Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1986. március 20. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1986. március 18-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) és az alkotó vita, melyben egyet­len párt sem sajátíthatja ki az igazságot. A kongresszus állásfoglalásai ismételten igazolják, hogy a Szov­jetunió szilárd támasza a béké­ért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, a népek szabad fejlődéséért küzdő min­den erőnek. A Központi Bizottság jelen­tős dokumentumnak tartja a Szovjetunió Kommunista Párt­ja új szövegezésű programját, amely a marxizmus—leninizmus elméletét alkotó módon alkal­mazva vizsgálja a társadalmi és gazdasági fejlődés új jelenségeit, és válaszolja meg a szocialista építés elméleti és gyakorlati kér­déseit. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja között teljes a né­zetazonosság a társadalmi fej­lődés és a nemzetközi viszonyok megítélésében. A kongresszus ál­lásfoglalásai újabb lendületet adnak az élet minden területé­re kiterjedő magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésének, barát­ságunk további erősítésének. Pártunk üdvözli a szovjet kom­munisták elhatározásait és tö­rekvéseit. Egész népünk azt kí­vánja, hogy a Szovjetunió népei eredményesen oldják meg a XXVII. kongresszuson kitűzött nagyszabású feladatokat, érje­nek el további nagy sikereket a fejlett szocialista társadalom épí­tésében. O A Magyar Népköztársaság, a Magyar Szocialista Mun­káspárt az elmúlt időszakban is a szocialista országokkal folyta­tott együttműködés elmélyítésé­re törekedett. A Központi Bizottság nagyra értékelte a KGST-tagállamak tu­dományos és műszaki haladásá­nak a múlt év decemberében el­fogadott 2000-ig szóló komplex programját. Meggyőződébe, hogy a 'program következé’íés1 Végre­hajtása meggyorsítja országaink, iő$ztífö'nhzánk túdöinÖhy’os-iíVíí- szaki haladását, elősegíti a gaz­daság intenzív fejlesztését. Hazánk és Jugoszlávia sokol­dalúan fejlődő, jószomszédi kap­csolatainak bővítését szolgálta Lázár György elVtársnak a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos ba­ráti látogatása és megbeszélése Milka Planinccal, a JSZSZK Szö­vetségi Végrehajtó Tanácsának elnökével. A hagyományosan jó és példásan fejlődő magyar —osztrák kapcsolatok kiemelke­dő eseménye volt Kádár János elvtárs és Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök mun­katalálkozója. Megbeszéléseik újabb lendületet adtak az orszá­gaink közötti rendezett, az élet számos területére kiterjedő kap­csolatok fejlődésének. A békés egymás mellett élés szellemében, a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok fejlesztésiére irányuló szándék jegyében került sor George Shultznak, az Ame­rikai Egyesült Államok külügy­miniszterének magyarországi látogatására. A tárgyalások hoz­zájárultak az országaink közötti párbeszéd folytatásához, a két­oldalú kapcsolatfejlesztés to­vábbi lehetőségeinek feltárásá­hoz. • A Központi Bizottság hasz­nosnak ítélte azokat a vé­leménycseréket, amelyeket az elmúlt időszakban pártunk kép­viselői — az internacionalista szolidaritás szellemében — a tő­kés és a fejlődő világ országai­ban tevékenykedő kommunista pártok vezetőivel folytattak. Jód szolgálta a testvérpártokkal fenntartott kapcsolatainak szoro­sabbra fűzését, egymás helyzeté­nek és munkájának alaposabb megismerését az MSZMP kül­döttségeinek részvétele több test­vérpárt kongresszusán. A nemzetközi béke, biztonság es a jobb megértés ügyét szol­gálták azok a megbeszélések, amelyeket pártunk képviselői, a szocialista, szociáldemokrata pártok vezetőivel folytattak. II. A Központi Bizottság áttekin­tette a párt kádermunkáját, és meghatározta az időszerű káder­politikái feladatokat. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy az utób­bi években tervszerűbbé vált a vezetők kiválasztása, fölkészíté­se és funkcióha állítása, javullt politikai és szakmai felkészült­ségük. A vezetők nagy többsége a szocializmus ügye iránti elkö­telezettséggel, eredményesen és felelősséggel látja el' feladatát, képes a magasabb követelmé­nyek szerint dolgozni. Ked­vezően hatott a fcádenmunkára, erősítette annak demokratikus vonásait, hogy megnőtt a vá­lasztott testülteitek szerepe a személyi ügyek eldöntésében, szé- ltesédéit a pályázati rendszer, a meghatározott időre szóló kine­vezés gyakorlata. A dolgozó kol­lektívák, a tömegszervezete,R és -mozgalmaik nagydbb beleszólá­si lehetőséget kaptak a vezetők és tisztségviselők jelölésébe, ki­választásába, munkájának, ma­gatartásának megítélésébe. A Központi Bizottság ugyan­akkor rámutatott, hogy a káder­politikád elveik nem valósulnak meg következetesen, a gyakorlat késedelmesen igazodik a társa­dalmi, a gazdasági és a kulturá­lis élet változásaihoz. A káder­politikai elvek érvényesítését leggyakrabban a szubjektiviz­mus, a személyi összefonódás nehezíti. A fiataloknak a vezetés­be való bevonása lassúbb az in­dokoltnál. Gyakori, hogy a meg­érett kádercserék nem történ­nek meg idejében. A párt-, ál­lami és társadalmi szervek sok esetben nem lépnek fel a veze­tők egy részénél tapasztalható szerénytelenséggel, túlzott ön­bizalommal, kritikátlansággal és más negatív jelenségekkel szem­ben. © Előrehaladásunknak döntő feltétele, hogy kibonta­koztassuk az emberek alkotóké­pességét, kezdeményezőkészsé­gét, növeljük a munka megbe­csülését. Ebben minden ko­rábbinál nagyobb felelősség há­rul a vezetőkre. Az egész társa­dalom érdeke, hogy a káderpoli­tikái elvek érvényre jussanak, mindenütt hozzáértő, rátermett emberek töltsék be az irányító posztokat. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tártjai hegy a kádermun­ka gyakorlata igazodjon a tár- sát&lMi, >gá^(fá^gf fejlődés, a tudományos-műszaki haladás és a szocialista demokrácia növek­vő követelményéhez. „ \ A vezetők kiválasztásánál és megítélésénél fontos kö­vetelmény a politikai és erköl­csi alkalmasság, a szakmai hoz­záértés, a vezetői rátermettség. Figyelembe kell venni a jelöl­tek életútját, tapasztalatait, ko­rábbi munkahelyein nyújtott tel­jesítményét, az új beosztással járó feladatokat és azt is, hogy milyen összetételű és felkészült­ségű kollektívába kerülnek. Le­gyenek alkalmaslak feladatuk el­látására, a párt politikájának önálló alkalmazására és végre­hajtására, döntéseik, intézkedé­seik hatásainak mérlegelésére. Minden vezetőtől meg kell kö­vetelni a szocializmus iránti el­kötelezettséget, törvényeink és erkölcsi normáink megtartását, a határozott és nyílt kiállást a párt politikája és a saját munkate­rületére vonatkozó határozatok mellett. A vezetői megbízatással összeférhetetlen a dolgozóik le­becsülése, a kritika elfojtása, a hatalommal, a beosztással való visszaélés. A párt testületéi a személyi ügyekben elsősorban a politikai és az erkölcsi alkalmasságot, va­lamint a vezetői rátermettséget mérlegeljék. A szakmai hozzá­értés elbírálását az arra illeté­kes szervektől igényeljék. Fej­lődésünk mai szakasza megkí­vánja, hogy nagy figyelmet for­dítsunk a kádereik hozzáértésé­re és vezetői képességeire. A szakmai tudásnak minden ko­rábbinál nagyöbb a jelentősége. Felelős politikai és társadal­mi tisztségekre olyan személye­ket kell javasolni, akik munká­jukkal és magatartásukkal ki­vívták a dolgozók bizalmát, az embereket meg tudják nyerni országépítő céljainknak. Bevált szövetségi politikánknak meg­felelően pártfunkció kivételé­vel minden más tisztséget pár- fonkíivüli is betőlthet. Minden esetben azt a jelöltet 'kell tá­mogatni, aki az adott munkakör­re alkalmasabb, függetlenül at­tól, hogy tagja-e a pártnak vagy sem. U \ Következetesebben kell ér- UJ vényesíteni a vezetés sta­bilitásának és a káderek ésszerű, folyamatos cserélődésének elvét. A megérett cseréket halogatás nélkül, idejében keld lebonyolí­tani. Minden vezető addig ma­radjon beosztásában, amíg fel­adatát megfelelően ellátja, és él­vezi választóinak, illetve az irá­nyításával dolgozó kollektívá­nak a bizalmát. Társadalmi szük­séglet, hogy a vezetés az élet minden területén új erőkkel fris­süljön fel. A különböző korosz­tályok képviselői együtt legye­nek jelen a vezetésben, ötvöződ­jön az idősebbek élettapasztala­ta a fiatalok új iránti fogékony­ságával, lendületével. Fontos, hogy a téhetséges fiatalok fel­adatot kapjanak, érezzék, hogy bíznak bennük. El kell érni, hogy a jelenleginél több téhet­séges fiatal és nő töltsön be ve­zető tisztséget. Meg kell becsül­ni azokat az idős kádereket, akik mögött áldozatos munkában el­töltött évek állnak, sokat fára­doztak népünkért, a szocializ­musért, és hasznosítanunk kell tapasztalataikat. p \ A vezetői tevékenység ha­J tékonyságának fokozása, a sokrétű tapasztalatok megszer­zése és a rutinszerűség elkerü­lése érdekében tervszerűbbé kell tenni a kádercserét a párt-, az ál­lami, a gazdasági és a tömeg- szervezeti munka területei kö­zött. A Központi Bizottság he­lyesnek tartja annak a gyakor­latnak a bevezetését, hogy a politikai és közéleti vezetők meghatározott köre korlátozott ideig tölthesse be ugyanazt a tisztséget, munkakört. Ettől el­térni a Központi Bizottság dön­tése alapján lehet. J \ Nagy figyelmet kell for- dítani a káderutánpótlás­ra. Ennek fő forrása a gyakor­lati életben megfelelő tapaszta­latokat szerzett, egyetemet, fő­iskolát végzettek széles köre. Gondoskodni kell arról, hogy a tehetséges és alkalmas munká­sak és szövetkezeti parasztok képességüknek és rátermettsé­güknek megfelelő vezetői mun­kakörbe kerüljenek. Szorgal­mazni kell a jó adottságú fiatal szakmunkásdk továbbtanulását, vezetővé nevelését. p \ Módosítani kell a vezetők V minősítésének rendjét. Munkájukat, magatartásukat fo­lyamatosan kell értékelni, s te­vékenységük összegező megítélé­sét a választási ciklusokhoz, il­letve a meghatározott időre szó­ló :'Rinévezés lejártához14ÉeM köt­ni. A megítélés alapja a vezető irányításával működő" vállalat, szövetkezet, intézmény teljesít­ménye, a végzett munka és a személyes magatartás legyen. Kapjon elismerést a jó munka, és idejében: történjen meg a hi­bák feltárása, kijavítása. A növekvő politikai, tár- JJ sadalimi feladatokhoz kell igazítani a párt- és társadalmi szervek káderképző intézmé­nyeiben folyó nevelő-, oktató­munkát, a politikai, szakmai és vezetési ismeretek folyamatos megújítását. Minden vezető olyan ismeretekből részesüljön kép­zésben, illetve továbbképzésben, amelyek munkakörének színvo­nalas ellátásához szükségesek. ~ \ Erősíteni kell a kádermun- 6/ ka demokratizmusát, nyil­vánosságát. A személyi ügyek megítélésében és eldöntésében növekedjen a választott testüle­tek szerepe. Az állami, gazdasági és kul­turális életben a vezetői mun­kakörök többségét pályázat, il­letve választás útján kell betöl­teni. Biztosítani kell, hogy a leg­alkalmasabb jelölték kerüljenek funkcióba. A pályázati rendszer tegye lehetővé, hogy a megfele­lő felkészültségű és tapasztalt fizikai munkások és alsóbb szin­tű vezetők is eséllyel pályázhas­sanak. Szélesedjen a meghatá­rozott időre szóló kinevezések és megbízatások gyakorlata. A Központi Bizottság helyesli a tömegszeevezeti és a szövetke­zeti vezetők, tisztségviselők meg­választásának a gyakorlatát. Ajánlja, hogy erősítsék tovább a tagság, a testületek szerepét, al­kalmazzák bátrabban a többes jelölést. Ahol ez ésszerű, válasz­tott testületeikbe iaz alsóbb szer­vek közvetlenül is delegáljanak tagokat. L\ A Központi Bizottság a 'V saját soraiból Káderpoli­tikái Bizottságot hoz létre. Fel­adata: a káderpolitikái elvek gyakorlati érvényesülésének, a párt-, az állami és a társadalmi élet különböző területein folyó kádermunkánák az áttekintése, elemzése; a tapasztalatok össze­gezése; elvi állásfoglalások és javaslatok kidolgozása a vezető pártszervek számára. A párt szerved és szervezetei szerezzenek érvényt a jelen ha­tározatban foglaltaknak. Őr­ködjenek a káderpolitikai elvek megtartásán, határozottan lép­jenek feli a szubjektivizmussal, a szocialista erkölcsöt sértő je­lenségekkel szemhen. Támogas­sák a kezdeményező, az újat fel­karoló, a rendet, a fegyelmezett munkát megkövetelő vezetőket. A Központi Bizottság felkérte a kormányt, a társadalmi szer­veket, hogy a határozattal össz­hangban dolgozzák ki saját fel­adataikat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának békefelhívása az USA kongresszusához MOSZKVA A TASZSZ szerdán nyilvános­ságra hozta annak a felhívásnak a teljes szövegét, amelyet a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége intézett az Egyesült Ál­lamok kongresszusának tagjai­hoz. „A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának nevében az Elnökség kötelességének tartja', hogy az atomfegyver-kísérletek haladék­talan beszüntetésének rendkí­vül fontos kérdésében forduljon Önökhöz. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetet kapott Argen­tína, India, Mexikó, Tanzánia, Svédország és Görögország veze­tőitől, akik emlékeztetnek arra, hogy a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozón eltökéltségüket fejezték ki: mielőbb eredménye­ket kívánnak elérni az atom- és űrfegyverekkel kapcsolatos tár­gyalásokon. Az üzenet azt az ész­szerű javaslatot is tartalmazza, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a következő csúcstalál­kozóig tartózkodjék minden nuk­leáris kísértettől. Tudomásunk szerint hasonló üzenetet kapott Ronald Reagan elnök is. Mihail Gorbacsov válaszában kifejtette, hogy a Szovjetunió nem hajt végre atomrobbantáso­kat március 31-e után sem, egé­szen az első amerikai aitomrob- bantásig. Ezzel a Szovjetunió csatlako­zott a hat ország véleményéhez. Ez azt jelenti, hogy most hét ál­lam fordul az Egyesült Államok vezetőihez azzal a sürgető felhí­vással, hogy szüntessék be az atomfegyver-kísérleteket. A más­más kontinenseken fekvő hét ál­lamban több mint egyrmilliárd ember éí. Hozzájuk csatlakozik mindenki, akinek drága a béke. A Szovjetunió egyoldalúan, immár több mint hét hónapja nem végez nukleáris kísérleteket. Ez­alatt az Egyesült Államok'' hét hivatalosan bejelentett atomrab­bamtást hajtott végre, és április­ban készül a nyolcadikra. Ily módon az egész világ láthatja a két állam álláspontja közötti alapvető különbséget. A Szovjetunióhoz és az Egye­sült Államokhoz fordulva a -ha­tok” vezetői kijelentették: Önök viselik a fő felelősséget életün­kért. A Szovjetunió teljes mér­tékben tudatában van e felelős­ségnek. Kész bármilyen alapon — kétoldalú, háromoldalú vagy többoldalú alapon — tárgyalni az atomfegyver-kísérletek betiltásá­ról. Most az Egyesült Államokon a sor. A kölcsönös moratórium és a nukleáris kísérletek teljes be­szüntetése ellenzőinek érvelései, meggyőződésünk szerint, nem helytállóak. Azt állítják például, hogy az amerikai atomfegyver -megbíz­hatóságának” ellenőrzése céljá­ból szükség van a kísérletekre. Ezeket valójában az atomfegyve­rek korszerűsítése, harci és rom­boló hatásuk fokozása, új típusok, köztük a világűrben felhasznál­ható típusok létrehozása érdeké­ben végzik. A súlyt tehát arra he­lyezik, hogy a tömegpusztító fegy­verek ereje tovább növekedjék, holott a meglevőkkel már­is romba dönthető, elpusztítható az egész világ. Felvetik azt is, hogy korláto­zódjunk az ellenőrzési módszerek kidolgozására. Mindazonáltal nem a kísérletek beszüntetéséről szó­ló megállapodásokat, hanem a to­vábbi nukleáris robbantások el­lenőrzését javasolják. Meggyőződésünk, hogy a nuk­leáris kísérleteket az egész em­beriség érdekében be kell szüntet­ni. A Szovjetunió hajlandó még ennél is tovább menni. Előtérj esz. tette átfogó, szakaszos program­ját, amely évszázadunk végére teljes egészében megszabadíta­ná az emberiséget az atomfegy­vertől. Ez a program minden, ál­lam, minden parlament, és min­den kormány tudomására jutott, s ismeretes az amerikai komgresz- szus előtt is. A Szovjetunió, amely az Egye­sült Államoknál nem kevésbé ér­dekelt >a megállapodások mara­déktalan betartásában, termé­szetesen nagy jelentőséget tulaj­donít az ellenőrzésnek. A tudó­sok és a szakértők már régen 'be­bizonyították, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetéséről szóló megállapodások, az ezt követő atomleszerelési szerződések meg­tartásának ellenőrzése biztosít­ható nemzeti eszközökkel, vala­mint nemzetközi, eljárás segítsé­gével, szükség esetén helyszíni fel. ügyelettel is, amibe a Szovjetunió beleegyezett. Az atamkísérletefk beszünte­tésének kérdése manapság a vi­lág népei figyelmének középpont­jában áll. Politikusok és közéle­ti személyiségek, parlamenti képviselők és kiemelkedő tudór sok, köztük neves amerikai tudó­sok is rámutatnak, hogy késleke­dés nélkül véget kell vetni az atomfegy ver-kís érieteknek. Felhívjuk a kongresszust, te­gyen meg minden tőle telhetőt, hogy a népek akaratával, a tar­tós béke biztosítását sürgető óha­jával összhangban az Egyesült Államok álláspontja is feleljen meg a nukleáris kísérletek be­szüntetése feladatának. Annak a két államnak kell el­sőnek tennie a kísérletek beszün­tetésében, amelyeknek a legna­gyobbak az atomfegy vérkész­letei. Mind a két ország bevált­hatja, és be is kell váltania a vi­lág népeinek a békéhez fűzött re­ményeit. A Szovjetunió ellenzi az atom- robbantásokat. A Szovjetunió egyáltalán elle­ne van az atomfegyvernek. Most azonban az az elhatározás legyen az-első lépés, hogy sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Ál­lamok nem újítja fel az atomrob- hatntásofcat” — fejeződik be a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének felhívásai. Provokáció Líbia partjainál Az Egyesült Államok a jö­vő héten újabb tengeri és'lé­gi hadgyakorlatot kezd Líbia partjai közeiében. A gyakor­latokon ezúttal már három repülőgép-anyahajó és -nagy­számú egyéb hajó vesz részt. A CBS televíziós hálózat kedd esti híradójában jelen­tette: az amerikai repülőgé­pék és hadihajók ezúttal ki­fejezetten arra kaptak utasí­tást, hogy lépjék át a Tripoli által Mbiai felségvizeknek te­kintett övezet határát, és kö­zelítsék meg az ország part­jait. A jelentés szerint Wa­shington szándékosan igyek­szik úgy irányífáni a dolgo­kat, hogy összecsapásra ke­rüljön sor, s ürügyet szerez­zen a Líbia elleni közvetlen légitámadásra, esetleg hadi­tengerészeti akcióra. Egyiptomban a kínai államfő Hoszni Mubarak szerdán Egyip­tom független ákaraűfyilváníitá--. sánafc jogosságát, területének sért­hetetlenségét, tónréndelke&lkí” ‘ 'jó- “ gát hangoztatta parlamenti be­szédében, amelyet a kínai állam­fő, Li Hszien-nien látogatása al­kalmából a rádió és a televízió országos nyilvánossága előtt ol­vasott fel. „Szent feladatunk mindert erőnkkel megoltalmazni dönté­si szabadságunkat. Elvetjük a függőség, az idegen fennhatóság bármely formáját. A szeretett Ni- lus-völgyet csak a tiszta szándé- kúak, a függetlenségiünk ellen nem törők, a nem irigylkedők kö­zelíthetik meg” — mondotta a köztársasági elnök. 'Beszédét megfigyelők úgy ítél­ték meg, hogy az burkolt, de ért­hető utalás az Egyesült Államok és Egyiptom vitáira. Ezek a szín­falak mögött arról folynak, hogy milyen ellenszolgáltatást adjon E sorok írója Párizsból figyel­hette a választásokat, tehát szem- és íültanúlként erősítheti meg: a francia poiitükiai profik egybehangzó véleménye szerint a vártnál szorosabb eredmény, a jobboldal „éppenhogy” többsé­ge óriási játéklehetőséget bizto­sát a nagy itaktikuskénit ismeri szocialista elnöknek. A rezze­néstelen arca miatt szfinxnek becézett Flnancois Mitterrand — mondta valamennyi párizsi be­szélgetőpartnerem —, az elnöki hatalom sáncai mögül nyilván számos meglepetéssel szolgál majd. Az első meglepetés máris megszületett, méghozzá kettős értelemben. Az egyik az idő. Mindenki arra számított a fran­cia fővárosban, hogy — mivel az új nemzetgyűlés csak április 2-án ül össze, és az alkotmány szerint csak aikkor kellene be­mutatkoznia az új kabinetnek — az államfő csupán a 'hónap végén dönt a kormányfő sze­mélyéről. A feltételezés logikus­nak tűnt. A másik meglepetés a jelölt személye. Miért lenne ez megle­petés? — kérdezhetné az olvasó. Hiszen a jobboldali koalíció na­gyobb pártjának vezére végül is a kézenfekvő jelölt a parlamen­ti matematika szabályai szerint. Csakhogy az alkotmány rend­kívüli tág lehetőséget biztosit az államfőnek ebben a kérdésben > és Sokan úgy védték, Mitterrand olyan jelöltet vállasat — például Chaban Delmas személyében —, akivel viszonylag könnyebb len­ne a semmiképpen nem békés együttélés, mint Ohiraccal. Nö­• Jacques Chirac veksaik a gyanú, hogy Chirac kinevezése mögött az a motí­vum állhat, amiről oly aok szó esett Párizsban: hogy a szfinx azt a politikust szemelte a Ma­lignem- palotába, aki a lehető legnagyobb mértékben meg­gyorsítja az amúgytis megosztott jobboldal bomlási folyamatát. A nagy játszma tehát várat­lan húzóssal kezdődött, még­hozzá éppen azért, mert Matter - randtól — kiszámíthatatlan stí­lusa miatt: — a legkevésbé ép­pen a papírforma érvényesítését várták. 'Egyelőre csak az biztos, hogy Franciaországban új poli­tikái korszak kezdődik, és ez a korszak minden lehet, csak egy. hangú és unalma^ nem. H. E. a jövőben Kairó a Camp David- befr odaígért különböző hitetekért I és segélyekért. Az egyiptomi parlaimémtt két» házának együttes ülésén Li Hszien-nien is szólt a küldöttek­hez. Li az el nem kötelezett or­szágok — ahogy ő mondta: ,a harmadik világ” — egységének helyreállítására és szilárdításá­ra helyezte a hangsúlyt, „abból a célból, hogy ez a mozgalom a bandungi elvek alapján betöltse a világbéke ügyének előmozdítá­sában kijelölt szerepét”. A pénz nem minden Az úgynevezett Marcos- dokumentumok tanúsága szerint a volt Fülöp-szige- teki elnök az 1980-as ame­rikai elnökválasztás mind­két jelöltjének kampányát anyagilag támogatta. Ro­nald Reagan jelenlegi, és Jimmy Carter volt ameri­kai elnöknek állítólag mintegy ötvenezer dollárt utalt át. Az MTI legfrissebb hírét kommentálván kézenfekvő, s talán kissé olcsó poén lenne bibliai párhuzamo­kat vonni Júdással, s a ne­véhez fűződő pénzzel. Pe­dig nem véletlen az, hogy a dicstelenül távozott Mar­cos elnök és az Egyesült Államok kapcsolatában még botrányosabb szálak is fel­fejlődtek a közelmúltban Raul Manglapos volt Fü- löp-szigeteki iszenátor pél­dául azt állította, hogy az FBI segítséget nyújtott Marcos elnöknek a külföld­re menekült ellenzékiek üldözésében. Közölte, hogy ő a hetvenes években távo­zott hazájából Marcos re- zsimjének brutalitása miatt; és hozzáfűzte, hogy az FBI lehallgatta a szigetorszá­gi menekültek telefonbe­szélgetéseit, kémkedett utá­nuk. Régi igazság, hogy vala­mit valamiért. Egy bizo­nyos ponton túl azonban az üzleti élet alapigazságai is elveszthetik érvényüket, mert szembetalálkoznak egy még általánosabb rende­ző elvvel: egy népet el le­het nyomni, ki lehet sem­mizni, akár hosszú időre is, de örökre semmiképp. Mar­cos az üzletben jól tudott tájékozódni, de a történelmi törvényeken rajtavesztett. H. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents