Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
198G. febiUár Ö. ® PETŐFI NÉPE • 5 Gondolatok egy kiállításról Kétszáz kép — sok is meg kevés is. Számszerűleg sóiknak tűnik. ám ha belegondolunk, hogy a fotóknak egy olyan időszakról keli hű tükörképet adniuk, amikor a Szovjetunióban igen felgyorsultak az események az éleit szinte valamennyi szférájában, s ezzel párhuzamosan számos nagy jelentőségű szovjet leszerelési és bekejavaslat hangzott el — ta-. Ián még kevés is. Meghatározó jelentőségű, az elkövetkezendő időszak nyomvonalát kijelölő esemény előtt áll az egész szovjet társadalom; Ismeretes, hogy február 25-én ismét benépesülnek a Kongresz- szuai Palota széksorai Moszkvában, s megkezdi munkáját a Szovjetunió Kommunista Pántjának XXVII, kongresszusa. A tanácskozáson elsősorban a jövő feladatait vitatják meg, de természetesen visszatekintést is tesznek: mit s hogyan sikerült megvalósítani az előző kongresz- szus óta eltelt periódusban. Valami hasonlóra vállalkozott a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában most megnyílt tárlat, amely a- TASZSZ fotóriporterei segítségével megpróbál bepillantást adni a Szovjetunió mai életébe, a gazdasági-tudományos fejlődés eredményeibe, a szovjet köztársaságok mindennapjaiba. A látogató a képeket szemlélve meggyőződhet arról, hogy a Szovjetunióban elsődleges feladatnák tekintik Földünk békéjének biztosítását. Egyszerre elevenednek meg a moszkvai VIT élményei és a szovjet békestra- tegáa eseményei: Mihail Gorbacsov párizsi útja és a világ által régóta várt szovjet—amerikai csúcstalálkozó emlékezetes genfi pillanatai. A következő riport- felvéteiekinél .pedig már az jár az eszünkben, hogy a szovjet vezetés minden erejét szeretné az ország, a gazdaság, a társadalom. a népjólét fejlesztésére fordítani. S hogy aiz utóbbi időben mennyire kiemelt feladattá vált a gazdaság intenzív fejlesztése, bizonyítja, hogy a párt főtitkárával az élen a legfelsőbb vezetés tagjai személyesen gyárakban és kolhozokban, kutatóA BÉKE ÉS AZ •ÄaJÄw m> mernem ALKOTÁS JEGYÉBEN «MS» POTÓKlÁIJUfrÁSA ' SU5, I SSJKP XXVII. KDNGRKSSSSCnaÁBA „A béke és alkotás jegyében” címmel március 15-ig nagyszabású szovjet fotókiállítás tekinthető meg Budapesten. Képünkön a kiállítás plakátja. Az alkotás jegyében — utal a kiállítás címe arra a fontois momentumra, amely a képek többségén fellelhető, s egyben jellemző fényezőjévé vált a szovjet társadalmi fejlődésnek. Igen, az alkotó emberről van szó. Mért igaz ugyan, hogy nem kevés alkotáson van jelen a felismert jövő tárgyakban, azlaiz a számítógépek, robotok és chiipek világa, ezért ezzel párhuzamosan mindig felleljük aiz embert is; a már tevékeny, s allkioltó munkást és tudóst, vagy pedig a jövő szakembereit. A képek között fizikai munkások és akadémikusok — látványos felvételeknél is többet mondó —.portréi támasztják alá azt a lendületet és újfajta gondolkodásmódot, amely az utóbbi két-három évben jellemezte a szovjet társadalmat. A tárlat egy másik sarkában a szovjet köztársaságok mindennapi életének atmoszférája érint meg. Ránk köszön mindaz, ami nemcsak a múltban, de még • Az SZKP KB főtitkára munkásokkal beszélget. intézetekben és az olaj kutaknál ismerkednek a napi gondokkal, s az előrelépés lehetőségeivel. • Igor Zotyin: A szeplős • Mihail Potirnike és Alekszandr Szimonovszkij: A kisinyovi traktorgyár fiatal kovácsa — Gennagyij Zvezgyenko élen jár a munkában és a társadalmi tevékenységben is. most is jelentős szerepet játszók a nemzetiségek életében. Tad- zsilk szőnyegfoinók, azerbajdzsán kézművesek után szinte mi is megtapinthatjuk Üzbegisztán fehér aranyát, a gyapotot. Hazánk és a Szovjetunió kapcsolatai problémamentesen fejlődnek és gyümölcsözőek — állapították meg többek között Kádár János tavaly őszi moszkvai látogatása során, s ezt támasztja alá az a tematikus összeállítás is, amely a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokat állítja villanófénybe. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országokhoz fűződő viszony, s egyben a KGST- együttműködés további fejlesztésének. Természeteslen a sort lehetne még folytatni, ám az írás erejénél ez esetben többre képes a látvány, a személyes tapasztalat. — daróczi — KÖNYVESPOLC Magyar László afrikai utazásai Felfedezőink, utazóink közül talán Magyar László volt a legkalandosabb életű. 1818 novemberében született, életének sok fordulatát homály fedi. Hiteles arcképe nem maradt fenn; születésének körülményeit sem ismerjük. Szombathelyen és Dunaföldváron nevelkedett, Kalocsán, Szabadkán gimnáziumban tanult, majd Fiúméban tengerészeti iskolát végzett. 1843-tól bejárta Brazíliát, Kubát, Ke- let-Indiát, a dél-amerikai hajóutakat követték az afrikai utazások. Senkitől sem támogatva, beutazta és leírta — a világon először — Dél-Aifirika jelentős részét, elsősorban a mai Angolát. Ellentétben kora más nagy Afri- ka-utazóival, Magyar László nem volt képzett térképész, geográfus. Bár kéziratos térképei is jelentőseik, e tierüLeten való járatlansága lehetővé tette sízámára, hugy egy, ma már sókkal korszerűbbnek és fontosabbnak tekinthető módszerrel étjein: elsősorban az általa beutazott népekről tudósít, méghozzá hitelt érdemlő megfigyelések alapján. Egyedül hatott be Afrika vad vidékeire é,s még vadabb népei közé. Letelepedett közöttük, elsajátította nyelvüket, átvette szokásaikat, feleségül vette Bihó fejedelmének lányát A nászajándékként nyert testőr-vadászgárdája olyan területekre vezette el. ahová európai kutatók, még a legnagyobb hatalmasságok képviselői sem merészkedtek. Feltárult előtte Afrika ..belseje”, s h,a mindez kevésnek bizonyult ' fejedelmi apósának messze földön rettegett név« minden titkos ösvényt és határt megnyitott előtte. Megszakítás nélkül tizenhét esztendőt töltött Afrikában. Különösen értékesek Magyar Lászlónak azok a közlései, *m»- lyek az uralkodó családdal és nemesi testületekkel kapcsolatosaik. Ezek ugyanis még saját népük előtt is rejtélyesen elzárkóztak, idegenek pedig semmi módon sem tudhatták eZen „is- tenkirályakat” és főembereiket megközelíteni; Magyar László viszont köztük élt. Kitűnően megtanult négy dél-afrikai nyelvet, jól beszélt ezek különböző dialektusain is, igy első kézből ismerhette meg az Angollá területén élt törzsek közembereinek, rabszolgáinak mindennapjait, gordját-baját is. Beszámolói, amelyeknek mind ez ideig legteljesebb (habár nem teljes) gyűjteményét tartalmazza a Panoráma Kiadó új kötete, Magyar László munkáinak első gyűjteményes kiadása. Tárgyi szempontból nemcsak hallatlanul érdékes, de az Afrika-irodalom legjavához tartozik. K. M. Filmjeink Montrealban Magyar filmnapok kezdődtek kedden Montrealban, a Cinemathéque Qubecoise-ban, a francia ajkú Kanada legnagyobb városában. A február 12-ig tartó vetítéssorozaton, amelyet a Hungarofilm közreműködésével szerveztek, az érdeklődők megismerhetik az elmúlt harminc év magyar filmművészetének sók, immár klasszikussá vált alkotását: egyebek között az Árvácskát, a Szegénylegényeket, a Tízezer napot, a Szerelem című filmet. A sorozat műsorán szerepel a Hannibál tanár úr, az így jöttem, az Álmodozások kora, az Angyalok földje, a Régi idők focija, a Mephisto, az Angi Vera és az elmúlt három évtized több más, kiemelkedő jelentőségű al,kotása. Külön vetítéssorozatot rendeznek Mészáros Márta filmjeiből: a rendezőnő hét filmjét mutatják be a kanadai közönségnek. Ugyancsak külön sorozat ismerteti meg a nézőket a kiváló animációs művész. Kovásznai György alkotásaival : nyolc rövidfilmjét vetítik. A magyar filmnapokon kanadai meghívásra részt vesz Mészáros Márta, továbbá Szirtes András, akinek Gravitáció és Tóth János, akinek Örökmozi című filmje szerepel a bemutatásra kerülő alkotások között. KÖZMŰVELŐDÉS A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEKNÉL Összefogás a színvonalemelésért A megye fogyasztási szövetkezeteinek közművelődési tevékenységét az erre vonatkozó törvény, az ennek alapján kiadott SZÖVOSZ-aján- lás, a IX. kongresszus határozata körvonalazza. Az áfészek, takarékszövetkezetek, lakás- és garázsfenntartó közösségek taglétszáma megközelíti a negyedmilliót a me® Tizennégy intézmény tartja fenn a solti szövetkezeti néptáncegyüttest. gyében. Ez sajátos művelődési feladatokat ad, hiszen a szövetkezeti dolgozókon kívül a nagyszámú tagság igényeit is ki kell elégíteni. A mélykúti példa A közművelődési munkában csökkentek az anyagi források, a szervezés több időt, energiát igényel. Mindezek miatt az igényeket nem mindenütt sikerül kielégíteni. A művelődés szervezése legsolkrétűbb az áfészekben, de a takarékszövetkezetek munkája is említésre méltó. Több helyen kialakult együttműködés a két ágazat között a szabadidős programok szervezésében. Jó példa erre Mélykút. A lakásszövetkezetekben nem sikerült előrelépni a klubok alakításában. Előfordult, hogy nem szavazták meg a lakók a klub megszervezését, inkább béribe adták az erre szánt helyiséget. Csupán Kecskeméten a városközpontban működik egy kondicionálóterem és könyvtár, a Széchenyivárosban pedig sportkör tevékenykedik. Néhány lakásszövetkezetnél a tagok maguk terveznek olyan programokat, amelyekhez nem kell külön helyiség. Visszaesett a klubmozgalom Általános jelenség az előbb említett klufomozgalom visszaesése, átalakulása. Míg 1975—80 között kilenc szövetkezeti klub alakult, más intézményekkel közösen működtetve, 1980 után csak négy, és három megszűnt, örvendetes, hogy a szövetkezetek összefogtak más intézményekkel a klubok közös fenntartására. Az áfészek könyvárusítással segítik az irodalom megszerettetését, terjesztését. Könyvforgalmazásuk a megyeinek mintegy 60 százalékát teszi ki. Népszerűek az ankétok, az író—olvasó találkozók. Az irodalmi művek terjesztésén kívül a sajtótermékek előfizetésének szervezésével is foglalkoznak. Figyelemre méltó, hogy a megyében 12 áfész támogat 26 öntevékeny művészeti csoportot. Köztük 13 héptáncegyüttest. Az említett csoportoknak összesen 1300 tagjuk van. A szakmai képzésben és a nevelőmunkában, a művészeti színvonal emelése érdekében, együttműködnek a megyei művelődési központtal. Segítenek megyei találkozók, szakmai táborok megszervezésében. A néptáncegyüttesek és a kórusok országos találkozójának rendezését a megyei szövetség évenként kezdeményezi. Ezeken 7—8 megye művészeti csoportjai lépnek fel. Tavaszi fesztiválon Az idén március 15—16-án rendezik meg a területi néptánctalálkozót, ezúttal a budapesti tavaszi fesztivál egyik rendezvényeként. Szép sikereket értek el külföldön is, évenként 3—4 együttes — főleg néptáncos — kap meghívást szocialista, és egyre gyakrabban nyugati országba is. A fiatalok körében népszerű az egész napos, többféleszórakoz ás t kínáló, a szövetkezeti fiatalok részére szervezett megyei találkozó is, amelyet a Vadkerti-tónál rendeznek meg minden esztendőben. Az idén a nemzetközi szövetkezeti nap országos megnyitójához kapcsolódik az esemény. A találkozót a többi szövetséggel, a kiskőrösi és a megyei KlSZ-bizott- sággal együttesen rendezik. Kétévenként szavalóversenyt tartanak. A résztvevők száma jelentősen nőtt a legutóbbi években. A 120 szavaló közül legutóbb 70 volt áfész tagja. Azelőtt mintegy fele volt a számarány. A területi versenyeken jól szerepeltek az áfész-fiatalok, de az országos vetélkedőre csak egy személy jutott el. A színvonal javítása érdekében szavalóstúdió létrehozását tervezik, a megyei művelődési központtal közösen. A tagok gyermekei' körében nagy az érdeklődés a másodszor meghirdetett gyermekrajzpályá- zat iránt. Az idén A mi szövetkezetünk címmel több mint 100 rajzot küldtek be a kiállításra, amelyet a MÉSZÖV székházának előcsarnokában láthattak az érdeklődők. Igazodnak a társadalmi változásokhoz A fogyasztási szövetkezetek a közművelődéshez szükséges anyagi feltételeket a tagság érdekeltségi, részesedési, ifjúsági alapjából, a szakszervezet, a KISZ pénzeszközeiből teremtik elő. A MESZÖV-höz kulturális célokra átutalt összeg az elmúlt évben csaknem 440 ezer forint volt, mintegy 24 ezerrel kevesebb az előző évinél. A tagság művelődési; sportolási, szórakozási igényeinek kielégítésére a szövetkezetek kiveszik részüket a települések anyagi ösz- szefogásából. A művelődési otthonok, könyvtárak, sportkörök az- amatőr művészeti csoportok fenntartására tavaly 1 millió 300 ezer forintot költöttek. Néhány fogyasztási szövetkezet — a kiskunfélegyházi, a kecskeméti, a kiskunmajsai, a mélykúti — együttműködik a helyi intézményekkel, gondos közművelődési tervet készítenek, és annak végrehajtását rendszeresen értékelik. A közművelődést többnyire a szövetkezetpolitikai munkatársak fogják össze és szervezik. A közművelődéshez tartozik még az önképzés, a szakmai tanfolyam és így tovább. A MÉSZÖV elnöksége a közelmúltban megtárgyalta az összegzést a tavaly végzett közművelődési munkáról. Megállapította, hogy továbbra is elősegíti a társadalmi változásokhoz való igazodást, az egyes művelődési formák fejlesztését. A szövetkezetek a közművelődést társadalmi, mozgalmi életük elválaszthatatlan részének tekintik. K. S. A kis Bódi Jóska sírva jött haza a hét végén a diákotthonból a tanyára. Már akkor folyt a könnye, amikor beszállt az autóba az apja mellé, de az hiába faggatta, a gyerek tizenegy éves csöpp száját összeszorította, és nem válaszolt. Bódi István előbb meg akarta pofozni mérgében, de aztán felhúzta a vállát, és abbahagyta a kérdezősködést: majd elmondja az anyjának, mi történt vele, azzal szokott mindig pusmogni, ha hazajön. Amikor kiértek a tanyára, épp csak odaállította a gyereket a felesége elé. — Valami baja van. Tán beteg — mondta, s már indult is tovább, még be kellett mennie a szövetkezet központjába. Csak vacsorára ért haza, s addigra el is felejtette a fia dolgát. Odabent az a hír terjedt el, hogy az elnök kiadná részéből a szőlőt művelésre, s mindenki azt latolgatta, érdemes-e belevágni a dologba. Mikor lefeküdtek, s eloltották a lámpát, akkor is a vállalás járt az eszében. Mozdulatlanul feküdt, s csak bámult bele a sötétségbe. — Alszol? — szólalt meg a felesége. — Nem. — Ide figyelj! Mennyibe kerülne, ha bevezetnénk a tanyába a villanyt? — Hát... az oszlopok, a vezeték, a szerelés, benne lenne vagy hatvanezer forintban. Egyszer már volt szó róla, hogy vállalják a költséget, amikor a dűlőn végigvitték a vezetéket, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy nem éri meg. — Megbeszéltük a múltkor — folytatta ingerülten Bódi István —, hogy nem kell a villany, hogy jobb a locsoláshoz az a régi csonkamotor, ha hangos is. — Másról van szó. — Már megint a mosógép? A mosógép régi téma volt köz- tiik, Azóta szoktak rajta össze- pörölni, amióta a szomszédok, akik bevezették a villanyt, automata mosógépet vásároltak, s dicsekedve mesélték, milyen könnyű a mosás. Bódi István tudta, hogy a feleségének igaza van, s épp azért jött mindig dühbe. ha a kérdés előkerült. — Mondtam, hogy másról van szó — felelte Bpdiné. — Másról? — A gyerekről. — A gyerekről? — Azért sírt. Bódi István felült az ágyában. — Mii beszélsz? — kérdezte halkan. ök ketten a konyhában aludtok, a gyerekek meg bent a szóbában, de minden behallatszott hozzájuk, ezért ha valami olyan dolgot beszéltek meg, amiről nem akarták, hogy a gyerekek is tudjanak, mindig csöndesebbre fogták a szót. — Elmesélte, hogy amikor vasárnap este visszamennek, mindig a szombat esti tv-filmről szoktak beszélgetni. Már az is nagyon fájt neki. hogy ö sose nézheti ezeket a filmeket, de ezt még elviselte. Hanem legutóbb Gál Jóska megkérdezte tőle, hogy ő nem félt-e a gyilkostól? ö mey azt felelte, hogy nekünk nincs tévénk Erre a Gál-gyerek azt mondta: micsoda parasztok, ezeknek még televíziójuk sincsenf Erre aztán nemcsak kinevették szegénykémet, hanem azóta úgy csúfolják: te paraszt! — Az anyja istenit annak a Gál-gyereknek! Beverem a fejét — mondta Bódi István, és a kezét ökölbe szorította, de úgy, hogy szinte ropogtak bele a csontjai. Hallgattak. Vagy jó negyed óráig. Odabent a szobában valamelyik gyerek nyöszörögve megfordult. Jóska lehetett: még álmában is viaskodhatott a többiekkel. Vénre Bódiné törte meg a csendet. — Nem tudnánk valahogy kiszorítani azt a pénzt? — Meglesz, ne félj! Az én. fiamra senki se mondta, hogy paraszt! — mondta Bódi István. é.s nagyon-nagyon elszántan nézett bele a konyha sötétiébe. Tóth Tibor Ki a paraszt a tanyán?
