Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

w 1986. március 15. • PETŐFI NÉPE • S 15858 BYTES FREE COMPUTER Személyi számítógépet építettek Annak idején, 1984 nyarán néhány rövid sor adta hírül a Kecskeméti Szemlében, hogy az Erdei Ferenc Művelődési Központ személyi számítógép-építő tanfolyamot hir­det. A jelentkezőket azután felvételi vizsgára hívták. Ugyanis több mint százan akartak munkához látni. Ám ennyi alkatrészcsoma­got nehéz lett volna beszerezni. Szabó József, az MMG Automatika Művek fejlesztőmérnö­ke azt a rokonszenves célt tűzte ki, mint konstruktőr, hogy a lehető legolcsóbb, szo­cialista importból, vagy hazai gyártásból be­szerezhető alkatrészekből le­gyen összeállítva a számítógép. Mindehhez jó partnernek bizo­nyult a vezérléstechnikai gyár. Rajtuk keresztül jutottak az egy­ségcsomaghoz a számítógép-épí­tők. A fiatal fejlesztőmérnök má­sik célkitűzése a tanfolyammal a szemléletformálás volt. • Pesti Gerzson állattenyésztő és a legfiatalabb résztvevő, a 14 éves Réthey Gyula munka közben. Szemléletváltozás kört a lapkára, bizonyos, hogy kikerüli az említett mítoszképző zsákutcát. összesen tizenkilenc gép épí­téséhez fogtak hozzá a művelődé­si központban. A tanfolyam részt­vevői 30 hetes, egyenként négy órás stúdiumon ismerték meg az elméletet a tanfolyam vezetőjé­től és Kis János, valamint Gyu­lai Lajos fejlesztőmérnököktől. Ezután kezdtek munkához. — Villanyszerelő vagyok, első­sorban az elektronikai ismeretek érdekeltek. Lassan mindenhová elér az új technika, jobb előre felkészülni. A mikroprocesszor máris valóság, napi munkaesz­köz, s ettől már csak egy lépés a számítógép. Oldott légkörben A számítógépek körül, legye­nek azok bármekkorák is, sajá­tos mítosz alakult ki. Úgy tűnik, vannak, akik olyan természete­sen használják, mint a televí­ziót, nem törődve azzal, mi tör­ténik a készülék belsejében. Má­sok pedig elvetik, mindenféle kiagyalt érvre hivatkozva. Nos, ha valaki előbb elméletben is megismerkedik a masina felépí­tésével, majd ezt követően saját maga illeszti az integrált áram­0 Szabó József tanfolyamvezető bemutatja* a következő munka- folyamatot. Száz könyvből sem — Aki belefogott, az mostmár tudja: lehet számítógépet építe­ni házilag, amatőr körülmények között is. Ismeri a mikroprocesz- szor felépítését, a fontosabb al­katrészegységeket, s tudja, me­lyik mire való. Sőt, a művelet- végzési, működési sorrend isme­retében — így végeztük a beépí­tést — még hibakeresésre is vál­lalkozhat — véli Szabó József. A tanfolyam résztvevői válto­zatos foglalkozásúak. Van kö­zöttük géplakatos» tanár, tűzoltó, és állattenyésztő is. Kertész F. Lajos Kiskun ma jsáról járt be, négyen pedig a megyehatáron túlról, Nagykőrösről érkeztek minden foglalkozásra. Csapiár Gyula autóápoló kisiparos Fü- löpházán: — Számomra ez kizárólag hobbi. Az volt a célom, hogy bővítsem ismereteimet. Ez maradéktalanul sikerült. Ennyi tudásit száz könyv­ből sem tudtam volna megszerez­ni. A gépem? Talán a megrende­lőim nyilvántartására vagy cél- műszerként fogam használni — mondja. Melqg Sándort cége, a Lajos- mizsei Vízgépészeti Vállalat is támogatta, hiszen kifizette az 1500 forintos tanfolyami díjat: A MINICOMP 16 elnevezésű gép 16 kilobájt kapacitású, lé­nyegében tipikus házikompúter, az úgynevezett egylapkás felépí­tésűek közül. Ára, a tanfolyami költséget is számolva, 7000 forint alatt van. Miit tud ezért e sze­mélyi számítógép? BASIC—II nyelven programozható, mikro­processzora NDK gyártmányú. Negyvenkét IC, azaz integrált áramkör, s összesen mintegy 60 alkatrész szolgálja működését. Közönséges televízióhoz csatla­koztatható, az adattárolásra bár­milyen típusú magnetofon alkal­mas. A tanfolyam bizonyos szer­zői jogi bonyodalmakat is oko­zott. Ezen úgy segítettek, hogy a résztvevők önként vállalták: a MINICOMP-ot nem adják át harmadik félnek. « Az utolsó foglalkozások egyi­kén vagyunk. A tanfolyam hall­gatói az Erdei Ferenc Művelődé­si Központ stúdiójában jó han­gulatban szerelnek. Ha valaki megakad, rögtön kisegítik, s egy- egy számítógépes tréfa múlatja az időt. Az oldott légkörben min­denki szakember lett, együtt iz­gulnak egymás gépének feléledé­séért. Az utolsó órában már csak egy masina makacskodott, a töb­bi tévéképernyőn mutatta: 15858 Bytes free computer. MMK- ’85 BASIC Rév. 2.1. I. O. VERSENYBEN A VILÁGGAL A 138. március 15-én Ismerjük a nap hiteles krónikáját. Tudjuk, hogy esett az eső, hogy éppen vásárnap volt, ezért sok vidéki jött föl Pestre. Természete­sen Petőfi napja volt ez, mert a költő és ba­rátai értették legmélyebben a történelmi le­hetőséget, s ennek1 megfelelően tudtak csele­kedni. Feszültségekkel terhes volt az idő, jöttek a hírek a forradalmi Európából, Pá­rizsból is, de innen, közvetlen közelről, a császári székvárosból, Bécsből .is. Az ország- gyűlés Pozsonyban vitatkozott: anakronizmus volt már a tanácskozás székhelye, amit csak a város Bécshez való földrajzi közelsége in­dokolt, de korszerűtlen maga a testület, s több gondolkodó politikus tudta is, hogy a rendi Magyarország temetésén 'vesz részt. Akármi történt 1848 március idusa után — forradalmi fellángolás, időleges hadműve- S leti sikerek, belső viszály. Világos, Haynau- és Baoh-korszak —, bármit hozott a sors, a fo­lyamat visszafordíthatatlanná lett. A jobbágy­ság megszűnt és semmilyen reakció vissza nem hozhatja a XIX. századba a középkort. „Egy nemzet történelmének nagy esemé­nyeit az utókor csillogó fénymázzal vonja be. az emlékezetes, nagy jeleneteket mintegy üveg alá teszi, akárcsak mi szeretteink fényképeit; elkerülhetetlen ez. néha szükséges is: nem­csak a tiszteletet fejezi ki, de védi is a képet. Közelebbről szeretném látni a finomabb vo­násokat. fel kell hát emelnem ezt a kegyelet­réteget; csillog, de vakít is.” Ez már száza­dunk ítélete, Illyés Gyula fogalmazott így. Tudjuk, hogy mi történt március idusán ama 1848. esztendőben, mégis szükségesnek vél­jük, hogy újra meg újra szemügyre vegyük ennek a napnak a csodáját. Újra meg újra legendák fonódnak e nap eseményei és sze­replői köré, s voltaképpen minden nemzedék belső igénye, hogy a maga prózaiságában lás­sa, hogy mi történt valójában. Aztán új le­genda terem — a kor színvonalán. Nem tudom, hogy mikor ünnepelhették elő­ször március tizenötödikét. Talán már 1849- ben? Esetleg csak a kiegyezés után? És mi­kor kezdődött ennek a napnak a politikai értelmezése? És mikor kezdték kisajátítani — Adyval szólva — „a puífogó frázisok, haza­fias nagyotmondások Tarjagos Illései”? Bizo­nyos azonban, hogy ez a nap mindenkor ha­tott a nemzetközi közgondolkodásra. Akár azzal, hogy el akarták felejteni és színes nyo­mattá merevítették, akár azzal, hogy látszat­ra talán a kegyeletet is megsértve, nem any- nyira a históriát idézték, hanem annak a napnak csodáját akarták megfejteni. Megfej­teni, megérteni, hogy szellemében cseleked­hessenek. Ez a mostani, a százharmincnyolcadik már­cius tizenötödike. És még most is akad ele­gendő ok a meditációra. Most újra. Hogy ne az ismert történelmet ismételgessük, hanem értsük ennek a nemzeti ünnepnek a titkát. Március tizenötödike ugyanis a magyar tör­ténelem legszorongatóbb kérdését tette fel. Mikor igazodunk igazán a világhoz, mégpe­dig nem az utánzás gyengeségével, hanem az ország reális érdekei szerint? A haladás és a nemzeti érdek .harmóniája miként valósítha­tó meg? Nem igaz az a közhely, hogy a prog­resszió és a nemzeti gondolat szükségszerűen, netán automatikusan találkozik. Március ti­zenötödikén a pesti nép, meg Petőfiék moz­gásra kényszerítették a megszokások és ké­nyelem nyűgébe belenyugodott vidéki orszá­got. Megértették az idő múlását. Nemcsak azt, hogy a társadalom állapota végzetesen elma­radott. Nem nagyon akadt már akkoriban a Habsburgoknak még oly elszánt védelmező­je (beleértve magát a bécsi kormányzatot), amely ezeket az állapotokat idealizálta volna. Március tizenötödikén azt értették meg, hogy most érkezett el a cselekvés pillanata. Hogy, meglehet, a reformok lassabban is megvaló­síthatók, hogy előbb vagy utóbb bizonyosan a progresszió erői bizonyulnak hatásosabbak­nak, de egyáltalán nem mindegy, hogy mi­kor tesz ezért az ország, a társadalom. Petőfiék voltak az elsők, akik felismerték, hogy Európa fejlődése annyira felgyorsult, hogy a versenyt rákényszeríti a népekre, az országokra. Természetesen a hajdani szóhasz­nálat más volt: nem versenyről esett szó, ha­nem például a nemzeti büszkeség követelmé­nyeiről. De a lemaradás veszélye egyértelmű­en fogalmazódott meg. A politikai rendszer fejlettségét tekintve ugyanúgy, mint az 1848- at megelőző évtizedekben a gazdasági élet korszerűsítését célzó törekvésekben. Az a forradalmi lobogás, amelyet irodalmias gon­dolkodásimódunk szeret nagyon is romantikus színekben látni és láttatni, valójában a poli­tikai realizmusnak olyan, históriánkban saj­nos ritka példája, amelyet nem szabad elfe­lejtenünk. A márciusi követelések egyértelműen a polgári fejlődés szigorú szabályainak figye­lembevételével fogalmazódtak meg. És té­ved, aki azt hiszi, hogy a pillanat által a köz­véleménybe „bedobott” ötletek voltak. Az 1848-at megelőző másfél évtized a kollektív tanulás ideje volt ebben az országban. Akkor kezdi megismerni az értelmiség Magyaror­szágot, és akkor méri először a világhoz. Ma­gától értetődik, hogy a verseny tovább nem halasztható. A tett pillanatát ismerték fel. A „ráérünk arra még”-szemlélet végét je­lentette március tizenötödike. Egyetlen nap eseményei világossá tették, hogy az ország előtt a halaszthatatlan tennivalók sokasága halmozódott fel. A reformkor tudásanyaga, a kor Európájának forradalmi légköre, a lé­tében fenyegetett nemzeti tudat fogott Össze, hogy döntsön a haladás dolgában. Hogy le­hetetlenné tegyék a további halogatást, hogy ne engedjenek a rossz kompromisszumok kí­sértésének, hogy az egyéni és a csoportér­dekek helyébe az egész társadalom érdekét helyezzék, s ezzel utat nyissanak a fejlő­désnek. Történelmünk egyik legjelesebb napja már­cius tizenötödike. Mert realizmusra szorítot­ta a' kortársakat. Mert igaz módon felidézett emléke ma is erre a valóságközpontúságra, az ország és a világ harmóniájának szüksé­gességére nevel. E. Fehér Pál A KÍSÉRLETEK MÁR MEGKEZDŐDTEK Mikor lesznek földgázzal üzemelő autóbuszok? HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Csak el ne csússzak! Olvasom a Petőfi Népében (1986. III. 8.) a Csúszkáló gondolatok című cikket, és úgy ér­zem, reagálni kell. De hogyan, hogy „el ne csússzak” ? Talán először bemutatkozom. Voltam kifutófiú, majd országos tanulóverse­nyen szabadultam, ezt követte a katonaság, utá­na boltvezető-helyettes és boltvezető lettem. Ké­sőbb szakoktató, majd ABC-vezető; innen szer­ződéses boltot vállaltam (ahol magam lapátol­tam a járdára fagyott havat). Most a Konzum Kereskedelmi Vállalat kecskeméti kirendeltsé­gét vezetem. Közvetve érintve vagyak tehát a széohenyivárosi ABC és a többi, Konzum által üzemeltetett egységben is. Tökéletesen egyetértek Ballai Józseffel, való­ban messze van a „kereskedő” az „eladótól”, mint Makó Jaruzsálemtől. Eladó helyett nékem már az „odaadó” is jó, megalkuvásra kényszerülve — hisz havi kb. 3000-ért ad oda. Nem fogadok hát szolid tételben sem a cikk írójával, mert tudom: a tanuló nem alkalmaz­ható házhoz szállításra, takarításra, hólapátolás­ra stb. Én még jó pontot is adnék a fiúknak, hogy legalább azokat a drága italokat kirakták (feltéve, ha egy sem tört el közben) — csak az oktatás képviselői meg ne tudják! Félek, mert tudok olyan boltvezetőről, aki fegyelmit kapott, amiért á tanulóval csomagot küldött házhoz. Az is tény, hogy a múlt hónapban festést és mázolást végzett vállalatunk a Holló utcai bolt­ban. A vezető a III. évfolyamos tanulót elen­gedte, hogy szombaton, ha vége a festésnek, jöj­jön be segíteni takarítani. A tanuló bement ugyan, de nem volt hajlandó takarítani, mert hideg volt. -Lehet, hogy igaza is van, elvégre ez a február nem volt az év legmelegebb hónapja, de érdekes: a festő tudott festeni, a vezető és helyettese meg takarítani. A tanulót viszont másik boltba helyezték. Bocsássanak meg, nem szeretnék élcelődni, valóban nehéz helyzetben van az élelmiszer-ke­reskedelem. A magam részéről mielolÄsi gyógyu­lást kívánok Kopjás Józsefnek, a széchenyiváro- si ABC vezetőjének, aki több mint két hete, és nem először, fekszik a kórházban szívbántalmak- kal. Ugyanakkor őszintén egyetértek a csúszkáló vásárlóval, Ballai Józseffel és társaival. Nem hi­szem, hogy az élelmiszer-kereskedelem helyze­tét csak a tanulókérdés oldja meg — habár ta­nulni sohasem késő, jut eszembe gyermekeim láttán. ök — puszta létükkel — segítenek „egyensú­lyoznom”; mit egyensúlyoznom, egyensúlyoz­nunk. Hisz már rég nem egy ABC-rőí van szó! Molnár István (Akik ugyanarról ugyanazt gondolják: értik egymást. így vagyok én Molnár István reagálá­sával. B. J.) 1) égi vágyuk a motorizáció- val foglalkozóknak, s ma már a környezetvédelem is sür­geti, hogy a gépjárművek ne benzinnel, gázolajjal, hanem va­lami más, olcsóbb, a környezetre nem káros anyaggal üzemeljenek. Ennek több oka van: egyrészt a nyersolaj árának ingadozása, más­részt az a jelentős mennyiségű korom-, kén-, kén­dioxid-kibocsátás, amely rendkívül szennyezi a le­vegőt, s természetesen a zaj is, amely most már nemcsak a nagy-, de a kisvárosokban is jelentős gondot okoz. Több európai országban a propán­butángázt már használják gépjárművek meghajtá­sára — nálunk szigorú előírások és a propán-bután- gáz dotációja miatt nem megengedett —, dé jelen­legi ismereteink szerint csupán Olaszországban fog­lalkoznak nagynyomású földgáz gépjármű-hajtó­anyagként való alkalmazásával. A gépjárművek földgázzal történő üzemeltetése egyszerű: a földgázt nagy nyomással cseppfolyósí­tani kell, palackba tölteni, amelyet a gépjárműben helyeznek el. A palackból a gázt a gépjármű égés­terébe juttatják — természetesen nyomáscsökken­tővel és adagolóval —, amely a hagyományos üzem­anyagokhoz hasonlóan felrobban és hajtja a mo­tort. A egyszerűnek tűnő elv gyakorlati megvalósí­tása nagyon bonyolult. Magyarországon 1984-ben Debrecenben a Volán Vállalatnál kezdtek kísérle­teket a földgázüzemű járművekkel. Elsőként költ­ségvetést készítettek az ilyen üzemanyaggal mű­ködő járművek üzemeltetéséről, amelyből kiderült, hogy az energiamegtérülés mutatója nem gazdasá­gos. Igaz, a teljes beruházási költségek mellett egyelőre csak kétszáz autóbusz, 50 ZIL és ugyan­annyi személygépkocsi fogyasztását vizsgálták. En­nek ellenére folytatják a kísérleteket, jóllehet a tel­jes beruházás összege — maga a létesítmény, a gépek, berendezések — meghaladja a 188 millió forintot. A debreceni Volán — amely tárcaközi megegye­zés alapján foglalkozik ezzel — egyetlen jelentősebb ajánlatot kapott a nagynyomású földgázzal üzemel­tetett közúti járművekhez szükséges berendezések szállítására a Nouvo Pignone olasz cégtől. Az Ipari és Közlekedési Minisztérium összesen 21 millió fo­rintot adott a kísérletek folytatására. Ebből mint­egy 10 milliót tesz ki az olasz gyártmányú, a gép­kocsikba beszerelhető berendezések megvásárlása, a fennmaradó 11 millió forint pedig a kísérlethez szükséges járművekre kell. Ebből az összegből 5 La­da személygépkocsit, 5 ZIL—130 G, 5 IFA W 50 te­hergépkocsit, 2 Ikarus 280, 2 Ikarus 260 típusú au­tóbuszt látnának el olyan alkatrészekkel, melyek le­hetővé tennék, hogy azok magasnyomású földgáz­zal üzemeljenek. Mindezeket természetesen a Kunság Volán mű­szaki vezetőitől tudjuk, akik már a múlt év őszén tájékozódtak a kísérletekről. Friedrich József mű­szaki igazgatóhelyettes erről ezeket mondta. — Megbeszéléseket folytattunk a Közlekedési Mi­nisztériumban autóbuszaink földgázzal történő üze­meltetésének lehetőségéről. Sajnos, a kísérletek még kezdeti stádiumban vannak, s nincs mód arra, hogy tőkés deviza felhasználásával, párhuzamos hazai kísérleteket folytassunk, már csak azért sem, mert ennek gazdasági eredményessége kérdéses. Hallot­tunk arról, hogy az NDK-ban és a Szovjetunióban folytatnak hasonló kísérleteket, de ezek eredmé­nyéről nincsenek pontos ismereteink. A Hajdú Vo­lán kidolgozta azokat a szabálymódosító javaslato­kat is, amelyek lehetővé tennék a földgázzal üze­meltethető járművek hatósági jóváhagyását. Erre választ még nem kaptak, így a kísérleti rendszer bártyaműszaki, tűzrendészeti, kazánbiztosi, közle­kedésfelügyeleti szabályokba ütközik, (üzemszerű használatára nincs lehetőség. Mégis mikorra várható, hogy hazánkban földgáz- üzemű autóbuszok közlekedjenek? — Annyit tudunk, hogy várhatóan ez év júliusá­ban megérkezik Debrecenbe az olasz töltőkomp­resszor, valamint a járművekbe beépíthető berende­zések. Az üzemszerű használatra — bár rossz jós­nak bizonyulnék — csupán 1990-ben kerülhet sor. Gémes Gábor Vizsgálatsorozat az Országos Pedagógiai Intézet irányításával' A 10—18 éves diákok alapvető tanulási ké­pességeinek felmérése céljából vizsgálatsorozat kezdődik hétfőn az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. A reprezentatív felmérés — amelyben négy korcsoportban összesen mintegy 15 ezer tanuld vesz részt — elsősorban az olvasási és a mate­matikai képesség megismerésére és a tudás­szint mérésére irányúi. A kitöltött feladatlapok és kérdőívek számítógépes feldolgozása és érté­kelése nyomán — várhatóan a jövő évben — a vizsgálat eredményeit már nemcsak a kutatók, hanem a gyakorló pedagógusok Is hasznosíthat­ják mindennapi munkájukban. A vizsgálatot — amelybe az Országos Pedagógiai Intézet kutató­in, a megyei pedagógiai intézetek munkatársain kiviil gyakorló pedagógusok és szőlők is bekap­csolódnak — a tervek szerint négyévenként meg­ismétlik. , A felmérés vezetői és a vizsgálatban részt ve­vő középiskolák igazgatói március 17-én, hétfőn értekezletet tartanak az Országos Pedagógiai In­tézetben. MÉLYKÚT / Javult az áruellátás, nőtt a forgalom A mélykúti áfésiz elsősorban a székhelyén fejti lká tevékenységét. Emellett Baja város diák élelme­zéséből is részt vállal. A szövet­kezet üzletpolitikai terveinek tel­jesítéséiről kérdezősködtem Pász­tor Imiréné elnöktől. Elmondta, hogy céljuk a helyi áruellátás, valamint a szolgáltatások folya­matos javítása, a lakosság növek­vő igényeinek kielégítése. A bolti kiskereskedelem tavalyi forgalma megközelítette a 162 millió forin­tot, amely az élőző esztendeit 6 és fél százalékkal haladta meg. Alapvető élelmiszerekből az el­látás kiiegyensúlyozKxttnak mond­ható. Lényegesen javult a kínála* annak ellenére, hogy méhánv cikk beszerzése körül gondjuk volt. Növekedett a választék tejter­mékből, megjelentek a csökken­tett zsírtartalmú termékek. Az áruellátás azonban az utóbbiak­ból akadozott. Zökkenők és minő­ségi kifogások jelentkeztek ese­tenként a kenyérellátásban is. Az utóbbi időben azonban kevesebb a panasz, amelyben a helyi sütő­üzem munkájának javulása mel­lett része volt a jánoshalmi sütö­dének. is, amely az utóbbi időiben a >ó minőségű alföldi kenyér szállításával tekintélyt vívott ki a mélykúti lakosság körében. Pásztor Iimnéné véleménye sze­rint a ruházati cikkek iránt csökkent az érdeklődési, pedig az elmúlt időszakibah elegendő áru volt, és kismértékben a válasz­ték ás bővült. Ruházati cikkekből két szezonvégi engedményes vá­sárt rendezték 30—40 százalékos árleszállítással. Műszaki cikkekből az áruellá­tás általában megfelelő volt, ese­tenként azonban hiányzott sk üz­letekből a vízvezetékcső, a hűtő- szekrény, a mosógép és a televí­zió. Tüzelőanyagból 627 tonnával többet értékesítettek, mint az el­múlt esztendőben, és még így sem tudták kielégíteni az igényeket. A szövetkezeit igyekszik ió kap­csolatot teremteni a kistermelők­kel. Tavaly uborkáit, paradicso­mot, paprikát termeltettek. A fel­vásárolt zöldségmennyiség — az uborka kivételével — megközelí­tette, sőt, egyes fajtáknál túl is haladta a tervezett mennyiséget. összességében a szövetkezet ta­valy csaknem 218 millió forint árbevételt ént el, amely az előző évit 20 millióval meghaladta. A nyereség az előző évhez viszo­nyítva 21 százalékkal magasabb, csaknem 6 millió 800 ezer forint. Atz idei üzletpolitikái célok sze­rint továbbra is a itag&ág és a la­kosság áruellátásának javítása a legfőbb tennivalójuk. Ezt a meg­lévő hálózati egységekkel kíván­ják megoldani. iA tüzéip-ltelepi raktárbővítés befejezésén kívül más beruházást nem terveztek. Az ellátás színvonala lényegesen javulna — hangoztatta az áfész vezetője —, ha a hiánycikkek lajstroma csökkenne. Sild! Bertalan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents