Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

1986. február 18. • PETŐFI NÉPE • * PARASZTI KÉZFOGÁS A JÖVŐVEL Kévébe kötődve Földhözragadtság. A földért, munkáért való gyötrelmes küzde­lem. Ez volt a paraszti gondolko­dás-magatartás meghatározója hosszú időn át. Elmaradottság, is­kolázatlanság, testi nyomor, lel­ki egészségtelenség, istállópriccs, a cselédszobák zsúfoltsága, ezt és csak ennyit nyújtott a föld- birtokosok kisemmiző „paraszt­politikája” a reménytelen em­beröltők hosszú során. Kilátásta­lan küzdelem az arató- és csép­lőrészért, a tüdővész pusztítása, a teljes kiszolgáltatottság, az el­keseredetten lázadó torkokat be­fogni akaró filléres napszám, a félig állati sor volt a többség sa­játja. Nem segített ezen a múlt században a kommunisztikus gon­dolkodású Asztalos Bócsáról in­dított mozgalma sem; ellenben éleződtek a csendőrszuronyök, amelyek sok-sok lázadó életét vet­ték. Parasztmozgaimak a földért, az emberibb életért. A társadalom még nem volt, nem lehetett ügy­védje az elesettségnek. A kasza, a sztrájk volt a lázongok fegyve­re. Gyűlölet feszítette a Tiborcok hadát a gúzsbakötés ellen. Millió­nyi alkotó szándék, tehetség, tor­zónak maradt emberi érzelmek „fémjelzik” egy soha vissza nem térő világ szívszorító küzdelmét. Imába foglalt óhajok, szabato­san fogalmazott követelések akar­ták a sorskönnyítést. Olykor kap­tak is engedményt a küzdők, de ezek határidő nélküliek voltak. A célok elérése még sokáig vára­tott magára. Éhben a világban sarjadtak a 48-as honvédek, a 19- es vörösök, de a szervezettség is, aminek beteljesülése a jussot je­lentő földreform volt. Űj mezsgyék Űj mezsgyéket jelölő karókat vertek 1945-ben az emberek, s megitjasultak a számukra eljött Kánaántól. Az istenadta föld je­lentette a mindent! A humanista földosztó bizottságok előnyt ad­tak a sok gyermeknek, a'z elesett- ségnek és a rászorultságnak. Így lettek birtokosok a kisemmizet­tek, a valamikor útonállónak szá­mító üre&markú százezrek. És mennyi okos igazságszerető, és igazságot adni tudó ember került előtérbe szinte pillanatok alatt! Forradalmát vívtak, és a csatában csatát nyerték. Négyszázezer új birtok született az országban, és hanminkilencezer a megyében. Az új világ a munkásosztály mellett megteremtette a rend társoszlo­pát. De hogyan tovább? Ott hevert a föld, de nem voltak eszközök: vetőmag, gép, épületek. Az össze- gyülemlett szakértelmet hasz­nosítani kellett. A háború után mindenre szükség volt. 1948 au­gusztusa után a paraszti szervez­kedés erőre kapott, és valami olyan új vette kezdetét, ami ko­rábban ismeretlen volt: a terme­lésre való szervezkedés. Földbér­lő szövetkezetek alakultak, ar­ra készülve, hogy együtt jobb, könnyebb és eredményesebb. A gombamódra szaporodó gépál­lomások adták az igavonót. Szán­tottak, vetettek és betakarítottak, megkönnyítve a kérges kezek munkáját. Aztán a kisbirtokosok is átlá­tó gattak egymás portájára: szö­vetkezzünk a földjeinkkel! Az ország politikai vezetése valami nagy sietségtől indíttatva három- négy év alatt akarta a teljes szö­vetkezetesítést. Ebből származtak a bajok és különösen abból, hogy a nagyméretű iparosítást a me­zőgazdaságból pumpálták. Ha­mar kiderült, hogy ez nem megy máról holnapra. A megszokás, a termelői magatartás változtatá­sa időt igényel, mégpedig töb­bet, mint azt elképzelték. A pa­rasztság sorában nem volt fron­tális idegenkedés, hiszen minden­ki tudta, hogy egymaga nem sokra megy. De tudták, hogy az adminisztratív módszerek — adó, begyűjtés, az ideges szövet­kezetszervezés — ijesztő, jogot sértő és éppen ezért taszító volt. A cél felé való menetelés meg­torpant. Önkéntesség, fokozatosság 1953-tól gyérültek a szövetke­zeti sorok, magasra csaptak a szenvedélyek/ olyannyira, hogy kétségessé váltak az elképzelé­seik. Ezt a folyamatot betetőzte az 1956-os ellenforradalom zűr­zavara. Sok termelőszövetkezet felbomlott, az állatokat elhur­colták, a javakat felosztották. A helyzet megoldása valósággal számoló agrárpolitikát kívánt. Szigorú figyelemmel az önkén­tességre, a fokozatosságra, a ter­mőhelyi differenciáltságra és a termelési tradíciók figyelembe­vételére, tiszteletére intett. Bács-Kiskun tanyákkal tűz­delt, heterogén mezőgazdasága: a homok, a szőlő és gyümölcs, a zöldségkultúra azt követelte: az átszervezést úgy szükséges vég­bevinni, hogy a termelés növe­kedjék. Ez nem volt könnyű do­log. Az időközben megszületett Agrárpolitikai Tézisek jó irány­ba terelték ezt a folyamatot. Fellélegzett a falvak, a tanyák népe, az átszervezési számszerű­ségek nap mint nap kedvezőb­ben alakultak. Ebben nagy sze­repe volt annak a politikai ál­lásfoglalásnak, hogy értékes ker­tészeti kultúránkat (korábban húszezer holdat vágtak ki) meg kell őrizni, sőt új ültetvényeket kell létrehozni. A telepesítés va­lóságos népmozgalommá lett, és több tízezer hektár új kertészeti ültetvény virágzott a homok há­tán. Mérföldkőhöz érkeztünk A fokozatosság jegyében nagy számban születtek alacsonyabb típusú szövetkezetek: termelő­szövetkezeti csoportok és szőlő— gyümölcs-termelő szakszövetke­zetek. Ezek részaránya a megye szántóterületében viszonylag nem volt nagy, 16 százalék. Ma­gasabb a szőlőhöz viszonyított aránya: 31 százalék. Az átszer­vezés eredménye — a politika bölcsessége, a paraszti szándék­kal, a munkásosztály aktív tá­mogatásával találkozott — arra az álláspontra juttatta a párt Központi Bizottságát, hogy — huszonöt évvel ezelőtt — 1961. február 17-ón kijelentse: „ . . .mérföldkőhöz érkeztünk a magyar mezőgazdaság átalakí­tásában: az ipar után a mező­gazdaságban is uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszo­nyok. A termelőszövetkezeti mozga­lom győzelemre jutásával létre­jöttek annak feltételei, hogy a magyar mezőgazdaságot viszony­lagos elmaradottságából kiemel­jük, az ország fejlődését meg­gyorsítsuk. E győzelem következ­tében a fejlődésnek új szaka­szába lép az egész magyar nép és maga a dolgozó parasztság.” Győzött tehát a jól átgondolt előretekintő, a parasztság létér­dekeit szem előtt tartó szövetke­zetpolitika elmélete és gyakor­lata. A higgadtság, a reálpoliti­ka, a társadalom egészének tá­mogatása rangra emelte ezt a valaha sokat szenvetett társa­dalmi osztályt. Űt a fellendüléshez A megyei pártbizottság is do­kumentumban szögezte le: a ké­vébe kötődés folyamata megtör­tént. A BácsnKiskun megyei pártbizottság napokkal később (1961. március 1-ón) megállapí­totta: „a Központi Bizottság ha­tározatának megfelelően a me­gyében is alapvetően befejeztük a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, ezzel Bács-Kiskun megye termelőszövetkezeti me­gye lett.” Az ülésen elhangzott beszámolóban az előadó kijelen­tette: „Ez alkalomból szükséges­nek tartom, hogy köszönetét mondjak azoknak a társadalmi erőknek, akik elősegítették az átszervezést: a munkásoknak, a budapesti és megyei munkások­nak, akik valamennyien közvet­ve, több százak pedig közvetle­nül segítették a termelőszövetke­zeti mozgalmat. A dolgozó pa­rasztok közül is elsősorban az agrárproletároknak, akik az el­múlt 10 év alatt élenjárók vol­tak a szövetkezeti mozgalomban. A falusi értelmiségieknek, peda­gógusoknak, orvosoknak, akik a mozgalom derékhadát alkották. S hogy paraszti mozgalom a szö-í vetkezeti mozgalom, a dolgozó parasztok azzal Mtanu&'fwták,* hogy több községben maguk hoz­ták létre a szövetkezeteket, s mintegy 40—50 millióval járul­nak hozzá az alapok megterem­téséhez.” A latifundiumok és a ki&par- cellák helyén létrejöttek a szö­vetkezetek. Ezzel megnyílt az út a gazdasági, a kulturális fel­lendülés felé. Megnyílt az a le­hetőség, hogy a parasztság ma­ga intézhesse sorsát a gazdálko­dásban, a falu képének formálá­sában, kultúrájának magasabb szintre emelésében. S hogy ez így van, arra az elmúlt évek szolgáltak soha el nem képzelt bizonysággal. Parasztságunk nemcsak földjét, nemcsak eszét, hanem szívét is behozta a ter­melőszövetkezetekbe. A több, a jobb és a gazdagabb irányában tovább folyik a munka. W. D. RÁDIÓJEGYZET Vasárnap reggel a Kossuth Rádió „Föld­adta sors” című so­rozatában dr. Sze­gedi Sándor nyugdíjas kutató, a Szőlészeti és Borászati Kutató In­tézet volt igazgatóhelyettese val­lott pályájáról. Életútja Izsákról indult, a nagy szőlőtermesztési múlttal bíró köz­ségből. Tanulmányainak befejez­tével kertészmérnökként a Mauth- ner cég alkalmazottja, 1945-től az Országos Kertészeti Egyesület, 1947-től a kiskőrösi tanács titká­ra. 1950-ben került Kecskemétre, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Mathiász János-telepére, Kocsis Páí mellé. — Sokat jelen­tett számára, mint öröikség, Ko­csis Pál és elődje. A tulajdonságait rendkívül nagy variabilitással örökítő szőlő igen sok megoldandó problémát ad, nagy figyelmet és türelmet igé­nyel a nemesítőtői, termesztőtől. Már Jókai Így vallott: „Nagy urat vészén az a nyakába, aki szőlőt telepít”. A sikeres szőlőnemesítő Szege­di Sándor tevékenységének mik a főbb pillérei? Elődeinek mun­kássága és az alföldi ember kul­túrája, hagyományvilága, isme­retanyaga, mely nagyon nagy a szőlőművelésben, a homok meg­kötésében. Tőle is rengeteg ener­giát, hitet kívánt munkája, a ke- resztezéses nemesítés, az inter- specifiikus keresztezések és a po- liploid nemesítés. Több mint két­százötven kísérlet, negyvenezer magonc felnevelése, háromszáz- három fajta kiválasztása volt a feltétele a „Favorit”, a „Téli mus­kotály”, a „Rekord” csemegesző­Föld-adta sors SZAKSZÖVETKEZETEK £S KISTERMELŐK FIGYELEM! Az aparhanti Búzavirág Mgtsz 1986. MÁRCIUS 20-AN, de. io Órakor a gépműhelynél gépárverést tart as alábbi gépekből: 3 db E—512 kombájn, 2 db FKA—421 kukorica­adapter E—512-re, 3 db MTZ—50 traktor, 1 db KCR—2000 markoló MTZ—50-re, 2 db ZMAJ vontatott c»ő- törő-fosztógép, 2 db SPC—6 kukorica­vetőgép, 2 db PZK—^ rendsodró, 1 db KSZ—2,1 fűkasza. A gépek üzemképesek. Vásárlási szándékot kérjük előzőleg levélben vagy telefonon jelezni. Cím: Búzavirág Mgtsz Aparhant, Tolna megye. Telefon: Aparhant 10. Ügyintéző: gépesítési ágazaívczeíő. 225 lők állami elismerésének, közter­mesztésbe kerülésének. Nagy szé­nás, sok kombinációs nemesítést végzett munkatársaival. 1968-ban doktori értekezését „Csemegesző­lő termesztésfejlesztése, fajtane­mesítés” címmel védte meg a Ma­gyar Tudományos Akadémián, összegezve addigi munkásságát. Keresztezési kombinációit, bo- nitáló könyveit, ezer fajta cseme­geszőlőből álló fajtagyűjteményét (kis- és nagyparcellás kísérletek eredményei) ma már utódai hasz­nálják; így örökíti munkáját, elő­deinek eredményeit tovább, a ma kutatónemzedékének. Szegedi Sándor ma is bejár in­tézetébe, gondozza fajtáit, tartja a munkakapcsolatot kollégáival és mellette a társadalmi munkák sorát végzi a különböző tudomá­nyos és politikai fórumokon. A huszonöt perces rádióműsor­ban nyugdíjas kutató vallott mun­kája nehézségeiről, lehetőségei­ről, de elsősorban szakmaszere­tetéről, a pálya rejtett szépségei­ről, ’ melyeket csak elhivatott em­berek tudnak, nagy-nagy ener­giával, sok év alatt megismerni, munkájuk gyümölcsét megérlelni és azt leszüretelni. Búzás Andor és Veress Tibor öt biotokból összeállított műsora meggyőzött, dr. Szegedi Sándor­nak ez sikerült, életútja megad­ta a szüret lehetőségét, s hisz- szük, tartogat számára még újabb eredményeket is. Kerekes Magdolna V etélkedökr őnika BARÁTOM, A SZÁMÍTÓGÉP \ Tavaly októberben kezdődött el lapunk ha­sábjain a fiatalok számára kiírt megyei számí­tástechnikai vetélkedő. Az öt hónapja tartó ver­seny legtöbb résztvevőt és közreműködőt meg­mozgató eseményéhez érkezett az elmúlt szom­baton: száz diák versengett — ezúttal már gé­pek mellett — a döntőbe jutásért. Íme, az egy- időben hát helyszínen zajló elődöntő krónikája az újságíró jegyzetfüzetéből: (A visszaszámlálás) Az előkészületek már január elején elkezdődtek. A fiatal számítógépes szakemberekből, tanárokból álló stáb ekkor fogott hozzá a kérdések kidolgo­zásához. Harminckilenc saját készítésű feladat kö­zül választotta ki a tíztagú értékelő bizottság a két-két legötletesebbet. A másik fontos tennivaló a technikai feltételek megteremtése volt. Ehhez tu­catnyi intézmény együttműködésére volt szükség, hiszen több mint félszáz mikroszámítógépet, szí­nes televíziót — több milliós értéket — kellett a helyszínekre összegyűjteni. A szervezők Szabics István, a TIT megyei szaktitkára irányításával részletes haditervet dolgoztak ki. Néhány nappal az elődöntő előtt megkezdődött a visszaszámlálás és a szombati kezdésre minden a helyére került. (Rajt előtt Kiskunhalason) A halasi Általános Művelődési Központra ki lehetne tenni ezen a szombaton a megtelt táblát. A földszinten nagyszabású énekverseny zajlik, és már gyülekeznek a számítógépes vetélkedő részt­vevői is. Gyarmati András Kiskunmajsáról érkezett a szüleivel és a családi Commodore 64-es géppel. Ezzel fog a hetedik osztályos fiatalember verse­nyezni. Míg folyik a készülék beállítása, az előz­ményekről kérdezem. — Két éve kezdtem számítástechnikával foglal­kozni. Az egyik osztálytársamtól kaptam az ötle­tet, hogy erre a vetélkedőre benevezzek. Az elején egy feladatot elrontottam, de azután egyre jobban belejöttem. Vízhányó Tibi Szánkról érkezett a versenyre. O már nyolcadik osztályos. A tévé BASIC-tanfolyamán kezdte a programozást tanulni, és úgy vizsgázott le tavaly az anyagból — csupa felnőtt között — sikerrel, hogy valódi gépet még nem is látott. Most már van az Iskolában is készülék, és mint meg­tudom, otthon is tervezik egy Commodore vásár­lását. A verseny előtti izgalom feloldásában is segíte­nek az okos gépek: a kezdésig jobbnál jobb já­tékprogramok futnak a képernyőkön: (Videofelvétel a 623-asban) Kecskeméten négy helyszínen folyik az elődön­tő. A Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben dr. Tubák István igazgatóhelyettes a házigaz­da. A feltételek itt valóban ideálisak. Saját kiala­kítású géptermükben tíz Primón dolgoznak egy- időben a versenyzők. Most éppen öt lány és öt fiú. akikről videofelvétel készül. A döntőn vetítik majd le a közönségnek. Mint megtudom, a gépte­rem az intézet 1100 tanulója előtt is állandóan nyit­va áll, házi tanfolyamaikon pedig négyszázan is­merkednek meg évente a programozás alapjaival. (Verseny közben) Ketten a 623-as intézet tanulói közül is itt van­nak; az elődöntőn. Nagy Attilával, a Tudomány és Teohniika Háza folyosóján futok össze. Negyedéves elektroműszerész-tanuló, most készült el az első feladattal: — Nem volt nehéz, úgy érzem, elég jól sikerült — válaszolja kérdésemre. — Eddig két pontot vesztettem, úgy érzem, még van esélyem a döntőbe jutásra. Adorján Ríchárd kevésbé bizakodó, ö csak az első feladattal tudott megbirkózni. Igaz, az egyik legfiatalabb résztvevő. A Petőfi iskola ötödikes ta­nulója, a számítógéppel leginkább játszani szeret. (A „vezérkar"^ Figyelemmel kísérik az elődöntőt a szervezésben részt vevő társadalmi szervezetek, intézmények ve­zetői is. íme néhány vélemény a látottakról. Dr. Király László, a TIT megyei elnöke: —Olyan összefogást tapasztalak, ami sejtetni engedi, hogy egyre többen kezdik megérteni a számítástechnika • A kunszentmlklósi Farkasdi Ildikó programját vizsgáztatja Végit Ferenc, a Bács-Bit Stúdió mun­katársa. jelentőségét. Élmény végignézni a gyerekeken, szinte felnőtté válnak, amint leülnek a gép mellé. Császár Cirill, a kecskeméti tanács osztályveze­tője: — Jó néhány iskolánk tavaly ilyenkor kapott számítógépet, s már itt vannak a tanulói a verse­nyen. Ez olyan terület, ahol elmosódik a különb­ség a nagy iskolák és a kisebbek között. Csekei Sándor, a megyei tanács osztályvezető-he­lyettese: — Feltűnően sok gyerek érkezett a ki­sebb településekről. Kiemelném a szervezők re­mek csapatmunkáját is. Minden helyszínen ko­moly, lelkes vetélkedést tapasztaltunk. Dr. Lovas Béla, a Neurrtann János Számítógép­tudományi Társaság vezetőségi tagja: — Ez a har­madik számitógépes vetélkedő a megyében. Az el­sőt főiskolásoknak szerveztük, most ők az itteni tanárok. A másodikat középiskolásoknak, ezúttal pedig már itt vannak az általános iskolások is. S ami jellemző: a színvonal most a kicsik között olyan, mint annak idején a főiskolásoknál volt. (Gyorsmérleg) Dél körül sorra befutnak a technika házába a jelentések a különböző helyszínekről. Bajáról, a III. Béla Gimnázium tanára, Berger József jelent­kezik telefonon. Itt zömében általános iskolásak versenyeztek. A gyerekeket sok szülő és nevelő is elkísérte. A legnépesebb küldöttség Katymárról ér­kezett. A számítógép használata még nem min­denkinek ment könnyen. A kecskeméti ifjúsági ház Logi-klubjából Váradi Zoltán érkezik. Itt a legjobb középiskolások vetélkedtek. Sok ötletes, eredeti megoldás született. Különösen a Katona József Gimnázium tanulói és a tiszakécskei Pet­rov testvérek jeleskedtek. (Döntő: március 15-én) Már csak néhány képernyő villog, befejeződik a Bács-Bit Stúdióban is az elődöntő. Az értékelő bi­zottság tagjai máris munkához látnak. Az elké­szült programok kiértékelése hosszadalmas fel­adat, a döntőbe jutók névsorát február 27-t szá­munkban közöljük - majd. Maga a döntő március 15-én, ugyanitt, a Tudomány és Technika Házá­ban egy látványos, nagy közönségjáték lesz. Hi­szen a szervezők célja, hogy minél többen elmond­hassák magukról vetélkedőnk jelmondatát: Bará­tom a számítógép. Lovas Dániel • A 34 ezer tő szegfűvel sok munka van. (Pásztor Zoltán felvételei) VIRÁGOK FEBRUÁRBAN Az egzotikus, színpompás árut sok forrásból kell beszerezniük a virágboltvezetőknek. A kistermelők mellett nagy szerepet ját­szanak a lakosság igényének kielégítésiében a városgazdálkodási vállalatok is. Kecskeméten főleg szegfűit és krizantémot nevelnek, s árulják saját (bérbe adott) boltjaikban, illetve adják el a ma­gánkereskedőknek. A .társvállalatoknak termesztett dísznövénye­ket szárazkötészeti alkotásokban láthatják a virágbarátak. • Aki » virágot szereti — gondozz» is — tartják az itteni dolgo­zók. Statisztikai felmérés a lakosság időfelhasználásáról, életmódjáról A Központi Statisztikai Hiva­tal márciusban széles körű fel­mérést kezd a lakosság időfel­használásáról, életmódjáról. A kérdezőbiztosok mintegy nyolcezer családot keresnek fel, s mindenütt négy alkalommal részletesen feljegyzik, hogy nz egyes családtagok az előző napot mivel töltötték. Ennek alapján a statisztikusok olyan időmérleget állítanak össze, amely részletesen tartalmazza a magyar társadalom tagjainak időfelhasználását, azt, hogy mennyi időt töltenek mun­kával, illetve mire fordítják sza­bad idejüket. A felmérés kitér a családi munkaszervezésre, a csa­lád gazdálkodási szokásaira, s a fogyasztás struktúrájára. Az Így kapott információk választ ad­nak arra, hogyan élnek jelenleg a társadalom különböző rétegei. A felmérés során választ kér­nek arra is, milyenek az étkezé­si szokások, hogyan alakulnak a rokoni és a társas kapcsolatok, milyen gyakran utaznak a meg­kérdezettek, milyenek üdülési szo­kásaik. Az anyagfelvétel során információkat gyűjtenek a lakás- viszonyokról, a lakókörnyezetről, vaLamint a vagyoni helyzetről is. Mivel a legutóbbi statisztikai felmérést az időfelhasználásra, életmódra vonatkozóan a KSH a hetvenes évek második felében végezte, a jelenlegi adatok jó ösz- szehasonlítási alapot nyújtanak arra, hogyan befolyásolták az em­berek életét a legutóbbi évtized társadalmi-gazdasági változásai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents