Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

1986. április 16. • PETŐFI N£PE 6 5 A kisember-specialista Kilencven éve született Makiáry Zoltán • Makláry A másfél millió cimű filmben. „Anniikor bejelentettem apám­nak, hogy színi pályára szeretnék menni, azt mondta: Gondold meg fiam, a színész nem ember. Egész életemben neki szerettem volna válaszolni. Megpróbáltam olyan színész lenni, aki ember is.” Ez volt Makláry Zoltán ars poeticája: színész és ember len­ni. Mindkét elhatározásához ha­láláig hű maradt. . 1896. április 16-án született. 18 évesien iratkozott be Rákosi Sziidi híres színiiskolájába, s rö­videsen már néhány mondatos szerepet kapott a Magyar Szín­házban. Ám közbeszólt a hábo­rú, front szolgálatra hívták, s csaknem négy évet töltött Olasz­országban hadifogolyként. Haza­térése után a Magyar Színház szerződtette, 1920 tavaszán. Beöthy László, a mindenható színidirektor, az Uniotröszt igaz­gatója, nemcsak a színházhoz értett, jó szemmel fedezte fel a tehetségeket is: öt színházában játszatta estéről estére a fiatal színészt, ha csak villanásnyi sze­repekben is. Az mái- a pálya­kezdő MaklárynóL kiderült, hogy mestere a cizellált szerepminia- itúráknak, valóságos kisember- specialista. Tisztviselőt, írnokot, szolgát, éjjeliőrt — mesteri mó­don ábrázolta az élet perifériá­jára szorult alakokat. Bizonyára ez volt az oka, hogy Törzs Jenő ajánlatára 1922-ben szerződtette a Renaissance Színház. Egyetlen — igaz, a darab szempontjából létfontosságú — mondatat kel­lett elmondania a harmadik fel­vonásban. Ezzel az egy mondat­tal ig kiemelkedő síikért aratott új színházában. Játszott Niccodemj Tökmag című vígjátékában (Kosztolányi Dezső szerint: „Makláry, a pin­cér alakítója, remek tálján figu­ra, valósággal expresszionista hatású”) A Hamletben ő a má­sodik sírásó, a Szentivánéji álomban Zuboly, a takács, a Csongor és Tündében a Kalmár, a Lear királyban Kent. A 2Ó-as évek második felétől újabb fejezet kezdődött pályafu­tásában: a Vígszínház tagja lett. „Bárdos Artúr tíz. óraikor beje­lentette, hogy megbukott, engem fél tizenegykor szerződtetett a Vígszínház” — mesélte később. A Víg vezető epizódisitájának lenni Peti Sándor, Mály Ge­ro, Gárdonyi Lajots mellett — rangot jelentett. Makláry Zoltán 1935-től nyug­díjba meneteléig volt a Nemze­ti tagja, s pályafutása 1945-től teljesedett ki, Gellént Endre fő­szerepet bízott rá: a Ványa bá­csit alakította, feledhetetlenül; játszott O&ztrovszkiji, bortól re­zes orrú, recsegő hangú Dooli- ttle-t Shaw Pygmalionjában. A magyar filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott színé­sze volt; bölcs és derűs Bem apó a Feltámadott a tengeriben, s talán legemlékezetesebb ala­kításét nyújtotta az Angyalok földje öreg kintornásaként. 150 filmben játszott, megkapta a Kossuth-díjat, az érdemes és a kiváló művész címet. Szókimondó, gerinces ember volt. Amikor úgy érezte, hogy romlik a színi mesterség ázsió­ja, a realista aprómunka becsü­lete — alkotóereje teljében há­tat fordított a színháznak, nyug­díjba ment. Ettől kezdve elke­rülte pályatársait, nem adott interjút, s csupán egyetlen egy­szer — 81 esztendős korában — tört meg a jég; Gobbi Hilda rá­vette, játssza el partnereként az Amerikai cigaretta című film egyik főszerepét. Nagyszerű ala­kítást nyújtott, s néhány hónap­pal később — épp úgy, mint a filmben — csendesen, észrevét­lenül lehunyta szemét. Mintha úgy érezte volna: megtette' köte­lességét, eljátszotta utolsó szere­pét — távozhat. Pótolhatatlan űrt hagyott ma­ga után ... K. Gy. KÉPERNYŐ Fotó: Bérei Amennyire fölszínes la Rádió- és Televízióújságban a Fotó: Bér­ei című port réf iílim előzetese, .annyira összekapkodott volt — sajnos —, a Baján élő fotográ­fusról készített dokumentum- műsor. Lapunkban is tudattam: mi­lyen sokra becsülöm a kitűnő mestert, így félreértés kockázata nélkül kifogásolhatom az aján­lás pont a ti ans ágait. Nagyon el- szomorodhatnánk, ha csupán Bérei mester örökítette volna meg sok híres írónk arcvoná­sait, mint ezt a műsorújság sej­tette. A XX. században élünk! A szárszói konferencia hangu­latának, történéseinek megőrzé­sében érdemel valóban elévül­hetetlenek ! A témához méltatlan rendezői 'ötletek — például az öreg ma­sina és egy modem kisgép ösz- szejátszatása — némileg elterel­ték a figyelmet az írók barátja fényképészről. Az összekötő ze­ne inkább elfödte, mint kiemel­te az elhivatottság és a megél­hetés kényszere köziti, alaposabb vizsgálatira érdemes ellen,tmon- -dasokait. Adva van egy tehet­séges, becsvágyó család. Az édesapa a századelő nagy ma­gyar piktorainak csodálója, meglakta Nagybányát. Testvére kiváló szobrászművész, és ő ma­ga is nagyszerű emberismerő, emberábrázoló. Iróportréinak zöme többet mond el a tisztelt alkotótársról sok hosszadalmas jellemzésnél. iA tévéfilmben azonban igencsak — hogyan is mondjam — szépelgő felvételeit i< láttuk. Ilyen portrékat igé­nyeltek a megrendelők, „ilyene­ket is tudok, ha nektek ez kell”. Az dirigál, akii fizet. A változá­sok érzékeny figyelmű króniká­sa feltételezhetően a szabad idejéből elcsippentett órákban kutatta a magyar valóságot, jár­ta glépévei kezében — mint kol­légám is említette, a vele ké­szített beszélgetésben — a cse­peli nyomortanyákat, az ódon hangulatú bajai utcákat. Ilyen életszemléletű, életvitelű vidé­ki fényképészm ester számára huszad rendű, hogy művésznek szólítják-e vagy sem. Olyan erős a bemutatott, port­rék dokumentumértéke, olyan sokat tett Béről László a népi (rók népszerűsítéséért, olyan ro­konszenves egyéniség, hogy így is gazdagította ismereteinket, le­kötötte figyelmünket a róla ké­szített portré. A „téma,” azon­ban tiöbbet ígért, töhbet tartal­Mesevilág az operett, csupa logika, csupa technika a tele­vízió. Még az olyan népszerű zenés játéknak is, mlint a Gül Baba, nehéz leküzdeni e a képernyő közegellenállását. Érezték a tele­víziós megjelenítés gondjait a múlt héten vetített Zenés tévé­színházi előadás idletékesei. A színházcsinálás minijén csínját- bínját jól ismerő Kardos G. György korunkhoz próbálta iga­zítani Martos Ferenc szöveg­könyvét. Egyszerűsített, elha­gyott. Esetenként vontatottan, unalmasan folydogállt a cselek­mény. Elkelt volna néhány iga­zi tévés ötlet! Mert éppen a ké­pi megvalósítás során sikkadha­tott el az „operettes hangulat”. A színészválogatás sem minősít­hető szerencsésnek. A prózai és az énekes színészek eltérő stí­lusa sem vált a produkció elő­nyére. Mit számít mindez, ha olyan jó énekeseik előadásában hall­hattuk a fülbemászó, édes(kés) dalokat, mint Farikas Katalin. Gulyás Dénes, Melis György!---­H . N. A Magvető Kiadó ajánlatai Számos új kötettel gyarapod­nak a Magvető Kiadó könyvso­rozatai: egy részük az ünnepi könyvhétre jelenik meg, s az ér­dekességek sorában több már az első félévben kapható lesz. A Tények és tanúk memoár­sorozatban nyolc új könyvet ad­nak közre. Az ünnepi könyvhét­re adják ki Balogh Edgár Férfi­munka című írását, amelyben a szerző a második világháború utáni években végbement romá­niai demokratikus átalakulás fo­lyamatáról, A Nemzet és emlékezet soro­zatban az ünnepi könyvhétre lát napvilágot Fügedi Erik Ispánok, bárók, kiskirályok című könyve. A kötetben a szerző az állam- alapítástól a Mátyás király ha­lálát követő időkig kíséri figye­lemmel azt a történelmi válto­zást, amelynek során a főurak egyre inkább magukhoz ragadták az ország sorsának • irányítását. A Magyar hírmondó sorozat­ban egy kötetben adják ki Fáy András Hasznos Házi Jegyzetek című, 1826-ban megjelent munká­ját és Vajda Ferenc Hasznos tudnivalók című, 1899-ben kelte­zett, kéziratban fennmaradt írá­sát. A múlt század híres újság­írónőjének, Vay Saroltának . a Régi magyar társasélet című könyve, Mária Terézia uralko­dásától V. Ferdinánd leköszö­néséig mintegy száz évet tekint át a magyar és az osztrák törté­nelemből. mázott. A Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban Több hónapos zárvatartás után új kiállítás okkal nyitotta meg kapuit a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. A kínai kerámia- és porcelán­tárgyakat, valamint az indiai iparművészet legszebb dairabiaát mintegy négyszáz tárgy reprezentálja. A képen: Az Új-Delhi Rabamúzeum ajándéka a kiállításon. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Magyarosítási törekvések 1945-ig A nemzetiségeknek az ország nemzetalkotó nagyobb népébe-társadalmába való beolvadása különösen a kapitalizálódás időszakában számottevőbb mindenütt — így hazánkban is. Ezt megelőzően, a feudális széttagoltság, s a lassúbb társadalmi-gazdasági mozgás idején mind a természetes, mind pedig a> mesterséges (erőltetett, tervszerű és Irányított, erő­szakosan befolyásolt) asszimiláció kevés változást hoz általában. A tőkés társadalmi rendszerek ki­alakulása előtt — különösen a fejlettebb országok­tól távolabbi, elmaradottabb népek esetében — a helyi sajátosságok, életmódbeli, nyelvi és más egyé­ni vonások inkább megőrződnek. ,,Tótot, rácot, oláhot” Ezt azért bocsátottuk előre, hogy jelezzük: a társadalmi-poli­tikai-gazdasági haladással egy bi­zonyos mértékig kísérőjelenség­ként mindig jelfen van a termé­szetes asszimiláció. S hát még, ha (amint azt a nagy többségű, ál­lamalkotó nemzetek legtöbbször tesziik) a beolvasztásit sürgetik is, tervszerűen erőltetik, mint tör­tént az hazánkban csaknem más­fél évszázadon keresztül. Ugyan­is nálunk már első programadó­jánál, Bessenyeinél ott látjuk a magyarosító?! szándékokat. Ka­zinczy egyik kortársa, Cserei Gyula már konkrétabban és sür­getőbben ír a kérdésről egyik le­velében: „A magyar nemzetiséget terjeszteni és erősíteni kell, min­den köztünk lévő tótot, rácot, olá­hot magyarrá változtatni szüksé­ges operáció.” Ezek utáni nézzünk példákat ^ar­ra, hogy szűkebb hazánkban, a mai Bácsi-Kiskun területén ho­gyan, s mennyire igyekeztek ma­gyarosítani — és miiyen ered­ménnyel? A szálak jócskán visz- szanyúlnak a múltba. A kalocsai érsek. Patasioh Pál -„élenjárt” eb­ben: már 1780 körül rávette a még ott élő bunyevác családokat a magyar nyelv használatára. Nyilván ezzel függ össze, hogy néhány esztendővel később a ma- darasi plébános is a magyarosítás híve. Azt vallja, ihogy havonta elég egy prédikáció svábul és: egy szláv nyelven. Ezután pontosan három évtized ítélik el, és Baján magyarul vezetik a város hivata­los jegyzőkönyvét, sőt, az olyan „apróságban” is megmutatkozik e tendencia, mint az, hogy az éj­jeliőrök azontúl kötelesek a vá­rosiban magyarul kiáltani az időt. Elhibázott lépés Ám ez csak a kezdet volt. 1834-ben Bács-Bodrog megye fel­szólította a szolgabírólkat: a ma­gyarul nem tudó tanítók fizetését vonják meg. Az ilyen, nemzetisé­geinket sértő intézkedéseket csak még jobban aláhúzta és siettette az 1843—44. évi II. törvénycikk), mely Magyarország összes iskolái­nak tanítási nyelvévé a magyart tette meg. Ez az országvezetés részéről nagyon elhibázott lépés,, súlyos hiba volt. Amikor Bács megye több helységében nem folyt kellő magyarosítás, Zav Ká­roly gróf, egyházi isikolad főfel­ügyelő sietett intézkedni, hogy az if júság „a magyar nyelvben kellő oktatást nyerjen.” Pest megye 1848-as közgyűlési jegyzőkönyvé­ben is találunk hasonló célzatú szöveget. Ebben a „fő- és alszol- gabíró urakat" arra utasítják, hogy a nem magyar anyanyelvű helységeikben sürgessék a magya­rosítás ügyét. A bácsalmási né- melt osztályokban anyanyelven folyt a tanítás még 1878-ban, de a következő tanév során Bács- Bodrogban már nagyobb „előme­netelről” számolhatott be Czir­íusz Ferenc királyi tanfelügyelő: „A magyar nyelv az 1879. évi XVIII. ,t. ez. értelmében 50 nem magyar tannyelvű iskolában jó sikerrel taníttatott" — írta a helyi lapban. S hogy a magyarosítást gyorsítsák, a bajai képzőben a magyarul nem ltudó nemzetiségi pedagógusok részére a nyári szü­netben póttanfolyamot szerveztek. Csávolyon csak 1937-ben Ma már nehéz lenne megálla­pítani, hogy mi minden befolyá­solta az egyes helyeken e nemze­tiségeinkre nézve sértő ügynek az előmenetelét. Egy bizonyosnak látszik: ahol az egyházi befolyás közvetlenebbül, s erőteljesebben érvényesült, ott gyorsabb léptek­kel haladtak előre a magyarosí­tásban. Például Hajóson, a kato­likus németek között. Itt az isko­laszék marj 1885-iben úgy határo­zott 'Kleiner Adolf plébános el­nökletével, hogy ettől kezdve a tanítási nyelv a magyar lesz. A szomszédos Császártöltésen is ha­sonlóan cselekedtek; itt a várme­gye már a század végén felfi­gyelt a magyarosító törekvésekre. Összehasonlításul é rdemes meg­említeni, hogy Csávolyon viszont jó négy évtizeddel később, 1937- ben határozott az iskolaszék az egységes tanítási nyelv bevezeté­se mellett. Hogy ez idő tájt milyen méreteket öltött a magyarosítási igyekezet, jól mutatja a dunaegy- házi példa is, ahol nemcsak hogy megszüntették a szlovák nyelv oktatását az iskolában, hanem még a szünetekben da csakis ma­gyarul 'beszélhettek a tót gyere­kek. A nemzetiségi lakosság évszá­zadokon át tartó, fokozatos beol­vadásával fogyatkozott a nem magyar anyanyelvűek száma. Ám korántsem úgy, olyan mér­tékben!, nem akkora eredménnyel — az alábbiakban majd látni fogjuk —, minit ahogyan azt egyes szerzők beállították. Először néz­zük a ténylegesen bizonyítható, bekövetkezett asszimilálódásra a példákat. S tegyük hozzá,: az alábbi helyeken nem volt szük­ség erőszakos beolvasztó tényke­désre, hanem sokkal inkább a magyarság számbeli túlsúlya okozta — törvényszerűen — a vi­szonylag rövid idő alatt bekövet­kezett „felszívódást”. Amint Erdei Ferenc írta a soltvadkerti lakos­ságról: „Nyugalmas a légkör és az a tendencia, hogy simán ma­gyarrá lesznek.” A már régóta teljesen magyar falunak számító Hátimon ostorai) ■ Tataházán, Tompán, Mélykúton. Kelebián, Bácsborsódon, Sükös- dön, Kalocsán és Nagybaracdkán délszlávok is éltek egykor. És né­metek laktak Rémen, Kisszállá­son, Madarason, Jánoshalmán. Soltvadkeirten. (itt száz évvel ez­előtt a, község lakóinak fele re­formátus német volt). Ahogyan ezeken a településeken az ott élő németek elveszítették egykori nyelvüket, úgy szűntek meg szlo­vák nemzetiségiek lenni a mély­kúti, madarasa, tataházi, keceli, kasikanfyúi tótok. Fél év alatt ezer Amikor évtizedekkel ezelőtt azt olvashattuk, hogy Császártöltés, Kiskőrös, Miske, Bátya, Dusinok és Hanta „színimagyar” község, ez enyhén • Sióivá félresikerült megállapítás voílt. (Hiszen ezeken a helyeken sokan anyanyelvükön beszélnék .napjainkban is, és élénk nemzetiségi hagyományőrzésnek lehetünk tanúi.) Az elvakultság- ból eredő túlzás alapján az egyik szerző 1934-ben Bács-Bodrogrói azt írja: „színmagyar megye". A nacionalista ösztönöktől tüzelt fü­leknek bizonyára jól hangzott az ilyen kijelentés. Más kérdés, 'hogy mosolyogni való volt minden ilyesfajta megnyilvánulás. A ténylegesen bekövetkezett asszimiláció — különösen a ter­mészetes, a beavatkozás nélküli — fontos és lényeges tartalmi kérdés volt mindenkor. Aim az erőltetett beolvasztási igyekezet sok) felszínes, formai elemet hor­dott magával. Ilyen vollt a név- magyarosítási mozgalom is. Erről a kérdésről gróf Teleki Pál Is kénytelen volt kijelenteni, hogy „A név magyarosítása magában véve semmit sem, jelent. Nem fe­jez ki érzelmet, tűzijáték és sem­mi más." Nem így fogta fel ezt a kérdést az az újságíró, aki a Bajai Közlöny 1881. évi március 3-ii számában azért lelkendezett, hogy a névmagyarosítás ügye nagy lépéssel halad élőre. (Hoz­zájárult ehhez legalább kismér­tékben az is, hogy a kormányzat az ilyen irányú kérvényekhez szükséges bélyegek árát egytize- dére lecsökkentette.) Ám nem ez volt a fő, inkább az erős nyomás és a gyorsabb érvényesülés vélt vagy valódi 'lehetőségének meg­esni a nása. Magyarországon már 1882-ben nem egészen fél év alatt csak­nem ezer magyarosítás történt. A zsidók, szlovákok és németek egyaránt „élen jártaik” ebben,. Később már olyan méreteket öl­tött. ez a valóságos mozgalommá lett igyekezet, hogy csupán Csá­szártöltésen száznál több család vett fel új, magyar nevet az el­múlt évtizedek alatt. De igyeke­zett „kitenni magáért” Ba?a népe is. A Schönből Szirmai, B' hrach- ból Borsodi, Weidingeríből Vajda, Lembe’-igerből Lengyel W?:oberp- ből Vinczte lett — és így tovább. Ez a divattá kit névmagyaro­sítása igyekezet nem csak a fal­vak s városok szegénységére volt jellemző, sőt elsősorban nem órá­juk. Az értelmiség és polgárság élenjárt ebben a törekvésben. Egész sor ismert nevű írónk és művészünk változtatta meg a nevét országszerte, már régieibbtől •fogva. A fentieknek látszólag ellent­mond, ám való igaz: minden erő­szakos, sokszor meglehetősen raf- finált, nemegyszer durva beol­vasztási'kísérlet, asszimiláló igye­kezet ellenére is sok német, szlo­vák és délszláv lakos maradit meg a mi tájunkon iisi németnek, szlo­váknak és délszilóvnak. Az 1945 utáni időszak jól mutatja: él a nemzetiségek sajátos nyelve, ön­tudata, hagyományőrző igyeke­zete. Varga Mihály Egész éjjel rettenetes láz­álom gyötört. Azt álmodtam, hogy húsz évvel megfiata­lodtam! Joggal kérdezhet­nék, mi van ebben olyan nyomasztó? Eleinte, én is azt gondol­tam, hogy ez nagyszerű do­log, még örvendeztem is ál­momban: — Nézd csak! — mondtam magamnak. — Mi­lyen jó. milyen nagyszerű! Nincs kopasz fejtető, nincse­nek táskák a szemem alatt, nincs cukor a vizeletemben! Ezután azonban nemcsak kellemetlenségeim támadtak, hanem egyenesen kibirhatat- lanná vált a dolog. Először is az intézetben. Igazgatóhelyettesből pálya­kezdő tudományos munka­társsá léptettek hátra. Nem volt lehetőség arra, hogy az Lázálom én koromban magasabb be­osztást foglaljak el. Ezt követően visszaküldték a kéziratomat a kiadóból. Va­lamilyen egyetemi docens elmarasztaló bírálatot írt. — Do-o-cens! — tajtékzom, és csikorgatom a fogam. — majd megmutatom én ne­ked! Csak docensekkel ne kezdjen az ember! Rögtön eszembe jut, hogy megfiatalodtam, úgyhogy el­hallgatok, a hónom alá csa­pom a kéziratot, és bánatom­ban leiszom magam. Vigye el az ördög, csak- hogy elhagyott a feleségem. Férjhez ment egy öregúrhoz. Az új igazgatóhelyettes vet­te el, aki a helyemre került. Fanni is faképnél hagyott. Ö, a céda! ö is olyannal állt össze, áfti harminc évvel idősebb nála! Ráadásul (ugye ez csak álom?) egyszercsak lakás és autó nélkül maradtam, és al­bérletbe kerültem. Az albér­let pedig egy pályakezdő tu­dományos munkatárs fizeté­sét figyelembe véve... Fölébredtem. Olyan nehéz a fejem, mint a vasaló. És olyan tüzes is. Fölkelek, ki­megyek a fürdőszobába bo­rotválkozni, megnézem ma­gam a tükörben, s majd­hogynem hanyatt esem: el­tűnt a kopaszságom, eltűntek a táskák a szemem alól... Rémülten felkiáltok, és ez­úttal, hála istennek, valóban fölébredek ... Dimitar Bezsanszkl (Fordította: Adamecz Kálmán) ' / _______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents