Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA

(Folytatás az 1. oldalról.)

Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az embereit szolgálatába állítsa'. Helytelen lenne azonban azt feltételezni, hogy a tudományos-technikai forradalom nem állítja problémák elé a szooialista társadalmat is. A tudományos-techA totális konfrontáció, a katonai szembenállás politikájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Készek vagyunk mindent megtenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyökeresen megjavítsuk. A szocializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért lépett és lép fel.

A szocializmus — az imperializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a. nemzetközi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen és haszontalan kívülről szítani forradalmakat, különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjetuniónak ma is szilárd meggyőződése. Azok a problémák és válságok, amelyeket a kapitalista világ ól át, belülről fakadnak és törvényszerű következményei a feloldhatatlan belső ellentmondásoknak.

Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyegetésről szóló, gyakran hangoztatott mítosz csupán a fegyverkezési hajsza és az imperializmus agresz- szivitásának igazolását szolgálja.

Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadi ösvényen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyensúlyozzon a háború szakadékénak szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyensúlyától eljutni a két világrend- szerhez tartozó államok közötti kapcsolatok normális, civilizált formáihoz.

Mihail Gorbacsov részletesen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes országokon belül, valamint a kapitalizmus országai között, illetve a kapitalista és a fejlődő országok között gazdasági, politikai téren jelentkeznek.

Emlékeztetett azokra a problémákra, amelyeknek megoldása az egész emberiség feladata — például a környezetvédelem kérdéseire —, s hangsúlyozta: e problémákat nem oldhatja meg egyetlen állam vagy államcsoport, hanem a legszélesebb együtt, működésre, az államok többségének konstruktív kölcsönös együttműködésére van szükség.

Nemzetközi kérdésekről szólva rámutatott, hogy az Egyesült ÁlEzután Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fejlesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának programjára tért át. Rámutatott, hogy ez idő alatt közel kétszeresére kell növelni a nemzeti jövedelmet, meg kell kétszerezni a termelési potenciált, a munka termelékenységét 2,3—

2,5-szeresére kell növelni, miközben csökkenteni kell a népgazdaság* energia- és nyersanyag-felhasználását. Mindezen feladatok megvalósításában a legfontosabb szerep a tudományos- műszaki haladásnak, a társadalom termelőerői gyökeres átalakításának jut. Az eddigi anyagi- technikai bázis alapján ugyanis nem lehet megoldani a kardinális kérdéseket. A megoldást a népgazdaság mélyreható, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alapján álló rekonstrukciójában, a gazdaságirányítási rendszer átalakításában látjuk.

Mihail Gorbacsov ezek után sorra vette az ipar és a mező- gazdaság feladatait, majd a gazdasági mechanizmus átalakításának szükségességéről szólt. Ennek lényegét abban jelölte meg, hogy az egész termelést a társadalmi szükségleteit, az emberek igényei kielégítésének kell alárendelni, a vezetés tevékenységének pedig a hatékonyság és a minőség javítására, az ösztönzési rendszer fejlesztésére, a kezdeményezések és a szocialista vállalkozó szellem felkarolására kell irányulnia.

A továbbiakban az előadói beszéd a pénzügyi és hitelpolitika kérdéseivel foglalkozott, és kiemelte az áru- és pénzviszonyok szerepét a tervgazdálkodás körülményei között. Rámutatott, hogy ezek tagadása bénítólag hat a gazdálkodásra, ezzel szemben szocialista alapokon való egésznikai haladás természetesen nem változtathatja meg a társadalmi fejlődés törvényeit, társadalmi lényegét és tartalmát, óriási hatással van viszont a világban végbemenő összes folyamatokra, azok ellentmondásaira.

Az emberiség sorsa szempontjából az első és legfontosabb ellentmondás-csoport a két rendszer, a két társadalmi formáció közötti kapcsolatokkal függ ösz- sze.

lamok vezető körei nyilvánvalóan elvesztik valóságérzetüket a jelenlegi bonyolult történelmi időszakban. Az agresszív 'magatartás, a politika és a gondolkodás fokozódó militarizálása, a mások érdekeinek figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül az amerikai imperializmus elszigetelődéséhez vezet.

A történelem, a társadalmi fejlődés egyre inkább megköveteli, hogy lefektessük az államok és népek közötti, egész világra kiterjedő konstruktív, alkotó együttműködés alapjait. Ez szükséges a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához, a civilizáció megőrzéséhez, s az összes többi egyre éleződő nemzetközi probléma megoldásához. A két világ- rendszer szembenállása és versengése, valamint a világ államai egyre nagyobb kölcsönös függőségének növekedése: ez a mai fejlődés valóságos dialektikája.

Ezt .követően Mihail Gorbacsov a Szovjetunió társadalmi- gazdasági fejlesztésének meggyorsításáról szóit, s ezt stratégiai feladatnak nevezte. Emlékeztetett azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a párt harmadik programjának elfogadása óta a Szovjetunió elért, majd rámutatott: a hetvenes években a népgazdaságban fokozódtak a nehézségek és észrevehetően lelassult a gazdasági növekedés. Természetesen minderre hatással volt egy sor külső tényező, a lényeg azonban az volt — hangoztatta —, hogy nem értékeltük idejében a gazdasági helyzetben bekövetkezett változásokat, nem ismertük fel, mennyire halaszthatatlan a gazdaság átállítása az intenzív fejlesztés útjára. A gazdaság a tehetetlenségi nyomaték folytán javarészt extenzív módon fejlődött.

Mindebből igen komoly tanulságokat kell levonni. Az első, hogy á múlt felelői elemzése megtisztítja a jövőbe vezető utat, ■míg a féligazságok hangoztatása, az éles kérdések megkerülése akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltudatosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és aktívan vesznek részt benne a tömegek.

A pánt és az egész nép elsőrendű feladata a gazdaság fejlődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciák felszámolása, s az, hogy a gazdaságnak megfelelő dinamikát adjunk, megnyissuk a teret a tömegek kezdeményezései és alkotóképessége előtt, valamint a forradalmi átalakulás számára.

séges érvényesülése olyan gazdálkodáshoz vezethet, amelyben annak eredményei valóban a kollektíva munkájának minőségétől, vezetőinek tudásától és kezdeményezőkészségétől függ.

A párt kidolgozta a népgazdaság mélyreható átalakításának Stratégiáját és megkezdte annak megvalósítását. Nem kétséges, hogy ezek a változtatások lehetővé teszik majd a gazdaság fejlődésének meggyorsítását. Ehhez azonban nem kevés időre van szükségünk. A növekedési ütem gyorsítását azonban halogatás nélkül már ma meg kell kezdenünk. A XII. ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudományos-műszaki alapokra helyezését a növekedési ütem gyorsításával párhuzamosan tűzi ki célul. Ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozgósítsuk minden tartalékunkat. Ezek közé sorolta a termelési potenciál jobb kihasználására, a munka hatékonyabb ösztönzésére, a szervezettség és a fegyelem növelésére, az ésszerűtlen gazdálkodás megszüntetésére irányuló törekvéseket. Rámutatott ugyanakkor, hogy a hatalmas tartalékok egy részének felhasználásához még nem láttak Igazából hozzá. A különböző szintű vezetők jelentős részének gondolkodásmódja a források rendkívüli bőségének időszakéiban alakult ki. Ez a gazdagság sokakat elkényeztetett, pazarláshoz vezetett. Am a helyzet régóta megváltozott. A korábbiaktól eltérően már nem áramlik új munkaerő a gazdaságba, és drága árat kezdtünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén felszínre hozásáért és szállításáért. E tények fölött nőm hunyhatunk szemet. Mindennel takarékoskodni kell, elsősorban a termelésben és a háztartásokban.

Elrettentés helyett együttműködést

irányvonal 2ÖÜÜ~ig

Munka, jövedelem, család

A következőkben Mihail Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: ez az a terület, amelyen a gazdasági tevékenység eredményei érvényesülnek, amely a dolgozók létérdekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szocializmus legmagasabb eszményei. Ezen a területen láthatóvá válik a szocialista rendszer humanizmusa, minőségi eltérése a kapitalizmustól. Rámutatott az e téren elért eredményekre, s arra, hogy a szociális kérdéseknek nagyobb figyelmet kell szentelni. Az erre vonatkozó tervek csak akkor valósulhatnak meg, hä mindenki nagy erőbevetéssel és hatékonyan dolgozik. A fizetések szorosan függjenek a végzett munka mennyiségétől és minőségétől. A szocialista állam fontos feladata, hogy kitartó harcot folytasson a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. Ma kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a gyenge ellenőrzés és több más ok miatt sokakban eluralkodott a tulajdon hajszolása és a közösségi érdekek elhanyagolása. A dolgozók joggal vetik fel, hogy ezeket a jelenségeket gyökeresen fel kell számolni, és a Központi Bizottság támogatja ezt a törekvést. Eközben nem szabad árnyékot vetni azokra, akik becsületes munkával többletjövedelemihez jutnak. Az állam támogatja a lakossági szükségletek jobb kielégítésére és a szolgáltatások teljesehb megoldására irányuló törekvéseket. Az ilyen munkának teljességgel összeegyeztet - hetőnek kell lennie a szocialista gazdálkodás elveivel, s szövetkezeti alapokra, vagy pedig állami vállalatokkal kötött szerződésekre kell épülnie.

A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bármilyen

Ezt követően Mihail Gorbacsov a társadalom további demokratizálásának kérdéseiről szólt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom fejlesztésében1 kitűzött feladatokat lehetetlen megvalósítani a szocialista demokrácia határozott továbbfejlesztése nélkül. Tekintettel erre, az SZKP és Központi Bizottsága lépéseket tesz a szocialista rendszer demokratizmusának elmélyítésére. A társadalom irányítása a szocializmusban, a mai körülmények között nem lehet csupán a szakemberek szűk körének feladata. A szocialista társadalom csak akkor fejlődhet, ha a nép valóban irányítja saját ügyeit, s az emberek milliói részt vesznek a politikai életben. Ezzel kapcsolatban' elemezte a tanácsok munkáját, kiemelve, hogy az SZKP a helyi köz- igazgatási szervek önállóságának növelésére törekszik. De még ez sem elégséges: egyetlen apparátus sem érhet el eredményeket, ha nem a tömegekre támaszkodik. A választott szerveknek is igényesebbeknek kell lenniük saját munkájukkal szemben. Több példa bizonyítja, hogy ha valaki sokáig ül egy poszton, akkor elveszíti az új dolgok iránti érdeklődését, s a többieket is akadályozza a johb munkában.

Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szervezeteket. A párt új szövegezésű programja célul tűzi ki a közvetlen demokrácia minden formájának fejlesztését. Ennek kapcsán megemlítette, hogy a szovjet alkotmány lehetővé teszi népszavazások megtartásiát az országot érintő legfontosabb kérdések eldöntésében. Mindenkit szókimondásra, véleménye ki- nyilvánítására kell ösztönözni — mondotta —, mivel enélkül nem lehet demokráciáról, a tömegek alkotó politikai munkájáról beszélni. Vannak,' akik óvatosságra intenek a vélemény-nyilvánításban azzal, hogy nem kellene

Mihail Gorbacsov a továbbiakban a párt külpolitikai stratégiájúnak alapvető céljairól és Irányairól szólt. Rámutatott, hogy az SZKP nemzetközi stratégiáját az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének alapvető feladatai határozzák meg. Ennek fő célja teljesen világos: biztosítani a szovjet nép számára, hogy szilárd békében, szabadon dolgozhasson. Ez a mai körülmények között mindenekelőtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris háborúra való előkészületeket.

Az SZKP a jelenlegi helyzetet sokoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tömegpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és jelentőségét tekintve történelmi program.

— Mint Önök tudják — mondta Gorbacsov —, javaslatainkat nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon továbbítottuk, hanem közvetlenül a világ közvéleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak,

erőfeszítés eredménytelen marad azonban, ha nem sikerül telíteni a piacot áruval és szolgáltatásokkal. Ezt a célt szolgálja a fogyasztási cikkek termelésének és a szolgáltatásoknak a tökéletesítésére irányuló program.

Gorbacsov ezek után a lakásépítésről szólt, rámutatva arra a célra, hogy az ezredfordulóig minden családnak, önálló lakása vagy háza legyen. Beszélt az oktatás helyzetéről, az egészségügy feladatairól, a környezetvédelem kérdéseiről.

Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, milyen’jelentőségűek a marxista—leninista párt számára az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok közötti kapcsolatok, a nemzeti és nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szilárd egységét, egy olyan társadalomét, amelyben a vezető szerep a munkásosztályé. A társadalmi kérdések között foglalkozott a család szerepével, a nők és az idősek helyzetével, majd részletesebben a nemzetiségi kérdéssel. Rámutatott: a problémák megoldásának alapjait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom rakta le. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségek, nemzetek közötti kapcsolatok problémamentesek.

Az ellentmondások a fejlődés elkerülhetetlen velejárói, s fontos, hogy felismerjük azokat, majd az élet által felvetett kérdésekre keressük, és idejében megadjuk a helyes válaszokat. Az SZK'P lenini hagyománya, hogy rendkívüli tapintatot alkalmaz a nemzeti és nemzetiségi politikában, miközben elvi harcot folytat a nemzeti korlátoltság és kérkedés, a nacionalizmus és a sovinizmus minden jelensége ellen.

ennyit hangoztatnunk hibáinkat, hiányosságainkat, gondjainkat. Erre csak egyetlen választ adhatunk: at igazságra van szükségünk, s az elmúlt egy esztendő megmutatta1, milyen határozottan támogatják a tömegek a haladásunk útjában álló minden jelenség megalkuvás nélküli elítélését. A szókimondás csak azoknak kényelmetlen, akik rosz- szul dolgoznak.

A szocialista demokratizmus szélesítése és továbbfejlesztése együtt jár a szovjet emberek társadalmi, politikai és személyi jogainak érvényesítésével. E jogok elmélyítését, szavatolásuk megerősítését a párt és az állam elsőrendű kötelességének tekinti. A szocializmus lényegéiből adódóan az állampolgárok jogai nem léteznek, s nem is létezhetnek kötelességeik nélkül, pontosan úgy, ahogy nincsenek kötelességek jogok nélkül. A demokrácia a szocialista törvényesség erősítésének egyik legfontosabb eszköze, a szilárd törvényesség pedig a demokrácia elválaszthatatlan része.

A Szovjetunió alkotmányos rendjének, biztonságának védelméről szólva rámutatott: az

SZKP a mai bonyolult nemzetközi helyzetben, a reakciós imperialista körök növekvő aktivitása közepette lankadatlan figyelmet szentel: az ország védelmi képessége erősítésének. A szovjet hadsereg és haditengerészet korszerű fegyverzettel és technikával, jól kiképzett személyi állomány- nyál rendelkezik és felkészült, a nép iránt feltétlenül hűséges parancsnokok és politikai munkások irányítják. Ezek az erők méltóképpen teljesítik kötelezettségüket a legbonyolultabb, néha nehéz helyzetben. Teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely lehetővé teszi a szovjet emberek békés munkájának és életének megbízható védelmét.

hogy teljességében megértsük napjaink kegyetlen valóságát: a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltörölni az emberiséget a föld színéről. Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc áll.

Ennek a politikának nincs alternatívája. Ez méginkább igaz azokban az időszakokban, amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt 'olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportok, s legfontosabb NATO-tbell kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékenységük alapját olyan

A demokratizmus elmélyítése

Az egyetemes béke megőrzéséért

doktrínák képezik, amelyek elutasítják a jószomszédságot és az együttműködést mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A washingtoni kormányzatnál továbbra is süket fülekre italálnak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások.

Lehet, hogy nem érdemes fel- hányitorgatni a múltat? Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutatkoznának és egyes NATO-országok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan felbukkannak a realista tendenciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehűlése a nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, megszüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismételten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket határozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk ki:

O

Ma olyan fegyverek vannak, hogy csupán katonaiműszaki eszközökkel, vagy bármiféle kiterjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig lehessen menni a leszerelés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „fékentartás és elrettentés” doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési hajszát, amely előbb vagy utóbb képes kicsúszni az ellenőrzés alól.

O

Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatáról beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül rövidíti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válság- helyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdéseiben.

O

A militarizmus húzóereje továbbra is az Egyesült Államok, s annak katonai-ipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a fordulatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításiba kell venni. Ám mi jól értjük azt is, hogy a katonaiipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel.

A világ természetesen sokkal szélesebb az Egyesült Államoknál és külföldi befolyási övezeténél. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jellegének. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogúságba kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon.

O

A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quo-t. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül mindannyiunk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátí- taniok azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanúsítsanak, civilizáltam, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerére.

Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akárcsak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E hajsza kiterjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratától, hanem, a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek.

Reagálás Reagan válaszára

Mihail Gorbacsov emlékeztetett a legutóbbi idők szovjet béke- kezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámutatott, hogy az idén január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának védelme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítására, amit a következő években külpolitikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jellegű.

Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzálátott elképzeléseink részletesebb kifejtéséhez. Természetesen figyelmesen tanulmányozunk mindent, amit az amerikaiak előterjesztenek e kérdésekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében

Mihail Gorbacsov a következőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocializmus világrendszere gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusával. Meg vagyunk. győződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely mem egyszerűen teljesítőképességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon levő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításának, a KGST-országok tudományosműszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesítésének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világ- rendszer valamennyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván teremteni, és a velük való elvtársi véleménycseréért száll síkra. Ennek kapcsán elégedettséggel beszélt a Szovjetunió és

a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat valószínűleg már erről a fórumnál értesülni kíván, miként ítéljük, meg az amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondhatom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, amelyet még az üzenet kézhezvétele előtt a kongresszusi beszámolóban megfogalmaztunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfogalmazódnak bizonyos reményt, keltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesznek a különböző fajta „kikötések” és „feltételek” között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását.

Gorbacsov ezek után rámutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti.

Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról.

A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozgalom egységét az osatályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az ösz- szes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZK,P változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel.

Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében rámutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniok, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocialista építőmunkában.

Milhaiil Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámultartott, hogy a tánsatíalmiHgazdaságá haladás meggyorsí tásának irányvonala reális, mert marxistái—leninista alapokra épül és megfelel aa egész szovjet nép érdekednek, történelmi törekvéseinek.

Az SZKP kongresszusa ma folytatja munkáját.

A kommunista mozgalom egységéről