Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
4 « PETŐFI NÉPE ö 1986. február 5. RUGALMAS-E A KERESKEDELEM ÉS A SZOLGÁLTATÁS? (1.) Valamiből meg kell élni # Február 11-re meglesz a kért függönytartó — ígéri a solti kiskereskedő (jobbra) a tatabányai vevőnek. (Gaál Béla felvétele) 'I elefonon kértem hibás tévékészülékem javítását, 17 óra, azaz munkaidőm után. — Ezt nem ígérhetem — felelte egy hölgy a Kecskeméti Elektromos Karbantartó Vállalatnál. — Házhoz járó műszerészünknek is 17 órakor telik le a munkaideje. Szerda délelőttöt javaslom. Beleegyeztem. Mi mást tehettem volna? Azonban elfoglaltságom úgy hozta. hogy szerdán 10 órára, a választani kényszerült időre, nem értem haza. Délben lakásajlcmon a szolgáltató vállalat címkéjét találtam annak jeléül, hogy rajtuk nem múlott (volna) a javítás. Végül is a következő szerda délelőtt találkoztam a szerelővel, amikor 400 forint kiadás és egy órai házpász- torkodás árán végre „jött" a 2-es adás. Mibe kerül a kölcsön? Az MMG Automatika Művek kecskeméti gyárában valamelyik délelőtt az egyik dolgozó elkéredzkedett, hogy az OTP-nél személyi kölcsönt vehessen fel. Ügye intézésére egyéb lehetősége nem volt. Reggel 6-tól 17 óráig dolgozik (túlórázik). Jöhetne-e máskor, amikor a — különben kifogástalanul udvarias és segítőkész alkalmazottakat foglalkoztató — Arany János utcai takarékpénztári fiók pénztári órái nem egyeznek saját és munkahelye érdekével. Mindössze csütörtökön lehet 7.45— 17 óráig pénzt felvenni vagy befizetni; a többi napon 15.30, 14.30, illetve szombaton csak 11 óráig. Az üzemi munkás számolni kezdett: mibe kerül az ő 10 ezer forintos kölcsöne. Két órai távoliét a munkahelyéről: 46 forinttal kevesebb órabér, plusz az a — nagyobb — veszteség, ami a dolgozó távollétével az exportra termelő vállalatot érte. Alkalmazkodnak-e egymáshoz az emberek a társadalmi élet különböző területein, főképp a szolgáltatásban és a kereskedelemben? Feszítő és megoldást sürgető kérdés ez napjainkban; jóllehet többen megköveznének érte, ha arra céloznék; legyen estig szolgáltató szerviz vagy OTP ... Hetipiaci délelőtt Kecskeméten. Nagy a jövés-menés az árucsarnokhoz vezető Kaszap utcában. Jó néhány száz család él a környéken, mégis zárva az utea egyetlen. Í127-es számú élelmiszerboltja. Redőnyét három hete fel sem húzták — tudom meg. Darányi Ferenctől, aki az üzlet melletti házban' lakik. Elmaradt a lakók alapvető tájékoztatása. Nincs semmilyen felirat a zárás okáról. Csak ennyi olvasható egy ütött-kopott táblán: „Boltvezető: Kecs zsef". A cipészek 5 órakor kezdenek — Hiányzik nekünk ez az üzlet! — * jelzi Darányi Ferenc a környék lakói nevében is, hogy a Konzum Kereske-, del mi Vállalat és a tanács ne nézze tovább tétlenül a Kaszap utca ellátatlanságát, s azt, hogy az idősek botra támaszkodva tipegjenek távolabbi vásárlóhelyekre. Viszont a Budai utcai vetőmagboltban várják a vevőket. Nem időpocsé- kolás ide betérni, ahol hét közben délelőtt, délután és szombat délelőtt egyaránt árusít Kakulya Józsefné vezető. A napi forgalom 8—10 ezer forint. Tavaly, főidényben, vasárnap is kiszolgálta a tulipán-, jácint- és gladioluszhagymát vásárlókat. Az idén sem tesz másként, ha érre szükség lesz. Valamiből meg kell élni. Eszerint alakították ki munkarendjüket a Luther- udvari cipőjavítók. Üzletüket reggel 7 órakor nyitják, de a műhelyben már két órával előbb munkához fognak. Januárban háromezer lábbelit javítottak. Minden településen szeretne a lakosság gyorsan szolgáltatáshoz jutni és vásárolni. A feltételek és a helyi körülmények azonban eltérők. Míg a megyeszékhely piaccsarnoki üzleteiben változatlanul húzódoznak az egész napos nyitvatartástól, mivel az az alacsony forgalom és a magas üzemeltetési költség miatt gazdaságtalan volna — bár néhány boltban próbálkozhatnának délutáni ügyelettel a hosszú üzletsoron —, több helyen tanúi vagyunk a kereskedelem élénkülésének. Solton így csinálják A hétezer-négyszáz lakosú Solton 26 áfész- és 12 magánkereskedői üzlet van. A nagyközségi közös tanácsnál Mészáros András igazgatási főelőadó ezekről szólva elmondja: — Nemcsak az a fontos, hogy meddig tart nyitva egy bolt. Azt is nézik a vevők, milyen az árukínálat és udvariasak-e az eladók. Az áfésszel nincs alapvető problémánk. Azonban nem mindegy, hogy az ABC-ben a zárás előtt fél órával takarítanak-e, vagy csak azután, hogy a vevők már elmentek. A kereskedelmi dolgozók érdekeltségi rendszere sem független attól, amit röviden így nevezünk: jó fogyasztói közérzet. Míg a hagyományos formában árusító üzletekben hetenként eltöltött 42 órás. munkaidőért ugyanannyi összegű alapbér jár, máshol ki-ki annyit keres, amennyi árut elad. Rugalmasan alkalmazkodni. Ezt is írhatta volna Bodor Béla, a solti Petőfi- lakótelepen levő lakásfélszerelési üzletének táblájára. Mintegy 500-féle olyan cikket kínál, amelyre nap mint nap szükség van. Bárd, kés, bicska, facsavar, tipli, szög, festőszerszámok, fogas, dísztárgyak és kerékpárzár. Mind kelendő termék. S hogy itt, a faluszélnek nevezett — a városiaknál ugyan kisebb épületekből álló — lakótelepen is lehet jól kereskedni, az kitűnik a forgalmi adatokból. 1982-ben, megnyitása évében még csak 800 ezer forint volt a kis, út menti bolt bevétele. Tavaly viszont már elérte a másfél milliót. A növekedésben közrejátszik, hogy Bodor Béla szombaton is nyitva tartja üzletét, ahová a családok főleg ilyenkor járnak vásárolni. Amit a vevő kíván Nyílik az ajtó. Tatabányától jövet Kiss János azt kérdezi, kapható-e 2 méter 20 centiméteres függönytartó. Egyelőre nincs, csak 2 méteres, de megegyezik a tulajdonossal, hogy mire február 11-én ismét erre jár, akkorra itt lesz a kért lakásfelszerelési cikk. Akár esik, akár fúj, Végi János cukorkaárust a zord idő sem kergeti el Solt központjából. Egy éve kapott közterület-foglalási engedélyt az Aranykulcs étterem közelében, egy újságospavilon szomszédságában. 1985-ben még fedett asztalból kínált édességeket — az idén már kerekekre szerelt, fűthető mozgó- boltból szolgálja ki a vevőket. Tavaly hűtőszekrényt vett, s így már Leo jég- krémet is értékesített. Életrevaló ember. Télen reggel 7-től 19, nyáron pedig 6-tól 20 óráig árusít. Amikor azt kérdem tőle: „Mikor tart szabadnapot?”, az érkező és induló autóbuszokra mutatva, kérdéssel válaszol: — Lehet innét szabadnapra menni? Kohl Antal (Folytatjuk.) SZOVJETUNIÓ Űt a XXI. századba Jelenleg, amikor a szocialista közösség több országában a soron következő pártkongresszusra készülnek, a közvéleményt a kongresszusi dokumentumok foglalkoztatják. Ugyanúgy nagy a Visszhangja a KGST rendkívüli, 41. ülésszakán elfogadott műszaki-tudományos komplex programnak, amely az ezredfordulóig szól, s amely lehetővé teszi, hogy ne csak a fejlődés stratégiáját fogjuk át, de bepillantsunk a jövőbe is. A Szovjetunióban ez az SZKP újjászerkesztett programja, valamint a gazdasági és társadalmi fejlesztési irányok tervezete alapján történik. E dokumentumokat széleskörűen és alaposan megvitatják, hogy a megfelelő kiegészítések és javítások után az SZKP XXVII. kongresszusa jóváhagyja őket. Nagyobb nemzeti jövedelem Érthető, hogy az SZKP kongresz- szusi dokumentumai iránt rendkívül élénken érdeklődik a szovjet ifjúság. A Szovjetunió 276 milliós lakosságának csaknem fele 30 éven aluli. Ök azok, akik érett és aktív felnőttkorukat élik majd, amikor egy új század és egyben egy új évezred kezdődik, vagyis 2000-ben. A jelenlegi fiatal nemzedéknek kell végrehajtania azokat a hatalmas méretű változásokat, amelyeket az SZKP XXVII. kongresszusa jóváhagy. Pillantsunk be a fiatalokkal együtt a jövőbe, a harmadik évezredbe ... „Az SZKP úgy véli, hogy a jelenlegi belpolitikai és nemzetközi viszonyok között a szovjet társadalom sokoldalú fejlődése, a kommunizmus felé történő fokozatos előrehaladása csak az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsításával biztosítható" — olvasható a párt újjászerkesztett programtervezetében. Az elkövetkezendő 15 évben a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem csaknem kétszeresére emelkedik, és legalább kétszeresére nő az ipari termelés volumene is. A mezőgazdaság termelése 35—40 százalékkal növekszik. Ebben az időszakban meg kívánják duplázni azokat a készleteket, amelyek a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgálják. Ez lehetővé teszi, hogy az egy főre jutó reáljövedelmek legalább 1,6—1,8- szeresükre emelkedjenek, a társadalmi fogyasztási alapok megduplázódjanak. Az ezredfordulóra gyakorlatilag minden egyes szovjet család külön lakáshoz, vagy családi házhoz jut. Mindennapi életünket teljesen átszövi majd az elektronika, mikroszámítógépek vezérelte robotok végzik például a XXI. század elején a házimunka nagyobb részét... Elektronika és szabad idő Az anyagi termelés szférájában jelenleg szokásos kritériumok és normák elkerülhetetlenül érvényüket vesztik, számos termelési rendszerről, technológiáról, nyersanyag-feldolgozó módszerről, sőt nyersanyagról is lemondanak. A műszaki-tudományos forradalom öt kiemelt területe, amelyet a KGST 41. ülésszakának dokumentumában határoztak meg — a népgazdaság elektronizálása, a komplex gépesítés, az atom- energetika, új anyagok előállítási és feldolgozási technológiája, valamint a biotechnológia — e soha nem látott gyorsaságú és méretű átalakulást reálissá teszi. Emellett a gazdasági szakemberek és szociológusok véleménye szerint jelentős változások következnek be az anyagi termelés szférájában, ami a munkaerő átcsoportosítását vonja maga után. így például, amikor a munka termelékenysége kezdi megközelíteni a kitűzött szintet, az anyagi termelésben foglalkoztatottak száma 13—20 százalékkal csökken, ami az előzetes számítások szerint 13—20 millió embert jelent. Különösen nagy változások következnek be a nehéz fizikai munka területén, az itt dolgozók száma 15—20 százalékkal csökken. A számok tanúsága szerint jelenleg az anyagi termelésben foglalkoztatottak több mint 60 százaléka végez nehéz fizikai munkát. A felszabaduló munkaerő egy része a felújított gyárakban és üzemekben helyezkedhet el, ám ez csak egy részük. A fiatalok jelentős részének az anyagi termelés szféráján kívül kell munkát találni. Össznépi vita A kongresszusi dokumentumok tág teret adnak a gondolkodásra, a vitára. A Szovjetunióban jelenleg ez a folyamat össznépi szinten zajlik. Ha kiemeljük a viták során elhangzó vélemények lényegét, két fontos következtetést tehetünk. Az* első: a Szovjetunió Kommunista Pártja minden tervének középpontjában az ember, az ember jólétének növelése, alkotó munkájának kibontakozása áll. A második: a szovjet állam jelenleg gazdasági erejét tekintve az Egyesült Államok után a világon a második helyet foglalja el. Ameny- nyiben megvalósulnak a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlesztésének fő irányai, úgy országunk a XXI. század elejére az élre tör. Igor Szinyicin APN—KS Névjegykártya a munkalapon A lakosság számára nélkülözhetetlen tevékenységre, arutójavításra vállalkozott 1971-ben a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet. Nélkülözhetetlenné nem utolsósorban a korszerű berendezések, felszerelések birtokában váltak, bizonyos munkák elvégzésében — főleg a diagnosztikai feladatok megoldásában — monopolhelyzetet élvezve aí városban. Az e szolgáltatásban velük osztozó helyi kisiparosok nem rendelkeznek ilyen nagy értékű berendezésekkel, tehát velük szemben a szövetkezetiek előnyben vannak. Mégsem bizonyult a szövetkezet számára áldásosnak ez a tevékenység. Az utóbbi öt évben már csak „stabil” veszteséget hozó szolgáltatást a többi — termelő tevékenységet folytató — részlegeinek árbevételéből tartotta fenn, illetve fejlesztette a szövetkezet. A múlt év január elejétől érvényes adózási rendszer azonban olyan újabb terhet rótt a szövetkezetre, ami mellett már nem vállalhatta veszteséges tevékenysége további finanszírozását. Ezért döntöttek úgy, hogy élnek az új gazdasági szabályozók adta lehetőséggel, és az autójavításra leányvállalatot alapítanak. így „született meg” a BVFSZ Autójavító Leányvállalata 1986. január elsején. A működés szervezeti formáját tekintve vadonatúj vállalat igazgatója Dikán Lajos. A részleg főmérnöke volt korábban, azt még- előzően több mint másfél évtizedig autószerelőként dolgozott. Nagy hasznát veszi „beosztottként” szerzett tapasztalatainak jelenlegi feladata megoldásában. Mert hiába, hogy a telep, illetve a szövetkezet autójavító tevékenysége tizenötödik éves, az az út, amelyen most elindultak, szinte teljesen ismeretlen. Csak a megfogalmazott cél cseng vissza ismerősen. Az pedig így szól: észszerű gazdálkodás. Megvalósítására a leányvállalatra érvényes szabályozók lehetőséget adnak: tudni kell élni velük. — Ebben a szervezeti formában a korábbinál Sokkal egyszerűbb az ügyvitelünk,' kevesebb adminisztrátorral el tudjuk látni — mondja Dikán Lajos. — A „leépített” adiminisztrátorok — a nem termelők — bérét' a termelőknek, azaz a szakmunkásoknak adhatjuk. Ez lehetővé teszi új dolgozók felvételét: több munkát vállalhatunk, ami által növekszik árbevételünk, azonban a nyereségnövekedés végül is a munka minőségén múlik. Csakhogy e nagy igazság érvényesítése pénz híján ritkán sikerül — tenném hozzá legszívesebben, ám az igazgató megelőz: — A volt adminisztrátorok béralapja sem kis mértékű bérnövelést tett lehetővé, de sokkal jelentősebb az a forrás, amit a vállalatunkra — a csak lakossági szolgáltatást végző szervezetekre — érvényes szabályozók biztosítanak: visszatarthatjuk árbevételünk tíz százalékát, ezzel az ösz- szeggel saját belátásunk szerint rendelkezünk. Akár az utolsó fillérig bérfejlesztésre fordíthatjuk. De ha eredményeink alapján csak tízszázalékos jövedelemnövelést engedhetünk meg magunknak, akkor kár hozzáfogni, mert az azt jelenti: nem elég jól dolgoztunk. Hiszen — szintén az új szabályozóknak köszönhetően — bérfejlesztésünknek gátja nincs, csupán feltétele van: az elvégzett munka. A nyomaték kedvéért, s egy kicsit tágabb összefüggésben azt jelenti, hogy a vállalat szankciók — ha úgy tetszik: büntetés — nélkül kifizetheti dolgozóinak a munkáért járó bért. — Ezzel nemcsak azt érhetjük el — folytatja az igazgató —, hogy a szakmunkás többet és jobban dolgozik a munkaidejében, hanem azt is, hogy nem teszi le a szerszámot a nyolc óra leteltével — akár kész van az elkezdett munkájával, akár nincs —, és nem rohan haza fusizni. Pedig azzal jobban járna — vetődik fel az ellenvetés önkéntelenül. De ha jól utána számolunk, kiderül, hogy nem egészen így van. Otthon ugyanis a szerelő a saját költségeire dolgozik — világítás, fűtés, szerszámhasználat, alkatrészbeszerzés stb —, az egyik munkáról a másikra való átállás (amíg hazaér, átöltözik, előkészíti az előző nap félbehagyott munkát), elvesztegetett idő, amit senki nem fizet. Arról nem is beszélve, hogy ez az életmód enyhén szólva kimerítő. Próbálja meg, aki nem hiszi. — Az a dolgozó, aki a munkahelyén legalább megközelítően annyit keres, amennyi a pluszmunkával növelt jövedelme, nem „fusizik” — félig-meddig illegálisan — szögezi le az igazgató. — Következésképpen munkaidőLEÁNYVÁLLALAT A BAJAI AUTÓJAVÍTÓ • Lakossági és közületi megrendelést egyaránt elfogadnak. ben nem a fusizás fáradalmait piheni ki, hanem dolgozik. Mindezen vállalatunk is nyer. Leegyszerűsítve: ha egy adott területen — mondjuk a műhely egységnyi négyzetméterén, amit fenntartási és rezsiköltségek terhelnek —, a dolgozó nem száz, hanem százharminc forint termelési értéket állít elő, harminc forinttal növeli a közös nyereséget. Végső soron arról van szó, hogy az elmondottak alapján bővített újratermelésre nyílik lehetőségünk. • A „kisördög” most meg azt sep- pegi a fülembe: a közvetlen anyagi érdekeltség esetleg arra ösztönzi a szerelőt, hogy minél gyorsabban végezzen egy-egy munkával. A sietségnek pedig a minőség látja kárát. Azonban elfogadom Dikán Lajos ezzel kapcsolatos elképzelését, hiszen saját tapasztalatain alapszik. — A megfelelő anyagi érdekeltség mellé — mondja —, megfelelő ellenőrzés is szükséges. Nem csak vállalati, illetve vezetői ellenőrzésre gondolok. Megrendelőinknek lehetőséget adunk arra, hogy kocsijuk mellett legyenek, amíg javítják. Ugyanakkor hamarosan bevezetjük, hogy a munkalapra gombostűzzük a szerelő névjegykártyáját: ily módon név-, illetve személy szerint kell vállalnia munkájáért a felelősséget. Túl azon, hogy már csak hiúságból sem engedi meg magának a hanyag munkát, anyagi érdeke is fűződik ahhoz, hogy a megrendelő legközelebb is neki adja át javításra a kocsiját. Azonban a megfelelő anyagi ösztönzés, ellenőrzés együttvéve sem elég a jó munkához: ehhez megfelelő körülmények is kellenek. Műhelyeink korszerűek, jól felszereltek. A jó alkatrészellátás, a korrekt munkafelvétel, a pontos, udvarias ügyintézés céljából vontuk be a „kiszolgálókat” — anyagbeszerzőt, munkafelvevőt stb. — is az anyagi ösztönzés rendszerébe. Alapbérük harminc százalékát is elérheti a mozgóbér. Hogy vannak-e beszerezhe- tetlen alkatrészek? Kevesebb, mint régen —, viszont a minőséggel annál több a baj. Nos ez az, aminek kivédésére még e Jó feltételekkel indult ifjú leány- vállalatnak sincsenek meg a lehetőségei. A vállalat egyébként a Dácia garanciális javítására december óta jogosult, a Polski Fiat száz- huszonhatoséra hamarosan megkapja az engedélyt. Emellett vállalják a gépkocsik műszaki vizsgára való felkészítését, a használt kocsik értékesítését. Mindez együttjár azzal is, hogy a vállalat nem kötheti le teljes kapacitását a napi megrendelésekre, viszont valamennyi igényt ki kell elégítenie. Annak alapján, amit a működésük feltételeiben bekövetkezett változásokról megtudtunk, bízunk benne, hogy sikerül. , Almás! Márta ,
