Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
>986. április 82. • PETŐFI NÉPE • 5 A KECSKEMÉTI BRG HUSZONÖT ÉVE A Mambótól • Nagyüzem az előkés»! tő-műhely ben a kazettás készülékekig ünnepség színhelye volt Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központ április 19-én, melynek során a BRG Magnetofongyárának kollektívája megemlékezett a gyár fennállásának 25. évfordulójáról. A rendezvényt megelőző napon látogattunk el a negyedszázados üzembe, hogy felidézzük a kezdeteket és az azóta megtett utat. A fejlődés állomásai — A vidéki ipartelepítést meghirdető kormányprogram keretében, 1961-ben alakult, a kecskeméti Magnetofongyár — tájékoztat irodájában Rudasi Károly igazgató. — Akkortájt a megyeszékhelyen — a mezőgazdasági termékek feldolgozóin kívül — nem voltak, komolyabb ipart létesítmények. Ugyanebben! az időben a mezőgazdaság gépesítése következtében jelentős női munkaerő szabadult fel. Ezért aztán nem csoda, hogy a város szívesen fogadta a BRG-t. De folytassuk a beszélgetést az üzemi múzeumunknál — mondja s a szerelőüzem folyosóján található ki világított vitrinsorhoz vezet. A nagy üvegtáblák mögött különböző készülékek és alkatrészek sorakoznak, ízlésesen elhelyezve. — lm, itt látható összesűrítve gyárunk történelme — mondja az igazgató, majd egv ismerősnek tűnő alkatrészre mutat. — Ez az a magnó, aminek 61-ben még csak rész- és elektronikai szerelését végeztük, a következő évtől azonban már megkezdtük a végszerelést is. Ez volt a Mambó, amelyet még osztrák licenc alapján készítettünk. Nagy dolog volt, ment bár az embereink szorgalmasak voltak, de döntő többségük semmiféle ipari tapasztalattal nem rendelkezett. Rövidesen megjelenít az első BRG-lkonstrukció, a| Koncert készülék. Ennek azonban nem lett sikere. A 64-től gyártott Kalipszó viszont már keresett lett a vásárlók körében. Ettől kezdve vált fokozatosan a honi magnógyártás központjává a kecskeméti üzem, ■majd megindult az alkatrészgyártás letelepítése ds. — Az ú j gazdasági mechanizmus azután nagyobb mozgásteret adott vállalatunknak és mi éltünk a lehetőséggel — folytatja a múlt felidézését Rudast Károly. — Szőkébb termékskálát kezdtünk gyártani, nagyobb sorozatban. Ekkor határoztuk el a kazettás- magnók és a részegységek készítését. Az azóta eltelt idő igazolta a döntés helyességét. A piacokon egyre népszerűbbé váltak a kazettást készülékek. A magnó- fejek, a futóművek, motorok gyártásával pedig eredményesen be tudtunk kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásiba. Női fodrászból meós A tájékoztató után az igazgató átkísér az előszerelő műhelybe, és bemutat Nagy Antalné meós- nak, majd visszaindul az irodájába. A világos műhelyben kisméretű fúrógépek, pneumatikus csavar húzók zizegnek. Az asztalok fölé hajló munkások fürge mozdulatokkal állítják össze a mechanikákhoz az előszerelvényeket. Nagyné apró fehér műanyag tárcsákat vizsga Igát. Ezek az úgynevezett gyorsku plungok szintén fontos alkotó elemeit a magnókészülékeknek. — Ügy emlékszem, mintha tegnap történt volina — mondja elmerengve Nagy Antalné —, pedig már 25 éve, 1961. július 30-án jöttem ide dolgozni. Nagyon nehezen lehetett akkor bekerülni, de ió ajánlólevelem volt az előző szakmám, a női fodrász. Szerettem azt a munkát is, de nem bírta a lábam. Ezért kénytelen voltam pályát (módosítani. A felvételemet követően rögtön szalagra kerültem. A Mambó-magnók erősítőjét szereltük össze. Ma is van otthon ilyen készülékem és kiválóan működik. Néha a lányaim nevetnek, úgy mondják: őskort lelet. Lehet, de az akkor nagy szó volt. Semmiből teremtettünk itt ipart, s a Mambó volt az első termékünk. Az ő gárdájuk bizonyítani akart. 63-ban nehéz helyzetbe került a kecskeméti gyár. A munkások azonban összefogtak. Éjjel-nappal dolgoztak, mindent megtettek, hogy az új üzem talpon tudjon maradni. — Volt rá eset, hogy bejöttem hétfőn reggel, és szerdán este csak azért mentem haza, mert Pető Sándor üzemvezető szabályosan hazazavart — emlékezik Nagy Antalné. — Azt mondta: „Menj, pihenj egy kicsit. Gondolni kell a hoílinapra ds.” Hát mi pontosan ezért vállaltunk mindent. Egv fillér plusz pénz nélkül, így védtüfc meg a munkahelyünket. Hajtottunk magunkért, egymásért. A megváltozott gyár Néhány másodpercre csönd telepszik közénk, majd elgondolkodva hozzáteszi: — Valahogy családiasabb volt akkor a hangulat. Persze más lett a gyár. Huszonöt éve nem voltunk százan, most pedig a bedolgozókkal több mint ezerötszá- zan vagyunk. A munka jellege is megváltozott. Szakosodtunk, egy• Juhász József: „Ez a pontosság nem jütt csak úgy, egyik napról a másikra.” re nagyobb hangsúlyt kap a minőség. A központi forgácsolóban egy másik alapítóval, Juhász József szerszámkészítővel ismerkedem meg. — Én is itt vagyok a kezdettől — mondja a mokány őszhajú mester. — Türelmet, ezredpontos- ságot igénylő munka a miénk. A környező üzemekben nincs is szükség ilyen precízségre. Ezért magunknak kell gondoskodnunk a szakmunkások kineveléséről. Ennek köszönhető, hogy a megyében elsőként mi kezdtük el a szerszámkészítő tanulók képzését. Persze, ez a pontosság nem jött csak úgy, egyik napról a másikra. Fokozatosan alakult ki, és még tovább fog tökéletesedni. Egyre több modem gép segíti a ió minőségű alkatrész és szerszám készítését. Megismerkedhettünk a negyedszázados gyár múltjával, jelenével. A jövőről is megvannak a szakemberek elképzelései: elsősorban rugalmas gyártórendszer kiépítését tervezik, hogy minél jobban tudjanak alkalmazkodni a változó piaci igényekhez. A feladat nem könnyű, de megoldható, mert a kecskeméti magnetofongyár nemcsak elmúlt 25 év,es, hanem felnőtté is vált. Gáti Bél* Április 22. és 26. között soron kívül ts készpénzért vásároljuk meg az alábbi cikkeket a kecskeméti bizományi áruházban óra, mosógép, centrifuga, rádió, rádiómagnó, lemezjátszó, tv, erósítő-magnódeck. 953 Lenin születésnapján Gondolkodónak, politikusnak, államalapítónak egyaránt aránylag fiatalon, ötvennégy éves korában halt meg. Ma, születésének száztizenhatodik évfordulóján mégis élőbb s fiatalabb, mint bármikor, ifjú korában, amikor — nem is oly paradoxon — „öregnek" nevezték elvtársai, barátai: elsőségét, tudását, tudományos és szenvedélyes forradalmisá- gát ismerve el a kedves szóval maguk között. Azt, hogy mindig pontosan tudta, mi a teendő. Hogy mit kell tenni, hogy mit tegyünk — „Sto gyeláty?”. A többféleképp fordítható címmel, ezzel az adott pillanatban kristályélesen egyértelmű művel kifejezve. Tudta, mit kell tenni Mindig pontosan tudta azt is, mit nem szabad, mit nem lehet tenni. Tizenhét éves, amikor szeretett bátyját, Alexandr Uljanovot — akinek könyvespolcáról először emelt le, kíváncsi gimnazistaként, ízlelgetni Marx-kötetet — kivégzik a cár elleni merényletben való részvételért. S ő — Vlagyimir, Vologya — egy életre szólóan megérti-megta- nulja, hogy ezt nem szabad, nem lehet tenni, az anarchista összeesküvés nem járható út, ettől nem dől meg sem a cári önkényuralom, sem a kapitalizmus, nem mozgósítja a tömegeket, csak kompromittálja az ügyet, a terrorcselekményeknek semmi közük a forradalomhoz. És tudta harminc évvel később, tizenhét nyarán, mit nem szabad tenni: nem szabad objektív feltételek nélkül, forradalmi helyzet nélkül, a tömegek többségének támogatása nélkül kalandor módon beleugrani a fegyveres felkelésbe. És tudta néhány hét múlva, tizenhét októberében is, mit nem szabad tenni: nem szabad tovább halogatni a fegyveres felkelést. Tudta, hogy abban a konkrét helyzetben, abban a konkrét pillanatban mi a teendő. Aki évtizedek távolából „szentírásként” olvassa Lenint, kiragadott idézetekkel mindent igazolhat. És mindennek az ellenkezőjét is. (Csakugyan, mint a Bibliával lehet tenni.) Legfeljebb a lényeget nem látja, nem érti az idézethalmaztól: a dialektikát. Nemcsak a tanulmányozó utókort, de saját kortársait, legharcedzettebb forradalmár követőit és társait is zavarba tudta ejteni azzal, hogy rövid időn belül — hajlékonyán alkalmazkodva a konkrét helyzet megváltozásához — homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt el, mint nem sokkal korábban. Tizenhét februárjától októberig a központi bizottságban vagy tízszer leszavazták; elvtársai nem mindig, s mindjárt tudták követni; rengeteget kellett vitáznia legközvetlenebb munkatársaival is. Tanulva és tanítva Leszavazták többször ezerkilencszáztizennyolc februárjában is, nem értették meg a breszti béke megalázó, kényszerű kompromisszumát: ő kierőszakolta mégis, mert az életet jelentette, a túlélést, a lélegzetvételt. Mélységesen tisztelte a tényeket: tudta, hogy abban a pillanatban nincs elég katona, elég szurony, elég töltény megállítani a németet. De tudta, hogy lesz hadsereg. S azokban a napokban valóban, már szerveződött is a Vörös Hadsereg a polgárháború fehérgárdistái, s a külföldi intervenciós hadak ellen. S nem értették három év múlva az éhező, kivérzett s lerongyolódott országban, mit akar ezzel az új közgazdasági politikával (NÉP), miért akarja vele felcserélni az igazságosan egyenlő hadikommunista elosztást, mit akar ezzel a fcapitalistagyainús paraszti érdekeltséggel; „balról” támadták természetesen, akik forradalmárab- bak akartak lenni nála; á tanítványai támadták, akik tőle tanulták meg, hogy a magán paraszt- gazdaság naponta szüli a kapitalizmust... Hát akkor melyik Leninnek volt s van igaza? An- nak-e, aki a legszigorúbban megrója Zinovjevet és. Kámenyevet, amikor fontos titkokat fecsegnek ki a sajtóban (s ezzel megkönnyítik Kerenszkij dolgát), vagy annak a Leninnek, aki háromévi kormányfői tapasztalatok birtokában a nyilvánosságot veti be legfőbb fegyverül a gyűlölt bürokrácia ellen, a tehetetlenség ellen, a „piszkos huzavonák kulisszák mögötti eltussolása” elten. Hat és fél éve volt rá, (abból is kettő súlyos betegen), hogy az emberi történelem legnagyobb sorsfordulatát végbevigye az a mozgalom, az a párt, az a nép, amelyet ő készített fel erre, s ő vezetett. Előtte három évtizedig készült erre a feladatra, erre a lehetőségre. Készült illegális találkozókon, börtönben, szibériai száműzetésben, ügyvédként és újságíróként, London, Párizs, Zürich könyvtáraiban, parasztoktól és munkásoktól tanulva és milliókat tanítva, tömegeket mozgósítva. Hazájában halálos ítélet várta volna a forradalom győzelme előtt; utána merényleteket kíséreltek meg ellene. Eszméit, művét azonban már nem lehetett — s már soha nem lehet — elpusztítani. Pedig ölik eszméit a világban naponta azóta is eleget. Például azzal, hogy ma már, a huszadik század vége felé — úgymond — „érvényét veszítette1' tanítása. Hogy a századfordulón, a tízes-húszas években, az első háborúban s a nagy forradalomban még „érvényes volt”, de ma már nem az. Azzal, hogy kora gyermeke volt, kora szellemóriása, de — úgymond — nem a mi korunké. Azzal, hogy az általa-vele létrejött létező szocializmus, a tőle elindult nemzetközi mozgalom — úgymond — „kimerítette fejlődési lehetőségeit”. Eleven örökség Kimerítette volna? Nevetséges. Akkor honnan az erő, a belső energia az általa alapított párt szüntelen megújulásához? Honnan a frissesség az olyan politikai és erkölcsi megifjodáshoz, amilyennek — nem először — a jelen időszakban is tanúi lehetünk? Honnan ez a lendület a gazdaságfejlesztés gyorsítási programjához, honnan ez a hatalmas energiájú kezdősebesség, amely kétségtelenül kiszámíthatóvá teszi a további magasabb sebességfokozatokat, mint egy űrrakétáé a felemelkedés pillanatában? Honnan ez a bátor és elfogulatlan kritika és önkritika, amely így, ilyen lenini éles tekintettel tud szembenézni minden elöregedett módszerrel, évek-évtizedek minden megkövesült lerakódásával, minden tespedéssel, bürokratizmussal, korrupcióval, konzervativizmussal? Honnan a póztalan, egyszerű, emberközeli lenini stílus reneszánsza, a nyílt és egyenes beszéd, honnan minden álünnepélyesség és dagály száműzése egy fuvallattal? Nem, nincs ebben semmi meglepő; a lenini örökség ugyanolyan eleven, mint bármikor. A Téli Palota ostrománál tíz ember halt meg. Vértelen forradalom volt. A forradalmak — ha nem kalandorságból, hanem valóban forradalmi helyzetben és feltételek mellett, a nép legmélyebb akaratából születnek — többnyire vértelenek. Vér akkor folyik, amikor a forradalmat vérbe akarják fojtani. Ä szocializmus minden harca önvédelmi harc volt. Krasznov tábornok ellen, intervenciós hadak ellen, fehérgárdisták és anarchisták ellen. És aztán huszonnégy év múlva az akkori világ legfélelmetesebb hadereje, a hitleri fasiszta hadsereg ellen. A szocializmus nem agresszív, nem expanzív természetű. A szocializmus mindig önvédelmi harcot vívott — a Volgánál éppúgy, mint a Jangce vagy a Mekong vidékén — és mindig győztesen és megerősödve. De a szocialista békepolitika axiómája: ma egy újabb világháborúnak nem lenne, nem lehetne győztese senki. A Téli Palota ostroma éjjel két óra után pár perccel fejeződött be. Lenin, aki a megelőző napokban semmit sem pihent, Boncs-Brujevicsnek a Szmolnijhoz közeli lakásán lefeküdt aludni. De mintha rugó lett volna az ágyban, a következő pillanatban már föl is pattant; csendben, hogy senkit ne zavarjon, írni kezdett. A békedekrétumot szö- vegezte. Amelyet másnap a szovjetek kongresszu sa elfogadott. Ez volt az első szocialista állam első szava a világhoz. E tárgyban ezzel a céllal — napjainkig és tovább — messze nem az utolsó. Koncz István ÖTVENNÉGY ÉS FÉL EZER DIÁK KÉSZÜL AZ ERŐPRÓBÁRA Érettségi vizsgák előtt Az idén a gimnáziumokban 25 ezer, a szakközépiskolákban 29 500 diák készül az érettségire. Az írásbeli vizsgák a hazai gimnáziumok és szakközépiskolák nappali tagozatán május 12-én kezdődnek. Az első napon a magyar nyelv és irodalom dolgozatokat írják meg a diákok, a többi érettségi tárgy írásbeli vizsgáit az ezt követő napokon — május 16-ig — tartják meg. A nemzetiségi gimnáziumok tanulói május 9-én nemzetiségük nyelvéből írják az első írásbeli érettségi dolgozatukat. A közös írásbeli érettségi—felvételi vizsgák ideje: május 19—? 20. A vizsgaszabályzatban — az utóbbi három ta'névhez képest — nem lesz változás, az idén először azonban lehetővé válik mind az érettségi, mind .a felvételi vizsgákon a zsebszámológép használata'. Miként azt a Művelődési Minisztériumban Tóvizi Piroskának, az MTI mun kalácsának elmondták: az érettségi vizsgák összteljesítményét illetően az utóbb éveikben kedvező változás tapasztalható. A tanulók jelentős részének általános műveltsége szélesedett, fejlődött írásbeli és szóbeli kifejező készségük. Ugyanakkor a korábbinál élesebben mutatkoztak meg a hiányosságok is, s ez szorosan összefügg azzal az immár több éves tapasztalattal, hogy az új tantervi követelmények jobban polarizálják a tanulói teljesítményeket. A vizsgázók egy kisebb részének tudása szűk szaktárgyi kenetben, csak az ismeretek szintjén mozog, és nem alakul szemléletté, az összefüggések felismerésévé. További tennivaló még az önképzés-önművelés igényének erősítése, s minden tárgyból jobban kell nyitni korunk valóságára. A tavalyi vizsgaeredmények összegzése tanulságos tapasztalatokat nyújtott mind az irányító szerveknek, mind az iskolák szaktanárainak, és lehetőséget adott arra, hogy a nevelés-oktatás tervében megfogalmazott követelmények teljesítéséről hű képet alkothassanak. Az adatok egyebek között azt mutatják, 'hogy a magyar dolgozatok nyelvi osztályzata évről évre javult: a jeles—jó jegyek aránya az utóbbi három évben folyamatosam nő, az elégtelené csökken. A szóbeli vizsgákból kitűnt, hogy a régebbi korok irodalmát jobban ismerik a tanulók, miint a felszabadulás utáni évekét. A történelem érettségi osztályzatok is bizonyos emelkedést mutatnak, ugyanakkor tovább polarizálódott a jók és a gyengék tábora. A Bevezetés a filozófiába című tantárgyban szerzett ismeretek a jobb képességű tanulók tudását biztosabbá, világnézeti szempontból tudatosabbá tették, a gyengébbeknek azonban még az alapvető filozófiai fogalmak értelmezése is gondot jelentett. Idegen nyelvből az elmúlt három érettségi periódusban mind többen tettek vizsgát. Érdekes képet nyújt a közös írásbeli érettségi felvételi tárgyaik vizsgáinak az aránya. Évek óta változatlanul a tanulók egynegyede iskolájában írja meg a matematika érettségit, míg fizikából és kémiából nőtt a közös vizsgát tettek aránya. Fizikából például tavaly a vizsgázók 87 százaléka ezt a formát választotta. Növelte a kémiából felvételizők arányát több egyetemnek az az intézkedése, hogy a kémiára vagy kémiával kapcsolatos iszakra jelentkezők fizika helyett is e tantárgyból vizsgázhattak. A reáltárgyak 3,6—3,8 ■ körüli átlaga a követelmények megfelelő szintű teljesítését mutatta.
