Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

1986. február 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Vevők a jó magyar gépekre, iwige,é, iparcikkekre, almára V. í. Ocseretyinnel, a Szovjetunió kereskedelmi képviselőjével — Tudjuk, hogy Ma­gyarország 5—6 százalék­kal részesedik a Szovjet­unió évi külkereskedelmi forgalmának értékéből. Vannak-e olyan magyar iparcikkek, áruk, amelyek­nél lényegesen magasabb ez az arány? — Először is pontosítanék: a magyar részesedés aránya 1985- ben elérte a 6,6 százalékot. S ami a kérdés érdemi részét il­leti: az MNK szállításai fedez­ték tavaly autóbusz-, hajó- és úszódaru-behozatalunk mintegy 90 százalékát, friss alma- és zöldségkonzerv-importunk több mint felét. gyógyszerbehozata­lunk csaknem egynegyedét. Az idén például mintegy 7500 ma­gyar autóbuszra számítunk. Azt hiszem, e számok, arányok ön­magukért beszélnek. Ismeretes, hogy viszonzásul Magyarország a Szovjetunióból szerzi be a vasérc 85—90, a földgáz 40, a fenyőfűrészáru-szükségletének 60 százalékát, a vililamosener- gia-igény több mint egynegye-» dét. S persze igen sok gépét, vá­sárol. Jelenleg mintegy 500 ezer szovjet gyártmányú sze­mély- és teherkocsi fut Magyar- ország útjain. Az elmúlt másfél évtizediben 76 ezer traktort, 10 ezer kombájnt, 25 ezer külön­böző mezőgazdasági gépet. 300 mozdonyt, .310 metrókocsit, 200 elektronikus számítógépet vett tőlünk Magyarország —, hogy csak néhány számot említsek. — Az SZKP XXVII. kongresszusa kapcsán a Szovjetunióban is nyoma­tékos hangsúlyt kap a ter­mékek minősége. Azt je­lenti ez, hogy a magyar áruknál is emelték a mér­cét? — Ahogy a világ többi táján is szokás Márkás csengése van nálunk az Ikarus, Videoton, Rába, Tungsram, Ganz-Mávag, Bábolna névnek, szeretnénk, ha még több magyar ipari és me­zőgazdasági üzem felsorakozna melléjük. Ezért fogadták meg­elégedéssel nálunk azlt a hírt, hogy 1986—90 között Magyaror­szág Szovjetunióba irányuló gépexport jának csaknem 35 szá­zalékát új gépek alkotják. Más szavaikkal: több és jobb elekt­ronikus vezérlésű szerszámgé­pet, gyógyászati berendezést, il­letve dízelmozdonyt, robotot, korszerűbb kőolaj- és földgáz" kitermelő berendezéseket sze- rezíhetünk be Magyarországról. — A magyar közvéle­mény meglehetősen tájé­kozott már a Haladás gáz­vezeték építésének részle­teiről, illetve arról, hogy magyarok is dolgoznak majd a Kaszpi-tenger kö­zelében fekvő Tengizben. Keveset tudunk viszont egy másik beruházásról: mi is részt veszünk a Kri- vojrogi Ércdúsítómű épí­tésében. Pedig a magyar kohászati szakemberek szerint ez is igen fontos. Mire számíthat a ma­gyar almaexport? Ho­gyan érinti a magyar bor- és egyéb italkivi­telt a Szovjetunióban folyó alkoholellenes kampány? Milyen gé­peket, iparcikkeket vár tőlünk a Szovjetunió? Bővül-e a záhonyi— csapi vasúti átrakókör­zet teljesítőképesse­ge'? • • • Csak néhány kérdést soroltunk fel — elöljá­róban —. annak érzé­keltetésére, hogy la­punk milyen témák kapcsán kért felvilágo­sítást, véleményt Viktor I. Ocseretyintől, a Szov­jetunió magyarországi kereskedelmi képvise­lőjétől. Mikor adják át az új üze­met? — Az új kombinátot 1988-ban avatjuk fel. A kohászok, köztük a magyar kohászok várakozása érthető: a dúsított érc szállítása kevesebb vagont igényel, feldol­gozása jóval energiatakaréko­sabb, mint a nyersércé. — örömmel olvastuk a szovjet pártdokumentu­mokban, hogy a válla­latok közötti kapcsola­tok kiépítését, bővítését szorgalmazták a Szovjet­unió és a KGST többi tag­országa között. Milyen ki­bontakozásra számítha­tunk a jövőben? — Ilyen kapcsolatok már most is vannak, hiszen a magyar vál­lalatok részt vesznek Moszkva, Leningrád, Kijev, Voronyezs, Lvov, Baku, Jereván cipő-, kö­töttáru- és autóbuszgyárainak re­konstrukciójában. A moszkvai Vörös Október Szerszámipari Műveket a csepeli testvérüzemé­vel, a moszkvai I-es számú Ál­lami Csapágyműveket a debrece­ni GÖCS-csel, a Lvovi Autóbusz- gyárat az Ikarusszal kötik össze kooperációs szerződések. Ami a jövőt illeti, hadd utaljak csak egyetlen tényre: magyar—szovjet vegyesvállalat épül Magyaror­szágon, amelyben magyar rész­ről a Medicor is részt vesz, s korszerű orvosi diagnosztikai be­rendezéseket, és hasonlókat ál­lítanak 'majd elő. — Magyarország tete­mes mennyiségű bort ter­mel, s égetett szeszt is elő­állít. Ezért nem érdekte­len számunkra a kérdés: hogyan érinti a mi export- kilátásainkat a Szovjetunió­ban folyó, hosszú távúnak ígérkező antialkoholista kampány? — Gondolom, magyar baráta­ink is megértik, hogy nem ve­szünk tőlük pálinkát, konyakot, általában égetett szeszt. Viszont ellentételezésül nagyobb mennyi­ségű márkás bor, üdítő ital, gyü­mölcslé, szörp átvételére is ké­szek vagyunk. Veszünk, és a jö­vőben is szállítunk Magyaror­szágra pezsgőt, sőt — ha a ma­gyar fél igényli — vodkát is. — Az almaexportról! Ma­gyarország bővében van ennek a gyümölcsnek, a Szovjetunióban viszont — amint ott járva láttuk — több is elfogyna belőle. Mi akadályozza hát a kölcsö­nös előnyök jobb kiakná­zását? — A terv szerint 1984-ben 280 ezer, 85-ben 315 ezer tonna al­mát vásároltunk volna Magyar- országtól, ám ebből 84-ben csak 220 ezer, 85doen pedig 207 ezer tonna realizálódott. Tavaly az időjárás sem kedvezett a ma­gyar almatermelésnek. De nem ez a fő ok, hanem a vagonhiány. Óriási mennyiségű áru zúdul át Záhony—Csop között, és fordít­va, különösen ősszel, nem volt elég vasúti kocsi és teljesítőké­pesség. Sokat enyhíthet ezen a gondon, ha mindkét fél hűtőhá­zakat épít, ami közös, elhatáro­zott szándékunk. Az idén 380 ezer tonna almát szeretnénk vá­sárolni Magyarországról, van te­hát piaci lehetőség. Különösen akkor, ha az egyébként kedvelt jonathán mellett más almafajtá­kat is vehetünk. — Végül Záhony—Csop- ról! Nemcsak * a magyar almaexport, az egész ma­gyar—szovjet külkereske­delem kulcskérdése, hogy bővíteni tudjuk-e a két határmenti vasúti átrakó­körzet teljesítőképességét. Az ezzel kapcsolatos ma­gyar fejlesztéseket, terve­ket ismerjük, szovjet ba­rátaink döntéseit viszont nem. Mi a szándékuk? — Kezdjük a tényekkel: most évente 11—12 millió, 1990-ben viszont már várhatóan 15—16 millió tonna áru érkezik a Szov­jetunióból Magyarországra, a magyar fél jelenlegi évi 5 mil­lió tonnás exportja 5 év múlva elérheti a 7—8 millió tonnát is. (A jugoszláv és osztrák tranzit- forgalmat nem is vettem most’ számításba.) Valójában óriási mennyiség ez, ami bennünket is cselekvésre késztet. Évek óta építkezünk, fejlesztünk mi is. A magyarok tudják, hogy Záhony neve valójában több falu hatá­rára kiterjedő pályaudvarrend­szert foglal magába. Ugyanezt mondhatom Csopról is. Amit mi csopi átrakókörzetnek mondunk, az már kiterjed Batyevóra, s né­hány év múlva Jeszenyre is. Az ezzel kapcsolatos beruházások­ban, korszerűsítési munkálatok­ban magyar barátaink is részt vesznek, s már csak idő kérdése, hogy a vasércet szállító szovjet vasúti szerelvények minden át­rakodás nélkül elérhessenek Mis­kolc, Dunaújváros térségébe. Magyar László Élet-képek F. évfolyamelső, mindenki irigyelheti. Nem azért első, mintha az ő indexe ékeskedne a legtöbb jeles­sel — neki a legjobbak az esélyei, hogy sikeres em­ber válik belőle. Először is: erős családi háttér, te­kintélyes anyagiakkal, befolyásos barátokkal. Az sem kevés, amit a fiú önmaga ér: szikrázó fekete szemek, szép formájú, keleties koponya, arányos, izmos, magas termet és határozott fellépés. A kar­riernek nem árt, ha valaki úgy fest, mint egy ro­mantikus film tatár hercege — különösképpen, ha ehhez szellemi fogékonyság, fölkészültség, tudatos­ság társul. F.-ből egyik sem hiányzik. Mérnöki ok­levelével, melyet pár hónap múlva megkap, nem­csak a termelés világában próbálhat szerencsét. Senki sem lepődne meg, aki ismeri, ha azt monda­ná a ballagáskor: Na, szia, gyerekek, ti csak gyárt­satok, engem hív a film. Föl, Budapestre! Csakhogy ő ellentétes irányba készül. — Szeretem a falut, ahol születtem, minden oda­köt — mondja —, miért mennék máshová?! Van ott egy üzem, ahol elhelyezkedhetek. Szerintem a boldogsághoz nem föltétlenül nagy házak, presszók meg neonfényes kirakatsorok kellenek ... * * * — Magasságos Isten! Ne haragudjál, hogy itt áll­tam meg, ennél az útmenti keresztfánál, amin a te bádog tested, bizony már, mi tagadás, viseltes, amilyen én is vagyok, de a templomba nem tolom be a képem, mivel míg fiatal voltam, meg egészsé­ges, akkor sosem mentem. Hát úgy gondoltam, itt beszélek veled, ha tényleg odafönn vagy az égben és tényleg mindent látsz és hallasz. Most biztos fintorogva nézői rám, hisz tudod, ha tudod, hiába is tagadnám, hogy amikor még köny- nyen lépkedtem gazduraméknál a padlásra a zsák búzával, meg se kottyant a derekamnak, szóval, hiába szépíteném: nem hittem benned ... Kimon­dom azt is, hogy miért nem törődtem veled. Azért, mert te is megfeledkeztél énrólam. Csak valid be te is, én már megbocsájtottam neked . . . Emlékszel?! Mikor az édesanyámat, azt az áldott lelket elvitte a tüdőbaj. ott maradtunk hatan ár­vák, mert az apánk még a tizennégyes háborúban odaveszett. Te valami mással lehettél elfoglalva, mert én kérve kértelek, gyógyítsd meg anyánkat, de rám se hederítettél... Attól fogva, hogy anyámat főd alá tettük, nem hittem benned, pedig a drága lélek mindig arra ta­nított, míg élt. Nem szeretett engem igazán ebben a cudar életben soha senki, csak ő... Most biztos azt gondolod, be akarok kéredzkedni a mennyországba, hogy ezzel aztán majd kvittek leszünk. Igaz ugyan, irtózok a pokoltól, de nem nagyon. Hisz nézz rám, tekints az életemre, mi kárt téhetne énbennem már a pokol is... De a mennyországba se vágyok én, ha van, nehogy azt hidd, méltó se lennék rá. Magas Isten! Ha létezői, tudod mit kívánok én? Pihenni szeretnék, nem a mennyben begyeskedni. Nekem ott úgyse vennétek semmi hasznom. Hisz láttad: csak fát vágni tudok, udvart söpreni, ilyes­mit. Ezért hát arra kérlek, ha majd eljön a nap, feledkezzél meg rólam, hagyj ki a számadásból, ne vigyél a másvilágra, se ide, se oda. Mintha nem is lettem volna... Szeretnék megpihenni... * * * Mariska kicsinyke kis lány, alig hároméves. Ke­rek a képe, gyöngysor a foga, szalmaszőke fruf- ruja a szemöldökéig ér. Daszvidányijáirinapetrov- na, ihbinpéterdubisztpaul — pergeti az idegen ki­fejezéseket, amelyek negyedikes nővérétől ragadtak rá. Ceruzán kívül filctollal és egyéb, asztalterítőre, tapétára veszélyes eszközökkel is rajzol már em­bert, házat, cicát — szóval: aranyos, mint amilye­nek a hozzá hasonló korú gyerekek. Egyszer megbetegedett Mariska. Ment a hasa, nem evett, kis teste napok alatt lesoványodott. Hiá­ba szedte a gyógyszert a korát meghazudtoló szófo­gadással. Szülei aggódni kezdtek, ez több a szoká­sos, könnyebb lefolyású bajoknál. Másik, nagy tapasztalatú orvoshoz fordulnak. Üj gyógyszerek — a gyerek hasmenése csak nem áll meg. Három nap elteltével a doktornő a kórház mellett dönt; súlyos betegségekről beszél... A ma­ma elsírja magát, a papa nem, mert szégyelle- né... Az orvosnő végül belemegy még egy próbába. Űjabb gyógyszerek, a szigorú diéta marad. S Mariska étvágya kezd visszajönni... Egyik nap apja bilizteti. A lányka végzett; a pa­pa felvidulva hozza ki a fürdőszobába a fehér edényt. Ami benne van, szabvány szerinti...! — Nézd! — mutatja nejének. — Hitted volna, hogy még ez is lehet szép?!... A. Tóth Sándor LEHET, HOGY KÖZSÉG LESZ EGYSZER. Melyik megyében van Kuliér? Azt hiszem, Bács- Kiskunban is sokan válaszol­nának így: nem tudom. Pe­dig ez a kis település itt van, nem messze Kiskőröstől, Csengőd keleti határrészén, Soltszentimre szomszédságá­ban. Az útmenti házsor mel­lett elhaladva azonban hiába keressük a helységnévtáblát. ÖTVEN OTTHON A kuliéri tájnak két sa­játossága ragadja meg az utazó figyelmét. A terület keleti része mocsaras, lápos. Nádasait, bokorfüzes láp­rétjeit a természetvédelem is számon tartja és óvja. Ilyen lehetett egykor az egész Alföld. A laposabb vízállásos területektől tá­volabb, a homokon új te­lepítésű szőlők, gyümöl­csösök mutatják az erre lakó emberek hitét, szorgalmát. Az első adatokat erről a tele­pülésről Kakas Istvántól, a csen­gődi, posta külterületi kézbesítő­jétől hallottam. Ö naponta járja a tágas csengődi határt, hogy a tanyabejárókig juttassa az újsá­gokat, leveleket... — Három támpont van á kör­zetben, összesen 48 „élő” fiókkal. Tehát ötven család kap rendsze­resen valamilyen küldeményt. •Nyáron többen is laknak itt. Is­merek olyan pedagógus családot, amelyik az egész nyarat a szőlő­jében tölti. A BOLT „NEM ÜZLET’' A Kiskőrös és Vidéke Áfész kuliéri vegyes boltját két év óta Velez Erzsébet vezeti, amint mondta: „több-kevesebb sikerrel”. — Látja, most is üresek a pol­cok — mutat a múzeumba illő áll­ványok felé —, röstellem, de nem tehetek semmit. A Fűszert most is megfeledkezett az itt lakókról. Fontos élelmiszerek hiányoznak, de nem jön a járat. — Mi ért nem indul áruért? — Nem éri meg; százezer fo­rint forgalom után 120 forint ju­talékot kapok. Kilométerpénzem pedig — bármennyit megyek is — száz forint havonta, (26 kilo­méter hivatalos ára — F. P. J.) — Mi hiányzik a vásárlóknak legjobban? — Hentesáru és fölvágatt. Sze­rintem a mozgóboltnak, amely hetente kétszer is megáld itt, ilyen cikkeket kellene hozni, még­sem hoz. — Mekkora a forgalom na­ponta? — Hat-hétezer forint, de hét­végeken tízezer is. Lehetne több is, ha nagyobb lenne a válasz­• Kakas István ötven családnak viszi ki Imréné pénzt kapott. a küldeményeket. Jónás Kuliéri találkozások ték. De a szövetkezetnek ez a bolt nem üzlet. Nem költ ránk. VELEZEK MARADNAK A Velez testvérek — Mihály, János, András — családi megbe­szélést tartottak az egyik takaros tanya udvarán. (Milyen különle­gesek ezek a mai tanyák.. . ! Az istállók üresek, ugyanakkor két- három erőgép is áll az udvaron.) A gazda, Velez Mihály néhány hónapja vette a második zetor- ját. Elégedett vele, s úgy véli: nem is maradna itt senki már, ha nem lehetne ilyen járgányo­kat vásárolni. Velez János — aki szerint ősei Mátyás korában Spanyolország­ból jöttek magyar földre — úgy tudja, egy Ozsvát nevű földbir­tokosé volt a terület a múlt szá­zadiban. Tanyájában zongorát is tartott a gazda, s ha játszott, ösz- szesereglett a nép az udvarház ablaka alá; álmélkodva hallgat­ta a melódiákat. Erre sokszor em­lékeznek az itteniek. Az Ozsvá- toktól — mesélte — tiszavárko- nyiak vették meg a területet. Azonban a fekete földekről érke­zett telepesek hamarosan búcsút vettek az olcsón vásárolt birtok­tól. Föladták a homokkal való kemény küzdelmet. Végül a kör­nyező uradalmak cselédsége vá­sárolta meg a területet, s azok te­remtettek itt „Kánaánt”. Az egy­kori páhi közjegyzőséghez tarto­zó rész előbb Kaskantyűhoz — majd faluvá alakulása után — Csengődhöz került. — Nem mennénk már el innét semmi pért-zért — erősítette a történeti hűségnyilatkozatot Ve­lez András, a harmadik testvér. — Látja, aki dolgozik, itt is meg­él, s nem is rosszul. BUSZMEGÁLLÓ, TELEFON Kuliért egy tanácstag képvise- seli a község vezető testületében: Gudmon János. Pedagógusnak jött ide feleségével az ötvenes években, és az iskola megszűné­se után is hűséges maradt a ta- nitólakáshoz. Ma ő az MSZMP csengődi bizottságának titkára. — Régen bizony hangosabb volt az iskola környéke — emlékezett. — Volt úgy, hogy szűknek bizo­nyult az egyébként tágas Klébers- berg-féle épület. Sokféle rendez­vényt szerveztünk: előadásokat, bálákat, versenyeket. Minden kö­zösségi eseményen nagy lelkese­déssel vettek részt az embereik. Mára sok minden átalakult erre­felé is. Nehezen lehetne színját­szó csoportot szervezni. A gye­rekek Csengődre járnak iskolá­ba, busszal. Ott színvonalasabb az oktatás, több a pedagógus és jobb a fölszereltség. Igaz, a mi iskolánkban is tanult olyan, aki később jogász, mérnök vagy pe­dagógus lett. — Véleménye szerint gyarap­szik, vagy fogy ez a település? — Láthatta az épülő, bővülő, komfortos házakat. Az emberek szeretnek itt élni. Kullór „falu­si” jellegű településnek számít, így aki kéri, megkapja az építési és a felújítási engedélyt. Szerin­tem fejlődő, életképes tanyaköz­pont ez, megérdemli, hogy job­ban odafigyeljenek rá a községi testületekben. — Mit kérnek a kullériak. ha falugyűlésen, tanácstagi vagy áj ész-taggyűlésen találkoznak a községi vezetőkkel? — ezt a ta­nácselnöktől, Égető Árpádtól kér­deztem. a csengődi községházán. — Kérték: legyen közvilágítás; lett, méghozzá a legkorszerűbb! Szerették volna, ha buszmegálló épül. Egyet már használnak iá, s rövidesen megkezdjük a másik elhelyezését. Amikor a körzeti fo­gyasztási szövetkezet be akarta zárni a kuliéri boltot — kéré­sükre —, mi is felemeltük sza­vunkat a döntés ellen. Ma, ha a mozgóboltot is számolom, két üz­lete van a területnek, igaz, a vá­laszték lehetne gazdagabb. Jár­daépítésre szintén gondoltak már az ott lakók, ebben is segítünk majd. Telefon van, de a lakosság szeretne még egy állomást, hogy bármikor lehessen telefonálni. A Kiskőrös környéki fejlesztés kap­csán remélhető, hogy ez is meg­lesz. AZ IGÉNYEK ÉS A FEJLESZTÉS VERSENYE — Vagyis minden rendben?! — Egy településen nehezen tud együtthaladni a fejlesztés az igényekkel. Nem tudtuk meg­nyugtatóan rendbe hozni a köz­séggel összekötő, úgynevezett „te­lefonos utat”. Ez nyáron poros, tavasszal, ősszel sáros. Ugyanak­kor^ igen fontos, mert felére rövi­díti a járást a község felé. A körzetben nincs mozi, ritkák az ismeretterjesztő előadások, a könyvtári lerakat állománya sze­gényes. Van még pótolnivaló! Ne­künk ez is feladatunk, hogy föl­keltsük az Igényeket. Ment a ta­nyasi emberek hitetlenkednek, ha arra biztatják őket, építsék köz­séggé az egykori tanyaközpontot. Tabdinak, Csengődnek, Soltszent- imrének sikerült a század első fe­lében önállóvá válni; Kuliéinak talán majd a következő század­ban — ami, itt lesz nemsokára .. . Fan-kas P. József • Velcz Erzsébet boltvezető: húst és hentes­árut kellene hozatali a mozgó- bolttal. (Malinák Árpád felvételei) • A Velez testvérek jól tudják hasznosítani a háztájiban az erőgépe­ket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents