Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

1986. február 5. €> PETŐFI NÉPE «• .> „NAGYON TISZTELETRE MÉLTÓ EMBER VOLT” Több száz dokumentum őrzője a szimferopoli Kun Béla Múzeum • Sok látogatója van a szimforopoli Kun Béla Múzeumnak. Nemrég a Szovjetunió csodála­tosan szép Krím területének tá­jaiban gyönyörködve, városaival, kisebb településeivel ismerked­ve időt szakítottunk a Kun Béla Múzeum megtekintésére, egyebek között azért is, hogy lássuk, mi­ként készülnek ott a nagy forra­dalmár születésének közelgő szá­zadik évfordulójára.' — Merre találjuk az egykori Krími Forradalmi Bizottság el­nökének múzeumát? — kérdez­tük vendéglátóinktól, a terület székhelyén, Szimíeropolban, a városi pártbizottságon. — Innen elég messze van a 34- es számú iskola, ahol a múzeum helyet kapott, de gépkocsival nincs fél óra, jöjjenek — hang­zott a válasz, s egyben az invi­tálás. Az iskola igazgatója, Anatolij Andrejevics Szolodcsenko kész-, ségesen vállalkozott kalauzolá­sunkra, s közben elmondta, hogy oktatási intézményük nem tarto­zik a legkorszerűbbek közé, hi­szen már negyedszázados, de fo­lyamatosan fejlesztik, s igyekez­nek lépést tartani a követelmé­nyekkel. Az iskola 39 osztályá­ban tanuló ezernégyszáz diákot nyolcvanöt tanár oktatja. Azok a fiatalok, akik a nyol­cadik osztály után itt befejezik tanulmányaikat, szakközépisko­lába mehetnek, akik viszont a 34- esben tíz osztályt végeznek, va­lamelyik felsőoktatási intéz­ményben képezhetik tovább ma­gukat. — Büszkék vagyunk arra, hogy három emlékhely is van isko­lánkban: Lenin, az 1905-ös for­radalom, és itt pedig Kun Béla Múzeuma — mondta az igazga­tó. — Nézzük meg! Tágas szobába nyitottunk. A falakon körös-körül korabeli fényképek, tablók, hirdetmények, jelszók, s a megszámlálhatatlan dokumentum, levél, különböző irat, könyv, mind szépen elren­dezve. Középkorú asszony, s gye­rekek jöttek elénk. — Larissza Nyikolajevna Szi- manszkaja vagyak, a múzeum vezetője nyújtotta kezét, s hellyel kínált, — A történelemtu­domány egyik műhelyébe érkeztek önök, s ezt is, mint a többi mú­zeumunkat, a gyerekek hazafias, internacionalista nevelésére hasz­náljuk. 'Tizennyolc évvel ezelőtt történelmi konferenciát tartottak iskolánkban, s erre az itteni ta­nárok is gyűjteni kezdtek husza­dik századbeli, főként munkás- mozgalmi dokumentumokat. A levéltárakban, archívumokban, könyvtárakban, a pártbizottságok irattáraiban Kun Béla munkás­ságával kapcsolatban számunkra meglepően sok anyagot találtunk. Innen a múzeum ötlete, s íme a kivitelezés jelenlegi állapota. A múzeum vezetője, aki egy­ben az iskola angol szakos tanár­nője is, elmondta, hogy a gyűjtés kezdetekor a szimferopoli váro­si pártbizottság első titkára meg­kereste levélben Kun Béla lá­nyát, s arra kérte, hogy_ segítse a múzeum anyagának bővítését, amit több tucatnyi értékes do­kumentum eljuttatásával meg is tett. A levelek, vitairatok, tanul­mányok, fotók felkutatásában nagyon sokat segített a kecske­méti Katona Gyula, Szimferopol díszpolgára is. Jelenleg több mint kétszáz dokumentumuk van Kun Béla munkásságával kapcsolat­ban. — Az anyaggyűjtéssel termé­szetesen nem álltunk le — foly­tatta Larissza Nyikolajevna Szi- manszkaja. — Rendszeres kap­csolatunk van a moszkvai Lenin Múzeummal, ahonnan ha nem is folyamatosan, de érdekes anya­gokat kaptunk. És gyűjtőmun­kánk során több más magyar in­ternacionalista levelére bukkan­tunk. — Név szerint? — Ligeti Károlytól, Münnich Ferenctől, Szamuely Tibortól ér­zünk leveleket, fényképeket a múzeumban. — A gyerekek segítenek? — Hogyne. Huszonkét diák rendszeresen részt vesz a múze­um munkájában. Rendszerezik, archiválják a beérkezett anyago­kat, és ők rendezték el a terem­ben a Magyarország felszabadí­tásáról készített fotóösszeállítá­sokat. Nagyon sokat segít a nyol­cadik osztályos Andrej Szolod­csenko, s az ugyancsak nyolca­dikos Alekszandr Leszko — mu­tatott rájuk a múzeum vezetője. — Andrej, miért van Szimfe- ropolban Kun Béla Múzeum? — Nagyon tiszteletre méltó ember volt, együtt harcolt a krí­mi katonákkal, hogy az ellensé­get leverjék. — Kitől hallottál először a nagy forradalmárról? — Szüleim sokat meséltek róla. — Mit? — Azt, hogy nagyszerű dolog, ha egy idegen ember segíteni igyekszik más népeken, ha bajba kerülnek? S ez azt jelenti, hogy már nem idegen, hanem igaz ba­rát. Ilyen volt Kun Béla. Aztán, amikor nagyobb lettem, sokat ol­vastam életéről, munkásságáról. Innen tudom, hogy nálunk a Krímben a fehérgárdisták elleni harcot ő vezette ... — A katonai bizottság élén állt. s nagy tehetséggel irányította a harcot — vette át a szót Alek­szandr. — Te hogyan ismerkedtél meg Kun Bélával? — Itt az iskolában, történelem- órán. Azóta vagyok a múzeum gyakori látogatója, s az itteni munka segítője. — Mit segítetek? — Az anyagokat rendszerezzük és a délutánonkénti sok látoga­tót kalauzoljuk a múzeumban. Mert több mindent el kell ma­gyarázni az idegeneknek.... — S hogyan készültök a szá­zadik születésnapra? — összegezzük Kun Béla itt levő anyagait. Nem kevés mun­kánk van vele. — Sok sikert hozzá — búcsúz­tunk el a kis, de máris hozzáértő muzeológusoktól. Tárnái László KÉPERNYŐ Egységben az erő Miért válnak „hivatalokká” hosszabb-rövidebb ideig erőtel­jes miozgailmak? Számomra első­sorban erről (tudósított — félsze­gen, ügyetlenül botladozva — az Esettanulmány. Ifjúkoromban bejártunk a szakszervezeti ott­honokba, székházba, a MA- DISZ-helyiségekben kluboztak. találkoztak a fiatalok. A Hazafias Népfront sajnos, sohasem vál­lalkozott egyfajta szabadidő- központi szerepre. Az utóbbi évtizedben ország­szerte megnagyobbodott és meg­szépült itömegszérvezetti székhá­zakba nem tehet csak úgy egy­szerűen betérni. Ott időzni. Min­denütt tábla tudatja a hivatali (munkaidőt, 'elhanyagolható ki'- válelektől eltekintve, csak vala­milyen hivatalos céllal érkező­ket, hívottakat várnak, látnak szívesen a gondosán takarítóit irodákban. Munkaiterv, ügyrend, kialakított szokásjog vigyázza az irodákban dolgozók sajátos hely­zetét, igazolja az elhFvaltataókoso- dás (csúnya e szó, akár az álta­la kifejezett folyamat) létjogo­sultságát. Űjra és újra bizonyí­tani kelt felfelé, lefelé, hogy ezt meg azt tettük. így meg így vál­tozott kezdeményezésünkre, irá­nyításiunkkal stb. a falu, a vá­ros. Gyakorta előfordul, — mint az egyik fővárosi lakótelepein játszódó történetben is láthat­tuk, hallhattuk —, hogy a tö­megszervezet képviselője riadoz- va próbálja fcisiklaitni a nem tő­lük eredeztethető, nem szerve­zeti kereteikben kibontakozó, ám közhasznú akciókat. Kiváltság­gá próbálják bástyázni küldeté- ses hivatásukat, Bkarva-akarat- lanul feleselve á mozgalom hir­detett jellegével. Jól tudom, a helyzet ilyetén alakulása részben az intézménye­sülés, részben az általános tár­sadalmi gyakorlat kivédhetetlen következménye Szólhatnék a megmerevülés előnyeiről is .. Mégis egyik legsürgetőbb ten­nivalónk, hogy a községekben — lett légyen lakótelepi, iskolai, városi, falusi, üzemi — fölhal­mozódott cselekvő energiákat minél kevésbé korlátozzák az ön állósült, az öncélúvá sekélye- sedett formák, mechanizmusok, szervezeti részérdekek. Kár, hogy a Nógrádi1 Gábor dokumentumai alapján készült esettanulmány itömegjelenetein kínosan érződött a mégrende- zettség, a kimódoltság. Még mindig égy korábbi mű- sorhétrőL Megérdemelték az el­ismerésit az elmúlt év legjobb sportollói. Az elmúlt év? A szó­nok többször is hangoztatta, hogy „eZerkiilencszáznyolcvahőt évben tűntek ki társaik közül” Ezt nevezem formaidőzítésnek, nagyszerű felkészítésnek! Arról már hallottam, hogy valaki né­hány hónapig, esetleg néhány évig versenyez csúcsformában, elő-előfordul, hogy valaki egy­két évtizedig az élvonalban ma­rad, de ilyen hosszan tartó, csak­nem két évezredes remeklésről sohase hallottam... Miért fosztották meg az elő­fizetők többségét a Doktorrá fo­gadom ... megtekintésétől? Min­den más hírrel ellentétben or­szágunk lakosságának nagyobb része kora reggel kezdli munká­ját. este tíz óra körül sötétek a falusi házak, városi lakólteieipd épületek ablakai. Miért „réteg- műsor” a társadalmi kiválasztó­dás nehézségeiről okosan, felelő­sen, kritikusan tudósító doku­mentumfilm? Miért csak néhány tíz-, vagy százezer néző ismer­kedhet érzékletesen, az egészség­ügy gondjaival, az e filmből is kívánatosnak tűnő képzési re­formokról elhangzó vélemények­kel. Gém György és Moldova "Agnes e művük alapján isi meg­érdemelnék a dofcumentumíital­készítés doktori címét. H. N. Helikon­könyvek A Helikon Kiadó műhe­lyéből 35 kiadvány kerül az idén a könyvesboltokba. Molnár Magda, a kiadó ve­zetője elmondta, hogy a ta­vaszi könyvünnep idősza­kában egyszerre három La­birintus kötetet adnak köz­re 50—70 ezer példányban. Budavár felszabadulásának 300. évfordulójára lát nap­világot Bessenyei József történész A Héttorony fog­lya című munkája, amely az 1686. szeptember 2-i vár­visszafoglalást eleveníti fel. A vallástörténeti forrás- kiadványokat és vitairato­kat közreadó Prométheusz- s or ozat négy újabb kiad­vánnyal gyarapszik. Közöt­tük lesz a Korán, a Kinyi­latkoztatás könyve”, Moha­med (i. sz. 571—623) láto­másainak gyűjteménye. Malonyay Dezső A ma­gyar nép művészete című, ötrészes kézikönyvének új­rakiadását 1984-ben kezdte meg a kiadó. A dunántúli népművészetről és a paló­cok művészetéről szóló ré­szekkel befejeződik a kö­tet hasonmásfciadása. A kiadó új vállalkozása lesz a Névnap könyvek cí­mű sorozat. A nőnapra jelenik meg Paul Géraldy Te meg én című versciklusa, amelyben a költő szentimentális ver­sei olvashatók. Kiadják Radvánszky Bélának, a ma­gyar művelődéstörténet je­les kutatójának a Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című munkáját, amellyel elnyerte a Tudományos Akadémia tagságát. HONISMERET — HELYTÖBLTÉNET If fff' Bunyevác főkötő: a kapica A bácskai bunyevác nők vise­letére a nagy fényűzés volt a jellemző. Öltözékükön a vagyo­ni különbség aiig látszott, mert ebben a szegényebbek is erejü­ket felülmúló módon utánozták a vagyonosabbak luxusát. A fi­nom aranyprémes, ezüsitkapcsos mellényke (pruszli) által leszo­rított karcsú testüket a sok szé­les szoknya (selyem, bársony) még jobban kiemelte. Ezúttal nem a népviseletükről, csupán annak egyik díszes darabjáról kívánok szólni. a A leányok a hajukat egykor két fonatban rakták fel, a fej hátsó részén nagy lapos koron­got alkotva. Ez az úgynevezett ..pletenica”. Hajpántlikájuk ket­tő volt. Az egyik az arannyal hímzett „ubrBgyáj”: vele kötöt­ték le fejtetőtől a nyakszint felé a hajukat. A másik a rojtos végű „crna pántlika”. A menyecskék már kontyba („kukulyicu kongya”) fonták ha­jukat, és nem használták a pánt­likát. Ezt náluk a főkötő „fityu- la” — ahogyan azt Csávolyon hívják — vagyis a kapica váltot­ta fel. Az is selyemből vagy bár­sonyból készült. Színük változa­tos volt. Készítési módjuk is többféle. Ismerünk selyemből plisszírozott és apró gyöngyök­kel díszített kapicát is. A bár­sonyból készültet arany- vagy ezüstfonallal (boltban lehetett vásárolni) hímezték különböző mintásra. Hímzéssel csaik az át­lagnál ünnepélyesebb darabokat látták el. Éppen ezért nagy sze­repe van elsősorban a népvise­let különböző darabjain, olyan felületen, ahol azokat látni le­het. Amit a csávalyi falumú­zeumban őriznek, 1905-ben ké­szítette akkori tulajdonosa, Sze- kulity Anitáiké született Vido- vity Jozefa. Leánya — az aján­dékozó —, özv. Hódos Józsefn'é, született Páncsics Mária (81 éves) nagy ünnepek alkalmából misére hordta, és lakodalmakba menyecske korában. A hímzés a népi, díszítőművé­szet egyik leggazdagabb, legvál­tozatosabb ága, mely viszonylag kis területen belül is rendkívül sokrétű. A mi esetünkben sza­badrajzi hímzésről van szó, ahol az alkotó képzeletnek nagy a le­hetősége. Régien voltak ilyen íróasszonyok is, a kivarrásra leg­gyakrabban a tulajdonos vállal­kozott. A mintáikban virágok., levelek, ági ak, csillagok, stilizált madarak is előfordultak. A min­tákból volt előregyártoitt is, kar- tonpapírból Jtehetett válogat.ini. Ezt kellett a rámába kifeszí tett alapanyagra ráfércelni, és úgy hímezni. Mi nden falluban volt olyan, aki h dvatásszerűen foglal- kozott a dís izátéssel. Magas mű­vészi ízlésük bői, alkotóképesség- re valló mi ívészetükből kapunk ízelítőit ma i s. A funkcionális és esztétikai éri 'ékük melletít a ka- picák jelzik viselőjüknek csalá­di állapotát tis koráit, de a gyász- . öltözék részéit is alkotják. Szülés utám a főkökőre mi Ar fejkendő is dukál — hasor iló anyagból — iís * sem mindé gy, hogyan van megkötve.. A búr „ye- vácoknál a leendő sarkai k.ötés után vízszintesen kell, hogy áll­janak. Ahhoz, hogy a fej er, szé­pen,, feszesen álljon a kér idő, a tófejébe kar tonlapot b lúziniak, ,.laskáit” tesznek A h ejkendő alól szépen látszik az al aitta vi­selt díszes kapioa. Nya kon pe­dig több sor ar anp-, vagy ezüst- pénnt („dukate”, „f jzeferinc”) hordáinak. A fülbe svailó k tízkoro- nás aranypénzből kés zültek. A telj«» bunyevác lí.iői népviselet ma már csak a m úzeumokban lelhető fel. Mi inf lies Mihály HÜ AZ EURÓPAI FESTÉSZET HAGYOMÁNYÁHO Gábor Marianne művészete „Elhintve házak, kertek, bóbi­tás pálmák és fehér, sima fala­kon -iitt-ott lengő sarki lámpa: ez Marianne városa. A Holdban van ez is egy kicsit, és lengedez is belőle holmi ódon mélabú ... Mosolya, szín: szeretet színe, s éber léteké!” ■— Diego Valeri ír­ta e találó sorokait Gábor Ma- rianneról, a Magyar Népköztár­saság külföldön is jól ismert ér­demes művészéről, a Société Euro- péteome de Cultura tagjáról, akinek tizennyolcadik hiaizai ki­állítása Budapesten a Vigadó Galériában látható. A magyar progresszió köréből indult1 ék Első rajzaira Kernsrtock Károly figyelt fel. Berényi Ró­bert és Hermann Lipót vigyázta fejlődését. Művészi tanulmányait Szőnyi István festőiskolájában kezdte el még serdülő korában, majd a Képzőművészeti. Főisko­lán Réti István és Szőnyi István növendéke lett 1938 óita kiállí- ,tóművész, már fiatalságában je­lentékeny sikereikkel. 1941-lben a Szinyei Társaságtól Hatvany-dí- jat, 1940-ban és 1941-ben kitün­tető elismerést kapott. Élvek so­rán egyre gazdagodó művészete" itthon és külföldön egyaránt el­ismerést aratott kiállításain. A magyar múzeumok és gyűjtők mellett a párizsi Musée National d’ Art Moderne és Európa más nagy múzeumai őrzik műveik A megjelenésében ma is friss, fiatalos művésznő szellemes, fran­ciás ízeket őrző, exprasszív mű­vészete egyedi és utánozhatat­lan; modem, ugyanakkor hagyo­mányőrző. Az európai festészet nagy hagyományához hű, a látványhoz, de ' úgy, hogy a korttáns festészet fő vívmá­nyait éber figyelemmel kísé­ri. éfe a maga sajátos mód­ján beolvasztja / művészetébe. Témája sízűk: tájkép, fej és fi­gura, de ebbe belefér a festé­szet egész világa. A motívumoik gyakran ismétlődnek, mert min­dig a valóság alapján, modell után dolgozik, sok vázlat után, de a mondanivaló állandóan változik, asszociációi egyre sza­badabban csaponganak. A nyug­talanság. mozgalmasság művé- . szatének egyik vonzereje. Ké­pein néhány összefogott, a vász­nat szinte alig érintő ecsetvo­nással váizolja fel a témát. Si­mán, vékonyan fest, bizonyta­lannak ilátszó, de kissé távolabb­ról nézve szilárd képszerkezetbe összeálló színfoltokkal és vo­nalakkal. Az egyik kepeiem­nek a másikhoz való viszonyítá­sával ad mélységet, teret képei­nek. Ettől a fog&lmazásmódtól v álmák művei frisseikké, üdévé, atmoszférikus hatásokban bővel- kedővté. Az utolsó nyolc évben festett vásznain olaszországi, jugoszlá­viai és ausztriai útiélményeit dolgozta1 fel. Az összegzés fe­lé halad, érzelmi világa mind­inkább tágul. Saját törvényei szerint megmarad a látható vi­lágban, de képieméit annyira át­itatja érzelmi benyomásaival, hogy a kiváltó tájat szinte lá­tomássá oldja, minit a Rialtó hí­don, a Meredek lépcső a Monte- celioben, a Hvar szigete, Kint esik, Verőfény című művekben. Üjabban a borongás hangulatok gyakoribbak képein, a lehulló éjszaka sötétjéből felvillanó ház­falaikkal, ódon boltívekkel, ár­kádokkal az ausztriai fogadókat megörökítő képein, vagy a sop­roni részleteken. Mély szomorú­ság és költőiség árad bohócké­peiről. A bohóc legalább annyi­szor szerepel nála, minit a fran­cia Watteau képein. Művészétében — oly ritka' ez manapság — lényeges szerepet foglal el a portré. Nagy lélekis- rr.enettél, többnyire enyhe, fiinorft iróniával jellemzi figuráit aj; el- , hagyásnak egyre fokozódó bra- . Floren tinkalapos önarckép ** Szép Ernő (Petőfi Irodalmi M-úzcum) ■v úrjaivaiL Arcképei közt nagy sr zerepet játszanak Berta néni \ áiltozó időben megfestett kép- r másai, amelyek közül néhány a J modern magyar művészet pan- 1 teanijába , tartozik éppúgy, mint a (Magyar Nemzeti Galériában őrzött Csók István- és a Petőfi Irodalmi Múzeum kincsei közé tartozó Szép Ernő-portré. A valóságelemek és elképzelt szituációk ötletes vegyítése itt is fellelhető, főleg a bohócképeken. Saját arcmását a világ halhatat­lanjainak önarcfeépgyűjteményé- ben a firenzei Uffizi képtára őr­zi, még életében elnyert magas kitüntetés gyanánt. B. I. észítettem magamnak egy bioritmust. A bioritmus, mely születésem idejének figyelembevételével grafikusan elemzi életem elkö­vetkezendő háromszáznyolcvan- négy napját, igen fontos mutató­kat tartalmaz számomra. Megszólal az ébresztőóra. Mun­kába kell mennem. Belepillan­tok a bioritmusba, és kellmetlen meglepetés fogad: a mai napon minden dolgom kedvezőtlenül alakul. Határozottan tartózkodnom kellene a munkaviszonyból adó­dó kötelezettségektől, s csupán az esztelen buzgalom és a mun­kafegyelem betartására irányuló mániákus hajlam kényszerít ar­ra, hogy ellentétesen cseleked­jem. Behívat az igazgató. — Miért nem hajtotta végre az utasításaimat az elmaradás felszámolása érdekében? — kér­dezi. — Rossz pszichofizikai álla­potra utal a bioritmusom — ma­gyarázom. Kerülnöm kell a megterhelést, és a minimálisra kell csökkentenem az erőkifej­tést. Az igazgató mérgesen néz rám. — Azt akarja mondani, hogy nem kapom meg a kimutatást? — Igen — válaszolom. — A bio­ritmus úgy rendelkezik, hogy a kedvezőtlen eredmények elkerü­lése érdekében csökkentenem kell a munkavégzés aktivitását. Bioritmus A felettesem most már lati ia- tólag dühöng. — Én magát kirúgom! — or­dítja. — Ez abszurdum! — Minek Is jöttem ide? A: tért, hogy kellemetlenségben lei íven részem? A bioritmus hátán >zot- tan javasolja, hogy tartóz kod- jam otthon! Kijövök az igazgató szó bájá­ból. Ebédlő. Olyan furcsa szaga van ennek a fasirtnak! Ebéd után azonnal elfog a gyo­morgörcs. Belekukkantok a biorit musba: jelentős mértékben rosszi ibbodni fog az egészségi állapotc )m. Találkozom Helénával. Diszk­réten össze vagyok tek( tredve a görcstől, mire így szól: — Határoznod kell vé gre eny- nyi év után, legalább a gyere­kekre legyél tekintettel, akiknek apára lenne szükségük!1 Végül is egy egyedülálló nő hó írom gye­rekkel a mai vílágbai i... Belenézek a bioríir húsba, és türelmesen maQyarázvii kezdek: — A grafikai elemzésből kitű­nik, hogy ebben az esztendőben nem szabad fontos döntéseket hoznom a magánéletben, kü­lönös tekintettel az érzelmi szfé­rára. — Neked még van képed ér­zelmekről beszélni? Te ridegszi- vü hóhér! Még ,az elemi emberi reflexek is hiányoznak belőledl Az ilyet meg kell bélyegezni, pellengérre kell állítani, a köz­vélemény ítélőszéke elé kell hur­colni ... És hogy nyomatékot adjon ezen véleménynek, fejbe vágott az esernyőjével. Az életerő vérömlenyekkel já­ró eme erőszakos csökkentéséi a bioritmus természetesen már nem jelezte előre. Amikor pedig leszálltam a vil­lamosról, a torzsalkodás, melyet egy részeg huligánnal folytattam, végképp ledöntött a lábamról. Még inkább rosszabbodott a közérzetem. Elővettem a bioritmust azzal a céllal, hogy széttépem, a gra­fikai elemzés azonban határozot­tan visszatartott ettől: „Jellem­ed a kezdeményezések végrehaj­tásának alacsony hatásfoka és a magas hibaszázalék”. Már csak ez hiányzott! Biztos nem úsznám meg élve! Letöröltem a vért az arcomé ról, és hazavánszorogtam. Útközben pedig ez járt a fe­jemben: 1 — Jól néznék kl bloritmu» nélkül! ; Janusz Oseka Fordította: Adamecz Kálmán '

Next

/
Thumbnails
Contents