Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1986. április 16. Zöldség és bizalom Feltűnően visszaesett az áfészek és főként a zöldértek mezőgazdasági termékforgalma a VI. ötéves terv időszakában. Szemmel láthatóan lazultak azok a szálak is, amelyek a különböző mezőgazdasági árukat, mindenekelőtt zöldséget termesztő kisgazdaságokhoz fűzték őket. Jól tükrözi a leépülést két számadat: az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportok száma 218-cal, a taglétszám pedig 29 ezer fővel csökkent az elmúlt öt esztendőben. E lazulás azért is sajnálatos, mert a zöldség- és gyümölcsforgalmazás még ma is a kereskedelem egyik leggyengébb pontja. Az üzletek kínálata -r- az érzékelhető erőfeszítések ellenére — nem mindenütt kielégítő. A létrejött termelési lehetőségeket ezért is kellene — kell! — jobban kiaknázni. Tisztelni a partnert Egyes vidékeken —: mindenféle költségnövekedés és más nehézség ellenére ma is tekintélyes mennyiségű árut termelnek meg szakcsoporti formában, mégpedig úgy, olyan feltételek mellett, hogy sem a kemény munkát végző termelők, sem az árut fölvásárló , és értékesítő áfészek nem érzik becsapottnak magukat. Merthogy — becsületes munkáért — tisztes pénzhez juthatnak. Ennek a kapcsolatnak az egyik legfontosabb eleme a bizalom. Csak ott születnek szép sikerek, ahol mindkét fél — termelő és felvásárló — kellően tiszteli partnerét, elismeri annak erőfeszítését, sohasem akar visszaélni a másik szorult helyzetével. Ám sajnos, még mindig ez a ritkábbik eset, mert a kapcsolatok nagyobbik felét a kölcsönös bizalom hiánya jellemzi. Ezért a szerződésnek még ma sincs akkora tekintélye, mint ahogy az elvárható volna. Sokan — nem is titkolják — csak formalitásnak tartják, s egyes pontjait saját érdekük szerint értelmezik, annak megfelelően igyekeznek elfogadtatni. Így aztán szinte rendszeres a kölcsönös egymásramutogatás, a vádaskodás. Hol a felvásárlók „vágják le” a jó minőségű árut, hol a termelők ügyeskednek, és viszik terméküket a többet ígérőnek a régi partner helyett. Pedig a mezőgazdasági termelésnek — amióta világ a világ — az az egyik sajátossága, hogy nehéz pontosan meghatározni, mennyi áru kerül majd tető alá. A modern technika sokat segít a földön fáradó embernek, de még ilyen feltételek mellett is nagy a hozamok, a leszedett, begyűjtött gyümölcsök évenkénti mennyisége kö- 'zött az ingadozás. Ezért oly felhős a termelők és kereskedők homloka évről évre, ezért oly nehéz olajozottá tenni a termeltetést és a felvásárlást. A kistermelés szervezése * Nyilván csak akkor lesz kiegyensúlyozottabb az áfészek mezőgazdasági tevékenysége, ha a kölcsönös előnyök alapján, több év eredményeit és nehézségeit közösen vállalják. Sajnálatos, hogy a szövetkezeti munkában még manapság is föllelhető az a felfogás és gyakorlat, amely rövid időszakokban gondolkodik s csupán konjunkturális lehetőségként foglalkozik a mezőgazdasági kistermelés szervezésével. Ez a magatartás tévedést tükröz, amit — természetesen — az érintettek is azonnal megsejtenek. Pedig csak az eredmény és a kockázat tisztességes megosztása, a folyamatos, őszinte emberi kapcsolatok, a nyílt üzletpolitika alapján lehet elvárni, hogy a kistermelők, a szakcsoportok szorosabban kötődjenek a fogyasztási szövetkezetekhez, és termékeiket — hiányhelyzetben is — az elvárt minőségben, a megállapodásoknak megfelelően, az áfészen keresztül értékesítsék. Egyes, általában a munkaigényes áruk esetében kívánatos volna, hogy a nagyobb export érdekében bővüljön a kistermelői termelési rendszerben előállított zöldségek, gyümölcsök és más cikkek köre. Ezva forma — az érdekelt szövetkezetek együttműködése útján — átfogja a kiválasztást, a termelési technológia koordinációját, a késztermék előállítását, az értékesítést, és ezekben együtt teremt érdekeltséget. Természetesen, továbbra is nagy szükség van a hozzáértésre, a szakmai színvonal emelésére, az érdekeltség fokozásához pedig szervezetfejlesztési intézkedések megtétele is indokoltnak látszik. Mindenekelőtt az önelszámolás és a nyereségérdekeltség erősítése a legfontosabb. De megoldást jelenthet a szövetkezeteik egyes élelmiszer-gazdasági ágazatainak, esetleg a teljes élelmiszer-vertikumnak leányvállalattá szervezése. Növekvő stabilitással A versenyképesség növelése érdekében az elkövetkezendő öt esztendőben az áfészek- nek, a szövetkezeti vállalatoknak jobban ki kell használniuk tároló, feldolgozó és értékesítő hálózatukat, valamint a termelésszervezésében eddig szerzett tapasztalataikat. Az áru útjának rövidítéséhez rugalmasabb piaci munkára, az eszközök és emberek hatékonyabb alkalmazására van szükség. A zöldért vállalatoknál elkerülhetetlen a tevékenység és a szervezet megújítása, az észszerű decentralizáció. Az élelmiszer-feldolgozás és nagykereskedelmi tevékenység révén hatékonyabbá válhat e szervezetek gazdálkodása. A bevált szervezeti formák — az önelszámoló egység, a leányvállalat, a gazdasági társulás — szélesebb körű alkalmazása is növelheti a szövetkezeti vállalatok stabilitását, emelheti tekintélyüket. A növekvő stabilitás, tekintély kedvező lehetőséget teremt arra is, hogy a termelők és felvásárlók kölcsönös bizalma kiépüljön és erősödjék. Ahhoz, hogy „az együtt sírunk és nevetünk” elv alapján alakuljanak, megszilárduljanak a szerződéses kapcsolatok- — ahogy a korrekt üzleti partnerek között szokás. Cs. J. A kistermelők által igen keresett gomba-' ölő vegyszereket az egész ország részére a Bács megyei Agroker szállítja. A több mint húszféle szert a kertekben is használható kis adagokban csomagolják. Most a lisztharmat elleni hatóanyagon a sor: 25 de- kás dobozokba kerül. (Pásztor Zoltán felvétele) Kiskőrös— Torgau Több mint tíz esztendeje gyártja NDK exportra a Kecskeméti Mezőgép kiskőrösi gyáregysége a P—437-es típusú, többcélú kul- tivátorokat. Az elsősorban burgonya és cukorrépa ápolására szolgáló berendezésekből idén 2500 darabot szállítanak a Forschritt Kombinát Torgaui Mezőgazdasági Gépgyárának. A két cég példás kooperációs kapcsolata a jövőben is töretlenül folytatódik, mivel a kipróbált terméket — a változó igényeknek megfelelően — továbbfejlesztik a kiskőrösi gyáregység szakemberei. Képünkön: Gellér Sándor és Beszedics István a P—437-es kultivátor végszerelésén dolgozik. (Gaál Béla felvétele) • Az „50 éves a Szovjetunió’® ivanovói szerszáfngépipatrl egyesülés. Az IR—1600MF4 típusú legújabb megmunkálóközpont összeszerelése. Újdonságok a szovjet szerszámgépgyártásban — A szovjet szerszámgépgyártást néhány alapvető fejlesztési programmal lehet a legjobban jellemezni — mondta Vlagyimir Vojevodin, a Szovjetunió szerszámgépipari és szerszámipari miniszterhelyettese az APN tudósítójával folytatott beszélgetés során. — Ide értem többek között a „megmunkálóközpont” típusú számjegyvezérlésű fém- megmunkáló gépek, rugalmas termelési modulok, nehéz szerszámgépek és kovácsprésgépek, precíziós és különlegesen nagy pontosságú gépek és mérőberendezések, az előkészítő termelési folyamatokhoz (kovácsprés- és öntési feladatokhoz) szükséges technológiai berendezések, valamint automatikus gyártósorok előállítását. Ezen túlmenően szakosított vállalatok végzik a forgácsoló, csiszoló és gyémántszerszámok, továbbá a mérő- és ellenőrző berendezések technológiai segédeszközeinek gyártását. Az ágazat egy másik jellemzője a rendkívül széles gyártmány- választék. Ennek értékeléséhez elég, ha elmondom, hogy a sorozatban gyártott berendezések mellett 20 méter átmérőjű alkatrészek megmunkálására is alkalmas, különleges egyedi berendezéseket és szuperprecíziós mester-szerszámgépeket is gyártunk. — Mivel jellemezhető az ágazat fejlődési tendenciája? — Az ágazatunkra jellemző fejlődési tendenciák az egész világ gépgyártására jellemzők. Ezek közül a legfontosabbak — a gyártott berendezések termelékenységének növelése, a számjegyvezérlésű szerszámgépek és présgépek, valamint a rugalmas, „ember nélküli” termeléshez szükséges berendezések részarányának emelkedése, a gépek lehetőségeinek kiszélesítése, a pontosság növelése, és végül maximális nyersanyag-, anyag- és energiatakarékosság. Fentiek igazolására érdemes megfigyelni a számjegyvezérlésű szerszámgépek gyártási dinamikáját. 1970-ben alig több mint ezer, 1975-ben már 3,2 ezer számjegyvezérlésű szerszámgép készült a Szovjetunióban. Ma egyedül a moszkvai „Vörös proletár” gyár évente több mint 6 ezer számjegyvezérlésű szerszámgépet és robotizált esztergakomplexumot gyárt. A következő években ez a tendencia változatlan marad. — Milyen ütemben folyik a rugalmas, automatizált termeléshez szükséges gépek — programvezérlésű szerszámgépek, megmunkáló központok, robotizált komplexumok — gyártása? — Ilyen típusú berendezések gyártása az ágazathoz tartozó sok üzem termelési programjában szerepel. A „Vörös proletár” gyár például teljesen áttért a CNC típusú számjegyvezérlésű szerszámgépek, illetve ezek bázisán robotizált komplexumok gyártására. A leningrádi egyesülés elsősorban nagy teljesítményű számjegyvezérlésű marógépeket és a horizontál marók felhasználásával többműveletes gépeket gyárt. Az ivanovói egyesülés az elmúlt nyolc év során 30-féle megmunkáló központot fejlesztett ki. Ezeket a berendezéseket több iparilag fejlett országba is exportálják. — A fémforgácsoló szerszámok létrehozása során legalább két probléma merül fel — az egyik a szerszámok hatékony működésének biztosítása a feszített üzemmódokban is, a másik pedig a drága és hiánycikknek számító anyagfélékkel való takarékoskodás. Hogyan sikerül ezeket a problémákat megoldani a Szovjetunióban? — Mindenekelőtt új típusú anyagok — wolfrám nélküli kemény ötvözetek, fémkerámiái anyagok és mesterséges gyémánt — alkalmazásával. A másik megoldási út az acélból és kemény öntvényekből készült szerszámok kopásállását növelő felületi megmunkálás. Ezenkívül természetesen magát a szerszámot is korszerűsítjük. — Az eddig elhangzottakból ítélve a szovjet szerszámgépipar termékeit szívesen vásárolják külföldön is. Melyek a legkapósabb berendezések? — A világ több mint 50 országában működnek a leningrádi egyesülésnél gyártott maró-, eszterga- és többműveletes szerszámgépek. A krasznodári gyár karusszelesztergáit 60 országba exportálja és az export mintegy egyharmada a fejlett kapitalista országokba irányul. A világ 70 országában üzemeltetik a rjaza- nyi egyesülés esztergagépeit. Az Ivanovóban gyártott megmunkáló központok növekvő népszerűségéről tanúskodnak a nyugateurópai országokból és Japánból rövid időn belül érkezett ismételt rendelések. — Az utóbbi években milyen sikerekkel büszkélkedhetnek a szovjet gépgyártók a külföldi partnerekkel folytatott termelési kooperáció terén? — Különösen jó együttműködés alakult ki a KGST-tagorszá- gokkal, valamint Jugoszláviával. A fő figyelmet mindenekelőtt a szerszámgépgyártás korszerű termékeinek hosszú távú fejlesztési és gyártási szakosítására fordítjuk. Fejlődnek kapcsolataink a kapitalista országok fémmegmunkáló cégeivel is. Régi és megbízható partnereink közé tartoznak az NSZK-beli, a francia, a japán, az osztrák, a svájci, az olasz és a finn szerszámgépgyártók. Jelenleg tizenhat külföldi céggel folytatunk kooperációs tevékenységet berendezések sorozatgyártásában és kísérleti mintadarabok létrehozásában egyaránt. Az együttműködés valamennyi résztvevő számára kölcsönösen hasznosnak bizonyult. KÖNYVESPOLC Kollektív szerződések a gyakorlatban A Munka Törvénykönyve rendelkezései alapján 1968 óta kötnék kollektív szerződésit a vállalatoknál és más gazdálkodó szervieknél. A vállalatok eredményes gazdálkodásét segítheti a kollektív szerződés, mint egyik lényeges biztosítéka a helyi feladatok megoldásának, valamint a dolgozók munka- és életkörülményeit javító intézkedések megvalósításának. „A kollektív szerződés rendszere ég .gyakorlata” és az „Üt- mutató a kollektív szerződések megkötéséhez” című könyvek után a Népszava Kiadó most megjelent kötele segítséget szeretne adni a kollektív szerződések előkészítéséhez, évenkénti felülvizsgálatához, a szükséges módosítások végrehajtáséihoz. A kötet a gazdasági vezetés, a munkaügyi szakemberek és a szak- szervezeti tisztségviselők számára áttekintést ad a kollektiv szerződéssel kapcsolatos leglényegesebb kérdésekről. A munkaügyi szabályzatok ismertetése, táblázat a kollektív , szerződés elkészítéséhez, valamihit jogszabály- és tárgymutató teszi teljessé. Pálinkafőzés t Dr. Sólyom Lajos szerkesztésében, a Szeszipari Kutató Intézet kollektívájának munkájaként több mint 300 oldalas kézikönyv jelenít meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. A mű kiadálsát indokoljai, hogy egy 1982-ben megjelent rendelet lehetővé teszt gyümölcspálinka előállítását magánszemélyek részére is. Ennék móőja llehet magánszeszfőzde létesítése, illetve már működő főzdék bérbe vagy szerződéses használatba vétele. A könyv tartalmazza a szeszfőzde üzemeltetésével kapcsolatos szakmai1, jogi, gazdásági ismereteket. A szerzők részletesen bemutatják a gyümölcsszeszipar alapanyagait, a gyártási folyamatot (oefreerjesztésit, lepárlásit, a befejező gyártási műveleteket), a gyümölcsszeszipari vizsgálati módszereket. A kötet tárgyalja a szeszfőzdék karbantartásával, energia- és vízgazdálkodásával kapcsolatos kérdéseket, majd a pálinka főzésére, forgalomba hozataliéra, jövedelmének ellenőrzésére és adóztatására vonatkozó rendeleteket. jogszabályokat ismerteti. K. M. Kecskeméten, a Szigma Kereskedelmi Vállalat LAKÁSFELSZERELÉSEK ÁRUHÁZÁNAK MATKÖI ÜTI RAKTÁRÁBAN megkezdődött a csempék és padlóburkoló lapok értékesítése Egyes típusok reklámáron, Illetve 20—30 %-os engedménnyel vásárolhatók. kereskedelmi vállalat ma 929 A moszkvai „V5rös proletár” szerszámgépgyár. A rugalmas, automatizált termeléshez szükséges manipulátorok szerelése. Gombaölő vegyszerek az Agrokertől
