Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
A Szovjetunió hosszú távú külpolitikai programja (Folytatás az 1. oldalról.) nem marad nukleáris fegyver. Egyetemes megállapodást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. Arról van szó — mondta Gorbacsov —i hogy ki fogjuk dolgozni a nukleáris fegyverek megsemmisítésének, valamint a hordozóeszközök leszerelésének,. átalakításának és megsemmisítésének különleges eljárásait. Ennek során megállapodunk abban, hogy mindegyik szakaszban hol és milyen fegyvert semmisítünk meg, stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, valamint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen más, kiegészítő ellenőrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nukleáris leszerelés általunk javasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a kétoldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra. A program meghatározná a megállapodások elérésének és végrehajtásának pontosan behatárolt útjait, irányait, konkrét határidőket szabna, céltudatosságot és célirányosságot kölcsönözne a tárgyalásoknak. Egyúttal megtörné azt a veszélyes tendenciát, amikor a fegyverkezési hajsza üteme megelőzi a tárgyalások eredményességét. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának céljához — mint ahogy azt számos al,ka-_ lommal kinyilvánította —, akkor' lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az űrfegyverek állítólag azt a célt szolgálják, hogy feleslegessé tegyék a nukleáris fegyvereket. Ám ahelyett, hogy az elkövetkezendő 10—15 évet az emberiség számára rendkívül veszélyes űrfegyverek kidolgozására pazaroljuk, ,nem ésszerűbb-e megkezdeni e fegyverek megsemmisíti-;ét, s végső fokon teljes felszámolását? A Szovjetunió — ismétlem — pontosan ezt az utat javasolja. Egyetemes érdek A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris államokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegyverzetek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Minden előítélettől mentes ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen program megvalósításával senki nem veszít, viszont mindenki nyer általa. Egyetemes jelentőségű problémáról van szó, és ezt megoldani közösen lehet és kell. Minél előbb kerül sor e program nyomán gyakorlati lépésekre, annál biztonságosabbá válik az élet földünkön. Ugyanebből a megközelítésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával összefüggésben egy további gyakorlati lépést tegyünk, a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosszabbítjuk az összes nukleáris- robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelynek határideje 1985. december 31-én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szintén beszünteti a nukleáris kísérletek d. Még egyszer javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége -.zó szerint az egész világ számára nyilvánvaló. Jó előre szeretném a következőt leszögezni. Semmi alapjuk sincs uz ellenőrzés problémájá- ra való olyan esetleges hivatkozásoknak, amelyek szerint ez akadálya a nukleáris robbantási moratórium életbe léptetésének. Teljes határozottsággal kijelentjük, az ellenőrzés számunkra nem jelent problémát. Ha az Egyesült Államok elfogadja az összes nukleáris robbantás kölcsönös alapon történő beszüntetését, akkor a moratórium betartása felett a megfelelő ellenőrzést teljes mértékben biztosítani lehet a rendelkezésre álló hazai műszaki eszközökkel, valamint a nemzetközi eljárások segítségével — szükség esetén a helyszíneken történő vizsgálatokkal is. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak az erről szóló megállapodás megkötését. A moratórium váljon többoldalúvá A 'Szovjetunió határozottan azon van, hogy a moratórium váljon kétoldalúvá, majd többoldalúvá. Javasoljuk azt is, hogy újítsák fel a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek teljes és általános betiltásáról folytatott háromoldalú tárgyalásokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nngy-Britannia részvételével. Ezt azonnal meg lehetne tenni, akár ebben a hónapban. Arra is készek vagyunk, hogy késlekedés nélkül sokoldalú tárgyalásokat kezdjünk a kísérletek betiltásáról a genfi leszerelési konferencia keretén belül. Ezeken a tárgyalásokon részt venne valamennyi nukleáris hatalom. Tavaly nyár óta javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példánkat: szüntesse be a nukleáris robbantásokat. Washington mindeddig nem tette ezt, figyelmen kívül hagyva a közvélemény tiltakozását és követelését, az államok többségének akaratát. Az amerikai fél mind újabb nukleáris szerkezetek robbantásával továbbra is a katonai fölény beteljesülhetetlen álmát kergeti. Ez meddő és veszélyes politika. Olyan politika, amely méltatlan a modern társadalom által elért civilizáció szintjéhez. Miután az Egyesült Államok részéről nem volt kedvező válasz, a Szovjetuniónak teljes mértékben joga lett volna arra, hogy már 1986. január 1 -töl kezdve felújítsa a nukleáris kísérleteket. Ha a fegyverkezési hajsza megszokott „logikáját" követjük, akkor nyilvánvalóan így is tett volna. Az amerikai kormány most megint időhöz jutott, hogy mérlegelje a nukleáris robbantások beszüntetésére vonatkozó javaslatunkat és pozitív választ adjon rá. Ilyen választ várnak Washingtontól mindenütt a világon. A nukleáris fegyverkészletek csökkentését és megsemmisítését szolgáló program megvalósításához szükség van arra, hogy mozgásba hozzuk a már megkezdett tárgyalások egész rendszerét, biztosítsuk a leszerelési mechanizmusok jótékony hatásának lehető legmagasabb fokát. A genfi tárgyalások jelentősége Á napokban ismét megindulnak Genfben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. Tavaly novemberben Reagan elnökkel Genfben tartott találkozónk idején nyílt beszélgetést folytattunk mindazokról a problémákról, amelyek ezeknek a tárgyalásoknak a tárgyát képezik, azaz a világűrről, a hadászati és támadófegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Eldöntöttük, hogy meggyorsítjuk a tárgyalásokat, s ez a- megállapodás nem maradhat puszta nyilatkozat. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdéseket. Ugyanilyen konstruktív álláspontot várunk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében. Meg kell őriznünk a világűr békéjét, nem vihetünk ki oda csapásmérő fegyvereket. Ilyen fegyvereket nem is szabad létrehozni. Ezen a téren valósítsuk meg a lehető legszigorúbb ellenőrzést, beleértve azt is, hogy tegyük lehetővé a vizsgálatokat a megfelelő kísérleti laboratóriumokban. Az, hogy ne engedjük meg a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a világűrre, azt jeleníti, hogy elgördítjülk az akadályt a nukleáris fegyverek jelentős csökkentése előtt. A genfi tárgyalóasztalon ott fékszik az a szovjet javaslat, hogy csökkentsék felére a Szovjetunió és az Egyesült Államok megfelelő nukleáris fegyvereit. Ez fontos lépést jelentene a nukleáris fegyverek teljes felszámolása felé. A nukleáris probléma európai vonatkozásáról. Rendkívül nyugtalanító az az álláspont, hogy a józan ész minden érvével, az európai népek inemzeti érdekeivel szemben egyes nyugat-európai országokban folytatódik az első csapást mérő amerikai rakéták telepítése. Erről a problémáról már hosszú évek óta tart a vita. Ugyanakkor az európai biztonság feltételei mind rosszabbakká válnak. Ideje, hogy gátat emelj ünlk az események ilyen alakulása elé, hogy kettévágjuk a gordiuszi csomót. A Szovjetunió már régóta javasolja, hogy Európából vonják ki mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyvereket. Ez a javaslat továbbra is érvényben van, S mint korábban mondottam, az első radikális lépésként most azt is javasoljuk, hogy már az általunk indítványozott program első szakaszában semmisítsük meg Európa területén a Szovjetunió és az Egyesült Államok összes ballisztikus rakétáját és közepes ható- távolságú robotrepülőgépét. Ha a genfi tárgyalásokon gyakorlatilag érzékelhető eredményeket érünk el, ez azt Jelentené, hogy lényeges tartalommal töltenénk meg a nukleáris fegyverek 2000 évre történő teljes megsemmisítésének általunk javasolt programját. A Szovjetunió teljesen reálisnak tartja, hogy még századunkban felszámoljuk az olyan barbár tömegpusztító fegyvert, mint a vegyi fegyver. A genfi leszerelési konferencia keretében a vegyi fegyverekről tartott tárgyalásokon az utóbbi időben bizonyos előrelépés volt tapasztalható. Elengedhetetlenül hosz- szúra nyúltak azonban ezek a tárgyalások. A Szovjetunió azt kívánja. hogy váljanak intenzívebbé azok a tárgyalások, amelyeknek célja hatékony és ellenőrzött nemzetközi konvenció kidolgozása a vegyi fegyverek tilalmáról és a meglevő vegyi fegyverkészletek megsemmisítéséről. A probléma radikális megoldását segítené elő néhány közbülső lépés is. Az államok — sokoldalú alapon — megállapodást köthetnének például arról, hogy senkinek sem adják át a vegyi fegyvereket és nem telepítik azokat más országok területére sem. A tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyvertárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket, A fórumok feladatai Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha megállapodás születne a bécsi tárgyalásokon. Most mintegy kirajzolódnak a szovjet és amerikai csapatok csökkentésére vonatkozó döntés lehetséges körvonalai, valamint az, hogy milyen szinten kerülhetne ezt követően sor az Európa közepén egymással szembenálló csoportosulások fegyveres erőinek befagyasztására. A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó szövetségesei a bécsi tárgyalások eredményességét kívánják. Ha a másik fél is valóban erre törekszik, akkor az 1986-os év mérföldkő lehet a bécsi tárgyalások szempontjából is. Most pedig egy olyan fontos fórumról szeretnék szólni, mint az európai bizalom- és blzton- ságerősítő, valamint leszerelési konferencia. E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek — akár szárazföldön. akár tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. Véleményünk szerint különösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegyveres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgyakorlatokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival összhangban előre be kell jelenteni. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibogozásához. A legszűkebb keresztmetszet, mint ismeretes, a szárazföldi haderők, a haditengerészet és a légierők nagyszabású hadgyakorlatainak bejelentésével kapcsolatos kérdés. Ezek valóban komoly problémák, és alaposan, az európai biztonság növelése érdekében kell azokat megoldani. A Szovjetunió ázsiai nagyhatalom, és számára létfontosságú az ázsiai biztonság megteremtése. A nukleáris és vegyi fegyverzeteknek az évszázad végéig történő felszámolását kitűző szovjet program megfelel az ázsiai kontinensen élő népek elképzeléseinek. A Szovjetunió nagyra értékeli azokat a konstruktív kezdeményezéseket, amelyekkel az ázsiai szocialista országok, India és az el nem kötelezett országok mozgalmának más tagjai lépnek fel. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy mindkét ázsiai nukleáris nagyhatalom — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság — kötelezettséget vállalt magára, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. A Szovjetunió azt akarja, hogy a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére vonatkozó minden intézkedés, a nukleáris fegyverek felszámolásának minden lépése ne csak több biztonságot jelentsen a népeknek, hanem azt iS, hogy több anyagi eszközt lehessen fordítani az emberek élet- körülményeinek javítására. A Szovjetunió ellenzi, hogy a leszerelés területén megvalósítandó intézkedéseket függővé tegyék az úgynevezett regionális konfliktusoktól. Nyilatkozatok helyett konkrét lépéseket Napjainkban nincs hiány a béke ügye iránti elkötelezettségről szóló nyilatkozatokból. Ugyanakkor hiány van a béke alapjainak megszilárdítását szolgáló konkrét lépésekből. A békés szavak mögött túlságosan gyakran a háborúra való készülődés politikája, az erő alkalmazásának szándéka rejtőzik. Mi több, magas szinten hangzanak el olyan kijelentések, amelyek lényegüket tekintve arra irányulnak, hogy tűnjön el az új. a nemzetközi kapcsolatokra napjainkban jótékony hatást gyakorló „genfi szellem”. Többről van szó, mint nyilatkozatokról. Olyan akciókat hajtanak végre, amelyek egyértelműen az ellenségeskedés és a bizalmatlanság szítását szolgálják, az enyhülés ellenpontjának — a konfrontáció légkörének — feltámasztására irányulnak. Mi elvetjük ezt a cselekvési és gondolkodási módot. Azt szeretnénk, ha 1986 nemcsak egyszerűen a béke éve lenne, hanem azt is lehetővé tenné, hogy a huszadik évszázadot a béke és a nukleáris leszerelés jegyében fejezzük be. Az általunk javasolt új külpolitikai kezdeményezések komplexuma arra- irányul, hogy az emberiség békés égbolttal és világűrrel köszönthesse a 2000. évet. A béke védelmében és az egész nemzetközi légkör javításának érdekében most tett új, határozott szovjet lépések bel- és külpolitikánk lényegéből és szelleméből, szoros összefüggéséből fakadnak. Abból az alapvető történelmi törvényszerűségből, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin is hangsúlyozott. Történelmi felelősség Amikor a béke megőrzéséről van szó, arról, hogy az emberiséget megszabadítsuk a nukleáris háború veszélyétől, nem lehetnek kívülállók és közömbösek. Ez közös és egyéni ügy egyaránt. Ezen a téren fontos minden állam — legyen az nagy vagy kicsi, szocialista vagy kapitalista — hozzájárulása. Nincs Igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítést e magasztos cél elérése érdekében. Ezt a feladatot a mi nemzedékünk tagjainak kell elvégeznie, nem háríthatjuk át utódainkra. Ez az idők szava, ha úgy tetszik, ez annak a történelmi felelősségnek a súlya, amelyet a harmadik évezred kezdetéig hátralevő időben hozott döntéseinkért és tetteinkért kell viselnünk. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész, a jóakarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emberiség háborúk, fegyverek nélküli jövője iránt érzett felelősség. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) A társszervekkel együttműködve széles körű előkészítést és jelentős munkát igényelt a forgalomszabályozással kapcsolatos közlekedésbiztonságot javító előírások végrehajtása, az erre irányuló hatósági intézkedések megtétele, a szükséges munkák elrendelése. Továbbra Is legfeszítőbb gond azonban — állapítja meg a beszámoló — a gépjárművek műszaki vizsgáztatásához szükséges önálló és korszerű vizsgabázis hiánya. Az Intézményekre hárított új szakmai feladatok, a szabályozók változása, valamint a vizsgálati és vizsgáztatási díjak szinten tartása miatt 1986- tól az intézményi eredmény csökken. A megye távbeszélő-ellátottságáról szólva hangsúlyozza a beszámoló, hogy a postai és koordinációs pénzeszközök bevonásával a VI. ötéves tervben * számottevő mennyiségi és minőségi változás következett be. A kecskeméti automata telefonközpont üzembe helyezése, majd bővítése lehetőséget teremtett a megye hírközlésének további fejlesztésére. Megvalósult Tisza- kécske és vonzáskörzete teljes, Kecskemét vonzáskörzetének részbeni automatizálása, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas városok telefonközpontjának bővítése. Folyamatban van Kiskőrös és vonzáskörzete, valamint néhány más település telefonközpontjának automatizálása is. A továbbiakban a beszámoló arról szól, hogy a fejlesztések ellenére az elmaradottság nem csökken. A VII. ötéves tervi fejlesztések , gyorsítása érdekében megyei céltámogatási rendszert dolgozott ki az osztály a posta által kiírt pályázathoz kapcsolódva. Végül a szállítási munkával, a tanácsi közutak állapotával, a tömegközlekedési színvonal javításának szükségességével foglalkozik a beszámoló, amelyet a végrehajtó bizottság elfogadott. Jónak minősítette a testület a szakigazgatás! szerv szakmai, hatósági és irányítási munkáját, a főhatóságokkal és a társszervekkel való együttműködését. Az osztály tevékenységének további javítása érdekében megfelelő határozatot hozott. A végrehajtó bizottság tegnapi ülése bejelentésekkel ért véget. G. S. Kádár János látogatása a Taurusban (Folytatás az 1. oldalról.) megoldásával kívánjuk megőrizni, amely minden ország, minden nép számára elfogadható és kölcsönösen garantálja a biztonságot. Ezzel összefüggésben — méltatva a genfi csúcstalálkozó jelentőségét — Kádár János hangoztatta: a Szovjetunió közös álláspontunkat képviselte, amikor az összes vitás kérdésben az érdemi tárgyalások meggyorsítását szorgalmazta és számos ésszerű javaslatot tett a fegyverkezési verseny megfékezésére. A csúcstalálkozó — mondotta — jobb feltételeket teremtett ahhoz hogy egy békésebb, biztonságosabb világ felé haladjunk. Természetesen szüntelen küzdelmek közepette, hiszen most is naponta értesülhetünk a nemzetközi feszültség lényeiről. Nemzetközi tevékenységünk során minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy népünk és általában a népek békében élhessenek, előrehaladhassanak, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlődjenek. A párt főtitkára hazai tennivalóinkról szólva kiemelte, hogy a párt kongresszusán és a választások idején adott programmal az emberek egyetértésüket fejezték ki, és készek a cselekvésre. E program megvalósításával tovább haladunk a szocializmus építésének útján. Céljaink eléréséhez azonban az eddiginél jobb munkára van szükség, s arra is, hogy szilárdan és határozottan álljunk ki politikánk, rendszerünk, programunk, a tisztességes munka mellett és segítsük az alkotó erők kibontakozását. A jobb munkára az érdekeltségnek is ösztönözni kell. Aki becsülettel és tisztességgel dolgozik, kapjon nagyobb részt a javakból. Kádár János utalt a gazdasági munkaközösségekről folyó vitákra, s hangsúlyozta: jövőnk a szocialista üzemek munkáján múlik, minden más ennek csak hasznos kiegészítője lehet. A törvény erejével, a társadalom erkölcsi súlyával fel kell lépni a tisztességtelen jövedelemszerzés minden formája ellen, de a becsületes munkából eredő jövedelemtöbbletet elismerjük és el is kell ismernünk. Csak a hatékony, nyereséges termeléssel tudjuk megteremteni az előrehaladás anyagi alapjait. E szilárd bázis nélkül nem valósíthatjuk meg az élet- színvonal érzékelhető emelésére vonatkozó elképzeléseinket sem. Magasabb termelékenységre keli tehát törekedni, és megtanulni jobban gazdálkodni az anyaggal az energiával, az élőmunkával! Fokoznunk kell az exportot, miközben mind szigorúbb követelménnyé válik a megfelelő minőség garantálása is. — A párt Központi Bizottsága, kormányzatunk nevében is mondhatom: bízunk tervünk megvalósításában és számítunk arra, hogy munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk képes a kijelölt célokat elérni, az ehhez szükséges feladatokat eredményesen megoldani — hangsúlyozta Kádár János, s hozzátette, hogy a Taurus kollektívája ebbe az irányba, jó úton halad. Gratulált a vállalat dolgozóinak az elért eredményekhez, további sikereket kívánt, s reményét fejezte ki, hogy az iparban mindinkább gyarapodnak majd a Taurushoz hasonlóan jól gazdálkodó nagyüzemek. Az ipar — mint mondotta — a nemzeti jövedelem jelentős részét állítja elő, és ha a népgazdaság jövedelemtermelését növelni akarjuk, akkor az ipartól is többet várunk, mint amennyit eddig teljesített. A párt főtitkára néhány más, társadalmi összefogást igénylő tennivalót is említett, kiemelve a munkafegyelemmel, a közlekedési fegyelemmel, az italozással a családi élet széthullásával kapcsolatos gondokat. Olyan feladatok állnak előttünk, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk kellőképpen. Ezek megoldásában a nők támogatására az eddigieknél is jobban számítunk — mondotta, utalva arra, hogy a Taurus előbbre jutásában is milyen jelentős szerepet vállaltak a dolgozók nagy részét kitevő munkásasszonyok. — Egészséges, megfelelő erkölcsi normák .szerint élő társadalmat akarunk, s ennek nélkülözhetetlen része, hogy a kollektívák is egészségesek legyenek, a család is rendben legyen, és maga az ember is harmonikusan éljen. Sok tennivalónk van, de nagyok a lehetőségeink is. Ha igazán meg tudjuk mozgatni társadalmunk erejét és a tisztességes emberek mindenütt megfelelő határozottsággal lépnek fel, akkor el tudjuk érni azokat a nagy célokat, amelyeket a párt XIII. kongresszusa meghatározott, s amelyeket népünk a választások idején szinte egyhangúan támogatott — mondotta befejezésül. A demokratizálás nem lehet öncélú Kádár János látogatásának befejező programjaként találkozott a vállalati tanács tagjaival. Bárány György, a testület elnöke köszöntötte a vendégeket, majd a tanács tagjai számoltak be az új vezetési forma kialakításának előkészületeiről. Ezt követően Kádár János kért szót. — Örülök, hogy alkalmam van e fontos új intézménnyel, a vállalati tanáccsal megismerkedni, s annak is örülök, hogy e testület tagjaival személyesen is találkozhattam — mondotta, majd az elhangzottakhoz kapcsolódva rámutatott: az intézmény létrejötte demokratizálást jelent, de demokratizálni csak önmagáért — nem .helyes törekvés. A demokratizálásnak rendeltetése van. Mint ahogy Marx, Engels és Lenin sem azért dolgozták ki a munkásosztály forradalmi elméletét, hogy ezzel a történelemben megörökítsék a nevüket. Hanem azért, hogy az elnyomottak felszabadulhassanak, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjék, s a dolgozók élete szebb, különb legyen. Vagy a máról szólva: marxista—leninista tudományunk, szocialista elveink arra valók, hogy az embereknek jobb és emberibb életük legyen. Ilyen értelemben fogható fel a demokratizálás és a vállalati tanácsok létrehozása. A lényeg, hogy segítse szocialista céljaink, a hatékony gazdálkodás megvalósítását. A döntés helyes volt, szükséges ez az intézmény. A továbbiakban arról szólt, hogy e tanácsok köznapi munkájának még természetesen formálódnia, alakulnia kell. Segíteniük kell a hatékony gazdálkodást, a fejlődést, annak az alapnak a létrehozását, amely a dolgozók életminőségének magasabb szintre emelését szolgálja. Ez a vállalati tanácsok alapvető rendeltetése. Éppen ezért elvileg fontos érteni: a kommunisták feladata az Ilyen testületekben is az, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikai elveinek érvényesítéséért dolgozzanak. Kádár János utalt az egyik felszólalásban elhangzottakra, mely szerint a vállalati érdek a döntő. De ha a vállalaté és a népgazdaságé ütközik — folytatta — mindig a népgazdasági érdek az első. A vállalati tanács tevékenységében tehát érvényesülniük kell a gazdaságpolitikai elveknek, s a helyi és az országos érdekek megfelelő összehangolását kell biztosítanunk. Kitért arra is, hogy a vállalati tanácsok létrejöttével felmerült a vezérigazgatóval való együttműködés kérdése. Nem baj — mondatta —, ha megválasztásakor a vállalati igazgató függ a dolgozóktól, de az év munkanapjain az igazgató a „parancsnok”. Olyan kollektív vezetésre ugyanis nincs szükség, amely anarchiára, fejetlenségre és meddő szó- cséplésre vezet az értelmes cselekvés helyett. Ezért is fontos tehát a hatáskörök pontos rögzíté- tése, hogy minden szervezet, minden vezető tudja pontosan, világosan: mi az ő dolga és miért felel. Meg kell tanulni tehát operatívan dolgozni. Általában gyenge pontunk a döntési folyamat lassúsága. Jó lenne ezen javítani — hangoztatta —; nem szabad egy- egy kérdésen hónapokig meditálni, több helyen vitatkozgatni, miközben döntés nem születik. Mindez a vállalati tanácsok oldaláról: fontos szerepük van abban, hogy közvetítsék a különböző álláspontokat, minél szélesebb körű kollektíva véleményének birtokában szülessen meg a döntés, és ehhez nyerjék meg a dolgozók egyetértését. Ügy kell működ- niök, hogy dolgozni, intézkedni is lehessen, és eközben az egyszemélyi felelősség is érvényesüljön. Kádár János kitért a fiatalokról elhangzott véleményekre is. Ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy valamiképpen párosítani kell az idősebb nemzedék tapasztalatát a fiatalok lendületével, dinamizmusával, sőt türelmetlenségével is. Hozzáfűzte: bizonyos anyagias szemlélet van terjedőben a társadalomban, amely hat a fiatalokra ‘ is. Egy részük közönyös a társadalmi kérdések iránt, holott nem igazi fiatal az, aki a világot nem akarja megváltani. Ezért is rendkívül fontos a szocializmus eszméinek vonzó propagandája az Ifjúság körében. A műszaki értelmiség helyzetéről, szerepéről Kádár János hangsúlyozta: a társadalom fejlődésének törvényeiből adódóan a jövőben az értelmiség szerepe nemcsak termelési, hanem társadalmi értelemben is növekszik. Ennek megfelelő figyelemmel kell e réteggel foglalkozni. Ez azért is lényeges, mert a szocialista rendszer szabad utat ad a termelőerők fejlődésének, a mű- szaki-teohnikai előrehaladásnak, s ebben meghatározó szerepe van a műszaki értelmiségnek. Végezetül Kádár János eredményes munkát, erőt, egészséget kívánt a vállalati tanács tagjainak. Ezzel ért véget az MSZMP főtitkárának szerdai munkaprogramja a Taurus Gumiipari Vállalatnál. (MTI)
