Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

1986. március 20. • PETŐFI NEPE • 3 A FEJLŐDÉSRE SZAVAZTAK Madarason hagyomány az összefogás Mondhatni, régi hagyomá­nya van Madaras fejlesztésé­ben a lakosság összefogásá­nak. Az új létesítmények ki­alakításához, a régebbiek fel­újításához a központi pénz­alap mellé mindig szükség volt a madarasiak erejére, segítségére is. A 60-as évek elején például csaknem telje­sen társadalmi munkával ké­szítették el a művelődési há­zat. A községben két éve ad­ták át a BACSHÍÚS-üziétet, tavaly pedig a 220 négyzet- méter alapterületű ABC- áruházat, s ezek felépítésé­ben szintén aktívan részt vettek a helybeliek. A településfejlesztés soron- következő feladatainak megoldá­sához is Szükség van a lakosság támogatására. Belülről ugyan felújították az iskolát, de kívül­ről' tatarozásra szorul, és a vi­lágítást is korszerűsíteni kelle­ne. Az orvosi rendelő felújítása sem tűr sok halogatást, ha már új építésére nincs pénz. A mű­velődést ház korszerűsítése is a feladatok között szerepel. A háromezer-nyolcszáz mada­ras! lakos ezúttal sem hagyta cserben a község vezetőit. Nem­rég egyhangúlag megszavazták a családonkénti 600 forintos te­• A BÁCSHÜS-üzlet révén javult az lepülésfejlesztési hozzájárulást. Az így összegyűlő évi 400 ezer forintból az igényeket egyszerre természetesen nem tudják kjielé- gíiteni, ezért rangsorolják: mi az, ami nem tűr halasztást a fej­ellátás. (Archív felvétel) lesztéshen. IS mint azt a lakosok megígérték, a továbbiakban is számítani lehet társadalmi mun­kájukra, aktivitásukra t- rrtind- an rvyiiuk érettekében. T. L. Levél a Hivatalba Tisztelt Hirmtalvazető Űr! Mivel sehöl&em és semmi­kor nem kelt leveleire nem tudok hivatkozni, belátására apellálok, amelyre talán csak az jogosít feil, hdgy én ma­gam már két éve küldöm Önökmiek különböző tárgykö­rökben írdftt leveleimet. Ezek témái az iTtgalthánügyektől az ebaltási bizonyítvány stilisz­tikai és grammatikai kifo- gásalálsáig terjedjek és sze­retném., ha ezen utolsó leve­lemmel fátylat boríthatnánk a múltra. Nagyon alesó kifogással élnék, ha arna figyelmeztet­ném, hagy míg én három- négy nápdn belül válaszol­tam a mag/ss hivatal felszólí­tásaira, addigi Önök/ dsak mint­egy négy hét múlva küldték ki a következő — nem levelet — felszólítást, amely termé­szetesein nem foglalkozott az én kérvényemmé!. Az se vet­ne kedvező fényt rám, ha mást cifra hivatkoznék, hogy nem égy esettben nékem volt igazam, merít miint tudjuk, az igazakig ugyancsak relatív, s válaszlevelek híján nem tu­dom bizonyítani, hogy nem nekem adták igazat. Hátha mégis. Továbbá kénytelen vagyok megjegyezni, hagy a hozzám érkezteti határozatok közül kettőt topázul címeztek, nem nekem szólt, de mivel úgyis benne váltam, a kollégák vá­laszleveleit is megírtam (volt otthon iridigó), gondolom ők se járták rosszabbul, mintán. Ezen utolkó levelemet — mellyel. egyebek között komp- romi&szuntfa való hajlandó­ságúimat és békülési szándéko­mat ákdfom illusztrálni — tekintse beismerésnek: rájöt­tem, hoigy nincs étielme a le­velezésnek. ön-ntek igaza van. A hivatdl hivatal, ate ügyfél pedig ügyfél. Persze nem volt könnyű ennek a nagy igaz­ságnak nyomát-e jutni. önök nap mint nap min­denféle emberek írásős, sőt személyeis ,, zaklatásának van­nak kitéve. Az ügyfelek pedig önzéstől űzött rosszindulattal átitatva testvekét kovácsolnak a hivatal ellen, ön mind ez idáig sikerrel vérté vissza a ro­hamokat, a továbbiakban azonban nagyobb határozott­ságra van szükség. Legyen példaképe a Kafka által meg­írt Hivatal! Néhányszor — ne vegye rossz néven — azt vettem észtté az ön határoza­todnak étílusdn. mintha el bi­zonytalanná mömlizálás ke­rítette volna hatalmába. En­nek legyen vége, ez méltat­lan a hitvitáihoz, nem beszél­ve anriól, hogy az ügyfelek­nek is alaptalan ábrándokra adhat okait. Ezen elvárások jegyében zárom soraimat: Tisztelettel a Volt Ügyfél Ui. Mivel kát nappal ez­előtt kirieveztek az Önök in­tézményének élére, kérem, hogy a levelem utolsó részé­ben foglaltakat tekintse uta­sításnak. — hámori — Vízkövet fúrnak az olajbányászok Az elmúlt hetekben lezajlott emlékezetes fábiánsebestyéni gőzkiitörés helyszínén, a 4-es számú kútnál újabb meglepetés várta az olajbányászokat: a ki­törés néhány hetes időtartama alatt olyan vastag vízkő rakó­dott a 190 milfliiméteres belső át­mérőjű béléscsőre, hogy nem fo­gadta be a munka folytatására szolgáló fúróberendezéseket. Ezért szinte példátlan feladatot kellett megoldaniok: újra neki­láttak a már egyszer lamélyített kút fúrásához. Ezúttal azonban nem talajban, hanem vízkőben haladt a fúró. A hatalmas nyo­mással felszínre tört forró víz só­tartalma ugyanis hasonló volt a tengervízéhez, kalcáumkarbonát- tarttalma pedig olyan nagy, mint azoké a vízcseppeké, amelyekből a "cseppkövek épülnek a barlan­gokban. A só és a kalciumkar­bonát felfelé haladva kivált, és 1100 méter mélységig rárakódott a 'béléscső fáiéra. A szegedi üzem legkiválóbb csapata, Ocskó Ferenc főfúró­mester Vosztok nevű brigádja három hétig Túrta egy RD 60-as berendezéssel a „cseppkövet”. Ezzel a teljesítménnyel máshol csaknem két hagyományos olaj­kutat mélyítettek volna. A geológusok szerint azonban a kút megéri a nagy befektetést, hiszen a szeizmikus mérések sze­rint szénhidrogéneket rejt a fábiánsebestyéni föld mélye. A fúrást most tovább folytatják egészen az eredetileg tervezett 4400 méterig. Mindez még több hónapig tartó feladatot jelent a kiváló 'brigádnak, illetve a geo­lógusoknak. KAPUT NYITNI A MŰSZAKI HALADÁSNAK Építőipar és választék Asz építőipart gyakran ha­sonlítják az anatómiai lóhoz, amelyen,-jól •. tanulmányozha­tók a betegségeik.. Áz építő­ipar valóban eg^ " speciális gyűjtőágazata a népgazda­ságnak, mert termékében (az építményeken) sajátosan öt­vözi az egész társadalom termelő tevékenységének szín­vonalát és munkamorálját, árulkodik a gondos szerve­zésről, gyártásról, csomago­lásról' '-i' vagy ezek hiányé- 1 ról. Mintha egy nyitott könyv­ben Olvasnánk: minden lapja egy-egy nem építőipari ága­zatot jelent, s nyugodtan mondhatjuk, meglehetősen vaskos ez a könyv. Mert ami az építőipari cégek végtermé­ke, a ház, az erőmű, a kór­ház, az elképzelhetetlen al­vállalkozók,- technológiai sze­relők nélkül, hogy a legevi- densebbről, az alap- és se­gédanyaggyártókról, a kü­lönböző szerkezetek készí- ■ tőiről, s bútorgyárakról, függöny- és tapétakészítők­ről ne is beszéljünk. Pedig az építmények értékének dön­tő hányadát ők adják, áz ő munkájuk színvonalával az egész építőipart szokás mi­nősíteni. A drágaság fékez A rendkívül sok beszállító anyaga, szerkezete, techno­lógiája is tükröt mutat: a ko­rét,. a technikai fejlettségét. A műszaki haladás folytono­san megújuló folyamata nem kerüli el ezt az ágazatot sem, és a korszerűbbre, jobban funkcionálom, olcsóbbra tö­rekvés jegyében a fejlesztők szinte évenként meg tudnák újítani az építőanyagokat és az építési módokat — ha az alkalmazás, a ffelhasználás törvényszerűen lassúbb — és drágább — folyamata nem fékezné az iramot. • A- mai választékot a rend­kívüli sokféleség jellemzi. A hazai technológiai és gyárt-' mányfejlesztés is igyekszik nyomon követni az igények módosulását, és tetemes szá­mot tesznek ki a külföldről átvett újdonságok is. Ebben különösen az építőszövetke­zetek járnak az élen, a nagy- vállalatoknak; nem érné meg, hogy gyakran változtassák építési módjukat, mert ez sokba kerül; ám az új anya­gok, gépek j kipróbálásából ők sem vonhatják ki magu­kat. Minden,, az újat fölkaro­ló szervezet azzal a remény- nyel fektetett pénzt és szak­mai tudást • a technológiák, eszközök meghonosításába, hogy a hazai piacon elsőként megjelenőnek kijár az anya­gi elismerés is, és talán kül­földi megrendelést is lehet szerezni egy gép vagy tech­nológia jól csengő nevével. Eljuttatni a népszerűségig Botorság Volna ebben a las­san kialakuló helyzetben csu­pán a rosszat- látni, hiszen- az építési módok nagy választé­ka a változatos épületekben kamatozik. Ám ez csak ak­kor lesz hasznos, ha minden újdonság a megfelelő helyére kerülhet. S ezzel együtt fel­tétel áz is, hogy. mindenki, aki építőanyagra, szerkezet­re, technológiára vár, a leg­jobban megfelelőt választ­hassa ki. De hogyan lehet igazán jól dönteni? Az összes újdonság ismeretében. Máris itt va­gyunk a lényegnél: nem isme­rik sem az építők, sem az építtetők az összes technikai, tedhonológiai lehetőségét, a számtalan új anyagot, alkat­részt. Gyakran találkozni ki­váló tulajdonságú, korszerű anyagokkal, amelyek még­sem jutnak el a népszerűsé­gig, pusztán azért, mert is- méretlénék maradnak azok előtt, akik jól tudnák hasz­nosítani. Vannak kezdeményezések Ügy tetazik, kevés gondot fordítanak a gyártók a ter­mékek propagandájára, meg­ismertetésére, pedig e nél­kül nehezen 'boldogulnak. S ha nem ismerik az új lehető­ségeket, akkor csak rutinból dolgoznak a tervezők, a be­ruházók, a kivitelezők is. Ta­lálkozni már szerencsére olyan kezdeményezésekkel, hogy a kisiparosok országos szakmai napjain minden év­ben hírt adnak a szakma’új- dons ágairól. Legújabban a korszerű ismeretterjesztő esz­közöket (például a videót) is ^bevetették” az új tetőfedő cserepek népszerűsítésébe. És már nem pusztán az anya­gokra, a szerkezetekre hívják fel a figyelmet, hanem az al­kalmazás módjára is, ami­nek ismerete nélkül mit sem érhet a korszerűség, A műszaki haladásról ter­mészetesen nem mondhatunk le, és szó sincs arról, hogy bárki ibe akarná zárni a ka­pukat az újdonságok előtt. De a technika csak akkor vá- lik- hatékony termelőerővé, ha eljut azokhoz, akik a má­sik erőt 'képviselik: az alkal­mazást, a tudást, a tervsze­rű gondolkodást. Szikora Katalin AZ UJ ELETBE VETETT HITTEL Földet osztott, szövetkezetei szervezett — Hetedik gyermekként szü­ntettem abba a tizenhárom tagú családba, ahol a szükség volt mindig a legnagyobb úr — kezd­te a beszélgetést özvegy Farkas Jázisefné Kecskeméten, a Kő­faragó utca 5. számú ház tiszta szobájában. A 71 éves asszony, akii több mint negyven éve tag­ja a pántnak, még ma is aktív, eljár a taggyűlésekre, tagja a veteránklubnak, hallgatója a TIT szabadegyetemének'. Az aktivitásról azt mondta: — Az életkor nem lehet akadály. Pedig nem volt könnyű az éle­te. Csupán öt elemi elvégzésére futotta gyermekkorában, hiszen korán kellett segíteni1 a szülők­nek, mert az apa hiába volt fe- lesigiazda, alig tudta eltartani a családját. Húszéves volt, ami­kor férjhez ment, de a boldogság nem tartott sokáig, férje a ka­tonaságnál megfázott és meg­halt. özvegyként, egy gyermek­kel, mit vállalhatott, cseléd lett, s látástól vaikulásig dolgozott, mosott, 'takarított, főzött. — A felszabadulás után Bal- lószögben földet kaptam, férj­hez mentem, de sajnos nem volt szerencsém. A férjem rövid idő múlva meghalt, s magamnak kel­lett gazdálkodnom. A szőlő met­szése, permetezése, kötözése rám várt, s talán ebben az Időben dolgoztam életemben a legtöb­bet. 1945-ben beléptem a Magyar Kommunista Párt helvéciai szer­vezetébe, tagja voltam a föld­osztó bizottságnak, sőt, 1948-han Puttnoki Antallal együtt szervez­tük a termelőszövetkezetet, amelynek később ő lett az elnö­ke, én meg a párttitkára. Az új életbe vetett hittél, nagy akarattal folytatta a munkát. Is­mét férjhez ment, a társadalmi elfoglaltság igénybe vette szinte minden szabad percét. Népneve­lőként segítette a választási mun­kát, a tömegszervezetek létreho­zását, a mezőgazdaság' átszerve­zését. A közös gazdaságban 1955- ig töltötte be a pártalapszerve- zet titkári funkcióját.'" — A Szarvas-tanyára kerül­tem dolgozni, ott is a pártot szer­veztem. A közös gazdaságból 1961-ben jöttem el, a szociális otthonba ápolónőnek. A héttagú pártszervezet engem választott meg titkárnak, s a feladatot 1970- ig 'becsülettel elláttam. Tíz évig dolgoztaim a szociális otthonban, onnan kerültem nyugdíjba. A IV. körzeti pártalapszervezetben vállaltam pártbizalmi megbíza­tást, amelyet 1974-ig töltöttem be. A nyugdíjas napok zsúfoltak, özvegy Farkas Józsefné heten­ként két-három napot dolgozik, a Bozsó-gyűjtemény teremőre. Sok az elfoglaltsága, kézimun­kázik, ruhákat varr az unokák­nak, s ott van még a társadal­mi munka is. — Nehéz, küzdelmes életem volt, sok kínlódással, bánattal, de olykor örömökkel. Vissza­gondolva a múltra, a nehéz munkás évekre, azt mondhatom: ha újra kezdhetném, ugyanezt tenném ... Gémes Gábor AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL: A fiatalok és az alkohol A gyermekek és a fiatalkorúak züllésének, bűnözésének egyik ki­váltó és újabban szinte állandóan napirenden levő oka az alkoholfo­gyasztás. Rendkívül káros ez a fiatalok fejlődő szervezetére, hiszen visszaveti őket a szellemi és fizikai gyarapodásban egyaránt. Az alkoholizmus ráadásul afféle családi modell, a fiatalok szinte kötelezően veszik át ezt a viselkedésmintát, így az „újratermelődés” folyamata úgyszólván meg szaki thatatlan. A következmény: az alko­holista családok gyermekei szaporítják leginkább a kisegítő- és gyógy­pedagógiai iskolások számát, a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők között pedig egyre több az értelmi fogyatékos, a gyengeelméjű, akik — az igazságügyi elmeorvos-szakértők szerint — csupán korlátozot­tan képesek cselekményeik társadalmi veszélyességét felismerni. Nem véletlenül figyelmeztetnek bennünket a genetikusok arra, hogy a szülők rendszeres és túlzott alkoholizálása a születendő utódok szel­lemi képességeire is negatív hatással van. Ml, a bűnözéssel foglalkozó szakemberek szinte mindennap találkozunk az alkohol „rabjaival”, •kik végül szenvedélyük miatt a törvénnyel is összeütközésbe kerül­nek. Számos családi tragédia bontakozik ki egy-egy bűnügy kapcsán. Együtt ivott apa és fia A közelmúltban tárgyalta egyik bíróságunk a megyében azt az eseteit, amikor az apa vitte bele 16 éves fiát az alkoholizmus zsák­utcájába. Amikor napszámosként dolgosmi ment, magával cipelte a gyermeket, munka után pedig az italmérő helyekre is együtt tértek be. Ritka dolog, de ez a fiú. egy felnőttnél is jobban bír­ta az italt. Persze nem a végte­lenségig, így aztán nemegyszer együtt tántorogtak haza. Zavar­ták a szomszédok éjszakai nyu­galmát, de rettegett tőlük az anya és a két másik kisgyermek is. A fiú időközben apróbb-na- gyobb lopásokat is elkövetett. Az apa — miután' alkoholista életvitelével veszélyeztette fia egészséges fejlődését, helyes er­kölcsi felfogásának kialakulását —, másfél évi szabadságvesztést kapott. A család ima már szeren­csére nyugodtnajs tűnik. A fiút pedig egy év után hazaengedik a javítóintézetből, ha jól viseli magát. Ez a rendhagyónak mondható esetünk azért különösen szomo­rú, mert a szomszédok, rokonok, ismerősök, munkaadók tudtak az apa rendkívül káros és csa­ládot sértő viselkedéséről, de sze­met hunytak, „családi ügynek” könyvelték el az emberhez nem méltó magatartást. Pedig a család ártatlan tagjai hosszú időn át szenvedtek — az emberi közömbösség miatt is. Mindig akad ok a koccintásra Az ital „polgárjogot” nyert a családban és a munkahelyen is. Iszunk karácsonykor, szilvesz­terkor, húsvétkor, ha van ok rá, ha nincs. Igaz, elsősorban a fér­fiak a fő fogyasztók, de nálunk „nem illik” visszautasítani a kí­nálást a nőknek sem. Ez már- már Íratlan törvény. A női alkoholizmussal foglalko­zó orvosok tudják leginkább, hogy egyre nagyobb ez a problé­ma. A jelenlegi adatok szerint az alkoholisták közül minden tize­dik nő. Az pedig egyenesen tra­gédiának számit, ha a család egyetlen támasza, az anya is ivás- ra adja fejét. Ilyenkor már csak állami gondozás segíthet a gye­rekeken. Jelenleg az állami gondozásba vételék 70—80 százaléka a szü­lői alkoholizmussal indokolha­tó. A szabálysértési hatóságoknál is emelkedik az alkohollal össze­függésben elkövetett szabálysér­tések száma. Míg a megyében 1984-ben lerészegesítés szabály- sértése miatt huszonhárom elkö­vetőt vontak felelősségre, eddig e szám 1985-ben harmincötre nőtt. A szeszes itallal való kiszolgálás szabálysértéseinek száma 47-ről 59-re ugrott. Ezek az ügyek szinte mindig fiatalokat érintettek. Persze, nyil­vánvalóan sokkal több a hatósá­gok elé nem került eset. Repült a kő, csörrent a kirakatüveg Nemrég tárgyalta a fiatalko­rúak bírósága annak a két kecs­keméti „legénynek” az ügyét, akik ugyancsak az alkohol miatt ke­rültek a vádlottak padjára. Min­den kecskeméti ismeri a Kossuth téri Tisza cipőboltot és a sarkon lévő önkiszolgáló élelmiszerüz­letet. Miután a fiúk egyikük al­bérletében megittak egy kanna bort (körülbelül 7 litert), be­mentek a városba „körülnézni”. De itt is megszomjaztak!? Éjfél körül az élelmiszerbolt kiraka­tához kő csapódott, és pillanatok alatt lába kelt egy 2500 forintos ajándékkosárnak. Az abban el­helyezett italok nagy részét meg­itták. Az édességeket a lakáson a rendőrség lefoglalta. Hasonló módon tört be a Tisza cipőbolt kirakata is, ahonnan több pár női csizmát lopott mintegy 5 ezer forint értékben az egyik legény. Mindkettőt egy-egy év szabad­ságvesztésre ítélte a bíróság, és kiszabott több ezer forint pénz­mellékbüntetést is. A közelmúltban került előze­tes letartóztatásba az a fiatalko­rú, aki Kecskemét központjában, ittasan, pénzt „kéregetett” a ná­la gyengébbnek látszóktól. Egy alkalommal este hét óra körül megállított egy vele hasonló ko­rú lányt, és pénzt követelt. Mi­után nem kapott, szorongatni kezdte a lány nyakát, majd a ki­szabadult sértettet egy „karate­rúgással” úgy mellbe rúgta, hogy az elesett. Végül is a lány érte­síteni tudta a közeli rendőrséget. A fiatalember — rablás bűntet­tének kísérlete miatt — előze­tes letartóztatásban várja az íté­letet. • * * Sokszor mosolyra fakasztja az embereket, ha egy „masszív” bű­nöző, alkoholista a nehéz gyer­mekkorára hivatkozik. De bizony elgondolkodtató, hogy a legtöbb személyiségtorzulás mégiscsak a gyermekkorból ered. A szülők példája hihetetlenül sokat szá­mít. Azon esetleg lehetne vitat­kozni, hogy egy felnőtt ember­nek van-e joga tönkretenni a sa­ját egészségét. De azon már nem, hogy jogában áll-e kockára ten­ni a születendő gyermekek tes­ti, szellemi épségét. Egyértelmű, hogy nem! Az ilyen veszélyben élő fiata­lok érdekében cselekszünk ak­kor, amikor felelősségre vonjuk a kötelességükről megfeledke­zett szülőket. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak ügyésze i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents