Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
198«. január 2. ® PETŐFI NÉPE 5 CSANÁDI IMRE: Fázós aggoknak sürgető Kontyához kapkod a nyír, pucéran az égre sír. Didereg, — pedig még fénnyel áltat fönn az ég. Holtra vált, — pedig hű zöldjéhez még lenn a fű. Tél ez nem más, — csak a hóra vár a föld, mint halott a koporsóra. Míg az eb-szél nem üvölt: talpra-botra, öregecskék — etkél majd egy kis melegség — erdőre siessetek, rozsét szedegessetek, rőzsekévét kössetek. A fagyai, a magyal, a sok pityepotya gally elrtyöszörög a tűzön, meleg vele beköszön, elzuborog rajta víz, kerget fövő krumplit is. Tél ez, ocsmány, — csak a hóra vár a föld, mint halott a koporsóra. Tor sem volt, már itt a böjt: uccu, lókhec, öregecskék, — míg a tavasz nem hoz fecskét, fázlódhattok eleget, kuporgatva meleget: , méri azt fukaron égi-földi Hatalom 1943, Fehérvár (Straszer András fotói) „MESEBELI APÁNK KIRÁLY, MESEBELI ANYÁNK KIRÁLYNŐ...” Családkóstoló Sükösdön Kopasz almafák. Ágaikat madzaggal köthették ki, hogy jó irányba fejlődjenek. Olyan gyorsan szalad az autó a hosszú be- kötőúton, hogy nincs mód ahosz- szas szemlélődésre. Ahová igyekszünk: a Sükösd melletti Asztalos János Építőtábor. Itt okosan múlatják az időt azok a fiatalok, akik úgy gondolták, az év utolsó hetét közösségben kívánják eltölteni. Életmódtáborban szereznék ismereteket a családról. * Amikor belépek az épületbe, egy teremtett lelket sem találok. A környezet nem a legbarátságosabb, régi magtárból alakíthatták ki a szállást. Rácsok, sa- létromos vakolat. Egy picinyke plakátot pillantok meg: a program. Látom, jó helyen járóik. A szobaajtókra parányi cetlikre írták ki a családok a nevüket. Már biztos: a tábor |tt van. Bekopogok az egyik, szobába, valakit # találnom kell. Jól sejtettem, az apa fiaival, lányaival beszélget. Talán intim témáról, de az is lehet, a családi tennivalókról. Gárdonyi Zoltán, a tábor egyik vezetője — az előbbi apa — céljaikról tájékoztat először: — Negyvenegy középiskolás jött el Sükösdre, a megyéből, Budapestről és Miskolcról. Kétharmad részük állami gondozott, mások nevelőszülőknél élnek, vagy csonka családban. Tavaly nyáron Esztergomban, az országos táborban is jártam. Fogadott gyerekeimmel azóta levelezem, tartom a kapcsolatot. Beigazolódott: szükséges, hasznos az életmódtábor. A megyei KISZ- bizottság, valamint a Gyermekes Ifjúságvédő Intézet ezért szervezte meg Bács-Kiskunban első táborát. Jelenleg tulajdonképpen kísérleti jellegű az együttlét, a nyáron fogathatnánk ezt a kezdeményezést. — Hogyan telnek a napok, ml a program? — Hat családot alakítottunk. Az apák, anyák között van népművelő, tánctanár, üzemmérnök, pedagógus, műszerész. Hat-hét „testvér” tölti együtt a hetet. Minden család maga szervezi elfoglaltságát. összeállítottunk egy tematikát is a szerelem, a házasság, a párválasztás, a társas kapcsolatok, a szexualitás témaköréből, de a lakáshozjutás, a lakberendezés, a főzés, s az egyéb háztartási munka szintén szóba kerül. — Akiknek eddig fogalmuk sem volt az efféle dolgokról, azok fogékonyak a felsoroltakra? Megtanulhatják mindezt egy hét alatt? — Meg. Sokat várunk a beszélgetésektől is, már az első napokban őszintén megnyilatkoztak a gyerekek. A szituációs játékok abban segítenek, hogy a legapróbb élethelyzeteket megismerjék. S előhozakodjanak saját példáikkal. Nem családi életre nevelő tábor a mienk, hanem életmódot, családmodellt adó. Hogy valójában ez a KISZ feladata lenne? Amire vállalkoztunk, föltétlenül fontos. Módszert kidolgozni, bebizonyítani a tábor szükségességét..., eny- nyit vállalhat az ifjúsági szövetség. De az anyagi és szakmai feltételeink nincsenek meg arra, hogy hasonló táborokat szervezzünk, egy évben többet is. • Délelőtt tíz óra. Kezdődnek a családi foglalkozások. Néhányan virágkötészettel bíbelődnek, mások bőrből készítenek pénztárcát, tolltartót, övét. A számítógép körül is sürögnek-forognak. A varró, a szakácsszakkör szintén népszerű. Nem kell félni, pezsdül az élet á táborban ... Szaladgálnak, beszélgetnek a gyerekek. Már van hangulat a hajdani magtárépületben. Nem úgy, mint reggel, érkezésemkor. Marasztalnak, maradjak néhány napra. Este filmvetítés lesz, a Házibuli, a Mi családunk. Video is van. Táncolni lehet, társastáncokat. Majd meglátom, a klubban élénk vita zajlik. Mit szeretnék vacsorázni? Mit főzzünk? — kérdezik többen. Szilveszterkor együtt mulat a család, s kívánnak boldog(abb) új esztendőt. — Ha elmennek a gyerekek ... Ml lesz velük? — Az én családom kecskemétiekből áll — magyarázza Sopo- nyal Rita óvónő. — Az első perctől kezdve barátok vagyunk. Ha találkozunk majd később, biztosan lesz közös programunk, témánk. Elképzelhető, hogy barátok -maradnak az Itteni családtagok. Kása Zoltán, a kecskeméti Hírős Táncklub táncosa a táborlakókkal a lépéseket ismerteti meg: — Arról volt szó, hogy csak táncot tanítok itt, de apuka is lettem. Nem bánom. Azt szeretném elérni, hogy ne érződjön, kik jöttek nevelőotthonból, kik az állami gondozottak. Nemcsak táncokat tanulnak, hanem magatartásformákat, illemet is. — Nagy felelősséget jelent a szülő-szerep, hiszen nem mindegy, hogy milyen példát mutattok ... — Olyan felnőtteket ismerhetnek meg bennünk a gyerekek, akikhez bátran fordulhatnak problémáikkal. Ne legyenek gátlásosak, ez is célunk. S tudjanak kontaktust teremteni a felnőttekkel és társaikkal. — Jó lenne visszajelzést kapni — veszi át a szót Soponyai Rita —, hogy elégedettek-e velünk a fiúk, a lányok. A leveleknek fogok a legjobban örülni ... • Egy másik „szülőpár”: Tóth Gabriella és Tölgyesi Miklós Budapestről jött Sükösdre.' Gabi a KISZ KB gazdaságpolitikai és érdekképviseleti osztályán dolgozik, Miklós műszerész, öt lányuk és két fiuk van — egy hétig. Szerintük jobb lenne, ha vegyes összeállítású családról gondoskodhatnának, hiszen az övéik osztálytársak, ilíetve mind egy városból jöttek. — A lányoknak kevesebb problémájuk van — mondja Gabriella. — Az állami gondozott fiúk magukra hagyatottabbak, nincs kivel megbeszélniük azt, ami a szívüket nyomja. Bennünk megbíznak. — Milyen benyomásokkal távoztok majd január 3-án? — Nagyon vártam ezt a tármm • Mit lehet bőrből alkotni? bort, de a végét nem kívánom. Felmerül a kérdés: mit tudok majd a jövőben nekik segíteni? Levelet, csomagot küldhetek, de jó szót, simogatást postán nem adhatok fel. Pedig nekik ez is hiányzik! • Míg Gabi anyuka beszél, Miklós a szemét törli. Igen, sírva fognak búcsúzkodni a hazautazás napján is ... • Kovács Erika (17 éves) kecskeméti. A 607. sz. szakmunkás- képzőben végzett, de nem ment el varrónőnek, hanem a konzervgyárt« segédmunkásnak. Albérletben! él, anyja fizeti a 900 forintos havi díjat. Apja meghalt, anyjával nem akar együtt lakni. — Mi tetszik a táborban? — kérdez vissza Erika. — Az, hogy csendes a környék. Nem szeretem a várost, a zajt. Az is jó, hogy van apukánk, anyukánk ... Főzni nem nagyon tudok, most majd tanulok itt. A második fogással vannak gondjaim, például töltött káposztát nem készítettem még soha. Kell emlék a táborból: bőr pénztárcát csinálok majd, azt hazavihetjük ... — Január hatodikán pedig ismét dolgozol, minden a régi, megszokott kerékvágásban halad majd ... — Tovább is tarthatna ez a tábor. Kár, hogy csak harmadikéig lehetünk itt. Kikapcsolódásnak nagyon jó, sikerül felejtenem az otthoni zűröket. tú’í Jaj Ágoston Attila (17), Mezei Ferenc (18), a Soroksári Textilgyár dolgozója. Mindkettőjüknek ez a második munkahelye. — Okos ötlet az életmódtábor — véli Feri. — Sok mindent megtudhatunk, amit eddig nem tanítottak nekünk. Az intézetben nem sokszor hallottunk a családi dolgokról. Komoly témákról beszélgetünk, úgy érzem, ez is szükséges ahhoz, hogy a családba beilleszkedhessünk, s valaha családot alapíthassunk. A tapasztalatokat hasznosítani fogjuk, ebben biztos vagyok. Attila: — Zalacsányban hét évig voltam intézetben, majd anyám kivett, hogy embert faragjon belőlem. Nem tudtam hozzászokni az otthonhoz, eljöttem hazulról. Csavarogtam. A kecskeméti GYIVI segített munkához, kétszer is. Most másképp látok már néhány dolgot. Itt apás-anyást játszunk, meg akarják nekünk mutatni, milyen az Ideális család. Mesebeli apánkat királynak, mesebeli anyánkat királynőnek tartjuk... Sajnálni fogom, ha elmegyünk. • Kopasz almafák. Agaikat madzaggal köthették ki, hogy jó irányba fejlődjenek. Tizenéves gyerekek, állami gondozottak, zűrös családi háttérrel. Családkóstolót kapnak Sükösdön. Kezüket fogják, irányítják őket, mint az almafákat. Börzék Tibor 4L'* ■ V '#**** » Jft Talán először kötnek csokrot virágból a gyerekek. BARANYA UTÁN BÁCS-KISKUNBAN IS Az 1970-es, 80-as évek fordulóján, a közművelődési szakemberek bíráló-önbíráló útkeresésének felélénkülése idején esett szó hosszú idő után ismét a népfőiskolákról. 1984-re elszaporodtak a témával foglalkozó cikkek, dolgozatok, a tömegtájékoztatás több kísérletről adott hírt. Ha a népfőiskolák eredetét, múltját kutatjuk, a szálak a 19. század eleji Dániába vezetnek, ahol a parasztság műveltségének emelését szolgálta — különböző értelmiségi csoportok bevonásával — ez a fajta Öntevékeny művelődési forma. Magyarországon 1920-ban kezdeményezték az első népfőiskolák létrehozását, tényleges elterjedésük azonban 1934—45 közé tehető. Az eszmei sokféleséget és ellentmondásosságot magukon viselő népfőiskolák egy része a felszabadulás után főleg az új, öntevékeny művelődési formák kialakulása és a szervezett felnőtt- oktatás következtében — elsorvadt, a többit pedig 1949-ig fokozatosan megszüntették. Feltételezték, hogy szerepüket átveszik a különféle szervezett tanfolyamok, TIT-akadémiák stib. Az 1958-as művelődéspolitikai irányelveket követően a Népművelési Intézet a Hazafias Népfront és a TIT keretében próbálkozott a- népfőiskolái jellegű tanfolyamok ; felelevenítésével — igen csekély eredménnyel. Ezután húsz évre feledésbe merült a népfőiskola gondolata, egészen az utóbbi évekig. A kezdeti bizonytalankodás után a népfőiskolák szervezéséhez bátorítást, lendületet adott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottságnak 1985. július 9-i állásfoglalása. A Népművelési Intézet kapott megbízatást a mai népfőiskolákra vonatkozó koncepció kialakítására. Mivel a közművelődés részének, az iskolán kívüli ismeret- szerzés egyik lehetséges módjának tekinthető, így szorosan kötődik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alapvető céljaihoz, természetesen nem szembeállítva a többi állami és társadalmi, oktatási és közművelődési formákkal. Nem véletlen tehát, hogy a TIT magára vállalta a népfőiskolái jellegű köz- művelődési programok kezdeményezését, szervezését és szellemi irányítását, csakúgy, mint az ezzel járó költségek egy hányadát. Bács-Kiskun megyében jelenleg két népfőiskolát szerveznek, Kiskunhalason és Csátalján. A régi bajai járásban, és Halas környékén mindig is nagy hagyománya volt például a falusi téli tanfolyamoknak. A halasi népfőiskolának már konkrét programja is van, amely elsősorban a pozitív értelemben vett lokálpatriotizmust kívánja erősíteni. Hasznosítják az évek óta sikeresen működő téli, helyi Mezőgazdasági Akadémia tapasztalatait is. A népfőiskolák történetére való kitekintés után olyan témák kerülnek terítékre, mint a nép- hagyoanányok őrzése, mit ad Halas a népgazdaságnak, hogyan adhat többet, kiket adott a város a hazának, s persze, szó esik majd az időszerű társadalmipolitikai kérdésekről, az életmódról, a környezetvédelemről, a kisárutermelésről, no meg a város jövőjéről. Csátalján körülhatárolt program egyelőre még nincs. Elgondolásuk szerint a helybéli TIT két-három köz- tekintélynek örvendő polgárral karöltve, az igényeknek megfelelően állítja össze a tématervet. A nyolc—tíz beszélgetőfórum — nyugodtan nevezhetjük így, hiszen a szervezők mindenképpen el akarják kerülni a hagyományos előadó—hallgatóság fel-, illetve szembenállást — hétvégi színházlátogatással, író—olvasó találkozóval, országjárással, teadélutánnal is kiegészülhet, mivel egy. társaság leginkább az ilyesfajta könnyedebb, szórakoztató programokon kovácso- lódik össze, a résztvevőkben egyúttal szeretnék felkelteni az érzelmi együvé tartozás érzését is. Mindkét népfőiskola január második felében indúl, mintegy huszonöt tagú gárdával. A program sűrített lesz, maximum egy hónap alatt lezajlik, ennek végeztével a résztvevők oklevelet kapnak kézhez. S most ejtsünk néhány szót a pénzről is. Mint már korábban említettük, a TIT anyagilag is támogatja a népfőiskolákat, a hiányzó összegeket más-más forrásból szerzik be. A halasiak például az áfész, a helyi termelőszövetkezet és az állami gazdaság anyagi segítségét is élvezik, a csátaljaiak pedig befizetett összeget (tandíjat) kérnek a résztvevőktől.* Eleddig tehát megyénkben két népfőiskolát üdvözölhetünk, de mint a TIT megyei szervezeténél megtudtuk, tervbe vették például egy közigazgatási — az új ta- 1 nácstagok részére —, valamint az új vállalatvezetési formákkal foglalkozó népfőiskola szervezését is. Mivel egy jóllehet régi, de mégis új dologról van szó, körültekintő előkészületek szükségesek. Számba kell venni az igényeket és lehetőségeket, s gondoskodni kell a szocialista művelődéspolitika elveinek érvényesüléséről — nem kétséges, hogy a népfőiskolák működése csak ekkor lesz eredményes. Nem mellékes az sem, hogy a valós igények alapján tevékenységükben megfelelő szerephez jussanak az önkormányzati módszerek. Kormos Emese ART BUCHWALD: Emlékiratok Ahogy elsétáltam a múltkor a fiam szobája előtt, gépelést hallottam. — Mit csinálsz? — kérdeztem. — Az emlékirataimat Írom arról, milyen volt a te gyerekednek lenni. — Remélem, csupa jó derül ki rólam — szóltam elégedetten. — Hogyne. Mondd csak, Apa, mit írjak, hányszor vittél ki a csűrbe hogy nadrágszíjjal elverjél? — Soha nem vittelek ki, és nem vertelek nadrágszíjjal. S nincs is csűrünk. — A szerkesztőm tanácsa szerint, ha azt akarom, hogy a kirnyv jól fogyjon, sok ilyen dolgot kell írnom, hogy megvertél és bezártál a szobámba, amikor valami rosszat tettem. Bánnád, ha kegyetlen atyaként ábrázolnálak? — Kénytelen vagy? — Természetesen. Tízezer dolláros előleget kaptam, s ennyi pénzt csak akkor adnak, ha alaposan leszeded a keresztvizet a szüléidről. El kéne olvasnod a második fejezetet: abban elmesélem, hogy részegen hazatérve mindannyiunkat kivertél az ágyból, és felmosattad velünk a padlót. — Soha nem tettem ilyet, s ezt te is itudod. — Ugyan, Apa, ez csak egy könyv. A szerkesztőmnek nagyon tetszik — majdnem annyira, mint a harmadik fejezet, amiben megveretem veled Anyut. — Megvereted velem Anyádat? — Nem írom, hogy tényleg bántottad, csak annyit,, hogyan bújtunk be mi gyerekek a takarók alá, hogy ne halljuk a sikoltozást. — Hiszen soha nem emeltem rá kezet! — De ilyet nem mondhatok. A szerkesztőm szerint akkor senki nem fog 15 dollár 95 centet adni a könyvért, — Oké, szóval téged szijjal nadrágoltalak, anyádat pedig megvertem. Mi mást csináltam még? — Épp most kezdek valami szex-témába a negyedik fejezetben. Ha azt írom, hogy hajnali háromkor táncosnőket szoktál hazahordani, gondolod, hogy az emberek elhiszik? Biztos vagyok benne. De nem véled úgy, hogy ez azért mégis sok egy kicsit, még ha bestsellerről van is szó? — A szerkesztőm helyeselte az ötletet, azt mondta, hogy ez meglepetésként éri majd az olvasókat. — Miért nem írsz olyat — ordítottam rá —, hogy ruhástól hideg zuhany alá dobtalak, amiért csak négyest hoztál matematikából? — Ragyogó ötlet! Sőt. hozzáteszem majd, hogy tüdőgyulladást kaptam, s te még azzal sem törődtél, hogy legalább meglátogass a kórházban. (Fordította: Szegő Gábor) Népfőiskolák
