Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

198«. február 3. * PETŐFI NÉPE • 5 A KECSKEMÉTI GALÉRIÁBAN LÁTHATÓ Pál Zoltán szobrászművész kiállítása* A díváitok inváziójának korát éljük. Görcsös újítások, a soha- nemvolt keresése, nosztalgiák, érzelmeik, elméletek percenként váltják egymást. Mindegyik nagy hangon és hangos jelszavakkal akar győzni, és hirdeti, hogy ő az egyetlen ... Teoretikusok szegőd­nek melléjük, akik aztán saját korlátáik szerint megpróbálnak diktálni, a művészek egy része pedig megpróbál végrehajtani. És ismétlik ezt mindaddig, míg fel nem bukkan egy új divat, hogy aztán óriási csaitakiálitássai annak nyomába szegődjenek. Közben pedig az élet megy a maga útján, és mát sem 'törődik a divatokkal. A divatok a felszínen váltogatják egymást, az élet pe­dig valahol a mélyben zajlik, sa­ját törvényei szerint. A divatok aat hiszik, hogy mindig újaik, pe­dig csak ismétlik egymást; az • Elhangzott a tárlat megnyitóján. újítások nem újítanak, az érzel­mek hamis pózolások, aiz elméle­tek mondvacsináltam tudáléko­sak ... A törvény pedig állandó! Pál Zoltán szobrai nem dikitá- lás után készülitek, és nem is akarnak divatosak lenni. Alkotó­juk nem kapkod ide-oda, nem lesi az éppen ügyeletes irányzatot és neon puffogitat se modem, se hagyományos frázisokat. Nem si­ránkozik. hogy nem kell a mai embernek a művészet, nem lógat­ja avantgárd pesszimizmussal az orrát, mint annyian mások, aki­kéit erről már messziről meg le­het ismerni, és akik a divatos egyvelegben — most éppen a,z új szenzibilizmus zászlaja alatt — érzelempótló, arcnélküll jellegte- lenséggal követik a művészeti tömeghisztériát. Pál Zoltán kemé- ' nyen dolgozik. Következetesen keresi az önmaga és a világ közt rendeződő viszonyoknak azokat a tanulságait és ellentmondásait. amelyeket fontosnak tart. A tár­• Nagy érdeklődés kíséri a kiállítást. sadalmi alakulásoknak, konfliktu­soknak, harmóniáknak és a ter­mészeti igazságoknak ütköztetésé­ből bontja ki a tanulságot, lénye­gében minden kommentár nélkül az emberekre bízva a következ­tetésit, a gondolatkör szubjektív befejezését. Szobrai talányosak, sok min­dent megkérdőjeleznek és meg­erősítenek, és itt-ott ironikusak is. De arra ügyel, hogy tiszta plasztikai mondanivalójának le­gyen mindig valami fogódzója, valami furcsa története, ami ver­bálisán is visszaolvasható: az összevarrott és felpumpált utcakő, a kocka elfolyt csúcsa, a prés alól kifolyó kő és így tovább. Alkotásai, a nagy, átfogó ter­mészeti törvényekre figyelve és társadalmi problémákra gondol­va^ szükségszerűen jelképes értel­műek. Furcsa realizmusa, látszó­lag személytelen, ellentmondások­ra, vagy inkább ellentétekre épü­lő plasztikai gondolatai, önmagu­kat reprezentáló képződmények. Nem alkarnak érzelmesek lenni, die elvontak se. Olyanok, amilye­nek, miint ahogy a virág is, a kő- d'ána'b is, a felhő és a víz is olyan, amilyen. Csak emberi viszonyla­tok közt lényegül át, asszociáló- dik valami mássá. Lehet velük egyetérteni, lehet nem egyetérte­ni, mint ahogy egyik virágot job­ban szerethetjük a másiknál, de ezzel egyiket se cáfoljuk, hiszen mindegyikre szükség van, mert a természetben nincsenek fölösleges dolgok! — Ez az, amit nem árta­na a művészeknek a természettől eltanulni.. . Pál Zoltán a természeti alap­igazságokra figyelve építve figyel­meztet egyrészt a természetelle­nes ellentmondásokra, a hajszálon függő veszélyekre, másrészt a magától értetődő lehetőségekre. Miindezt nagyon egyszerű, min­dennapi. de jól irányzott témákon keresztül valósítja meg, melyek • Az egyik alkotás. (Méhes! Éva felvételei) Weöres Sándor sorait idézik; „Tág. a világ, / mint az álom ? Mégis .elfér / egy virágon.” Jól sarkított témái Így alapvető és egyetemes törvényekről szól­nak anélkül, hogy ezek illusztrá­ciói lennének. A természeti és a mesterséges, a statikus és dina­mikus, az átváltozó és az átmenő, az egyensúly és fölbomlása, az illúzió és a kézzelfogható mind olyan problémák, melyek nap mint nap és állandóan meghatá­rozzák életünket. A plasztikai alakítás, az anyag törvényei és a nagy összefüggések ütközőpontjá­ban fogalmazza meg objektumait. Az anyaigszerűség és az anyag- szerűtlenség határán mozog, je­lezve ezzel mindazokat a lehető­ségeket, amelyeket nem haszná­lunk ki, s amelyek nélkül igazá­ból nem tudunk aktuálisak lenni, nem tudunk aktívan jelen lenni a társadalomban. A nagy kérdés; Hogyan tud a képzőművészet ismét fontossá válni? — Bizonyos, hogy nem a művészek „belügyeinek” exhibici­onista oltárra emelésével és ígv magánsiiránlkozásokinak a szub­jektív teremtő erővel való össze- tévesztésével, hanem a valódi, a lényegre figyelő emberi teremtő eriő folyamatos, inspiráló és szel- lemnyitogafó jelenlétével. Pál Zoltánt szobrásznak isme­rem, aki mindezt mesterségbeli tisztasággal és tisztességgel végzi, következetesen inspirálva önma­gát is, egy öntörvényű saját világ megteremtésében. Lantos Ferenc A csúfulás fokozatai Klárika üde jelenség. Vidám természetű, kedves, okos, fiatal. Született optimista; vagyis ez a dicséretes tulajdonsága nem ki­mondottan népművelői mivoltából ered. Ügy tud örülni a legkisebb sikernek is, mint három másik népművelő együtt. Egyébként ép­pen három éve kapott diplomát az egyetemen, s mert a számok­nak ugyebár törvényük van: már háromezer forint a fizetése ... Mellesleg szőke és kék szemű, az arca kimondottan bájos, alak­ja sudár, keblei teltek ... — Ez utóbbiakat Hivatalnok is észreve­szi, amikor betér a jónevű mű­velődési házba. Merev tartása meglazul, hideg szemében meg­villan némi fény, s olyasmire ve­temedik, amire évek óta soha: meglazítja a nyakkendőjét. Köz­ben ezt gondolja: Ejha! Ez a nő nemcsak szakembernek, látvány­nak is nagyszerű! — Munkájuk jó híre hozzánk is eljutott — mondja, és csodák csodája: egy halványka kedves mosoly biceg át gondosan ápolt arcán. — Állítólag remekül fel­futtatta ezt a házat, három év alatt... — Ideje volt, hogy gatyába ráz­za valaki — mosolyogja Klárika. — Különösen az értelmiségi klubjukat dicsérték a megyénél — folytatja Hivatalnok. — Jó do­log tudni, hogy nemcsak esetle­ges módon, féldecik társaságá­ban, hanem — a művelődési há­zak jóvoltából — szervezett for­mában is összegyűlhetnek a fia­talok, hogy saját gondjaikról be­szélgessenek, hogy kicseréljék né­zeteiket, s hogy közös programo­kat szervezve kulturálódjanak, művelődjenek, tartalmason tölt­ve szabad idejüket. — Valóban sok helyen műkö­dik értelmiségi klub, alkotókor, ám az az igazság, hogy ezek a közösségek a fiatal diplomások­nak csak egy kicsinyke százalékát tömörítik. Ami pedig elanyagia- sodó világunkat, illetve a fiatal értelmiség pénztárcáját illeti, fé­lő, hogy a klubokról, alkotókö­rökről készített statisztikák is olyan gyorsan romlanak majd, mint nagyanyám rosszul dunsztolt befőttjei. És hiába az igényes programok, a gondos szervezés, az utóbbi két évben nálunk is csök­ken a klub létszáma, az érdeklő­dés. A közismert gondok-bajok miatt — élükön a lakáshelyzettel — a szabad idejüket egyre in­kább mellékes jövedelmek szerzé­sére fordítják a fiatal diplomá­sok, maszek munkákat vállalnak, ha nem is a végzettségüknek meg­felelő területeken. Így pedig kul- turálódásra, művelődésre egyre kevesebb idejük marad. — Lehet, hogy van ebben némi igazság — szól közbe Hivatalnok, miközben testtartása ismét meg­merevedik, keskeny ajkai meg­feszülnek és idegesen megigazít­ja a nyakkendőjét. — Sok szó esik mostanában a fiatal értelmiség helyzetéről a legkülönbözőbb fó­rumokon, de szerintem azért nem olyan vészes a helyzet, csak fel­fújják ... — Igen, annyit beszélünk róla, hogy már „természetes" társa­dalmi jelenségnek tűnik, mint minden olyan ellentmondás, amit agyondumálunk, de felszámolni képtelenek vagyunk. — Na tessék! És ráadásul mo­solyog! — morgolódik magában Hivatalnok. Hirtelen nem is tud­ja, mit válaszoljon. Szemidegei furcsa rángatózásba kezdenek, s megállapítja Klárikáról, hogy nem is olyan bájos ... — És van egy másik ellent­mondás. ami ezzel összefügg — mosolyog üdén a népművelő. —, mégpedig a kultúra fokozatos drágulása. A művészi produktu­mok, kulturális szolgáltatások iránt az értelmiség affinitása a legnagyobb, viszont e társadalmi réteg jövedelme — különösen a fiataloké! — igen gyérecske. Te­hát ez is arra inspirálja őket, hogy különböző maszekmunkákat vállaljanak, ami eíőbb-utóbb va­lóban faramuci helyzetet idézhet elő, gondoljon csak bele! Lesar­kítva: ilyen fizetések mellett hiá­ba van szabad idejük a kulturá- lódásra, pénz nem jut rá az igé­nyeinek megfelelően elég; a könyvek, a színház-, koncert- és mozijegyek drágulása miatt, hogy csak néhány példát említsek. Ha viszont mellékállásokkal próbál­nak- javítani szűkös anyagi hely­zetükön. idejük nem marad a kulturálódásra elegendő. Mi ez, ha nem csapda ... ? — Persze,' hogy emelni kell a kulturális szolgáltatások, művé­szi produktumok árát, hiszen nap­jainkban az államkassza nincs degeszre tömve, s ha ezen a terü­leten ugyancsak meg akarjuk tar­tani a fejlődési ütem dinamiz­musát, a fogyasztóknak a jövő­ben nagyobb terhet kell vállal­niuk a kulturális költségekből — mondta Hivatalnok, és olyan szép­nek, tömörnek és hivatalosnak érezte közbevetését, hogy kezdett megnyugodni. — Különben is, nézzen csak körül: ma már ami olcsó, arra azt mondják az embe­rek, hogy jó nem is lehet... — Mármint a nyafogó sznobok — bólintja Klárika, kedvesen moso­lyogva. — Lényegében ezzel a szöveggel is aládúcolható ez az egész, hiszen minden attól függ, milyen aspektusból nézzük. Akár a kultúra drágulását, akár a fia­tal értelmiség helyzetét. Eleddig ugyan az a mese járta, hogy a kultúra legyen ingyenes, vagy majdhogynem ingyenes, s ezáltal könnyen hozzáférhető mindenki számára. Legyen olcsó, nehogy anyagiasságból „fogyókúrázni” kezdjenek az emberek, hiszen el­sődleges célja a társadalmunknak, hogy tagjai tájékozottakká, mű­veltekké váljanak, és így tovább. Vagy nem ígv. van? — Igen, de... — Hivatalnok homlokán izzadságcseppek. Szem­idegei egyre gyorsabb táncba kezdenek, mint mindig, ha nem tud válaszolni valamire. S már biztos abban, hogy Klá­rika nem is olyan üde jelenség, sőt a keblei sem annyira tel­tek ... — Magyarázkodni tehát sokfé­leképpen lehet — csapja hátra szőke fürtjeit Klárika, kivillantva ismét ragyogó fogsorát. — De nem ez a lényeg. Nézzen körül a mi kis városunkban, a milliomos- negyedben. Ami egyre bővül. S kérdezze meg. hány pedagógus, könyvtáros, népművelő vagy mér­nök van közöttük. S én attól fé­lek leginkább, hogy ha az értel­miség fizetése — beleértve a ve­zető beosztásúakat is — ennyire lemarad. a gyér anyagi megbe­csülés miatt fokozatosan feléli ez a társadalmi réteg erkölcsi tar­talékait. Vagyis oda jutunk, mint a dzsentrivilágban: hatalmuk — a vezető beosztásúnknak — van, pénzük viszont kevés. Így tálcán kínálja magát a korrupció. No. de hagyjuk a csudába az egészet! Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ilyesmin polemizáljunk ... Te, anyukám, te vagy kicsi! — sziszegi magában Hivatalnok. — A fene ebbe a sok hülye zagy­vas ágba! És ráadásul mosolyog, pediq nem is áll jól neki az örö­kös vigyorgás. Biztosan van jó néhány fogtömése! Lassan feltápászkodik, és elkö­szön. Amikor kezet nyújt, meg­állapítja. hogy Klárika termete inkább kicsit molett, mint sudár, s a hflja valójában nem is any- nyira szőke ... Koloh Elek A Móra Kiadó tervei A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó mintegy 260 mű­vet jelentet meg az idén. A kiadói műhelyben összeállított jegyzék szerint a legkisebbek­nek, az óvodásoknak az Iciri- Piciri sorozatban három új kö­tet készül. Közöttük lesz Pe­tőfi Sándor Arany Lacinak cí­mű verse és Illyés Gyula Ihók és Mihók című alkotása. Ka­lapvásár címmel mai magyar költők gyermekverseiből, a Vi­lágjáró varázscipők című so­rozat új kötetében, a Göndörű nyírfácskában pedig az orosz gyermekirodalomból jelenik meg válogatás. Közreadják a Richard Scarry Tesz-vesz szó­tár című könyvét, amely a ma­gyar mellett angol és német nyelvű felirattal a kicsik nyelv- tanulását kívánja elősegíteni. A kisiskolásoknak készülő mesekönyvek között a Hetedhét Magyarország sorozat két új darabját kínálják. A könyvek­ben a gyermekek a Felső-Ti- szavidák, illetve a csángók és a székelyek meséiből olvashat­nak. Mátyás Csaba Az erdők nagy képeskönyve című köte­te színes illusztrációkkal mond­ja el olvasóinak mindazt, amit a fák és az erdők védelméről tudni kell. Szunyogh Szabolcs Jeruzsálem lovagjai című köny­vében a középkori szentek le­gendáit, a mitikus hőskölte­ményeket, a kalandos életű trubadúrok életét mutatja be. Folytatódnak a nagyobbak számára készült népszerű so­rozatok, a Képes földrajz, a Képes történelem, a Búvár és a Kolibri. A tavaly indult Hob­bi-sorozat idei három kötete a kötéssel, a vasútmodellezéssel és a kisállattartással ismerteti meg a gyermekeket. A Piknik sorozat hat új könyvvel gyara­podik, közöttük Townsend Egy 13 és 3/4 éves fiú titkos nap­lója című világsikert aratott kötetével. Április ll-.re, a költészet nap­jára tervezik A költészet más napja című antológia megje­lentetését, amely a legfiata­labb költőnemzedék verseiből válogat. Pók Attila szintén fia­talok számára készítette el A nemzetközi élet krónikája 1945 —1985 című kötetét, amely Az Én világom című, a politiká­ról szóló kötetekkel együtt fia­taloknak segít eligazodni a tör­ténelemben. (MTI) VÁLTOZATOS, SOKSZÍNŰ KÍNÁLAT A tudományok népszerűsítése A Gondolat Kiadó fő feladata a tudományok népszerűsítése. 1986-iban mintegy 130 kiadvány jelenük meg a kiadó gondozásá­ban több mint kétmillió példány­ban. A csillagászattól kezdve a matematika, a fizika, a kémia, a geológia, a biológia, a földrajz, a néprajz, az egészségügy és orvos­tudomány, a nyelvészet, a filozó­fia, a történelem, a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, a mű­velődéstörténet tárgyikörében je­lennek meg könyvek a Gondolat­nál. Ezek a kiadványok a legkü­lönbözőbb képzettségű olvasók­hoz szólnak. E könyvek között alap- és kö­zépfokú tudományit népszerűsítő művek mellett néhány tudomá­nyos monográfia is található. Természetesen a kiadó azokra is gondolt, akik egyszerűen csak kellemes olvasmányt, üdítő ki­kapcsolódást keresve vásárolnak könyvöket. Számukra készül a népszerű Világjárók sorozat, melyben eddig több mint 160 kö­tet látott napvilágot. A Gondolat Kiadó változatos és sokszínű kínálatából nehéz ki­emelni néhány könyvet, hiszen valamennyi kiadványa érdeklő­désre tarthat számot. Mégis kü­lönleges figyelmet érdemel az im­már harmadik kiadásban megje­lenő könyv, A fizika kultúrtörté­nete Siimonyi Károly tollából. Ha­sonló sikerre számíthat Sain Már­ton Nincs királyi út! című mate­matikatörténeti munkája, mely érdekes adatain túlmenően lebi­lincselő olvasmány is. Richard Leaky—Roger Levin; Fajunk eredete című könyve az emberi nem evolúcióját mutatja be sokoldalúan, olvasmányosan és gazdag képanyaggal. Sigmund Freud kitörölhetetlen nyomot ha­gyott századunk gondolkodásában. Alapműve, a Bevezetés a pszicho­analízisbe, amely 1932 óta nem jelent meg magyarul, minden bi­zonnyal a szenzáció erejével fog hattni. Gyakorlati mentálhigiénés tanácsokkal szolgál Dobrovics Az emberi érintkezés, F. Várkonyi Zlsiuzsa Már százszor megmond­tam című munkája éppúgy, mint Brian Sutton és Shirley Smith szierző(:házas)pár kitűnő könyve, rpelynék címe; Hogyan játsszunk gyermekeinkkel (és mikor ne). Régóta hiányzik a magyar könyvpiacról egy rövid terjedel­mű, sok illusztrációt 'tartalmazó összefoglaló hazánk történetéről. Ezt a hiányt pótolja a Hanák Péter szerkesztésében megjelenő Egy ezredév című munka, mely tudatformáló alapműve lesz a történelmi ismeretterjesztésnek. Sók kitűnő művelődésitörténeti kiadvány közül -kiemelkedik Kö- peczi Béla akadémikus munkája, mely az Európa nagy korszakai című sorozatban lát napvilágot A francia felvilágosodás címmel. Téchy Olivér Buddha című köny­ve sok évtized után az első ma­gyar nyelvű feldolgozása Buddha életének, munkásságának. 1986-ban két új sorozatot indít a Gondoláit Kiadó. Az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Közös dolgaink című új sorozat három kötete. Petru Groza A börtön ho­mályában, Jászi Oszkár A nemze­ti államok kialakulása és a nem­zetiségi kérdés című munkája, valamint Fried István Irodalmi párhuzamok és szembesítések cí­mű itánulmányikötete. A sorozat célja, hogy elfogulatlanul, a tör­ténelmi tényeknek megfelelően mutassa be közép- és kelet-euró­pai térségben élő népek, nemze­tek és nemzetiségek sok érzékeny­séget, vélt vagy valós sebeket bolygató közös dolgait. Ahogy a modern ember egyre inkább eltávolodik a természettől, mind nagyobb igénye támad arra, hogy megismerje. Az erdöt-mezót járó városi ember, a kirándulók érdeklődése hívta életre az angol Collins kiadó nagyszerű kis zseb- könyv-sorozatát. Sök-sok színes kép. és rövid, tárgyszerű leírás segíti a növények, állatok felis­merését és bemutatását. 1986-ban a sorozat első két kötete lát nap- Viiláigot: David More—Alastair Fitter Fák és Bruce Pearson— John A. Burton Emlősállatok cí­mű munkája. Ezt követően éven­te két-két kötet jelenik meg. A Gondolat Kiadó ez évre ter­vezett változatos és sokrétű tema­tikai programja megfelel a kor­szerű ismeretterjesztés igényei­nek. Ezért a kiadó joggal bízik abban, hogy könyvei felkeltik az. olvasók érdeklődését. V. L. TÍZ ÉV MÉRLEGE Növekvő forgalom az antikváriumban Íme, a megszokott kép: Kecskeméten, a Kodály Zoltán ne­vét viselő antikvárium kirakata előtt meg-megáll a járókelő, nézegeti az öreg könyveket, no meg az árcédulákat. Később bent a pult előtt á szabadpolcos állványok mellett keresgél és válogat. Más alkalommal szatyorral, táskával érkezik, és eladásra kínálja a számára telesleges kiadványokat. Ki mit keres? Bodoglári L ajosné boltvezető szerint legalább százötvenen van­nak olyanok, akiket naponta is­merősiként fogadnak. Ok azok, akik megrendelik, előj egyeztetik a műveket. És akik előre tudják, melyik polcon keressék az érdek­lődési körüknek megfelelő nyom­dai termékeket. — Az igények rendkívül válto­zatosak — mondja. — Vannak, alkilk régi szakácsikönyvet, mű­vészeti albumot, történelmi ta­nulmányit gyűjtenék. Mások a könnyű fajsúlyú, úgynevezett lek­tűr irodaimat keresik. Sokan csak­is a krimik után érdeklődnek, mások viszont az első kiadású és dedikált könyveket vásárolják. Ki mit hoz? Szinte lehetetlen kikerülni a kérdést, hogy mi mindent akar­nak eladni az emberek. Széles a skála ebben is. Sakan gyorsan megválnak az ajándékul kapott művektől. Olykor még a nevük­re szóló kedves ajánló sorokat sem tüntetik el a címlapról. Má­sok úgymond, nem férnek el a könyvektől a szűk lakásban. Az antikváriusnak az a legnagyobb öröme, ha igazi csemegére, kincs­re lel. Ezek közé tartozik az utób­bi napok egyik nagyszerű szerze­ménye: a Széchenyi István első kiadású Kelet Népe. Különösen örülnek egyebek mellett a Nyu­gat-nemzedék költői — Ady End­re, Babits Mihály, Juhász Gyu­la, Kosztolányi Dezső — régebbi köteteinek. Mivel erre is van igény, szere­tettel fogadják és várják az 1945 előtti folyóiratokat és hetilapo­kat. Amikor egy-egy bekötött pél­dány érkezik a boltba a régi Nyu­gatiból vagy éppenséggel Kelet Né­péből, akkor az antikvárium dol­gozói máris azt latolgatják, hogy ki lesz az új gazdája az eladott műveknek. Gyakran előfordul, hogy egy-egy nyugdíjas vagy helyszűkében élő, esetleg költöz­ködő kénytelen megválni régeb­bi kedvenc könyveitől. Ceglédtől Bajáig Sokan emlékeznek még rá, hogy annak idején milyen nagy és sok­rétű vita előzte meg az antikvá­rium létrejöttét. Nos, ha figye­lembe vesszük a forgalom növe­kedését az évtized tükrében, akkor egyértelmű a pozitív vá­lasz: az antikváriumot a közér­deknek megfelelően igenis létre kellett hozni. Még az is, aki nem él a számok bűvöletében, hamar belátja, hogy az egy évtized alatt megtízszereződött forgalom önma­gáért beszél. A bolt dolgozóinak sokoldalú és gyümölcsöző kapcsolatot sikerült eddig kialakítani a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézettel, a Kecs­keméti Levéltárral, a helyi mú­zeummal és a megyei könyvtár­ral. Az eddigi eredményes mun­kájukhoz nagyban hozzájárul az is, hogy elmennek Ceglédre, Nagy­kőrösre, Kiskunfélegyházára, Ba­jára és Kalocsára vásárolni és e'adni. Varga Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents