Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
1986. március 12. PETŐFI NÉPE • 5 A korrupcióról — kertelés nélkül Beszélgetés Terbe Dezsővel, a megyei pártbizottság titkárával és dr. Harajka István megyei főügyésszel A közelmúltban a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztálya megbeszélést tartott a korrupciós bűncselekmények nyomozati, vádemelési és ítélkezési gyakorlatáról, valamint a megelőzés lehetőségeiről. Terbe Dezsőtől, a megyei pártbizottság titkárától —, aki a megbeszélést vezette — és dr. Harajka István megyei főügyésztől kértük, hogy válaszoljanak kérdéseinkre: — Mi indokolja a korrupcióval való foglalkozást, a több évet átfogó elemzést? TERBE DEZSŐ: — A választ egy kicsit távolabbról kezdem. 1983 májusában végrehajtó bizottságunk megalkotta a bűn- megelőzésről szóló határozatát. Akkor elmondtuk, hogy a pártnak itt Bács-Kiskunhan is vállalnia kell a bűnözés elleni harcot, hiszen a bűncselekmények számát illetően a megyék közti rangsorban évek óta az elsők között szerepelünk. A határozat végrehajtása azóta is folyik. A végrehajtás folyamatának egyik állomása volt a korrupciós bűn- cselekmények elemzése és a megelőzés speciális feladatainak meghatározása. Miért éppen a korrupciós jelenségekkel foglalkoztunk? Mert ez a szocializmus viszonyai között is él, hat, és nagy a társadalmi veszélyessége. A korrupciós bűncselekmények az utóbbi években szervezettebbekké, összetettebbekké váltak, felderítésük nagyobb energiát igényel. Fokozódott káros társadalmi, gazdasági, politikai és morális hatása, ezért visszaszorítása sürgető igénnyé vált. — Hogyan alakult a megyében a korrupciós bűn- cselekmények száma,' kik és miért követik el azokat? DR. HARAJKA ISTVÁN: — Az elmúlt öt évben a megyében 139 korrupciós jellegű bűncselekmény vált ismertté. Ezek 92 százaléka vesztegetés volt. A felderített cselekmények évenkénti gyakorisága 10 és 39 között mozgott, önmagukban a számok nem mutatnak jelentős növekedést, el kell azonban mondani, hogy e bűncselekmények közül igen sok nem válik ismertté, s többek között ez is oka annak, hogy a számok növekedését kell feltételeznünk. Túlzottnak tartom azonban a közvéleményben e bűncselekmények mértékéről kialakult nézeteket, az igazság valahol félúton lehet. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a közszolgálatban, a gazdasági élet vezetésében dolgozók döntő többsége becsületesen és feddihetetlenül végzi munkáját. Ezt támasztja alá az is, hogy számos esetben eredménytelenül próbálkoztak hivatalos személy megvesztegetésével, és így indulhatott a vesztegető személyek ellen azonnal büntetőeljárás. Például: az ittas gépjárművezetők töhb esetben próbálták eredménytelenül az igazoltató rendőrrel ügyüket pénzzel elintézni. Az elkövetési magatartások rendkívül változatos képet mutatnak: a csúszópénzek fejében juttatott telken, lakáson keresztül a gazdasági vesztegetésekig, minden előfordult. — A hivatali vesztegetések elkövetői közül említeném a tanácsi ügyintézőt, a földhivatali csoportvezetőt és az igazságügyi tárgyszakértőt. A gazdasági korrupció megvesztegetettjei: bolti eladók, részlegvezetők, telepvezetők, szakcsoportvezetők. Világos, azokat vesztegetik meg, akik képesek jogtalan előnyök biztosítására. Hogy mivel vesztegetnek? Elsősorban pénzzel, de az utóbbi időben elterjedt a nagyobb értékű ajándékok adományozása is. Érdekes lehet az elkövetés helye. A vesztegetések döntő többségét a munkahelyeken valósítják meg. Ez összefügg azzal, hogy a bűncselekmények a munkához, a gazdasági, vagy hivatali kötelesség teljesítéséhez, illetve megszegéséhez kapcsolódnak. A gazdasági vesztegetések tapasztalata, hogy a korrupcióhoz szükséges pénzt általában bűncselekményekből, méghozzá a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményekből (csalás, sikkasztás) teremtik elő. — Szeretném, ha néhány példát is említene. — A korrupció köréből az egyik termelőszövetkezet példáját hoznám fel. A tsz hypóspa- laok gyártásához szükséges polietilén granulátumot és a csomagoláshoz selejt kartondobozokat vásárolt olcsón — vesztegetéssel — különböző szervektől. Pedig granulátumot és kartondobozt is lehetett kapni ebben az időben. Csakhogy az olcsón vásárolt eszközökre sokkal nagyobb nyereséghányadot * lehetett építeni. A hivatali vesztegetés manapság legtöbbet emlegetett példája a Kecskeméti Városi Tanács „lakásügyeseinek” az esete, amelyet nem kívánok részletezni, hiszen az eljárás még nem fejeződött be. Ez utóbbi ügy kapcsán jegyezném meg, hogy esetleg indokolt volna a lakásügyi társadalmi bizottságok hatáskörét úgy módosítani, hogy tevékenységük ne csak a környezettanulmányok elkészítésére és az ügyfélfogadásra korlátozódjon, hanem lássanak el valós társadalmi kontrollt az érintett szakigazgatási szerv munkája felett. — Nemcsak az államigazgatásban tapasztalhatók visszaélések. Szomorú dolog, hogy igazságügyi szakértő ellen is el kellett járni vesztegetések miatt. Ennek azért tulajdonítok jelentőséget, mert a szakértői vélemények ma kitüntetett helyen szerepelnek a bíróságok által elfogadott bizonyítékok között. Az egyik ügyben tárgyszakértő adott- hamis véleményt. Külföldről behozott áruknál alacsonyabban állapította meg az értéket azért, hogy kevesebb vámot kelljen utánuk fizetni. A károsult ebben az esetben is a társadalom volt. — Mi az oka, hogy a korrupciós jelenségeknek csupán egy töredéke kerül nyilvánosságra és lesz belőle bűnügy? — A koordinációs értekezlet valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy az elkövetett cselekmények és a bíróság elé kerülő esetek között jelentős a különbség a felderítetlenül maradt ügyek javára. A vesztegető és a vesztegetett között érdekszövetség jön létre, amely hallgatásra ösztönöz, hiszen a törvény mindkét felet bünteti. Az ügyek többségében nincs tanú, vagy tárgyi bizonyítók, négyszemközt történnek. Emiatt nehéz felderíteni a korrupciós bűncselekményeket. Ritkán fordul elő, hogy a becsapott, vagy csalódott vesztegető leleplezi partnerét. A felderítést gátolja, hogy a borravalónak és a csúszópénznek stb. gyakran megteremtődnek a Látszólag legális módozatai és az elkövetők sokszor közösségi érdekek, vagy tágan értelmezett jogi rendelkezések mögé bújnak. — Az elemzés során bizonyára felvetődött az is, hogy mi az oka a korrupciónak? TERBE DEZSŐ: — Igen, erről is beszéltünk. A legelterjedtebb felfogás szerint a korrupciót a hiánygazdálkodás okozza. Az áruhiány is csak egy lehetőség a korrupciós kapcsolat kialakítására, hiszen a bűncselekmények tapasztalatai azt mutatják, hogy az okok elsődlegesen a túlzott anyagiasságra, a gyors meggazdagodás vágyára és a munka nélküli jövedelem, vagy egyéb jogtalan előny szerzésére vezethetők vissza. Az állami és az állampolgári fegyelem lazulása is elősegíti a jelenségek terjedését. — A korrupció megzavarja az ügyek tárgyilagos és részrehajlás nélküli intézését. A megvesztegetetteket ugyanis nem a jog és az igazság érvényre juttatása fogja . vezérelni, hanem az, hogy megszerezzék, illetve megszolgálják a kilátásba helyezett, vagy már átadott előnyt. Ha a terjedésének nem tudunk gátat vetni, akkor az emberekben kialakulhat az a meggyőződés, hogy a különböző szervektől nem várhatják el ügyeik tisztességes elbírálását csúszópénz nélkül. A korrupció végül is megingathatja a hatóságokba és ezeken keresztül a politikánkba vetett bizalmat. Politikai kártékonyságával egyenértékűnek tartam közerkölcsrombo- ló hatását. A korrupcióból származó jövedelmek segítségével a megvesztegetettek könnyen és gyorsan juthatnak olyan javakhoz, amelyekért másoknak keményen meg kell dolgozniuk, és ezt nemcsak közvetlen lakó-, vagy munkahelyükön észlelik, hanem tágabb emberi közösségek is tudomást szereznék róla. — A gazdaság oldaláról szemlélve ezek a jelenségek nemcsak a társadalmi tulajdon megrövidítését idézhetik elő, hanem megzavarhatják a gazdaság normális menetét is. A korrupció tipikus esetében az aktív vesztegető pénzt ajánl fel, amelyet a megvesztegetett elfogad. Az elemzések bizonyították, hogy előfordult olyan változat is, amikor az áruk visz- szatartásávai idéztek elő egyes termelő, vagy szolgáltató szervek mesterséges hiányt és ezzel mintegy kikényszerítették, hogy vesztegetési szándékkal közeledjenek hozzájuk. Annak ellenére, hogy társadalmunkban a korrupció megítélése politikai szempontból teljesen egyértelmű — utalok itt az ellene hozott párthatározatokra és jogszabályokra —, vannak olyan esetek, amikor az érintettek, akiknek intézkedniük kellene, tudomást sem vesznek az ilyen jelenségekről. A korrupció sajátosságai közé tartozik az is, hogy követi a társa-, dalmi-gazdasági változásokat és új formában, új módszerekkel jelentkezik. Az eredményes felderítéshez pedig tapasztalatokra van szükség. — Hogyan reagál az igazságszolgáltatás a korrupciós ügyekre? DR. HARAJKA ISTVÁN: — Az igazságszolgáltatás természetesen csak a bűncselekmények felderítése után intézkedhet. Amit én a legfontosabbnak tartok: az elmúlt időszakban született bírósági ítéletek kellő szigorral „honorálták” a korrupciós cselekményeket. Súlyos éveket ülnek azok, akik megvesztegethetek, vagy vesztegetnek. Ami még ennél is fontosabb; sikerül elvonni a korrupcióval szerzett jövedelmek nagy részét. A gyakorlatnak talán ott kellene fejlődnie, hogy lelepleződjenek azok a jogilag néha szabályosnak tűnő ügyletek is, amikor a visszaélésekkel szerzett vagyonokat különböző manipulációkkal másokra — főként családtagokra, ismerősökre — ruházzák át. Alapelvünk, hogy a büntetési azt sújtsa, aki a bűn- cselekményt elkövette. Azt kell elérnünk, hogy ne érje meg korrupció útján jogtalan jövedelemre szert tenni. — A bűnüldöző, igazgságügyi és ellenőrző szervek, illetve a gazdálkodó szervek felfogása esetenként nem vág " egybe a korrupciós jelenségek megítélésében. Van olyan tapasztalatunk, hogy általánosságban mindenki egyetért a korrupció elítélésében, háborog ellene, de egyes konkrét ügyekben néhány gazdasági vezető mégsem' segítette kellően az ellenőrző szerveket a felderítésben. Szót kell itt ejteni az eljá- . rások időszerűségéről is. Ugyanis régi tapasztalat az, hogy amely bűncselekmény elkövetését gyorsan követi a felderítés és a fele- lősségrevonás, annak az eljárásnak lényegesen nagyabb az általános megelőző hatása. Ezért a korrupciós ügyekben nekünk is, nagyobb figyelmet kell fordítani az eljárások időszerűbb, soron- kíivüli lefolytatására. Végezetül nem vehetjük és nem is vesszük tudomásul, hogy az .elkövetett korrupciós cselekmények jelentős része felderítetlen marad, s így az elkövetők is mentesülhetnek a felelősségrevonás alól. A felderítési és a felelősségrevonási arány javítására számtalan lehetőségünk van, és ezzel egyre jobban élünk. Ebben sem tud mindent megoldani a bűnüldöző és igazságügyi hatóság. A felderített ügyeket, ezek elkövetési módjait, és a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő okokat rendszeresen elemezzük, a tapasztalatokat általánosítjuk és különböző érintett vagy veszélyeztetett szerveknél intézkedésekre teszünk javaslatot. — Ügy tűnik, hogy a, bűnüldözés és az igazságszolgáltatás csupán követni tudja a jelenségek változását. Nem lehet valahogy eléjük menni? Milyen módszerek állnak rendelkezésre a pártmunkában a megelőzés eszközeként? TERBE DEZSŐ: — Azt hiszem, az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a korrupció társadalmi jelenség, így az ellene felhasználható eszközök zöme is társadalmi jellegű lehet. A büntetőjogot — nem lebecsülve a szerepét — I tést. ón a felhasználható eszközök sorában nem az élre tenném. Néz-, zük először a párt szerepét. Ügy vélem, a pártnak a korrupció elleni harcban is példát kell mutatnia. A korábbiakban említettem, hogy az elkövetés általában a munkahelyeken történik. Szerintem joggal várható el minden párttagtól, ha ilyenről tudomást szerez, nyíltan és határozottan emelje fel szavát a visszaélések ellen. Ha pedig párttag az elkövető, ki kell zárni a párt soraiból. Ez a gyakorlat eddig is érvényesült. — A korrupció megelőzésénél másik fontos eszköznek tartom a nyílt és széles körű tájékoztatást. Az eddiginél nagyobb nyilvánosságot kell adnunk. Miért ne tudhatnák meg az emberek, hogy miként és milyen szempontok alapján döntenek a lakáselosztásban, a telekjuttatásban, a kisajátítási ügyekben stb. A vezető, legyen az gazdasági, tanácsi és más területen dolgozó — „minden befektetés nélkül” — megteheti, mi több, kötelessége, hogy döntéseiről és az általa vezetett testületek állásfoglalásairól széles körben tájékoztassa a dolgozókat. — Javítani kell az ellenőrzés hatékonyságát, hiszen a Politikai Bizottság 1984. február 28-i határozata. éppen ezt szorgalmazza. Megengedhetetlen, hogy a külső ellenőrzés ma sokkal eredményesebben funkcionál, mint a belső, vagy a felügyeleti ellenőrzés. Él kell végre jutnunk oda, hogy a meglevő határozatokat, jogszabályokat következetesen alkalmazzuk, végrehajtsuk. Nem azzal van a baj, hogy nem ismerjük fel, mit kellene tennünk, hanem a végrehajtással. Sokszor túlbeszélünk, túlmagyarázunk dolgokat, ahelyett, hogy az érvényes politikai iránymutatásokat végrehajtanánk. A gazdasági helyzet — és ezt valamennyien tudjuk, látjuk —, nem hagy időt és energiát a magyarázkodásoknak. Meg kell teremtenünk, el kell érnünk az állami, állampolgári fegyelemnek azt a szintjét, amely garantálja a következetes, hatékony, különböző kibúvóktól, megalkuvásoktól mentes munkát. Ebbe' beleértendő természetesen az is, hogy az emberék a főmunkaidőben keressék meg a megélhetésükhöz szükséges javakat, illetve ha plusz jövedelemre van »szükségük, akkor azt tisztességes munkával és he különböző „stik- lifckel” kényszerüljenek megszerezni. Azt hiszem, egy kicsit elszaladtak az igények is. Tanúi lehetünk a presztízstfogyasztás olyan mérvű társadalmi elismertségének, amely már csak túlzott anyagiassággal, a javak mindenáron való megszerzésével elégíthető ki. — El kell érnünk, hogy a hasznos munka, a szaktudás és a hozzáértés társadalmi elismertségében felülmúlja az „ügyeskedést” és a munka nélküli jövedelem- szerzést. Hiáha hangoztatjuk, hogy az ország teherbíróképessége jelenleg csak ezt és ezt bírja el, ha a mindennapok meg bizonyítják, hogy némelyek előtt jól olajozott kiskapuk nyílnak meg. Azok a politikai elvek, amelyeket pártunk XIII. kongresszusa megfogalmazott, megfelelő garanciái az állam, az ország, a társadalom fejlődésének. Ma előrelépni csak belső tartalékaink feltárásával és kihasználásával lehet. Ezért van jelentősége annak, hogy a közélet tisztaságát biztosítsuk, és az olyan negatív jelenségek ellen, mint a korrupció, határozottan és a lehető legszélesebb köriben fellépjünk. A tennivalókat és az, eszközöket meghatároztuk, a végrehajtáson a sor. Uj utak a technika fejlesztésére A kiiskun- majsai Cipőipari Szövetkezetről nem először szólunk. Történetünket figyelemmel kísérve, az Utóbbi években mindig szolgáltak valami újdonsággal, ami a szövetkezet • életében előibbre|lépést, fejlődést jelentett. Most sincs másképp. Bari István elnök ugyanazokat a munkapadokat, ugyan- azokat az (asszonyokat mutathatja most is, csak' éppen a mum- ika, amit végeznek, más. Az asztalokon puhartatpiintású bőrből készült c ipőf elsőrészek. • — Ezek is a kerülnek majd? — Nem. Eddig a szövetkezet a belföldi (termékskálát bővítette, úgynevezett ámporthelyetter sítő termékeikkel. Továbblépésünkhöz azonban új utakat kellett keresni Elsősorban a technikai fejlesztésre összpontosítottunk — mondja Bari István. — Felvettük a kapcsolatot az NSZK-,beli Panda céggel Bérmunkát kérnek tőlünk, amihez a speciális tűzőgépeket ők adják, sőt technológust küldtek, hogy betanítsa az itt dolgozó- tkial. Már elszállítottuk az első 12 ezer darabos szériából a női és férfi-cipőfelsőrészeket. Van megrendelésünk még 15 ezer párra. A várhatóan és remélhetően hosszú távú együttműködés során ezeket a felsőrészeket teljes egészében hazai alapanyagból készítjük. Örülnénk., ha az eddigiekhez hasonlóan nem lenné minőségi kifogás ezentúl sem. A német partner elégedettségét jelzi egyebek között, hogy a szövetkezet műszaki dolgozóit meghívták a kinti gyárba tapasztalatcserére is. A munkaterem egyik végében új gép áll. Az elinök nem kis büszkeséggel mutatja. — Ez a formarögziítő, mert természetesen az importhelyettesítő szandálok, csizmák gyártásiának műszaki feltételeit is igyekszünk megteremteni. A Technóimpex segítségével új technológiát, (berendezésekét vettünk bérbe, Ezek a szerfcekésztermékek esztétikai • Készülnek a szandálok. • Az esztétikai megjelenést javítja majd a formarögzítő berendezés (Méhesi Éva felvételei) MM§ggg| hazai boltokba zetek a megjelenését javítják majd. As első darab, ami „házon belül” van, a formarőgzítő. A csizma- száryasaló, az orrmerevítő fröccsöntő, valamint a (kikészítő sor még az év első félévében ideérkezik. — Ezek szerint 1986 a műszaki fejlesztés éve?. — Ügy mondjuk: ezt az évet alapozásra szánjuk. Az eddigi növekedési ütemet már nem lehet növelni, tavaly például 19,2 százalékos 'termelékenység- és árbevétel-növekedést értünk el. Ezt lantjuk és jövőnk műszaki teltételeit teremtjük meg. — A technológiai folyamat~ ban változtatnak? — Áz új utak (keresésében a maradók- és (hulladékfeldolgozás (lehetősége Ss ^terítékre került”. Megpróbálkozunk az úgynevezett társított szabászattal, együtt szabjuk a csizmának- és szandálnak válókat. így anyagot tudunk megtakarítani. Ha még marad, valamennyi, azt feldolgozhatjuk kész-, vagy fél- késztermékké. Ehhez viszont a technikai háttereit kell megteremteni. — A múlt év nyarán tűz pusztított a szövetkezetben.' Maradt-e nyoma? — Akkor, tavaly júliusiban még félő volt, hogy a terveinket „elégette” a villámtűz. A jó kollektívának köszönhető, hogy- ez éveg értékelésnél már nyoma Sem Játszott az akkori hamunak, sem a területiünkön, sem a tervszámok teljesítésiében. — mondotta-búcsúzóul Bari István. Gál Eszter KÉPERNYŐ Karosszékből a csoda A Halliey-üstökös viszonylag csendes tündöklése kérdezted sokakkal: szenzációnak számít-e a tudományos szenzáció? Változott-e aiz emberi fogékonyság, érdeklődés az elmúlt századokban? Megkockáztatom: semjmit, vagy 'alig valamennyit. Gagarin űrrepülésének másnapján figyeltem a hírlapvásárlákat az egyik pavilonnál. Többségük a sportot és a baleseteket közlő oldalon nyitotta ki először az újságot. A Magyar Televízió mindenesetre méltóan foglalkozott a Földünk felé rohanó Halley-üstökössel. Még gyermekkoromban is borzolt áhítattal figyeltünk egy égi jövevényt. A kamerák napjainkban a szobába hozzák a csodát. Karosszékünkből szemlélhetjük a talán- tailán a mi világunk múltjáról, jövőjéről is eligazító értesüléseket közlő kozmikus vándorokat, a miegvalilatásufcrsa küldött földi szerkezeteket. Tetszett a múlt keddi — megszokásból, a műsorrendnek megfelelően — kettesen közvetített időszerű, okos Gondolkodó. A Vega űrprogram új eseményeiről tudósított vasárnap a Delta 'különkiadása is. Talán a látvány ezúttal kevesebbet mutatott, mondott a vártnál, mégis fontosnak éreztem a földi és az égi űrtárgyak nagy randevújának helyszíni tudósítását. A tudománytörténet nagy pillanatainak voltunk tanúi. □ □ □ Továbbra is elkedvetlenít a Legyen szerencsénk! Ez a műsor egyszerűen nincs kitalálva, márpedig játszani is csak komolyan lehet. Kíhosan hat némely szereplő tudatlansága. Már zsörtölődtem emiatt, hogy kisele- mista tudásszinttel ezreket nyerhet valaki, aki ráadásul büszke is a teljesítményére. Az a dupla vagy semmi a végén, a nézők számára nem több üres időpocsékolásnál. Kilóg a műsorból. Ha bíznék a szerencsében, javasolnám: tegyék fel ezt a műsort dupla vágy- semmire ... □ □ □ Szeretném megnyugtatni a netán aggódókat: az elkövetkezendő vasárnap esetékről sem hiányzik majd a sablonos, bugyuta amerikai krimi. A szellemeskedő párbeszédek, a a szokványfigurák, a kiszámítható „fordulatok” nem terelik el a figyelmet a „Jég”-ben is idegesítő, cinikus, nyers brutalitástól. Az olyan gazemberek, mint akivel vasárnap este is volt .szerencsénk megismerkedni, egy pillanatig sem tündökölhetnek romantikus hős pózában, egy pillanatra sem korlátozódhat ártalmatlanná tételük elsősorban személyes becsvággyá, egy régi számla kiegyenlítésévé. Nincs a .világon olyan rendőrség — ne is legyen —, amelynek tágjai a szomszéd szobában kucorognak, amíg a főnök megvívja a maga harcát az orgyilkossal. H, N. .
