Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1986. február 20. EZ ÍGY NEM MEGY Csökkentett munkaidő — régimódi tempó? Magyarországon 1945-ben a Szövetséges Ellen­őrző Bizottság rendelte el a 48 órás munkahét ál­talános bevezetését, és ez kisebb módosításokkal 1968-ig érvényben maradt. A gazdaságirányítási reform nyitásával egyidejűleg megkezdődött a 44 órás, kéthetenként 5 napos munkahét meghonosí­tása, 1981-től pedig fokozatosan áttértünk a 42 órás, 5 napos munkahétre, majd 1984 óta az ipar­ban, az építőiparban és az államigazgatásban 40 órás a munkahét. Mindannyian örültünk ezeknek az intézkedéseknek, és egyetértettünk azzal, hogy a rövidebb munkaidőt jobban ki kell használnunk, és a termelékenység növelésével kell ellensúlyoz­ni a munkaidő csökkenését. A professzor véleménye Ámde hazánk csak a munkaidő hossza tekinte­tében közelítette meg a fej­lett tőkéso ns záigoka t, a gazdasági fejlettség szint­jében fennálló korábbi kü­lönbségek kevéssé változ­tak. A viszonylag rövid idő alatt végrehajtott, egy­mást követő munkaidő- csökkentések nem jártak együtt az állóeszköz-ki­használás javulásával. A munkaidőn belüli veszte­ségidő, a belső tartalék vál­tozatlanul nagy, és a ter­melékenység növekedése sem pótolta teljesen a ki­eső munkaidőalapot — ál­lapit ja meg Idő és munka­idő című tanulmányában (Közgazdasági Szemle, 1985. ( novemberi számában) Tí­már János, a Marx Károly K özgazdaság- tudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. — Fontos tehát, hogy a kialakult mun­kaidő intenzívebb kihasz­nálására törekedjünk, s — a lehetőségekhez és a szük­ségletekhez képest — az üzemidő ésszerű, növeke­dését, vagyis az állóeszkö­zök jobb kihasználását is elérjük. Ezt sürgeti az is, hogy 1980 óta töibb mint 7 százalékkal csökkent a szo­cialista szektoriban a teljes munkaidőben foglalkozta­tottak által ledolgozott munkaórák száma, miivel a munkaidő-csökkenést már nem egyensúlyozza ki a dolgozók létszámának nö­vekedése. (1980 óta mint­egy 4 százalékkal csökkent a szocialista szektoriban foglalkoztatottak száma.) A gazdaságilag aktív né­pesség 96 százaléka dolgozik a szocialista szektorban. Ez a gazdaság azonban a tár­sadalmi újratermelés tel­jes folyamatát átfogó mun­katevékenységnek csupán egy részét foglalja magá­ban. Bánmilyen fejlett is egy ország ipara, és társa­dalmi-gazdasági rendszere, tartósan fennmarad a ház­tartási munka, amelyet az aktív keresők és az eltar­tott családtagok együtt vé­geznek el. A háztartást a gazdasággal a közlekedés köti össze: az utazgatásra fordított idő nagyobb ré­szét a munkába járás vesizi igénybe. Ezen túlmenően az /' első gazdaság, vagyis a szo­cialista szektor és a háztar­tás közé ékelődik .be a má­sodik gazdaság, amin a szo­cialista szektoron kívül végzett valamennyi jöve­delemszerző, vagy kiadást megtakarító munkatevé­kenységet éntjük. Ide tar­tozik például a háztáji gaz­daság, a magá n kisipar, az üzemi munka után végzett ipari, szolgáltatótevékeny­ség köztük a „fusizás”, és több más. A konyha rabságában A felsoroltak közül ter­mészetesen az első gazda­ságnak (a szocialista szek­tornak) van meghatározó szerepe és jelentősége a társadalmi- gazdaságii fej­lődésben, mivel ide tarto­zik az ország állóeszköz-ál­lományának túlnyomó ré­sze, méghozzá a legkorsze­rűbb, legtermelékenyebb gépek és berendezések —, hangsúlyozza tanulmányá­ban Tímár János. Ebből megismerhetjük a társa­dalmi újratermelés idő­alapjának megoszlását is. Az adatok szerint a szocia­lista szektor munkaidő-alap­ja 1984-ben 9,1 milliárd óra volt. Ehhez kell hozzászá­mítani a közlekedésre for­dított mintegy 3 milliárd órát, amelynek nagyobb részét a munkába járás ve­szi igénybe. A munkába já­rás a szorosan vett munka­időt átlagosan mintegy 20 százalékkal hosszabbítja meg. Az átlagos utazási idő azért is olyan hosszú, mert Magyarországon a foglal­koztatottak egyötöde Ingá­zik. Rendkívül sok időt, éven­te mintegy 8 milliárd órát —, ami megközelíti a szo­cialista szektor időalapját —, fordítunk a háztartási munkára, melynek tértiéit ma is nagyobbrészt a nők viselik, miközben az ipari fejlődés, különösen a szo­cialista iparosodás, a nőket a férfiakhoz hasonló mó­don és mértékben vonta be a „gazdaságba”. A kettős műszak terhei viszont el- háríithatatlanul nyomot hagynak a nők munkahelyi tevékenységén, a háztar­tási munkán, és a családi életen. A megoldás egyrészt az lenne, hogy az iskolai neveléssel és a társadalmi ráhatással késztetnénk a férfiakat a háztartási mun­kában való fokozottabb részvételre. Másrészt szé­les körben el kellene ter­jeszteni a részmunkaidős foglalkoztatást, mert ez le­hetővé tenné a munkahelyi és a háztartási munka jobb összeegyeztetését. A rész- munkaidős foglalkoztatás­nak sok előnye van a vál­lalatok számára is. Ez a kölcsönös érdek magya­rázza, hogy például Svéd­országban, ahol a nők fog­lalkoztatása még a magyar­országinál is nagyobb ará­nyú, a nőknek csaknem 50 százaléka dolgozik rész­munka időben, míg nálunk csupán egy százalékuk. A társadalmi újrater­melés sajátos és fontos szék. tora a második gazdaság, melynek időfelhasználása az első gazdaság időalap­jának mintegy felét teszi ki, 4,6 milliárd órát 1984- ben. Ennek a tekintélyes mennyiségnek kétharmada a mezőgazdasági kisterme­lésre jut, 10—15 százaléka , egyéb jövedelemszerző munkákra), a többi a ház­tartásban végzett építő, ja­vító, 'karbantartó tevékeny­ségre megy el. A legfontosabb: az első gazdaság Elgondolkodtató, hogy amíg a hagyományos ház­táji gazdaságok munka­idő-teljesítménye tartósan csökken az évek során, ad­dig ezzel párhuzamosan je­lentősen nő a nem mező- gazdasági dolgozók kise­gítő gazdaságaiban vég­zett munka időtartama, és így növekszik a kettős stá­tuszú dolgozók aránya. Ám minél kiterjedtebb és jöve­delmezőbb e modem kétla- ki munka, annál nehezebb az indokolt teljesítmény­követelmények érvényesí­tése és anyagi ösztönzése az első gazdaságban. Az ellentét feloldására oly módon kell támogatni a második gazdaság tár­sadalmilag hasznos tevé­kenységét, hogy előmoz­dítsák az intenzív áruter­melők önállósodását, s ez­zel a kettős státuszú mun­kavállalók arányának fo­kozatos csökkenését. Az Időkutatás fontos ta­nulsága: a társadalom sík­kor gazdálkodik jól az idő­vel, ha mindenekelőtt a létalapját képező első gaz­daságot készteti hatéko­nyabb és jövedelmezőbb munkára. Ez alapozná meg a munkaidő további csök­kentését, és a tényleges sza­badidő növekedését. I. E. KOSSUTH-DÍJAS ALAPÍTÓK Négy évtized az Integrál Áfésznél Mielőtt a kedves olvasó meg- hökkenne a feleimen, szükséges­nek tortám megjegyezni, hogy a kiskunfélegyházi áfész négy ala­pító tagjáról, Simonyi H. László­ról, Jványi Jánosról, Mészáros Imréről és Gulyás Lajosról van szó, akik ek országban elsők kö­zött topták meg 1946. március 15-én a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében kifejtett munkájuk elismeréseképpen egyenlő megosztásban a Kossuth - díjat. A szövetkezet négy évtizede, 1946. január 26-án alakult 104 tag­gal — most 8675 tagjuk van — és felsorolni is sok lenne az azóta épült üzletek, ánuházák, valamint az új tevékenységek sorát. A már említett négy szövetkezetala - pító összeszedte a háború után még fellelhető cséplőgépeiket, al­katrészeket, megjavította a mun­kagépeket. Ezeket kölcsönadtál« a gazdáknak. Az ügyes szerelők ál­tal renötoehozott gépek alkották a későbbi gépállomás magvát. Sajnos, a négy alapító már nincs az élők sarában, a Kossiuth-díjat 'bizonyító oklevelet Simányi H. László felesége őrzi, mint a férje után marladt ereklyét. E beveztő után még annyit a múltról, hogy a környező szövet­kezetek csatlakoztak a kiskunfél­egyházihoz, amely néhány élve vette fel az Integrál nevet. Je­lenleg 7 község lés a város lakói egyhammadánBk élelmiszerellátá­sát igyekszik megoldani IMartus Gyulától, a szövetkezet elnökétől tudom, hogy a márciu­si küldöttgyűlésien megemlékez­nek az alapító tagokról. Egyéb­ként az áfész központja ma is abban az épületben van, elhal a szövetkezét alakult. A rövid megemlékezés után az elmúlt érv eredményeire terelődik a szó. — A kiskereskedelmi áruforgal­munk a tervezett 666 millió he­lyett 720 millió forint volt. Ta­valy január 1-jótől négy egység­nél bevezettük a jövedelemérde- keltségű bérezési módszert. En­nek lényege hogy a itöbbletered- móny 20 százalékát szétosztják azok között, akik a szövetkezet vezetőivel megállapodást költöttek. A kétoldalú szerződésiben ponto­san meghatározták a bevételeket és a kiadásokat. A megállapodás szerint amennyiben nem érik el a vállalkozók a tervezett ered­ményit, nem kapják meg a szer­ződésben rögzített járandóságu­kat. Ez a módszer az anyag taka­rék osságra serkent, az áruválasz­ték bővítésére ösztönöz, csökken­ti, illetve megszünteti a leltárhi­ányt. Úgy tűnik, hogy a kereske­delemben a jövedelemiérdekeltsé­gű módszer bevált. Az üdén újabb egységekben vezetjük be — han­goztatja az elnök. Az Integrál Áfész is részt vesz a kistelepülések és a ritkán la­kott területek boltjainak rekonst­rukciójában, amelyet a MÉSZÖV hirdetett meg. A Kunszállásihoz tartozó Pülöpjakaibom élelmiszer- ibolrt és vendéglő épül. Az áfész szakcsoportjaitól első­sorban baromfit vásárodnak fel. — Az átvett 165 ezer 700 hí- zottliibát elsősorban a májálért vásároltuk fel, nagyrészt nyugati exportra szállítottuk a feldolgo­zott árut. Az előző évhez képest két és félszer több tyúkot vásárol­tunk fel saját ellátásra és szocia­lista exportra. Sajnos, a libamáj eladása a nyugati piac telítettsége miatt sok gondot okozott. Nagy mennyiségű fagyasztott májat voltunk kénytelenek tárolni az év nagyobb részében. A piac csak decemberben nyílt meg, és ékkor a bammofi-vágóhídon 10—12 órás műszakban dolgoztunk, hogy az addig jelentkező 5 és félmillió fo­rint veszteséget megszüntessük. A szorgos munka eredményeként 4 és félmillió forint nyereséggel zártuk a vágóhíd évi mérlegét. Elismerés illeti ezért az eredmé­nyért az itt dolgozó több mint száz embert — mondja az elnök. Az idén előbbre lépnek a szak­csoportok szervezésében. Sajnos tavaly csökkent a nyúl- és ga- lambfelvásárlás, ami export szempontból nem közömbös. Sze­retnék fejleszteni viszont a zöld­ségtermesztést. Ezek közül külö­nösen a spárga érdemel említést, amelyet Bugacon termesztenek és exportra szállítanak. Az Integrál Áfész tavaly 1 mll- l'árd forinton felüli árbevételt ért el, a szövetkezeti eredmény pedig 32 és félmillió forint, tíz­millióval több az előző évinél. As idén 35 milliós nyereséget tervez­nek. Kereskedő Sándor BAJAI, TISZAALPÁRI PRÓBÁLKOZÁSOK Ráfizetéses-e a halászat? Meghökkentő adatokat tettek közzé az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése halászati szakbizottságának legutóbbi ülé­sén. Magyarországon 22 állami gazdaság foglalkozik halászat­tal, s közülük 18 veszteséggel zárta az elmúlt esztendőt. Mind­ez persze, olyan véletlen is lehetne, amelyből nem szabadna közvéleményt forraló következtetéseket levonni, ám ezúttal ép­pen fordított a helyzet. Országos adtatok szerint az ál­lami halászati gazdaságokban 1980-ban száz forint árbevétel­re 23 forint 70 fillér nyereség jutott. Folyamatos, évenkénti csökkenés után tavaly már 4 forint veszteséget számolhattak eút Érdeklődtünk két megyei ha­lászati termelőszövetkezetinél, hogy milyen jövedelmezőséggel .^húzták a hálót” tavaly. JBaján 38,1 millió árbevétel mellett 1,3 millió nyereséggel zárták az esztendőt. Tiszaalpáran a halá­szat minden 100 forintos árbe­vételére már 20 fillért ráfizet­tek. A bajiad Űj Élteit Halászait! Tsz főkönyvelője, Laki László ennél többet is mondott. Beszélt ar­ról, hogy a korábban tapasz­talt mélypontról, úgy tűnik, ki­lábaltak. Persze nemcsak a ha­lász szerencsében, s a halérié- kesíités piaci viszonyaiban bíz­tak. Melléktevékenységként vas­ipari munkát vállalnák, emel­lett gomb- ég műanyag csoma­golóanyag-készítő üzemük is van. Ezek termeűésá értéke ta­valy már meghaladta a 11,1 millió forintot. Így jutottak el oda, 'hogy hitel nélkül, szolid növekedéssel nézhetnek a jövő elé. Űj alapokra kívánják he­lyezni az értékesítési „láncu­kat”. Sőt, egy feldolgozó építé­sét tervezik, s a Saját vizeikről kifogott, illetve felvásójölt nö­vényevő halakat fagyasztás után szeretnék értékesíteni. Ter­mészetes vizeik területe 1200 hektár, a halastavaké pedig 150 hektár. Óvatos becslés szerint is ekkora „vízfieiüilie(ttel” évente háromszózötveni—négyszáz ton­na halat lehetne felnevelni. Ennek különös jelentőségé van Baján, ahol az országos 3,6 ki­logrammos átlagos halfogyasz­tás tízszerese kerül évente az itt élők asztalára. A itószaalpárá Virágzó Halá­szat! Termelőszövetkezet keres­kedelmi ógazatvezeltőjle, Bakó Ferenc beszámolt arról, hogy náluk is jobban bíznak a biz­tosabb jövedelmet ígérő mel­léktevékenységben. A 28,9 mil­lió forintos árbevételből 12 milliót a vasipari üzem hozott, 10 milliót pedig kis halfeüdalgo- zójuk és a kereskedelmi háló­zat. A jövőről megtudtuk, hogy a hadászatot semmiképp nem akarják visszaszorítani, inkább az értékesítést kívánják jobban megszervezni. * A jelenlegi helyzet értékelé­sekor kissé a múltba kell visz- 6 za kanyarodni. Az ágazat vál­ságát solfcan a növényevő — busa, amúr — halak iránti kül­földi kereslet csökkenésével magyarázzák. Mindezt tapasz­talva. a gazdaságok fékezték szaporításukat. A bajai itsz tavaly 2,5 millió forintot költött ivadékokra, en­nék 80 százaléka ponty volt, ami jobban megfelel a magyar ét­rendben kedveltebb halászlé alapanyagának. TDszaalpáron 674 ezer forintot költöttek ta­valy pantyivladékra. A növény­evő állományt saját szaporítá­sukból fedezték. Ciauner Péter Q SoUcn az amurt és az egyéb növényevő halab&t „teszük felelőssé” az ágazat jövedelmezőségének csökkenéséért. Álmaim valóra válnak... Éjszakad .bagoly lévén, szere­tem a késői napszak hajnalba nyúló óráit, s miközben ko­pognak az írógépem betűi, hall­gatom a rádió egyre népsze­rűbbé váló Hajnaltól reggelig című zenés műsorát. Így történt ez február 20-án hajnal egy óra előtt egy pár perccel is, amikor Antal Éva interjúját sugározta a Petőfi Rádió URH-adója. Föl füllel 'hallgattam a műsort, és tovább róttam a sorokat, mikor egy­szereseik Tisizakécske nevét hal­lom az éter hullámain keresz­tül. Nyomban megszűnik az ál­talam keltett zaj, és jobban odafigyelek, hallgatom az adásit, miszerint: TisZakóaskén, a Do­hány utcában él Fazekas Fe­renc nyugdíjas és családja. Az íciős ember a nyugdíjba vonu­lása óta fúr, farag, gépeket ké­szít, átalakít, majd azokkal a saját ötletei alapján, különös dolgokat fabrikál. A pár perces beszélgetés után még aznap délelőtt fel- keresltem a lakásán, és éppen munka közben találtam az aranykezű nyugdíjasnak is ne­vethető bácsit. A gratulációm után szerényen mutogatta a sa­ját tervéi állapján készített sza­lagfűrészt, a harckocsi, áram­fejlesztőjéből átalakított he- gesztődinamót, faesztergagé- pét és a gyors d araboftÓt, ami nagyban megkönnyíti a fémfű" részelést. Különösein új szerze­ményével büszkélkedett, amit állítólag sok álmatlan éjszaka után valósított meg, és ez volt a fazongylalu. Ez a glép egy­szerre huszonöt darab díszke- rítéslécat tud kialakítani a fel­tett speciális szerszámok segít­ségével. Magam is elcsodállkoztam a találmányán, és tréfálkozva megkérdeztem: — Mit szokott csinálni éj­szakánként? — Az igazait megvallva, ren­geteget gondol ködöm. Mert tudja, az éjszaka egyharmaid része arra való. A többi idő alatt p>edig kipihenem a szelle­mi és fizilkad fáradalmaikat, mi­közben újabbnál újabb dolgok jutnak az eszembe, amit más­nap leírok* Leírom, mert ebben a korban már feledékeny az ember, ihn szén túl vagyok a hat­vanon. És mnndlez valami jó éB felemelő érzést ikölesönöA mi­vel az újításaimmal végzett munkával pótolom szerény nyugdíjamat, és mindezek se­gítségével álmaim Vallóra vál­nak. Kép és szöveg: V. Kerekes Ferenc. Helikopteres nyersanyagkutatás Ausztriáiban geotfizrikai méréseket végző műszereket építenek helikopterekbe. S általuk új állapokra helye­zik az ország nyersanyag- előfordulásának • felkutatását. A módszert először Tirolban és Salzburgban próbálták ki. s azt tervezik, hogy a kö­vetkező években az ország területének 30—40 százalé­kát ilyen módon térképezik fel Ez a program Ausztriá­ban azért fontos különösen, ment az ország területének nagy részié nehézen megkö­zelíthető hegyvidék. Az AiHacsony-Taiuem hegy­ség területén végaJeradő kuta­tások helikopteré egy 10 mé­ter hosszú mérőszomdát von­tat majd, mintegy 80 méter­rel a talajfelszín fölött. A szonda váltakozó elektro­mágneses mezőt, az pedig a Föld mélyében örvényáramot kelt. Az örvény áramok terét ugyancsak mérik e szondá­val. Így kimuitaithatővá vál­nak a nagyobb vezetőképes­ségű, ércasedett övezetek A tervezett 200 waitítos adóener­giával a földfelszín körülbe­lül 150 méteres mélységig szondázható. Mintegy 100 négyzetkilométer terület át­kutatásához a helikopternek 10—15 órát kell a levegőben töltenie. A helikoptereis szondázás alapkutatás, ám lehetővé te­szi, hogy az általa remónyt- keltőnek talált területeket utóbb a íhagyamáhyos mód­szerekkel alaposan átkutas­sák. • Exportra csomagolják a libamájat. • Íme, a Kos- suth-díj átvé­telét igazoló oklevél — mu­tatja a családi ereklyét Slmo- nyi H. László­nk (Méhes! Éva felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents