Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
4 » PETŐFI NÉPE • 1986. február 3. Újjászülető forintok Osztályvezető, diszpécser a munkapadnál Hazánkban már négy-öt esztendeje működnek gazdasági munkaközösségek. Ez az új vállalkozási forma kezdettől fogva sok vitát váltott és vált ki napjainkban is. Nem egy esetben hallani olyan gmk-ról, amelyben különböző visszaéléseket követnek el, s ezzel ártanak a többi, tisztességesen dolgozó munkaközösségnek. Valljuk be: hajlamosak vagyunk az általánosításra. Ezért fordulhat elő, hogy egy-két negatív példa miatt sokan minden vállalkozás felett pálcát törnek — helytelenül. Lajosmizsén a VÍZGÉP Vállalatnál egy olyan vgm-et látogattunk meg, amely becsületes munkájával hatékonyan segíti a helyi gyáregységét tervei megvalósításában. — Első hallásra megtetszett a gondolat — emlékezik a történtekre Kiss József igazgató. — Két évvel ezelőtt Hrubos Ferenc, a termelési osztály vezetője kért meg: adjam a hozzájárulásomat ahhoz, hogy hulladékhasznosító vgm-et szervezzen. Akkor rögtön meg is beszéltük: mit, hogyan fognak csinálni. A gyártás során keletkezett, tovább már nem hasznosítható hulladékot adagol- hatóvá aprítják, s így' a korábbinál jóval magasabb áron tudják eladni. A másik, fontosabb elképzelés az volt, hogy egyes hulladékfajtákból kisebb alkatrészeket gyártanak. Értékes acélkupac — Évek óta bántotta a szememet az udvar végében tornyosuló acélkupac — veszi át a szót Hrubos Ferenc. — Bosszantott, hogy ilyen értékes anyagokat fillérekért odaadjuk a begyűjtő vállalatoknak. A probléma csak az volt, hogy a teljesítményben dolgozó brigádoknak a hasznosítható hulladékok kiválogatását nem tudtuk volna megfelelően honorálni. A gyártósorból pedig nem lehetett kivenni embereket, mert a munkafolyamatok egymásra épülnek. Még a látszatát is el akartuk kerülni annak, hogy tevékenységünket a főmunkaidőben végezzük. Ezért aztán olyanokat szerveztem a vgm-be, akik a gyáregységen belül egészen más munkaterületen dolgoznak. Így került a munkaközösségbe diszpécser, gépkocsi-előadó, termelési osztályvezető, belső anyagmozgatási csoportvezető és meós. A kiválasztásnál döntő volt a szakmai hozzáértés. Az öttagú teámból négynek vasas szakmája is van. Mivel munkaidő után, nem a közvetlen termelők végzik ezt a tevékenységet, növekszik a gyáregység produktív kapacitása is. A „guberáló vgm” — Mikor az irodában megtudták a kollégáim, hogy mi lesz a munkánk, volt aki azt mondta bizalmasan: „Nem fogsz te lemenni a műhelybe kalapálni”. — idézi fel mosolyogva a két éve történteket az osztályvezető. — Mivel pedig nem éppen „nyak- kendős” dolog a szabadban tárolt, sok esetben sáros kupacokba gyűjtött fémhulladékot válogatni, ránk ragasztották a „Guberáló gmk” nevet. A név megmaradt, de azóta más értelmet kapott. Elég egykét tényt és számadatot felsorolni, hogy rávilágítsunk: ilyen előzmények után mégis hogyan tudtak becsületet szerezni a vállalkozásnak. Azokat az anyagokat, amelyeket régebben hulladékként kilónként egy forint öt- venért értékesített a gyáregység a MÉH-nek, most a vgm feldarabolja, és ezzel adagolhatóvá teszi az olvasztókemencék számára. így már a Kohászati Alapanyag-ellátó Közös Vállalat, három—három-ötvenet fizet érte. Hulladékból alkatrész A válogatás során sok ismét feldolgozható acéllemezt találnak, amelyekből alátéteket, sarokvasakat és merevítő bordákat gyárt a munkaközösség. Viszonylag egyszerű, de ugyanakkor fontos alkatrészek ezek. Egy-egy víztoronyba például több száz merevítő bordát kell beépíteni. Két és fél millió forint értékű — többnyire importból beszerzett — acéllemez kiváltásával az eddig eltelt időben közel százezer ilyen alkatrészeket készítettek. A csőgyártó műhelyben Tere- nyi István anyagmozgatási csoportvezető csúsztatja óvatosan az acéllemezt a lemezolló hatalmas kése alá. Rálép egy pedálra. Nagy csattanással rávágnak az anyagra az NDK masina pneumatikus leszorítói. Ezután egy másik pedálba tapos. A háromméteres óriáskés fülsüketítő zörejjel szeli le a fölösleges darabot. —' Fíetente három-négy napot dolgozom a vgm-ben —• mondja, miután leállítja a gépet rövid időre — az eredeti szakmám géplakatos, így aztán többnyire én kezelem a lemezollót. Délután fél háromtól tízig, tizenegyig még bent maradunk. Ezért sokszor a tv folytatásos műsorairól le kell mondanom. Pár pillanatra elhallgat, összeszedi a ledarabolt alkatrészeket és a sablont. Mára nincs több tennivaló. — Először a munkások, akik az általunk készített alkatrészeket építik be a víztornyokba és szűrőtartályokba, árgus szemekkel vizsgálgattak minden darabot: Vajon milyen minőséget produkálnak a „köpenyesek”? — mondja elgondolkodva Terenyi István, miközben sorba rakja a ládába a munkadarabokat. Furcsa dolog ez. Egyikünknek sem volt korábban idegen a fizikai munka. Esztendőkkel ezelőtt sokszor „beugrottunk” segíteni a műhelybe, amikor jött az év végi hajrá. Ügy érzem, ma már elfogadtak bennünket. Sőt! Jónéhányan jelentkeztek, hogy „beszállnának” hozzánk. De a munkánk mennyiségét behatárolja, hogy mennyi hulladék keletkezik. Az pedig nem lehet cél, hogy abból sok legyen. Ma már számítanak azokra az alkatrészekre, amelyeket a „guberáló vgm” gyárt, úgy, mint bármelyik másik termelő brigádéra. A munkaközösség tehát kiharcolta magának az elismerést. Ennek az elismerésnek az alapja pedig a megbízható, jó minőségben elvégzett értékteremtő munka. Gaál Béla LENGYEL EXPORTUJDONSAGOK A KGST-országok ból származik a lengyel import 35 százaléka, s ezekbe az államokba irányul az exportnak csaknem a fele. Mint korábban, a jelenlegi ötéves tervben is a gépipari termékek állnak az exportlista élén. Ma a Lengyel Népköztársaság rubelelszámolású kivitelének 56 százalékát alkotjuk a gépek és berendezések. A most kezdődő ötéves tervben. 1986 és 1990 közöt változatlanul nagy súlyt helyeznek a gépipari kivitelre. A gépipari termékek — például tengeri hajóik, építőipa,ni felszerelések. bányagépek és bányászati berendezések — gyártására és exportjára mintegy 25—30 éve szakosodott. Lengyelország.' A jelenlegi ötéves tervben és valószínűleg a kilencvenes években is a már hagyományos gépipari termékek teszik ki a szocialista közössé crszáigo'ba irányuló kivitel z nit. De még ezek bén a hagyományos exportágazatokban is új. vrgv ke: szerű ske'‘ termékekkel jelennek rrv g a piacon a cégek. Különösképpen áll ez olyan Iparágakra, mint a,z informatika, a híradástechnika, a mdkroelelkifcro- mlka, illetve az anyagkutatás. Ezeken a területeken ugyanis az elmúlt néhány évben több jelentős, lényeges technikai és technológiai vívmány született. Például a lengyel repülőgépipa. ri szakembereik: a ;mezőgazdasági repülőgépek új változatait fejlesztették ki. Ezek közüli az egyik 800 kilogramm, a másik pedig 2 tonna vegyszer Szállítására és szórására alkalmas. Tíz éve gyártják Lengyelországban a szovjet IL— 86-os személyszállító repülőgépek egyes elemeit. Emellett megkezdik az IL—96-os légibuszok különböző részegységeinek a szállítását is. A Szovjetunióban, és minden bizonnyal más szocialista onszá- gckiba-i is építkezéseken alkalmazzák maid a következő években a 100 és 250 tonna teherbírású. önjáró építőipari daruikat. A szovjet—lengyel gyártmányú emelőgépek alvázát és teleszkópos daru gémjét, állítják elő Lengyel- országban. A most folyó ötéves tervben Lengyelország 230 tengerjáró hajót épít a Szovjetuniónak, s további több tucatot exportál más országokba*. A hajókat korszerű automat’kával és elektroniiikai be. rendezésekkel látják el. A lengyel elektronikát exportban jelentős szerepet kap az az Ú1 színes televízió, amelynek az. energiafogyasztása 30 százalékkal alacsonyabb a jelenleginél. Megkezdik a lengyel—szovjet kooperációban készülő kábeltelevíziós készülékek szállítását. Ügy tervezik, hogy 1990-től már évente 50 —100 ezer személyi száimiiitőgépet gyártanak. A kiviteli listát bővítik a mérnöki tervezőmunkát segítő rwiikroszámítógépes rendszerek. Ezenkívül fényvezetőik, s a gyártásukhoz szükséges technológiai sörök, robotok és a robotokkal ellátott megmunkáló rendszerek, mikrotraktorok, és -komibái- noki illetve új tehergépkocsik készük?. Sk majd Lengyelországban. SAJTOPOSTA Dűlőútjavítás — összefogással Kiskunfélegyháza nagy kiterjedésű tanyai térsége a XI. kerület, ahol a tavasz végén, nyáron és ősz elején szinte festőién pompázó a növényvilág, melyhez természetesen hozzátartozik a tiszta levegő, s a pihentető csend. Ez idő tájt kissé irigylésre méltóak a tanyasiak, nem így az év egyéb részébea amikor kiszolgáltatottjai a környezetüknek. Ezek részleteiről, valamint a gondok megoldásának figyelmet érdemlő módjáról számolt be a minap az egyik olvasónk, Dobos László: — Külterületi otthonunk mentén dűlőút vezet, mely kiépítetlen, ezért gyakran nehezíti közlekedésünket a víz, a sár. Ellene magunk küszködünk oly módon, hogy feltöltjük a legmélyebb kátyúkat. Tavaly is sok pénzt költöttünk e munkákra, ám a jobbá tett út sajnos tiszavirág életűnek bizonyult az arrafelé elhaladó nagy súlyú mezőgazdasági munkagépek és szállítóeszközök „jóvoltából”, ugyanis kerekeik sor- ra-rendre hasították a barázdákat. Azok a legutóbbi esőzés és hóolvadás következtében megint megteltek, úgyannyira, hogy lényegében el voltunk zárva a külvilágtól. Haladéktalanul kellett cselekednünk. Megkerestük az Április 4. Gépipari Műveket, ahol méltányolták helyzetünket, s kaptunk kellő mennyiségű salakot. Kiszállítására magán-tehertaxisok vállalkoztak. Mikor már a helyszínen volt az anyag, jött az összeverbuválódott kis csapat, s a tagjai (Balog Ferenc, Dobos István, Fekete Sándor, Juhász György, László Ferenc, Polgár Sándor, Hécsl László, Tímár Ferenc, Varga Imre és jómagam) nem egészen két napig tartó, de igen kemény mun-, kával simára egyengették az utat, melyre végül rákerült az ideiglenes burkolat. Azóta minden szakaszon ismét járható, és alkár a mentőautó is használhatja. Végezetül köszönetét mondok az önzetlenül — pénzt és fáradságot nem kímélve — segítő tanyai társaknak és a többi közreműködőnek! KOCKÁZATVÁLLALÁSON TÚL: Segített a biztosító Olvasóink talán emlékeznek a tavaly nyáron megjelent Külföldre — biztosítással című cikkünkre, melynek legelején ismertettük e történetet: Az NDK-ban tartózkodó IBUSZ- csoport egyik tagjának, a terhessége első hónapjában járó fiatalasszonynak a visszautazás napján szüksége volt sürgős orvosi ellátásra. A doktor javaslata alapján sem repülőgépre, sem v.onatra, sem buszra nem ült, hanem a helyszínen, egy kisvárosban megvárta, míg a férje a többiekkel együtt hazatér Magyarországra, majd onnan visz- szamegy érte gépkocsival. Az izgalmakban bővelkedő, de szerencsésen végződő utazást a pénztárca sem bánta meg, mert a felmerült többletköltséget megtérítette az Állami Biztosító — írtuk akkor. Azóta több hónap elmúlt, s nemrég felkereste szerkesztőségünket levelével a Kecskemét, Vízmű u. 6. szám alatt lakó Sze- bellédi Ferencné, aki tudtunkra adta: „Én voltam a leendő anyuka, aki rosszul lett. Mindezt el is felejteném már, ha az anyagiak nem juttatnák eszembe. Az a külön út igen sokba került, s a kiadást az utolsó fillérig nekem kellett fedeznem. Miért? Mert az illetékesek csak számla ellenében voltak hajlandók fizetni, Ilyennel azonban nem rendelkeztem, hiszen azt — a meggyengült egészségi állapotom és idegeskedésem közepette — elfelejtettem kérni a szálláshelyen. És az autóút üzemanyagárát sem igazolhattam papiros nélkül. Hát ez lett az én tanulságos, s a publikálttól némileg eltérően alakult sorsom...” Az esettel az Állami Biztosító Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságához fordultunk, ahol nyomban vizsgálat indult, és annak eredményéről, valamint az intézkedésről az alábbi válasz érkezett hozzánk: A külföldre utazók a balesetés poggyászbiztosításuk után jogosultak kártérítésre. Mivel a panaszos nem sérülésből adódóan betegedett meg, e szabály alapján nem részesülhetett térítésben. Persze bárki kerülhet hasonló helyzetbe, s ilyenkor a tényleges, illetve a számlával bizonyított költség téríthető, mégpedig a kockázatvállaláson túli eseménynél fennálló méltányos- sági lehetőséggel élve. Persze ekkor egyedi elbírálásra kerül sor. így volt ez Szebellédiné ügyében is, aki pótlólagosan 5 ezer forintot kapott kézhez a biztosítótól. ÜZENJÜK Makai Ernőnek, Lajosmlzsére: A kétoldalú szerződés kétoldalú kötelezettséget Is jelent. Ezt az alapelvet úgy tűnik, nem tartja magára nézve mérvadónak az a termelőszövetkezet, mely önnel tojástermelési megállapodást kötött, s mégsem aszerint állapította meg Járandóságát. Ha tény az, hogy az árutermelési feladatát maradéktalanul teljesítette, s azzal nincs összhangban az elszámolás, amit a közös gazdaságtól kapott, forduljon panasszal a felügyeleti hatósághoz, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályához. „Mit lehet tenni.. Jeligére, Ti- szakécskére: Soraiból arra következtetünk, önt blrtoksérelem érte azáltal, hogy a szomszédja nem vette kellőképpen figyelembe a telekhatárt, s azon túl Is építkezett. Emiatt kártérítésre tarthat Igényt, de ha bebizonyosodik a szomszéd rosszhiszeműsége, kérheti — bírósághoz fordulva — az épület lebontását. A műszaki körülmény pontos megállapítása érdekében először szakértőket keressen meg. N. 1,,-nének. Jánoshalmára: A társadalombiztosítási törvény értelmében nem Jár családi pótlék az árvaellátásban részesülő gyermek után. Ami pedig a levele második részében említeti gyermektartásdíjat illeti, azt addig kell fizetnie a kötelezettnek, míg a gyermek a nappali tagozaton be nem fejezte a tanulmányait, vagy ha nem tanul tovább, de még nem munkaképes. Nyila* Mihálynénak, Kecskemétre: Szigorú közegészségügyi előírások határozzák meg, hogy a piacon milyen feltételek közepette árusíthat bontott baromfit az egyéni termelő. Az ilyen árut az eladás előtt meg kell vizsgálnia a hatósági állatorvosnak. A megyeszékhely piaccsarnokában ez Idő szerint nem engedélyezett az. ilyenféle értékesítés, ám az Illetékesek elmondották, van rá Igény, s keresik a megoldást. Orbán Gyulának, Kiskörösre: A magánszeméllyel szembeni pénzügyi követelések öt éven belül évülnek el, így hát számíthat arra. hogy a korábban terhére rótt — a gépkocsihoz használt üzemanyag túlfogyasztásából eredő — tartozást behajtja az illető vállalat, ráadásul felszámítja a kamatot Is. Persze, kérhet ön részletfizetési kedvezményt. „Vásárolok ezt 1», azt 1»” Jeligére, Kalocsára: A vámjog módosított. Idén Január óta hatályos szabálya előírja, hogy a kisiparos ötévenként egy alkalommal vámfizetési kötelezettség nélkül hozhat be külföldről olyan, 200 ezer forint belföldi értéknél nem drágább készüléket, műszert, szerszámot. mely az engedélveze't tevékenysége folytatásához szükséges. Az ilyen eszközök a vámkezeléstől számított 5 éven belül csak az eredetileg megállaoi'ott vám kifizetése után értékesíthetők. Válaszol a Volán: Nem lesz új megállóhely Tavaly október 2I-én hoztuk nyilvánosságra Sajtóposta rovatunkban e Iköaébdelkű kérelmet: a Volán az 51-es út egyik külső szakaszán létesítsen új _ megállóhelyet, hogy a környékbeli tanyákon lakó, főleg idős emberek busszal utazhassanak a községük, Szalkszentmárton központjába és onnan vissza. A szakértői vizsgálat eredményeiről így tájékoztatja lapunkat a Kunság Volán: A szóban forgó térségben van buszmegálló, s azt a tanyasiak körülbelül 500 méternyi gyaloglás után elérhetik. Ez a távolság külterületen nem minősül jelentősnek. Újabb megálló kialakítására más okból sincs lehetőség, nevezetesen, hogy arrafelé kanyargós az út. Bár e helytől távolabb sor kerülhetne ilyen beruházásra, csakhogy főútvonal az 51-es, ezért a busz rendszeres megállásához kötelező az úgynevezett megállóöböl építése, de a költségek fedezetével egyelőre nem rendelkezik az illetékes közúti igazgatóság. Műszaki okból — járatkimaradás December I6-án e hasábokon írtuk meg, hogy a hónap első vasárnapjának délutánján sok páhi középiskolás várakozott csomagjával a helyi Volán-megállóban, hiába. Sorainkra ezeket válaszolták a vállalat személyforgalmi vezetői: A jelzett napon, 15 óra 20 perc körül elromlott a Kecel—Kecskemét közötti személyszállításra kirendelt BZ 45-49 forgalmi rendszámú autóbusz. Bár az ügyeletes szolgálattevő azonnal intézkedett, hogy a használhatatlan járművet ,helyettesítse az izsáki telephelyünkön lévő Bú 91-66 forgalmi rendszámú kocsi, csakhogy, a valóságban nem így történt a dolog, egyszerűen azért, mert a szabadnapos sofőrhöz késve jutott el a soronkívüli feladatra vonatkozó megbízás. így hát azon a bizonyos hétvégi délután csupán a Baja—Kecskemét között közlekedő busz futott be Páhira, sajnos, annyira zsúfoltan, hogy mindegyik várakozót nem vehette fel. A történtekért elnézést kérünk az érintett fiataloktól, s hogy többé ne forduljon elő hasonló eset. annak érdekében intézkedtünk! CIKKÜNK NYOMÁN Megszüntették a munkaviszonyát Január 13-án e hasábokon szóvá tettük az izsáki Fejszés István sérelmét arról, hogy a csaknem fél éve elromlott hűtőgépe ma is használhatatlan, a kecskeméti ELEKTROSZER felületes munkája miatt, amiért eddig körülbelül háromezer forintot kellett kifizetnie. A problémát kivizsgálták a megyei tanács Ipari osztályának szakemberei, s a megállapításukkal, intézkedésükkel kapcsolatosan a következőkről informáltak bennünket: Tavaly szeptember 20-án — a megrendeléstől eltelt több mint egy hónapra — javította először a vállalat szerelője olvasónk L 125 K típusú Lehel kompresszoros hűtőszekrényét, amely azonban csak pór napig működött, mert a másik hibája érintetlen maradt. Ez utóbbi a párologtató csatlakozóvezeték ritkulása volt, ami miatt szökött a gáz. A szerelő hetekig nem ment vissza — hívásra, sürgetésre sem — a helyszínre, s amikor végre megjelent, félrevezetőén azt állította, hogy nem talál a cseréhez való alkatrészt. A vizsgálat során kiderült, hogy ez az anyag régóta rendelkezésre áll a cég raktárában. Az ELEKTROSZER igazgatója elismerte, hogy s szolgáltatás során szabálytalanságok következtek be, s intézkedett a jogtalanul számlázott csaknem 1900 forint visszafizetése érdekében. Egyidejűleg ígéretet tett arra, hogy a korábban felvett többi díjösszeg ellenében egy héten belül megfelelően kijavítják a hűtőgépet. A mulasztást elkövető Herczeg Miklós szerelő munkaviszonyát 1986. január lö-i hatállyal megszüntette a vállalat. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-G11 • Sablonok segítségével válogatják ki az alkatrészeknek valót az értékes acélkupacból... ... a megfelelő lemezeket Terényi István darabolja méretre.
