Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

1

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET

| KECSKEMÉTI TAVASZI NAPOK

_________________

M

egszerezni és megőrizni a zenélés örömét

Szabó Orsolya zongoraművész a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet adjunktusaként 1983 óta tanít Kecskeméten. Rendszeresen fellép Budapesten és Nyugat-Európá- ban. A Kecskeméti Tavaszi Napok zenei rendezvényeinek keretében találkozhat a közönség Szabó Orsolyával a koncertpódiumon.

A budapesti és a szegedi zeneművészeti szakközépiskola tanáraként, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusaként hosszabb időn át tanított zongoristákat, énekeseket, kamarazenészeket. Jelenleg tevékeny részese az intézetben folyó zenei munkának, amiben az általános zeneelméleti és pedagógiai kérdésekkel foglalkozó tantárgyak mellett az aktív zenei tevékenységet igénylő gyakorlati tárgyaké: az éneké, hangszeré, kamarazenéé a főszerep. Ritka szerencsés találkozásban erősíti egymás hatékonyságát, értékét a zongorapódiumon és az órákon folyó alkotó munka, amiről Szabó Orsolya így vall:

— Nagyon szeretem ezt a munkát, sorsom olyan tanárokkal, mesterekkel hozott össze, akiknek példája arra ösztönzött, hogy saját magam továbbképzése mellett a legfontosabbnak tartsam a kapott és szerzett ismeretek továbbadását. Zongorázni Czövek Ernánál kezdtem, majd Tusa Erzsébet, Kurtág György, Rados Ferenc és Kadosa Pál pedagógiai munkássága adott életreszóló tapasztalatokat. Zenei kultúrájukkal, instrukcióikkal valamennyien mást erősítettek -meg bennem. Ennek most tanítványaim, s én egyaránt hasznát látjuk. Ebben a tanévben például 14 nemzet muzsikusai látogatják az órákat. így most átfogó képet kaphatok a világban folyó zenei nevelésről is. Nagyon sok olyan hallgatónk van, aki már diplomás muzsikus, s repertoárján nagyigényű művek szerepelnek. Intézményünkben ki-ki olyan szinten folytathatja továbbképzését, ahol abbahagyta. Kiindulásként ismereteikkel együtt saját nemzetük zenéjét is hozzák. Számomra különösen izgalmas, hogy ezen a módon a másként nehezen hozzáférhető kortárs nemzeti zenékhez is közelkerülhetek. A gyakorlati zenélés összefoglaló szerepét nagyon fontosnak tartom, mert a megkomponált zenét, elsősorban, mint hangzó zenét lehet elemezni.

Tanítás közben nem könnyen fáradok el. S ha mégis, akkor rendszerint valaki egy új művel bejön az órámra, és máris izgalmas, megoldásra váró problémák közepén vagyunk ... A mű formálásában az egyik legfontosabb tényező a helyes arányok megállapítása (eltalálása?).

Gyakran felmerül a kérdés; vajon elég-e az, amit én tudok? Milyen legyen az érzelmek, indulatok felnagyításának aránya, mennyit kell „kiemelnem”, hogy pontosan úgy fogadhassa a hallgató, ahogyan gondolom, azzal az értő füllel hallja ... Ha mindezt sikerül megteremteni, egy ponton túl már az anyag törvényszerűsége kezd visszahatni... A pillanatnyi intuíció szabja meg azt az arányt, ami a mindenkori előndás közben megszületik. Ám ha

• Szabó Orsolya: A legfontosabb, hogy élvezettel, spontán természetességgel szólaljon meg a mű.

(Méhes! Éva felvétele)

előtte nincsenek végiggondolva a mű keletkezési körülményei, a stiláris ismeretek, a harmóniai váz (stb ...), akkor mindez nem érvényes. A tudás mellé persze nem árt egy élő, XX. századi zenei szemléletet, ízlést kialakítani, hogy a felhangzó zene valóban korszerű, mai, hozzánk szóló legyen. Természetesen párhuzamosan többféle interpretálásnak is lehet létjogosultsága, az azonban elengedhetetlen, hogy vállalni, s alátámasztani egyaránt tudjam az igazamat. A tehetség meggyőző ereje és szuggesztivitása az aranyfedezete a mű igazi megszólaltatásának.

A műhöz vezető út első stációja a nyitottság állapotának megszerzése. Először is el kell érnem, hogy befogadóképes legyek, hogy a zenei anyag hatni tudjon rám. A formai analízis és a többi szakmai ismeret csak segítség lehet ahhoz, hogy fölfedezzük, hogyan lélegzik a zene, s hogyan hagyhatjuk lélegezni! A zene éllete ezen a ponton (is) érintkezik a mozgással; a saját testemmel; az uj- jaim, a karom segítségével kell szinkronba hozni a fizikumot, az érzelmet, az indulatot, a tudatot és az ihletett állapotot. Az így felhangzó zene a személyiség teljes átadásáért cserébe a személyiség teljes és harmonikus feloldását nyújtja. A legfontosabb, hogy élvezettel, spontán természetességgel szólaljon meg a mű.

A hallgató számára adandó instrukció egyidejűleg oda- és visszahat. Az egész munka, amelyben mindketten részt veszünk, egy gyönyörű önfejlesztő és öngerjesztő folyamat. A zeneiséget tartom elsősorban fontosnak. Mindegy, hogy milyen hangszeren, de meg kellene mindenkinek tanulnia a zenélés örömének megszerzését és megőrzését. Ehhez pedig el kell jutni oda, ahol megszűnik a hangszer belépése a zene és az ember közé.

Károlyi Júlia

Nők a magyar szabadságharcban

A márciusi eseményekéit ismerjük. 15-ét minden évben méltó módon megünnepeljük, de ne feledjük, hogy a hőisi erőfeszítések, a helytállás magasztos és szép példái még csak az ezt követő időszakban kezdődtek el. S ebben a heroikus küzdelemben —, akikről eddig kevés szót ejtettünk — a nők is déré kásán kivették részüket. Férfiruhát hordtak, férfiként viselkedtek. Főrangúak és polgári származásúak, asszonyok és lányok, névtelenek és férfiálnév mögé (rejtőzködők, idegen nemzetiségűek, akik közül sokan fegyverrel a kezűikben, némelyek hírvivőként összekötő szerepet vállalva, mások pedig a honvédseregek tábori ápolónőiként álltak helyt a szabadságharcban.

Bányai Júlia — Kecskemét középiskolájának névadója — a későbbi csata színhelyén, Vízaknán született. Férje nevén, mint Sá- rossy Gyula jelentkezett a honvédseregbe, ahol bátorságával, talpraesettségével hamarosan századosi rendfokozatot szerzett. Kolozsvárnál kis csapatéival hősies helytállással fedezte a magyar sereg visszavonulását. A szabadságharc bukása után ő is Törökországba menekült. Nyughatatlan vére és hazája iránti sze- retete űzte a Mack József vezette összeesküvők közé, amikor is 1852-ben visszatért Erdélybe. Az összeesküvés leleplezése után előbb ismét Törökországba, majd Kairóba szökött, s itt halt meg 1883-ban, 59 éves korában.

Leb stück Mária nevét az utókor számára Huszita Jenő őrizte meg, mint Mária főhadnagyét. A horvát születésű Lebstück Mária anyja révén bárói család sarja volt. A bécsi forradalomhoz csatlakozott, elhagyva császárhű környezetét. Férfiruhába bújva cipészlegényként előbb a nemzeti gárda, majd a német légió, végül a jogászzászlóalj soraiban küzdött. A bécsi forradalom utcai harcai után, kalandos körülmények között Magyarországra menekült, ahol a Giron alezredes (1849-ben kivégezték) parancsnoksága alatt harcoló német légió

tagja lett, az ekkor még magyarul sem tudó nő. A Körmöcbánya mellett vívott kemény harcok, ban már a tiroli vadászok soraiban küzdött az ekkor Károly névre hallgató Lébstück Mária, aki a szlovák származású Liptay (Hrobony) Ferenc alezredes, dan- dárparancsnok a csata után fővadásszá léptetett élő. „Károly” a tiroli szabadcsapattal Guyon Richárd honvédéi között részt vett a branyiszkói hágó véres áttörésénél. Ellenséges területen, hihetetlen nehézségek árán egyedül biztosította egy 1 őszerszállítmány megérkezését a komáromi várba. Tettéért Mészáros Lázár hadügyminiszter főhadnaggyá léptette elő. A szabadságharc leverése után az aradi várbörtönbe került ...

Leövey Klára, a magyarországi nőnevelés úttörője Erdélyben született. Teleki Blanka pesti nőnevelő intézetében tanítónő volt, munkatársa a kegyetlenül lemé. szárolt, szerencsétlen sorsú Vasvári Pálnak. A dicsőséges tavaszi hadjárat során Teleki Blan,kával együtt Debrecenbe ment, ahol sebesült honvédeket ápolt, üldözött honfitársait támogatta, bujdosókat segített. 1851-ben elfogták és öt évre a kufsteini várbörtönbe zárták. Kiszabadulása után haláláig munkálkodott a forradalom

és függetlenség gondolatának ébrentartásán.

Rövid életét New Yorkban fejezte be a szabadságharc tábori kórházainak főápolónője, Kossuth Zsuzsanna. Fáradhatatlanul járva az országot felhívásokat intézett a magyar nőkhöz, hogy ápolják a sebesülteket. Ó maga szervezte és ellenőrizte a kórházakat. A szabadságharc bukásától állandó zaklatásoknak volt kitéve, többször elfogták. Az emigrációval való együttműködése és a Mack-féle szervezkedésben való részvételéért kiutasították az országból. Mindössze 37 éves volt, amikor meghalt.

Gróf Teleki Blanka nagynéniének (Brunszvdk Teréznek) a hatására választotta a nőnevelést életcéljául. Amikor kellett, pénzzel és élelemmel segítette a sebesült honvédeket. A szabadság- harc bukása után rejtegette a bujdosókat, kapcsolatot tartott fenn az emigrációba kényszerült forradalmi körűikkel. A bécsi haditörvényszék tíz évre ítélte, amelyből öt évet a brünni börtönben, Olimütz kazamatáiban és Kufstein várának toronyablaikai mögött le is (töltött. Emigrációban halt meg ő is, mint Kossuth Zsuzsanna ...

Sorolhatnánk még az ismert ás kevésbé jelentős személyeket, akik mindenképpen tettek az igaz ügyért a szabadságharc során — akár „csak” mint feleségék, lelkes hazafiságra buzdítva férjeiket, s velük jóban-rosszban kitartva. Hősök, akiknek csupán nevét őrizte meg az utókor: Hilley Emma, Pfiff er Paulina, Nyári Mari, Szilágyi Ida, Kirchmayer Erzsébet... — Március 15-e alkalmából tisztelettel hajtunk fejet az anyákból, asszonyokból és leányokból lett hősök emléke előtt.

Szabó Tamás

PETŐFI SÁNDOR

1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen Egy új csillag, vérpiros sugár a Eletszínt vet a betegségében Meghalványult szabadság arcára.

Szent szabadság, újabb megváltója A másodszor sűlyedt embereknek, Drága élted miljom s miljom ója,

Ne félj, téged nem feszítenek meg.

Elbuvék a békeség galambja,

Fészke mélyén turbékolni sem mer; Háborúnak ölyve csattogtatja Szárnyait a légben vad örömmel.

Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?

Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték . . . Hátha mindazok beteljesednek,

Amiket én álmaimban láték!

Eljön, eljön az ítélet napja,

A nagy isten vérítéletet tart,

S míg jutalmát jó, rossz meg nem kapja, Már nyugonni sem fog addig a kard!

Pest, 1848. február.

Gáspár András,

az ozorai dicső fegyvertény részese

A szalkszent- mántoni Petőfi Sándor Emlékmúzeumban őriznék — az 544. leltári szám alaitt — egy 34X35 centiméter nagyságú könyvet, amely az 1848- 49-as szabadd ságharc eseményeit dicsőíti, gazdag kén- anyaggal illusztrálva.. A lapszámaiban erősen megfogyatkozott kiadvány — csak

TIP 1 — Nem. Egyéb nyomo- 'Z,UV kát nem találtunk. Viszont a vérében alkohol volt kimutatható, elhanyagolható mennyiségben. Elmondom

ugyanakkor, hogy megvizsgáltuk a vádlott ruháján talált vérnyomokat, és egyértelműen megállapítottuk, hogy azok meg. egyeznek az elhalt vérével.

— Még egy kérdést engedjen meg. Az ön által említett szúrások jártak-e, járhattak-e az élet kioltásához feltétlenül szükséges fájdalmakat lényegesen meghaladó, azt felülmúló szenvedéssel?

— Erre egyértelműen azt kell válaszolnom, hogy nem. Ha szabad úgy fogalmaznom, a sértett nem szenvedett, különösen akkor, ha az első szúrás volt az, amelyik a szívet érte, bár ez nem feltételezhető, mert amint mondottam, félig oldalról támadhatott a tettes, s az első szúrások a nyakat, illetve a testet érték.

— Mire alapozza, hogy félig oldalról támadhatott?

— Ez csak feltételezés. Ha ugyanis o támadás szemből éri, akkor a mellen található szúrások után — különösen a szívnél — a sértett összeesik, s a nyakat, az oldalát ért szúrások

esetleg elmaradnak, vagy máshol keletkeznek. De így, hangsúlyozom: feltételezhetően először az oldalán, azután a nyakán, vagy a mellén, s végűi a szívén érték a szúrások. Nem zárható ki azonban az sem, hogy először úgynevezett kaszáló mozdulatot tett a támadó, majd fogást változtatott.

Gyakorlatilag alig volt jelentősége annak, hogy melyik szúrás _ keletkezett előbb, s melyik később, de a bíró élvezte a szakértő véleményét, s különösen azt, hogy milyen hévvel, gesztikulálva adja elő mondanivalóját.

— Tudomásunk szerint megvizsgálta a vádlottat is. A szak- vélemény itt van az asztalon, de kérem, szóban is mondja el megállapításait.

— Amint azt le is Írtam, a vádlott vele született enyhe fokú debilitásban szenved. Hangsúlyozom, nagyon enyhe fokban debilis. De ez természetesen nem gátolta abban, hogy cselekménye súlyát felismerje, beszámítási képességét csökkentse.

— Lehetséges az, hogy a vádlottnál az említett enyhe fokú debilitás nem veleszületett, hanem úgymond szerzett tulajdonság? Bővebben arról van szó — amint ön is tudja —,

hogy a vádlott írástudatlan, egy meglehetősen szűk, primitív környezetben élt és nőtt fel, így szellemi-erkölcsi értelemben megrekedt;

— Ezt nem tartom teljesen kizártnak!

— Köszönöm. Van-e kérdés a szakértő úrhoz?

— Igen! — jelentkezett az ügyész, és már kérdezett is:

— ön szerint tehát a vádlott teljesen beszámítható?

— Igen, teljes mértékben — felelte határozottan az orvos, és most az ügyvéd emelte fel a kezét, jelezve, hogy ő is kérdezni akar.

— A szakértő úr szerint a vádlott, illetve védencem teljesen beszámítható, tisztában van cselekménye súlyával. Sárosi Péter viszont a kihallgatás során egyértelműen azt állította, hogy •nem érzi magát bűnösnek. Tudom, hogy ön nem pszichológus, de mégis kíváncsi vagyok a véleményére: nincs itt ellentmondás?

— Valóban nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, ehhez nincs is szükség ilyen képzettségre. Egyszerűen arról van szó, hogy a vádlott normális ember. Ez nincs ellentmondásban azzal, hogy nem érzi bűnösnek magát. Attól még felfoghatja, hogy mit tett. Legalábbis én úgy gondolom.

Folytatta volna az orvos a fejtegetést, de a bíró közbevetette, hogy ez túlságosan messze vezetne, eltérnének a tárgyalás érdemi részétől, s elméleti, netán jogfilozófiai vitákba, fejtegetésekbe bonyolódnának.

— Ilyen eset — mondta a bíró — nem ritka a bíróság ítélkezési gyakorlatában.

Körülnézett, a szakértőnek megköszönte a megjelenést, a véleményt, s mert tanúkihallgatásra, újabb szakértők meghallgatására, nem volt indítvány, kijelentette:

— A bizonyítási eljárást befejeztük. A bíróság délután két órakor a perbeszédekkel folytatja a tárgyalást.

VII.

Amikor délután Sárosi Péter leült a vádlottak padjára, teljesen nyugodtnak érezte magát. Olyannak, mint aki teljesítette mindazt, amit kötelessége volt teljesíteni, s a továbbiakban neki már nincs szerepe. Ült a pirospozsgás fegyőr mellett, nem gondolt semmire, csak nézte a kezét, a padlót, néha kitekintett az ablakon a nyirkos, ködös őszi fákra.

Közönyéből a büntetőtanács megjelenése billentette ki. Az ügyész, az ügyvéd már akkor a helyén ült, amikor őt felkísérték a börtönből, de azok papírjaikba mélyedve ügyet sem vetettek Sárosira. Most azonban, hogy a bíró és a két népi ülnök megjelent, mindannyian felálltak. Sárosi azonnal azt nézte, vajon a zöld nyakkendőt kötötte-e fel a bíró. Természetesen most is az volt rajta, mint délelőtt, s ettől a vádlott elmosolyodott, de az arca semmit sem árult el, a bíró sem vett észre rajta mást, csak Ott, hogy a vádlott feltűnően nyugodt, s úgy tekint rá, a bíróra, mint hívők a feszületre: csakis benne bizakodva.

(Folytatjuk)

a 113-tól la 298. oldalig terjed a kötet — feltehetően az 1890-es években látott napvilágot. A hiányzó 'lapok miatt eleddig ismeretlen kiadású könyv 174. oldalán Majsai Károly Igazgató a kecskeméti születésű Gáspár András arcképére, s életpályáját méltató íráisra bukkant, amelyet itt közreadunk.

„Gáspár András a 6zabadság- iharcz egyik 'legvitézebb lovasvezére. Született 1807. november 28- án Kecskeméten. Apja csizmadia volt, fiát is annak foigtai, de az huszárnak állott és közlegényből hadnaggyá lett. Mikor a szabadságharc z kiütött, huszárszázados volt. Rétül hadtestének elfogatásikor kitüntette magát és Perczel vele küldette Pestre az elfoglalt zászlókat. A képviselőháziban éppen az ozorai győzelmet jelenítették be, miikor Gáspár megjelent a karzaton. Kossuth észrevette őt.

— A mint látóim, — szólt, ■— itt van Gáspár huszárszázados úr, az ozorai dicső fegyvertény részese. Éljen!

A képviselőiház tagjai fölkeltek helyükről és lelkesen megéljenezték a vitéz tisztet. Az országgyűlés menten 'kinevezte őrnagygyá. Gáspárnak nevezetes szerep jutott a tavaszi hadjáratban. 1849 elején tábornok és a 7-Sk hadtest parancsnokai, ö vezeti be a dicső áprilisi eseményeket e hó második napján a hatvani győzelmes 'ütközettel, mikor Schlicket áltketv getta a Zagyván és evvel a honvédsereget a Zagyva-vonal korlátlan birtokába juttatta. Reszt- ve. tt minit hadtestparancsnok az isaszegi és nagysalléi csatában. A függetlenségi nyilatkozat után visszavonult. A fegyverletétel után az aradi haditörvényszék itíz évi várfogságra ítélte, a miből néhány évet ki is töltött. 1887 után országgyűlési képviselővé lett; 1884 augusztus 5-én halt meg.”