, tel­jesítjük. — Egyébként nehéz fel­adat a dolgozóknak progra­mokat kínálni? — Főképp azért, mert sokan a környékről járnak be dolgoz­ni. Míg várakoznak a hazain­duló járatra, betérnek hozzánk. Megnéz5 k a kiállításit, könyvet kölcsönöznek. A szocialista bri­gádok vetélkedője idején külö­nösen gyakran megfordulnak a könyvtárban. — Terveik? — Szeretnénk fellendíteni az ifjúsági klubot, mert jelenleg megcsappant az érdeklődés irán­ta. Tovább folytatjuk a komoly­zenei hangversenyeket. A Di­mitrov téri Általános Iskolában nyáron játszőházat rendezünk. Tervbe vettük, hogy ha lész pénzünk, számítógépes tanfolya­mot indítunk. Keltene video is, mert nekünk is haladni kell a korral... Borzák Tibor A Petőfi Népe március 12—i számábarí az első Halasi krónika alapján egy közismert halasi föld­rajzi név eredetét magyarázta Bognár András. Eszerint ugyanis az „1730. esztendőiben Októbernek 4. napján” Hailas keleti oldalában a túlerővel szemben 234 kuruc vitéz ellesett. (Az 1730 bizonyára elírás vagy sajtóhiba az 1703 he­lyett.) A cikkíró ezután ismerte­ti a hősök eltemetését, a Kur.ucz halom név meghonosodását. Ügy véli., „hogy a név fennmaradt, mert megtalálható a Pesty Fri­gyes-féle gyűjteményben és .. a mostani földrajzi névgyűjtés ta­nulsága szerint... most is él”. Halasiak számára meglepő a szer­ző ama kijelentése, amely szeriint a kuruc—labanc tusakodásokról tudnak ugyan Hálás krónikásai, de ezt a leírást nem ismerik”’ Valójában o Kuruc halom már a Pesty-féle adattár előtt beke­rült a nyilvántartott helynevek közé. Vály András pesti egyetemi tanár, a Magyar országnak leírá­sa című háromkötetes mű szerző­je 1801 nyarán Halason járt és műve (valószínűleg 2. kiadása vagy 4. kötete) számára megvet­te a városi tanácstól Tooth Já­nosnak erre a célra írt Kiskun Halas város tcpografikai leírása A könyv címlapján jelenet lát­ható az emlékezetes Jelenetek egy házassiágból című filmből. A há­zasfelek (imég) o konyhaasztal mellett ülnek és vitatkoznak. Te­hát a házasság még él, nem bom­lott fel. A kép mindennapi, akár idillinek is mondható jelenetet rögzít, mert hiszen nem minden 'konfliktus és vite torkollik fielitét- ffleniil krízisbe, a háziasság felbon­tásába. De torkollhat, s ez mind­két fél számára veszteség — ve­reség — sugall ja Cseh -Szomibatihy László könyve. Még akkor is, ha a kapcsolat eleve tévedésen ala­pult, s menthetetlen. Nos, ha a címlap valamiféle éHétszagú elemzést ígérne, maga a cím lehűti az olvasót a maga száraz szakszerűségével. Félő. hogy az első húsz oldal után csalódottan teszi le az, aki holmi megoldók épleteket vár a saját óleltére, házasságára, mert Cseh- Szombathy tanulmánya inkább összegző, mintsem feltáró munka. .Maga a téma hallatlanul izgal­mas és aktuális, s a könyvet igen nagy haszonnal forgathatja a pe­dagógus, a jogász, a pszichológus, s kívánatos is, hogy elolvassák. Mindenek ellőtt a címben foglalt kulcsszó: a konfliktus miatt. Megdöbbentő ugyanis, hogy ko­runk .társadalma mennyire nem ismerd (fel), ennék következmé­nyeképp mennyire nem tudja kezelni azt. Ma mór látjuk, hogy a makro- éis a imikrotársadalcim kölcsönö­oímű összeállítását 150 forintért, amelyben első helyen szerepel a „Kurucz Halom” a halasi króni­kából vett sorok kenetében. Ki­adta Nagy Szeder István 1923- ban Adatok Kiskunhalas város történetéhez II. című művében. Pesty Frigyes említett műve előtt 10 évvel, 1878-iban. jelent meg Kecskeméten dr. Molnár István munkája Kis Kun Halasi helyraj­za ..., mely a .^Kurucz Halmot” szintén a Halasi krónikából vett idézettel mutatja be. Halas krónikásai igenis ismer­ték „ezt a leírást”, amit egyebek között az is bizonyít, hogy Tooth János Szabad Kis Kun Halas vá­ros történetei sommás előadásban című, először 1828-iban kiadott művében már a kurucok vezérét is megnevezi Deák Ferenc szemé­lyében. Tooth János krónikás és a szájhagyomány alapján is olyan elevenen él ennek a szerencsétlen kuruccsaitának az emléke a hala­siak lelkében, hogy az ütközet 200. évfordulója utáni évben Daniké József szobrászművésszel egy nagyszerű emlékművel, az ország egyetlen kuruoszobrával jelölik meg a helyét. A további krónikások (ifj. Beisz Ede és dr. Nagy József) sen összefügg, hat egymásra, te­hát nagyon is fontos a magánélet minősége, ha úgy tetszik, az egyes ember boldogsága, boldogulása, életvitele, s ezen belül is a család léte, milyensége. Igaz, Cseh- Szomibathy stílusa, gondolatmene­té száraz és kicsit pedánsan tudo­mány os(kodá), ám végeredményé­ben meggyőző. Az embereket meg kell taníta­ni a konfliktusok (mibenlétének’) felismerésére, azok intelligens ke­zelésére. Éppen a családon, a há­zasságon belül, ment életünk (egyik)) legfontosabb terepe, szfé­rája ez. Vannak szakemberek, akik szükségesnek, míg mások fö­löslegesnek, kiküszöbölendőnek tartják a konfliktust — írja Cseh- Szombathy. Létét azonban senki ■nem vitatja s ha már van, meg kell tanulnunk élni is vele, álta­la. Hegel és a marxizmus klasszi­kusai óta az ellentéteket a fejlő­dés motorjának tartjuk. Magán­életünkben azonban furcsamód valaminő idillt, kiegyensúlyozott­ságot szeretnénk — s olykor ha­zudunk is, ahelyett, hogy tudato­san szembenéznénk az emberben meglévő ellentmondásokkal, fe­szültségekkel. Már maga o kétneműség is ellentétf orr ás. Felkészületlenül, tanácstalanul állunk életünk konfliktusai előtt. Nincs stratégi­ánk hozzá, s emiatt elrontjuk az életünket. Nő a rossz házasságok, a válások és a válási, árvák szá­ma, rontva ezzel az egyén esélye­it, a társadalom közérzetét, nö­már azt is tudják, hogy kik vol­tak Deák Ferenc tisztjei, ki volt a déli haitárörvidéki szerbek, la­bancok vezére: báró Kyba, ki maga is elesett az ütközetben. A Tooth János után legna­gyobb érdemű halasi krónikás. Nagy Szeder István is felhasznál­ja a hiányolt leírást. (Kiskun Halas Város Története I., Kiskun­halas, 1926.) Halász Géza a Janó Ákos szerkesztői közreműködésé­vel 1965-.ben kiadott Kiskunhalas című helytörténeti monográfiában erre az adatra hivatkozva kérdő­jelezi meg Esze Tamás történész­nek azt az állítását, hogy Halas mellett egy második kuruccsata, is volt. A Kiskunhalasi helytörténészek tahát nemcsak ismerték „ezt a le­írást”, hanem ki is egészítették újabb adatokkal. A Schneider Ignác Utódai cég .nagyszabású építkezésekor a hal­mot felbontották,^elsimított he­lyén tovább fejlődött a város. A kuruc vitézek összeszedett és lá­dákban táróit csontjait a kuruc- szobor előtti kertben földelték el a két világiháború között. Meg kéül jegyeznünk, hogy már 1923-ban kiadta Nagy Szeder Ist­ván a Halasi Krónikát (protocol- 1 urnát). Természetesen örömmel üdvözölhető, hogy ismét megje­lentetik a megyei Honismereti Közlönyben. Sütő József velve megoldatlan gondjainak tö­megét ás. Cseh-SzombatJhv a jó­zan szembenézést javallja, hiszen a jelenségeik, maga a tünetcso­port egyáltalán nem misztikus, át­tekinthetetlen. A családinál, a monogám házas­ságnál ma sem tudunk jobb meg­oldást — bármennyire is vitatják egyes szociológiai iskolák. Minél atomizáltabb maga a társada­lom, annál nagyobb gonddal kell óvnunk a már felismert értéke­ket: a szerelmen, a kölcsönös megbecsülésen, egymás ismeretén alapuló házasságot és a családot. A konfliktust pedig nem fátuim- ként .kell felfogni, hanem a dói ág velejárójának: a két nem, a há­zasfelek alkalmi, másoknál eset­leg permanens vitájának, amely azonban nem feltétlenül és szük­ségszerűen torkollik krízisbe, a család széthullásába, ha a „szer­ződő felek” eléggé feflnőttek és interjllgensek, felkészültek önma­guk és társuk (©elismerésében. Cseh-Szombathy — az elmon­dottakból is kiderült — feltétle­nül házasság- és család-„párti”. Hisz az ember nevelhetőségében, notha a képet valóban nem látja rózsásnak, derűsnek. Zűrzavar van a világban, a mi társadal­munkban is, s ez iliecsapódik a családiban, a magánéletben is. A zűrzavar azonban! átvilágítható, s ezzel enyhíthető is. Legyen! ott minden (értelmiségi) családban és iskolában ez a könyv! Horpácsi Sándor KÖNYVESPOLC A házastársi konfliktusok szociológiája KÉPERNYŐ Időszerű tájékoztatás, szókimondó őszinteség Kézenfekvő, józan ésszel meg­állapítható helytelenségek gyors megszüntetése helyett szívesen magyarázkodunk. Gondjaink, ba­jaink valódi okainak felmutatása helyett elméleteket gyártunk, ud­variasan tudomásul vesszük a hanyagok, a közönyösök, a nem­törődömök, a képzetlenek meséit. Jószerint csak a riporter von­ta össze szemöldökét csütörtökön este az Üj Reflektor Magazin műsorában, amikor elfuserált tízmilliók felelősét keresték. „El­tűntek a dokumentumok”, közöl­te az egyik főfőnök, olyan szenv- telenül, olyan vállvonogató egy­kedvűséggel, mintha tízfilléres mulasztás vétkeseit keresnék. Fegyelmivel méltányolják a — véleményem szerint — túlduz- zasztott Országos Pedagógiai In­tézet osztályvezetőjének nagyvo­nalú feledékenységét? Még vá­laszra sem méltatta egy ráter­mett, ügybuzgó újító levelét, ja­vaslatát. Ráadásul csaknem si­került félrevezetnie a népszerű műsor több százezres hallgatósá­gát. Minden tiszteletem a riporteré. Mostanában könnyen rámenős­nek, udvariatlannak minősítik, elmarasztalják az igazság, a való helyzet felderítése érdekében kö­vetkezetes kérdésekkel a mellé- beszélő illetékest színvallásra késztető újságírót. A Hét-ben megszólaltatott du­naújvárosi munkások kerek pe­rec kimondták, hogy mit gon­dolnak az egyenlősdiről, a jelek szerint csak átmeneti megoldás­ként is csak fenntartással elfo­gadható vállalati gazdasági mun­kaközösségekről. A közkedvelt televíziós hetilap egyik munka­társa kérdezte: ki felelős a ké­sedelmes ügyintézés miatt kelet­kezett veszteségekért. Mert az el­maradt bevétel is veszteség! A szókimondó, a ködöket hes- segető, a dolgokat nevükön ne­vező Üj Reflektor Magazin és a Hét nem mutogat másra. Teszi a dolgát. Régi anekdota szerint csodál­kozva kérdezte a naiv olvasó az egyik szerkesztőt: miként lehet­séges az, hogy mindennap pon­tosan annyi minden történik a világban, amennyi lapjukba be­lefér. Gondolatmenetét a televí­zióra alkalmazva kíváncsian tu­dakolhattuk volna 1986. április 20-ig: vasárnap a politikusak, a katonák is pihennek, megáll az élet mindenütt? Ha nem, akkor miért nincs tévé-híradó? Tetszik; nem tetszik: pihenőnapokon sem „kapcsolódhatunk ki” világunk­ból. A legfurcsább az, hogy hiá­nyára most döbbentünk rá, ami­kor a HÉT szerkesztőségének kez­deményezésére először jelentke­zett az újjáalakult híradó. H. N. Pályázati felhívás fotósoknak A Bács-Kiskun Megyei Tanács, a Szakszervezetek Megyei Taná­csa, Kecskemét Város Tanácsa, az Erdei Ferenc Művelődési Központ, az SZMT Művelődési Központja, a Kecskeméti Fotőklub és az SZMT fotőszakköre fotópályázatot hirdet azzal a céllal, hogy a pályázók a fotóművészet eszközeivel bemutas­sák Báca-Klskun megye és Kecs­kemét város jelenlegi arculatát, az itt élő embereket mindennapi te­vékenységük közben. A pályázatra beküldhető: Kép Kategóriában (fekete-fehér és szí­nes) szerzőnként legfeljebb tíz darab egyedi fotó vagy két, maxi­mum őt képből álló sorozat. A képsor megbontható. A képek hosszabbik oldala: fekete-fehér tó­ténál negyven, színes fotónál hu­szonnégy centiméter lehet. A pályamunkákat — pontosan éa olvashatóan kitöltött nevezési lappal — 13*6. szeptember 15-ig kell beküldeni az alábbi címre: Kecskéméit Fotőklub H-SOOJ. Kecs­kemét, Pf. 30. A zsűrizés szeptember Zt-én az Erdei Ferenc Művelődési Központ­ban lesz, s itt nyílik kiállítás a pályázat anyagából 13*6. novem­ber 21-én. A képek hátoldalán — a neve­zési lappal egyezően — fel keU tüntetni a kép cimét és sorszá­mát, valamint a szerző nevét és Döntős l&krím^t A legjobb pályamunkák díjaz á- Sára több mint tízezer forint áU rendelkezésre, továbbá kfllöndíja- kat. tárgyjutalmakat osztanak ki. Minden elfogadott mű szerzője megkapja a kiállítás katalógusát. Az elfogadott képek és diák a ki­állítás propagandájára és kataló­gusában díjtalanul felhasználha­tók. A pályázati anyagokat a leg­nagyobb gondossággal kezelik, de a szállítás közben ért károsodásért felelősséget nem vállalnak a szer­vezők. A szerzők a képek és diák beküldésével alávetik magukat a pályázat fettételeinek. Simái Mihály: A „ZSIBONGÓ” A zajok tökéletesek voltaik. Élethűek. Csissz- csossz — a léptek, majd klapp, klapp. Aztán me­gint csiszi-csoszi. Aztán klipp-klapp is. Mintha egy hangjátékból áradtak volna ki. És ajtónyitás-csukás csitt-csattjai is. Élethűen fölerősítve. Energikus kézre vallóan. Hadd hallja, aki befülel, csak hallja meg a fickó: itt itthon vannak. Itthon és ébren. A csapzúgás, a vízcsobogás, a zuhany paskoló hangjai. Elsőrangúak. Dudorászással, énekfoszlá- nyókkal beszőve. Hát ez az. így tökéletes az illú­zió. Diszkrét rádióhang, fölerősödés, majd gyors el­halkulás. Mint amikor a keresőn csavarintgat az ember. Beúszik egy hatalmas erejű tenor. Jó. Élethübb nem is lehetne. Dabámyi Ödön elégedett volt. Amerikából hozta a készüléket, öccse segítségével bukkant rá és vette meg. Kint is csak most kezd elterjedni. Príma. Kap­kodják majd, mint a cukrot. Porszívó zúgása. Mély, fenyegető morgás, el­árasztja a lakást. Ettől aztán visszahőkölhet a be­törő úr. Nemcsak hogy itthon és ébren vannak. Takarítanak is. Klipp-tklapp, klipp-klapp. Ddbányi próbálta sza­bályozni a „zsibongót”. Így becézte, öccsének is tetszett a név. De legjobban az tetszett mindkettő­jüknek, hogy egyszercsak erős, fémes csattanás zár­ja le a slattyogó hangokat. Kemény, fenyegető fegy­verhang: a lövésre felhúzott pisztolyé. Dabányi Ödön elégedett volt. Noha — és ezt meglepve konstatálta — nem múltak el a félelmei. Ahányszor elment hazulról, beállította a zsibon­gót, de amikor hazaérkezett, valami olyasféle ér­zés kerítette hatalmába, hogy valaki, valaki idegen jár-kel, tesz-vesz, tusol-pacskol, porszívózik a la­kásában. S mikor egyszer a pisztoly závárhangjára ért az ajtóhoz, alig bírta a józan ész érveivel le­csillapítani őrülten dobogó szívét. Belemarkolt a félelem: őt várják ott, csőre töltött fegyverrel. Hovatovább csak ükkor volt nyugodt, ha otthon üldögélt, zsibongója társaságában, és magányát meghitt zsongással vette körül a drága szerkezet. Dabányi Ödönnek senkije sem volt, a barátságot kamaszkori gyöngeségnek tartotta, s e szellemben igyekezett is elfelejteni még élő barátait. A holto­kat könnyebb volt, mert azok soha nem jelentkez­tek. Dabányi immár csak a takarékkönyvekkel sze­retett barátkozni, egyre nagyobb árnyékot vető öreg napjainak védőszárnyait látta a szétnyíló fe­szes lapokban, melyekről szép összegek, biztató summák tekintettek rá. Klapp-iklapp. Csissz-csossz. Crrkk, zzrkk. Tralla­la. Zuúú-zum! j A zsibongó szinte örökké szólt. Dabányinak egyik este elszorult a szíve a gondolatra: mi lesz, ha el­romlik? Ki se tudja cserélni a hibás alkatrészt. Et­től fogva ritkábban kapcsolta be. Kímélte. De a szívéről a szorongás csak nem múlt el. Ráte­lepedett. Főként ha a lépcsőházban kopogtak a ne­héz, kemény léptek. És ez sokszor, sokszor ismétlő­dött. Megálltak. Szuszogás, csörrenés. Talán az ál­kulcsot veszi elő a ... Dabányi Ödönnek eszébe se jutott, hogy a harmadik emeleti kaptatóra érve, mindenkinek jólesik kifújnia magát. Ott, az ajtaja előtt. Egyszer, egy szürke, esős délelőttön elmenni ké­szült. Nehezek voltak a mozdulatai, a bal karját alig bírta emelni, ráadásul kínzó fájdalmat érzett az állkapcsában. Élesen sajgott a két hátsó foga. Mintha fogó markolná őket. Azért csak elindult. A boltba. Tejért, kifliért. Már kilépett az ajtón, ami­kor átvillant rajta: be kell kapcsolni a zsibongót. A szívét megmarkolta az a jólismert érzés. No, még jó, hogy eszébe jutott. Ráhajolt a riasztókészülék­re. Kicsit megszédült, míg a gombot benyomta. Az­tán megpróbált fölegyenesedni. Nem tudott. Valami rejtélyes erő összerántotta, egyetlen fájó görcsbe merevítette. Végigzuhant a szőnyegen. Meghalt. De kísértetléptei aztán is ott klappogtak még, fcí— sértet-énekhangja és -rádiózása betöltötte a szo­bát. És mélyen, fenyegetően zúgott a porszívó, és néha kemény, fémes csattanás zárta le a zajskálát. A drága riasztókészülék tökéletes volt. És a szomszédban, fönn és lenn, néha megkér­dezték egymástól a férjek és felesége: hát ez a cso­dabogár sohase alszik? Nem elszigetelten!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents