Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
4 • PETŐFI NÉPE « 1986. február 6. RUGALMAS-E A KERESKEDELEM ÉS A SZOLGÁLTATÁS (2.) • Jobb a kínálat, reggel pedig fél órával hamarabb nyitnak » kalocsai 1-es ABC-ben. (A tejtermékpultnál Vén János áruház vezető.) Mindannyian egymásért vagyunk • Scholtzné szívesen vásárol Félegyházán a Petőfi lakótelepi zöldség-gyümölcsboltbam, amelynek forgalma vasárnap, a legnagyobb. (G-aál Béla felvételei) VÁSÁROLTAK EGY HIZLALDÁT Fordulat Városföldön Azért, hogy az embereknek több legyen a szabad idejük és a fő munkaidőből ne kelljen annyit elfecsérelni boltba vagy szolgáltatóhoz járással, még sok a tennivaló. Tudják ezt Kiskunfélegyházán is, ahol a vásárlási alkalmak bővítésével és helyenként rugalmasabb üzleti nyitvatartás- sal segítik ennek a kettős célnak az elérését. A Móravárosban. Czakó Gábor vegyeskereskedése, a Petőfi lakótelepen Tóth János zöldség—gyümölcs-üzlete, másutt óra- és ékszer-, pár napja megnyitott szörmebolt, valamint drogéria és a Bácska Kereskedelmi Vállalat mintaboltja jelzi — egyebek között — az áruellátás javításáért tett erőfeszítéseket. Ide sorolhatjuk azt a tanácsi intézkedést is, amellyel megakadályozták, hogy Kiskunfélegyháza egyik leggyengébben ellátott területén, a tiszaalpári útelágazásnál egy ZÖLDÉRT-üzletet bezárjanak. Kis üzletek a lakótelepen Nincs két egyforma szolgáltató-, vagy eladóhely Félegyházán sem. A Kossuth Lajos utcai elektromosszervizben, amelynek dolgozói tavaly 16 ezer javítást végeztek, a zsúfoltság elképesztő méretet ölt. Annyi a tv, a rádió, a mosógép, a centrifuga, a lemezjátszó és a gyermekkocsi, hogy a szociális helyiségekben is ezeket tárolják. Ennek ellenére megszervezték a hétvégi ügyeletet. A hibabejelentések fogadására levélszekrényt szereltek a szerviz ajtajára. Az ügyeletes szerelő aztán az így kapott értesítésre indul a lakásokra a hibás tv-ket megjavítani — tudjuk meg Ördög István vezetőtől. Megélnek-e a kis üzletek — hiszen itt ezekből van legtöbb — a Petőfi lakótelepen? A Kecskeméti Textiltisztító Kisszövetkezet 9. számú felvevőhelyén 70—80 ezer forint a havi bevétel, és ennek jelentős része közületi megrendelésekből származik. Ezért a 2100 forint alapfizetéssel itt dolgozó Jenei Antalné használt ruhát, fonalat és méterárut is elad, hogy a forgalomnövekedéssel havi keresetét 3000—3500 forintra kiegészíthesse. Mint egyszemélyes üzlet dolgozója, tavaly úgy mehetett szabadságra, hogy heteken át hétfőn, kedden és szerdán nem nyitotta ki a felvevőhelyet. Megfontolandó, hogy az idén, hasonló alkalommal, érdemesebb volna-e helyettesítőt alkalmazni a folyamatos szolgáltatás érdekében. Tóth Jáv,os ^pldség- és gyümölcsüzlete közkedvelt a Petőfi lakótelepen. Nemcsak szombaton, vasárnap is nyitva tartják, reggel 8-tól 10 óráig. A vevők ezt már megszokták, szívesen jönnek. A forgalom vasárnap két óra alatt nagyobb, mint pénteken egész nap. — Mi vonzza ide a lakókat? Érdeklődésünkre Scholtz János- né, az egyik vevő válaszol: — A bőséges kínálat. Zöldség- és gyümölcsfélén kívül sokfajta napi élelmiszer is kapható. Bár mindenhol akkora gondot fordítanának az élelmiszer-ellátásra, mint itt! Nem cserélték ki az ABC-t, csak... Ahol tenni kész vezető és dolgozók alkotnak jó kereskedői kollektívát, mint például a kalocsai áfész 1. számú piaci ABC-jében, ott sem kezelik mostohán a fogyasztókat. A tavaly Ipég igencsak foghíjas áruválasztékú üzletet 1986-ra mintha kicserélték volna. Holott nem az ABC-t, csupán az alkalmazottak egy részét • A vevők nyolcvan százaléka a munkaidőben vásárol — hallottuk Somogyvári Ferencnétől, az I. István úti Konzum-üzlet helyettes vezetőjétől. és a vezetőt cserélték ki, akik január 6-a óta fél 7 helyett 6 órakor kezdenek árusítani, hogy a környékről ide járó ezer dolgozó idejében megvehesse a reggelijét. Feltöltött polcokkal, a tejtermékpulton több mint húszféle sajttal várják a vevőket. A múlt szombaton 260 ezer, januárban pedig 2 millió 800 ezer forint volt a forgalmuk. Az eladók közül többnek, mint a miskei Juhász Gábornénak is, 4500—4700 forint a havi keresete. Az 1. ABC szénája tehát rendben. Nem ennyire megnyugtató viszont Kalocsa 120 állami és szövetkezeti boltjának helyzete. A tüzépet novembertől szombaton is kinyitják; ellenben a tanács évek óta nem tudja elérni, hogy a város egyetlen Ofotérit-üzlete a hét 6. napján is nyitva tartson. Megelégszenek-e ezzel a ténnyel a városba látogató vendégek, ha fényképezőgépükben szombaton filmet cserélnének, vagy napszemüveget vásárolnának, de nem ltudnak? 5 nem packázás-e az OTP-fiókinak az a hirdetménye, hogy „1985. VII. 9től aprópénzt miniden kedden délután 1-től 3 óráig váitúnik be”? Együttműködésre képesebb társadalomban szeretnénk élni. Ennek természetesen vannak gazdasági feltételei is. Zsákutcába vezetne a szolgáltatásban és a kereskedelemben meglevő feszültségeket kizárólag a nyitvatartásra leszűkíteni. Bár ez is fontos, figyeljünk Deák Sándorra, Kalocsa Város Tanácsa elilátásfelügye- leti osztályának vezetőjére; Előbbre lépni! — Az élelmiszer-kereskedelem súlyos gondokkal küzd. Tavaly az áfész kalocsai, piaci húsboltjának százezer, az uszódinak 75 ezer, a dunaszentbenedekinek 15 ezer, az öregcsertői,nék 90 ezer, a szak- márinak tízezer forint volt a vesztesége. A Konzum Kereskedelmi Vállalat üzleteiről sem mondhatnék sokkal jobbat. A hűtési költségek és a közterhek magasak. Minden kereskedelmi beruházásért, ami nem tanácsi, 18 százalék beruházási adót kell fizetni. Elavult a legtöbb élelmiszerüzlet. . Ahhoz, amelyik a tanácsháza sarkán áll, kőműves és festő 26 éve egy ujjal sem nyúlt, holott már rég tatarozni kellett volna. Húszán elhagyták az élelmiszer-kereskedelmet és jövedelmezőbb foglalkozást választottak. Szakképzetlenek és szinte még gyerekek kerültek a helyükre. Nők cipelnek naponta több tonnányi terhet. Nők egyezkednek az áru- és göngyölegelszállítókkal. S nők, anyák iparkodnak azért, -í hogy még zárás előtt odaérjenek az óvodába vagy bölcsődébe, mivel nekik meg a gyermekintézmények nyitva tartásához kell igazodniuk. » Mi a kiút ebből az áldatlan helyzetből, amelynek egyik következménye, hogy az összehangolatlan munkarend miatt 15—20 százalék időkiesés a termelést érő veszteség? Csakis a kölcsönös alkalmazkodás, a rugalmasabb munkaszervezés fogyasztó, ügyfél, eladó és szolgáltató érdekeinek figyelembevételével. Utóvégre mindannyian egymásért vagyunk! Kohl Antal (Vége.) A Városföldi Állami Gazdaság megvásárolta a helyi sertéshizlaló és húsfeldolgozó társulás hizlaldáját. Gádor Józseftől, a gazdaság igazgatójától megtudom: — A társulásnak mi voltunk a gesztora. A kétezer kocás telep 40 ezer hízót bocsát ki évente. A társulás taggazdaságainak — kecskeméti Kossuth, városföldi Dózsa, kiskunfélegyházi Lenin és Vörös Csillag Termelőszövetkezet — vezetőivel úgy döntöttünk, hogy a fejlesztés szempontjából jobb lesz, ha egy gazdaság irányítja a hizlaldát, amelyet 77 millió forintért vettünk meg, részben saját pénzünkből, de nagyrészt hitelből. A terveink között szerepel az átvett és a saját húsüzem korszerűsítése, jobb minőségű termékek előállítása, a választék bővítése. Olyan körülményeket szeretnénk teremteni, hogy az exportigényeknek is megfeleljen az üzem. Másik fontos állattenyésztési ágazatunk a szarvasmarha-tenyésztés. A tehenészeti telepet szintén korszerűsítettük, számottevően növekedett a itejhozam, Alfa-Laval rendszerű tejházat alakítottunk ki. Nemcsak a mennyiséget növeltük — 5500 litert fejtünk tavaly tehenenként —, hanem a minőséget is javítottuk, hiszen 4,1 százalék volt az általunk beszállított tej zsírtartalma. — A gazdaság termelési értékének 70 százalékát az állattenyésztés és a húsfeldolgozás adja. Számos intézkedést tettünk annak érdekében, hogy a termelés költségeit csökkentsük. Két év óta a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattól átvesszük a vágási mellékterméket, amelyet jól hasznosítunk a sertések takarmányozásánál. Mintegy 50 százalékkal csökkentettük a szójaliszt- felihasználást, mert a fehérjedús mellékterméket jól értékesítik a jószágok — magyarázza az igazgató. Mivel az állattenyésztés a legfontosabb bevételi forrás, a növénytermesztés szerkezetét is ennek érdekében változtatták meg'. Növelték a napraforgó- és a lucernatermő területet. Préselt takarmányt -- pel letet, — gyártottak exportra. Az elmúlt évben 2500 tonnányit szállítottak külföldre. Egyéb kezdeményezésekről is beszámol a gazdaság vezetője. A Compack Élelmiszercsomagoló Vállalattal kereskedelmi társulást hoztak létre. A bugaci asz- szonyok foglalkoztatására a Habselyem Kötöttárugyárral megállapodtak közös varroda üzemeltetésében, amelynek termékeit nagyobb részt exportra szállítják. A gazdaság az ésszerű munka- szervezésnek köszönhetően két év alatt 200-zal csökkentette a dolgozók létszámát. Javult a munka- fegyelem. a szervezettség, növelték az anyagi érdekeltséget, ösztönző bérezést vezettek be. Az említett változások jelentős fordulatot eredményeztek a gazdálkodásban. Míg 1983-ban 15 millió forint veszteséggel zárták az évet, tavalyelőtt már 5,8 millió forint nyereségük volt. Az elmúlt év pedig 15 millió forint eredménnyel zárult. Az idei termelési érték várhatóan eléri az egy,milliárd forintot. ® Sípos Jánosné, a tejház vezetője munka közben. (Tóth Sándor felvételei) világgazdaság A fejlődő országok és a monopóliumok Jelentősen változott a második világháborút követő időszakban a fejlődő országok és a legfőbb tőkeberuházók viszonya: a befektetők általában mostohán kezelték a „harmadik világot”, mindössze néhány kiszemelt országot fogadtak kegyeikbe. A negyvenes és az ötvenes években szerény és esetleges volt a tőkebeáramlás, a nemzeti felszabadító mozgalmak időszakában a fejlődő országok amúgy is inkább támaszkodtak belső erőforrásaikra. Ez a tendencia csak a hetvenes években változott meg gyökeresen. Jelentős vonzerőt csak néhány kivételezett ország gyakorolt ebben az időszakban is a nemzeti tökére, mert a monopóliumok stratégiája megváltozott — a hagyományos tőkekivitelhez képest eltérő befektetési kritériumokat szabtak meg. A/ újonnan iparosodok Valaha a fejlődő országok legtöbbje olcsó munkaereje, eg.y-egy nyersanyag vagy mezőgazdasági termény kedvező beszerzési lehetősége révén nyújtott kellő profitszerzésre esélyt a nemzetközi konszerneknek, ma más szempontok léptek ezek helyébe. Néhány úgynevezett gyorsan fejlődő latin-amerikai, délkelet-ázsiai országba irányul a tőke jelentős része, ezek ugyanis fizetőképes kereslettel rendelkeznek, dolgozóik szakmai színvonala viszonylag magas (képesek a korszerű feldolgozóipari technológia működtetésére), és a háttéripar, az infrastruktúra is viszonylag fejlettebb. Meredeken esett általában a fejlődő világ részesedése a legfejlettebb országok külföldre irányuló tőkeáramlásából: míg a hatvanas években az összes befektetés 32 százaléka náluk valósult meg, napjainkban az arány 25 százalék körüli. Ezen belül az „újonnan Iparosodókra” jut 41 százalék — vagyis előnyben részesülnek a világgazdaság tőkés rendszerében már korábban erőteljesebben integrálódó országok. Jelenleg csak minden tizedik befektetett dollár kerül a hagyományos kitermelő ágazatokba, a beruházók figyelme a feldolgozó- ipar felé fordul — erősítve ezzel a fejlődő világon belüli polarizálódást. Az adósságválság éleződésének időszakában mindezt az is súlyosbította, hogy a tőkekivitel — a terhek visszafizetését célzó — banktőke irányába tolódott el az exportnövelés távolabbi esélyével 'kecsegtető működ őtőke-'beru h á zások rovásaira. A fizetésimér- leg-egyemsúly helyreállítása és az adósságok rendezése szempontjából kedvezőtlen az is, hogy egyidejűleg csökkent a fejlődő országokba irányuló állami hitelek, támogatások összege. Mindez akkor, amikor a fejlődő országok nem nélkülözhetik a jelentősebb eszközbefek,tetőseket, ha ezek természetesen önmagukban nem is oldják meg a nemzetgazdaság fejlődésének gondjait, semmit sem enyhítenek a hagyományos ágazatok gondjain, vagy a szociális feszültségeken. Mindenesetre a tőkére való rászorultság hatására módosult számos fejlődő országnak a külföldi tőkeberuházásokról vallott nézete és gyakorlata. A 77-ek igénye A fejlődő országokat képviselő úgynevezett 77-ek csoportja új elveken alapuló szabadalmi rendszer kidolgozásáért küzd, ettől reméli, hogy az eddiginél kedvezőbb feltételek' mellett juthat az élenjáró technológiához. Az feddi- gi gyakorlat a szabadalmakat bejelentőnek és a „tudás monopóliumát élvező” konszerneknek minden rendelkezési jogot garantált, a 77-ek most követelik, hogy a szabadalom bejelentőjét kötelezzék a termelés beindítására, az extraprofit átutalásának korlátozására. Jelenleg a technika befogadójának alig van befolyása az új technológiával gyártott terméknek vagy magának a technológiának a kialakítására, módosítására, a gyártási elképzelések körvonalazására. A technológiaadásvételi szerződések kikötik, honnan kell a külföldi leányvállalathoz a nyersanyagot, alkatrészt beszerezni, milyen termelési, értékesítési gyakorlatot kell követni. Ma már számos fejlődő ország kizárja ezeket az egyenlőtlen gazdasági erőviszonyokba visszavezethető korlátozó feltételeket és tereli a tőke mozgását a legváltozatosabb formában a nemzetgazdasági érd ekeknek megfelelő irányba. India, Kína például adókedvezményt ad bizonyos területeken a befektetőknek. Costa Rica vagy Mexikó egyes esetekben megengedi a kizárólagos tőkerészesedési jogot is a gyorsabb fejlődés érdekében, más területeket viszont ugyanilyen okból zár el a külföldi tőke. elől. Számos latin-amerikai ország egyidejűleg vet be rugalmas eszközöket — Jamaica, Costa Rica, Bolívia vagy Kolumbia lemondott például a hazai tőketöbbség kikötéséről — és hoz szigorú intézkedéseket, amelyekkel terelni tudja a tőikét, fékezi a tőkekivonás ütemét. A kibontakozás útja Egységes, a tőkemozgást a fejlődő világ egészében befolyásoló rendszabály azonban nem lélezik, nem sikerült még érdemiben előrelépni az ENSZ multinacionális konszernek „magatartási kódexével” foglalkozó tanácskozásokon. Számos fejlett tőkés állam a „szokásjoghoz" ragaszkodik, vagyis ahhoz,, hogy a kódex a monopóliumok anyaországbeli működési normáit szentesítse. A 77-ek viszont a 'befogadók jogát kívánják szélesíteni. Más okokból, de a szocialista országok is elvetik a kódex általánosításait, azt, hogy a külföldön beruházó szocialista vállalatokat a multinacionális társaságokkal azonos elbírálás szerint ítéljék meg a fejlődő országokban. Furcsa módon éppen a gazdasági egymásrautaltság, az adósság- válság orvoslásának kényszere nyithatja meg az utat a kibontakozás előtt. A konszernek tevékenységét rendező „etikett” nemcsak a rugalmasabb magatartást tanúsító fejlődő országok javát szolgálhatja, de a befektetők érdekében is állhat. A fejlődő országok, de a befektetők számára is fontos, hogy a külföldi vállalatok biztonságérzetének megteremtésével, nemzetközi garanciáikkal, a váratlan események kizárásával javuljon a beruházási klíma a fejlődő világban. M J.
