Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
1986. február 3. • PETŐFI NÉPE • 3 & ü Érdekegyeztetés — magasabb színvonalon Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT titkárával A napokban értek véget az ágazati szakszervezetek tanácskozásai. Az elhangzott beszámolókban, vitákban központi helyet foglalt el népgazdaságunk helyzete, hangsúlyozva, hogy az elmúlt években nehezebb körülmény.ek, rosszabb feltételek között kellett dolgoznunk. Részben ez okozta, hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig eleget tenni. Így, nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresszusok sokat foglalkoztak a gazdálkodással, a termeléssel, a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszervezeti vezetőnek? KONDENZÁTOR, HŐSZIVATTYŰ — A mi tapasztalataink és véleményünk szerint a szakszervezeti választásokon és a kongresz- szusökon is a többi témához viszonyítva helyes — az élet által meghatározott — arányban, s kiemelt módon foglalkoztak a szak- szervezeti tagok, a küldöttek a termelés, gazdálkodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elismételnem, mindenki előtt ismert: kül- és belgazdasági problémák miatt népgazdaságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk. Ügy ítéljük meg azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési1 tanácskozássá, mert sajátos, szakszervezeti megközelítéssel tárták fel és tették szóvá a hiányosságokat, hangsúlyozták a jövő feladatainak kijelölésében és megoldásában saját felelősségüket, tenniakarásukat. Követelményként állították maguk elé a szakszervezetek, hogy az eddigieknél is jobban mozgósítsák tagságukat, aktívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megvalósításában, a maguk eszközeivel segítsék a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtését, ezáltal a gazdálkodás és a termelés eredményesebbé tételét, mint egyetlen forrását az elosztható alapoknak, a dolgozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka egyre nehezebbé vált, mivel az érdek- viszonyok egyre bonyolultabbak lettek. Hogyan tud a SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezeteknek mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tagság sokszor igen különböző érdekeit egyeztesse, a jogos dolgozói igényeket a fontossági sorrendnek megfelelően rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szem előtt tartása mellett a kisebb-nagyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igényeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szakszervezeteknek. Az elimúlt években, a gazdaság- irányítási változásokkal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a gazdasági munkaközösségekre, a leányvállalatokra! Az‘érdekellentétek feloldását — úgy gondolják — a hagyományos szakszervezeti érdek- védelmi eszközök és módszerek mellett a gazdasági érdekegyeztetés továbbfejlesztésével is segíteni lehet és kell. Ez alatt azt értem, hogy mind népgazdasági szinten, mind ágazati és vállalati szinten a’gazdaságii vezetés és a szak- szervezetek között az érdekkonfliktusok feloldásának új módszereit kell alkalmaznunk. Hogy csak egyet említsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ágazati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten, esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogalmazódjanak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érdekek erősebb érvényesülésére. A jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk az egyes társadalmi csoportok, rétegek — többek között az értelmiség, a pályakezdő fiatalok, a nyugdíjasok — valós. igényeinek figyelembevételére, különösen az életszínvonal-politikai célok és eszközök véleményezésében, s a megvalósítás során. Ezt a célt a rétegpolitikai bizottságok működtetésével, általában a rétegpolitika lehetőségeinek jobb kiaknázásával kívánjuk elérni. — Az ágazati kongresszusok alapján, véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyek legélesebben fogalmazódnak majd meg a szakszervezetek XXV. kongresszusán? — Várhatóan a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság velünk szemben. Azt várják, hogy az eddigieknél hatásosabban mozgósítsuk a tagokat a feladatok megoldására. A szakszervezetnek meg kell újítania munkamódszerét: legyen határozottabb, markánsabb érdekvédelmi, képviseleti munkája, s ehhez biztosítson nagyobb nyilvánosságot. Határozottabban, türelmetlenebbül, esetenként kevesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között, hogy állítsuk vissza a főmunkaidő rangját, az ez alatt végzett becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munkaszervezéssel, tartalékaink kihasználásával növeljük a • Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. termelés színvonalát, versenyképességünket; őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a differenciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Minden bizonnyal többen is szóvá teszik majd az időskorúak, a pályakezdők, a családalapító fiatalok helyzete javításának szükségességét, s azt, hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott, ahol még nem bevezetett a ngyvenórás munkahét, jogosan kívánják ennek megvalósítását. — Ismerve gazdasági, politikai, társadalmi helyzetünket, lehetünk-e a jövőt illetően optimisták, s ha igen, ön szerint ez az optimizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti mozgalomban lezajlott, a tagsággal folytatott nyílt és őszinte párbeszéd, a dolgozók véleménye, az érezhető jobbító szándék és tenniakarás, a javaslatok optimizmussal töltenek el bennünket. Tagságunk reálisan látja az ország, a társadalom, a gazdaság és saját munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár mindannyiunk, de ugyanakkor saját kezében is van, s csak munkája eredményeként javulhat tovább. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy tagságunk isimeri, érti és támogatja pártunk politikáját, a VII. ötéves tervben megfogalmazott célokat, s kész azok végrehajtásáért dolgozni. Mindezek és a szakszervezeti mozgalom munkája iránt kifejezett bizalom táplálja optimizmusunkat, de egyben a tagság jövőbe vetett bizakodását is kifejezi. M. É. HOGYAN DÖNT KECSKEMÉT? Teho-szavazás a Budai utcában A hölgy este hétkor csöngetett. — Bizonyára hallottak már a településfejlesztési hozzájárulásról... — Igen, természetesen. Fáradjon be .., öt perc múlva elégedetten távozott. Velünk könnyű dolga volt. De vajon milyen sikerrel járják a várost társai? Hogyan fogadják a népfront megbízottjait a megkeresett családok? A tévé, a rádió és az újságok több hónapos propagandája után kell-e még magyarázniuk, mi is a teho? És főleg: hogyan döntenek a megkérdezettek? Csak két lehetőség van: vállalom, nem vállalom ... Csütörtök délután öt órakor kezdtük kőrútunkat Nagy Lászlóval Kecskeméten, a Budai utcában. Magáról beszél, míg az első kiszemelt ház felé tartunk. — Véletlenül csöppentem ebbe a munkába. Az épületünkben — ahol én vagyok a házfelügyelő, tehát mindenki ismer — lakik egy népfrontaktivista, aki megkérdezte: vállalnám-e ezt a fontos társadalmi megbízatást. Persze, tudta, hogy számíthat rám. Rögtön igent mondtam. — Hány családot keresett fel eddig, s milyen eredménnyel? — Száztizenháiom lakásban jártam már a körzetemben, — a Rákóczi, Jókai és Budai utcában —, a családok több mint 40 százaléka vállalta, hogy öt éven át fizeti az évi 600 — tanácsi lakásban lakók pedig a 420 — forintot, amit a város a szórólapokon feltüntetett településfejlesztési célokra fordít majd. — ön e munka során személyesen is tájékozódik a felkeresett családok körülményeiről. Mindig indokolt az a „nem”? — Többnyire igen. Az idősek panaszkodnak — ha nyugdíjuk éppen meghaladja is a két és félezres határt —, hogy havi öt-hat- száz forintot költenék gyógyszerre, és magas a rezsi. Bizony, látva, hogy némelyikük hogyan él, szívem szerint inkább ón adnék nekik, minthogy kérjek tőlük. De előfordult olyan is, hogy egy Rákóczi úti, frissen felújított tanácsi lakásban élő, jól szituált középkorú úr csak résnyire volt hajlandó előttem kinyitni az ajtót, s pillanatok múlva kinyújtotta a papírt: „nem vállalom” megjelöléssel. Ismerem, tudom, meg se kottyanna néki az a havi 35 forint... Továbbfeldolgozás — kevesebb energiával Telnek, múlnak az évek, wm de a helyzet mit sem változik M abból a szempontból, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk az energia ésszerű és takarékos felhasználására. Aligha kétséges, hogy a megyében bármelyik vállalat energetikusa az ilyen irányú kérdésre azt válaszolná, hogy náluk számos takarékossági intézkedés történt a közelmúltban, s ezek máris eredményt hoztak, vagy majd a jövőben kamatoznak. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál elért eredményekre azonban nem ők maguk, hanem az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet szegedi területi központjának illetékes szakembere hívta fel a figyelmünket. Meglátogattuk őket, és azt tapasztaltuk, hogy valóban nagy gondot fordítanak az ésszerű energiafelhasználásra, s hogy mások is tanulhatnak tőlük. Ha az eltérő helyi viszonyokra nem is alkalmazhatják módszereiket, hozzáállást és szemléletet mindenképpen. O Tóth Péter fögépész a SABROE ellenőrzi. (Gaál Béla felvételei) Iggpl típusú hőszivattyú működését Bánhegyi Mihály energiagazdálkodási osztályvezető felkészülten várt bennünket. Megtudtuk, hogy a vállalat összes energia- költsége évente 53,5 millió forint, s ennek 46 százaléka — vagyis majdnem fele —, a villanyszámlára megy el. Érthető tehát, hogy a legnagyobb gondot ennek a csökkentésére fordítják, de azt is tudni kell, hogy ennél az energiahordozónál inkább ügyes szerződéskötéssel, a fogyasztás különböző napszakok közötti átcsoportosításával lehet a pénzzel spórolni, kilowattórában mérhető megtakarításra kevesebb lehetőség van. Teljesítményregisztrálás Mindenki tudja, hogy a villa- mosenergia-fogyasztás napszakonként erősen változik, s az erőművek — egyébként kihasz<•> Tóth Gyula elektrikus, a teljesítményfigyelő és -regisztráló berendezéssel. Budai utca 13. Az udvarban található három lakás közül először a 75 ívss özvegy Mester Sán- dornéhoz csöngetünk be. A néni kedvesen invitál bennünket szolidan berendezett kis szobájába. Csipketerítők mindenütt, makulátlan tisztaság. De látszik: bútorokra itt nagyon régen költöttek. Csakhamar kiderül, nincs >s nagyon miből. — Most emeltek százötven forintot a nyugdíjamon, eddig 2155 volt. Teljesen egyedül élek. Ugye, engem nem lehet kötelezni a fizetésre? — kérdi aggódva. — Nagy László megnyugtatja, természetesen rá akkor sem vonatkozik a fizetési kötelezettség, ha a városlakók többsége megszavazza a településfejlesztési hozzájárulást. \ Mester Sándorné udvarszomszédját éppen indulóban kapjuk. Dr. Bélleiné dr. März Éva, a tágas, aikváriumos konyhában ültet le bennünket, míg a papírokat | böngészi. Áttanulmányozza a mentesítés kitételeit is. — Sajnos, mi ebbe esünk bele — mondja aztán a fiatalasszony. — Az én üzemorvosi fizetésem 4700, a férjemé 3400 forint, s van két kisgyermekünk. De tulajdonképpen ennyi jövedelmünk sincs, hiszen én pár hónapi munkaviszony után eljöttem gyes-re, Gábor meg sorkatona, februárban szerel. — Ha majd újra mindketten dolgoznak, s netán nő a fizetésük is — vállalnák? — Ha közösen elérjük egyszer a tízezer forintot, mindenképpen. Ennyit illik megtennünk a városunkért. Így gondolják Kocsis Ferencék is a 24/b-lben. Az üzemvezető—pedagógus házaspár jól ismeri a tdho célját, egyetértenek szükségességében. A felhasználási lehetőségek közül az oktatás feltételeinek javítását tartják elsődlegesnek. Halomnyi feladatlap, dolgozatfüzet mögül jegyzi meg mosolyogva a feleség: — Többszörösen „hazabeszélünk”: nekem a tanítónak, és három gyermekünknek is ez a legfontosabb. G-ék nem járulnak hozzá nevük közléséhez. Talán mert érzik: a családfő hosszasan sorolt panaszai — magas OTP-tartozás, csőd szélén álló, tehát alig-alig fizető munkahely —, nem indokolják eléggé nemleges válaszukat. Régi ismerősként fogadják Nagy Lászlót Sasváriék a Budai u. 39. alatti társasházban. Néhány ^hivatalos” mondat után a családra, a közös barátokra terelődik a szó. A teho nem téma: ők természetesen vállalják ... E néhány „családlátogatás” természetesen nem nyújt tipikus képet Kecskemét polgárainak véleményéről, hozzáállásáról. A találomra kiválasztottak szavazat- eredményeinek aránya sem mondható jellemzőnek a városi végösszesítés ismerete nélkül. Pillanatkép csupán a szélesedő demokráciának, a beleszólás jogának új lehetőségéről. Szabó Klára nálatlan — kapacitását a csúcsigényekhez kell igazítani. Az áramszolgáltató ezért egyes vállalatoknak előírja, hogy a különböző napszakokban mennyi villamos berendezést tarthatnak bekapcsolva, s megfelelő díjkedvezményekkel ösztönzi őket a fogyasztás széthúzására. így a népgazdaság számára energetikai beruházási költségek takaríthatok meg. Korábban a Baromfifeldolgozó Vállalat a legdrágább esti csúcsidőben 2300 kilowatt összteljesítményű fogyasztó üzem- bentartására szerződött, de egy nemrég felszerelt berendezés segítségével ezt 2100 kilowattra csökkenthették. A készülék a bekapcsolt fogyasztók számát folyamatosan figyeli és regisztrálja, s ha szükséges, jelzést ad, vagy leold. Utóbbi esetben az időlegesen nélkülözhető hűtőkompresz- szorokat automatikusan lekapcsolja. (A háztartási hűtőgép is csak szakaszosan működik.) A berendezést a Ganz Árammérő- gyár ELSZER vgm-je szállította, segítségével évente 312 ezer forint költséget takarítanak meg. A villamosenergia-költség csökkentésére még ennél is nagyabb lehetőség van az úgynevezett teljesítménytényező megfelelő értéken tartásával. Ez a villanymotorok kapacitásának jó kihasználásával, vagy kondenzátorok felszerelésével érhető el. A Baromfifeldolgozó Vállalat erre is nagy gondot fordít, s ezért a villanyszámlából évente 1 millió 200 ezer forintos visszatérítést kapnak. Tényleges — természetes mértékegységben is mérhető —, megtakarítást értek viszont el azzal a helyi újítással, amely egy kézenfekvő ötletet hasznosít. Higiéniai szempontból a baromfifeldolgozás helyenként 500 lux megvilágítást is igényel, de az éjszakai gépkarbantartáshoz ennél kevesebb is elég. A világítási áramkörök több szakaszra bontásával a fényerőcsökkentást műszakilag lehetővé tették, s így naponta 100 kilowattórával kevesebb a fogyasztásuk. Hűt is, fűt is A hőszivattyú nem mai találmány, de szélesebb körű alkalmazása csak napjainkban terjed. Pedig az ötlet roppant egyszerű, mint minden nagyszerű dolog. Ha valamit le akarunk hűteni, akkor ki kell vonni belőle a hőenergiát. A kérdés csupán az, hogy ezt hagyjuk veszendőbe menni, vagy felhasználjuk. (A háztartási hűtőszekrények hátulján lévő forró rács rendszerint — nem szándékosan ugyan —, a konyhát fűti. Ha a jelenséget tudatosan állítjuk a szolgálatunkba, máris hőszivattyúról beszélhetünk. Ipari méretekben persze ehhez komoly beruházásra van szükség. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál a hűtőgépház rekonstrukciója során egy LINDE gyors- fagyasztó alagutat állítottak üzembe, amely az áru maghőmérsékletét mínusz 18—20 fokra képes lehűteni. Ezzel egyidőben szerelték fel a dán SABROE hőszivattyúit, s ma Közép-Európa egyik legkorszerűbb t^űtőházát mondhatják magukénak. Segítségével — 200 kilowatt villamos teljesítményt felhasználva —, 1284 kilowatt hőteljesítményt hasznosítanak, amely korábban a vízvisz- szahűtő tornyokban ment veszendőbe. Így óránként ötven köbméter 18 fokos vizet tudnak 35 fokosra felmelegíteni technológiai célra, amihez korábban külön kazánra volt szükség. A beruházás 6.8 millió forintba került, amiből 3.8 milliót a Világbank adott kölcsön. A költségek három év alatt térülnek meg. Sok kicsi sokra megy Bánhegyi Mihály energiagazdálkodási osztályvezető elmagyarázta, hogy az eddig felsoroltak a nagyobb szabású takarékossági intézkedések közé tartoznak, de a legkisebb lehetőségeket is megragadják a felhasználás csökkentésére. Folyamatos törekvésük, hogy lehetőleg minden épületben átálljanak a gőzfűtésről a melegvíz-fűtésre. Utóbbinál ugyanis sokkal könnyebben megoldható a hőmérséklet szabályozása, így elkerülhető a túlfűtés, tehát csökken a felhasználás. Évente másfél millió forintot fordítanak hőszigetelésre, ami szintén meghozza az eredményt. A kazánokban és távfűtővezetékekben jelentős veszteségeket okoz a vízkőképződés. En- • nek megelőzésére a közeljövőben új, Luphos MN típusú nyugatnémet vegyszer alkalmazását tervezik, az Alkotó Ifjúság Egyesülés energetikai szervezési irodájának ajánlására. Szintén velük együttműködve készül az az elemző felmérés, amellyel az egyes termékek energiaigényét próbálják meghatározni, hogy ennek ismeretében hozhassanak újabb takarékossági intézkedéseket. Módszereik között az érdekeltség fokozása is szerepel, az energiafelhasználás csökkentésétől a kazánfűtő prémiuma is függ. Ügy gondoljuk, az ismertetett eredmények igazolják az energia- felügyelet illetékes szakemberének véleményét. Nem véletlen, hogy a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál az egy tonna termékre jutó átlagos energiafelhasználás az 1983. évi 9,01-ról 8,5 gigajoule-ra csökkent, 1986-ra pedig 8,26-ot tervezhetnek, a termékek továbbfeldolgozása ellenére. Bálái F. István Magyar termékek a párizsi háztartási vásáron A francia fővárosban nagy érdeklődés kíséri a magyar részvételt a háztartási felszerelések és berendezések párizsi szakvásárán, amelyen évről évre felvonul a világ gyártóinak színe-java. A kiállításon idén a 75 éves Magyar Hirdető szervezésében öt magyar vállalat, a Lehelex, a Fe- runion, az Industrialexport, a Transelektro és az Elektroimpex mutatja be iparunk termékeit, összesen 190 négyzetméteres területen. Az öt vállalat közül a Leheleket gyártó Jászberényi Hűtőgépgyár vívta ki eddig a legjelentősebb pozíciókat a francia piacon. Hűtőgépeik eddigi skálája mellett a vásáron először jelentkeznek 280 literes kétajtós hűtőszekrénnyel, amit márciustól kezdenek szállítani Franciaországba. A jászberényi gyár 30 és 55 literes szobai abszorpciós bárszekrényekkel is bővíteni akarja választékát; a két ízléses, bútordarabnak is beillő készülék példányai már láthatók a párizsi vásár standján. A Ferunion tetszetős kőedényszervizeket, kancsókat, zománcos lábasokat, háztartási és világítási üvegtárgyakat állított ki. Az Elektroimpex konyhai és személymérlegeket, mechanikus ébresztőórákat hozott, mely utóbbiak ma már kuriózumértékűek a kvarcórákkal elárasztott nyugateurópai piacon. A Transelektro bojlereket, az Industrialcoop fémtálcákat kínál a francia kereskedőknek. A magyar standokon már a vásár első napján nagy volt az érdeklődés.
