Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
4 t» PETŐFI NÉPE « 1986. január 2. Pártmunka a gazdaságban Irta: Markó István, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettese A pártirányítás jellege, mód- szere a szocialista építés során mindig is befolyásolta a gazdasági viszonyokat, ugyanakkor a gazdasági viszonyok is visszahatottak az irányítás módjára. Az elmúlt három évtizedben alapvető változások következtek bo a párt társadalom- és gazdaságirányító munkájában, előtérbe kerültek a decentralizációs és demokratizálódási folyamaitok. Növekedett a vállalati önállóság. Egyértelművé vált. hogy a pártnak nem célszerű átvenni az állami, gazdasági szervek konkrét döntési jogosítványait, és el kell kerülnie a gazdasági vezetésbe való operatív beavatkozást. A pártnak olyan döntési mechanizmusokat és politikai feltételeket kell biztosítania, amelyek révén jobban érvényesül az állam irányító funkciója, a gazdálkodó szervek és a tanácsok döntési „szabadsága, de egyben felelőssége is. Testületi feladatok A Központi Bizottságnak a gazdaságirányítási rendszer további ejlesztésével kapcsolatos 1984. évi állásfoglalása. és a XIII. kongresszus is megerősítette azt az álláspontot, hogy a pártnak a gazdaság területén végzett munkájában a fő feladat a gazdaságpolitika kialakítása, érvényrejuttatása és végrehajtásának ellenőrzése. A gazdaság- politika meghatározása — támaszkodva a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek, valamint a tudományos intézmények véleményére és javaslataira — a párt testületéinek feladata. A vezető testületek azonban csak a népgazdaság fejlődésének legfontosabb elveit, sarkpontjait, fő irányait rögzíthetik. Elsősorban nem a mutatókban is megjelenített előirányzatok kidolgozását végzik el. hanem politikai követelményeket fogalmaznak meg. Természetesen ez az általánosan érvényesített elv nem zárja ki azt, hogy a párt vezető szervei ne hozzanak esetenként konkrét gazdasági döntéseket is. Erre a (tervgazdaság és a szabályozott piac mellett ds szükség lehet meghatározott politikai célok 'érdekében. A helyes törekvés azonban az, ha az operatív gazdaságirámyító tevékenységet az önálló politikai felelősséget is viselő állami szervek, mindenekelőtt a kormány gyakorolja, és a beavatkozás eszközével a párt kivételes esetekben él. Ennek érdekében a pártszervezeteknek és -szerveknek a gazdaságpolitikai célok helyi érvényesítésére, a végrehajtás politikai eszközökkel történő segítésére, a tömegek mozgósítására, és támogatásuk megszerzésére kell törekedniük. A politikai követelmények érvényesüléséért A területi és üzemi pártszervek és -szervezetek alapvető feladata — a gazdaságpolitika kialakításában való közreműködés mellett — a gazdaságpolitika alkotó alkalmazása, végrehajtásának segítése és ellenőrzése. Munkájukban a termelés, a szolgáltatások, az ellátás praktikus kérdéseivel való aprólékos foglalkozás helyett egyre inkább előtérbe kell kerülnie a politikai irányítás olyan elemeinek, amelyek a párt gazdaságpolitikája végrehajtásához szükséges- feltételek helyi megteremtésére, a politikai követelmények érvényesítésének segítésére irányulnak. A területi pártszervek fokozzák együttműködésüket a tanácsokkal a helyi gazdaságfejlesztési irányok meghatározásában. Segítsék elő a vállalati gazdasági önállóság növelését. A gazdálkodó szervezetekben, intézményekben, államigazgatási szervekben politikai eszközökkel, az ott dolgozó párttagok érvényesítsék befolyásukat. Mozgósítsák a kommunistákat a gazdaságpolitika. a vállalati és területfejlesztési politika feladatainak megvalósítására. Tegyenek ajánlásokat, adjanak jelzéseket a felsőbb pártszerveknek. Az üzemi intézményi pártszervezetek alapvető feladata, hogy a gazdaságpolitika eredményes megvalósítása érdekében segítsék a vállalati gazdasági vezetés önálló tevékenységét, és a társadalmi szervezetekkel való partneri együttműködést. Megfelelő mozgásteret kell engedniük a gazdasági vezetők, az állami és társadalmi szervekben működő kommunisták számára aihhoz, hogy azok a szükséges önállósággá! cselekedjenek. Szükséges figyelembe venniük, hogy az új vállalatvezetési forma nem egyszerűen újabb formája a munkahelyi demokráciáinak, hanem a tulajdon működtetésének, a munkáltatói jogok gyakorlásának hatékonyabb eszköze. Éppen ezért fontos követelmény, hogy a testület ne érdekképviseleti, hanem valóságos tulajdonosú funkciót gyakoroljon, stratégiai jellegű döntéseket hozzon. Ehhez az is nélkülözhetetlen, hogy egyértelműen elhatárolják a testületi és az egyszemélyi felelős vezetői jogköröket. Az új vezetési formák, a tulajdonosi jogok gyakorlása kihat a vállalat egész belső életére, mechanizmusára. Olyan típusú emberek kerülnek előtérbe, akik jól tudnak kollektívákkal dolgozni, meg tudják érteni mások elgondolásait, védeni tudják saját koncepciójukat. Ehhez változni kell a pártmunka stílusának, módszerének is. Ahogy létrejönnek, erősödnek az önkormányzati elemek a vállalati vezetésben, annak megfelelő új vonásokat kell kialakítani a párt munkastílusában. A pártmunka olyan elemei erősödnek amelyek figyelembe tudják venni az üzemén belüli sokféle érdeket. Olyan viszonyokat kell kialakítani, amelyek képessé teszik a munkahelyi pártszervezeteket az érdekek feltárására, ütköztetésére, az eddiginél tartalmasabb politizálásra. Úgy kell gondolkodni, és bánni az ügyekkel, hogy a párt- szervezet bátorítsa a vállalati tanácsot rendeltetés szerinti munkájában, de segítse az igazgatót is az egyszemélyi felelős vezetői tevékenység kibontakoztatásaiban. A vállalatok belső irányítási rendszerének olyan továbbfejlesztésére van szükség, amely kedvező feltételeket teremt a választott testületek és vezetők jogkörének teljeskörű gyakorlásához. megszünteti az átfedéseket, párhuzamosságokat, egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a fennmaradó fórumok, bizottságok működését és hozzájárul a felelősség erőteljesebb érvényesítéséhez. Erősödjön a tulajdonosi szemlélet A fejlődés eredményeként kialakult a munkahelyi demokrácia kerete, működési mechanizmusa. A továbbfejlesztés fő iránya a mai körülmények között a tulajdonosi szemlélet erősítése. A gazdaság területén a dolgozó egyben köztulajdanos és munkavállaló ds. A tulajdonosi oldalhoz a termelési, a munkavállalói szerepkörökhöz az elosztási kérdések eldöntésében való közreműködés kapcsolódik. A két oldal — különböző okok miatt — ma nem egyenrangú. Ahhoz, hogy a dolgozók köztulajdonosi szerepe. tudata erősödjön, és ezen keresztül munkájuk érdemibbé váljon, arra van szükség, hogy érdekeiket érzékelhetőbbé tegyük, a döntésekben való tényleges részvételük lehetőségét megteremtsük. A munkahelyi, üzemi demokrácia kibontakoztatásának, és az eredményesebb gazdálkodásnak egyaránt alapvető feltétele a vállalaton .bélüli munkahelyiek önállóságának és felelősségének növelése. A vállalatom belüli szervezeti struktúra akkor ad szabad utat az üzemi demokrácia érvényesülésének is, 'ha a belső irányítási rendszer áttekinthető, az egyes szintek hatásköre, felelőssége kellően elhatárolt, s ezekhez a kollektíva érdemi véleménynyilvánításának valamilyen fóruma kapcsolódik. Lényeges feltétel, hogy olyan belső elszámolási rendet és ösztönzési rendszert alakítsanak ki, amely lehetővé teszi az adott részleg tevékenységének reálig megítélését, illetve a teljesítménnyel arányos anyagi és erkölcsi elismerést. Programozott na piemente Tudósoktól kaptak segítséget a Komi Autonóm Köztársaság permi Rosszija kolhozának zöldségtermesztői a melegházi paradicsom- és uborkatermés megkétszerezéséhez. Régóta ismert tény, hogy a növények alkonyatikor kapják a legnagyobb mennyiségű napsugárzást. A szakemberek neoncsövekben reprodukálták a lenyugvóban levó nap színképét. A mesterséges napnyugta fényében az uborka érési ideje három héttel, a paradicsomé 45 nappal rövidfii meg. Hoss- szas Kísérletezés után Jutottak el a megfelelő fényerősséghez, a naplemente Időtartamának és gyakoriságának szabályozásához. Mindezt számítógépprogramba iktatták, s igy a kolhoz melegházaiban a napnyugta teljesen automatizálttá vált. Régi feljegyzések a kecskeméti szőlőkről A tolmácsot is megitatták Széliében hosszában keseregnek a szőlőtermelők: rosszul fizetett 1985-ben a szőlő. Igaz, ami igaz, volt már jobb termés is, szomorítóbb is. Olyan régóta termesztenek szőlőt hazánkban, hogy a legöregebb termelőszövetkezeti gazdák ükapja sem emlékezhet a kezdetekre. Már az Árpádok korából maradtak fenn szőlőtermesztésre vonatkozó emlékek. Főként borszőlőt termesztettek. Űjabb kutatások is bizonyítják: Kecskemét környékén már a török hódoltság előtt ültettek, gondoztak szőlőt. Városi jegyzőkönyvekből tudható, többször csemegeszőlővel kedveskedtek a hajdani kecskemétiek a sorsukat meghatározó török parancsnokoknak. Mivel a törökök egy összegben állapították meg az adót, az önállóságát viszonylag ügyesen őrző kiskunsági település lakói érdekeltek voltak a termés növelésében. A többlet-bevétellel ugyanis szabadon rendelkeztek. A város 1599 évi számadáskőny- ve például megemlíti, hogyHek- tas basa tolmácsának egy korsó égett bort és egy korsó nyersbőrt is adtak. A nyomaték kedvéért vittek magukkal egy kosár szőlőt, 41 pint bort is a kecskeméti tanácsurak, amikor keresztül utazott a városon. Szabó Kálmán Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelésének történetét bemutató könyvében — adataimat is főként onnan idézem — más érdekes feljegyzéseket is említ. De ki hinné, még a tatárok sem vetették meg az édes szőlőt. Az 1599. évben az ajándékok között 3 korsó égett bort ás két állag égett bort vittek Pestre, majd utólag ismét 20 pint égett bort szállítottak. Amikor pedig Szent Dömötör után 3 nappal a szolnoki bég kíséretével a városon keresztül utazott 97 pint bort és 2 korsó égett bort fogyasztották. Persze, ami igaz az igaz: a jó kecskemétiek nemcsak termelték, de itták is a bort. Az 1647 évi városi feljegyzések szerint 5083, 1671-ben 4091 pintet eresztettek le a torkukon. S, hogy kik voltak eme bormennyiség fogyasztói? Erre egy szemléltető adat. 1033-ban a „községi korcsmából" a prédikátornak 2 pintet, a mesternek 2 pintet, a plébánosnak szintén 2 pintet szolgáltattak ki. Karácsonykor pedig a pátereknek 2 pintet, a prédikátornak, mesternek 2 pintet adtak. A következő évben „az Pápista Papoknak 16 pénz árát, ismét az Ecclésia számára midőn Prédicátor uramat hozzák, 14 pintet.” Pünkösd ünnepére is inni kellett, így aztán a prédikátor ismét 1 pintet, a pápista papók 2 pintet fogyasztottak. De érdekes Csibe János iccés 18 karikafa bor árának elszámolása is. Ez szerint: „Lőtt haszna” Tallér 87, dénár 160. Kára: Bíráké 170 pint, Utasoké 220 pint, Töröké 730 pint. Katonáké 30. Nyírőké 15. — Vonóké 4”. Amint a kimutatás is bizonyítja Allah tiltása ellenére a törökök nem vetették rheg a boritalt és az iccésnek éppen miattuk van a legnagyobb „kára". A városi kocsmák mellett szapora a kurta kocsma is, van belőlük Kecskeméten éppen elég. Ezek olyan kimérések voltak (többnyire a saját lakásukban), ahol az év meghatározott időszakában szabadon mérhették ki a termést. Varga László Vitamindús takarmányadalék a keverőüzemeknek • Való Lajos félautomata mérlegen zsákokat tölt. A Bács-Kis- kun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat hosszú évek óta sokat tesz az állattenyésztés takarmányellátásáért. A Kecskeméten működő gyáregysége az igényeknek megfelelő tápokkal járul hozzá nemcsak a nagyüzemi gazdaságok, hanem a háztájik szükségleteinek kielégítéséhez is. Egy új üzemük, melyet a gyáregységben rekordidő alatt létesítettek, készítményeivel nagy segítséget jelent majd a takarmánykeverő üzemek termeléséhez. Július elején született a döntés a létrehozásáról és november 15-én már megkezdődhetett a próbaüzemelés. Az év utolsó munkanapján készen álltak a teljes kapacitással való termelésre és január másodikétól kezdve el tudják látni nemcsak a saját, hanem az „Idegen” keverőüzemeket is megfelelő premixekkel. Ezekről tudni kell, hogy különböző vitaminokból, ásványi anyagokból állnak és elengedhetetlenül szükségesek a tápokhoz. A 3,5 millió forintért létesített üzem érdekessége, hogy az óránkénti öt tómmá premlx előállításához mindössze nyolc személy szükséges és a gyártási folyamatokat mikroszámítógép veziérH. O. L. O Az üzemet vezérlő számítógépet programozza Jánosi Attila művezető BURGONYA ÜGYEK EGYSZER KEVÉS - MÁSKOR SOK Nincs olyan háziasszony — legyen bármily járatlan is a közgazdaságtudományban —, aki ne tudná: ha az egyik évben túl sok terem valamiből, a másikban böjtje lesz annak! De miért követik egymást hullámhegyek és hullámvölgyek a kínálatban? Ennyire hiányzik a szükséges előrelátás? Eny- nyire ki vagyunk szolgáltatva a természet vak erőinek? Eny- nyire nem vagyunk felkészülve a hiány, illetve a túlkínálat levezetésére ? A kérdéseket az 1984-es burgonyaügy — a krumplidöm- ping — diktálta. A válaszokat a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium szakemberei adták meg. Mi az oka? Kezdjük az elején. Annál a ténynél, hogy a burgonya nagy vízigényű növény, elsősorban a hűvös időt, s a párás, csapadékos területeket, főként a tengerpartokat szereti. Európában például Hollandiát, Lengyelországot, Németország tengerparti régióit. Nálunk a Bakony hegység, illetve a Felső-Tisza vidéken, meg Somogy csapadékos tájain termesztették. Csakhogy mostanára átrajzolódott a burgonya-termőterületek hazai térképe. Manapság a legtöbb krumplit a hajdúsági és a Fejér megyei löszhátakon ültetik. S mivel e helyeken jóval nagyobb termést ad, mint egykor Szabolcsban, a korábbinál kisebb területen is megterem a szükséges mennyiség. Pláne, ha jó minőségű vetőgumóval és öntözéssel termesztik. Igen ám, a burgonyát nem szabad minden évben ugyanott termeszteni, ahol már berendezkedtek az öntözésre: ez a kultúra vetésforgót igényel ! Aztán ha öntözetlen területre kerül, és ráadásul beüt az aszály — megnézhetik a termést! Ez történt 1983-ban. A következő tavaszon persze hosszú sorok álltak a drága importkrumpliért az üzletek előtt. Erre a termelők nekiveselkedtek, s annyi burgonyát termeltek, hogy egy része a nyakukon maradt. Ez történt 1984-ben. Vagyis most már értékesítési gondokkal küszködtek... Ez a fontos eleségnövény egyáltalán nem bírja az aszályt. Nemcsak a csapadékhiány miatt szenved, hanem azért is, mert a nagy melegben felszaporodott ká- rosítók széthordják a vírusokat. Az eredmény rossz termés, burgonyahiány. Akkor hát az aszály az oka mindennek? Tárolás és feldolgozás A krumplitermesztés költséges dolog. Magas a műtrágya- igénye, s annak beszerzése, kiszórása, a meszezés, a talajmunkák sokba kerülnek. Még ennél is többe a jó minőségű vetőgumó. Aztán a másra nem használható célgépekért — a töltögetek, a betakarítógépek, a mani- pulálók, válogatók — is jó mélyen kell benyúlni a kasszába. A szállítás sem egy-két forint, így nem csoda, iha a termelő bosszankodik, amikor a felvásárlási árak alig haladják meg a termelési költségeket. Akkor hát a felvásárló az oka mindennek? Nem mindegy, hogy milyen burgonyafajtákat termesztünk. • Nálunk a piros héjú, fehér belű Desirée a „sztár”. Hollandiából is főként ilyen vetőgumót importálunk, s a hazai nemesítés is jórészt erre irányul.^ Pedig átgondolt céltermesztéssel mindenki jobban járna: a termelő is, a feldolgozóipar is, a fogyasztó is. Korai fajtának például jobb a Cleopatra, hiszen két héttel előbb kerül a piacra; élelmiszeripari feldolgozásra előnyösebb a Bintje; közfogyasztásra legalább olyan jó a Kondor, a Premiere és a Grácia, mint a Desirée. Ám nálunk a termés 80 százalékát mégis a Desirée adja. Gondjaink vannak a tárolással. Az az igazság, hogy nem vagyunk felkészülve a nagy termésre. Még nincs elég hideg levegős tárolónk, viszont már nincsenek meg a szeszgyári mellék- termékek hasznosítására alapozott sertés- és szarvasmarha- telepek a nagy termések levezetésére. Ennek van egy harmadik módja is: növelni kell a feldolgozás arányát. Nyugat-Európában például ezt teszik. Nálunk is vannak próbálkozások, de a hazai fogyasztó valahogy nehezen fogadja el a burgonyapelyhet, a chipset, a burgonyakeményítőt és a burgonyalisztet. Hát még a belőlük készült élelmiszereket! Van kiút Az 1984-es burgonyatermés kiugróan magasnak ígérkezett. Aztán az október végéig tartó aszály miatt csak jó termés lett belőle; de már ez is értékesítési gondokat akozott a termelőknek. Megindult tehát a hajsza exportpiacok után. Bár a többlet a termésnek alig 10 százalékát jelentette, ami nem több százezer tonnánál, az, akitől fillérekért — vagy még úgy sem — akarták átvenni a felvásárlók a burgonyát, joggal idegeskedett. S noha e gond megoldódott, Csehszlovákiától a Közel-Keletig sikerült a burgonyára vevőt találni, félő, hogy a termelőnek egyidőre megint megcsappant a kedve. Törvényszerű ez a pánik minden évben,' hol azért, mert sok a termés, hol azért, mert kevés?! Hát már sosem lehet visszaállítani az értékesítési szerződések becsületét?! Megkövetelni, hogy mind a termelő, mind a felvásárló tegyen eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeinek? Ügy véljük — van kiút. Fel kell készülni a nagyobb termésre is. ' Ny. É. KALOCSAI ISZKRA TSZ Hasznos fejlesztések A 2800 hektáron gazdálkodó kalocsai Iszkra Termelő- szövetkezet elnöke Romsics Sándor. Már 25 éve áll a szövetkezet élén, vele beszélgetve először az 1985-ös termésről kérdeztem. — Nincs okunk panaszra. A búza hektáronként több mint hat, a kukorica pedig kilenc tonnát termett. A napraforgó két és fél, a szója — amit vetőmagnak termesztünk — több mint három tonnájával is elégedettek lehetünk. Hozzá kell tennem mindehhez, hogy majdnem ötszáz hektárt öntözünk a Csorna—Foktő és az Árpás-csatorna vizével. — Az állattenyésztés milyen évet zárt? — Kevés helyen lelkeseditek erre a kérdésre, — mi sem. Állattenyésztésünkben nagyobb jelentősége csak a szarvasmarhának van. Tőlünk északra és délre a mezőgazda- sági üzemek sorra számolják fel vagy csökkentik az állományt. Ml ameddig lehet, tartjuk. Fűszerpaprika-ültetvényeinken ugyanis sok szerves trágyára van szükség. Az eredményes termesztés enél- kül elképzelhetetlen. Így egész más megvilágításba kerül az ágazat. — Ügy tudom, hogy most éppen szervestrágyáznak. Van elegendő gép? — A VI. ötéves terv időszaka nálunk a műszaki fejlesztés jegyében telt. Kombájnt, trágyamarkolót és esztergagépet is vásároltunk. 1984- ben. szereztünk be három Rába-traktort, a hozzátartozó munkagépekkel együtt, s építettünk egy ezertonnás magtárat is. — Itt a zárszámadás ideje. Lesz nyereségük? — Termelőszövetkezetünk hosszú évek óta egyenletesen gazdálkodik. 1984-ben az aszály rányomta a bélyegét a ml eredményeinkre is, némi mérleghiánnyal zártunk. 1985- ben úgymond visszatértünk a régi kerékvágásba — nyereségünk 4—5 millió forinton felül lesz. L. Sz. L.
