Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
1986. február 11. • PETŐFI NÉPE • S DIPLOMATÁJA SZÜKEBB HAZÁJÁNAK IS Az Interparlamentáris Unió csoporttitkára Kovács Lászlóval Kovács László Kalocsán született. Az I. István Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem—francia, illetve orosz szakon szerzett diplomát. A hetvenes évek elején a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének külügyi osztályán dolgozik, később hazánk párizsi nagykövetségének első titkára, ott mint sajtóattasé tevékenykedik, jelenleg pedig az Országgyűlési Iroda külügyi osztályának munkatársa, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának titkára. — Közfelfogás szerint a diplomata állandóan úton van. Tárgyal, megbeszél, szervez, egyeztet, tehát elfoglalt ember. Am konkrét munkájukról keveset tudunk. Arra kérem, segítsen eligazodni bennünket a diplomácia útvesztőiben. A sajtóattasé például mivel foglalkozik? — Nos, ez a munka meglehetősen bonyolult és összetett. Igyekszik országát megismertetni az idegenekkel, találkozókat szervez, ahol a külföldi hírközlő szervek tájékozódhatnak hazája életéről. Ügy is mondhatnám: ablakot nyit a világra, megköny- nyíti a kapcsolatteremtést, közreműködik a hiteles információcserében. Például a Francia Televízió 1982 augusztusában egész estét betöltő élő -műsort sugárzott Budapestről. A nézők láthatták hazánk nevezetességeit, művészeti értékeit, hétköznapjainkat, munkánkat. Ilyenkor a sajtóattasé tárgyal, szervez, közvetít, vagyis besegít a kivitelezésig terjedő munkákba, amihez nélkülözhetetlenek személyes kapcsolatai. Más alkalommal a magyar mezőgazdaság eredményeit szerették volna bemutatni, szintén Franciaországban, de kíváncsiak voltak népművészeti hagyományainkra is. így került sor arra, hogy az öregcsertői népi együttes táncaiban gyönyörködhettek a francia tv-nézők. — Jelenleg az Interparlamentáris Unió munkáját segíti. Ez a szervezet milyen szerepet tölt be a diplomáciai életben? — Az unió a különböző államok törvényhozó testületéinek együttműködését segítő nemzetközi szervezet. 1889-ben jött létre, megalakulása óta Magyarország- is tagja. Nemzeti csoportokból tevődik össze, hazánk általában 3—5 fővel képviselteti magát. Irányító szerve az évente két alkalommal ülésező konferencia. Itt különféle problémákat tárgyalnak meg, amit az Interparlamentáris Tanács (országonként 2—2 képviselő) választ ki az ajánlott témák közül. A tanács tagjai a konferenciával egyidőben üléseznek, döntenek a leendő napirendi pontokról, az új tagországok felvételéről, a szervezeti életet érintő kérdésekről. A konferencia négy évre választja a végrehajtó bizottság kilenc tagját, ahol a szocialista országok közül a Szovjetunió és Magyarország is képviselve van, Lev Nyikolajevics Tol- kunov, illetve Barcs Sándor személyében. Az Interparlamentáris Unió székhelye Genf, a titkárság funkcióját az Interparlamentáris Iroda tölti be, az egész szervezet élén főtitkár áll. Magának az uniónak a tevékenysége rendkívül szerteágazó, szorosan együttműködünk az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Foglalkozunk a környezetvédelemmel, a női egyenjogúság problémáival, a kábítószerfogyasztás elleni küzdelemmel, a regionális konferenciák pedig egy-egy földrész speciális kérdéseivel, gondjaival, például az afrikai éhezéssel, az ázsiai túlnépesedéssel, a fejlődő országok eladósodásával stb. — A magyar csoport titkárának milyen teendői vannak? — Munkám egyrészt segítőszervező-közvetítő jellegű, másrészt konkrét adminisztratív, ügyintézői teendők várnak rám. Az ilyen találkozókon lehetőség nyílik más országok életébe való bepillantásra, ismerkedünk egymással, barátságok szövődnek. Ez egy olyan tarka világ, ahol kapcsolatteremtés nélkül lehetetlen boldogulni. A konferenciára való felkészülés, a szükséges dokumentumok elkészítése, a szakértők bevonása, az unió központjával való érintkezés, az ezzel kapcsolatos információcserék ugyancsak hozzám tartoznak. Itthon pedig az Országgyűlésen bélül alakult baráti tagozatok munkájának az összehangolását, ügyviteli, szervezési teendőit látom el. Egyébként tizennégy ilyen baráti tagozatunk van, amelyek sok országgal tartanak fenn kapcsolatot. — A világot járva, elszakadva szülővárosától, mennyire érzi magát kalocsainak? — Lehet, hogy meglepődik, de nagyon annak érzem magam. Amikor a Magyar Újságírók Országos Szövetségében dolgoztam, sok újságírót invitáltam Kalocsára és környékére. Ügy éreztem, van mit megmutatni. Csodálatos népművészetünk, világhírű paprikánk, hagyományőrző szokásaink, a város kulturális emlékei, a környéken tapasztalható gazdasági pezsgés öregbiti hírnevünket a határokon túl is. Ha külföldiekkel beszélek, szívesen hozom szóba szűkebb hazámat, felhívom figyelmüket városunkra és megyénkre, gyakran ide szervezünk látogatást. Tavalyelőtt például a kubai parlamenti delegáció látogatott Bács-iKiskun megyébe. Szoros kapcsolatok fűznek Nicolas Schöfferhez, vele még Franciaországban ismerkedtem meg. „Földiek vagyunk, hát tartsunk össze” — mondotta sokszor. Igyekeztem közvetíteni a város vezetői és' a művész között. Ügy gondolom, ennek meg is lett az eredménye. — Hivatalos minőségben is haza-hazalátogat? — Áltálában évente egyszer Kalocsán vagy vonzáskörzetében, meghívásra, politikai tájékoztatót tartunk, ’84-ben Szák- máron, tavaly Bátyán adtunk válaszokat az érdeklődők kérdéseire. Megismerkedtem Kalocsa körzetének két országgyűlési képviselőjével is. Madár István és dr. Tóth Antal sokrétű, felelősségteljes munkát végeznek, méltóan képviselik választóik érdekeit. Velük gyakran szeretnék találkozni, természetesen a többi megyei képviselővel is. Azt hiszem, ennyi példa meggyőzően bizonyítja: nem szakadtam el szülővárosomtól, s továbbra is szívesen járok haza. Zs. Kovács István V endég(ek) jön(nek) a munkahelyre. Mi így nevezünk mindenkit jó öreg megszokásból, ha a pártbizottságtól, tanácstól, felsőbb társadalmi és központi szervektől, a szomszédból, vagy külföldről érkezik Valaki. S persze nem mindegy, hogy az illetőik) távozóban majd milyen benyomásokkal léptnek) ki a kapun. Ezért aztán jól megtraktáljuk őkéimét — rendszerint többeket — a közös asztalnál. Immár évszázadok óta fényes alkalmak szolgálnak ke- rítőül, különösen télen. A farsangi bálák idején szánon suhantak át hajdanán eleink módosabbjai a kúriákhoz. A hideget és a hosszú utat feledtetni kellett eszem-iszom- mal is. A motorizáció azóta lerövidítette a távolságokat, az utazás fáradalmát viszont ugyanígy illik semlegesíteni. Sőt, farsang sem kell, megteszi egy-egy zárszámadás a szövetkezeteknél, tájértekezlet egynémely intézménynél, ilyen-olyan megbeszélés, tapasztalatcsere, konzultáció a vállalatnál. Van tiszta jövedelem vagy nincs nyereség? A trakta nem lehet kevesebb az elmúlt év hasonló időszakánál. Szeretünk eszem-iszomokat rendezni? Megpróbáltam már rájönni az indítékokra magam is. „Magas vendég” érkezett az egyik téeszbe, s történetesen az volt a szokása, hogy korán kezdte programjait. Heggel 6-kor megjelent az elnöki irodában, ott állt mindenki glédában, a gyűrött arcokra szívélyes mosoly feszült. Hát hogyne, amikor a megyeszékhely illusztris képviselőinek meg a helyi tanácselnöknek és párttitkárTrakta nak, akik nem helyben laktak, már másfél-két órával korábban kellett kelniük, hogy pontosan beilleszkedjenek a protokoll-sorba. Kezdetét vette a szokásos tájékoztató, s mintha mindenki várt volna valamire. Hiába, korán volt a hivatalokhoz szokott jelenlevőknek. Nemsokára széttárult az ajtó két szárnya és faragott zsúrkocsikat toltak be a terembe. Pálinkától a konyakig tízféle márkás ital címkés palackjai kínálták bódító tartalmukat. Aki teheti, az jóféle snapsszal indítja útjára a napot, nem igaz? A magas vendég, aki már benne járt a korban, szelíden megkérdezte, hogy ehelyett kaphatna-e egy pohár tejet. A tehenészetéről jól ismert közös gazdaságban ekkor kezdődött a látás-futás. Még ilyen szeszélyes vendéget! — gondolhatták magukban mérgesen és megrökönyödve azok, akik nem gondoltak arra, hogy a frakta is lehet kellemetlen. Sőt olykor fölér egy terheléses belgyógyászati próbával: ugrásszerűen emelkedik a vér cukorszintje (is). Csak a fehér köpenyes nővérek, a kémcsöveik meg a tűszúrások hiányoznak hozzá, hagy ez kiderüljön. Mekkora energiát köthet le néhol — főleg ahol még járatlanabbak ilyen ügyekben — egy-egy előkészület! És az izgalom? Vajon mit inna a kedves vendég? És mit enne? És mit inna meg enne előtte meg utána? Fogas kérdések. Mert ha másutt jobban ellátták, megfelelőbben a kedvében (és étvágyában) jártak, akkor kínos lehet az ösz- szehasonlítás, ugye. Megkérdeztem néhány olyan személyiséget, akiket illő meghívni egy-egy álló- vagy ülőfogadásra. Akik igazán mérvadóak, azt mondták, hogy nem azért mennek ide vagy oda, mert szomjasak vagy éhesek. Hanem, mert úgy érzik, hogy dolguk van: tájékozódni akarnak valamiről, közölni akarnak valamit és találkozhatnak azokkal, akiknek a véleményére, kérdéseire kíváncsiak. Jó néhányan mór kialakították a trakta- elhárítás különböző, diplomatáknak is dicséretére váló taktikáját. Az elhárító fogások agyafúrtsága az italféleségek és ételfogások számával egyenes arányban emelkedik. Nincs szüksége senkinek — sem a meghívottaknak, sem a házigazdáiknak — arra, hogy a vendégszeretet díszlakomákban öltsön kifejezést. Túl kellene lépni azon, hogy mindenáron túltegyünk a másikon, ha éppen fogyasztásról van szó. A tárgyalások, számadások értéke nem attól függ, hogy milyen, mekkora és mennyire púpozott tálakat hoznak be, és hogy van-e, illetve meddig nyúlik az ebéd vagy vacsora ideje. A külsőségek eltúlzása aligha helyettesíthet fontosabb dolgokat. Köszönetét mondani nem a megjelent vendégeknek kell, hanem azoknak az embereknek, akik ott, helyben megdolgoztak az eredményekért. De hát ezt nagyon jól tudja minden értelmes vezető ebben az országban. A makacs kis kérdés viszont csupán ennyi: akkor minek a trakta? H. F. \ ÉGETŐMŰVEK ÉS LERAKÓHELYEK HÁLÓZATA Veszélyes hulladékok Az Ipari Minisztérium országos hulladékégető és -lerakóhálózat kiépítését készíti elő. Ma, Magyarországon ugyanis évente több mint 200 ezer tonna égethető és további 700 ezer tonna lerakható veszélyes, a környezetre ártalmas hulladék keletkezik. Hazánkban jelenleg az égethető hulladékok 10—12 szá2alékát korszerű üzemi égetőkben ártalmatlanítják. Ilyenek üzemelnek Leninvárosban a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál, Balatonfűzfőn a Nitrokémia Ipartelepeken, Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál és például a Martfűi Cipőgyárban. Nagyobb meny- nyiségű hulladékot semmisítenek meg a vállalatok korszerűtlen körülmények között, általában nyíltszíni égetéssel. Az úgynevezett lerakható hulladékoknak is csak elenyésző mennyiségét tárolják megfelelően a hazai ipari üzemek. Az Ipari Minisztérium becslése alapján körülbelül évi 100 ezer tonna égető- és 200 ezer tonna lerakókapacitás kiépítése szükséges hosszabb távon. 1986—90 között a népgazdaság pénzügyi teherbírásával összhangban két égetőművet és három lerakóhelyet létesítenek hazánkban. Az új égetők összes teljesítménye 50 ezer tonna lesz, a tárolóké pedig 40 ezer tonna évente. Az égetők telepítésével kapcsolatban az Ipari Minisztérium öt helyet térképezett fel. Ezek közül a dorogi égető tervein már dolgoznak. A szakemberek csaknem 40 helyen vizsgálják, hogy hol lehet lerakni, tárolni a veszélyes hulladékot. Végül ezek közül választják ki a szigorú környezetvédelmi követelményeknek leginkább megfelelő telepeket. Pest, Fejér és Baranya megyében már találtak alkalmas területet a lerakásra. Valamennyi égető- és lerakóhely vállalati beruházásként valósul meg a VII. ötéves terv időszakában. Pedagógusok békemozgalroa Ezekben a napokban az ország valamennyi általános és középfokú iskolájába1, majd a felsőoktatási intézményekbe Is eljut tatja az Országos Bé- ketaniács a Pedagógusok a békéért mozgalom dokumentumkötetért és plakátját. Az OBT új könyve a pedagógus- mozgatom (tavalyi alapító konferenciájának valamennyi előadását és hozzászólását tartalmazza, valamint közli a résztvevők felhívásét és a mozgalom (tevékenységének irányelveit. Az Országos Bé- ketanácshoz az elmúlt hónapokban számos javaslat és észrevétel érkezett az iskolai békére neveléssel kapcsolatban. Több megyében és oktatási intézményben megalakultak a mozgalom helyi csoportjai. Kecskeméten a szakmunkásképző iskola nevelői csatlakoztok a mozgalomhoz, a sárospataki Comenius Tat- nifóképző Főiskola tanárai pedig a napokban ünnepi tanácsülésen jelentették be csatlakozási szándékúkat. A sárospatakiak egyúttal piákéit-, illettve irodalmi pályázatot is hirdetnék az ország pedagógus jelölt jelnek. Miután Európa-szerte élénk az érdeklődés a magyar .tanárok mozgalma iránt — ez kiderült egy most megrendezett koopenhágai nemzetközi tanácskozáson, ahol az augusztusra tervezett nemzetközi békére nevelési konferenciáit készítették élő — ezért azt tervezik, hogy a most elkészült könyvet angolul is megjelentetik. A .beérkező javaslatokból, a munka tapasztalataiból és a kutatási eredményekből állítják majd össze hazánkban a békére nevelés magyar pedagógiai kézikönyvét. REND KÖZTERÜLETEN ÉS KERÍTÉSEN BELÜL Faluszépitők Szalkszentmártonban Magyarországra látogató külföldiek, falujárő városiak újra és újra rácsodálkoznak azokra a változásokra, amelyek az elmúlt tizenöt-húsz évben történtek kistelepüléseinken. „Milyen kastélyok épülnek itt!?” — ámuldoznak a falusi „újtelepek” láttán. Nehéz lenne eldönteni, hogy hol történtek nagyobb léptékű változások: falun vagy városon. Mintha a falvak utol kívánnák érni a száguldó időt, amely évszázados lemaradással sújtotta földszintes világukat. A nagyablakos, esetleg kétszintes, garázzsal alápincézett, ápolt kerttel övezett községi porta hű kifejezője lakói életszínvonalának. Az ott élőknek azonban az sem mindegy, hogyan néz ki a házak előtt elvezető útszakasz? Van-e járda és csatorna? Milyenek a parkok vagy a középületek kertjei? Szalkszentmártonban például, a községért tenni akaró jószándék, az egészséges lokálpatriótizmus hívta életre a megye első — a HNF keretén belül működő — Faluszépítő és Környezetvédő Bizottságát. Munkájukról, céljaikról, eredményeikről dr. Horváth Józseffel, a helyi termelőszövetkezet főmezőgazdászával, a faluszépitők vezetőjével beszélgettünk. — Mi adta az ösztönzést a bizottság megalakításához? — Községi fórumokon állandó „napirendi pont” a közterek rendezettsége. Talán nem volt olyan összejövetel, amelyen ne hangzott volna el panasz a tisztaságra. Különösen fontos kérdés ez itt Szalkszentmártonban, hiszen községünk népszerű — az országhatárokon kívül is jólismert — Petőfi-em- léklhely. A költő tisztelői nagy szóimban látogatják a műemléki környezetben épült múzeumokat, az egykori Petrovics-féle fogadót. Voltak korábban is kezdeményezések — a szövetkezet szocialista brigádjai évente többször is „kisöprögették” a köztereket, az úttörők és a tanács is segített, ahogy tudott ..., de ezek csak felületi kezelésnek számítottak. — És akkor jöttek önök... — Kettős programunk van. Egyrészt konkrét fejlesztési feladatokat haltároztunk meg: fásítást, parkosítást, környezetkímélő technológiák alkalmazását a termelőszövetkezetben, területrendezést a közös gazdaság gépállomásán, új gépmosóállomás megépítését stb. Ezek megvalósítása már megkezdődött. A november elején tartott alakuló ülés óta például elkészítettük az új géptisztító-telep terveit, félezer vadgesztenyefájt ültettünk el, megkezdődött a gyümölcsfák telepítése is. Tervek készültek az úgynevezett pedagógus-lakótelep előtti, valamint a Petőfi tér rendbehozatalára. Programunk második része nevelési jellegű. Szeretnénk meggyőzni a la0 A Petőfi tér, a múzeummal. Évente húszezer iroda- lombarát „zarándok” keresi fel. (Malinak Árpád felvétele) kosságot, hogy nagyobb figyelemmel legyen a kerítésen kívüli rendre. — Azaz? — Ismeretterjesztő rendezvényeket tervezünk a művelődési házzal közösen, ahová jeles kertészeket, építészeket és világutazókat hívunk meg, kérve, hogy mutassanak be minél több „jó példát; adjanak tanácsot a közterek megtervezéséhez, a parkosításhoz a környezetvédelmi munkához. Szeretnénk bevonni a pedagógusokat és a tanulókat is e munkánkba. Látniuk kell a diákoknak: a közös tevékenység az ő jövőjük érdekében indul. — Miből fedezik a területszépítés kiadásait? ' — Szoros kapcsolatban áll bizottságunk a helyi termelőegységekkel. Sok segítséget kapuink szinte mindegyiktől. A községi tanács százezer forintot adott a munkák finanszírozására. Természetesen a lakosság társadalmi munkájára és pénzbeli hozzájárulására is számítunk a kiemelt, vagy a kisebb közösséget érintő fejlesztéseknél. Tapasztalataink szerint egyre több ember tekinti sajátjának ezt a falut. Vigyáz, hogy az eddigi eredményeket ne rombolja le a gondatlanság, a közöny. Fontos, hogy a háztulajdonosok védjék, ápolják a portájuk elé ültetett csemetéket, gondozzák a pázsitot. Farkas P. József Importhelyettesítő vállalkozás Étkezési zselatin baromfiból Étkezési zselatin gyártásának előkészületeit kezdték meg a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A csiMSecsomt és -hulladék felhasználására épülő üzemben a technológia kifejlesztését és alkalmazását az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 20 millió forinttal támogatja. Hazánkban jelenleg sehol sem gyártanak étkezési (zselatint, ezért az élelmiszeripari vállalatok teljes szükségletüket importból szerzik be. A Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalatnál évente mintegy 1000 tonna hulladék keletkezik. A csirkefejet, -(lábat és -bőrt jelenleg a sertések takarmányozásához használják. A vállalat megbízásából a Szegedi Élelmi- szeripari Főiskolán laboratóriumi kísérleteket folytattak. Megállapították, hogy a gyárban keletkező hulladék (alkalmas zselatin gyártására. A laboratóriumi kísérleteket követően a Baromfifeldolgozó Vállalatnál a Budapesti Műszaki Egyetem szakembereinek bevonásával február végén megkezdik az úgynevezett félüzemi kísérletekeit,, s ezek sikere esetén jövőre megindul az üzemszerű gyártás. A zselatingyártó üzemlet a baromfifeldolgozó vállalat 68—70 millió forintos beruházási költséggel Budafokon alakítja ki egy már meglevő, de jelenleg ki- hászmállaltllan épületében. Az ,üzem gazdaságos működéséhez! más baromfifeldolgozó üzemektől is vásárolnak évente 1000— 1500 tonna zselatiin-alapanyagat. Ezzel együtt évente 2000—2500 tonna baromfihullaöékból mintegy 200 tonna étkezési zselatint állítanak majd elő. Ez a mennyiség Js csak egy részét fedezi majd az édesipari, a tejipari, a hús- éis konzervipari vállalatok, teljes szükségletének. TELELNEK A HAJÓK A MAHART Balatoni Hajózási Leányvállalatának siófoki kikötőjében megkezdődött a téli javító-karbantartás. A tavaszi szezonkezdésig nyolc hajó került a sólyára. Ellenőrzés, korrózióvédelem, különböző kis és nagyobb javítások elvégzése után felújítva várják majd a hajók a tavaszi forgalom megindulását.
